Mazsolás, chilis pulykacomb tésztával, pirított zöldségekkel, avagy maradékfelhasználás kismama módra



Tegnap a gyerkőcnap miatt, no meg a monte carloi Forma1-es futam miatt kicsit megcsúszott az ebédünk, amolyan estebéd lett belőle. Pulykacombot sütöttünk, felsőcombot, egyben. Süldögélt is három órácskát. Mivel előtte nem pácoltam be valami karakteresebb fűszerezésre tettem a voksom, de semmiképp nem szerettem volna túlfűszerezni. így a választás sóra, chilire, pár gerezd fokhagymára és egy maréknyi mazsolára esett némi Furmint társaságában. Az utolsó húsz percre kapott még egy kis frissen facsart narancslevet, ettől a bőre szép pirosra sült és a hozzáadott íz sem volt utolsó. A husi fele el is fogyott a TS által készített kukoricás rizzsel egyetemben. A másik feléből pedig a mai ebédünk lett. TS a munkahelyén ette a tegnapi változatban, remélem ma is jó étvággyal, én viszont felturbóztam egy kicsit, merthogy igen nagy zöldségehetnékem lett. Pirítottam-pároltam hát egy adag zsenge borsót, egy felkarikázott friss sárgarépa és pár szem csiperke gomba, kevés rozmaring és reszeletnyi limehéj társaságában, no meg kifőztem mellé egy adag szélesmetéltet és már csak tálalni kellett. A tésztát összekevertem a felaprított mazsolás pulykahusival, tetejére jött a finom, édeskésre pirult zöldség, hmmm, jól esett! Vagy lehet, hogy ez így túl agyament, kismamás kaja lett?

Balzsamecetes sült eper parfé rozmaringgal



Hétvégén vettünk egy rekesz epret, úgy hat kilónyit, gyönyörű, illatos eprekkel. Még szombaton neki is álltam, hogy feldolgozzam, s így ilyen-olyan formában epres habzsidőzsi volt a hétvégén, mindannyiunk nagy örömére. Mivel a hideg, savanykás ízek igen-igen jól esnek mostanság, nem volt kérdés, hogy eperleves és epersorbet is készül. De az én kedvesem a tejszínalapú fagyik nagy imádója, így gondoltam kedveskedem neki egy eperparféval is. S ha már így esett, kipróbáltam milyen is az a balzsamecetes sült eper. Recepteket nem nézegettem, csak a magam kedvére tettem hozzá ezt-azt.

1 liter parféhoz:
fél kg eper
néhány ek. nádcukor
kb. 1 tk erdeigyümölcsös balzsamecet
3 dl tejszín
4 ek porcukor
3 rozmaringlevélke

A sült eperhez a megmosott, felezett epreket egy hőálló tálba tettem, majd a tetejét egyenletesen megszórtam nádcukorral. Közepes hőmérsékletű (180 C) sütőbe tettem és negyven percet sütöttem. Mikor elkőszült meglocsoltam pár csepp erdei gyümölcsös balzsamecettel és hagytam kihűlni.Eközben a hideg habtejszínt a porcukorral kemény habbá vertem és hűtőbe tettem. A sült epret a képződött levével együtt turmixoltam, kb. negyedét a tejszínhabba forgattam. Egy üvegtál (nálam ez most egy kisebb szögletes kenyérforma volt) aljára pár szem szeletelt epret tettem, majd ráöntöttem az eperpüré felét. Erre rétegeztem óvatosan az epres tejszínhabot, majd kevésbé óvatosan a tetejére kanalaztam a maradék pürét. A püré itt-ott besüllyedt a tejszínhabba, erre még egy bambuszpálcás keveréssel rá is segítettem. Aztán irány a fagyasztó és türelem. Tálalás előtt a tálat meleg vízbe állítottam, majd a parfét egy tálra fordítottam. Tegnap csak a'la nature ettük, ma viszont a fotózáshoz egy agyament ötlettől vezérelve néhány levélke rozmaringot metéltem rá és pár csepp balzsamecetet is kapott. Az összhatás? Mennyei!!!

