Miután mind a négyen sikeresen abszolváltuk az idei influenza fertőzést (remélem nem kiabálom el...) sikerült végre a teásbögrén kívül mást is megfognom a konyhában és sütöttem ma egy nagyon finom kuglófot (recept nemsokára). Azt hiszem mondhatom, hogy lett olyan finom foszlós, mint anyukámé, de nem is ezt akartam mesélni. Hanem azt, hogy kedden sikerült némi szervezkedés után átadnunk nyertesünknek a Sok kicsi csomagot. Ha még emlékeztek rá a csomag tartalmazott egy csinos perdoozy kötényt, amit kicsit összekentünk mi is. Volt még benne egy doboz Thaffain vanília, úgy tíz-tizenkét rúd vaníliával és egy kis likőrszelekció limoncelloval, crema di limoncelloval és ez utóbbi narancsra és kávéra hangolt változatával.

A némi szervezkedés végül hetekig tartott, hol határidős munka, hol pedig beteg gyerkőcök miatt kellett lemondanunk, halasztanunk a látogatást. Végül a likőrök felett érzett "komoly" aggodalmam miatt (merthogy hűtőben tárolós, tejes, tejszínes alapú likőrökről volt szó, amelyek azért nem kis csáberővel szolgáltak ám minden egyes hűtőnyitáskor) döntöttünk e hét kedd mellett. Még úgy is, hogy mind Kicsicsaj, mind pedig Aprótalpú lebetegedett. Így TS-sel kettesben mentünk meglátogatni Zsuzsát, Robit, Gergőt és Julcsit. Mint kiderült, Zsuzsa egy mázlista, tavaly is nyert, mégpedig Fakanál egy nagyon klassz üvegfestményét.

Nagyon örültem neki, hogy a csomag tartalma Julcsinál, aki egy tüneményes szőke göndör hajú mindjártnégyéves azonnal nagy tetszést aratott. Persze a 10 hónapos Gergő is beszállt a lelkes bontogatásba: A piros pöttyös kötény jött, látott, győzött, még ha a mamáé lett is. Az illatos dobozka nem különben. A likőrök pedig? Nos a likőrök vándorútra indultak a lakásban, majd Julcsi azon iziben el is rejtette az üvegeket, de ahogy a bizonyság mutatja a szemfüles szülők csak visszaszerezték őket estére. Visszajelzésük alapján finom lett (reméltem, hogy ízleni fog, nekünk is ízlett - főleg a crema di limoncello, ill TS-nek az alapváltozat). Sajnos a csocsózást most kihagytuk, de nem akartuk Nagypapit nagyon lezsibbasztani a két beteg gyerkőccel. Remélem amint kitavaszodik és mindenki egészséges tényleg találkozni fogunk végre mind a nyolcan! Köszönjük Zsuzsa, hogy játszottatok, segítettetek!

Ez a mai nem az én napom volt, ha lehetett volna magam kergettem volna körbe-körbe. Ehelyett... neeeem, nem a gyerkőcök futottak, hanem főzésterápiát tartottam. Készítettem néhány fagyialapot, egy kevés snickerdoodlet, no meg az ebédünket. Húsgolyókat cukkinipestoval és sárgarépás szélesmetélttel. Ez utóbbihoz most a tésztát is magam gyúrtam, úgy meg gyúrtam, de úgy ám...

Hozzávalók:
500 g darálthús
kis fej hagyma
1 zsemle (vagy kenyér)
1 tojás
só, bors
1 adag cukkinipesto
2 tojás
200 g liszt
3 vékonyabb sárgarépa
1 ek fekete szezámmag
1 ek vaj

A darálthúsból a finomra vágott hagymával, tojással és a beáztatott zsemlével homogén masszát kevertem, majd sóztam, borsoztam. Nedves kézzel pici golyókat formáztam, megforgattam őket a cukkinipestoban, majd egy tepsibe tettem. A maradék pestot is elosztottam rajtuk és forró sütőben kb. 20-25 perc alatt pirosra sütöttem őket.
Míg sült 2 tojásból 200 g liszttel tésztát gyúrtam, jó vékonyra sodortam, belisztezve összehajtogattam és ujjnyi szélesre metéltem. A megtisztított sárgarépákból hámozó segítségével vékony szalagokat vágtam. Egy evőkanálnyi vajon pici sóval puhára pároltam őket, majd összeforgattam a főtt tésztával, végül megszórtam pirított fekete szezámmal.

