Ahogy beköszöntött a tavasz és szép lassan virágba borult minden elbűvölten olvastam Palócprovence és Napmátka tűzhelyén készülő mindenféle virágos kivonatokról, szirupokról, ecetekről. Aztán persze kipróbáltam én is ezt-azt. Készült bodzaszörp, itóka, no meg akác, amiből sorbet is lett. Az ibolya nagyjáról épp, hogy lemaradtam, illetve amim volt azt részben elbaltáztam, mert én balga nem néztem utána, hogy az ibolya színanyaga hő hatására barnul és nem jön ki szépen higított alkoholban sem... Na azért lett egy kis fagyi ismét némi kandírozott ibolyával. Aztán volt az orgona, ezt nem mertem megkóstol(tat)ni, talán majd jövőre.



És eljött a rózsák ideje, előbb a bazsarózsáé, amit én kislánykoromban kellerózsának hívtam. A történet annyi csupán, hogy amikor egyszer hazafelé ballagtunk talán anyával az oviból Julcsi néni épp kint álldogált a domb tetején, a kis házikója kapujában. Julcsi néni már akkor öregebb volt, mint én azt valaha is képzelni tudtam, hogy milyen öreg tud lenni egy ember és öreg derűjéből mindig jutott egy simogatás, egy kedves szó, egy kocka süti és egy-egy kérdés.

Úgy, mint azon a délután is: Kislány, kell-e rózsa? Kellett hát! Rajongásig szeretem azóta is, a nevem napja és szülinapom virága a kellerózsa. Szóval a bazsarózsáról is lemaradtam, épp nem jártunk otthon, voltunk előtte és értünk utána, de nem akkor, amikor virága teljében volt. Aztán virágba borultak a rózsák, többek között az a hihetetlenül illatos gyönyörű, bársonyos vörös rózsa, azt hiszem fajtáját tekintve Rosa centifolia Rote Woge. És Napmátka napfénnyel átitatott rózsaszirupja csak nem hagyott nyugodni... Erre ugyan nem vállalkoztam, de elhatároztam, hogy elkészítem a saját rózsaszirupom. Kértem és kaptam is otthonról pár fej gyönyörűn kinyílt rózsát, kicsit körülnéztem rózsaszirup recept ügyben, aztán szokás szerint mentem a magam feje után. A készítés technológiáját illetően olvastam meleg és hideg készítésről is, én a meleget választottam. Azt szerettem volna, ha nem csak illatos, de ízes is és szemnek is szép. Ezért én jó édesre készítettem és a színét egy kevés citromsavval csalogattam elő. Működött és a recept jónak tűnik, úgyhogy ismétlés következik...


Hozzávalók kb. 0.5 liter rózsasziruphoz:
2 bögre cukor
500 ml víz
6 rózsa
1 kk citromsav

A cukorból szirupot főztem. A rózsa szirmokat lecsipegettem, leöblítettem és a szirmok tövénél levő fehér részeket kiszedegettem. Beletettem egy csatos üvegbe, a szirupba belekevertem egy kiskanálnyi citromsavat és melegen a rózsára öntöttem. Lefedve pár órára félretettem, majd leszűrtem és felhasználásig hűtőben tároltam.

Ami pedig a felhasználást illeti, kb. a felét friss narancsot vagy citromot belefacsarva és ásványvízzel higítva, jól behűtve megittuk. Egy adagból viszont rózsasorbet készült. Gyönyörű lett, valahogy olyan ragyogó rózsaszín, diszkréten rózsaillatú, -ízű. Kísérőnek ide is citromot tettem és vízzel duplájára higítottam.

Hozzávalók 0.5 l sorbethez:
250 ml rózsaszirup
1 citrom leve
250 ml víz

A hozzávalókat összekevertem és fagyigépben fagyasztottam. Díszítésként tettem rá mentát, de
igazándiból remekül passzol is hozzá.

Ennek a nyárnak az egyik nagy kedvence a sáfrányfagyi. Tekintetbe véve fogyatkozó sáfránykészletünk nem ez az a fagyi persze, amit nap, mint nap bekanalazunk, de azért készült már négy-öt alkalommal és még lesz pár alkalommal, abban biztos vagyok.
A sáfrányon kívül semmi extra hozzávaló nincs benne, nem tojásalapú, nincs benne mascarpone sem. Egy egyszerű tejfagyi tulajdonképpen, amiben remekül érvényesül a sáfrány különleges íze. Hol tejszín-tej keverékéből, hol pedig sűrített tejből készítem. Az eredmény így simán is meglepően krémes, de ha egy pici zselatinport is teszek bele még jobb lesz a textúrája. A sáfránytól pedig lágy sárga színe van. Remekül passzol pici illatos likőrrel meglocsolt gyümölcssalátához, vagy épp sárgadinnyéhez. Mondjuk sherryvel flambírozott sárgadinnyéhez.

