A hétvégén egyedül mentem a piacra. Szembetűnő volt a nyár vége :) Hatalmasak a nektarinok és finomak, nem is drágák. Egyre több a körte, vettem is, no meg a szőlő, azt is vettem. Meg... epret. Mikor indultam megkérdeztem Kicsicsajom, hogy mit hozzak. Zsigeri választ kaptam: epret. Mondtam, az bajos lesz, ezért hát annál nagyobb volt a meglepetés, amikor találtam, finom epret és nem horror áron. Mit ne mondjak, lelkes fogadtatása volt.
Vettem túrót is, ebből és fetasajtból készült ez a sós rétes. Először azt gondoltam spanakopitát készítek megint, aztán délben meg is ettük a lurkókkal a spenót nagy részét fetasajttal, tésztával. Spenót hiányában pedig lilahagymát, körtét és olajbogyót tettem bele. No meg egy kevés kakukkfüvet. Mellé kacsmamellet sütöttem, igazán pompás ebéd lett mára, remélem TS-nek is ízlett!

Hozzávalók:
6 db réteslap
250 g túró
250 g feta
2 pici fej lilahagyma
1 nagy körte
3-4 ek fekete olajbogyó
só, olivaolaj
kakukkfű


A fetát elmorzsolom, összekeverem a túróval. A hagymát finomra aprítom, a körtét felkockázom. Belekverem a túróba, picit megsózom (feta sósságától függően) és belekeverem a kakukkfüvet. Egy kisebb, kb. 25 cm x 40 cm-s tepsit kibélelek 3 réteg réteslappal úgy, hogy pici pereme is legyen, minden réteget megkenek egy pici olajjal. Ráterítem a túrós keveréket, megszórom az olajbogyóval, majd a tetejére a szintúgy rétegenként megkenve a maradék lapokat. 190 C-on pirosra sütöm.

Tavaly sütöttem először , de akkor amolyan mellékszereplő volt csak egy adag rétestésztában sült tavaszi tekercs mellett. Pedig megéri nagyobb adagban is elkészíteni. Mamma fokhagymás maionesa blanca receptjét próbáltam ki hozzá, kicsit krémsajttal és joghurttal higítva. Igazi gyorsvacsi kerekedett belőle!

Hozzávalók:
8 db réteslap
24 db zöldspárga
sütéshez olaj

A spárgák végeit levágtam, majd hármasával olyan hosszúra vágtam őket, hogy kényelmesen becsomagolhatóak legyenek egy félbehajtott réteslapba. Csokorba kötöttem őket, majd sós vízbe állítva pár percig főztem, végül törlőpapírral leitattam a vizet róluk.. A réteslapokat széthajtogattam. Egy-egy hármas spárgacsomagot a réteslap bal oldalára, annak is középső harmadára fektettem. A lapot alul és felül ráhajtottam, majd vízzel megkentem a hajtásokat és feltekertem. Forró olajban ropogósra sütöttem.

Fokhagymás fehér majonézes mártogatóshoz:
1 pici fej újfokhagyma
100 ml tej
100 ml extra szűz olivaolaj
100 ml étolaj
só, bors
1 ek natúr krémsajt
150 ml natúr joghurt

A fokhagymát nagyobb darabokra vágtam és a turmix poharába tettem. Hozzáöntöttem a tejet és simára turmixoltam. Elővettem két kiló türelmet és három pár füldugót a családnak, merthogy hosszú és hangos menet következett! Szép lassan kis adagokban hozzácsorgattam a tejhez az olajakat, közben folyamatosan turmixoltam. Már-már azt hittem megvan a közelgő szülinapi ajándékom, ugyanis a botturmix egyre csak forrósodott anélkül, hogy a tej-olaj kombóban bármi nemű változás ment volna végbe, ám egyszer csak, mikor már úgy a 10. percet is elhagytuk el kezdett sűrűsödni. Hát nehéz menet volt... De a végeredmény miatt csak megérte! Gyorsan el is hittem, hogy így már jó lesz, sóztam, borsoztam. Felét félretettem más időkre. A maradékhoz pedig hozzáadtam egy evőkanálnyi natúr sajtkrémet és egy pohár joghurtot. Igazán kellemes kis mártás kerekedett belőle!