Nem tűntem el, csak épp nincsenek itthon az Aprók és valahogy főzni sincs kedvem. Pedig most tobzódhatnánk mindenféle olyan ételben, amit ők nem esznek meg... No meg küzdök az otthonról, a szüleimtől hozott gyümölcs és zöldségállomány feldolgozásával. Az egyik igen jól sikerült, de sajna csak igen kis mennyiségben főzött "nyárkonzerv" ez a finom sárgabaracklekvár lett, ami olyan darabos is, meg nem is, édes is meg savanykás is, szóval igazán a kedvemre való. Még jó hogy a hétvégére beérik a másik fa is, kapunk abból is!

Hozzávalók:
1.5 kg jó érett, édes sárgabarack
300 g cukor
2 ek fehércsoki forgács
1 rúd fahéj

A barackot a cukorral és fahéjrúddal feltettem főni. Mikor jó puhára főtt a barack harmadát és a fahéjat kiszedtem, a többit összeturmixoltam, majd ebbe visszatettem a barackot és a fahéjrudat is. Még addig szotyogtattam, míg szép mély színe nem lett. Üvegbetöltés előtt kiszedtem a fahéjat és belekevertem a fehércsokit. Még azon forrón csírátlanított üvegekbe töltöttem, majd a kupakjukat rácsavarva fejtetőre állítottam negyed órára, majd visszafordítva hagytam kihűlni őket. Öt pici üvegnyi lett belőle.

Az utolsó a mák- citrom- meggy triumvirátusból egy túrós tészta változat, amolyan édes lasagna szerűen, egyszemélyes adagokban készítve. Az igazi különlegessége az, hogy a túrót dulce de leche édesíti és tolja el egy picit a karamelles ízvilágba. A meggynek így igazán csak garnírung szerep jutott, de mint olyan igazán pompásan ellensúlyozza a meglehetősen édes desszertet.

Hozzávalók:
1 adag mákpettes tészta
250 g krémes túró
3-4 ek dulce de leche (nálam cukrozott sűrített tej két órán át főzve)
tetejére pár szem vaníliával felfőzött meggy

A kinyújtott tésztából kis szulféformák méretének megfelelő körlapokat vágtam, szufléformánként 5 kört. A túrót összekevertem a tejkaramellel. A formákat kivajaztam, majd a tésztalapokat a túrókrémmel felváltva rétegeztem. 170 C-on 30 percig sütöttem. Vaníliás meggyel tálaltam.

Ott tartottunk, hogy mák, citrom, meg meggy. Na ehhez már csak a csoki hiányzik, ugye? Nem tudom emlékeztek-e a mákos tésztára? Nicky Delicious days blogján láttam meg, aztán pár napra rá Eszter készített is belőle egy remek lilahagymás, paradicsomos ételt. Már akkor megjegyeztem nála, hogy az édes verzióra gyúrok :) Hogy miért csak most készült el, nem tudom, minden estre finom lett és kapásból két verzió is készült. íme az első, a tésztabonbonok, amihez az ötletet pedig a sütibonbonok adták.
A tésztát én nem csak mákkal, de limehéjjal is ízesítettem és így készítettem:


Hozzávalók:
2 tojás
200 g liszt
2 ek mák
1 lime héja reszelve
fél lime leve
csipetnyi só

Töltelékhez:
1 maréknyi magozott meggy
2 ek cukor
1 tk fahéj

Csokiszószhoz:
150 g 70%-os étcsoki
20 g vaj
2-3 ek tejszín
1 ek meggy vagy áfonya likör (nálam ez utóbbi)

A hozzávalókat alaposan összegyúrom, húsz percet pihentetem, majd a tészta gombócot négyfelé vágom és külön-külön jó vékonyra nyújtom, picit száradni hagyom. Ezután kb. 8 cm x 10 cm téglalapokra vágom. Egy-egy meggyszemet alaposan meghempergetek fahéjas cukorban, majd a tésztába csomagolom. A tésztabonbonokat lobogó vízben kifőzöm, leszűröm.
Az étcsokit vízfürdőn a vajjal együtt felolvasztom, összekeverem a tejszínnel végül áfonyalikőrrel ízesítem. A bonbonkákat a csokiszósszal meglocsolva tálalom. Finom... nagyon... Legközelebb azt hiszem más töltelékkel is kipróbálom!

