Nehezen viseljük a hőséget, talán én a legnehezebben. Bent 32 C van, hiába a szuper szigetelés, szerintem a tetőtéri lakás már csak ilyen, de kint 35 C is van, végül is, ha úgy veszem, még mindig "hűvösebb" van bent, mint kint. Nem baj, jövőre majd beszerzünk valami hűtőalkalmatosságot (vagy nem)...Minden esetre az elmúlt négy hétben nem csak a kánikula miatt fogtam vissza magam a konyhában. Majdhogynem többet voltunk úton, autóban, mint itthon...
Június elején a Fertő-tónál jártunk a lurkókkal. Amolyan klasszikus, első együtt nyaralás volt négyesben, betegséggel, agyrázkódással, rossz idővel társítva. Lesz ez még jobb is, bár Kicsicsaj jó néhányszor emlegeti, milyen jó volt. Ezt azt hiszem nyugodtan vehetem bíztató jelnek!


Aztán amíg a kicsik Mamiztak, Papiztak egyet, addig mi édes kettesben meglógtunk Bolognába. Eléggé spontán jött az ötlet és gyakorlatilag fél órán belül faragtunk magunknak egy jó kis nyaralási tervet. Fantasztikusan pihentető pár nap volt. Jól lejártuk a lábunkat, hiába volt 30-35 fok, az árkádok városában gyakorlatilag árnyékban sétáltunk naphosszat, ami lássuk be, nem kicsit növelte a bejárt terület nagyságát!

Végre nem reggel hatkor ébresztettek bennünket, jóóó nagyokat aludtunk a hűvös szobában. Isteni kávékat, frappékat, capuccinokat ittunk és low budget turistaként pizzát ettünk pizzával :). De finom tésztákat is kóstoltunk, mint például zsályás, ricottás tortellonit vagy egy klasszikus bolognait, no meg eszméletlen mennyiségű gyümölcsöt. Elgondolkodtatott bennünket, hogy vajh mitől kerül itthon drágábba minden gyümölcs és zöldség, amikor általában véve olcsóbbak az előállítási költségek, mint mondjuk Olaszországban? Miért van az, hogy a nem túristás helyeken is, a napi bevásárláshoz beárazott piacon is minden gyümölcs szép, nagy, érett és ízekkel teli, hogy nem vágnak át guruló málnaszemekkel fedett, de doboz alján penészesedő málnatömeggel? Hogy kóstoltatnak, kérés nélkül. Itthon ami szép, nagyobb, ízesebb miért kerül többe?


De a napi csúcspontot (illetve csúcspontokat) a fagyi jelentette. Már amikor az utat terveztük és a tripadvisoron végigböngésztünk mindent, beleértve az ajánlott éttermeket is, igencsak szembetűnő volt egy bizonyos fagyizó hírneve. Hiába hívják Bolognát az olasz ételek nagyvárosának, ez a fagyizó vitte a prímet az ajánlott 191 étterem között.
A La Sorbetteria Castiglione maga a fagyi mennyország. A választék nem hatalmas, de bőven van miből válogatni. Kevés az általam jobban favorizált gyümölcsös íz, de azok a fagyik... Életemben nem ettem még ennyire finom pisztáciafagyit! Vagy ott a Dolce Emma, a mézben karamellizált füge, ricotta krémmel, nekem ez lett a kedvencem.
Vagy épp a karamellizált dióból, fenyőmagból és főzött, tojásos fagyialapból készült Edoardo. De fantasztikus volt a Szicíliai Cassata, az eper és "ilyenegyigazicitromfagyi" minősítést kapott a citrom is. Sok mindent meg sem tudtunk kóstolni, igazándiból hetekig találtunk volna még ebben a fagyizóban és a napi negyven perc sétát megérte minden falatja! Párat azt hiszem itthon is kipróbálok, már csak az ízkombinációk kedvéért is! Ha arra jártok, mindenképp érdemes felkeresni, no meg a többi fagyizót is, már csak azért is, hogy legyen egy kis összehasonlítási alap is, bár bevallom, mi sokszor a nagyon jó és az ez még annál is jobb fokozatok között ingáztunk!

Előszőr készítettem limoncellot és ha már kövér lúdra gyúrunk, gyúrjunk rajta még egyet, a feléből egyből krémlikőr született. Mindkettő nagyon finom és akárhogy is nézem elég veszélyes... könnyen rákap az ember, aztán már csak azt veszi észre, hogy sitty meg sutty el is fogyott. Főleg, ha kerül egy pici ebbe is, meg abba is... Mondjuk Gabah almás crostatajának krémjébe... De tekintetbe véve, hogy a várakozási idő betartását leszámítva semmi nehézség nincs a készítésében azt hiszem ismétlés lesz belőle...

A receptekhez Ilva receptjeit használtam volna, ha nem lettünk volna híján a tiszta szesznek. Ennek köszönhetően némi vodkásításon és gyakorlatilag duplájára hígításon esett át az itóka Szóval jöhetnek a megkövezések, de szerintem forró nyári estéken, jéghidegre behűtve így sem rossz. Na de nem is ez ám igazán a bejegyzés tárgya, hanem az a jó kis parfé, ami ebből született! Jó sok citrom és lime héjjal, némi mentával, tejszínnel és kb. egynegyednyi mennyiségű krémlikőrrel. Még csütörtökön készült el, pénteken fotóztam, aztán a szombati égi csimmbummcirkuszt követően esti mozizás mellé befaltuk! Soha rosszabbat, moziból se! Érezhető alkoholtartalma miatt szigorúan felnőtt jeges desszert!

Jöjjön akkor először az én sima és krémlikőr változatom, aztán a parfé receptje.