Hozzávalók kb. 7 dl-hez:
350 ml tejszín
350 ml tej
8 ek cukor
1 nagy csipet sáfrány (ha van porrá őrölt az jobb)

A tejet és a tejszínt a cukorral forrásig melegítem, leveszem a tűzről, majd beleszórom a sáfrányt. Mire kihűl szép sárga színe is lesz. Szükség szerint (ha zavaróak a sáfrány szálak) átszűröm. Jó hidegre hűtöm, majd fagyigépben fagyasztom.

Hétvégén, mikor meglátogattuk az alig három hetes Sárát, no meg Lilit, Zsuzsit és Zolit, ismét szert tettünk néhány cukkinivirágra és incifinci bébicukkinire. Csak hogy egy újabb kísérletre való legyen :) Kicsit tanácstalan voltam, de aztán a La Cucina Italiana a segítségemre sietett, ugyanis az angol nyelvű júliusi szám jócskán kínál próbálgatni való receptet! Az egyik ez a tészta volt, ahol azt hiszem igazándiból a bébicukkini viszi a prímet, s be kell valjam nekem is ezek az ujjnyi vastag zsenge cukkinik ízlenek jobban. Mivel sem penne, sem pennette nem volt itthon spagettit választottam, és újhagymát, majoranna helyett pedig oreganoval fűszereztem.

Hozzávalók:
8-10 db ujjnyi vastag bébicukkini
2-3 cukkinivirág
2 szál újhagyma
2 ek olivaolaj
kb. 150 g ricotta
só, bors
friss oregano

A cukkinivirágokat alaposan kimostam, a bibét kiszedtem,a kocsányát levágtam, majd felcsíkoztam. Az újhagymákat 5 centis darabokra vágtam és vékony csíkokra vágtam. A cukkiniket vékony karikára szeltem. A hagymát az olajon megfuttattam, majd hozzáadtam a cukkinit és úgy 6-7 percig együtt pirítottam. Sóztam, megszórtam friss oreganoval és hozzákevertem a cukkinivirágot. Egy utolsót pirítottam rajta és már kész is. Frissen kifőtt spagettivel összekevertem, ricottát halmoztam a tetejére, majd megborsoztam és meglocsoltam pici extra szűz olivaolajjal. Két személyes gyorsvacsira elég.

Egy ideje ott csücsül két doboz fagyi a fagyasztóban. De a rossz idő miatt nem hogy fagyit nem kívántam, fotózni sem volt kedvem (fényviszonyok meg pláne...)! Nem úgy TS, akit olykor győzködnöm kellett, hogy hiába nincs más fagyi, ebből (még) nem ehet, mert még nem volt érkezésem fotózni.

Az egyik ez a gyönyörű hófehér akácvirág sorbet, ami inkább illatos, mint markánsan ízes, bár az a gyerekkori emlék, amikor a Laposról hazafelé baktatva majszoltuk az édes közepű akácot nagyon benne van! Az alapot, az akácvirág szörpöt még az akác- és bodzavirágzás sűrűjében készítettem, aztán ahelyett, hogy megittuk volna még egy kis citromlével ízesítve lefagyasztottam. Ahogy láttam mintha másodvirágzás lenne a környék akácfáin, lehet, hogy még egy szörpre való virág összegyűlik! Azt már jó előre kitaláltam, hogy barackkal fogom tálalni, jó érett barackkal. Tegnap viszont vihar ide, vihar oda örömömben előkaptam! Mire kisütött a nap a barack nektarinná változott, sőt még egy kis fahéjas karamelles ízt is kapott, mi pedig Kicsicsajjal jól befaltunk egy-egy gombócos barackot. S még milőtt aggódnátok TS-nek is maradt, hát persze :)

Hadd küldjem ezt a receptet mindenkinek (no meg külön Anának!), aki szavazott ránk a Goldenblogon és mindenkinek, aki olvas bennünket, bekukkant hozzánk! Köszönöm!

