Ma van a szülinapom... pompomporopompom



Nagyon boldog szülinapot a Családi Csokicsenő Bajnokság győztesének!

Szépet, boldogot!



Mindenkinek nagyon Boldog Karácsonyt kíván az egész Lilahangyaboly!

Rövidre párolva



Van ilyen! Elsóztam, de cudarul.
A cudarul a van ilyen, ugyanis általában sósabban főzök. Oda kell figyelnem a sóra, merthogy én sósabban szeretek mindent, bármily egészségtelen is. Persze próbálom az ételeket nem teljesen az én ízlésemnek megfelelően készíteni, már ha összejön...

A delikvens, aki bánta eme tettem a zúzapörkölt volt, no meg a kis családom.
Pörkölt... paprikás... csuda tudja, ez is állandó mókázás tárgya, merthogy én hosszabb lével szeretem, és nekem akkor is pörkölt a neve! Ahogy a rántottát is kicsit szottyosabban, a húsokat több mártással, a sültet tunkolnivalóval. Ellentétben TS-sel aki szinte szárazra süti ezt is, azt is, amazt is. Nem egyszer panaszkodtam neki már emiatt, mármint hogy hol a pörköltemről a szaft??? Mi az, hogy csak összekeneceljük a nokedlit és nincs mibe meríteni a kanalat? Merthogy a pörköltet nekem kanállal kell ennem, slussz passz. A leve miatt! Kész!

Ma viszont én főztem, merthogy Ők ketten (Kicsicsaj és TS) elmentek a Nagycsarnokba süllőt venni. Meséli, egy órás volt az út, ami úgy 20-25 perc kéne legyen. Aztán a parkolás... Szóval tényleg jó lesz, ha végre újra jár a villamos és eltűnik a naaaagy építkezés.
Szóval, zúzapörköltet főztem, több lével, gondoltam majd elszotyogja és olyan jut is marad is alapon kecskék is káposzták is kedvüket lelik majd benne. Megsóztam és megsóztam újra - de hogy mikor volt az újra az a feledés homályába vész, pláne, hogy a porszívó zümmögött, közben fél szemmel muszály volt a Narnia krónikáit is néznem, no meg Dádi manó is huncutkodott. Mellé kellett feküdnöm egy kicsit a játszószőnyegre, sürgős kacaghatnékunk támadt.

A pörkölt meg főtt. Jó másfél órányit. Közben elkészült mellé a rukkolás nokedli, szerintem jó lett, TS szerint annyira nem passzolt. Szóval a pörkölt meg párolódott, egyre párolódott a fedő alatt. Leve a felére csökkent, sőőőt... már épp aggódni kezdtem, le kéne kapcsolni alatta, még eltűnik nekem. Na, ekkor értek haza Ők ketten.

Mondom TS-nek kóstolja meg, jó-e már a zúza?
Ránéz, aztán rám.
- Még nem jó, túl sok a leve.
- De én így szeretem! - mondom, - ő meg úgy, mondja.
- Akkor én megeszem a levét, ti meg a többit.
Megkóstolja.
- Elsóztad! -mondja.
- Szerintem nem... - mondom én.

Enni kezdünk. KicsiCsajnak buzgón falja.
- Hmmm, tényleg sós! - mondom.
TS nevet.
KicsiCsaj pedig újra kér.
Aztán újra.
Telik a pocakja, már ráér társalogni:
- Anya, ez csípős egy picit... - majd a pillanat elteltével pontosan érezve a helyzet komikumát megkérdezi - tettél bele sót?
- Csak rövidre pároltam! - mondom én és TS már félrenyel.

És itt vége van az ebédnek, gurulunk a nevetéstől, potyog a könnyem. A pörkölt leve ugyanis annyi, amennyivel TS a paprikást szokta feltenni főni... Hát igen, nézőpont kérdése minden... de a helyzeten mit sem változtat!
Elsóztam, de cudarul! Van ilyen!

Sárgabarackos mogyorós csillagok




Már szépen sorakoznak a finomságok dobozokban, zsírpapírlapok között erre-arra a konyhában és a hűtőben. Az egyik igazán jól sikerült süti ez a mogyorós, aszalt sárgabarackos keksz. Ha jól emlékszem anyukám egyik főzős újságában leltem (a Kiskegyed Konyhája sorozatból vagy az idei karácsonyi, vagy adventi).

Hozzávalók:
150 g aszalt sárgabarack
100 g darált mogyoró
200 g liszt
50 g cukor
125 g vaj
2 ek tejföl
kb. 200 g étcsoki a bevonáshoz

A mogyorót még a darálás előtt megpirítottam. A sárgabarackot kevés cukorral finomra daráltam. A barack nagy részét összekevertem a mogyoróval, a liszttel és a cukorral, majd hozzákevertem a puha vajat és a tejfölt. Gombóccá formáztam, majd éjszakára (min. 2 órára) hűtőbe teszem.
Másnap 4-5 mm vastagra nyújtom, csillagformával szaggatom, majd sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztatom őket. 200 C-ra előmelegített sütőben 10 percet sütöm. Miután teljesen kihűlt étcsokiba mártom és megszórom a maradék sárgabarack darálékkal. Recept szerint 45 db lesz belőlel, valószínűleg akörül lett nálunk is, csak mindig jöttek, sündörögtek, kicsi és nagy mancsok sütit kértek. Azért sikerült időben dobozolni :-)

Sárgabarackos és áfonyás marcipángolyók



Azok a bizonyos marcipános szaloncukrok kiütéssel győztek nálunk is. Mármint az ötlet, mert végül ismét úgy döntöttünk, hogy nem lesz szaloncukor a fánkon. Lesznek mindenféle fára alkalmas mézeskalácskák, és egyéb kekszek, merthogy idén is együtt gyúrtunk, szaggattunk, sütöttünk KicsiCsajjal. Még autó is lesz, Porsche vagy Bogár nem is tudom. Sőőőt majdnem brachioszaurusz is került a fánkra, de szerencsére jött egy jóóó nagy evolúciós ugrás és végül csak cicák készültek. Nem bánom.
A kekszekkel párhuzamosan mindenféle trüflik és bonbonkák is készülnek, pl. egy brutáltömény csokis - diósgrillázsos - karamelles. Meg ezek a csini marcipángombóckák. Amiket Dolce Vita receptje ihletett, csak narancs helyett aszalt gyümölcsdarálékkal és porcukor nélkül készítettem. Illetve annyi cukorral csupán, amennyit az aszalt gyümölcs darálásához használtam. Lehet, hogy mások már évek óta így csinálják, nekem nagy felfedezés volt, hogy kevés cukorral a kávédaráló még az aszalt sárgabarackkal is megbírkózk. Sőt, le sem ég. Sőőőt, az eredmény nagyon csinos kis gyöngykása lesz. Ezekből gyúrtam a marcipánhoz egy keveset. Úgy három kanálnyit a 20 dkg marcipánhoz. Majd aszalt áfonyából ugyanígy. A tetejére pedig egy kis olvasztott étcsokit csorgattam. Most odabent várnak a hűtőben. Csinos kis papírkapszlikban. Ajándék lesz belőlük.

Sütőtökös quiche mazsolával, csirkehússal



Fűszeres csirkehús és édeskés sütőtök, ráadásul mazsolával karamellizált lilahagymával? Nem rossz kombináció, egyáltalán nem... pedig csak némi kísérletezés eredménye. Merthogy az úgy volt, hogy valamelyik csatornán épp a spanyol konyha által húsok mellé gyakran adott mazsolával karamellizált lilahagymát készítették. Mi pedig nagyon szeretjük a mazsolát húsok mellé, rizsbe stb. Viszont egy tök jó régóta várt a sorsára a hűtőben. Feléből zsályás sütőtökleves lett a másik felét ebbe a quichebe tettem bele.

Hozzávalók:
1 csirkemell
2 fej lilahagyma
100 g mazsola
fél sonkatök
1 bögre húsleves
1 cs. leveles tészta
2 dl tejszín
2 tojás
1 ek vaj
2 ek olivaolaj
friss rozmaring
szerecsendió
fehérbors


A csirkemellet kis kockákra vágom, hasonló méretűre aprítom a tököt is. A hagymákat vékony szeletekre szelem. A csirkehúst serpenyőben minimális zsiradékon hirtelen megpirítom, majd félreteszem. Vajat olvasztok a serpenyőben, beledobom a lilahagymát és jó sok mazsolát, együtt sütöm őket, míg a mazsolától az egész karamellizálódni nem kezd. Hozzáadom a tököt és kb. egy kanálnyi finomra metélt rozmaringot, pár percig együtt sütöm, majd visszateszem a csirkét, felöntöm a húslevessel. Lefedve mérsékelt hőn addig párolom, míg a tök teljesen omlós nem lesz. Sóval, fehérborssal és szerecsendióval fűszerezem. Félreteszem egy picit hülni. A leveles tésztával (nálam készre nyújtott) kibélelek egy sütőtálat úgy, hogy pereme is legyen. Két tojást összekeverek 2 dl jó sűrű tejszínnel, majd az egészet a tökös-húsos raguhoz adom. A masszát a leveles tésztára öntöm és irány a forró sütő, 200 C, 25 perc. Ha nagyon pirulna a teteje alufóliával letakarom.

Egy éve készült:
Zöldségragus palacsinta

Almás



Ebéd előtt két órával bement dolgozószobájába, hogy komolyan dolgozzék egy írásművön, amely hivatva lett volna egész Oroszországot minden oldalról megvilágítani, felölelve a polgári, politikai, vallási és bölcseleti szempontokat, megfejteni a kor legnehezebb, legbonyolultabb feladatait és kérdéseit, s világosan körvonalazni az ország nagy jövőjét, mindezt úgy, hogy megfeleljen azoknak a céloknak, amelyeket egy haladó szellemű ember maga elé tűz. Különben pedig a nagyszabású vállalkozás leginkább csak elmélkedésekre korlátozódott: a szerző egyre rágta a tollat, a papírra kis ábrákat rajzolt, végül mindent félretett, könyvet vett elő, s azt már egészen ebédig le sem tette. Ezt a könyvet olvasta a leves, mártás, a pecsenye, sőt még a sütemény evése közben is; emiatt némelyik étel kihűlt, némelyik pedig érintetlenül került le az asztalról.[...]"
Más példa: "Én magyarok, te magyarsz, ő magyarik" (mert ikes lesz az ige) hét civilizált nyelven (norvégül, görögül, bolgárul, baszk nyelven stb.) azt jelenti majd: "Ropogós kacsasültet eszem (eszel, eszik), idei uborkasalátával, miközben Yehudi Menuhin a »Csak egy kislány«-t húzza a fülembe."

