A piskótatekercs menő dolog nálunk, nem tudom hány rúddal kéne sütnöm ahhoz, hogy ne tűnjön el egy nap alatt. Ez most a már unásig ismert túrós, epres változat, picit feltúrbózva és másként csomagolva.

Hozzávalók:
A piskótához
4 tojás
4 ek. liszt
4 ek. porcukor
1 tk. sütőpor
1 ek vaj olvasztva
1 citrom héja reszelve
1 ek. csokicsepp

A töltelékhez
0.5 kg túró
3-4 ek. tejföl
porcukor (ízlés szerint, nálam 2 ek)
1 meyer citrom héja és leve
1 tk. narancsvirágvíz (opcionális)
6-8 szem eper
4-5 kanál eperlekvár

A tojásokat nem választom szét, hanem a cukorral világos, habos krémmé verem. Beleszitálom a sütőporral elkevert lisztet, óvatosan beleforgatom. Belecsorgatom az olvasztott vajat, majd mehet bele a csokicsepp és a citromhéj. Sütőpapírral bélelt nagy tepsibe öntöm, majd irány a sütő (10 perc, 180 C). Amint megsült lehúzom a sütőpapírt (én elfelejtettem, picit csúnya lett a piskóta felülete tőle) és konyharuha segítségével feltekerem.

A töltelékhez összekeverem a túrót, tejfölt, cukrot, narancsvirágvizet és a meyer citromlevét, héját. A kihűlt piskótát vékonyan, egyenletesen megkenem eperlekvárral. A túrós tölteléket a piskóta közepébe halmozom egy sávban, a közepébe eperszemeket teszek majd feltekerem úgy, hogy a piskóta csak körbeölelje a krémet. Pár óra hűtő, esetleg fél óra fagyasztó és már szelhetjük, ehetjük.

Anyukám és apukám szülinapját ünnepeltük két hete hétvégén. Zsuzsi apának sütött egy horgászok álma almás pitét, pompás pitepotykával a tetején, én pedig anya csokis répatortáját ügyködtem össze, marcipánkrémmel és szederrel töltve. A répatorta itthon, nálunk mondhatni hétpróbás, de legalább is rutinos szülinapi tortának való, hol narancsos csokikrémmel, hol fehércsoki mousse-szal töltve, hol pedig magában pici formákban sütve. Most répatorta-marcipán klasszikus készült. Marcipán került cukor helyett a főzött vaníliás krémbe, aztán bele egy jó adag fagyasztott szeder és a tortát is marcipánnal vontam be. Aztán ahogy általában ez lenni szokott, díszítést valami béna baki miatt elbuktam, ráadásul a csomagolásnál a marcipánborítás is megsérült. A kedvem a pincében landolt, de ki csak nem dobtuk és az igazat megvallva az év eddigi legfinomabb szülinapi tortája lett. (Jut eszembe, szülinapi témában már csak egy torta van vissza, de ez okozza nekem a legnagyobb fejtörést! Hát persze, hogy Kicsicsaj szülinapi tortája. Merthogy leadta a rendelést... A tavalyi, az összes Disney hercegnőt felvonultató tortát sikerült lealkudnom egy szem Ariel sellőmarcipánra, de most Barbies tortát szeretne... Hogy fogom én Barbiet Bar-ra lefaragni, azt nem tudom... jaj nekem...)

De hogy a lényegre térjek, Zsuzsinak, a húgomnak még júliusban volt a szülinapja és a heveny lakásfelújítás miatt elmaradt a tortázás. Annyi még az aktuális tudnivaló az én húgommal kapcsolatban, hogy Lili és Sára után nemsokára, remélem a legnagyobb épségben egy Gergő nevű kis krapek érkezik a családjukba, úgy egy szűk hónap múlva. És Gergő bizony mostanában túrótortára ácsingózik... és azt is megüzente, hogy a füge is jól csúszna mellé. Így megkésett szülinapi tortájának gondoltam ki ezt a csokis palacsintatortát, fügés túrókrémmel töltve. Talán emlékeztek a tavalyi kedvenc szülinapi tortámra, mindenféle nyári bogyós gyümölccsel, no ezt hangoltam át egy szerintem őszibb változatra. Egy 22 centis torta készült belőle, meg a fotón látható pici.

Hozzávalók:
2 tojás
kb. 30 g étcsoki
kevés barnacukor
csipet só
kb. 1 bögre liszt
tej

A krémhez:
500 g krémes túró
5 szem érett füge
2 ek almadzsem
cukor
1 tk vanília
4 lap zselatin

A palacsintatésztához a csokit felolvasztom és a többi hozzávalóval elkeverve palacsintatészta sűrűségűre keverem, majd legalább öt palacsintát sütök belőle (több lett, nem is maradt meg :)).
A zselatin lapokat kevés vízbe beáztatom. A túrót simára turmixolom az almadzsemmel, hozzáadom a vaníliát, ízlés szerint cukrot. Egy kanálnyi túrót elkeverek a feloldott zselatinban, majd a masszához adom, végül belekeverek négy szem kis darabokra vágott fügét. A krémet úgy fél órára hűtőbe teszem. Egy 20-22 centis kapcsos tortaforma aljába terítek egy palacsintát, majd rákenek egy adag túrót, rá egy újabb palacsintát és így folytatom, az ötödik palacsintáig, ez lesz a torta teteje. A tetejét még szeletel fügével és maradék túróval díszítem. Pár órára hűtőbe teszem.