Kakaós- vaníliás kifli



Épp kenyeret dagasztottam be (jobban mondva focacciat, hol a Kaldenekker György féle rozmaringos olajbogyósat, hol pedig Dolcevita finom focaccia receptjét váltogatom), amikor csörgött a telefonom. Az anyukám volt, rohamosan közelegve a szülés időpontjához mostanság szinte naponta beszélünk egymással. Nos, most is megtárgyaltuk, hogy gömbölyded állapotomban nem történt változás, egyelőre pompás, szimmetrikus görögdinnyével rendelkezem, aztán jött a szokásos kérdés "Eszel kislányom?", majd szinte minden átmenet nélkül egy recept, amit feltétlen ki kell próbálnom, mert csudakönnyű, csudafinom. S ha már dagasztottam és a sütőt felfűtöttem végül is miért ne? Kétszínű kifliként emlegette, s egy újságból olvasta fel nekem, de hogy melyikből azt nem tudom.

Saját konyhám aktuális körülményeire adaptálva így szól a recept, 32 db csinos kis kiflire:

70 dkg liszt
5 dl tej
4.5 ek cukor
1 ek méz
3 tk vaníliakivonat
1.5 dl olvasztott vaj
5 dkg élesztő
2 ek holland kakaópor
1 csipet só
ízlés szerint mazsola, fahéj

Az élesztőt az egy evőkanálnyi mézzel 4 dl langyos tejben felfuttattam. A lisztet összekevertem 4 ek cukorral és egy csipetnyi sóval, majd a 1.5 dl olvasztott vajjal egyetemben az élesztőhöz adtam és alaposan összekevertem, dagasztottam. A két evőkanálnyi cukrozatlan kakaóport feloldottam fél deci meleg tejben, majd a tészta felébe dagasztottam. A másik feléhez a vaníliakivonatot dagasztottam. Mikor szép sima lett a tészta, négy részre vágtam és csinos kis cipókat formáztam belőlük. Hogy szép réteges legyen a kifli egy vaníliás gombócra került egy kakaós gombóc és együtt nyújtottam ki őket úgy 25 cm átmérőjű körré. A köröket nyolcadoltam, majd a cikkelyekből csinos kifliket tekertem. Némelyikbe kevés mazsolát és fahéjat is szórtam.
Sütőpapírral bélelt tepsikbe tettem őket jó lazán, nehogy összekeljenek. Az eredeti recept szerint mindössze 20 percet kell kelnie, nálam ez kicsit több lett, de nem ártott meg neki. 180 C-on sütöttem. Mikor majdnem kész volt fél evőkanál cukor és fél dl tej keverékével megkenegettem és további öt percig sütöttem. Délutáni tejeskávé mellé jó néhány lecsúszott, de Kicsicsaj is eltüntetett kettőt-hármat uszonnára. Ami különösen tetszett, hogy egyáltalán nem édes!

Hibiszkusz-lime granita



Amint a hőmérséklet feljebb kezdett kúszni azonnal beindult a fagyiszezon nálunk is. Most már folyamatosan készül három-négyféle hideg finomság hetente. Eddig jobbára az anyukám fagyasztott gyümölcsállománya csappant így meg, no meg friss eper sorbet, illetve epres túrófagyi is készült, s nem utolsósorban egy kókusztejes rizsfagyi meggyel és csokiszószzal. Fotó viszont nem készült, merthogy a, elfogyott még mielőtt a fotomasinára gondoltam volna, b., elfogyott, merthogy TS nem gondolt a fotomasinára pedig én mennyire, c., véletlenül nem tettük vissza a fagyasztóba a falatozás után és folytathatnám. Na de most, de most...
Grapefruit granitát gondoltam előszőr gyártani, a szokásos ánizsos verzió viszont valahogy nem volt most tetszetős. így a cukorszirupba szegfűszeg került, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve szárított hibiszkusz.
Nagyon szeretem a hibiszkusz ízét és színét, teában, limonádéban nagy favorit, de alkalmasint panna cottában sem utolsó. A kellemes ízt a lime leve és reszelt héja csak még jobban kiemeli, s az íze, isteni :-)