Eleget téve idei birsalma iránti vágyamnak TS beszerzett pár kilónyi birsalmát, vagy inkább birskörtét. Amolyan egy darab fél kiló kivitelezésben. A feléből birssajtot készítettem. Tavaly csak natúr sajtot készítettem, dióval. Idén variáltam egy kicsit. Egy részéből narancsos birsalmasajt lett. Készült azért diós is, no meg egy kevés rumos is.
Hozzávalók:

1 kg tisztított birs
0.8 kg cukor
3 narancs leve és reszelt héja
1 fahéjrúd

A birseket megfosztottam minden idegenlégióstól és egyéb nem sajtba való kemény részektől, majd nagyobb darabokra vágtam és annyi vízzel, hogy épp hogy ellepje feltettem főni. Egy darab fahéjat is tettem még bele. Mikor teljesen puhára főtt a fahéjat kiszedtem, majd összeturmixoltam (utólag a leve egy részét leszűrném inkább, mert túl hosszú ideig tartott ezután, míg teljesen besűrűsödött). Hozzáreszeltem a narancsok héját és hozzáadtam a levét is, majd a cukorral együtt újra főzni kezdtem. Addig főztem, míg jó sűrű nem lett és szép mély vörösesbarna színe. Ekkor vízzel kiöblített tálkákba tettem és ebben hagytam úgy két-három napig. Aztán nagy tányérra burogattam őket és azóta néha megforgatva száradnak.

Kedves szomszédom azt kérte, hogy írjak belsőségből, például pulykaszívből készült recepteket is, hátha kedvet kap rá... Van is a tarsolyunkban egy finom szaftos, vörösborban omlósan puhára főtt szívragú. Még TS főzte pár hete, csak az írás váratott magára. Bizony amolyan minden ujjam megnyaltam utána vasárnapi ebéd kerekedett belőle. Két személynek bőséges adag, de háromnak is elég.

Hozzávalók:
60 dkg pulykaszív
1 fej vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma
fél erős zöldpaprika
1 kisebb paradicsom
kb. 2 tk fűszerpaprika
kb. fél liter száraz vörösbor
olaj
só, bors
kakukkfű

A megtisztított szíveket hosszában felezem. A vöröshagymát nagyon finomra aprítom, a fokhagymát összezúzom. A paradicsomot kis kockákra vágom, hasonlóan a zöld paprikát.
A hagymát kevés olajon üvegesre párolom, hozzáadom a a zöldpaprikát és a paradicsomot, ezt is pár percig sütöm. Hozzáadom a szívet, fehéredésig sütöm, majd belekeverem a fűszerpaprikát. Egy pohárnyi vörösborral felöntöm, ezzel felforrralom. Forráskor sózom, borsozom, majd mérsékelve a hőt teljesen rövid lére párolom. Ekkor újabb pohár bort adok hozzá és ismét rövid lére párolom. Ezt harmadszor is megismétlem, ekkorra nagyjából el is készül az étel. A legvégén egy csipetnyi friss kakukkfű, aztán már csak tálalni kell.

Petrezselymes, házi ricottás nudlit készítettem hozzá. Ehhez kb. 40 dkg ricottához adtam egy tojást, egy kávéskanálnyi sót, egy gerezd fokhagymát, egy evőkanálnyi finomra metélt petrezselymet, majd annyi lisztet, hogy puha, de jól gyúrható tésztát kapjak. Körülbelül 1.5 cm vastagra nyújtottam és ujjnyi vastag, kb. 2 cm hosszú nudlicskákra vágtam. Kicsit megsodorgattam őket kevés rétesliszten, aztán forró sós vízben kifőztem. Ennyi nudlitésztából úgy 8 adag tészta lett, a felét ezért még azon nyersen, pár órát levegőn szárítva hűtőbe tettem.