Nem csűröm-csavarom, Gabojsza tehet mindenről... :-) Azzal a reggeli bejegyzésével, holmi szabadkai rétes meg gibanica tésztákról, meg a fetáról, túróról... Gibanicát nem sütöttem még, sőt igazán bevallom azt sem tudom mi a különbség a gibanica és a rétes tészta között. Viszont eszembe jutott, hogy van a hűtő mélyén egy csomag rétestészta és feta is van. Múltkor pedig lefagyasztottam a zsenge spenót felét. Spanakopitát pedig már olyan régóta szerettem volna sütni! Jó néhányszor volt hozzá szerencsém, még az előző életemben, s akkor ízlett ugyan de nem foglalkoztatott különösebben. Azt hiszem eddig egyszer sütöttem, egy nem épp optimális működésű sütőben, nem is lett igazán ropogós és így jó sem. Most viszont egész jól sikerült. A receptet egy csomó recept elolvasása után gyúrtam a sajátomra. Talán a töltelékkel kellene még mahinálni. Egy kis híja volt a fetának és ricotta nem volt, hogy pótoljam, szemcsés tehéntúrót tettem bele. Ettől viszont incifincit savanyú felhangja lett. Egy pohár jóféle fehér bor jólesett volna mellé!


Hozzávalók:
1 csomag hatlapos réteslap
300 g zsenge spenót
20 levél medvehagyma
1 gerezd fokhagyma
1 csokor újhagyma
100 g vaj
200 g feta
150 g túró (ricotta lett volna a jó)
2 ek reszelt parmezán
2 tojás
kevés olivaolaj
só, bors
szerecsendió

Az újhagymák fehér részét felkarikázom, a fokhagymát felszeletelem, a medvehagymát feldarabolom. Egy evőkanál vajon az újhagymát üvegesre párolom, beleszórom a fokhagymát, majd amikor illatos mehet bele a spenót és a medvehagyma. Épp, hogy megfonnyasztom őket. Egy nagyobb tálban összekeverem a sajtokat, hozzáadom a tojásokat, végül a spenótos keveréket. Sózom, borsozom ízlés szerint és egy kis szerecsendiót is reszelek hozzá. Lehetett volna még kaprot adni hozzá, én most kihagytam. A maradék vajat felolvasztom és egy pici olivaolajat is adok hozzá. Egy 30 cent átmérőjű kerek tortaformát kikenek vajjal, majd beleterítek egy réteslapot. Megkenem vajjal, a széleit visszahajtom. Hasonló módon teszek még rá 2 lapot. A tölteléket egyenletesen elterítem, majd a maradék három réteslap következik, az előzőekhez hasonló módon minden réteget megkenek. Végül egy jó éles késsel gyémánt alakban bevagdosom a felső réteslapokat. 180 C-ra előmelegített sütőben 40 percig sütöm.

Egy gyors desszert, főleg, ha picit előkészülünk rá. Mondjuk úgy, hogy a karamellkrémet előre elkészítjük. Finom melegen is, langyosan is, de talán hidegen a legjobb. Pláne friss eperrel. Vigyázat, édes!!!

Hozzávalók:
50 g cukor
50 g barnacukor
késhegynyi fahéj
2 vérnarancs leve
250 ml tejszín
200 ml tej
4 tojás sárgája
4 ek cukor
csipet só
1 tk vaníliakivonat
1 csomag rétestészta

A cukrokat keverés nélkül karamellizáljuk. Mikor már szép aranybarna színe van hozzáöntjük a vérnarancsok levét, fahéjjal fűszerezzük és jó sűrű sziruposra főzzük. A tejet és tejszínt felforraljuk, a tojások sárgáit cukorral jó habosra keverjük, majd egy merőkanálnyi forró tejjel simává keverjük. Végül az egészet a maradék tejbe öntjük és krémmé főzzük. Mikor elkészült belekeverjük a karamellt. Ha idáig eljutunk előző nap, maga a desszert készítése már tényleg csak pár pillanat. Néhány szufléformát, kisebb pitetálat kibélelünk 3-4 réteg réteslappal, úgy, hogy minden réteget megkenünk kevés olajjal. Belekanalazzuk a krémet, majd irány a nagyon forró sütő. 220 C-on 10-15 perc és kész is. Még forrón belenyomkodom a felezett vagy tetszés szerint darabolt epret és csak várni kell, hogy ehetővé hüljön. Nálam, bárhogy igyekeztem is kimaradt egy kevés réteslap. Megkentem hát őket olajjal, majd meghintettem porcukor, finomra őrölt kandírozott narancshéj és pici fahéj keverékével. Feltekerem és ugyanúgy megsütöm, míg illatos, ropogós nem lesz.