Sztíviáról, hazai becses nevén jázmin pakócáról azt hiszem tavalyelőtt hallottam előszőr. Roppant kíváncsivá tett ez a növény, hiszen főként a fagyiszezonban elég sok porcukrot, nádcukrot, mézet pusztítunk és jól jött volna valami, amiből kevesebb is elég. Idén tavasszal aztán nagyon megörültem, amikor a kertészetben találtam vetőmagot. Három kis cserépben nevelgetem azóta a növénykéimet. Már eléggé megnőttek mire előszőr megkóstoltam, elrágtam egy levelet, ami tényleg, igen finoman édes. Azt viszont nem igazán tudtam, hogy akkor mihez is kezdjek vele... Volt aki azt tanácsolta szárítsam meg, volt aki azt mondta csapoljam meg a szárát és fogjam fel valahogy a belőle kifolyó nedvet... El is képzeltem, ahogy órákon át kuksolok a kicsi cserepeim mellett, kezemben egy a laborból hazacsoreszolt tizenöt milis falcon csővel és esőtánc helyett pár csepp édes sztívia nedvért foháaszkodom...

Aztán ott volt a második kérdés: mennyi elég? Főleg egy fagyihoz, ami ugye akárhogy is édesebbnek kell tűnjön fagyasztás előtt, mint amikor esszük. Végül két kb. 30 centi hosszú ágat leveleztem le és a szárát is feldarabolva beledaráltam a krémbe. De meg kell valjam, ez így még nem lett elég édes, még akkor sem, ha fagyasztás előtt jó néhány órát állni hagytam a hűtőben, merthogy azt olvastam lassabban jön ki az édes íz. Legközelebb talán kivonatot kéne készítenem, nem tudom... Nektek van tapasztalatotok? Mennyi sztíviát használtok és miként használjátok fel?

Ja, egyébként a fagyi nagyon jó! :)

Hozzávalók 1 l fagyihoz:
500 g krémes túró
250 ml habtejszín
2 citrom héja
fél citrom leve
2 ág sztevia levele és szára (illetve ízlés szerint cukor vagy méz)
2 ek méz
kb. 150 g málna
10-15 mentalevél

A krémes túrót fél citrom levével és két citrom héjával simára keverem. A sztevia leveleit leszedegetem, a szárát felaprítom. Hozzáteszem a mentát, a málna negyedét és a túrókrémbe turmixolom. A tejszínből félkemény habot verek és ezt is a krémbe forgatom. Pár órára hűtőbe teszem, majd vagy jégkrémformákba öntöm, amibe pár szem málnát is szórok, vagy fagyigépben fagyasztom és ezután forgatom bele a málnát. Ha nem elég édes fagyasztás előtt még mézet csorgatok bele.

Majdnem két hónapja - még épp a vulkán okozta káosz előtt - pár napot töltöttünk Cambridgeben és Londonban. Amolyan dolgozós, pár nap pihenős hét volt, a lényeg, azért jó sok fényképpel és nem kevés sajttal felszerelkezve érkeztünk haza. Sajtok között jó néhány, számunkra eleddig ismeretlen íz, mint például ez a bizonyos Wensleydale cranberry. Már az első falat után eldőlt a sorsa, a nagyobb, még csomagban levő darabból fagyi készül. Aztán elgondolkodtam némi sajttortán is, de végül csak fagyi lett! De még milyen finom fagyi! Nem tudjátok véletlenül, hogy itthon lehet-e kapni valahol? Egy sajttortát szívesen sütnék belőle...

Hozzávalók kb. 1 liter fagyihoz:

50g Wensleydale cranberry sajt
500 g krémes túró
250 g Philadelphia krémsajt
1 citom héja reszelve
porcukor ízlés szerint
egy maréknyi tőzegáfonya

A krémes túrót simára keverem a krémsajttal, majd porcukorral édesítem. Belemorzsolom a sajtot és hozzáreszelem egy citrom héját. Végül beleforgatok még egy maréknyi áfonyát. Fagyigépben vagy épp anélkül fagyasztom.

A brownie jó, nagyon jó, szeretjük is, de valahogy mégsem sütöm sokszor. Pláne nem keverve, alakítgatva a recepteket. Alkalmasint egy-egy "eltévelyedés" belefér és be kell vallanom egy szelet túrós, áfonyás brownie egy fárasztó nap után... soha rosszabbat! A receptet, minimális módosításokkal innen vettem.