... bucikái nálunk is undokul gyorsan elfogytak :) Másodjára egy marék lenmaggal, fél marék szezámmaggal és egy evőkanálnyi fenyőmaggal keverve. Recept Mademoisellenél!

Édes, enyhén kesernyés, kissé savanykás, finom - amolyan klasszikus karácsonyi íz. Az NLC valamelyik főzős forumán bukkantam rá, s mint kiderült a betűről betűre keringő lekvár eredeti gyártója Déméter. Nevével sok helyen találkoztam, amolyan igazi korgó gyomrot gyártó receptjei vannak :-). Karácsonyi előkészületek következő sorához és köszönhetően az almatúltengésnek gyártottam belőle egy keveset. Háromféle almát tettem bele: goldent, jonagoldot és starkingot. Igazán finom lett, próbaként pici palacsinták pocakját kenegettük meg vele.

Az arányokkal játszottam egy kicsit, csak úgy ahogy sikerült, extra zselésítő cukrot nem használtam:
Kb. 1.5 kg alma
4 kisebb narancs
4 ek méz
30 dkg cukor
1 nagy citrom
1 lime
késhegynyi szegfűszeg
1 tk fahéj
1 kk szerecsendió
7 szép almát hámoztam meg és kivájtam a magházukat. Feldaraboltam kis kockákra és meglocsoltam egy nagy citrom és egy lime levével. Négy kisebb narancs héját lereszeltem, majd belefacsartam a levüket, kivájtam a húsukat. Feltettem főni, mikor kellő mennyiségű levet eresztett kapott bő négy evőkanálnyi vegyes virágmézet, no meg a fűszereket (fahéjat, szerecsendiót, pici szegfűszeget). Kb. 1gy óra 20 percig szotyorgott, az utolsó fél órában kapott még 30 dkg cukrot. Azon forrón csini kis üvegekbe töltöttem, kupak rá, fejreállítva hagytam kihülni, aztán irány a polc, no meg a próbaüvegnek a hűtő. A próbáig nem is kellett sokáig várni, ma csini kis palacsinták sültek, simák, no meg aszaltáfonyás-csokicseppesek is.

Elkértem Verától isteni rumos meggyének a receptjét, kiderült, hogy egy Nők Lapjában megjelent recept fecni. Lajos Maritól származik. Bár azon sem lepődnék meg, ha eredetileg Vera receptje lenne, csak Mari írta le. Mivel olyan jó barátok, hogy szinte össze vannak nőve. Mindenesetre a recept vége úgy szól, hogy 1 hónap múlva fogyasztható. Márpedig ha karácsonyra akarok ilyet, akkor most kell elkészíteni. Így minálunk a karácsonyi készülődés ezen a hétvégén hivatalosan is kezdetét vette.

Hozzávalók:

• 1 kg meggy
• ½ kg cukor
• ¼ l rum
• 1 l konyak

Az ötlet még a múlt hét végén fogant meg bennem, mikor anyósom el kezdte sorolni, hogy hányféle süteményt is fog készíteni. Ekkor mondtam, hogy rumos meggyes kókuszgolyó is kellene. Magamra vállaltam, de persze nem ebből fog készülni. :). (Elválaltam a zserbót is. De, hogy abból mi lesz?) Már csak egy problémával kellett megbírkóznom. Rumos meggyet nyáron kell elkezdeni. Mikor ropogós érett a megy, kemény és friss. Rövid tanakodás után a fagyasztott nyersanyag mellett döntöttem. Ráadásul csak magozott van. Mindegy is, mivel a recepten igazából nem változtat.

A meggyet és a cukrot egymásra rétegezem, a rumot konyakot ráöntöm. Napra teszem, míg a cukor elolvad és annyi levet ereszt, hogy teljesen ellepje. Utána hűvös sötét helyre teszem " 1 hónap múlva fogyasztható". Vigyázat, nagyon magas az alkoholtartalma, mivel a sok cukor nagy része is megerjed.

(Fénykép a fényviszonyok miatt holnap.)

... az első saját készítésű birsalmasajtját. Két hét szárítgatás után eljött az idő, hogy megkóstoljuk, vékony szeletekre vágjuk és kéksajt köré kanyarítsuk. Aztán hmmmmm...