Hozzávalók az akácvirág szörphöz:
20 fürt virág
1 kg cukor
2-3 citromkarika

Vettem egy két literes csatos üveget, ebbe beleszuszakoltam az alaposan megmosott és lehetőség szerint bogártalanított virágfürtöket és a citromkarikákat. Rászórtam a kilónyi cukrot, felöntöttem vízzel, majd négy-öt napra a hűtőben felejtettem, alkalmanként összeráztam.

A sorbethez:
1 liter akácvirág szörp
1 citrom leve
fél lime leve

A szörphöz hozzáfacsartam a citrom és a fél lime levét, majd fagyisdobozba tettem és fagyasztottam. Tálalás előtt fél órával elővettem, villával felkapargattam, hogy finom kristályos legyen. Ha esetleg valakinek nagyon édes lenne így, akkor higítsa pici vízzel.

A grillezett nektarinhoz:
személyenként egy szem érett, magvaváló nektarin
2 ek cukor
1 csapott tk fahéj
1 ek vaj
pici lime lé
lime héj

A nektarinokat félbevágtam, magokat kiszedtem, és vágott felével a fahéjas cukorba nyomkodtam. Vajat serpenyőben megolvasztottam, majd a nektarinokat cukros felükkel lefelé beletéve pár perc alatt karamellizáltam. Tányérra szedtem, egy-egy csepp limehéjjal meglocsoltam, limehéjjal díszítettem és egy gombócnyi sörbetet tettem mellé.

Spanyol ízekkel teli ebédünk volt. Sherryvel, sáfránnyal, sok fekete olajbogyóval és némi zsenge borsóval, spárgával, friss petrezselyemmel. Igazi színes fogás, egy kevésbé rohanós szombat délelőtt mellé.

Hozzávalók:
8 db csirke felsőcomb filé
1 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
150 ml száraz sherry
250 ml húsleves
1 nagy csipet sáfrány
fél csomag zöldspárga
1 bögre zsenge borsó
5 ek mag nélküli fekete olajbogyó
olivaolaj
só, bors
friss petrezselyem

A kifilézett felsőcombokat kevés olivaolajon körbepirítom, majd hozzáadom a finomra metélt hagymát és a zúzott fokhagymát. Mikor a fokhagyma illatozni kezd felöntöm a sherryvel és nagy lángon elforralom az alkoholtartalmát. Felöntöm egy bögre húslevessel, majd beleszórom a sáfrányt. Hozzáadom a kis darabokra vágott zöldspárgát, a magnélküli olajbogyót és a zsenge borsót. Lefedve puhára párolom, sózom, borsozom és legvégén bőven meghintem frissen metélt petrezselyemmel. Főtt kagylótésztával tálalom.

Mikor kiderült, hogy a tesómék kertjében idén is lesz cukkini azonnal mondtam neki, hogy virágzás idején gondoljon majd rám. Múlt hét végén haza is mentünk, előre meg is beszéltük, van, szednek, kapunk. Hurrááá! Egy éve vártam, hogy kipróbálhassam. Nem is hosszú idő...
Z., a sógorom az utóbbi időben már furcsákat gondolhatott rólam a főzési szokásaim illetően. Azt hiszem akkor kezdődhetett, amikor tavaly kifiléztem és megtöltöttem egy nyúl gerincét (két előételnyi adag lett csupán), aztán a kandírozott ibolyával, akáccal sem lett jobb és nem segített az alkalmi rukola és medvehagymamániám sem. No meg a mi konyhánkból az ő konyhájukba begyűrűző buggyantnál buggyantabb receptek sem javíthattak a helyzeten. Merthogy a húgommal néha telefonos főzési "szagtanácsadást" tartunk. Ő mondja mi van otthon én meg alkalmasint receptet gyártok, vagy csak ötletelünk egy sort, vagy csak elmeséljük ki mit főzött. Azért a történethűség kedvéért elmondom, a tesóm a párja gyomrát illetően hajthatatlan, akármi nem kerülhet az ő asztalukra és az akármi tartalmas kell legyen és sok, nagyon sok... igazi férfibendőbe való...
Szóval Z. szedett is nekem cukkinivirágot, amúgy bébicukkinistől, s ha már homár szedett hát salátának valót is, tölteni valót is. Azért közben megjegyezte reméli legközelebb nem fényevők leszünk, bár abból most bőven van...