Tavaly, akarom mondani tavaly előtt úgy jártunk, hogy kicsit sok mézeskalács maradt meg karácsony után, egy adag még november elején is a fagyasztóban várt a sorára. Végül is pudingos finomság lett belőle, de akkor megfogadtam, hogy ad egy kevesebbet sütök, ad kettő mielőbb elhasználjuk ilyen-olyan formában. Az egyik lehetőség lereszelni és keksz vagy kalács morzsa helyett használni. Ezt tettem ma, almásrétes töltelékébe kevertem. A kis darabokra vágott almát pedig narancs levében pároltam meg (a múltkor készítettem ismét alma-narancs lekvárt és olyan szép és finom lett, hogy azóta is ez jár a fejemben) és szilvapálinkába áztatott aszalt szilvával bolondítottam. Mikor TS hazaért egyből kiszimatolta a szilvát, majd miután a tettes is meglett Ajnával együtt roppant elégedetten falta a jó jopogós tésztát almával, amit anya sütött.

Hozzávalók:
6 közepes alma
1 marék aszalt szilva
szilvapálinka
1 narancs héja és leve
2 ek cukor
1 tk fahéj
pár szem mézeskalács vagy keksz
1 cs réteslap (8 lap)
olvasztott margarin a kenéshez

Az almákat meghámoztam, magházát kivájtam, majd kisebb darabokra vágtam (most nem reszeltem, darabosan szerettem volna hagyni). Ráreszeltem egy narancs héját, majd meglocsoltam a levével. Kevés cukorral és a fahéjjal feltetettem párolni. Kb. 8-10 szem aszaltszilvát még az almák pucolása előtt kisebb darabokra vágtam, majd meglocsoltam mézes szilvapálinkával, úgy, hogy nagyjából ellepje. Mikor az alma már megpuhult, hozzáadtam a szilvát, pálinkástól, pár percig még szotyogtattam, majd lehúztam a tűzről. Lereszeltem pár szem mézeskalácsot és ezt a morzsát kevertem bele, hogy felvegye az alma szaftját. Igazándiból lehetett volna még egy kicsit szárazabb a töltelék, bár a réteslap nem ázott át így sem. A réteslapokat megkentem olvasztott margarinnal és hármat-hármat egymásra fektettem, rátettem a tölteléket, feltekertem és a tetejét is lekentem margarinnal. 8 darabos réteslapom volt, három rúd rétest készítettem belőle, a harmadik rúdra értelemszerűen két lap jutott, de picivel kvesebb töltelékkel ez sem ázott el. A töltelék is pont elég lett három rúdra. 200 C-on kb. 15-20 percet sült.
Már nem sok maradt belőle! Egy szeletet valaki?

Nem tudom mi történt velem, de szemet vetettem a hűtőben várakozó darált mákra. Volt itthon egy csomag réteslap, tavaszi tekercset készítettem a nagyobb részéből, de maradt pár lap. Ebből született ez az egyszemélyes desszert. A tölteléke a vaníliafagyinál szokásos vaníliás krém volt (5 tojás sárgája, 3 dl tejszín, 2 dl tej, 6 ek cukor, sok vanília), amibe belekevertem két evőkanálnyi kukoricalisztet, hogy sűrűbb legyen. No meg egy kanál darált mákot tettem és egy kevés citromhéjat reszeltem. A mákkrémet még tegnap elkészítettem, mindenféle előre megfontolt szándék nélkül. Csupán az aprótalpú jelenlétnek köszönhetően úgy alakult, hogy tegnap nem tudtam befejezni a rétest. Persze ennek az lett a vége, hogy mákkrém kissé megfogyatkozott, mire oda került a sor, hogy célirányosan a rétestésztába kerüljön. S ha már így alakult megbolondítottam az egészet egy kis eperszósszal. Ehhez egy kisebb csomag mirelit epret felfőztem egy kevés cukorral és fél citrom levével, majd pürésítettem. Kár, hogy csak ennyi maradt...