A dolog roppant egyszerűnek indult: Végy egy kacsamellet, szedd ketté, bőrét, háját ne nyúzd le, inkább vagdosd be, dörzsöld meg sóval és kakukkfűvel. Ezután forró olajon süsd ízlés szerint. Tedd félre egy tálra, végy "egy fej félbevágott és felszeletelt hagymát", pirítsd üvegesre, lisztezd meg. Pár perc után tégy bele friss reszelt almát, áfonyalekvárt, húsleves levét:. Ha mindezt jól összeforraltad, tedd vissza a kacsamelleket. Süsd egy kicsit, hogy a hús átvegye a szószt.

Csakhogy az irodalom! Azzal mi lesz? Hol találom?
"Vacak nem szólt egy szót sem, hanem tele szájjal falta a csirkecomb-fát.
Pircsi egy domb felé futott, onnan kiáltott vissza.
– Torta! Halljátok! Tortából van a domb!
Jenő egy különös formájú bokor előtt állt.
– Akármi legyek, ha ez nem kacsamell! Sült kacsamell! A kedvencem!
S nagyot harapott a bokorba."
Mert bizony a szépirodalom és a receptek, hát nem kevés van. De melyiket válasszam, mi legyen? Aztán a nagy válogatásban odáig jutottunk, hogy a kacsamell szépen pihent a hűtőben, (recept kipipálva), de az irodalom, na az még sehol...
"Ugye amikor a borról beszélünk meg gasztronómiáról beszélünk, akkor nagyon hangsúlyosan nem beszélünk szociológiáról. Tehát a [...] egy jó ételnél soha nem beszélünk az éhségről, mert úriember nem azér' eszik, mert éhes, hanem azér' mert' az ízeket szereti."
És ez nem kacsa.

Idézetek:
Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Holt lelkek
Örkény István: Nézzünk bizakodva a jövőbe!
Váncsa István: Váncsa István szakácskönyve - Ezeregy recept (ez ugye nem ér)
Csukás István: Hapci-rakéta a Hókuszpókusz-szigetekre
Eszterházy Péter - Részlet egy interjúból

Vigyázat, vendégpost! Ezt a bejeyzést TS írta.

Kételkedős leves naranccsal, gyömbérrel, sárgarépával



Nem is tudom miért döntöttem e mellett a leves mellett, de amolyan klasszikus meglátom és kipróbálom recept volt ay nlcaferol. Pedig csak mérsékelten rajongok a gyömbérért, no meg olyan fura triónak tűnt egyszerre a narancs, a sárgarépa és a gyömbér...ráadásul sósan. Elkészítettem, megkóstoltam, nem volt rossz, de némileg szabódva kínáltam vele TS-t. Persze erre ő is roppant kíváncsi lett, vajh mi az az étel, amihez saját választásom ellenére én is fenntartással közelítek. Jelentem, nem volt okom az aggodalomra, a kishölgynek is és TS-nek is ízlett. Párom elsőre ugyan soknak érezte benne a narancsot, aztán némi chilivel megbolondítva két tányérral benyomott belőle, sőt másnap még dolgozós ebéd is lett belőle. Aztán amikor a munkahelyén kérdezték tőle, hogy ugyan már mit eszik és mesélni kezdte, hogy répa, meg narancs és sós és a gyömbértől csípős egy picit, háááát elég furán néztek rá. Úgy látszik ez már csak egy olyan kételkedős leves...

Hozzávalók:
3 közpes sárgarépa
fél szál póréhagyma
1 gerezd fokhagyma
fél narancs héja nagyobb darabokban
1 narancs leve
reszelt gyömbér
fehérbors

olivaolaj

A sárgarépát és a pórét felkarikáztam, kevés olajon megdinszteltem. Hozzáadtam a zúzott fokhagymát, belereszeltem egy kis darab (kb. két centis) szárított gyömbért, beletettem a narancs héját és vízzel felöntve főzni kezdtem. Mikor felforrt mérsékeltem a hőt és hozzáadtam a narancs levét. Körülbelül húsz perc alatt puhára főtt, már csak turmixolni kellett, sóval, borssal ízesíteni és kanalazni.

Baconos padlizsántekercs



Néhány szelet bacon, néhány szelet vékonyra vágott, elősütött padlizsán és sajtos, kukoricás rizs. Ez volt a vacsoránk minap. Csak épp az egész egyben, összetekerve és megsütve. Mellé pár szelet paradicsom és kész is a pompás vacsora.

Hozzávalók:
1 nagyobb padlizsán
15 dkg bacon
1 bögre jázminrizs
1 bögre mirelit kukorica
1 ek vaj
pici fej hagyma
2 ek reszelt edami

olivaolaj

A padlizsánt hosszában vékony szeletekre vágom, majd serpenyőben elősütöm, épp csak annyira, hogy könnyen tekerhető legyen. A rizshez a hagymát finomra vágom, majd a vajon a kukoricával együtt megpárolom. Hozzáöntöm a rizst, pár percig kevergetem, majd felöntöm két bögre vízzel, sózom és lefedve készre főzöm. A legvégén belekeverem a reszelt sajtot. A baconszeleteket pici átfedéssel egymásra fektetem. Merőlegesen ráfektetem a padlizsánszeleteket. Ráhalmozok néhány evőkanálnyi rizst, majd feltekerem. A tekercseket forró sütőbe tolom úgy 20 percre.

Még egy polentás finomság




Pár napja készítettem ezt a darálthúsos polentás egybensült fogást vacsorára. A darálthús olajbogyóval és félig szárított paradicsommal készült, jó sok fokhagyma kíséretében, majd kapott egy polenta paplant és irány a sütő. Egy óra alatt elkészült, végül is akár gyors vacsinak is mondható!

Hozzávalók:
250 g polenta
négyszeres mennyiségű húsleves
3 ek tejszín
500 g darált hús
1 doboz zöld olajbogyó
4 kisebb gerezd fokhagyma
három kanál metélt szárított paradicsom
fél szál póréhagyma
só, fehérbors
rozmaring
olivaolaj

A húslevest felforralom, folyamatos keverés mellett belecsorgatom a polntát és sűrűre főzöm, a végén belekeverek egy kevés tejszínt. A darálthúst kevés olajon megpirítom, rádobom a felkarikázott pórét és a zúzott fokhagymát. Hozzáadom a lecsöpögtetett szárított paradicsomot és az olajbogyót. Sóval, fehér borssal és friss rozmaringgal ízesítem. A húsos ragut egy sütőtálban egyenletesen eloszlatom, rásimítom a polentát, majd forró sütőben 20-25 percet sütöm.
Fotó a blogger képfeltöltő hibájának köszönhetően majd később!

Kacsacomb kakukkfüves szilvaszószban



Nagyon jó kis napunk volt tegnap. Nyugodt, jó késői reggeli, már-már ebéd, aztán kora este egy finom estebéd TS-től, csirkével és póréhagymával, egyéb aktuális zöldségállományra adaptálva. A desszert fahéjas babapiskótamorzsával és aszalt sárgabarackkal töltött sült alma volt. Mi pedig addig KicsiCsajjal kipakoltuk az összes száraz termést és szárított narancskarikát, fahéjat, moha gyűjteményt és adventi koszorút, meg mindenféle díszeket gyártottunk és téli forgót festettünk a gyerekszobába. Igazán jó volt, no!

A tegnapi nap ízeinek nem sok köze van hát a szóban forgó kacsához, viszont emezt már jó régóta igyekszem megírni, ugyanis annyira finom lett. Még a szilvaszezonban készült kakukkfüves szilvaszószt tettem próbára, no meg a sütőt, amit magára hagytunk. A hús három órán át sült lefedve, 160 C-on, teljesen omlós lett, tökéletes. Az eredmény annyira kedvcsináló lett, hogy szilvaszószt biztosan készítek jövőre is. Nekünk nagyon ízlett korianderrel is, de a kakukkfűves sem kutya! Zsemlegombócot ettünk hozzá.

Hozzávalók:
személyenként egy kacsacomb
kb. 400 ml kakukkfüves szilvaszósz
fél dl víz
só, friss kakukkfű

A combokat enyhén besózom, sütőtálba teszem, melybe fél deci vizet öntöttem. A szilvaszósz egyenletesn elosztom a húson, fóliával befedem és irány a süő!

Krémes zöldséges polenta



Na kéem, accsol a laptopom. Egészen úri módon teszi, csak hosszas inzultálás után hajlandó r betűt írni. így ha a fűszeként használt rozmaring ozmainggá válik és kémes krémeset írnék senki ne lepődjön meg.

Egy gyors, húsmentes vacsi. Polenta, örök kedvenc, tejben főzve, zöld fűszerekkel, mozarellával, fokhagymával, sok zöldséggel. Isteni!
Hozzávalók:
250 g kukoricadara
1 l tej
2 gerezd fokhagyma
kb. 500 g vegyes zöldség (nálam újhagyma, zöldbab, sárgarépa, gomba)
2 mozarella golyó
só, bors
kakukkfű
olivaolaj

A tejet felforralom, mad lassan belecsorgatom a polentát és belereszelek két gerezd fokhagymát. Folyamatosan kevergetve készre főzöm, a legvégén sózom és beletépkedek egy mozarellagombócot. Amíg fő a zöldség is elkészül. Ehhez a hagymát felkarikázom, a zöldbabot kisebb daabokra vágom, a pici gombákat felezem, nagyobbakat negyedelem. A sárgarépát felkockázom. Olivaolajon megpárolom őket, sózom, borsozom, kevés kakukkfüvet szórok rá. Egy tűzálló tálba öntöm az elkészült zöldséget, rászelem a másik mozarellagolyót, majd ráöntöm a polentát. Tetejét megszórom még kakukkfűvel és 200 C-on 10-15 perc alatt pirosra sütöm.

Olajbogyós, szárított paradicsomos pogácsa



Nyár végén elég sok félig szárított paradicsomot tettem el olajba. Az elég sok persze relatív, hiszen úgy 6-8 kicsi olajbogyós, bébiételes üvegről van szó. Egy üvegnyi pont elegendő hármunknak egy fogáshoz. Kicsi szöszink jobbára csak félreteszi, Nem finom anya! felkiáltás kíséretében. Múltkor pogácsába csempésztem bele, apróra vágva, zöld olajbogyó kíséretében. így bezzeg elfogyott :-)! A pogácsa alapja az egyszer az nlcafe-n talált török fetás pogácsa volt, csak aztán kissé átalakult.

