Volt ugye múltkor ez a szufflé, ami úgy volt remek, ahogy volt, de kellett volna bele egy kis cream of tartar. Nem volt, hát nem igazán elegánsan kihagytam, illetve mással helyettesítettem. Meg is jegyeztem ezt a bejegyzésben, no meg azt is, hogy egyrészt nem ismerem, nem tudom kapható-e itthon, no meg azt is, hogy aki esetleg cream-of-tartar-országban lakik küldhetne nekem egy kevéskét...
Rövidesen be is futott az első megjegyzés Agathatól, Skóciából, hogy ő szívesen küld nekem. Fülig ért a szám :) Le is boltoltuk a részleteket, aggódtunk is pár sort a királyi magyar posta megbízhatóságán, aztán vártam. Nem kellett sokáig.
Tegnap csöngetett a postás és egy méretes borítékot hozott. Jól meglepődtem... hát még amikor kinyitottam és mindenféle egyéb csudadolog is előkerült :) Lilahangya még soha nem kapott "pakkot", Kicsicsaj segített is nagy izgalomban szétpakolni. Aprótalpú pedig azóta állandóan kicseni a cream of tartar-os dobozkát a szekrényből (mert eljött a sétálós, mászós, pakolós időszak...) és rikkantgatva gurigázik vele (még jó, hogy alaposan le vagyon zárva!).
Egyre csak kérdezgettem Agathat, hogy mivel hálálhatnám meg, aztán egyszer csak kiderült, hogy azt a bizonyos kvecsakalácsot szívesen megkóstolná ...

Remélem, ha hazalátogattok Agatha sort keríthetünk rá, nagyon örülnék neki és nagyon köszönöm!

Ha pedig érdekel valakit, hogy mi is ez a cream of tartar (egy másik megjegyzésből megtudtam, hogy tisztított borkő és talán gyógyszertárban érdemes utánakérdezni) és mi mindenre való íme egy kis olvasnivaló! No meg pár recept...

Kiwi-Pomegranate Angel Pies

Hot tin roof sundae

Coconut ice

Peaches in frangelico with semifreddo

Igen kellemes meglepetés ért bennünket még nyár végén. Egyszer csak csörgött a telefonom, a kijelzőn Krisztaapu száma állt, én meg nem értettem az egészet. Hiszen miért is hívna engem Kriszta barátnőm apukája, mikor a lánya Guatemalában tartózkodik. Vagy mégsem? Hát nem biza! Kriszta ugyanis nagy titokban hazajött apukája szülinapjára. Ha már hazajött ellátogatott hozzánk is. Nem tagadom, régen örültem vendégnek ennyire!!! Hozta magával lurkóját, Samut is, kár, hogy kicsi csajszink épp nem volt itthon. Messziről jött ajándékot is kaptunk, szépet is, finomat is, mégpedig igen finomat. Egy kis használati utasítást is kaptunk hozzá, még most is látom magam előtt, ahogy mutogatja. Szóval a citromos chilet leginkább friss gyümölcsökre szórva eszik a helyiek, friss mangóra, ananászra, narancsra szórva - el is hiszem, hogy isteni lehet. Aztán még azt is mondta, hogy abban az egyben biztos volt, hogy én, a gasztronyanyus leszek az, akinek igazán tetszeni fog. Igaza is lett. TS kipróbálta néhány gyümölccsel, de a sótartalma miatt almára, körtére nem találta ideálisnak. Én pár napja svéd húsgolyócskákat fűztem nyársra szilvával és almával váltogatva, aztán bőven megszórtam citromos chilivel. Majd irány a grill. Különösen a szilván volt szerintem csudijó. Lehet, hogy egy édes-sós-csípős-savanyú lepényen is elnyeri majd méltó helyét...