Viszont mint kiderült nem csak a lila hangyák vetettek szemet a cukkini virágára. Némi szemöldökráncolást követően megalkudtunk, hangyapajtások megkapták a már lerohant virágokat és még nekünk is maradt pár darab. Aztán már csak azt kellett kiokumlálni, hogy mivel is töltsem, no meg, hogy bundázzam-e vagy sem. Végül lett töltelék is - fetás, olajbogyós- és lett bunda is, mégpedig sörös.
Hozzávalók (csak úgy ízelítőnek):
4 cukkinivirág pici cukkinistól
100 g lágy feta
1 szál újhagyma
1 gerezd fokhagyma
néhány zsenge oreganó levél
pár szem fekete olajbogyó
1 tojás
100 g liszt
sör
só
olaj

A virágokat kivül belül kimosom, én kiszedtem a bibéket is, nem tudom ki szokták-e? Papírtörlőn lecsepegtetem. A töltelékhez a hagymákat finomra aprítom, az olajbogyót negyedelem és finomra metélem az oreganot. Összekeverem ezeket a fetával, majd egy teáskanál segítségével óvatosan a virágokba töltöm. A tojásból, kb. 100 g lisztből és egy jó csipet sóból sörrel palacsintatészta sűrűségű masszát keverek. Ebben megforgatom a virágokat és forró olajban szép aranybarnára sütöm.
Az eredmény? Most az ódáknak kéne jönnie, hogy ennél finomabbat, ennél zsengébbet még soha és ezek után mindig csak így vagy hasonlóan, de nem így van... Merthogy családilag megállapodtunk abban, hogy finom volt, nagyon finom viszont... Viszont, ha nem árulják el, illetve nem tudom mit eszünk rá nem jöttünk volna, hogy cukkinivirágot falatozunk épp. Nem is tudom mit vártam, de azért valami jellegzetes ízt talán, igen, azt talán.

Van az úgy, hogy hetek óta készülünk valamire, várunk valamire, aztán minden másként lesz. Hát így jártunk mi is a szombaton tartott GBT-vel. Pár napja, mikor a kényszerű konyhakerülésből éledező Dolce vita bejegyzését olvastam mi még épp csak kezdtük a konyhakerülést, pontosabban még csak Kicsicsaj volt beteg. Aztán szépen egymás után utolért mindannyiunkat egytől-egyig. Mondanom sem kell, érdeklődés hiányában nem sokat ettünk-főztünk. TS szülinapját is csak pianoban ültük meg, önkéntes karanténba vonulva és sajna lemaradtunk Mr. Gabjosza remekbe szabott grillezett husijairól is. Pedig gombóc ötlet lett volna, mégpedig meglehetősen egyszerű: fagyi. Hogy fagyasztó akuval és hűtőtáskával végigrohantuk volna a várost, hogy fel ne olvadjon, az biztos. Igazán azt sem tudom kit zavart volna az esetleges fordított sorrend, fagyi first és csak aztán a sült husi és egyéb finomságok, de tekintettel a szombati szép időre talán senki nem mondott volna nemet. Ez a fagyi lett volna az egyik, egyszerű és egyszerűségében különleges!

Hozzávalók kb. 7 dl-hez:
200 ml 30%-os tejszín
500 ml tej
100 g ibolyás porcukor (ha nincs, sima porcukor)
1 ek kandírozott ibolya durvára törve

A tejet a tejszín felével felmelegítem, feloldom benne az ibolyás porcukrot. (Ez utóbbit úgy készítettem, hogy még ibolyaszezonban a virágfejeket porcukorba tettem, amitől a cukornak nagyon finom ibolyás illata és íze lett. Miután a virágok szépen kiszáradtak az egészet összetöröm mozsárban.) A tejet alaposan lehűtöm, majd fagyigépben fagyasztom. Mikor majdnem jó beleforgatom a maradék tejszín habját. Legvégül pedig beleforgatom a mozsárban durvára tört kandrozott ibolyát.

Elég régóta követem Ilva oldalát. Szeretem nézegetni a fotóit, burjánzik bennük minden. Szeretem azokat az élet adta kis csavarokat, ahogy egy Svédország északi részén felnőtt lány egyszer csak Toscanában terem férjjel, gyerekekkel, kutyával körbevéve. No meg ízekkel, micsoda ízekkel! Szeretem, ahogy utolsó cseppig élvezi az olasz konyha adta örömöket és valahogy mégsem adja meg magát neki.
Még épp, hogy tavaszodott nálunk, amikor nála már igazi, szívmelengető tavaszt láttam. Később a spárgaételek spárgaízeket ígértek itthon is, minap borsóra vágytam...
Egyik nap pedig belefutottam ebbe a szép, mélysárga sáfrányos rizottóba. Rizstej ugyan nem volt itthon, a rizspudingot a végén még meg is sütöttem, a sáfrány ízét hangsúlyosabbra vettem, az epret meggyre cseréltem, szóval kicsit más lett, de remek, nagyon remek!