Hozzávalók:
350 g liszt
2.5 dl lecsepegtetett joghurt
1 dl olivaolaj
1 dl olvasztott margarin
2 tojás
1 tk só
2 tk sütőpor
1 doboz cottage cheese
zöld olajbogyó
félig szárított paradicsom
néhány rozmaring ágacska

A lisztet összekeverem a sütőporral és a sóval. Az olajbogyót (kb. egy bébiételes üvegnyi mennyiséget) felaprítom, ugyanígy finomra vágom alecsepegtetett szárított paradicsomot is. Az egyik tojást, cottage cheese-t, lecsepegtetett joghurtot, olajat, margarint a liszthez keverem, hozzáadom az olajbogyót és a paradicsomot és az egészet alaposan összedolgozom. Lisztezett felületen egy-másfél ujjnyira nyújtom, megkenem a másik tojással. A tetejüket kereszt alakban becsippentem és pici rozmaring ágacskákat szúrok beléjük. 180 C-os sütőben szép pirosra sütöm. Két nagy tepsinyi lett belőle.

Mandarinos, csokis joghurtos süti




Egy gyors kevert süti, nálunk rutinos szereplő a sütilistában! Most mandarinnal és étcsokival. De készítettem már meggyel is, szilvával is, barackkal, almával, aszalt gyümölcsökkel is.

Hozzávalók:
300 g finomliszt
1 cs sütőpor
120 g barnacukor
2 tk vaníliakivonat
2 tojás
80 ml olvasztott vaj
200 ml natúr joghurt
4 szem mandarin
100 g étcsoki

Az elkészítése roppant egyszerű, a mandarin és csoki kivételével mindent összekeverek, egy kikent sütőtálba öntöm, majd megszórom mandarin gerezdekkel és apróra kockázott csokival. 180 C-on tűpróbáig sütöm.

Fokhagymás, vajas pisztráng tejszínes gombaraguval



A pisztráng nálunk amolyan családi ünneplős eledel. Megismerkedésünk hajnalán TS kápráztatott el egy tökéletes citromos rozmaringos sült pisztránggal. Ugyanez készült három éve december 24-én estére, no meg azóta többször is. Azon a decemberi napon ünnepi vacsorának szántuk, de késői ebéd lett belőle, merthogy kicsi lányunk estére időzítette a születését. Aztán arra gondoltunk, legyen ez amolyan állandó karácsonyi fogás, mint szüleimnél a töltött káposzta, vagy más családoknál a halászlé és a bejgli. De elvetettük inkább, nem akarván, hogy KicsiCsaj ideje korán (legkésőbb kamaszkorára) herótot kapjon ettől a számomra érzelmileg igencsak fontos ételtől. Mit csináljak, bármikor ha pisztrángot eszünk nem tud nem eszembe jutni az a nap...

Ezúttal csak vajjal és fokhagymával tömködtem meg a besózott pisztrángok hasát és melléjük apró barna csiperkét és koktélparadicsomot daraboltam, no meg bőven meghintettem kakukkfűvel. Mikor a hal elkészült óvatosan tányérra szedtem, a gombás ragut pedig tejszínnel lágyítottam, borssal és friss petrezselyemmel ízesítettem.

Gesztenyés csokitorta rumos meggy sziruppal



Brownienak indult végül ez lett belőle. Tömény gyönyörűség, amolyan rosszkedvűző, kis adagokban fogyasztandó vidámító süti.

Hozzávalók:
300 g liszt
100 g 60%-os étcsoki
30 g holland kakaópor
250 g gesztenyemassza
200 g barnacukor
100 g cukor
4 tojás
300 ml magarin
50 ml tej
1 tk vaníliakivonat
1 csipetnyi só
3 tk sütőpor

A sziruphoz:
300 ml rumos meggy leve
2 ek meggyzselé
pár szem rumosmeggy

Az étcsokit és a félig felengedett gesztenyemasszát lereszelem. A lisztet összekeverem a cukrokkal, sütőporral, sóval, kakaóporral. Margarint felolvasztom, hozzáadom a tejet és a tojásokat, majd kisebb adagokban a lisztkeveréket. Simára keverem, majd beleforgatom a gesztenye és a csokireszeléket. Kikent kerek tortaformába öntöm és 180 C-on kb. 25 percig sütöm. Tűpróbával ellenőrzöm, ha még egy picit ráragad a massza tökéletes.
Míg sül a süti a rumos meggy levét felforralom, belekeverem a meggylekvárt/-zselét, majd még forrón a süti tetejére kanalazom. Ha több a szirup és lefolyik a sütistálba nem baj, a süti szép lassan felissza és úgy lesz tökéletes. Pár szem rumos meggyet teszek mellé.

Kéksajtos csirkemell narancs-brokkoli salátával



Visszatértünk a Mamázásból-Papázásból. Csudijó volt. Tesómék is sokat voltak ott a kis Lilivel, együtt volt a három aprótalpú PapaMamaMűvek legnagyobb örömére. Szép volt az idő is, sokat szaladgáltunk a hét első felében. Volt bőven ünneplés is, eszem-iszom, Papa szülinapja, no meg Lili első szülinapja. Szóval, igazán kellemes hét van mögöttünk. TS is abszolválta a rábízott feladatokat, így az elkészített étkeket is eltüntette.

Azért jólesett hazajönni, saját ágyikóban aludni mindenkinek, no meg lassan a konyhát is birtokba veszem újra. Már készülődünk a karácsonyra, gyűjtögetem a karácsonyi ajándéknak való, még elkészíthető finomságok receptjeit. Idén is készül majd mézeskalács és más keksz a karácsonyfára, azt hiszem jóval kisebb adag, mint tavaly és egy adventi mézeskalács naptár is tervben vagyon, remélem el is készül.

Kicsicsaj is nagy sürgedelemben van. Egyelőre a Télapóval boltol nap mint nap. A kaputelefonon keresztül értekeznek, hosszú perceken át. A vége mindig ugyanaz, esti mesés könyv, amiben hercegnők vannak. Azért igazán rendes ez a Mikulás, hogy naphosszat itt strázsál a kapunk előtt...

Addig is míg visszarázódunk, íme egy könnyű és gyors vacsorarecept. Csirkemellből, brokkoliból és narancsból.
Hozzávalók:
3 kisebb csirkemellfilé
2 gerezd fokhagyma
1 doboz kéksajtos vajkrém
1 fej brokkoli
4 kisebb édes narancs
1 piros húsú kaliforniai paprika
só, bors
olivaolaj


A csirkemellfiléket félbevágom, enyhén megsózom, bedörzsölöm zúzott fokhagymával, majd egy sütőtálba teszem. Rákanalazom a kéksajtos vajkrémet, letakarom, majd sütőben 180 C-on lefedve 25 percet sütöm, végül 10 percig pirítom.
Eközben a brokkolit rózsáira szedem és egy teáskanálnyi szódabikarbónás vízben 3 percig főzöm. A narancsokat meghámozom, fehér részt amennyire lehet leszedem és felkarikázom. A kaliforniai paprikát jó vékony csíkokra vágom. A narancsot és a paprikát összekeverem, sózom, borsozom, meglocsolom extra szűz olivaolajjal és pár csepp balzsamecettel. Végül óvatosan beleforgatom a brokkolit.

Egy éve készült:
Ricottás rizsfelfújt narancshéjban sütve
Naan
Darálthússal töltött sült paprika

Gyerekkori emlékek



Grenadintól kaptam ezt a játékra invitálást és két emlék ugrott be azonnal. Egy képekben és egy másik kellemetlen óvodai ízekben (mindenkinek vannak rossz óvodai kajás emlékei?) Még egészen kicsi voltam, amikor apukámmal és nagyobbik tesómmal együtt telente a közeli erdőbe jártunk söprűvesszőt vágni, tudjátok, olyan jó kis masszív söprűhöz, ami olyan, mint a boszorkányok söprűje és amit aztán a téli hótakarításnál bőven lehetett forgatni. Serefinnek hívták, hívják azt az erdőrészt mifelénk, nem is tudom, talán ártéri erdő, talán a Gemenchez tartozott. Rengeteg volt a vad benne, mindig sok őzet, vaddisznót, vadnyulat, alkalmasint szarvast is láttunk. Egyik ropogós havú ragyogó téli reggel is hasonló célból jártunk arra, jól be voltam bugyolálva és mintha szánkón húztak volna. Anyukám gondosan szalonnát és kenyeret csomagolt, hogy a tűznél megsüssük és termoszban teát. Emlékszem, ahogy sütögettünk, a tűz felett remegett a levegő és nem is messze tőlünk jó néhány őzike álldogált és mintha a levegővel együtt táncoltak volna a ragyogó napsütéses reggelnek.

Az óvodás emlékem pedig a nem szeretett Vali óvónénihez fűződik. Aki akár akartam, akár nem belém tömte az ételt, így a csirke comb bőrét is no meg a meleg tejen megülő bőrkét is. Amiket azt hiszem mindig is utáltam. Amolyan rosszullevősen utáltam. Persze most sem lett másként... ő meg kiabált velem, a balga. A lényeg a lényeg, csinos fóbia kerekdett belőle, a mai napig nem vagyok hajlandó megenni sem ezt, sem azt... Hogy mi értelme volt? Nem tudom, de lehet, hogy Vali óvónéni gyerekei is utálnak ezt-azt, legalább is nem lepődnék meg rajta...

Narancsos kivikrémleves



Nem éppen az időjárás aktualitása miatt készítettem ezt a hideg gyümölcslevest... Viszont szép zöld lett, no meg nagyon finom. Meghámoztam nyolc darab kivit és finomra turmixoltam őket. 2 kanál mézet enyhén karamellizáltam, felöntöttem 2 narancs levével, csipetnyi fahéjjal fűszereztem. Az egészet hozzáadtam a kivihez majd még belekevertem egy pohár natúrjoghurtot. Pár órát hűtöttem, hogy az ízek összeérjenek.

Sherrys sáfrányos rizseshús



Jövő héten anyukámék vendégszeretét fogjuk élvezni a lurkókkal, ugyanakkor TS-éknél hajrá lesz a szerkesztőségben, így kénytelenek leszünk hiányolni apát. Ennek okán igyekszem feltölteni a hűtőt, fagyasztót mindenféle gyorsan ehető, fiús és kevésbé fiús finomsággal, no meg kenyérkével. Már jó régen jártunk Putyipapánál és Idamamánál (KicsiCsajos nevezéktan), merthogy ők meg a fiúunokájuk után szaladtak csaknem egészen Valenciáig. Persze kaptunk is mindenféle finomságot, amiből a nem kicsi sáfrányellátmányt, no meg a sherry utánpótlást emelném ki.
Ha már van, akkor használjuk is, ma sáfrányos rizseshúst készítettem, kevés sherryvel megbolondítva. Gyorsan elkészült, s míg főtt volt időm a kenyérrel és a többi előkészítéssel foglalkozni.