Hozzávalók:
100 g vaj
300 g cukor
60 g liszt
4 tojás
1 csipet só
10 ek kakaópor
100 g pirított, tört mogyoró
400 g krémes túró
2 ek keményítő
300 g áfonya

A puha vajat habosra keverem 200 g cukorral és a csipetnyi sóval. Egyenként belekeverek 3 tojást, majd az elkevert kakaó-liszt keveréket. Végül belekeverem a durvára tört mogyorót. Egy másik tálban összekeverem a túrót a negyedik tojással és a maradék cukorral. Beleforgatom az áfonyát is. Egy kisebb tepsit kibélelek sütőpapírral, majd beleöntöm a kakaós masszát, rá az áfonyás, túrós masszát. Egy fakanál nyelével óvatosan márványosra keverem, majd 175 C-os sütőben 35 percig sütöm.

A hétvégén egyedül mentem a piacra. Szembetűnő volt a nyár vége :) Hatalmasak a nektarinok és finomak, nem is drágák. Egyre több a körte, vettem is, no meg a szőlő, azt is vettem. Meg... epret. Mikor indultam megkérdeztem Kicsicsajom, hogy mit hozzak. Zsigeri választ kaptam: epret. Mondtam, az bajos lesz, ezért hát annál nagyobb volt a meglepetés, amikor találtam, finom epret és nem horror áron. Mit ne mondjak, lelkes fogadtatása volt.
Vettem túrót is, ebből és fetasajtból készült ez a sós rétes. Először azt gondoltam spanakopitát készítek megint, aztán délben meg is ettük a lurkókkal a spenót nagy részét fetasajttal, tésztával. Spenót hiányában pedig lilahagymát, körtét és olajbogyót tettem bele. No meg egy kevés kakukkfüvet. Mellé kacsmamellet sütöttem, igazán pompás ebéd lett mára, remélem TS-nek is ízlett!

Hozzávalók:
6 db réteslap
250 g túró
250 g feta
2 pici fej lilahagyma
1 nagy körte
3-4 ek fekete olajbogyó
só, olivaolaj
kakukkfű


A fetát elmorzsolom, összekeverem a túróval. A hagymát finomra aprítom, a körtét felkockázom. Belekverem a túróba, picit megsózom (feta sósságától függően) és belekeverem a kakukkfüvet. Egy kisebb, kb. 25 cm x 40 cm-s tepsit kibélelek 3 réteg réteslappal úgy, hogy pici pereme is legyen, minden réteget megkenek egy pici olajjal. Ráterítem a túrós keveréket, megszórom az olajbogyóval, majd a tetejére a szintúgy rétegenként megkenve a maradék lapokat. 190 C-on pirosra sütöm.

Egy hétig pihentünk, azóta dolgozunk bőszen, a kicsik pedig kedden kezdenek oviban, bölcsiben. Mindenféle ovis-bölcsis elintézendő dolgok mellett jutott ma idő erre a kuglófra. Finom, puha, szaftos sütemény, amolyan klasszikus délutáni süti-kávé süti. Van egy leheletnyi extra benne, mégpedig, hogy kókusztejjel készül. A kókusz íze alig érezhető, pont jó így. De jó is lesz majd pár hónap múlva egy nagy bögre forró tejekávé mellé! Addig viszont fagyasztott gyümölcs, hideg gyümölcssaláta, almaszósz vagy épp fagyi lehet a párja. A kicsik adagját maciformákban sütöttem. A receptet Sylvia oldalán találtam, s ajánlom nézzetek kicsit körül nála, igazán jók a receptek és szépek a fotók.

Hozzávalók 6 db kicsi kuglófhoz:
1.5 bögre liszt (nálam rétes és simaliszt felesben)
1 bögre cukor (nálamban felesben nád- és kristálycukor)
kb. 160 ml kókusztej
2 alma
fél citrom leve
1 tojás
8 ek puha vaj
0.5 bögre ricotta
1 tk sütőpor
csipetnyi só

A kuglófformákat kivajazom, lisztezem. Az almákat meghámozom, lereszelem, összekeverem a citromlével. A vajat habosra keverem a cukorral, hozzáadom a tojást, kókusztejet és a ricottát. A lisztet, sütőport és a sót összekeverem és a vajas keverékhez szitálom. Végül beleforgatom a reszelt almát. A formákat háromnegyedig megtöltöm és 175 C-os sütőben 35 percig sütöm. Mikor megsült rácsra borítva hűtöm le.

Hétvégén piskótatekercset rendelt tőlem TS, azt a klasszikus lekvárosat. Én viszont túrósat ettem volna. Nem vesztünk össze. Készült hagyományos piskótatekercs is, anyukám sárgabarack lekvárjával, no meg túrós verzió is, kicsit megbolondítva, fejre állítva, megtekerve, szóval köze nem lett a piskótatekercshez. Az ötlet innen származik.

