Csak kicsike palacsinta? - kérdezte Dádi délután, némi elégedetlenséggel a hangjában.
Kapunk hozzá lekvárt? - folytatta Ajna.
Nem, szerintem, nem kell hozzá semmi. Kóstoljátok meg! -mondtam erre én.
Csendes majszolás, Dádi erősen dorombol (tényleg, szinte úgy, ahogy egy macska. Mindig csak akkor, ha ízlik neki valami). Én már mosolygok, de nem szólok semmit.
Majd végül, két kör eltüntetése után hallom a várva várt mondatot:
Anya, ez nagyon finom!
Mi van benne? - kérdi Ajna
Alma - mondom én - meg marcipán.
Marcipáááááááááán? - kérdik egyszerre mindketten, majd újult erővel tömik magukba az újabb csak-kicsike-palacsintát.

Almás, marcipános palacsinta

Hozzávalók:
3 tojás
1 ek nádcukor
1 kis pohár joghurt
5 dkg marcipánmassza
1 savanykás alma
1 citrom héja reszelve
kb. 5 dkg olvasztott vaj
kb. 20 dkg liszt
1 kk. sütőpor
egy csipetnyi só
tej
sütéshez vaj

A három tojást habverővel krémesre keverem a cukorral, vajjal, a joghurttal és a citromhéjjal. Hozzáadok egy kevés sütőport és annyi lisztet, hogy kevert tészta sűrűségű masszát kapjak. A reszelő finom fokán belereszelek egy almát és kb. 5 dkg marcipánt. Tejjel annyira higítom, hogy sűrű palacsinta massza legyen. Forró palacsintasütőben vajjal megsütöm. Az alma miatt elég lágy a tészta, fordításkor érdemes vigyázni.

Arra gondoltam a hétvégi fiaskó után, hogy fohászkodom egy sort a net isteneihez. Megkérem küldjenek már valakit, egy igazi marhasült professzort. Mert milyen jó lenne, ha valaki egyszer bekopogna az ajtónkon, széles vigyorral az arcán belépne és azt mondaná: Jöttem, megtanítalak tökéletes marhasültet készíteni. Nem angolosan, hanem amolyan átsültet, ami szépen átsült, de mégsem száradt ki, ami nem lesz tapló két percen belül. Szóval? Valaki? Bárki? Cserébe, nem is tudom, sütök neki egy marha nagy adag csörögefánkot!
Hiszen ez csak nem járja, hogy évente nagyjából négyszer ha megkívánom a marhahúst, abból egyszer lesz vörösboros marhapörkölt (na az megy), a többi meg megsülne így vagy úgy. Nem kiszáradna ám, hanem megsülne, ha nem cseszném el. De mindig elcseszem...
Szóval felejtős volt a vasárnapi ebédünk, bármily jól is indult. Még az a jó, hogy a vigaszágas csörögefánk nagyon finom lett...
De nem erről akartam ám írni, hanem a kókuszos palacsintáról, ami előtte valamelyik nap készült. Amihez friss kókuszt használtam kókusztejestől és beledarált kókuszkoprástól. No meg igazi téli gyümölcssaláta készült hozzá kivivel, grapfruittal, vérnaranccsal. A recept alapját az essen und trinken oldalán láttam, aztán mire megcsináltam volna jól eltűnt.

Valahogy így készült:
kb. 300 g liszt
3 tojás
fél bögre kókusztej
fél kókuszdió bele a kókusztejjel és még egy kevés tejjel turmixolva
1 tk vanília kivonat
1 tk sütőpor
1 csipet só
50 g vaj
1 ek nádcukor
ha kell még tej

A tojásokat szétválasztom. A fehérjéből kemény habot verek, félreteszem. A tojások sárgáját elkeverem a cukorral, a durvára turmixolt kókusszal és az olvasztott vajjal. Hozzákeverem a vaníliát, majd apránként belekeverem a sóval és sütőporral elkevert lisztet. Jó sűrű palacsinta masszát kell kapnom (ha kell tejjel hígítom). Végül beleforgatom a tojáshabot. Vajon vagy olajon kicsi, vastagabb palacsintákat sütök. Gyümölcssalátához meghámozok ízlés szerinti mennyiségben kivit, kifilézek pár szem grapfruitot és vérnarancsot. Meglocsolom egy kevés mézzel, vagy megszórom egy kevés nádcukorral, végül ráfacsarom egy fél vérnarancs levét és összekeverem.