Hozzávalók:
2 kisebb csirkemell
1 közepes fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1 kicsi paradicsom
1 zöld erőspaprika
1 bögre rizs
3 ek sherry
kb. 2.5 bögre zöldségleves
nagy csipet sáfrány
1 tk fűszerpaprika

olivaolaj

A hagymákat finomra aprítottam, majd kevés olajon sóval üvegesre pároltam. Ráöntöttem a sherryt, a csipetnyi sáfrányt, hozzáadtam a felkockázott paradicsomot és a csíkokra vágott paprikát. Pár perc szotyogtatás után hozzáadtam a kis kockákra vágott csirkemellet, megszórtam egy kevés fűszerpaprikával, alaposan átforgattam, majd pár percig pirítottam. Belekevertem egy bögre rizst, végül felöntöttem kb. két és fél bögre zöldségalaplével és addig főztem, míg valamennyi levét fel nem szívta.

Kördés - mióta és miért főzök?



Azt a kedves kérést kaptam Krisztinától, az ízkaraván blog szerzőjétől, hogy meséljek arról mióta és miért főzök? Jól esik mesélni róla, mert igazán szenvedély a főzés számomra. Ha jól emlékszem úgy 12-13 éves lehettem, amikor gyakorlatilag egész nyáron mentesítettem anyukám a főzés alól. Mikorra ő hazaért a bölcsiből, ahol dolgozott már készen volt az ebéd vagy vacsora. Persze idáig el is kellett jutni. Arra nem emlékszem mi volt az első ténykedésem, hogy mikor kezdődött és az elejétől fogva szerettem-e... Annyi azonban bizonyos, hogy családom nőtagjai, beleértve az anyukám, a húgom, én magam, sőt már KicsiCsaj is igen fejlett tyúkanyó génekkel rendelkezik. S bizony nálunk a tyúkanyóság génje szorosan kapcsolt a fakanálforgatás génjével is. Óvodában pedig fakanál volt a jelem, megjegyzem, utáltam, pláne a bölcsis cseresznye után... Valahogy úgy érzem, mintha mindig ott lettem volna a konyhában és mintha anyu mindig is mutatta volna, hogy mit hogyan kell. A mai napig az az a hely, ahova összegyűlünk, s mikor anyukám főz, jókat beszélgetünk, nevetgélünk. Kuktáskodtam anyu mellett is, apu mellett is, majd egy idő után sitty-sutty ment minden a maga útján. Persze, kisgyerekkoromban kifejezetten nehezményeztem ezt... főleg a mosogatást, diópucolást, mákdarálást vagy épp cukros-vajas krém keverést.
Mindezek után viszont nem hiszem, hogy túl nehéz lenne a miértre válaszolni... mert azokat a tyúkanyó géneket tovább kell adni és különben is, imádom csinálni. Néha olyan, mint egy alkotófolyamat. Ahogy elképzelem fejben az ízeket, hiszem harmonizálni fognak egymással. Ahogy szétdörzsölöm a tenyeremben a szárított fűszert, vagy aprítom a friss zöldfűszert... és utolér az illata... kell ennél jobb és több? Egyfajta szerelem ... ez is...

5-4-3-2-1-sütiiiiiiiiiiiiiii



A gyors süti láz bennünket is utolért. Hozzánk innen érkezett, aztán nemrég Mennyei mannánál is láttam, s mint kiderült a forrás közös. Eleinte sütőpor nélkül próbálgattuk, legutóbb sütőporral és lazán beleforgatott reszelt csokival, aszalt sárgabarack darabkákkal, csoki darabokkal. Könnyű lett, jóízű és könnyen ki is csusszant a pohárból.
A recept pedig tényleg egyszerű:
1 teáskanál sütőpor,
1 evőkanál sárgabarack kocka és
1 evőkanálnyi csokidarabka,
2 evőkanál kakaópor, vagy reszelt étcsoki (ez utóbbi csak lazán beleforgatva),
3 evőkanál olaj,
3 evőkanál tej,
4 evőkanál liszt és
4 evőkanál cukor.
No meg öt perc a sütésre (nálunk 3 perc mikróban, max. erősségen) és 2 percnyi türelmetlen várás, hogy ehető legyen végre.

Pulykamell rozmaringos, rózsaborsos mártásban



Gyors vacsi, abszolút az, pláne, ha maradék husi felhasználás történik, mint nálunk. Múltkorijában sütöttem egyben pulykamellet almával és újhagymával. Ehhez készült a balzsamos krumpliköret. Nos, a husi fele megmaradt másnapra. A pulykamell sütve viszont csak frissen finom igazán. így hát felszeleteltem a húst és egy finom, tejszínes fűszeres mártásban újítottam fel. Ehhez 2 evőkanálnyi lisztet szárazon középbarnára pirítottam, majd felöntöttem fél liter húslevessel (ami sajna elfogyott, így ideje újabb kondérnyi húslevest főzni és betárazni a fagyasztóba). Hozzáadtam két kanálnyi metélt rozmaringot és némi frissen őrölt rózsaborsot és egy kevés (úgy fél kávéskanálnyi lehetett) tört koriandermagot. Mikor kezdett besűrűsödni felöntöttem 2 deci tejszínnel, visszatettem a husikat bele és összerottyantottam. Ennyi idő alatt a köretként tálalt makkeroni is megfőtt. Mozsárban tört rózsaborssal díszítettem.

Kolbászos kelkáposztaleves rokfortos tejföllel



Nem frankfurti leves ez, csak majdnem, de van olyan finom. Virsli helyett köményes kolbászkák adják a javát és a Brigitte oldalán talált eredetivel ellentétben rokforttal turmixolt tejföllel habartam és ízesítettem.

Hozzávalók:
Fél fej kelkáposzta
1 közepes fej hagyma
1 gerezd fokhagyma
1 ek olivaolaj
1.5 l húsleves
kicsi köményes kolbászkák (10 db)
1 kis pohár tejföl
1 ek kukorcaliszt
1 ek rokfort sajt
só, bors

A kelkáposztát ujjnyi széles csíkokra vágtam, a hagymákat finomra aprítottam. Az olajon a hagymákat megdinszteltem, a kelkáposztát hozzáadtam, majd úgy 10 percig együtt pároltam. Felöntöttem húslevessel, beledaraboltam a kolbászkákat és lefedve készre főztem. A rokfortot simává turmixoltam a tejföllel. Egy tálkába kiszedtem belőle pár evőkanálnyit, a többit összekevertem a liszttel és behabartam vele a levest. A maradék tejföllel tálaltam. Mellé kéksajtos buktácskákat sütöttem, ami nagyon finom lett ugyan, de eléggé túlkelt és lasponyák maradtak, sajna.

Ropogós sajtos szalag



A szalakáli, az a jó büdös ammóniaszagú, már nem is tudom mióta hevert egy kis kosár alján a kamraszekrényben. Pedig nem véletlenül vándorolt anno a bevásárlókosárba. Mamámnak voltak olyan sütijei, amibe kellett. Ezek közül az ötlapos kávékrémes sütit hú de nagyon szerettük. Gyanítom ennek szántam én ezt a pici adag szalakálit. A múltkorjában viszont az interneten jártamban-keltemben találkoztam ezzel a sós keksz recepttel. Persze nem volt hozzá minden itthon, de ami volt, abból ez kerekedett, akarom mondani fodrozódott. Végül is nem is volt olyan büdös sütés közben...

Hozzávalók:
30 dkg liszt
30 dkg kukoricaliszt
15 dkg margarin
15 dkg pizzamozarella
1 ek parmezán
1 tojás
1 dl tejföl
1 tasak szalakáli (1.5 dkg dr Oetkertől)
1 tk só
a tetejére durva só, chilipor, szezámmag

A szalakálit 1 dl vízben feloldottam, majd összekevertem a liszttel, tojással, egy teáskanálnyi sóval és a reszelő durva fokán lereszelt margarinnal és mozarellával. Hozzákevertem a tejfölt is és teljesen simává gyúrtam. Kisebb adagokban (csak úgy kézzel gombóckákat leszakítva) nagyon vékonyra nyújtottam, őgy húsz centi hosszú és két-három centi széles szalagokra vágtam és vajjal kikent tepsire gyűrtem őket. 200 C-on jó ropogósra sütöttem őket. így készült az alapváltozat. Egy részét viszont nyújtás közben megszórtam durva sóval, másik részét chilivel, majd egy további adagot szezámmaggal. Egy jó nagy tálnyi lett belőle, de sitty-sutty elfogyott. Nekem a chilis lett a kedvencem.

Sherrys hagymaleves sáfránnyal, mandulával



Cserke vezényszavára ma mindenki levesekkel etet, mi is beállunk hát a sorba! Mégpedig egy ízig-vérig spanyol levessel, Pepita Aris Spanish food and cooking c. könyvéből. A sherry-mandula-sáfrány triumvirátus tagjai külön-külön is biztatóak, de így hárman együtt, főleg levesként... kíváncsivá tettek. Nem hiába! Az eredmény egy a sherrytől igazán különleges ízű, a mandulától és a hagymától krémesen sűrű, gyönyörű sárga leves.

Hozzávalók:
3 ek vaj
2 nagy fej hagyma vékony karikákra szelve
1 kis gerezd fokhagyma, finomra aprítva
1 csipet sáfrány
50 g blansírozott, pirított mandula finomra őrölve
3 csésze csirkehúslves
3 ek száraz sherry (pl. Osborne Fino Quinta)
1/2 tk fűszerpaprika
só, bors
tetejére pirított mandula és metélt petrezselyem

A vajat felolvasztom, a hagymákat beleforgatom, hogy egyenletesen bevonja a vaj, majd lefedve mérsékelt hőn 20 percig párolom. Időnként megkeverem. Mikor már szép aranyszínű hozzáadom a csipetnyi sáfrányt, majd fedél nélkül folyamatosan kevergetve 3-4 percig párolom. Ezután hozzáadom a finomra tört mandulát és folyamatosan 2-3 percig kevergetem. Felöntöm a csirkehúslevessel, hozzáadom a sherryt, majd 1 teáskanálnyi sóval, fél teáskanálnyi paprikával és sok frissen őrölt borssal fűszerezem. Felforralom, majd visszaveszem a hőt és tíz percig gyöngyöztetem. Még forrón finomra turmixolom, óvatosan újramelegítem, anélkül, hogy felforralnám, majd forrón pirított manduladarabkákkal és metélt petrezselyemmel tálalom.

Az a hét...