Hozzávalók:
3 tojás
3 ek liszt
3 ek cukor
csipet só
késhegynyi sütőpor
1 kk fahéj
1 ek fehércsoki forgács
6 lap zselatin
500 g krémes túró
250 g joghurt
2 tk vaníliakivonat
1 lime leve
1 citrom reszelt héja
4 ek cukor
1 bögre szeder

A tojásokat szétválasztom, a fehérjét a sóval kemény habbá verem. A sárgáját a cukorral habosra keverem, hozzáadom a fahéjat, az átszitált lisztet, végül a fehércsoki forgácsot. Gyors mozdulatokkal belekeverem a hab harmadát, majd óvatosan beleforgatom a többit. Sütőpapírral kibélelek egy 25cm x 25 cm sütőtálat és ebbe öntöm a piskótamasszát. 175 C-on kb. 20 perc alatt megsütöm. Mikor megsült, sütőrácson hűtöm, végül kb. 4-5 centi széles csíkokra vágom.
Míg a piskóta sül a zselatint kevés forró vízben feloldom. A túrókrémet összekeverem a joghurttal, belereszelem a citrom héját, cukorral édesítem (ha nem elég édes ízlés szerint adjunk még hozzá cukrot), majd belekeverem a lime levét és a feloldott zselatint. A legvégén óvatosan belekeverek egy bögrényi friss szedret.
Egy kb. 30 cm x 10 cm-s szögletes kenyérformát vékonyan kikenek olajjal, majd kibélelem folpackkal. A túrókrémet és a piskóta darabokat felváltva rétegezve a formába töltöm , majd egy éjszakára a hűtőbe teszem.

Újra dolgozom. Igaz, egyelőre még itthonról, úgy másfél hónapig még, aztán újra kezdődnek a laboros, kutatós mindennapok. De addig is cikkeket olvasok, irodalmazok, pályázatot kell írnom, nyakamon a határidő, gatyába kell ráznom újra magam. Merthogy gyorsan el fog repülni ez a pár hét. Persze ettől függetlenül főzök, eszünk, csak épp a hőség miatt nem igazán megy semmi. Gyümölcslevest, szószt főzök, vagy épp grillezünk valamit gyorsan, esetleg lecsó készül, vagy épp spagetti.
Hétvégén viszont otthon voltunk szüleimnél, Kicsicsajt vittük nyaralni, aztán majd mi is csatlakozunk egy kis barangolásra a Gemencben, fürdésre Domboriban.
Még egyetemista koromban kezdődött az az apró kis szokásunk, hogy hazaérve Apával, vagy Anyával együtt körbejárjuk a kertet. Ilyenkor megnézzük mi mekkora, milyen rend van, mi fordult termőre, miből mennyi van még. Jó látni azt a kis kertet telis tele zöldséggel, gyümölccsel. Most az almafákra csodálkoztam rá, egy hónap alatt hatalmasat nőttek az almák, már húzzák lefelé az ágakat, Apu ismét megtámogatta őket. Ha szerencsénk van bőven lesz alma idén is. Ahogy sárgabarack is rengeteg volt. Anyukám 105 üveg lekvárnál tartott a hétvégén.

Mi is szedtünk egy rekesznyi jó érett sárgabarackot, már majdnem a legvége az idei termésnek. Gondoltam egy-két adag ízesített lekvárt kipróbálok még. Főztem is pár üvegnyi gyömbéres, narancsos baracklekvárt, talán még valamilyen sós, zöldfűszeres szószt is készítek. Lett mascarponés sárgabarack fagyi is és még mindig van.
Tegnap sütöttem egy adag sós, sajtos képviselőfánkot, de igazándiból előtte nem gondoltam végig mivel is szeretném tölteni. Aztán petrezselymes fetakrémet csináltam és amikor megkóstoltam a krémet egy fél szem sárgabarackra kentem. Jó sós fetakrém és az érett sárgabarack igazán remek páros, nekünk nagyon bejött! Ezzel töltöttem meg a fánkokat.

Hozzávalók:
200 g krémes feta
250 g krémes túró
1 pici csokor petrezselyem
pár szem sárgabarack
1 adag sajtos képviselőfánk

A fetát és a krémes túrót simára keverem, beleaprítom a petrezselymet. A sárgabarackokat kisebb kockákra vágom. A fánkokat kettévágom, az aljába kevés barackot szórok, rá a fetakrémet és a tetejére ismét barack kerül. Fél óra érés a hűtőben csak jót tesz nekik.

Sütöttem... Mentségemre szóljon, még tegnapelőtt este, amikor kenyeret amúgy is kellett sütnöm és még nem volt ilyen nagyon meleg. Nem igazán gondoltam én a másnapi melegre, arra meg pláne nem, hogy kívánni se fogja senki a kalácsot a nagy melegben. De aztán a lurkók megoldották a kalácskérdést. A tegnapi nap a pancsolóban telt (no meg a mai is), legalább is az Apróknak és eléggé úgy tűnt a délután, hogy két kör fröcskölés és alkalmi vacogás között jól jön egy kis uzsonna...