Hozzávalók 2 személyre:
100 ml rizotto rizs
300 ml tej
200 ml nem édes sűrített tej (7.5%-os)
csipet só
2 csipet sáfrány
2 ek méz
300 g meggy (mirelit)
1 fahéjrúd
2 ek cukor
2 lap zselatin
vaj
barnacukor

A rizst a sóval a tejjel és a sűrített tejjel felteszem főni. Mikor már majdnem teljesen puha és jó krémes, belekeverek két csipetnyi sáfrányt (gyönyörű, intenzív színe lesz) és a mézet. Ha elkészült vajjal kikent kicsi kuglóf formába töltöm, aminek az alját is és a tetejét bőven megszórom barnacukorral, majd 200 C-on 25 prcig sütöm.
Míg fő a meggyet kevés vízzel egy rudacska fahéj társaságában puhára főzöm, cukorral ízesítem. A fahéjat kiveszem, majd beletördelem a lapzselatint, teljes olvadásig keverem benne. Mikor langyosra hült elosztom a tányérokon és hagyom megdermedni. Ha a zselé kész (én bevallom, nem voltam elég türelmes kivárni) a tetejére teszem a kuglófformából kifordított rizspudingot.

Kamilla. Kamilla??? Igen, kamilla. No, azért óvatosan adtam be én ezt TS-nek. Kamillát nem igazán használjuk ugyanis itthon másként csupán mint enyhe gyulladáscsökkentőt, fertőtlenítőt. Mindig van itthon, de eszembe nem jutott eddig főzni vele. Szóval, múlt szombaton palóc leves készült és e mellé készült ez a körtés lepény, amolyan szemöldökfelvonós jóváhagyást követően. Abban maradtunk TS-sel, hogy dupla adag krémet készítek. Egy adagot vaníliával, a másikba teszek kamillát. Aztán végül háromféle krém lett, a harmadikba kandírozott narancshéj került. Meg kell valjam a kamillás győzött, nagyon jól illet a vilmoskörtétől zamatos sütihez! Azt nagyon-nagyon sajnáltam, hogy nem tudtam kiszaladni a kertbe néhány szál friss kamilláért... Receptet innen lestem.

Hozzávalók a körtés lepényhez:
20 g friss élesztő
50 ml tej
1/4 csésze cukor
1 1/2 tk vaníliakivonat
1 1/2 csésze liszt
2 tojás
100 g vaj nagy csipet só
2 szép vilmoskörte
kevés citromlé
3 ek cukor

Az élesztőt a kevés tejben fellazítom. A cukrot puha vajjal és a vaníliakivonattal habosra keverem, hozzáadom a tojásokat, majd a tejes élesztőt. Beleszitálom a lisztet, a csipet sót és jó simára dagasztom (elég ragaód, vajas a tészta). Egy kb. 30 centis kerek lepényformát kivajazok és belesimítom a tésztát. Letakarva másfél órán át kelesztem. A körtéket vékony szeletekre vágom és a másfél óra kelesztést követően szépen belenyomkodom a tésztába. További fél órát kelesztem, hogy a tészta szépen körbeölelje a körteszeleteket. A sütőt felmelegítem 180 C-ra, a lepény tetejét megszórom cukorral (szerintem ez nem is hiányozna annyira, legközelebb kihagyom) és kb. negyven percig sütöm. A tészta teteje nagyon gyorsan megpirul, a megégést elkerülendő letakarva sütöm tovább.

A kamillás angolkrémhez:
150 ml habtejszín
150 ml tej
4 filter kamillatea
3 tojás sárgája
3 ek cukor

A tejszínt összekevertem a tejjel és felforrósítottam. Beletettem a kamillateát, mérsékelt hőn úgy tíz percig szotyogtattam, majd letakarva állni hagytam kb. egy óráig. Mikor kihült a tojások sárgáját habosra kevertem a cukorral. A kamillás tejszínt újra felmelegítettem, egy merőkanálnyit simára kevertem a habos tojássárgájával, majd az egészet visszatettem a tűzhelyre és közepesen sűrű krémmé főztem. A kamilla íze egyáltalán nem tolakodó, mégis van a sima sodóban egy kis plusz! Langyosan volt talán a legfinomabb!