Anyukám és apukám szülinapját ünnepeltük két hete hétvégén. Zsuzsi apának sütött egy horgászok álma almás pitét, pompás pitepotykával a tetején, én pedig anya csokis répatortáját ügyködtem össze, marcipánkrémmel és szederrel töltve. A répatorta itthon, nálunk mondhatni hétpróbás, de legalább is rutinos szülinapi tortának való, hol narancsos csokikrémmel, hol fehércsoki mousse-szal töltve, hol pedig magában pici formákban sütve. Most répatorta-marcipán klasszikus készült. Marcipán került cukor helyett a főzött vaníliás krémbe, aztán bele egy jó adag fagyasztott szeder és a tortát is marcipánnal vontam be. Aztán ahogy általában ez lenni szokott, díszítést valami béna baki miatt elbuktam, ráadásul a csomagolásnál a marcipánborítás is megsérült. A kedvem a pincében landolt, de ki csak nem dobtuk és az igazat megvallva az év eddigi legfinomabb szülinapi tortája lett. (Jut eszembe, szülinapi témában már csak egy torta van vissza, de ez okozza nekem a legnagyobb fejtörést! Hát persze, hogy Kicsicsaj szülinapi tortája. Merthogy leadta a rendelést... A tavalyi, az összes Disney hercegnőt felvonultató tortát sikerült lealkudnom egy szem Ariel sellőmarcipánra, de most Barbies tortát szeretne... Hogy fogom én Barbiet Bar-ra lefaragni, azt nem tudom... jaj nekem...)

De hogy a lényegre térjek, Zsuzsinak, a húgomnak még júliusban volt a szülinapja és a heveny lakásfelújítás miatt elmaradt a tortázás. Annyi még az aktuális tudnivaló az én húgommal kapcsolatban, hogy Lili és Sára után nemsokára, remélem a legnagyobb épségben egy Gergő nevű kis krapek érkezik a családjukba, úgy egy szűk hónap múlva. És Gergő bizony mostanában túrótortára ácsingózik... és azt is megüzente, hogy a füge is jól csúszna mellé. Így megkésett szülinapi tortájának gondoltam ki ezt a csokis palacsintatortát, fügés túrókrémmel töltve. Talán emlékeztek a tavalyi kedvenc szülinapi tortámra, mindenféle nyári bogyós gyümölccsel, no ezt hangoltam át egy szerintem őszibb változatra. Egy 22 centis torta készült belőle, meg a fotón látható pici.

Hozzávalók:
2 tojás
kb. 30 g étcsoki
kevés barnacukor
csipet só
kb. 1 bögre liszt
tej

A krémhez:
500 g krémes túró
5 szem érett füge
2 ek almadzsem
cukor
1 tk vanília
4 lap zselatin

A palacsintatésztához a csokit felolvasztom és a többi hozzávalóval elkeverve palacsintatészta sűrűségűre keverem, majd legalább öt palacsintát sütök belőle (több lett, nem is maradt meg :)).
A zselatin lapokat kevés vízbe beáztatom. A túrót simára turmixolom az almadzsemmel, hozzáadom a vaníliát, ízlés szerint cukrot. Egy kanálnyi túrót elkeverek a feloldott zselatinban, majd a masszához adom, végül belekeverek négy szem kis darabokra vágott fügét. A krémet úgy fél órára hűtőbe teszem. Egy 20-22 centis kapcsos tortaforma aljába terítek egy palacsintát, majd rákenek egy adag túrót, rá egy újabb palacsintát és így folytatom, az ötödik palacsintáig, ez lesz a torta teteje. A tetejét még szeletel fügével és maradék túróval díszítem. Pár órára hűtőbe teszem.

Tegnap este végre éreztem magamban némi kedvet arra, hogy recepteket keresgessek, olvasgassak. A Savour oldaláról indulva jutottam el Jen oldalára. Egy fagyi miatt találtam meg (pirított kókuszfagyi), aztán alaposabban körbe néztem, aminek az lett a vége, hogy ma ebédre el is készült ez a kínai palacsinta, ami nem is igazán palacsinta, graham liszt és finomliszt keverékéből. A helyi kiskorú hagymakerülők illetve ragadozók kedvéért némi töltelékmódosításra volt szükség, de zöldhagyma ide, zöldhagyma oda Kicsicsaj is igen jóízűen tolta befelé a sült paradicsomleves kísérőjeként. A töltelékek variációinak száma végtelen, most bazsalikomos, újhagymás, fetás-hagymás és sült húsos fetás készült. De szerintem egy egyszerű fokhagymás olivaolajos rozmaringgal mindent vinne...