Hozzávalók:
250 g liszt
20 g élesztő
1 ek cukor
4 ek olaj
csipetnyi só
140 ml langyos víz
kb. 3-400 g sárgabarack
1 ek nádcukor
1 kk fahéj
100 g ricotta
2 ek méz
2 ek tejföl
1 citrom héja reszelve
2-3 mentalevél finomra metélve

Az élesztőt kevés cukorral a vízben felfuttatom, majd a lisztet hozzáadva az olajjal, sóval együtt sima, ruganyos tésztává dagasztom. Letakarva duplájára kelesztem. Alaposan átgyúrom, majd enyhén olajos kézzel két kisebb pizza nagyságú, vékony korongot formázok. A barackokat cikkelyekre vágom és lazán kirakom velük a tésztakorongokat. A nádcukrot összekeverem a fahéjjal ezzel megszórom a barackot és 180 C-os sütőben kb. 25 perc alatt piros ropogósra sütöm. A ricottakrémhez a ricottát simára turmixolom a tejföllel, mézzel édesítem, majd a citromhéjjal és mentával ízesítem. Pár órára hűtőbe teszem.

Hétvégén, mikor meglátogattuk az alig három hetes Sárát, no meg Lilit, Zsuzsit és Zolit, ismét szert tettünk néhány cukkinivirágra és incifinci bébicukkinire. Csak hogy egy újabb kísérletre való legyen :) Kicsit tanácstalan voltam, de aztán a La Cucina Italiana a segítségemre sietett, ugyanis az angol nyelvű júliusi szám jócskán kínál próbálgatni való receptet! Az egyik ez a tészta volt, ahol azt hiszem igazándiból a bébicukkini viszi a prímet, s be kell valjam nekem is ezek az ujjnyi vastag zsenge cukkinik ízlenek jobban. Mivel sem penne, sem pennette nem volt itthon spagettit választottam, és újhagymát, majoranna helyett pedig oreganoval fűszereztem.

Hozzávalók:
8-10 db ujjnyi vastag bébicukkini
2-3 cukkinivirág
2 szál újhagyma
2 ek olivaolaj
kb. 150 g ricotta
só, bors
friss oregano

A cukkinivirágokat alaposan kimostam, a bibét kiszedtem,a kocsányát levágtam, majd felcsíkoztam. Az újhagymákat 5 centis darabokra vágtam és vékony csíkokra vágtam. A cukkiniket vékony karikára szeltem. A hagymát az olajon megfuttattam, majd hozzáadtam a cukkinit és úgy 6-7 percig együtt pirítottam. Sóztam, megszórtam friss oreganoval és hozzákevertem a cukkinivirágot. Egy utolsót pirítottam rajta és már kész is. Frissen kifőtt spagettivel összekevertem, ricottát halmoztam a tetejére, majd megborsoztam és meglocsoltam pici extra szűz olivaolajjal. Két személyes gyorsvacsira elég.

Nálunk a május és június a szülinapok és névnapok hónapja. De nem is ezzel kezdem, hanem azzal, hogy tegnap éjjel megszületett Zs. húgom kislánya, Sára! Ezért egész reggel fülig ér a szám :) Minden szépet, jót kívánok nekik!!!

Tekintettel az elkövetkező szülinapi dömpingre május közepén fel is került egy vidám szülinapi felirat az ablakunkba és még marad pár napig, hiszen nagy nap lesz a héten... Szóval végig ünnepeltük az elmúlt pár hetet itthon is és a nagyszülőkkel is, Kicsicsaj igen gyakorlott szülinapigyertya bérfuvóvá lépett elő és meg is jegyezte, hogy neki is kellene egy szülinap így a nyárra, merthogy Karácsony olyan messze van...
így esett, hogy idén TS-nek is és nekem is három szülinapi tortánk volt. TS első tortája egy kávés, mascarponés torta, receptjével még adós vagyok. Az én első tortám pedig nem is igazán torta. De mivel állandóan leszavazom Anyukám krémes, vajas tortáit idén úgy döntött a kedvenc kuglófom avanzsál elő szülinapi tortává. Mondanom sem kell tökéletes döntés volt, és igazán remekül sikerült. Még jó, hogy kettőt sütött (egyet TS-nek is), merthogy az elsőt helyben befaltuk. Nem tudom képes leszek-e valaha is annyira magas és könnyű kuglófot sütni.
Aztán kaptam egy semmi faxni, de elég finom csokitortát a helyi cukrászdából. Most hétvégén pedig egy palacsinta tortát készítettem. Egy kiló túróval, azt hiszem már nem hangzik rosszul :)
A rceptet erre leltem, aztán némi átalakításon ment keresztül (dupla mennyiségű túró, sokkal több gyümölcs), mindannyiónk megelégedésére.

Hozzávalók egy 16 szeletes tortához

Töltelékhez:
1000 g krémes túró
300 ml tejszín
500 g friss gyümölcs vegyesen (pl. eper, málna, ribizli, nektarin, szilva)
10 ek porcukor
4 tk vaníliakivonat
1 lime és egy citrom reszelt héja
fél citrom leve
12 zselatinlap
friss menta
porcukor

A palacsintákhoz:
100 g liszt
140 ml tej
3 tojás
csipet só
1 tk cukor
3 ek vaj
1 ek olaj

A palacsinta tésztának valókat összekeverem, majd egy evőkanálnyi olajon 7 db palacsintát sütök. Félreteszem őket teljesen lehülni. (Nekem ez a palacsinta tészta kicst gumis volt, szerintem legközelebb a bevált saját palacsintatésztámból fogom sütni).