A hozzávalók kb. 1 l sorbethez:
750 ml víz
10 ek cukor
2 szem szegfűszeg
2 ek szárított hibiszkusz virág
2 lime héja
1.5 lime leve és húsa

A cukorból és szegfűszegből szirupot főztem, majd beleszórtam a hibiszkuszt és hagytam kihűlni. A szirupot leszűrtem, majd hozzáreszeltem 2 lime héját és egy fél lime kivételével belekerült a leve és húsa is. Hűtőben jól lehűtöttem, aztán a fagyigépre bíztam a munka hátralevő részét.

Gombás, pesztos csirke fusilli bucatival



Annak, hogy az elmúlt időszakban kevesebbet blogoltam megvan kérem az eredménye. Nem is első sorban a látogatottságra gondolok, sokkalta inkább arra a tényre, hogy az ételfotós folderben felgyülemlett ételek fotóit nézegetve néha bizony bajban vagyok! Mi is volt benne? Hogyan is készült? Arról a kruciális kérdésről nem is beszélve, hogy vajon ízlett-e kis családomnak. Nos, ezzel az étellel emlékeim szerint nem lőttem félre. Tészta és husi, mégha gomba is a kísérő KicsiCsaj nagy kedvence. Pláne, hogy a tészta ez az ondoláláson átesett csinos spagetti, a fusilli bucati. S ahogy a képet nézegettem szépen összeállt a recept is, úgy nagyjából :-)
A peszto nem a hagyományos bazsalikomos peszto volt, kicsit kevés volt a bazsalikom, volt viszont friss szurokfű, így felesben készült eme két remek zöldfűszerből, némi snidlinggel kiegészítve. Volt itthon fenyőmag, így az is került bele, néhány fokhagymagerezdről és a parmezánról nem is beszélve.

A pesztohoz:
fél csokor csokor bazsalikom
fél csokor szurokfű
negyed csokor snidling
2 nagy gerezd fokhagyma
1 marék fenyőmag
2 ek parmezán

olivaolaj

A pesztot már korábban elkészítettem. A zöldfűszereket és a többi hozzávalót a turmixgépben pépesítettem, fokozatosan adagolva hozzá az olivaolajat, míg egy finom masszát nem kaptam. Felhasználásig hűtőben tároltam, s mi tagadás azzal, hogy az ízek összeértek csak finomabb lett.
A csirkés gombás raguhoz:
1 kisebb csirkemell filé
1 kisebb csirke felsőcomb filézve
2-3 szál újhagyma
1 bő maréknyi vegyes szárított erdei gomba keverék (vargányával, tinóruval és galambgombával)
pár közepes méretű barnacsiperke
olivaolaj
só, bors

A csirkehúst kisebb darabokra vágtam, majd összekevertem a pesztoval. A zöld szószmósz mennyiségével nem érdemes fukarkodni, a lényeg, hogy jól befedje és átjárja a húst. Eközben a szárított gombát vízbe áztattam, felszeleteltem a barna csiperkét és az újhagymát. Aztán már csak egy jó forró serpenyő kellett, no meg egy nagy adag frissen főtt tészta.
A serpenyőt felforrósítottam, a barna csiperkét szárazon pár perc alatt kevés borssal megpirítottam, majd hozzáöntöttem a húst pesztóstól, mindenestől. Alaposan átpirítottam, hozzáadtam a lecsepegtetett erdei gombát és a zöldhagymát, még pár perc, hogy a hús teljesen megpuhuljon és kész is. Eddigre a fél kg tészta is kifőtt, már csak tálalni kellett.

