Fahéj és fetától kaptam meg a labdát, talán már csak az én kedvenc könyveim listája hiányzik a nagy közös kedvenc listáról, így azt hiszem ezt a labdát nem gurítom tovább.

Lássuk hát:

Ha teljesen őszinte akarok lenni, hiába van egy szép adag szakácskönyvem, gyakorlatilag az internetet használom forrásként. Előszőr megnézem mit főztetek Ti, aztán körbejárom a világot egy kicsit. Kedvenc külföldi oldalaim:
Taste, Gourmet - Bon appétit combo, Essen und Trinken, Good Food. No meg rengeteg külföldi gasztro blog, ilyen-olyan okból felfedezett sztárszakács, stb, stb. Nagyon sajnálom, hogy nem beszélek olaszul vagy épp franciául, biztosan tobzódnék a helyi kajás magazinok receptjeiben. Az így-úgy kiválasztott receptek a saját kis receptesemben gyűlnek. Ebből, bármily agyrém is van egy elektronikus változat, ahova kigyűjtöm őket, ha nem frissen szeretnék valamit kipróbálni, no meg van a jó kis abszolút konyhai, foltos, itt-ott megázott S.K. írogatott receptesem. Mivel ez egészen könyvszerű és gyakorlatilag ezt forgatom a legeslegtöbbet, ezt tenném az első helyre!

Ha sütni szeretnék akkor megbízható sütis könyvnek érzem ezt a német nyelvű sütis könyvet. Bő egy évet töltöttem Bajorországban, ami épp elég arra, hogy jó kis bajor akcentus ragadjon az ember lányára, no meg, hogy végérvényesen elkötelezze magát a jóféle német sütik mellett. Nekem pl. a német túrótorták mindent überelnek. Volt egyszer szerencsém egy diós-meggyzselés változathoz, azóta szívesen ábrándozom róla. Szóval, jó receptek, megbízható német minőség :-)




Ha valami rafinériára vágyunk, vagy épp az aktuális szakács a bendő jóllakatása mellett a lelkét is ápolni szeretné a Váncsa könyv a befutó. Szeretem, annyian leírták már előttem mitől jó is a könyv, én jókat szoktam rötyögni már csak az ételneveken is. Hát nem kedvcsináló az Aggódó Finánc, Fogasfilé Rambóné módra citromos rizottóval vagy épp a Csirkecombok vámorgazda módon?






Tavaly elég sokat forgattam még Pepita Aris könyvét. Részben azért, mert nem voltunk nyaralni Aprótalpú érkezése miatt és ilyenkor valahogy minden a korábbi nyaralásokra emlékeztet. Részben pedig azért, mert olyan szerencsés helyzetben vagyunk, időről-időre feltöltődik a sherry, olivaolaj és sáfrány készletünk. S ha van, hát főzünk is belőle.






Van még pár könyv, amiket nagyon szeretek forgatni. Pl. Tessa Kiros Twelve c. könyve. Nálunk ő és Jamie Oliver Olasz kaják c. könyve képviseli az olasz ételeket. Nem tudom mennyire autentikus, én szeretem mindkettőt.

Van két adósságom, az egyiket huAnitától kaptam a Sütiboltból, a másikkal pedig Zsuzsi lepett meg. Kezdem az elsővel. Rágom egy ideje már azt az öt legjobb dolgot, de nem igazán tudok objektív lenni. Először szívem szerint azt írtam volna, hogy mind az öt Apróbbikról szól, hiszen elég sok szomorúság után jött Ő, így nem lenne nehéz megtalálni azt öt legemlékezetesebb dolgot vele kapcsolatban. De ott van a Nagyobbik is, az elmúlt évben babából kisgyerekké változott Kicsicsaj is. Hiszen úgy, de úgy tele van vele a lelkem-szívem velük, hogy az csuda. De ha jobban belegondolok azért csak voltak például konyhai legjobbak is. Álljon hát egy vegyes ötös, ilyen is, olyan is, csak ahogy eszembe jutnak:

1. Az egészséges kisfiúnk születése egy aggódós terhesség végén, az az -utólag roppant nevetséges, ám akkor roppant komolyan gondolt - ellentmondást nem tűrő kérés, amiben TS-t a Nap ablakból való eltávolítására szólítottam fel. No meg a rengeteg első történés, amit azóta is megélünk vele. Most épp az első átaludt éjszakáért fohászkodom...





2. A nap, amikor Kicsicsaj megkapta az első kijányjányos ruháját, a hozzáillő cipellőkkel. Az a feneketlen boldogság, ami belőle áradt és a nem kisebb büszkecsodálkozósmajdnemsírós érzés, ami belőlem és TS-ből. Az aranyos ragozási hibái, mint az enyém-enyéd-enyéje. Az ügyessége, ahogy a lovat megüli és még sorolhatnám.





3. Kaptunk egy karamellizáló pisztolyt. Régi álom volt, Marcsinak köszönöm, már dőzsöltünk vele párszor, lassan majd a lilahangyára is felkerül ez-az.




4. Az első igazán jó rozskenyerem. Már negyedik éve sütögetem a kenyérkéinket, azt hiszem kezdek belejönni. De a rozskenyérrel jó ideig nem volt szerencsém. Persze a nyanyatésztának valót azóta is mindig jól elfelejtem eltenni, lehet jövőre már az is természetes lesz.