A krémhez a zselatinlapokat kevés meleg vízben feloldom. A gyümölcsöket megmosom, pár szemet minden féléből félreteszek, a többit felkockázom. A hideg tejszínből kemény habot verek. Összekeverem a túrót a porcukorral, a citrusok héjával és a fél citrom levével. A túróból két kanálnyit simára keverek a feloldott zselatinnal, majd hozzákeverem a többi túróhoz. Óvatosan beleforgatom a tejszínhabot, majd beleszórom a gyümölcsöket és kb. egy órára hűtőbe teszem.
Egy 25 centis kapcsos tortaforma alját kibélelem egy palacsintával. Ha kicsit kisebb a palacsinta, mint a forma, sebaj, elég túrókrém jön rá. Egy adag gyümölcsös krémet rétegzek rá, majd jön egy újabb palacsinta. Itt-ott újjal kicsit megnyomkodom, hogy ne legyen annyira egyenletes, vízszintes stb, de ha valaki szép szabályos sávokat szeretne látni, akkor ettől el is tekinthet! Addig adagolom, míg el nem fogy, tetejére egy palacsinta kerüljön. Minimum 5-6 órára hűtőbe teszem, hogy jól megdermedjen és szépen le lehessen választani a tortakarimát. Tálalásnál a felső réteget meghintem kevés porcukorral, majd gyümölccsel és mentával díszítem.

Vagy inkább fagyi a felnőtteknek és pálcikás nyalogatnivaló gyerkőc méretre kalibrálva. S hogy valami igazán különleges is legyen benne, a túró narancshéjtól és narancsvirág víztől ízes, illatos. A meggy pedig egy kevés kandírozott gyömbért kapott kísérőül. Körülbelül fél liternyi a felnőtt adag és hat pálcikás fagyi lesz belőle.

Narancsos túrókrémfagyi:
500 g krémes túró
1 tk őrölt, kandírozott narancshéj
fél citrom reszelt héja
1 tk narancsvirág víz
4-5 ek méz

A túrót a mézzel édesítem, majd hozzákeverem a többi alapanyagot és az egyik felét fagyigépben fagyasztom, a másik felét félreteszem a pálcikás jégkrémhez.

Gyömbéres meggysorbet:
750 g meggy
1 tk őrölt kandírozott gyömbér
3-4 ek méz
késhegynyi őrölt fahéj

A magozott meggyet a többi hozzávalóval együtt turmixolom, majd a felnőtt adaghoz kb. a felét fagyigépben fagyasztom. Végül óvatosan épp csak elkeverve összeforgatom a túrófagyival.
A pálcikás változathoz a túrókrémet és a meggyet felváltva a jégkrémformákba kanalazom és fagyasztom.

Szüleim kertjében van egy szép cseresznyefa, germensdorfi, már jó érett, nagyon finom. Hétvégén szedtünk is egy jó adaggal. Ugye mondanom sem kell, hogy ez a hét a cseresznye jegyében telik. Eddig leves és fagyi készült, no meg ez a finom mandulás cseresznyés párna. Egész délután rájártunk... még jó, hogy kapásból dupla adagot sütöttem. A tésztája olajos, túrós kevert tészta, hasonló a szilvás párnáéhoz. Ez a változat nekem jobban ízlik, kevésbé édes.

Hozzávalók 18 db-hoz:
250 g túró
400 g liszt
5 ek tej
3 tojás
6 ek olaj
120 g porcukor
2 tk vaníliakivonat
2 tk sütőpor
3 marék cseresznye
1 marék blansírozott mandula
1 citrom leve
1 darabka fahéj

Tetejére:
2 ek citromlé
60 g porcukor

A cseresznyét kimagozom és egy citrom levével, kevés vízzel és egy darabka fahéjjal puhára főzöm, majd lehűtöm, végül leszűröm. A mandulát megpirítom, majd kevés cukorral finomra őrlöm. A túrót áttöröm, majd összekeverem 2 tojással, a tejjel, vaníliával és az olajjal. A lisztet összekeverem a sütőporral és a porcukorral és apránként a túrós masszához keverem. Sima tésztává gyúrom az egészet, majd fóliába téve fél órán át pihentetem. Lisztezett deszkán kb. 3mm vastagra nyújtom és egy kb. 10 cm átmérőjű bögrével szaggatom. Mindegyik darabra egy teáskanálnyi darált mandulát teszek és pár szem cseresznyét. A tésztát ráhajtom, a széleit egy villával lenyomkodom és sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztatom őket. Végül lekenem tojással, fogpiszkálóval megszurkálom és 180 C-on 25 percig sütöm. Míg sül a citromlevet krémessé keverem a porcukorral, majd a teljesen kihült sütikre csorgatom.