Ami nem is hét... inkább hétszer hét, vagy még több is akár, de hát van olyan, akinek nincsenek szép számmal kisebb-nagyobb titkai? Gabojszától kaptam a kördést és csak továbbgurítom, célzott személy nélkül. Válaszoljon bárki, akinek kedve van.

íme egy kis ízelítő, gasztro, nem gasztro, vegyesen:

1. Gyakorlatilag kenyérminőségről írtam a doktorimat, ennek ellenére soha nem jutott eszembe otthon kenyeret sütni, sőt egyáltalában élesztőhöz nyúlni és dagasztani sem (amolyan érinthetetlen szent tehénnek tartottam), egészen addig, míg kicsi lányunk úgy nem döntött, hogy világra akar jönni. Mikor elkezdtem sem a tudományommal sütöttem, hanem a recepteket követve, vakon. Ma már ésszel sütök és egyre gyakrabban ésszel is főzök és ez mind jobban tetszik!

2. Alkotnom kell, folyamatosan. Ez volt már rajz, fotó, falfestés, vers, üvegfestés, aztán ismét fotó, fotó, fotó. Szeretem az alkotást megelőző nyugtalanságot és az utána bennem levő szégyenlős büszkeséget is. Érdekes, hogy ez utóbbit éreztem halványan, mikor születését követően KicsiCsajt bemutattuk a világnak. Végül is... az egyik legszebb alkotásom. A másik legszebb meg ugye már négy hónapos. Most a selyemfestést kerülgetem egy jó ideje.

3. Anyukám húslevese jobban ízlik, mint TS-é. Pedig TS nagyon büszke a levesére. De a Mama levese a Mama levese...

4. Nem tudok főzeléket készíteni. Vagy beton lesz, vagy leves.

5. Filmfüggő vagyok. A kedvenceket képes vagyok naponta többször is megnézni. Párszor már végignéztem egy szuszra a Gyűrűk ura három bővített változatát. Elsős egyetemista koromban egy héttel a vizsgaidőszak vége előtt még három vizsgám volt vissza, köztük a mumus géptan. Ennek ellenére beültünk a barátnőimmel a Puskinba egymást követő három filmre. Az egyik a Disney féle Hófehérke volt :-)

6. Lakodalomban vagy egyéb táncos mulatságokon botrányosan antiszociális és passzív vagyok. Szívbaj kerülget, ha megszólal a zene, pláne akkor, ha valaki felkérés céljából megközelít. Pedig valószínűleg nem táncolok rosszabbul, mint a nagy átlag, csak ugye egy megszégyenítő rossz élmény el tudja jól rejteni az ember táncos cipőjét. Mindeme lelki görcsölés következtében enni sem tudok ilyen alkalmakkor. Utána meg bánom, naná...

7. Ikrek vagyok, ikrek aszcendenssel, ennek minden pozitív és negatív velejárójával.

Meleg, almás kelbimbósaláta narancsöntettel, pulykamájjal



Az ötletet a kelbimbó és az alma párosára Heidi tofuval dúsított salátája adta. Tofut nem igazán sikerült még megszeretnünk. Fenyőmag nem volt itthon, viszont volt tökmag és hirtelen egy egészen másik recept született. Előszőr arra gondoltam, hogy mozarellát darabokra tépkedek és azzal dúsítom. Aztán az jutott eszembe, hogy lehetne ez a saláta sült májacska kísérője. Végül persze eszembe jutott az is, hogy mi van, ha KicsiCsajom nem eszi meg a kelbimbót és ma a májat májnak hívja (úgy nem finom) és nem májhusinak (így finom)? így az egész kapott a biztonság kedvéért egy masnitészta ágyat, bár szerintem ez nyugodtan elhagyható. Aztán jött még egy szép nagy narancs, meg sok bors és elkészült egy nagyon finom meleg saláta.

Hozzávalók:
400 g kelbimbó
2 savanykás alma (pl. Idared)
1.5 narancs leve
1 marék tökmag
1 gerezd fokhagyma
300 g pulykamáj
250 g farfalle
olivaolaj
2 ek vaj
bors, só,
zsálya

A kelbimbókat pár percig gőzön pároltam, majd félbe vagdostam. Az almát magháztalanítottam, falatnyi darabokra vágtam. A májat annyi olajban, hogy bőven ellepje pár perc alatt puhára, rózsaszínesre sütöttem, majd kiszedtem, papírtörlőn lecsepegtettem és kb. centis szeletekre vágtam. Az almadarabokat a vajon párolni kezdtem. Hozzadtam egy gerezd zúzott fokhagymát és egy közepes levélnyi finomra metélt zsályát. Mikor az alma már üvegesedni és karamellizálódni kezdett hozzákevertem a kelbimbót. Óvatosan átforgattam, majd sóztam és ráfacsartam a narancsok levét. Pár percig szotyogtattam, majd az egészet a kifőtt farfalléra öntöttem, a szaftját pedig rákanalaztam. Rátettem a felszeletelt májat, bőven meghintettem szárazon pirított tökmaggal és borsot őröltem rá. Tésztával négyemberes adag, tészta nélkül két főnek elegendő.

Egy éve készült:
Rizseshús
Bécsi almatorta

Mustáros csirkemell falatkák zöldséges gerslivel



A mai ebédünk zsályás, mustáros csirkemell falatkák voltak. Hozzá wokban sütött zöldségeket kevertem össze kurkumával megfőzött gerslivel. A pácolást leszámítva nagyon gyorsan elkészült.

Hozzávalók:
2 nagyobb csirkemell
2 tojás
kb. háromnegyed bögre kukoricaliszt
2 tk mustár
2 közepes zsályalevél finomra metélve
tej
1 bögre gersli
1 tk só
1 tk kurkuma
2 bögre víz
3 bögre vegyes wokzöldség

A csirkemellet csíkokra vágtam, besóztam. A két tojást simára kevertem a mustárral, hozzáadtam a lisztet, majd annyi tejet, hogy sűrű masszát kapjak. Végül belemetéltem a zsályát. A húsdarabkákat a mustáros bundának valóban egy órán át pihentettem. Wokban, bő olajban sütöttem meg, nagyon hirtelen. Míg a husi pihent, pácolódott 1 teáskanálnyi kurkumával és sóval a főzővizében, készre főztem a gerslit. A wokból az olaj nagy részét kiöntöttem és a maradékon gyorsan megpirítottam a zöldségeket, összekevertem a szép sárga gerslivel, alaposan átpirítottam és már ettük is.

Narancsos birsalmasajt



Eleget téve idei birsalma iránti vágyamnak TS beszerzett pár kilónyi birsalmát, vagy inkább birskörtét. Amolyan egy darab fél kiló kivitelezésben. A feléből birssajtot készítettem. Tavaly csak natúr sajtot készítettem, dióval. Idén variáltam egy kicsit. Egy részéből narancsos birsalmasajt lett. Készült azért diós is, no meg egy kevés rumos is.
Hozzávalók:

1 kg tisztított birs
0.8 kg cukor
3 narancs leve és reszelt héja
1 fahéjrúd

A birseket megfosztottam minden idegenlégióstól és egyéb nem sajtba való kemény részektől, majd nagyobb darabokra vágtam és annyi vízzel, hogy épp hogy ellepje feltettem főni. Egy darab fahéjat is tettem még bele. Mikor teljesen puhára főtt a fahéjat kiszedtem, majd összeturmixoltam (utólag a leve egy részét leszűrném inkább, mert túl hosszú ideig tartott ezután, míg teljesen besűrűsödött). Hozzáreszeltem a narancsok héját és hozzáadtam a levét is, majd a cukorral együtt újra főzni kezdtem. Addig főztem, míg jó sűrű nem lett és szép mély vörösesbarna színe. Ekkor vízzel kiöblített tálkákba tettem és ebben hagytam úgy két-három napig. Aztán nagy tányérra burogattam őket és azóta néha megforgatva száradnak.

Balzsamecetben sült kakukkfüves burgonya



Egy szokatlan köretet készítettem tegnap, ami mellé egy kis történet is jár. Mégpedig TS és a savanyú illatok (szagok) viszonyáról. A viszony, ha úgy tetszik, inkább iszony, s a konyhában terjengő savanyú szagokkal akár ki is űzhetem kedvesem a konyhából, vagy épp az egész lakásból. Lehet az háztartási ecet, almaecet, tárkonyecet, borecet vagy épp csak a kávéfőző vízkőtelenítéséhez használt citromsav. Mindegy. Ha maróan savanykás a keringő szag ez menekülésre készteti az én párom. S a listából a balzsamecet sem kivétel ám! Legyen az modenai, legyen jerezi sherryecet, legyen erdei gyümölcsös, vagy épp bodza ízesítésű, a legkisebb mennyiséget is kiszúrja.
Mondhatnám kihívás egy ilyen pasi... úgy használni egy finom, tökéletes balzsamecetet, hogy ne vegye észre az ételben... Hogy mi a megoldás? Akkor főzni ilyesmit, amikor közel s távol nem várható az érkezése, aztán kölykökre télikabátot adni és óriási huzattal kiűzni a terjengő markáns savanyúságot. De hiába minden. Hiába a dícsérő szó, az elismerő csettintés, TS csak nem akarja megkóstolni eme remekeket. Csak nagy ritkán.

Tegnap némi totyorgással egybekötött hezitálás után folytott hangon újra feltettem a kérdés: Készíthetek-e az egyben sült pulykamell mellé balzsamecetben sült krumplis köretet? A válasz igen volt, amit előszőr nem is fogtam fel és már szabadkoztam is, hogy csak kevés és olyan jónak tűnik a végeredmény, no meg hogy roppant kíváncsi vagyok rá. Kedvesem szelíd mosollyal újra rám nézett és azt mondta: Igent mondtam! Pár pillanatig meredten néztük egymást, aztán felkanalaztam az állam és nekiálltam. A recept a Delicious 2004. májusi számából származik.
Hozzávalók:
Kb. 1 kg burgonya
2 ek vaj
2 ek olivaolaj
2 kisebb fej lilahagyma
100 ml balzsamecet (nálam sherry ecet)
só, bors
sok friss kakukkfű

A krumplit meghámoztam és közepes darabokra vágtam. A hagymát finomra metéltem. A vajat az olajjal egy nagy serpenyőben felforrósítottam, majd a krumplit és a hagymát rendszeresen kevergetve sütni kezdtem. Mikor már színesedni kezdett megszórtam nagyszemű sóval és jó sok borsot őröltem rá, majd ráöntöttem a balzsamecet felét és megszórtam frissen metélt kakukkfűvel. Az egészet egy nagyobb sütőtálba tettem és lefedve 180 C-on fél órát sütöttem. Ekkor ráöntöttem a sherry ecet másik felét és fedetlenül további fél órát sütöttem. Ennyi idő alatt a balzsamecetet szépen felissza, kellemesen sós és enyhén savanykás lesz. A hagyma istenien karamellizálódk. Tálalás előtt megszórom még friss kakukkfűvel.