5. Tudom, hogy apróság , de az az öröm, amit néhány kicsi szufléforma okozott nekem az év végén. Nem tudom hány éve vágytam rá, de valahogy soha nem vettünk, pedig nem egy ökör ára.

Végül tovább kéne gurítanom, de nem igazán tudom kinél járt már. Szívem szerint megkérdezném Bodzáékat, Gabojszát, ha még nem válaszolt és Gabaht.

Hogy milyen is lennék kedves Gabojsza? Hát ilyen:

Jó Garaynk leleménye: az hogy e bor bika vére,
büszke kadarnak a dics’, versbe idézte Babits,
Liszt-mise ihlete óbor, írta Piusznak a doktor,
s mind, amit őriz e pint, most a szemedbe kacsint.
(forrás: pince-grammák)
Merthogy Szekszárdon születtem. Ez pedig akkor vált igazán borkérdéssé és e szempontból fontossá, amikor eltávolodtam szülővárosomtól, úgy 1000 kilométernyire, aztán megfejeltem még vagy 19000 kilométerrel. Merthogy utipoggyászomban a bikavér szekszárdi volt, mint ahogy a történetet is, miszerint a bikavér előbb a szekszárdi borvidék lankáin látott napvilágot. Utazott velem néhány palack a Liszt pincészettől, aztán pár üveg Szent Gaál, aztán egy-egy Takler bor is. Büszke uticsomag volt ez, egy alkalommal a sydney-i reptéren némi gondom is akadt miattuk, kissé nagyobbra sikeredett a csacsogó borosüveg és jóféle pálinka társaság a megengedettnél. Nem tudom, hogy a zavarom, a bűnbánó vigyorgásom, vagy az ajándékozottak listája segített-e, de továbbutaztunk és épségben érkeztünk meg együtt.
Aztán persze hűtlen lettem. Merthogy az isteni ausztrál vörösborokat csak nem hagyhatja ki az ember (jómúltkor vágyakozva pislogtam is a Culinaris borospolcain sorakozó Penfoldsok felé). Ám a honvágy nagy úr, minő kincs lett idegen asztalunkon egy-egy liquor storeban felfedezett Egri Leányka, Szürkebarát vagy Szamorodni. Egy könnyű Zweigelt Rosé pedig maga az asztali áldás.
Azóta pedig elvesztem. Már annyi a jó magyar bor, annyi az utaznivaló és megkóstolni való borvidék ... pici gyerek, no meg pocak mellett viszont olyan kevés az alkalom.

Hát lennék én, hol ilyen, hol olyan, most leginkább egy jó Cserszegi fűszeres. Beszédes, mosolygós.

Köszönet Baky Péternek és Kis Pál Istvánnak

... azaz a mi konyhánk. Köszönöm DolceVitanak a kérdést és tkp. örömmel mutatom be a szentélyt, ahol fagyi hegyek születtek idén nyáron, meg mindenféle finomság kiscsaládom nagy elégedettségére. Elkottyintottam már róla néhány dolgot, illetve félig meddig fotó is megjelent már, igaz, akkor a flambírozott nyuszira koncentráltunk. Azt is említettem már talán, hogy még egy éve sincs, hogy tetőtéri lakáskánkat birtokba vettük. A lakás belsőépítészeti illetve bútor tervezésére igyekeztünk nagy gondot fordítani, minél jobban kihasználni a tetőtér adta mindenféle előnyöket és a hátrányokat inkább kihívásként kezelni. Különösen sokat szöszöltünk a konyha megtervezésével. Pláne, hogy nálunk is szem előtt van mindig, a nappalival egybe kötve. Mindketten imádunk főzni, így alapjáraton kétszemélyes konyhát szerettünk volna, ahol a lehető legkevésbé zavarjuk egymást, ha úgy adódik. Kellett néhány nagyon jó alapgép, sajna a gázfőzőlap nem jött össze; kellett egy sütő, amely fütyül táncol és mellesleg nagyon jó kenyeret lehet benne sütni, no meg grillpipit. Álom volt egy grill-lap, igazán teppan yakit szerettem volna, de ez sem rossz kompromisszum. Kellett egy csomó pult, mély szekrények, sok pakolóhely, sok napfény, kellett a szín (igaz, amolyan hülyegyerekes vigyor fagyott az arcunkra, amikor az asztalos elénk tette a 38 féle cseresznyeszínt :-)), jó lett volna némi játékosság és egy kis szimetria is. Klasszikus kamránk sincs, így némi faltologatás után megszületett egy kb. 30 cm széles görgős kamraszekrény is és lett egy gépgarázs is. No meg kellett a jó asztalos, aki még mellesleg bedob egy-két jó ötletet. A végeredmény nekünk tetszik és eddig úgy tűnik praktikus is. Igaz, legközelebb a tésztapult úgy 5-10 cm-rel alacsonyabb lesz :-)Ja, majdnem elfelejtettem... Volt nekem egy álmom, már jó rég óta. Hogy egyszer, ha kislányom lesz, akkor ő majd ott fog ücsörögni a pulton mellettem, karattyol, mindent meg akar kóstolni, segíteni akar és közben egyre csak figyel. Hát most ez az álom is teljesült... Kicsicsajjal együtt főzünk, már van egy köténye is, úgy 86-os méretben :-)