Nem kell jobb egy jó rétesnél, legyen az meggyes, vagy túrós, vagy épp tökös-mákos, ha valaki azt szereti. Főleg, ha házi, kézzel nyújtott. Isteni, ropogós, soha jobbat. Vagy mégis? Mert mi van, ha 10, azaz tíz percem van összesen a desszert elkészítésére? Nem, nem a tatár hajtott, még csak türelmetlenül éhes szájak sem verték a tányért az asztalon. Csak az a ládikó, nem épp legjobb állapotban leledző eper... azzal kellett gyorsan kezdeni valamit az ebédfőzés mellett.

Jöhet egy gyors és meglehetősen mutatós desszert ropogós réteslapból, vaníliás túrós - mascarponekrémből és friss, édes eperből?

Hozzávalók:
6 db 40 cm x 40 cm-s réteslap
50 g vaj
250 g mascarpone
150 g krémes túró
1 vaníliarúd
1 tk reszelt narancshéj
Cukor vagy méz
friss eper
pár mentalevél
porcukor

A sütőt előmelegítem 180 C-ra. A vajat megolvasztom, a réteslapokat szétterítem és 10 cm x 10 cm-s négyzetekre vágom. Négy réteslap négyzetet egymásra teszek úgy, hogy minden lapot megkenek vajjal. Körülbelül 8 perc alatt aranybarnára sütöm. Míg sül gyorsan elkészítem a krémet. Összekeverem a mascarponét, a túrót , a narancshéjat és a vanília kikapart magjait. Cukorral ízesítem és beleforgatok negyedelt epret. Mikor megsültek a lapocskák egy-egy négyes
csomagot tányérra teszek megkenem a krémmel, majd rá még egy adag rétestésztát, ismét megkenem krémmel, végül réteslappal zárom. Tetejét megszórom porcukorral, majd egy kanálka krémet, friss eperet és mentát teszek rá. 8 adag lesz belőle.

Nem csűröm-csavarom, Gabojsza tehet mindenről... :-) Azzal a reggeli bejegyzésével, holmi szabadkai rétes meg gibanica tésztákról, meg a fetáról, túróról... Gibanicát nem sütöttem még, sőt igazán bevallom azt sem tudom mi a különbség a gibanica és a rétes tészta között. Viszont eszembe jutott, hogy van a hűtő mélyén egy csomag rétestészta és feta is van. Múltkor pedig lefagyasztottam a zsenge spenót felét. Spanakopitát pedig már olyan régóta szerettem volna sütni! Jó néhányszor volt hozzá szerencsém, még az előző életemben, s akkor ízlett ugyan de nem foglalkoztatott különösebben. Azt hiszem eddig egyszer sütöttem, egy nem épp optimális működésű sütőben, nem is lett igazán ropogós és így jó sem. Most viszont egész jól sikerült. A receptet egy csomó recept elolvasása után gyúrtam a sajátomra. Talán a töltelékkel kellene még mahinálni. Egy kis híja volt a fetának és ricotta nem volt, hogy pótoljam, szemcsés tehéntúrót tettem bele. Ettől viszont incifincit savanyú felhangja lett. Egy pohár jóféle fehér bor jólesett volna mellé!


Hozzávalók:
1 csomag hatlapos réteslap
300 g zsenge spenót
20 levél medvehagyma
1 gerezd fokhagyma
1 csokor újhagyma
100 g vaj
200 g feta
150 g túró (ricotta lett volna a jó)
2 ek reszelt parmezán
2 tojás
kevés olivaolaj
só, bors
szerecsendió

Az újhagymák fehér részét felkarikázom, a fokhagymát felszeletelem, a medvehagymát feldarabolom. Egy evőkanál vajon az újhagymát üvegesre párolom, beleszórom a fokhagymát, majd amikor illatos mehet bele a spenót és a medvehagyma. Épp, hogy megfonnyasztom őket. Egy nagyobb tálban összekeverem a sajtokat, hozzáadom a tojásokat, végül a spenótos keveréket. Sózom, borsozom ízlés szerint és egy kis szerecsendiót is reszelek hozzá. Lehetett volna még kaprot adni hozzá, én most kihagytam. A maradék vajat felolvasztom és egy pici olivaolajat is adok hozzá. Egy 30 cent átmérőjű kerek tortaformát kikenek vajjal, majd beleterítek egy réteslapot. Megkenem vajjal, a széleit visszahajtom. Hasonló módon teszek még rá 2 lapot. A tölteléket egyenletesen elterítem, majd a maradék három réteslap következik, az előzőekhez hasonló módon minden réteget megkenek. Végül egy jó éles késsel gyémánt alakban bevagdosom a felső réteslapokat. 180 C-ra előmelegített sütőben 40 percig sütöm.

Hát van-e túrórajongónak ennél ideálisabb sütemény? Túró a tésztában és túró a töltelékben... Hmmm. A szilvás párnánál leírt olajos, túrós tésztát alakítottam át egy kicsit. Kelt tésztává és kevésbé édessé. A süti pikánsságáról a málna és a cseppnyi erdei gyümölcsös balzsamecettel ízesített vaníliás túrós krém gondoskodott.