Ami pedig a fogadtatást illeti, sajnos a csoda ismét elmaradt. TSbelekóstolt, egy-két szem erejéig még ízlett is neki, aztán pechemre találkozott egy savanykásabb darabbal. Onnantól kezdve nem szerette és KicsiCsaj is csak turkálta, nekem ízlett, bár nem lesz mindennnapos vendég nálunk, az biztos!

Egy éve készült:
Chili con carne kakaóbabbal

Sütőben sült vörösboros jércepörkölt



Tegnap őszidőztünk egy jót, sok avarral, finom, simogató napsütéssel, kergetőzéssel, sok-sok nevetéssel, otthonról csomagolt szendvicsekkel és Szamos Marcipánnal. Aztán késődélután hazaestünk, gyomrunk táján kopogtató éhséggel. Már út közben kiokumláltam, hogy csirkepörköltet főznék, de valahogy másként, mint rendesen. Vörösborral, zöldségekkel és sütőben. Cserépedényben. Ez lett belőle:Hozzávalók:
1 fiatal jérce combjai, mellehúsa
1 nagy fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
4 kápia paprika
2 kicsi cukkini
10 dkg csiperkegomba
10 szem koktélparadicsom
olivaolaj
friss bazsalikom
friss kakukkfű
2 tk fűszerpaprika
2 dl szekszárdi bikavér
fél liter víz
só, bors

A húsdarabokat forró serpenyőben nagyon kevés olajon hirtelen megpirítottam, majd pataki tálba tettem. A hagymákat finomra aprítottam és az olajon sóval üvegesre pároltam. Hozzáadtam a vékony karikákra vágott kápiapaprikát, pár percig dinszteltem vele, majd megszórtam a fűszerpaprikával és felöntöttem fél liter vízzel. Mérsékelt hőn felére pároltam, majd hozzáadtam a karikára vágott cukkinit, a durvára darabolt gombát és a félbevágott paradicsomokat. Rövd párolás után az egészet a húsdarabokra öntöttem, megszórtam friss metélt bazsalikommal és pár ágacska kakukkfűvel. Lefedve 180 C-on fél órát sütöttem, majd ráöntöttem még 2 dl vörösbort és további egy óráig sütöttem.

Zsályás, fokhagymás ponty velesült gombás rösztivel



Az én papám fogta a halacskát. Mondogatta tegnap Kicsicsaj egész délelőtt a nagy újságot. Szép kis nyurgaponty, nem zsíros, amolyan klasszikus "egyben sütni is hű de jó" típusú halacska. Viszont nem igazán jutottam dűlőre, hogyan is készüljön. Addig-addig gondolkodtam, míg a leves (VKF-re való) elkészült és az ánizsos fánkocskák is már csak a sütőre vártak. A ponty meg még mindig a maga sorsára. Beirdaltam, aztán a zöldfűszerekkel teli ablakpárkányra kukkantottam, a zsálya visszamosolygott rám, onnan meg már ment minden a maga útján.

Hozzávalók:
kb. 1.5 kg ponty tisztítva, egészben
4 gerezd fokhagyma
3-4 nagy zsályalevél
durva szemű só
8 közepes szem krumpli
4 nagyobb csiperkegomba
1 kápiapaprika
1 kisebb fej hagyma
kb. 150 g vaj

A pontyot kívül-belül átmosom, szárazra törölgetem. Úgy másfél centinként beirdalom és mindenhol alaposan megsózom. A fokhagymagerezdeket vékony szeletekre vágom, a zsálya leveleket nagyobb darabokra tépem. A vágatokba néhány szelet fokhagymát, vajdarabkákat és egy-egy zsályalevelet dugok. A pontyot egy pohárra ültetem és még a tetejére is teszek ide-oda vajat. 180 C-on sütni kezdem. Eközben a krumplit meghámozom, egészben félig megfőzöm. Vékony csíkokra vágom a paprikát, a gombát és a hagymát vékony szeletekre. A félpuha burgonyát nagylyukú reszelőn lereszelem és összekeverem a zöldségekkel és egy kevés sóval, sok borssal. A halacska melletti tepsirészeket vastagon kivajazom, ráhalmozom a krumplis keveréket, tetejére vajdarabokat szórok és pirosra sütöm az egészet.

Ánizsos fánk ánizsos mézsziruppal




Pestiños. Ezen a néven találtam ezt a desszertet Pepita Aris könyvében. Megtetszett, volt is hozzá minden itthon, kipróbáltam. Most pedig elkezdtem utánaolvasgatni egy kicsit mi is ez a pestiños. Mint kiderult, egy a churrohoz hasonlóan olajban sült, hajtogatott fánkocska. A tésztája ánizsos, esetleg fahéjat és narancshéjat is tartalmaz. A szirup, amivel nyakon öntik méz és ánizslikőr keveréke. Jól hangzik, ugye? A könyvben szereplő változat sütőben sül, tésztája gyakorlatilag olyasmi, mint a képviselőfánk tésztája - sok ánizzsal. Nálam csillagánizzsal és Zocoval.


Hozzávalók:

225 g liszt

60 ml napraforgóolaj

1 ek ánizs enyhén összetörve (nálam 10 csillagánizs)

3 ek cukor

250 ml víz

4 ek ánizslikőr (pl. Zoco)

3 tojás


A sziruphoz:

4 ek méz

4 ek ánizslikőr


Egy pici szószos lábosban felmelegítettem az olajat, majd beledobtam a csillagánizst. Mikor már illatozni kezdett kihalásztam őket. Az olajat egy nagyobb lábosba öntöttem és hozzáadtam a cukrot, a vizet és a Zoco keverékét. Néhány percre visszatettem forrni, majd ismét lehúzva hozzáadtam a lisztet. Fakanállal addig kevertem, míg a massza el nem vált az edény falától, végül egyesével beledolgoztam a tojásokat. Egy viszonylag lágy, de nem folyékony tésztát kaptam. A sütőt előmelegítettem 200 C-ra. Két teáskanál segítségével diónyi tésztahalmokat tettem sütőpapírral bélelt tepsire, jó lazán. 25 percig sütöttem, tálkákba adagoltam, majd még forrón nyakonöntöttem az ánizslikőr és a méz forró keverékével.

Füge leveles tésztában sütve



Egyre nagyobb édesség utáni sóvárgás kergetett a hűtő felé. Csokit enni nem akartam, de néhány szem füge, szám szerint négy várt a sorsára. Előző nap már nem is tudom milyen megfontolásból elővettem a fagyasztóból egy adag leveles tésztát. Négy szem fügéből túl sok minden nem készülhet, így kiegészült még némi szilvával és pár szem almával. Amolyan gyümölcsös mindenféle lett belőle, falatkák, kinek mi ízlik. Egy nagy bögrét vagdostam körbe, kb. tíz centi átmérőjű köröket kapva, összesen, ha jól emlékszem 15 darabot. A fügéket és a szilvákat bebugyoláltam, az almákat félbevágtam, majd viszonylag sűrűn beirdaltam és bevontam őket baracklekvárral. A szélüket, tetejüket megkentem tojással, fügék és a szilvák még mandulát is kaptak.

Naan vagy mégsem naan?



Naan fokhagymás, citromos garnélával sütve. Ez volt a vacsi tegnap előtt. Finom volt, hmmm, de finom. Csak épp azt nem tudom, hogy minek nevezzem. Pizzának mégsem mondanám, ami készült, hiszen a tésztája a naan könnyű, joghurtos tésztája. Viszont ezúttal nem serpenyúben sült, hanem a sütőben. Tényleg, naanológusok! Készítenek töltött naant, vagy épp naant valamivel megkenve és úgy sütve, esetleg valamit ráhalmozva és úgy sütve? Addig-addig méláztam ezen, míg végül az eredeti mártogatós ötletet elvetve a lepénykék tetejére halmoztam a fűszeres, krémes, garnélás keveréket.

Hozzávalók 4-6 főre:
Egy adag naan tészta
kb. 500 g tisztított garnéla
1 citrom héja reszelve
1 nagy gerezd fokhagyma reszelve
1 ek vaj
1 ek aprított rozmaring
2 ek tejszínes krémsajt

A garnélát kevés vajon párolni kezdem és ráreszelem a fokhagymát, no meg a citrom héját. Az illatorgiát a finomra metélt rozmaringgal zárom, majd az egészet összekeverem a sajtkrémmel. A megkelt tésztát 12 részre osztom. Körülbelül arasznyi lepénykéket készítek belőlük és mindegyiket megkenem egy kevés szafttal, teszek rá néhány garnélát, pár levélke friss rozmaringot, majd irány a forró sütő (200 C, 20 perc).

Marhafalatkák korianderes szilvaszósszal



Jó néhány hete elkészült a korianderes szilvaszósz és egyre többször motoszkált a fejemben, hogy meg kéne már kóstolni. Baromfihoz valahogy nem éreztem megfelelőnek és nyúlhoz sem, sertést pedig nem igazán eszünk. Marhahús viszont ideális választásnak tűnt.
Kb. 60 dkg felkockázott marhalábszárat nagy hőn addig sütök, míg csaknem valamennyi szaftját elszotyogja. Ekkor rádobok egy csokor új lilahagymát, amit kb. 3 centis darabokra vágtam. Pár perc együtt pirítás után nyakonöntöm kb. fél liter húslevessel és gyakorlatilag ebben főzöm csaknem teljesen puhává. Mikor szinte kész beforralom és hozzáöntöm a korianderes szilvaszószt, körülbelül három deciliternyit. Alacsony hőn szotyogtatom, míg jól össze nem fő és a marhahús szaftos, ragadós nem lesz a szilvaszósztól. Végén pár szem gerezdekre vágott friss szilvával és kevés újhagymával tálalom, illatos jázminrizs társaságában. Négyszemélyes adag lesz belőle.

Almás, gyömbéres sütőtökleves




Sorra születnek a sütőtökvariációk mindenkinél. íme egy általam előszőr próbált verzió, almával és gyömbérrel, no meg egy leheletnyi chilivel. Nekünk nagyon ízlett. Legközelebb friss gyömbérrel próbáljuk újra.