Hozzávalók 6 palacsintához:
3/4 bögre finomliszt
1/4 bögre grahamliszt
kb. 1/3 bögre víz (a recept fél bögrényit ír, nekem nem kellett annyi)
sütéshez olaj vagy olvasztott vaj
Töltelékhez:
1 szál újhagyma
esetleg feta, finomra aprított maradék sült hús
zöldfűszereknagy szemű só
kevés olvasztott vaj

A lisztkeverékből a víz folyamatos adagolása mellett rugalmas, fényes tésztát gyúrok. Ha már nem ragad se a kezünkhöz, se a tálhoz, akkor jó. Gombóccá formázom, majd hatfelé vágom. Enyhén lisztezett felületen nagyon vékonyra nyújtom (kb. késfoka vastagságúra).
1 teáskanálnyi olvasztott vajjal meglocsolom, meghintem sóval (higgyétek el, kell bele), majd ízlés szerint töltöm. Fontos, hogy a töltelék apróra vágott legyen és ne túl sok.
Feltekerem, mint a palacsintát, majd csigává kanyarítom. Végül minden csigát újra kinyújtok, ezúttal kicsit vastagabbra (2-3 mm-re) és két teáskanálnyi vajon/olajon palacsinta sütőben mindkét oldalát aranybarnára, jó ropogósra sütöm. Még forrón cikkelyekre vágom. Egy nagyobb családnak, vagy társaságnak érdemesebb kapásból dupla adaggal indítani, még előételként is. Mártogatóssal sem lehet rossz!

Recept nem is igazán kell hozzá! Végy egy adag epret, vagdalt darabokra, szórd meg pici cukorral, keverj hozzá egy teáskanálnyi vaníliskivonatot és egy kanálnyi metélt citromfüvet. Piríts meg egy marék szeletelt mandulát és törj pici darabokra egy tábla fehércsokit. Aztán még forrón, palacsinta sütés közben töltsd meg, hajtosgasd batyura! Eperrel és mandulaforgáccsal tálald. Még van eper, érdemes kipróbálni!

Ma szünnap van az oviban. Így a szöszi és én itthon maradtunk. Szerencsére egyik ovis barátnője lecsapott az alkalomra, így Kicsicsaj náluk töltötte a délelőttöt. Míg ők játszottak én legalább tudtam dolgozni, no meg ebédet készíteni. Cukkini krémlevest és palacsintát. Húsvéti csokinyuszi felhasználós banános-csokis palacsintát. Csakhogy az a temérdek marcipán a hűtőben csak nem hagyott nyugodni... Így a csoki-banán duó mellé került marcipán-szeder duó is, ugyanúgy belesütve, megolvadva, enyhén savanykásan, de a marcipántól épp eléggé édesen. Jajajajaj, de finom!Hozzávalók:
egy jó maréknyi szeder
négy-öt evőkanálnyi marcipán forgács
néhány palacsinta

A mirelit szedret hagyom picit felolvadni, a marcipánt pedig krumplihámozó segítségével forgácsolom. Mindent magam mellé készíték a tűzhelyhez, merthogy a trükk csupán annyi, hogy a marcipán és a szeder a palacsinta sütése közben, megfordítás után kerül a palacsintára. Picit hagyjuk megolvadni a marcipánt, aztán ráhajtogatjuk a tésztát, a jó melegben a marcipán tovább olvad, a szeder pici levet ereszt és már kész is!

Töprengtünk egy sort az étel nevén, de tényleg csak egy sort mert hipp-hopp elfogyott. Addigra megbeszéltük, hogy rakott palacsinta ez, csak hát a laza-pala-lagna-csinta még jó pár hétig ad némi nyelvtörőt Kicsicsajnak . Amilyen szép, színes és ízekkel teli étel, annyira nem egy ördöngösség összedobni. Az alapanyaga palacsinta, az a palacsinta, ami nálunk első sorban édesen, főleg kakaósan létezik. Ilyenkor szoktam mindig félretenni pár darabot, amiből akár egy tartalmas sós ebéd is kerekedhet, nem csak desszert. Nos, a most megmentett pár palacsintát rétegenként különböző grillezett zöldségekkel pakoltam meg. Bevallom, a húsevők kedvéért az egyik réteg kapott némi angolszalonnát is, no meg mindenhova jutott egy-egy gombóc mozarella.