Tavaly volt az első év azt hiszem, hogy dzsemet, lekvárt főztem S.K. Epret, meggyet és sárgabarackot. Nem sokat, kettőnknek, illetve hármunknak nem kell sok. Idén sajnos lemaradtam az eperszezonról (amit annyira azért nem bántunk, hiszen épp Andalúziát jártuk be), sárgabarackot pedig talán csak már Anyukám spájzának polcán láttam, lekvár formájában. Azért született egy-két finomság, cseresznye - narancs dzsem, ringló - ribizlivel, meggy- őszibarack és szilva dzsem, eddig, no meg a birsalmasajt is most szikkad. Valamikor mostanság futottam bele a neten kékszőlő dzsembe. A hétvégén a piacon találtunk Otello szőlőt, gondoltam itt a kíváló alkalom. Mindössze 1 kg szőlőből készült, három 1.5 dl-s üvegecske lett tele, meg egy tálka félig, kóstolóba (mert ugye valahogy mindig marad Nálatok is egy kicsi adag, amiért kár összekenni egy üveget). A receptet viszont a főzés előtt már nem leltem meg, így maradva annál, hogy kékszőlő, a saját fantáziámra bíztam magam és a szőlőt zöldcitrommal házasítottam. Fincsi lett, az egyetlen baki, hogy nem paszíroztam, így egy ideig szedegettem a magvacskákat, aztán feladtam. A szőlőt hozzáadott folyadék nélkül puhára főztem, majd hozzáadtam a cukrot. Kb. 2 óra szotyogás után ment hozzá a lime. Az egészet jó sűrűre főztem, nagyon finom zselés lett.

1 kg Otello szőlő, bogyózva (ajánlottan kimagozva)
40 dkg barnacukor
1 lime leve, húsa

A hétvégét a szüleimnél töltöttük, volt nagy eszem-eszem (iszom nem volt). Sokfélét sütött a Mamám, pl. kvecsakalácsot (ismeri valaki?). Meg aztán kipróbáltunk egy 9 tojással készülő önműködő (értsd magától sülés közben rétegesre sülő) okossütit (az indexen és a nlcafén írogató Latsia konyhájából). No meg egy gyors kevert almássütit, ja meg kicsi palacsinta is jutott... Mielőtt elszörnyednétek, a hétvégét pénteken kezdtük és heten plusz egy pocaklakó voltunk rá nagyjából mindig. Nadenade nem is ezt szerettem volna elmesélni, hanem, hogy hazajött velünk otthonról a fél kert, csinos kis koktélparadicsomok, szőlő, nagy adag szilva és még sok-sok finomság. Többek közt egy kisebb adag tepertő. Malackával és annak mindenféle tartozékaival egy jó ideje hadilábon állok, életemben, ha 20 dkg tepertőt összesen megettem, sokat mondok. De Napom szereti, így is, poginak is, krémnek is. Múltkor készítettem kacsa tepertőkrémet, jó sok hagymával, illetve egy részét kevés magvas dijoni mustárral és kakukkfűvel, egész jó lett. Egy ideje már emlegetett holmi tepertős pogácsát, amivel szíves örömest kötne szoros barátságot. Eljött a pillanat, leveles tepertős pogácsát sütöttem és szilvás papucsot (ez utóbbit a Daubnernél nagyon szeretem).

A leveles tepertős alapreceptje:
30 dkg tepertő darálva
50 dkg liszt
2.5 dkg élesztő
3 dl tejföl
1 dl tej
1kk cukor
2 tk só
5 dkg vaj olvasztva

Az élesztőt cukorral és tejjel felfuttattam. Összedolgoztam a liszttel, tejföllel, olvasztott vajjal. Kb. fél cm vastagra nyújtottam és megkentem a tepertő felével, összehajtogattam, majd letakarva fél órát kelesztettem. Ezután újra kinyújtottam és megkentem a maradék tepertővel. Újra összehajtogattam, majd 20 percig pihentettem. A nyújtást és hajtogatást még háromszor megismételtem.
A tepertős pogácsához a tészta felét úgy 1 cm vastagra nyújtottam, tetejét bevagdostam, megkentem tojással, megszórtam borssal és sóval. Egy kisebb pogiszaggatóval csini kis pogácsákat szaggattam, egyik-másik még köménymagot is kapott, majd 180 C-on sültek úgy 25 percet.