Limoncello és crema di limoncello

Hozzávalók az alaphoz:
8 db citrom héja, vékonyan lehámozva, a fehér részek nélkül
0.75 l vodka

A citromokat alaposan megmosom, szárazra törlöm, végül jó vékonyan meghámozom. A héjakat egy üvegbe teszem és felöntöm vodkával. Egy hétig hűtőben állni hagyom, néha összerázom. Az egy hét letelte után leszűröm.

Limoncellohoz:
400 ml víz
200 g cukor
350 ml szép sárga citromos alap

A cukorból szirupot főztem, majd miután lehűlt összekevertem a vodkás alappal. Fogyasztás lőtt kb. egy hónapot csücsült a hűtőben.

Crema di limoncellohoz:
400 ml 3.5%-os tej
200 g cukor
350 ml citromos alap

A tejet a cukorral oldódásig melegítem, majd lehűtöm és a citromos alaphoz keverem. Fogyasztásig hűtőben (illetve inkább fagyasztóban) tárolom.


Crema di limoncello parfé

Hozzávalók 0.5 literhez:
125 ml crema di limoncello
250 ml tejszín
125 ml tej
6 ek cukor
1 lime héja reszelve
1 citrom héja reszelve
5-6 mentalevélke
Tálaláshoz még citrom és/vagy limehéj

A tejet a tejszín felével és a cukorral felmelegítettem, míg a cukor fel nem olvadt. A még meleg tejbe belereszeltem a citrushéjakat (úgy egynegyedet részüket félretettem tálaláshoz) és jéghidegre hűtöttem. Belekevertem a citrom krémlikőrt és a metélt mentát is, végül a fagyigépben fagyasztottam. Mikor majdnem teljesen összeállt beleforgattam a maradék tejszínből vert félkemény habot. Még pár órát fagyasztottam, majd friss citromhéjjal, limehéjjal tálaltam.

Hétvégén, mikor meglátogattuk az alig három hetes Sárát, no meg Lilit, Zsuzsit és Zolit, ismét szert tettünk néhány cukkinivirágra és incifinci bébicukkinire. Csak hogy egy újabb kísérletre való legyen :) Kicsit tanácstalan voltam, de aztán a La Cucina Italiana a segítségemre sietett, ugyanis az angol nyelvű júliusi szám jócskán kínál próbálgatni való receptet! Az egyik ez a tészta volt, ahol azt hiszem igazándiból a bébicukkini viszi a prímet, s be kell valjam nekem is ezek az ujjnyi vastag zsenge cukkinik ízlenek jobban. Mivel sem penne, sem pennette nem volt itthon spagettit választottam, és újhagymát, majoranna helyett pedig oreganoval fűszereztem.

Hozzávalók:
8-10 db ujjnyi vastag bébicukkini
2-3 cukkinivirág
2 szál újhagyma
2 ek olivaolaj
kb. 150 g ricotta
só, bors
friss oregano

A cukkinivirágokat alaposan kimostam, a bibét kiszedtem,a kocsányát levágtam, majd felcsíkoztam. Az újhagymákat 5 centis darabokra vágtam és vékony csíkokra vágtam. A cukkiniket vékony karikára szeltem. A hagymát az olajon megfuttattam, majd hozzáadtam a cukkinit és úgy 6-7 percig együtt pirítottam. Sóztam, megszórtam friss oreganoval és hozzákevertem a cukkinivirágot. Egy utolsót pirítottam rajta és már kész is. Frissen kifőtt spagettivel összekevertem, ricottát halmoztam a tetejére, majd megborsoztam és meglocsoltam pici extra szűz olivaolajjal. Két személyes gyorsvacsira elég.

Avagy Torta di riso, Tessa Kiros toszkán szakácskönyvéből. Már jó pár napja készítettem ezt a desszertet, egy vasárnap délután, igazán finomra sikeredett. Olyannyira, hogy letudva a napi rutint útban hazafelé már vonaton arra a jóleső első falatra gondoltam. Ez a rizstorta amolyan rizskoch vagy rizsfelfújt féle, talán lazább, lágyabb, s nem utolsó sorban a karamelltől és a kandírozott narancshéjtól aromásabb, mint lenni szokott. Készítését tekintve is kissé eltérő, köszönhetően a sütőben eltöltött forró vízfürdős perceknek.

A hozzávalók 12 muffinformához:
1 l tej
2.5 dl víz
150 g rövidszemű rizs
100 g porcukor
50 g vaj
4 ek Fernet vagy más illatos likőr
1 tk vaníliakivonat
1 lime héja reszelve
1 kisebb narancs héja reszelve
70 g kandírozott narancshéj aprítva
3 tojás sárgája és fehérje
220 g cukor
1 tk víz

A tejet a vízzel felforraltam, majd hozzáöntöttem a rizst és mérsékelt hőn folyamatos kevergetés mellett puhára főztem. Mikor elkészült belekevertem a cukrot, a vaníliát, a likőrt és a kandírozott narancshéjat, valamint belereszeltem a lime és narancshéjat. Kicsit hűlni hagytam, majd belekvertem a tojások sárgáját és a kemény habbá vert tojásfehérjét. Idő közben a cukorból a pár csepp vízzel karamellt készítettem és azon forrón egy-egy evőkanálnyit muffinformák aljába kanalaztam, és az oldalára csorgattam. Belekanalaztam a rizsmasszát, majd a formákat vízzel félig telt tepsibe állítottam és 180 C-ra előmelegített sütőben kb. fél óráig - ill. míg a tetejük szép aranybarna nem lett - sütöttem. A sütőből kivéve pár percig állni hagytam, majd tányérra borítottam és karamelldarabkákkal díszítettem.