Hozzávalók:
4 db palacsinta
4 kisebb cukkini
100 g angolszalonna
3 nagy gombóc mozarella
200 g csiperke
1 közepes fej hagyma
1 gerezd fokhagyma
3 közepes paradicsom
pár szál friss bazsalikom, oregano
olivaolaj
só, bors

A cukkinit, paradicsomot, gombát és a hagymát egyaránt 3-4 mm vastag szeletekre vágom. A cukkini szeleteket kevés olajon mindkét oldalon pirosra sütöm, majd félreteszem. Mehet a hagyma a serpenyőbe, pici sóval üvegsre párolom, majd hozzáadom a gombát. Sózom, borsozom, készre sütöm, majd ezt is félreteszem. Végül a paradicsomszeleteket sütöm meg kevés zúzott fokhagyma társaságában. Végül felszelem a sajtot, kikenek egy kerek tűzálló tálat és már csak rétegezni kell: Legalulra kerül egy palacsinta, amire cukkini szeleteket fektetek. Erre jön pár szelet angolszalonna, majd egy adag sajt. A következő réteghez jön egy palacsinta, rá a fokhagymás paradicsomszeletek, amiket bőven megszórok friss oreganoval, bazsalikommal, majd beborítom sajttal. Aztán jön a gombás réteg: palacsinta, hagymás gomba, sajt a sorrend végül palacsintával zárok. Erre jön még pár szelet cukkini, az angolszalonna másik fele, végül a maradék szeletelt mozarella.

Nálunk a május és június a szülinapok és névnapok hónapja. De nem is ezzel kezdem, hanem azzal, hogy tegnap éjjel megszületett Zs. húgom kislánya, Sára! Ezért egész reggel fülig ér a szám :) Minden szépet, jót kívánok nekik!!!

Tekintettel az elkövetkező szülinapi dömpingre május közepén fel is került egy vidám szülinapi felirat az ablakunkba és még marad pár napig, hiszen nagy nap lesz a héten... Szóval végig ünnepeltük az elmúlt pár hetet itthon is és a nagyszülőkkel is, Kicsicsaj igen gyakorlott szülinapigyertya bérfuvóvá lépett elő és meg is jegyezte, hogy neki is kellene egy szülinap így a nyárra, merthogy Karácsony olyan messze van...
így esett, hogy idén TS-nek is és nekem is három szülinapi tortánk volt. TS első tortája egy kávés, mascarponés torta, receptjével még adós vagyok. Az én első tortám pedig nem is igazán torta. De mivel állandóan leszavazom Anyukám krémes, vajas tortáit idén úgy döntött a kedvenc kuglófom avanzsál elő szülinapi tortává. Mondanom sem kell tökéletes döntés volt, és igazán remekül sikerült. Még jó, hogy kettőt sütött (egyet TS-nek is), merthogy az elsőt helyben befaltuk. Nem tudom képes leszek-e valaha is annyira magas és könnyű kuglófot sütni.
Aztán kaptam egy semmi faxni, de elég finom csokitortát a helyi cukrászdából. Most hétvégén pedig egy palacsinta tortát készítettem. Egy kiló túróval, azt hiszem már nem hangzik rosszul :)
A rceptet erre leltem, aztán némi átalakításon ment keresztül (dupla mennyiségű túró, sokkal több gyümölcs), mindannyiónk megelégedésére.

Hozzávalók egy 16 szeletes tortához

Töltelékhez:
1000 g krémes túró
300 ml tejszín
500 g friss gyümölcs vegyesen (pl. eper, málna, ribizli, nektarin, szilva)
10 ek porcukor
4 tk vaníliakivonat
1 lime és egy citrom reszelt héja
fél citrom leve
12 zselatinlap
friss menta
porcukor

A palacsintákhoz:
100 g liszt
140 ml tej
3 tojás
csipet só
1 tk cukor
3 ek vaj
1 ek olaj

A palacsinta tésztának valókat összekeverem, majd egy evőkanálnyi olajon 7 db palacsintát sütök. Félreteszem őket teljesen lehülni. (Nekem ez a palacsinta tészta kicst gumis volt, szerintem legközelebb a bevált saját palacsintatésztámból fogom sütni).

A krémhez a zselatinlapokat kevés meleg vízben feloldom. A gyümölcsöket megmosom, pár szemet minden féléből félreteszek, a többit felkockázom. A hideg tejszínből kemény habot verek. Összekeverem a túrót a porcukorral, a citrusok héjával és a fél citrom levével. A túróból két kanálnyit simára keverek a feloldott zselatinnal, majd hozzákeverem a többi túróhoz. Óvatosan beleforgatom a tejszínhabot, majd beleszórom a gyümölcsöket és kb. egy órára hűtőbe teszem.
Egy 25 centis kapcsos tortaforma alját kibélelem egy palacsintával. Ha kicsit kisebb a palacsinta, mint a forma, sebaj, elég túrókrém jön rá. Egy adag gyümölcsös krémet rétegzek rá, majd jön egy újabb palacsinta. Itt-ott újjal kicsit megnyomkodom, hogy ne legyen annyira egyenletes, vízszintes stb, de ha valaki szép szabályos sávokat szeretne látni, akkor ettől el is tekinthet! Addig adagolom, míg el nem fogy, tetejére egy palacsinta kerüljön. Minimum 5-6 órára hűtőbe teszem, hogy jól megdermedjen és szépen le lehessen választani a tortakarimát. Tálalásnál a felső réteget meghintem kevés porcukorral, majd gyümölccsel és mentával díszítem.