Hozzávalók:
1 kisebb sonkatök
3 szem savanykás alma
1 kis fej vöröshagyma
0.5 l húsleves
1 tk reszelt gyömbér
2 dl tejszín
só, chili

A tököt megtisztítom, majd felkockázom. Az almát is meghámozom és nagyobb kockákra vágom. A vöröshagymát finomra aprítom. Az egészet felöntöm húslevessel, majd felteszem főni. Belereszelek úgy egy teáskanálnyi gyömbért. Mikor megpuhult az egészet összeturmixolom. Ha kell kevés vízzel higítom. Végül sózom, majd lazán összekeverem 2dl tejszínnel. Chilivel megszórva tálalom.

Levendulás, almás kelt rétes



Vagy legalább is valami olyasmi. A levendula, pár csipet csupán, épp hogy észrevehető falatozás közben. Éppen így jó! Amolyan illatízbombaként robban a szájban. A kelt rétesre pedig ez volt az első kísérlet. Lesz még...

Hozzávalók:
25 g élesztő
4 ek cukor
350 g liszt
40 g olvasztott vaj
250 ml tej
1 tk vaníliakivonat
1 tojás
1 csipet só
kb. 1 kg alma
50 g vaj
10 dkg cukor
5 kicsi csipet levendulavirág
kenéshez tojás és cukros tej

Az élesztőt a bögrényi tejben egy kanál cukorral felfuttatom. A vajat felolvasztom, majd kb. a háromnegyedét a tojással, vaníliával és a maradék cukorral összekeverem. Hozzáadom a felfuttatott élesztőt és apránként a sóval elkevert lisztet. Simára dagasztom, majd duplájára kelesztem. Újra átdagasztom, majd ismét duplájára kelesztem. Mikor megkelt lisztezett deszkán ismét átgyurkálom, majd jó vékonyra nyújtom. Óvatosan meg-megemelve a tésztát ujjbeggyel megpróbálom még nyújtani, lehetőleg szakadás nélkül. Mikor kész megkenem a maradék olvasztott vajjal.
Míg a tészta kel elkészítem a tölteléket. Az almákat meghámozom, magházat kiszedem, nyolcadolom. A gerezdeket kisebb darabokra vágom. Az 5 dkg vajat megolvasztom, 10 dkg cukrot karamellizálok benne. Hozzáadom az almát, megszórom levendulával, majd az egészet addig párolom, míg a leve be nem sűrűsödik. Mikor elkészült hagyom kihűlni (a kelesztés alatt bőven van ideje rá!). A tölteléket egy nem túl széles sávban a tésztára szedem, majd megpróbálom feltekerni és tepsibe tenni anélkül, hogy szétszakadjon (ezt még gyakorolnom kell, a szakadás miatti adjusztálásnak köszönhetően itt-ott vastagabb lett a tészta a töltelék körül). Feltekerve még egyszer fél órát kelesztem, majd közvetlen sütés előtt lekenem tojással. 180 C-on kb. 40 perc alatt készre sütöm. Közvetlen kivétel előtt cukrostejjel kenem le, hogy szép fényes legyen.
Egy éve készült:
Majdnem liszt nélküli csokitorta
Paradicsomos, olajbogyós pulykaragú

Cukkinis, spárgás krumplipürével töltött sonkatekercs



Bajban vagyok néha lánykám ízlésével. Az rendben van, hogy husi, tészta, de néha mást is kéne enni. Tegnap "laposkúszásban" vettem elő a borsót a fagyasztóból, mert ez az a zöldféle, amit ezidáig abszolút nem sikerült megszeretettni vele. Márpedig borsófőzeléket készültem főzni belőle. Úgy, ahogy Rékától tanultam. Megpároltam a borsót egy pici fej vöröshagymával, majd stauboltam egy púpos evőkanál liszttel, végül felöntöttem tejjel, sóztam egy picit. Kevergetni is csak a legelején kell, aztán szép lassan besűrűsödik magától. A liszt ezúttal kukoricaliszt volt, ezzel jobban szeretek habarni. Azt hiszem ennek és a zsenge borsónak köszönhetően egy picit édesebb lett, mint szokott. Ez pedig győztes kombinációnak bizonyult, pláne csinos kis húsgombócokkal kiegészítve.
A mai "csempészárú" pedig némi fehérspárga és cukkini volt. A spárga szintúgy kerülős zöldség Kicsicsajnál, a cukkini meg amolyan vándormadár, lehet, hogy egyik nap ízlik, de már nem lepődöm meg, ha legközelebb ugyanazt főzve nem eszi meg.
Krumplit főztem hát (négy nagy szemet) és kevés tejszínnel, no meg két evőkanál parmezánnal pürésítettem. Aztán belereszeltem egy vékony cukkinit (a reszelő finom fokán) és villával beletörtem pár szál fehér konzerv spárgát. Kapott még egy egész tojást, némi sót és friss borsot. Egy részét muffin formákban sütöttem meg. A maradékot pedig hajszálvékonyra szelt szárított sonkába töltöttem. Sütőben 180C-on kaptak fél órát. Az én kiscsajom pedig csak úgy falta a pampuskának elnevezett sült krumplipürét. Ssonkában sütött formában amolyan vendégváró falatkának sem utolsó.

Egy éve készült:
Májpástétomos gomba

Citromos, kapros nyúlraguleves




Néha bajban vagyok, hogy mi is készüljön a maradék nyúlaprólékból. Eleinte vadasan készítettem, de valahogy soha nem lett olyan finom, mint anyukámé. Aztán készült már belőle rizseshús is, nem volt rossz, de nem olyan, amit túl gyakran szeretnék. Legutóbb viszont levest készítettem belőle. Előszőr hagyományos tárkonyos levest szerettem volna, aztán eszembe jutott a csokor friss kapor és valahogy úgy gondoltam azzal finom lesz. Az lett. így készült:

Hozzávalók:
egy nyúl apróléka (belsőségekkel együtt)
két kisebb sárgarépa
1 fehérrépa
3-4 kis fej csiperkegomba
1 kis fej vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma
pár szem kelbimbó
fél csészényi rózsákra szedett karfiol
2 dl tejszín
2 tk kukoricaliszt
kb. 1 tk citromlé
só, kevés olaj
friss kapor

A megtisztított nyúl aprólék kisebb darabokra vágom. A zöldségféléket megtisztítom, a hagyma kivételével kisebb darabokra vágom. A húst kevés olajon megpirítom, hozzákeverem a zöldségféléket, pár percig párolom. Felöntöm annyi vízzel, hogy elfedje, felforralom. Habot leszedem, majd sózom és mérsékelt lángon addig főzöm, míg a hús meg nem puhul. (Általában egy kis darab mellehúst szoktam megkóstolni, ha az jó, akkor kész.) Mikor elkészült hozzáfacsarok kb. 1 teáskanálnyi citromlevet. A tejszínt simára keverem a kukoricaliszttel, majd behabarom vele a levest. Végül bőven megszórom friss kaporral és citromgerezdekkel tálalom.

Egy éve készült:
Garnéla krémsajtos batyukkal

Messziről érkezett



Igen kellemes meglepetés ért bennünket még nyár végén. Egyszer csak csörgött a telefonom, a kijelzőn Krisztaapu száma állt, én meg nem értettem az egészet. Hiszen miért is hívna engem Kriszta barátnőm apukája, mikor a lánya Guatemalában tartózkodik. Vagy mégsem? Hát nem biza! Kriszta ugyanis nagy titokban hazajött apukája szülinapjára. Ha már hazajött ellátogatott hozzánk is. Nem tagadom, régen örültem vendégnek ennyire!!! Hozta magával lurkóját, Samut is, kár, hogy kicsi csajszink épp nem volt itthon. Messziről jött ajándékot is kaptunk, szépet is, finomat is, mégpedig igen finomat. Egy kis használati utasítást is kaptunk hozzá, még most is látom magam előtt, ahogy mutogatja. Szóval a citromos chilet leginkább friss gyümölcsökre szórva eszik a helyiek, friss mangóra, ananászra, narancsra szórva - el is hiszem, hogy isteni lehet. Aztán még azt is mondta, hogy abban az egyben biztos volt, hogy én, a gasztronyanyus leszek az, akinek igazán tetszeni fog. Igaza is lett. TS kipróbálta néhány gyümölccsel, de a sótartalma miatt almára, körtére nem találta ideálisnak. Én pár napja svéd húsgolyócskákat fűztem nyársra szilvával és almával váltogatva, aztán bőven megszórtam citromos chilivel. Majd irány a grill. Különösen a szilván volt szerintem csudijó. Lehet, hogy egy édes-sós-csípős-savanyú lepényen is elnyeri majd méltó helyét...

Sütőtökös, almás csirkemell



Elég gyakran esik meg, hogy improvizálok a konyhában, sokkal gyakrabban, minthogy recepteket követnék. Néha felejtős az eredmény, vagy épp további fejlesztésre szorul, néha pedig úgy jó, ahogy van. Ilyen lett a mai gyors ebéd is. Gondoltam leírom, még mielőtt elfelejteném. Eléggé idényjellegű, sütőtökkel, almával. Körülbelül négyszemélyes adag.

Hozzávalók:
2 csirkemell filé
1 kisebb sonkatök
2 zöldalma
1 szál póréhagyma
3 gerezd fokhagyma
1 ek vaj
2 ek olivaolaj
friss rozmaring
friss petrezselyem
só, bors
1 ek méz
0.5 dl konyak
2 dl tejszín
2 tk keményítő

A tököt meghámoztam, majd felkockáztam és egy közepes tepsibe szórtam. Az almát negyedeltem, magházát kivágtam, majd a gerezdeket még kisebb darabokra vágtam. A pórét vastagabb karikákra vágtam. Ezeket is a tökhöz adtam. A csirkemellet felkockáztam, majd a vaj és olaj keverékén hirtelen pirosra sütöttem. Hozzáadtam 1 gerezd zúzott fokhagymát és egy evőkanálnyi mézet. Ráöntöttem a konyakot, majd meggyújtottam. (Fú, Anyaaaa, világos! -mondta erre KicsiCsaj). A húst sóztam, borsoztam, még pár percig pároltam, majd a szaftjával együtt összekevertem a tökkel. Megszórtam két gerezd szeletelt fokhagymával és néhány ág rozmaringgal. 170 C-on kb. 25 percig sütöttem. 2 dl tejszínt simára kevertem a keményítővel és egy kevés sóval és a végén ezt locsoltam a húsra. Óvatosan átforgattam, majd megszórtam finomra metélt petrezselyemmel. Fokhagymás jázminrizzsel tálaltam.

Egy éve készült:
Brokkolival töltött máj

Túrós, szilvás palacsinta



Tegnap palacsintanap volt, Kicsicsaj legnagyobb örömére. Úgy volt, hogy sós palacsinta is lesz, végül kicsi palacsintácskák győztek a tésztába kevert vaníliával, túróval, vékony szeletekben rádobált szilvával. A palacsintahegy végén türelmem vesztve az utolsó négy palacsintácska helyett egy nagy született, sok szilvával. Aztán megszórtam fahéjas pocukorral, feltekertem és pillanatok alatt eltüntettem. Legközelebb családi mennyiségű kivitelezés várható!

