Mézes-mandulás palacsinta kandírozott ibolyával



Karácsonyra kaptam Ágitól egy kis üveg kandírozott ibolyát. Napokig csak nézegettem, elképzeltem az illatát, nagyon szeretem ezt az illatot és úgy egyáltalán az ibolyát. Aztán eszembe jutott az ibolyás cukor gyerekkoromból. Csak néha kaptunk, nem árulták csak úgy a boltban. De néha Húsvétkor a búcsúban, vagy valamelyik osztálytársam táskájában akadt egy-egy zacskóval a mindenféle pasztellszínekben pompázó kicsi szívalakú cukorkákból. Hát persze, hogy a lila, az ibolyás volt a legfinomabb. Szóval ilyeneket gondoltam a kis üveg felett, aztán arra gondoltam még nem bontom ki. Még nem.
Aztán úgy alakult, hogy az influenza bennünket is utolért még múlt hét végén és KicsiCsaj eléggé lebetegedett. Nem csak hogy nem evett, de ami lecsúszott jobbára gyorsvonat sebességgel jött ki esténként. Gondolhatjátok mekkora öröm volt, amikor ma reggel palacsintát követelt tőlem reggelit követően. így palacsinta lett az ebéd, nem is akármilyen. A tésztában a liszt negyedét kukoricalisztre cseréltem, cukor helyett mézzel édesítettem és ezúttal nem csak amolyan semleges-bármiveltöltheted palacsinta édességűre. No meg pirított mandulahasáb is került bele és pár csepp mandula-aroma is. Ekkor jutott újra eszembe a kandírozott ibolya. Kitekertem a kupakot és nyaköntöttem magam ibolyaillattal és azzal a fantasztikusan finom ízzel. De hogy kerüljön a palacsintába az ibolya?
Előszőr megszórtam a palacsintasütőbe öntött még folyós tésztát. Bizarr, mintha itt-ott tinta cseppent volna rá. Aztán két szem ibolyát mozsárban durvára törtem majd egy adag tésztát kivettem és hozzákevertem. Az eredmény még bizarrrrabb, a sárgás alapárnyalatnak köszönhetően zöldes-kékes árnyalatú palacsinta. Végül a megoldás: néhány szem kandírozott ibolyát nagyon kevés kristálycukorral együtt porrá dörzsöltem, majd ezt az ízesített porcukrot használtam. Mégpedig úgy, hogy a palacsintákat kevés mézzel meglocsoltam, majd négyrét hajtottam és ekkor szórtam meg a lila porcukorral. íme:

Hasonló alapanyagokból

9 megjegyzés:

grenadine írta...

a kandírozott ibolya gyerekkorom óta kísértő ábránd, de még sosem láttam közelről..

merci írta...

egek, szív cukorka...
ha véletlenül kiderülne, hogy valaki ezt is újra elkezdte gyártani, én tuti ott lennék, hogy teszteljem, olyan-e, mint volt :)
és, hogy olyan-e mint a kandírozott ibolya... olyan? :)

merci írta...

ja, azt el is felejtettem a nagy nosztalgiázásban, hogy az ibolyás palacsinta igazán gyönyörű!

Ízbolygó írta...

Nekem sem volt még soha szerencsém a kandírozott ibolyához.. Mégis milyen íze van? A szívcukrot sem ismerem...
Vagy rossz környéken nőttem fel, vagy nagyon fiatal vagyok?!

Lilahangya írta...

merci, amennyire emlekszem, nekem olyan ize van a cukornak, mint ennek a kandirozott ibolyanak, csak intenzivebb! Legalabb is rogton az az iz ugrott be ujra.

izbolygo, hat valoban nem most volt, hogy utoljara ibolyas cukrot ettem. Az ize? Nem tudom maskent leirni, mint hogy olyan ize van, amilyen az illata. Ha valakinek van ra jo otlete, hogy mihez hasonlithato, segitsen!

CookingStar írta...

Van ötlet esetleg, hogy lehet ilyen ibolyát kapni?

Z

Lilahangya írta...

Tudtommal a Culinarisban, de biztos elofordul meg mas helyeken is, bar szembe meg nem jott.

Sapryne írta...

Mit gondoltok, ha mézbe beletenném a kandírozott ibolyát, átvenné az ízét a méz...?

Lilahangya írta...

Passz... vegul is, miert ne? Kiprobalod? Legyszi ird majd meg milyn lett!

Copyright @ 2007-2009 lilahangya