A sós után jöjjön az édes palacsinta, ahol nem is a tölteléken van a lényeg, hanem a karamellszószon, amivel megbolondítottam. Ismét a véletlen kreálmánya, nyilván nem az egyetlen vagyok, akinek a konyhájában már előfordult. Nekünk csajoknak nagyon ízlett, TS pedig amolyan szótlan, mimikájával mindent eláruló elismeréssel nyilatkozott róla.

Hozzávalók:
200 g cukor
2 ek víz
2 nagy mandarin leve és húsa

A cukrot a kevés vízzel kevergetés nélkül karamellizáltam, majd mikor mély barna lett belefacsartam két nagy mandarin (igazándiból tangerin) levét és húsát. Az illatorgia leírhatatlan, az íz pedig igazán különleges. Tömény édes ugye, ugyanakkor a citrus íz, illat egyértelműen kiemelkedik. Kb. 1.5 dl lehet a végeredmény.

Ezzel a szósszal locsoltam meg a palacsintákat, amibe citrommal, vaníliával és kifilézett, felkockázott mandarinnal kevert túró került.

Még a múlt hét vége felé vettem egy jó kilónyi tölteni való gombát. Felét megettük még aznap baconnel, fenyőmaggal, újhagymával, ricottával töltve, a másik fele már nagyon várt a sorára. Viszont Kicsicsajnak palacsintát ígértem tegnap, ami nála szigorúan kakaós, na jó meg újabban néha túrós. Készítettem hát egy semleges ízű palacsintatésztát, ezúttal graham lisztből, amiből lenyúltam öt darabot a gombáshoz, párat feltekertem neki és még egy finom édes verzió is készült.

Hozzávalók:
5 szép nagy csiperkegomba
kb. 300 g friss spenót
2 gerezd fokhagyma
só, bors
vaj
néhány ek krémes feta
5 db palacsinta
5 db paprikakarika (nálam zöld, erős)
olivaolaj

Kiszedem a gombák tönkjeit, majd megsózom, borsozom és egy picit elősütöm egy teflonserpenyőben. A spenótot ezután egy evőkanálnyi vajon két gerezd szeletelt fokhagymával megfonnyasztom, picit sózom. Minden palacsinta közepére teszek egy-egy gombafejet, bele spenótot, a tetejére pedig krémes fetát. Batyura formázom és a batyuk nyakát egy-egy paprika karikával rögzítem. Meglocsolom pici olivaolajjal és forró sütőben kb. 15 perc alatt ropogósra sütöm.

Egy éve készült:
Áfonyás fánk karamellizált naranccsal

Tegnap palacsintanap volt, Kicsicsaj legnagyobb örömére. Úgy volt, hogy sós palacsinta is lesz, végül kicsi palacsintácskák győztek a tésztába kevert vaníliával, túróval, vékony szeletekben rádobált szilvával. A palacsintahegy végén türelmem vesztve az utolsó négy palacsintácska helyett egy nagy született, sok szilvával. Aztán megszórtam fahéjas pocukorral, feltekertem és pillanatok alatt eltüntettem. Legközelebb családi mennyiségű kivitelezés várható!

A tegnap emlegetett édes palacsintákkal egyidőben készültek ezek a cukkinis lepénykék is. Hozzá juhtúrót szántam valamilyen formában, de nem szerettem volna, ha amolyan fújtós nehezen nyeldeklős vacsi kerekednék belőle. Tejszínhab lett a lazító anyag, no meg egy kevés joghurt. A tetejére sütött krakkói sonka pedig csak ráadás.