Spárgával töltött borjúszűz



Múltkor a piacon nézelődve betévedtünk a henteshez is és addig-addig nézelődtünk, míg egy nem túl nagy darab borjúszűzzel együtt sétáltunk haza. Hogy mi legyen belőle? Nos, az is igen hamar kiderült, ugyanis spárgát is vettünk, zöldet, azt jobban szeretem. Gondoltam, a kettőt házasítanám, mondjuk tekercs formájában, TS pedig megtoldotta az ízharmóniát némi sonkával, így készült az igazán gyors és egyszerű ebédünk. A köret mindenféle grillezett zöldségekkel dúsított bulgur lett.

40 dkg borjúszűz vékony szeletekre vágva
1 csomag zöldspárga
10 dkg vékonyra szelt feketeerdei sonka
só, bors
olivaolaj

1 csésze bulgur
2 csésze húsalaplé
2-2 ek zöld és fekete olajbogyó
1 gerezd fokhagyma
1 szál újhagyma
1 vékony, zsenge cukkini
4-5 szem koktélparadicsom
só, friss kakukkfű
olivaolaj

A borjú szeleteket kissé kikloffoltam, majd enyhén sóztam és borsoztam és úgy egy órára letakarva érni hagytam. Eközben megtisztítottam a spárgát, illetve nyakon öntöttem a bulgurt 2 csészényi forró húslével és lefedve duzzasztottam. Egy kisebb tűzállótálba belekarikáztam a hagymákat, beletettem az olajbogyókat, a felkockázott cukkinit és a negyedelt paradicsomokat, picit megsóztam, megszórtam friss kakukkfűvel, kapott egy kevés olivaolajat és irány a forró sütő.
A hústekercsekhez minden sonkaszeletre egy vékony szelet borjúhús került, bele négy szál spárga és amilyen szorosan csak tudtam feltekertem. Forró sütőben előszőr letakarva, majd szabadon puhára sütöttem, ügyelve arra, hogy a hús ne száradjon ki. Az egész kb. 30 percig tartott 180 C-on. Tálalás előtt a bulgurt összekevertem a zöldségekkel.

Húsvéti utózönge VKF köntösben



Az igazat megvallva még húsvétkor készült ez a palacsinta, abszolút klasszikus húsvét reggeli alapanyagokból, úgymint füstölt, főtt sonka, újhagyma és tojás, némi túróval és wasabival megbolondítva. A közzététel a jeles napon elmaradt, de mikor a 15. V.K.F! témáját olvastam egyből eszembe jutott ez a nem hagyományos módon tálalt sonka-tojás páros. S mi tagadás, tovább nem is törtem a fejem. Azért valljuk be, nem csak a húsvéti reggeli tartalmas eleme lehet, de egy adag ropogós salátával ebédre is bármikor megállja a helyét.

Hozzávalók úgy 4 fő részére:
10 dkg graham liszt
10 dkg finomliszt
2 tojás
2 ek túró
kb. 3dl tej

1 kk sütőpor
2 szál újhagyma

20 dkg főtt, füstölt sonka
2 főtt tojás sárgája
25 dkg krémes ízesítettlen túró (pl. a lidl-ben kapható kilós túrókrém)
1 kk wasabipaszta


Az elkészítése meglehetősen egyszerű. A lisztekből a tojással, túróval, tejjel és a többi hozzávalóval jó sűrű palacsintatésztát készítettem, majd belekarikáztam az újhagymát és kevés zsiradékon vastag palacsintákat sütöttem belőle. A túrót összeturmixoltam két főtt tojás sárgájával, kevés sóval és a wasabival. A főtt sonkát vékony csíkokra vágtam és csak a töltögetés volt már hátra. A palacsintákat megkentem a túrókrémmel, kb olyan vastagon, mint maga a palacsinta volt, majd megszórtam a főtt sonkával. Feltekertem őket, meglehetősen "apás" palacsinták lettek, majd éjszakára irány a hűtő. Reggelre összeértek az ízek, friss ropogós retekkel, kevés kakukkfűvel és egy nagy csésze illatos earl grey teával igen pompás reggeli kerekedett belőle.
Copyright @ 2007-2009 lilahangya