Vacsora mazochistáknak



Végy néhány szép, színes pepperonit. Hempergesd lisztbe, majd mártsd tojásba, végül szórd meg zsemlemorzsa és kukoricadara keverékével. Serpenyőben hevíts olajat, majd süsd hirtelen pirosra a pepperonit. Szedd tányérra, tégy mellé valami köretet. Készíts magad mellé egy palack vizet és a mobiltelefonod, csak a biztonság kedvéért, ha esetleg a tűzoltókat is hívnod kell. Hogy családod testi épségét megóvd panírozz és süss más zöldségeket is.

(Kiagyalta, elkészítette és elfogasztotta TS, szörnyülködött Lilahangya, kuncogott Kicsicsaj, lábát emelgette, kezét nézegette Dádi)

Romantikus VKF



Az előző bejegyzésben említett okok miatt a vacsorából ebéd lett és sokkalta inkább gondolatban romantikus, hiszen ismét kissé rohanósra sikeredett. Köszönhetően a Moziünnepnek legalább a szívvel-lélekkel alkotós része sikeredett. Családkám egyik fele moziba ment, Kicsicsaj első mozis élményét szerezte a Wall-e-val. Kihasználva a nyugodt délelőttöt kipróbálhattam két régóta tervezgetett receptet, ami szerintem egy nyugis, romantikus vacsorán is megállta volna a helyét. Az egyikre, bármily hihetetlen tíz éve készültem. Még Münchenben szereztem be egy Franciaországgal foglalkozó főzős újságot (Meine Familie und Ich:Frankreich Spezial) és ebben találtam a Cidreben pácolt és sütött, sült almával tálalt nyúl receptjét. Meg is feledkeztem róla, aztán újra eszembe jutott, de valami mindig hiányzott. Egészen mostanáig.
A másik recept pedig Hervé This csokoládé Chantilly receptje. Ránézésre egy szokványos csokimousse, de annyiban különleges, hogy sem tejszínt, sem tojáshabot nem tartalmaz, mégis habos és könnyű állagú. Persze, ha már lúd, legyen kövér, megbolondítottam egy kis mézzel és mézes szilvapálinkával. Az egész főzőcskének minden esetre van egy kis tanulsága is: egy romantikus vacsora ott kezdődik, hogy más főzi azt az isteni vacsorát és nekünk pusztán az a dolgunk, hogy élvezzük a finom falatokat és a megismételhetetlen pillanatokat!

Cidreben pácolt nyúl sült almával
Hozzávalók 4 személyre:
A páchoz:
1 nyúl combjai és gerince (kb. 1.5 kg)
10 szem rózsabors
1 babérlevél
1 ág kakukkfű
1 tk só
2 ek erdei gyümölcsös balzsamecet
fél l Cidre

A páchoz a rózsaborsot mozsárban durvára töröm, majd a többi hozzávalóval összekeverem. A megtisztított nyúl darabokat beleteszem és lefedve minimum négy órán át pácolom, de jobb egész éjszakán át.

A sütéshez:
2 ek vaj
100 g kolozsvári szalonna
12 gyöngyhagyma (én újhagymával és póréval helyettesítettem)
2 gerezd fokhagyma
1 ek liszt
1 tk csípős mustár
só, bors
0.25 l húsalaplé
3 szem savanykás alma
2 ek cukor
1 ek vaj

A kockákra vágott szalonnát a két evőkanál vajon zsírjára sütöm, majd a szalonnakockákat a zsiradék felével kis tálkára szedem. A hagymát aranybarnára sütöm, majd azt is félreteszem. A pácból kiszedett húst szárazra törlöm és a maradék zsiradékon mindkét oldalát pirosra sütöm. Hozzáadom a szalonnát és a zúzott fokhagymát. Néhány perc pirítás után megszórom egy evőkanálnyi liszttel és belekeverem a mustárt, sózom, borsozom, majd felöntöm a húslevessel és a cidres páccal. Egyszer felforralom, majd az egészet egy tűzálló tálba szedem és lefedve 180 C-on 40 percig sütöm. Ekkor hozzáadom a félretett hagymát és lefedve további fél órát sütöm. Végén 20 percig pirítom. Míg pirul meghámozom és negyedelem az almákat. Magházat eltávolítom. Egy evőkanál vajat serpenyőben megolvasztok, beleteszem az almákat, amjd cukorral megszóróm és karamellizálom. Mikor elkészült a hús egy tálra szedem és az almákat elrendezem körülötte. Megszórom kakukkfűvel és szélesmetélttel tálalom.

Mézes, szilvás csokoládéhab grillezett fügévelHozzávalók:
225 g 86%-os étcsokoládé
1 ek méz
2 ek mézes szilvapálinka
pár szem füge
kevés méz vagy barnacukor

Az étcsokit a vízzel együtt vízfürdőn megolvasztom, simára keverem. Egy ennél nagyobb tál aljába kevés hidegvizet öntök és beledobok pár jégkockát. Erre a hideg vízfürdőre állítva habverővel habosítani kezdem a csokoládét. Közben belecsorgatok két evőkanálnyi mézes szilvapálinkát és kb. egy kanálnyi mézet. Addig habosítom, míg tejszínhabhoz hasonló, jól formázható habot nem kapok. Ha túlságosan keményre dermedne, akkor vízfürőn újra felmelegítem, majd hűtőfürdőn újra habosítom. Még elrontani sem lehet és annyira csokoládés! Hozzá fügét grilleztem kevés mézzel. Igazán remek páros!

Vacsgeli



Olyan rohanósak a napjaink mostanában. Egy-egy érintésben, csókban sűrítjük a héten elmaradt öleléseket. Romantikus vacsoránk pedig már nem is tudom mikor volt utoljára. Pedig jó lenne, de ahhoz legkorábban tízkor, gyakrabban éjfélkor kéne indítanunk az estét, mikor végre mindannyian otthon vagyunk és Ők ketten már alszanak. Szégyenlem, de addigra elpárolog minden tetterőm. Szeretnék ráérősen, alkotósan főzni, lelkemmel adni minden ízt az ételbe. Aztán szépen tálalni, komótosan rendezgetni el mindent és elbeszélgetni egy üveg jó bor mellett. Most nem igazán van ennek ideje, s olykor a főzéssel is sietni kell, aztán kapkodva fejezni be az evést és ringatni, dédelgetni valamelyik fáradt lurkónkat. Hiányzik amaz, de most így is jó. Most Őket nézzük, két Puszmagocskánkat és titokban vágyakozunk néha. Utazásra gondolunk, egész napos sétákra, megbújos kis éttermi vacsorákra. Majd..., rövidesen. De addig is, míg elkészül az estebéd, amit a haladéknak köszönhetően a VKF-re szánok mesélek inkább. Életem legromantikusabb vacsgelijéről, TS-sel.

Ültünk. Hallgattam, ahogy kanalazza a levest. Húslevest, mi mást, az a kedvence és mindig büszke volt a saját levesére. Egyik kanál a másik után, közben csend. Kentem a kiflimet, frissen vettem az olasznál. Még mindig ropogós volt, meleg, kicsit felmelegítettem. Sült ricottát szeltem rá és szárított sonkát ettem mellé, pici, zamatos paradicsommal. Hozzá az isteni rostos marakujás narancslé, igazi dőzsölés. Meséltem neki, miközben ő kanalazott. Mindenféléről, munkáról, éles fényű tavaszi reggelekről, a kertről, amit kerültem, mert egy hatalmas pók tanyázott a nagy bokornál. Meg elméseltem a kalandomat a gyíkbőrrel.

Döglött gyíkot láttam tegnap reggel a kocsifelhajtón, hatalmasat, halálra rémültem tőle. Itt valahogy olyan rémüldözős lettem minden furcsa állattól. Megnéztem, de nem mertem megfogni, megböködtem hát egy faággal. Mintha megmozdult volna. Tán még él... Közelebb mentem, jé, csak a bőre (a gyíkok is vedlenek???), de megfogni még mindig nem mertem. Mellé gugoltam, felfordítottam a hátára, néztem, néztem. Made in China, állt a hasára írva az én szörnyetegemnek... Ezt meséltem épp, félrenyelt a nevetéstől. Gyorsan igyál vizet, talán segít! - mondtam. Egy korty, kettő, négy, hét. Igen, egyszerre ennyit szokott. Hét hatalmas kortyot. Csak hallgattam, ahogy iszik. Közben majszoltam a kiflimet. Isteni ez a füstös ricotta. Örültem, hogy megtaláltam a sajtpultban. Volt még mozarella is, abból is vettem két gombócot. No meg natúr ricottát. Még nem tudom mi lesz belőle. De vettem zsenge apró spenótot, meg snowpeat is. Találtam meggybefőttet a lengyelnél, ez az eheti naaagy zsákmányom. Talán rétes is lesz.

Aztán ő is mesélt. A stúdióról, ahol dolgozott, grafikusokról, fotósokról, divattervezőkről. Mindenféle érdekes emberekről, habókos dolgaikról. Jó történeteket. Szerettem hallgatni, számomra olyan vonzó, mégis idegen világ. A leves elfogyott, félretette a tányért, élesen csörömpölt a kanál, mikor a padlóra penderült. Aztán a nagy tálért nyúlt és patogatott kukoricát kezdett majszolni. Megegyeztünk, a félig felnyílt, ropogós szemeket meghagyja nekem. Agyament menü ez a mai... Aztán ittunk egy jó kávét, én sok forró tejjel, kevés kakaóporral, ő cukorral. Csodálkoztam, miért issza? Még sokat lenne jó beszélgetni, volt a válasz. Meg filmet is nézhetnénk együtt, úgy, mint múltkor a Ponyvaregényt. Jó, mondtam, várj, hozom a párnám és egy plédet, jól esik a meleg. Elvackolódtunk, jó kényelmesen. Indítod? - kérdi. Igen, indítom! - válaszolom. Várj! Én is. - mondta a fülembe a telefon másik végéről. Canberrában 11 óra van, szombat délelőtt, kényelmes, ráérős reggelinek való idő. A Brindabellák még havasak, szeptember eleje van, tavaszodik. Otthon este van, álmosító őszelő este, vacsoraidő. Várom az otthoni őszt! A meleg leveseket és hogy végre ugyanúgy járjon az óránk! Pár hét és végre hazamegyek.
Copyright @ 2007-2009 lilahangya