A lepénykékhez:
3 fő részére
2 tojás
1 tk szárított élesztő
1 tk cukor
1 tk só
20 dkg liszt
5 dl tej
5 dkg olvasztott vaj
1 közepes, de még zsenge cukkini
2 ek apróra metélt snidling
10 dkg krakkói sonka

A bryndzahabhoz:
10 dkg juhtúró
1 kis pohár natúr joghurt
50 ml tejszínből vert tejszínhab

Az élesztőt a cukorral 1 dl tejben felfuttatom. A tojásokat a maradék tejjel, liszttel, olvasztott vajjal és a sóval simára keverem, majd hozzáadom az élesztőt is. Sűrűbb palacsintatésztát kell kapnom. 20 percig pihentetem, majd belekeverem a reszelő durva fokán lereszelt cukkinit és a finomra aprított snidlinget. Forró palacsintasütőben 6-8 cm átmérőjű lepénykéket sütök.
Míg a palacsintatészta kel bőven van idő a bryndzahab elkészítésére is. A bryndzát a joghurttal simára keverem, villával, vagy botmixerrel, majd beleforgatom a kemény tejszínhabot. Felhasználásig hűtőbe teszem. Közvetlen tálalás előtt serpenyőben megsütöm a sonkaszeleteket, de lehet akár bacon is. Egy-egy lepénykére bryndzahabot halmozok, a tetejére pár szelet sonkát, majd óvatosan még egy cukkinis lepénykét, végül snidlinggel megszórom. Igazándiból gyors vacsi, fél óra alatt összehozható.

Az igazat megvallva még húsvétkor készült ez a palacsinta, abszolút klasszikus húsvét reggeli alapanyagokból, úgymint füstölt, főtt sonka, újhagyma és tojás, némi túróval és wasabival megbolondítva. A közzététel a jeles napon elmaradt, de mikor a 15. V.K.F! témáját olvastam egyből eszembe jutott ez a nem hagyományos módon tálalt sonka-tojás páros. S mi tagadás, tovább nem is törtem a fejem. Azért valljuk be, nem csak a húsvéti reggeli tartalmas eleme lehet, de egy adag ropogós salátával ebédre is bármikor megállja a helyét.

Hozzávalók úgy 4 fő részére:
10 dkg graham liszt
10 dkg finomliszt
2 tojás
2 ek túró
kb. 3dl tej
só
1 kk sütőpor
2 szál újhagyma

20 dkg főtt, füstölt sonka
2 főtt tojás sárgája
25 dkg krémes ízesítettlen túró (pl. a lidl-ben kapható kilós túrókrém)
1 kk wasabipaszta
só

Az elkészítése meglehetősen egyszerű. A lisztekből a tojással, túróval, tejjel és a többi hozzávalóval jó sűrű palacsintatésztát készítettem, majd belekarikáztam az újhagymát és kevés zsiradékon vastag palacsintákat sütöttem belőle. A túrót összeturmixoltam két főtt tojás sárgájával, kevés sóval és a wasabival. A főtt sonkát vékony csíkokra vágtam és csak a töltögetés volt már hátra. A palacsintákat megkentem a túrókrémmel, kb olyan vastagon, mint maga a palacsinta volt, majd megszórtam a főtt sonkával. Feltekertem őket, meglehetősen "apás" palacsinták lettek, majd éjszakára irány a hűtő. Reggelre összeértek az ízek, friss ropogós retekkel, kevés kakukkfűvel és egy nagy csésze illatos earl grey teával igen pompás reggeli kerekedett belőle.

Kicsicsaj eléggé szereti a palacsintát, s ennek hangot is ad, hetente minimum egyszer. Számára viszont a palacsinta összenőtt a kakaóval, így holmi hússal töltött sós palacsinta "nemmom, anya, nemmom". Én viszont kaprosat álmodtam, cukkinivel, csirkemellel, kevés póréhagymával. De hogy ne törjön ki az égi-földi háború készült egy kevés banános, csokis palacsinta. A palacsinta különlegessége annyi, hogy az élesztős tésztába ezúttal 2 dl kaukázusi kefír került bele 2 dl tej helyett. Inkább a tészta állagában éreztem, hogy más lett, mint az ízében.

Hozzávalók 8 palacsintához:
1 csirkemell filé
1 kisebb cukkini
1/3 szál póréhagyma
100g csemegekukorica
1 púpozott ek kapor
1 dl tejszín
só
olivaolaj
100 g füstölt mozarella

A csirkemell filét hosszú, vékony csíkokra vágtam, kevés olivaolajon megpirítottam. A cukkinit és a pórét ugyancsak vékony csíkokra szeltem, majd rádobtam a csirkére. Pár perc sütés után hozzáadtam a kukoricát, sóztam, majd nyakonöntöttem a tejszínnel. Végül jócskán megszórtam kaporral. A kész, még forró ragut a palacsintákba töltöttem, amennyire csak engedte szorosan feltekertem és egy kivajazott tűzálló tálba sorjáztam őket. Tetejére szórtam némi füstölt sajtot és irány a forró sütő. Sajtpirulásig sütöttem.