A fűszernövényeim ezen a nyáron kint nőddögélnek a teraszon. Van köztük kertészetből beszerzett rozmaring és olasz szalmagyopár, meg jó néhány cserép saját nevelés. Bazsalikom, csombor, petrezselyem, zsázsa, kevés kakukkfű. Kicsicsajjal együtt vetettük a magokat, egy nagy üveg sajtbúra szolgált melegágyként. Öröm volt nézni, mennyire örült a földből előbukkanó csíranövényeknek. Aztán együtt palántáztuk szét őket, rendszeresen öntözgeti is növénykéinket, ahogy kell, bár ez olykor-olykor inkább tűnik amolyan rizsföld elárasztási technikának...

Ahogy erősödtek a növények, úgy nőtt az illatuk is. Forró napok után, miután a lurkókat megfürdettük és göndör fürtjeivel rohangáló szöszi kislányunk is kikergetőzte magát TS-sel a szokásos esti rituálénak megfelelően, szívesen időzünk az erkélyen. Ilyenkor a legpazarabb a fűszernövények illata. Már alig vártam, hogy a bazsalikom akkora legyen, hogy egy adag pesztó készülhessen belőle. Nem győztem kivárni, így nem is lett volna önmagában elegendő, kiegészítettem hát egy kis ezzel meg azzal a teraszról (petrezselyemmel és csomborral). Fenyőmag helyett mindenféle egyéb magvacskákat pirítottam vegyesen (lenmagot, szezámot, napraforgómagot) és az olaj és fokhagyma mellé hirtelen ötlettől vezérelve tettem egy jó darab fetasajtot is.
Ezzel a jó kis illatos krémes szószzal pácoltam be egy jó nagy hosszában négy részre vágott csirkemellfilét. Némi idő elteltével hirtelen elősütöttem, a sajtos pesztó illatos kéreggel rásült a húsra. Minden darab husit egy vékony szelet érett paradicsom társaságában két-két olivaolajjal megkent réteslapba göngyöltem, úgy, mintha rendesen rétest töltenék, majd jó meleg sütőben szép pirosra sütöttem.

Mit lehet tenni, ha egy sütőtök egyre hervadtabban vigyorog rád a hűtőből? S ha ez a sütőtök hogy hogy nem egy dobozka ruccolával bazsalyog? Azt hiszem nincs mit tenni, szólni kell a csirkének, hívja a rétestésztát és sürgősen tegyenek rendet! Ez történt tegnap.
A hűtőt kinyitottam, a réteslap kicsúszott, a sütőtököt és a ruccolát pedig oda-vissza pakolgattam, hogy be tudjak szuszakolni egy adag levest! Aztán a visszapakolásból nem lett semmi, sőt csak fokozódott a pakolászás, míg az összes résztvevő a pultra nem került. A sütőtököt elkezdtem hámozni, héja már sehol, de én még mindig csak hámoztam-hámoztam, egészen addig, míg egy mélytányérnyi adag nem lett belőle. Eddigre a recept, az ízekkel, színekkel kész is volt a fejemben:

1 csomag réteslap (8 lapos)
1 közepes csirkemell filé
fél sütőtök
két marék ruccola
pár szál újhagyma
2 gerezd fokhagyma
1 ágacska rozmaring
só
olivaolaj

Az időközben kiolvasztott csirkemellet a tökhöz hasonlóan hosszú és vékony csíkokra vágtam, megsóztam. Egy serpenyőben olivaolajat forrósítottam, beledobtam két gerezd szeletelt fokhagymát és a csirkemellet. Szépen lepirítottam, majd pár szál karikára vágott zöldhagymát dobtam rá, aztán jött a sütőtök. Óvatosan átforgattam párszor, megsóztam, hozzáadtam a rozmaringot, majd lefedve pár perc alatt puhára pároltam. A legvégén adtam hozzá a ruccolát, épp hogy beleforgattam, s már kész is.
A réteslapokat 20cm x 20cm méretű négyzetekké vágtam (gyakorlatilag negyedeltem). Három réteslapot rétegenként olajjal megkenve kicsit elforgatva egymásra tettem, kb. két teáskanálnyi ragut tettem bele, majd óvatosan batyut formáltam belőlük. A batyukat olajjal kikent tepsire tettem, tetejüket is megkentem olajjal, aztán irány 180 C és kb. 20 perc. Azt hiszem nyugodtan hívhatjuk gyors vacsinak.