Vagy legalább is valami olyasmi. A levendula, pár csipet csupán, épp hogy észrevehető falatozás közben. Éppen így jó! Amolyan illatízbombaként robban a szájban. A kelt rétesre pedig ez volt az első kísérlet. Lesz még...

Hozzávalók:
25 g élesztő
4 ek cukor
350 g liszt
40 g olvasztott vaj
250 ml tej
1 tk vaníliakivonat
1 tojás
1 csipet só
kb. 1 kg alma
50 g vaj
10 dkg cukor
5 kicsi csipet levendulavirág
kenéshez tojás és cukros tej

Az élesztőt a bögrényi tejben egy kanál cukorral felfuttatom. A vajat felolvasztom, majd kb. a háromnegyedét a tojással, vaníliával és a maradék cukorral összekeverem. Hozzáadom a felfuttatott élesztőt és apránként a sóval elkevert lisztet. Simára dagasztom, majd duplájára kelesztem. Újra átdagasztom, majd ismét duplájára kelesztem. Mikor megkelt lisztezett deszkán ismét átgyurkálom, majd jó vékonyra nyújtom. Óvatosan meg-megemelve a tésztát ujjbeggyel megpróbálom még nyújtani, lehetőleg szakadás nélkül. Mikor kész megkenem a maradék olvasztott vajjal.
Míg a tészta kel elkészítem a tölteléket. Az almákat meghámozom, magházat kiszedem, nyolcadolom. A gerezdeket kisebb darabokra vágom. Az 5 dkg vajat megolvasztom, 10 dkg cukrot karamellizálok benne. Hozzáadom az almát, megszórom levendulával, majd az egészet addig párolom, míg a leve be nem sűrűsödik. Mikor elkészült hagyom kihűlni (a kelesztés alatt bőven van ideje rá!). A tölteléket egy nem túl széles sávban a tésztára szedem, majd megpróbálom feltekerni és tepsibe tenni anélkül, hogy szétszakadjon (ezt még gyakorolnom kell, a szakadás miatti adjusztálásnak köszönhetően itt-ott vastagabb lett a tészta a töltelék körül). Feltekerve még egyszer fél órát kelesztem, majd közvetlen sütés előtt lekenem tojással. 180 C-on kb. 40 perc alatt készre sütöm. Közvetlen kivétel előtt cukrostejjel kenem le, hogy szép fényes legyen.
Egy éve készült:
Majdnem liszt nélküli csokitorta
Paradicsomos, olajbogyós pulykaragú

Amint a hőmérséklet feljebb kezdett kúszni azonnal beindult a fagyiszezon nálunk is. Most már folyamatosan készül három-négyféle hideg finomság hetente. Eddig jobbára az anyukám fagyasztott gyümölcsállománya csappant így meg, no meg friss eper sorbet, illetve epres túrófagyi is készült, s nem utolsósorban egy kókusztejes rizsfagyi meggyel és csokiszószzal. Fotó viszont nem készült, merthogy a, elfogyott még mielőtt a fotomasinára gondoltam volna, b., elfogyott, merthogy TS nem gondolt a fotomasinára pedig én mennyire, c., véletlenül nem tettük vissza a fagyasztóba a falatozás után és folytathatnám. Na de most, de most...
Grapefruit granitát gondoltam előszőr gyártani, a szokásos ánizsos verzió viszont valahogy nem volt most tetszetős. így a cukorszirupba szegfűszeg került, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve szárított hibiszkusz.
Nagyon szeretem a hibiszkusz ízét és színét, teában, limonádéban nagy favorit, de alkalmasint panna cottában sem utolsó. A kellemes ízt a lime leve és reszelt héja csak még jobban kiemeli, s az íze, isteni :-)

A hozzávalók kb. 1 l sorbethez:
750 ml víz
10 ek cukor
2 szem szegfűszeg
2 ek szárított hibiszkusz virág
2 lime héja
1.5 lime leve és húsa

A cukorból és szegfűszegből szirupot főztem, majd beleszórtam a hibiszkuszt és hagytam kihűlni. A szirupot leszűrtem, majd hozzáreszeltem 2 lime héját és egy fél lime kivételével belekerült a leve és húsa is. Hűtőben jól lehűtöttem, aztán a fagyigépre bíztam a munka hátralevő részét.