Karácsonyra kaptam Ágitól egy kis üveg kandírozott ibolyát. Napokig csak nézegettem, elképzeltem az illatát, nagyon szeretem ezt az illatot és úgy egyáltalán az ibolyát. Aztán eszembe jutott az ibolyás cukor gyerekkoromból. Csak néha kaptunk, nem árulták csak úgy a boltban. De néha Húsvétkor a búcsúban, vagy valamelyik osztálytársam táskájában akadt egy-egy zacskóval a mindenféle pasztellszínekben pompázó kicsi szívalakú cukorkákból. Hát persze, hogy a lila, az ibolyás volt a legfinomabb. Szóval ilyeneket gondoltam a kis üveg felett, aztán arra gondoltam még nem bontom ki. Még nem.
Aztán úgy alakult, hogy az influenza bennünket is utolért még múlt hét végén és KicsiCsaj eléggé lebetegedett. Nem csak hogy nem evett, de ami lecsúszott jobbára gyorsvonat sebességgel jött ki esténként. Gondolhatjátok mekkora öröm volt, amikor ma reggel palacsintát követelt tőlem reggelit követően. így palacsinta lett az ebéd, nem is akármilyen. A tésztában a liszt negyedét kukoricalisztre cseréltem, cukor helyett mézzel édesítettem és ezúttal nem csak amolyan semleges-bármiveltöltheted palacsinta édességűre. No meg pirított mandulahasáb is került bele és pár csepp mandula-aroma is. Ekkor jutott újra eszembe a kandírozott ibolya. Kitekertem a kupakot és nyaköntöttem magam ibolyaillattal és azzal a fantasztikusan finom ízzel. De hogy kerüljön a palacsintába az ibolya?
Előszőr megszórtam a palacsintasütőbe öntött még folyós tésztát. Bizarr, mintha itt-ott tinta cseppent volna rá. Aztán két szem ibolyát mozsárban durvára törtem majd egy adag tésztát kivettem és hozzákevertem. Az eredmény még bizarrrrabb, a sárgás alapárnyalatnak köszönhetően zöldes-kékes árnyalatú palacsinta. Végül a megoldás: néhány szem kandírozott ibolyát nagyon kevés kristálycukorral együtt porrá dörzsöltem, majd ezt az ízesített porcukrot használtam. Mégpedig úgy, hogy a palacsintákat kevés mézzel meglocsoltam, majd négyrét hajtottam és ekkor szórtam meg a lila porcukorral. íme:

Ma feltettem a kérdést úgy két órával az ebédidő előtt Jóuramnak, hogy édes vagy sós legyen az ebéd? Sós volt a válasz... Lélekben túrógombócra gyúrtam, de persze valami hústartalmú leveskével kiegészítve, merthogy ma az egész család együtt ebédelt. Gyors ötletmódosítás, legyen hát sós palacsinta, wokban sült szezámos hússal és fafülegombás-cukorborsós-sárgarépás-gyömbéres-bambuszrügyes-borsós-karfiolos-kínai keles zöldséggel töltve. A palacsinta ezúttal nagyjából fele fehér rozsliszt és fele rétesliszt keverékéből, sóval és egy kevés borssal készült. A husi pedig szezámos keményítős-tojásfehérjés mázban sült. Kísérőnek némi fokhagymás joghurt, no meg édes chili szósz jutott és legnagyobb örömömre mindenkinek ízlett.

A hozzávalók:
8 db vékony, sós palacsinta
1 kisebb csirkemell
fél kínai kel
1 zacsi wokzöldség (pl. Frosta Asian style)
2 tojás fehérje
1 ek kukorica keményítő
fél ek szezámmag
só, bors
A csirkemellet kb 1 cm vastag szeletekre vágtam, majd a szeleteket vékony csíkokra (úgy 1 cm x 4 cm). 2 tojás fehérjét összekevertem a keményítővel és a szezámmaggal. Ebbe beleforgattam a húst és félretettem, amíg előkészítettem a zöldségeket. A kínai kelt ujjnyi széles darabokra metéltem. A wokot felforrósítottam, csirkemellet kevés olajon pirosra sütöttem, sóztam, majd félretettem. A maradék olajon a zöldségeket hirtelen megsütöttem, visszadobtam a húst is és pár percig együtt sültek. Még forrón a már elkészített palacsintákba töltöttem.

A palacsinták második adagja édesen készült, rétegesen töltve húgom almás-rétes dzsemjével illetve citromos túróval, majd a tetejére egy jó adag - fagyifőzésből megmaradt - cukrozott tojásfehérje hab került.