A már többször emlegetett svéd húsgolyócskák újabb formában kerültek a tányérunkra. Kínai levelekbe bugyolálva, fokhagymás juhtúróval megkenve és az egész rétestésztába hempergetve. Csak ajánlani tudom, ja és gyors vacsi. 8 db kisebb tekercs lesz belőle.

Hozzávalók:
6 db réteslap (40cm x 40 cm)
24 db svéd húsgolyó
10 dkg juhtúró
5 dkg natúr vajkrém
1 gerezd fokhagyma
néhány ág szurokfű
kb 16 levélnyi kínai kel
olaj a kenéshez
kevés szezámmag

Egy kisebb kínai kelről leszedegettem 16 levelet, a fehér torzsa rész nagyját kivágtam, a leveleket pedig sós vízben megfőztem. (Egyszer azt hallottam, ha ásványvízben főzi meg az ember, zöld marad. így is lett. Csakhogy én elfelejtettem, hogy még sütni is fogom, így persze a legvégén csak nem maradt zöld... kár) A réteslapokat 20 cm x 20 cm-s darabokra vágtam. Három réteslapból lett egy adag, a tetejüket megkentem olajjal. A rétesréteg tetejére jött a méretétől függően egy vagy két kellevél. Erre téglalap alakban elrendezgetve a vajkrémmel és apróra metélt fokhagymával kikveret, szurokfűvel megszórt bryndzakrém, majd három húsgolyó. A réteskék oldalát behajtottam, majd amennyire lehetett, szorosan feltekertem. Tetejüket megkentem olajjal, meghintettem szezámmaggal, végül irány az előmelegített, forró sütő (190 C, 20 perc). Zöldhagymás paradicsomsalátával ettük.

Eltelt egy újabb hét, már nem kéne nagyon fáradtnak lennem az újbóli koránkelések és vonatozás (dolgozóba) miatt, mégis ennek a hétnek a végére teljesen kiütöttnek érzem magam. Nyilván lesz ez még jobb is, rosszabb is... Ennek köszönhető a két napos hangyacsend. Tegnap este beszerző körúton voltunk, kiegészítve ezt egy ma reggeli piac túrával (és el sem hiszem kb. négy heti keresés után volt füge a piacon, haza is jött egy kisebb tálcányi). Üzenjük Dibbuknak, hogy talán van esély a borjúbrízre, de még némi telefonálgatást igényel, a részletekről, ha majd tényleg igaz... A beszerzés egyik ínyencsége némi garnéla volt, sajna előfőzött, de legalább vettünk-ettünk.

A petrezselymes garnéla elkészítése körül nem csaptam nagy hűhót, olivaolajon aranyszínűre pirítottam két dundi gerezd szeletelt fokhagymát, megforgattam benne a garnélát, majd néhány perc után nyakonöntöttem némi száraz fehérborral és megszórtam apróra vágott petrezselyemmel, rottyant egyet és kész is.Köretként rétesbatyuba bújtatott krémsajtos zöldségeket ettünk. A hozzávalók:

1 csomag teljeskiörlésű lisztből készült TanteFanny réteslap (6 lap, kb. 40 cm x 40 cm)
100 g natúr krémsajt (én Presidentet tettem bele)
450 g wok zöldség (ebben cukorborsó, carotta, pagoda (romanesco) karfiol, sárgarépa volt)
néhány ág friss majoranna
só, bors
olaj vagy vaj a réteslapok kenéséhez
6 póréhagymaszalag

A zöldségeket forró wokban megpirítottam, majd hozzáadtam krémsajtot. Friss majorannával és kevés sóval ízesítettem, kicsit hülni hagytam. A réteslapokat négy kisebb négyzetre vágtam, a négy réteget olajjal lekenve csillag alakban egymásra tettem. A közepére két evőkanálnyi zöldséget halmoztam. Majd csinos kis batyukat formáztam és vékony csíkokra vágott póré szálakkal összekötöttem őket. Olajjal lekent tepsibe tettem, a zsákocskák száját szépen szétnyitogattam, tetejüket is lekentem olajjal, majd megszórtam borssal. 180 C-ra előmelegített sütőben kb. 20 percet sült.