Hozzávalók a tésztához:
300 g liszt
20 g élesztő
6 ek semleges ízű olaj
kb. 2 dl langyos tej
4 ek cukor
1 tojás
1 tojás fehérje
1 ek vaníliakivonat
1 citrom reszelt héja
200 g lecsöpögtetett túró

A töltelékhez:
250 g túró
1 cs. vaníliás pudingpor
2 tojás
300 g málna (nálam mirelit)
2 tk erdei gyümölcsös balzsamecet
cukor

Az élesztőt 1 evőkanál cukorral, 1 evőkanál liszttel a tejben felfuttatom. A túrót áttöröm, hozzákeverem az olajat, a tojást, a maradék cukrot, vaníliát és az élesztős tejet. Beleszitálom a lisztet és jól átkeverem, dagasztom. Langyos helyen 45 percig kelesztem. Egy 26 centis pitetálat kivajazok, majd belesimítom a tésztát úgy, hogy kis pereme s legyen. Még 20 percig pihentetem, majd megkenem egy tojás fehérjével.
A málnát meghintem 2 ek cukorral és a balzsamecettel, majd félreteszem. A túrót összekeverem a tojások sárgáival, a vaníliás pudingporral és ízlés szerint cukorral édesítem. A tojások fehérjét habbá verem, beleforgatom a túróba. A málnát elosztom a tészta tetején, ráöntöm a túrókrémet és irány a sütő. 180 C-on kb. 40-45 percet sütöm. Ha nagyon barnulna a teteje alufóliával lefedem. Porcukorral meghintve és málnával tálalom.

Egy kisebb zacsi medvehagymát vettünk hétvégén a Nagycsarnokban, azt eszegetjük napok óta. Jutott ebbe a töltött burgonyába is. Merthogy medvehagymás körözöttet mindenképp akartam készíteni. Juh- és tehéntúróval vegyesen készült, no meg végül egy kis bacon is került bele...

Hozzávalók:
6 nagy szem burgonya
200 g juhtúró
200 g tehéntúró
100 g bacon
1 marék medvehagyma

A burgonyát héjában megfőzöm, ketté vágom, a belét kivájom. A túrókat összekeverem, a bacont vékony csíkokra vágom, a megmosott medvehagymát is finom csíkokra metélem. A juhtúró miatt, no meg a bacon miatt só nem igazán kell már bele. A keveréket a fél burgonyákba halmozom, végül jó forró sütőben aranybarnára sütöm.

Múltkorról megmaradt egy fél adag mandarinos karamellszósz. Mandarinos, illetve tangerinos túrófagyi lett a párja. Nem okozott csalódást...

Hozzávalók (kb. 400 ml-hez):
250 g túró
1 nagy mandarin leve
1 nagy mandarin húsa
2 tk finomra őrölt kandírozott citromhéj
1 tk durvára őrölt kandírozott mandarinhéj
ízlés szerint cukor
kevés mandarinos karamellszósz
néhány mentalevélke vagy citromfű a tálaláshoz

A mandarint gerezdjeire szedtem, a fehér hártyákból kiszedegettem a húst. A másik mandarint pedig kifacsartam. A kandírozott citromhéjat kevés cukorral porrá őröltem, a mandarint durvábbra daráltam. A túrót a maradék cukorral, mandarin darabkákkal, mandarin levével simára turmixoltam, majd belekevertem a darált citrushéjakat. Fagyi gépben fagyasztottam. Tálaláskor a gombócokat meglocsoltam kevés karamellszósszal és néhány levélke friss mentát adtam mellé.

Múltkor mondott a tesóm egy jó padlizsán receptet, nem ment ki a fejemből, vettem hát padlizsánt, de kicsivel többet, mint amennyit arra szántam volna. No meg túrót is vettem, elég sokat, amit csak el kéne használni. Túrós csusza legyen ma, jött az egyszerű megoldás, csakhogy: nincs csuszatészta (nem is kell!) és olyan jó lenne valamivel megbolondítani a sima sós verziót. Hát sikerült! A túróba került feta, meg egy csomó kakukkfű. Ment még bele fokhagyma, elég sok és persze bacon. Aztán beletöltöttem a padlizsánba. Hogy tetszik?

Hozzávalók:
3 db kisebb padlizsán
500 g túró
100 g feta
50 ml tejszín
1 csokor kakukkfű
100 g bacon
3 gerezd fokhagyma
kb. 300 g kagylótészta
só
kevés olivaolaj

A padlizsánokat hosszában elfeleztem, belsejét késsel-kanállal kiszedtem. A kagylótésztát kifőztem. A túrót kikevertem a fetával és a tejszínnel. Belezúztam három gerezd fokhagymát és belemetéltem egy jó csomó kakukkfüvet. Összekevertem a tésztával, majd belekevertem a csíkokra vágott bacont. A padlizsánokat megtöltöttem a túrós tésztával, picit meglocsoltam extra szűz olivaolajjal és jó forró sütőben pirosra sütöttem.