10-12 db édes, élesztős palacsinta
25 dkg túró
1 ek tejföl
1 tojás
ízlés szerint cukor vagy méz
darabos fahéjas almadzsem
4 tojás fehérje kevés cukorral és csipetnyi sóval kemény habbá verve

Tegnap ismét palacsinta nap volt. Sósan és édesen, teljes családi közreműködéssel készült és abszolút előre megfontolt szándékkal. (Mennyivel könnyebb is úgy bevásárolni, ha legalább pár napra előre tudjuk mit is eszünk!) Kicsicsaj elég rapszódikus evő, van úgy, hogy szinte egész nap alig lehet valamit a szájába szuszakolni, azt sem eszi meg, ami tuti finom volt előző alkalommal, máskor meg már-már felnőttes adagot nyom be. A tegnapi Hortobágyi palacsinta az utóbbiak közé tartozott. Igaza van... igazán finom lett, jó kis szaftos paprikás csontjáról leomló csirkehusiból, palacsintába töltve, tetején egy jó adag tejföllel, sütőben összesütve.

2 egész csirkecomb
1 fej hagyma
1 gerezd fokhagyma
1 kisebb paradicsom
1 ek libazsír
2 tk pirospaprika
3 dl víz
1 ek tejföl
só,
8 db sós palacsinta
2 dl tejföl
fél csokor friss petreszelyem finomra vágva

Bosszankodom, nem is kicsit. Az utóbbi időben nem előszőr fordul elő, hogy bontatlan, hűtőben tárolt terméket kell kidobnom, mert romlott, pedig a szavatosság hivatalos lejárta még hátra van. Most épp a túrót kellett kidobnom, mert lehetetlen színekben pompázó penészek virágoztak rajta. Szeretem a gombát, de inkább nemes változatban, leginkább pedig bazídiumos formában. Múltkor egy doboz ricotta bánt el így velem, azután találtam ki, hogy akkor inkább megpróbálom magam, itthon, házitejből. De akkor most álljak neki mindent magam gyártani??? Tudom, buzgó biohívők nyílván azt válaszolják erre, hogy igen, illetve amit csak lehet. Tévedés ne essék imádom csinálni, kipróbálni ezt-azt, kenyeret sütni, lekvárt főzni, zöldség és gyümölcs csodákat eltenni télre, de mindent kipróbálni még ha akarnám sem lenne lehetőségem. Nem értem ezt az egészet, már amennyire nálunk ez a csendes szivatósdi megy... mindenhol. Számomra a dolgok legaljabbika, amikor romlott élelmiszert sóznak rá az emberre. Példát ezret lehetne mondani, inkább nem is sorolom... Biztos jó néhányan vagyunk, akik külföldön élnek-éltek huzamosabb ideig. Engem kenguruföldre vetett a sorsom pár évre. Elég gyorsan hozzászoktam a "kényelmi" (? - nem inkább alanyi jogon normálisan járó?) szolgáltatásokhoz. Már eleve, a gyors fogyasztási cikkeket a nap végén néhány centért meg lehetett venni. Edzett magyar gyomor meg úgyis tudta, hogy az még egy-két napot hűtőben bőven kibír. Itthon meg akciósan árulják a sokszor tegnap lejártat??? A másik, ha vettem valamit, lett légyen az akár egy doboz sajt és valami nem odavaló dolgot találtam benne visszavihettem, szó nélkül becserélhettem, vagy visszafizették az árát és bocsánatot kértek. Itthon nem próbáltam ki, de tartok tőle, hogy már azok után is, ha a piacon megkóstolom a gyümölcsöt, amiből vennék rámsüvöltenek, nem menne. Na, mindegy, szóval ezért nem lett ma túróscsusza pörccel a tetején...

Lett viszont palacsinta, sós verzióban, zöldségraguval, sajttal összesütve. Ha sós palacsintát készülünk enni többnyire teljeskiőrlésű lisztet, vagy néha rozslisztet, kukoricalisztet is szoktam a tésztához használni. Most teljeskiőrlésű búzalisztből csináltam a palacsintatésztát, de sót épp csak egy csipetet tettem bele, ha vki mégis édesen is kipróbálná. Hagymából, egy kevés baconből, cukkiniből, padlizsánból és kukoricából egy jó kis ragut készítettem, provanci fűszerkeverékkel ízesítettem és a végén hozzákevertem fél pici doboz philadelphia sajtkrémet. Ezzel töltöttem meg a palacsintákat, háromszögre hajtottam, sajttal megszórtam a tetejüket és sütőben pirosra sütöttem.