Újabb rétes, ezúttal háromszögekre hajtogatva, amolyan partifalatka méretben. A töltelék pedig több, mint egyszerű. Egy kis kocka étcsoki (szigorúan jó féle :-)). Hajtogatás előtt, alatt, után mogyoróolajos kenegetés, tetejére némi tört mogyoró, majd irány a sütő. Az isteni roppanós falatkákat vaníliával és cukorral dúsított tejszínnel meglocsoltam és kevés kakaóporral szórtam meg.

Ismét rétes, ezúttal vaníliás túróval, limehéjjal töltve és jó kis pálinkával fűszerezett vörösáfonyaszósszal nyakonöntve.

A hozzávalók:
250 g túró
1 tojás sárgája és fehérje
2 ek cukor
1 tk vaníliakivonat
fél lime héja reszelve
1 cs hatlapos réteslap
1 kávéscsésze mogyoróolaj
100 g aszalt vörösáfonya
1 dl víz
fél kupica illatos pálinka (mi most barackpálinkát használtunk)
1 ek barnacukor

A túrót összetöröm, összekeverem a tojás sárgájával, cukorral, vaníliával és a kemény habbá vert tojásfehérjével lazítom, majd belekeverem a lime reszelt héját.
A vörösáfonyát 1 dl vízzel felfőzöm, hozzáadom a cukrot, majd közvetlenül mielőtt elkészült a pálinkával ízesítem.
A réteslapokat félbevágom, megkenem mogyoróolajjal, majd a rövidebb oldala mentén félbehajtom. Az így kapott téglalpok aljára egy nagy kanál túrókrémet teszek, majd kis párnákká hajtogatom. Előmelegített sütőben pirosra sütöm. Az áfonyszósszal nyakonöntve tálalom.

A rétes jöhet, mindenféle variációban, ízben, töltelékkel, sósan, édesen , rétesformában, lepényként, csaknem mint Gombócartúrnak a csokoládé. Személy szerint kétféle hagyományos rétes van, amivel abszolút le lehet venni a lábamról, az egyik az édes túrós a másik pedig a meggyes. Anyukám nagynénje, a mi pótnagymamánk még kézzel nyújtotta a rétestésztát a nagy ebédlőasztalon, láttam nem egyszer, de eddig még egyszer sem mertem hozzákezdeni. Meg aztán gyerekkoromban voltam egyszer egy olyan lakodalomban Bogyiszlón, ahol maga a lakodalmi készülédés pontos koreográfia szerint történt, így egy külön nap jutott a rétessütésnek. Volt ott mindenféle, jutott kedvenceimből jó néhány darab. Felnőttkorom jóízű rétesei pedig jelenlegi munkahelyemhez kötődnek, ahol jeles alkalmakkor készítik az isteni diós-meggyes rétest is. A hagyományos réteseket, néha háromszögre hajtva szoktam készíteni. Részben, mert így egy réteslapból két háromszög is készül, azaz kiadósabbnak hat, részben mert így körbe-körbe mindenhová jut abból a finom ropogós rétestésztából. A meggyest viszont jó ideje másként készítem, búzadara helyett darált keksszel, ha van pici mandulával. Nagyon finom így is. A mostani adagot 6 db réteslapból készítettem, így 12 db háromszög született.

1 cs. hatlapos réteslap
fél kg mirelit meggy
2 ek cukor
1 tk őrölt fahéj
1 tk vaníliakivonat
12 db háztartási keksz, vagy bármilyen más jól morzsálódó és nedvszívőképességű keksz
kenéshez olaj

A réteslapokat félbevágom, majd egyenként a lapokat a hosszabb éle mentén olajjal megkenem és újra félbehajtom. így egy hosszú csíkot kell kapnom. A csík aljára egy kanálnyi tölteléket teszek, ami az alábbi módón készül: A meggyet felolvasztom és a saját levében felfőzöm a cukorral és a fahéjjal. A végén belekeverem a finomra reszelt kekszet és hülni hagyom. Szóval ebből a töltelékkel megy egy púpos teáskanálnyi minden csík aljára, majd háromszög alakban felhajtogatom a réteslapot. A végén egy minden oldalról zárt párnácskát kell kapnom. Tetejüket megkenem olajjal. Előmelegített sütőben pirosra sütöm. Mi most vaníliafagyival ettük, aztán meg anélkül és sitty-sutty elfogyott...