A szilvás papucsot, jó kis házi szilvalekvárral lett volna jó készíteni, mikor kiagyaltam, hogy ez lesz még úgy rémlett van itthon, de aztán kiderült, hogy már rég elfogyott. Viszont a kapott szilva egy részéből szilvalekvárt kezdtem el főzni egy csipetnyi szegfűszeggel és fahéjjal. Ebből a félkész még darabos szilvából tettem hát a papucsokba.
A leveles tepertős tészta másik felét kb. fél cm vastagra nyújtottam (utólag azt mondom még lehetett volna picivel vékonyabb is). Nagyjából egyforma, 6 cm oldalú rombuszokat vágtam belőle. Minden rombusz közepére egy teáskanálnyi szilvalekvárt (úgy fél-fél szem szilva plusz egy kis leve) tettem, majd a két szemközti csúcsot egymásra hajtottam, tojással megkentem, ujjammal összenyomtam. A papucsokat enyhén megsóztam, friss borsot őröltem rá és kaptak egy kevés pirított szeletelt mandulát is. Már sokszor mondtam mennyire szeretem az édeskés-savanykás gyümölcsös íz találkozását a sóval. A szilva és a bors találkozása szintúgy eleve elrendeltetett, tökéletes páros!

Ilyen cím olvastán akár még több befutó is lehetne, hogy ki is vagyok Én, de ha regélek a kedvenc konyhámról, ha másnak még nem is Nekem (és nekem) már elég világos...

Ha meg kell neveznem a kedvenc konyhámat, az elso helyeken egészen biztos az indonéz és a thai konyha szerepel. Mindketto viszonylag késoi felfedezés, ám annál nagyobb szerelem. Az indonéz az abszolút dobogós, de fozni még gyakorolnom kell. A thai konyhában viszont már egész jó vagyok, ami annak köszönheto, hogy több thai fozotanfolyamot is elvégeztem itt-ott amott. Szerintem valami egészen zseniális, hogy micsoda brilliánsan összetett, izgalmas, ugyanakkor kiegyensúlyozott ízvilágot képesek produkálni a legkontrasztosabb hozzávalókból. Az egész konyha alapja a négy fo íz, a sós, csípos, édes és savanyú harmóniája. A sós ízt a halszósz (nam pla), ill. a szójaszósz, a csíposet a chilik, az édeset a kókusztej, vagy a cukor, a savanyút pedig a lime (zöldcitrom) adja. Ezeket pedig egy sor fantasztikus fuszer egészíti ki, például a galanga gyökér, a citromfu és a kaffir lime levél.

S ha már thai és mindenféle sós-csípős-édes-savanyú miért ne kerekedhetne belőle egy egész, tökéletes harmóniában? Az édes chiliszósz, mely egy tradícionális édes, kissé gyümölcsös szósz némi citrusos felhanggal és nem kevés chilipaprikával. A dél-amerikaiaknak köszönhetően a chili hosszas és egész világot bejáró vándorútja során a 16. század környékén a thai konyhát is meghódította. A thai konyha tíznél több chilifajtát használ, melyek nem csak a csípősségükben, de méretükben, színükben is különbözőek. Mára a belőle készült szósz a 'nam prik' szinte valamennyi étkezés szerves részét képezi. Kitűnő kísérője a tavaszi tekercsnek, sültcsirkének és bármely hideg sültnek, ugyanakkor a nyugati vagy az ausztrál konyha BBQ-in is gyakori vendég. (Hogy azért a saját bőrömben is maradjak egy kicsit, az én (nem Én) első édes chiliszósszal történt találkozásom alkalmával fűszeres, cikkere vágott sült krumplit mártogattam előbb jó sűrű ausztrál tejfölbe aztán ebbe a chiliszószba... ezt még a jövő héten elkészítem azért...)
De visszatérve a chilikre, tudtátok, hogy a paprika csípősségét egy nemzetközi számmal fejezik ki, a Scoville-számmal? A Magyarországon kapható zöldpaprika scoville-száma kb. 1500-2000, a tulipánpaprika és macskapöcse paprika ezen értéke úgy 50000 körüli, max. 300000- ehhez képest a híres habanero értéke 500000 scoville-számot is elérhet. A jelenlegi abszolút csúcstartó pedig egy északkelet-indiai "kígyópaprika". Ennek scoville-száma 1.5 millió (!) feletti.
Erősségére jellemző, hogy a vele való fűszerezés módja gyakorlatilag a paprika hozzáérintését jelenti az ételhez. No, maradva csak a piacon aktuálisan fellelhető "macskap." névvel hirdetett paprikánál több receptet összegyúrva az alábbi receptet használtam a chiliszósz elkészítéséhez:

5 db macskap. paprika
1 db édes piros húsú paprika
1 fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
125 ml fehérborecet
300 ml cukor
1 ek só
fél lime leve

A paprikákat csak csumátlanítottam, egyszer élünk alapon a magját nem szedtem ki :-) Ha kevésbé erőset szeretnétek célszerű magtalanítani. Ez utóbbi munkát pedig célszerű (labor) gumikesztyűben végezni, és/vagy szigorúan elkerülni a szembe nyúlkálást még kézmosás után is. A szilárd hozzávalókat botmixerrel turmixoltam, majd a fehérborecettel és a sóval, cukorral főztem, úgy 4-5 órán át, egészen addig, amíg dzsem sűrűségű nem lett. A limelevet csak a vége felé tettem bele. Ennyi parikából kb. fél liter chiliszósz lett.

És hogy mivel kóstoltam és kóstoltattam meg ezt az édes chiliszószt? Meglepődik valaki, ha azt írom, hogy vaníliafagyival? Hogy milyen? Fantasztikus páros! A jéghideg vaníliafagyi az első percben lágyan elfedi az igencsak tüzesre sikeredett chiliszósz forróságát, de mikor letelik az egy perc...

A hétvégén vett házitej kétféle sajt formájában végezte még kedden. Az egyik egy helyes gombóc ricotta lett, amiről már aznap tudtam, hogy sülten végzi majd és valószínűleg édesen. Ma délután heveny csokiehetnékem támadt - ritkán fordul elő, bevallom -, sőt nem is csokira vágytam igazán, hanem valami csudafinomságra, ami tömören csokis és igen gyorsan megvan. A szokásos szakácskönyvbújás, hűtőajtó nyitogatás és kismillió recept elvetése után döntöttem a ricotta mellett. Átfutottam pár receptet, mindenhol egy tojást-két tojást írnak hozzá, a sajt mennyiségétől függően, cukrot, kis vaníliát. Vettem hát a ricotta gombóckámat, villával összetörtem, hozzáadtam egy tojást, egy kevés cukrot, egy tk vaníla kivonatot és egy kb. negyed narancs reszelt héját. Aztán kis sütőformákat vettem elő. Kettő aljába ringló szeleteket pakoltam, majd teletöltöttem a ricottával. A flanhoz hasonló módon vízzel félig teli tepsiben sütöttem, 160 C-on úgy háromnegyed óráig. íme:A harmadik tálkát csak félig töltöttem meg. A maradék ricottasajthoz jóféle étcsokit reszeltem és ezt rétegeztem a tálka tetejére. A másik két tálka mellé ment a sütőbe.
Eközben készítettem egy tömény csokiszószt. Fél tábla 70 %-os étcsokit felolvasztottam és hozzáadtam egy harmad bögre tejszínt. Összemelegítettem, kapott egy pici reszelt szerecsendiót, leheletnyi rumot. Mikor megsültek a ricották, mindegyiket egy-egy kistányérra borítottam. A harmadik alján szépen látszott a csokis sáv, legközelebb vastagabbra is, jött még rá a csokiszószból, tömör élvezet :-)

Napokban kerestem ciabatta receptet, találtam is, többet is, ki is próbáltam ezt, ízlik is, mindannyiunknak, bár nekem túl élesztős, minden esetre ez volt az eddigi legidőigényesebb kenyérsütésem. A receptet annyiban módosítottam, hogy teljes kiörlésű lisztet használtam a tésztához, de a kovász fehérliszttel készült. No meg kicsit eltoltam a tej-víz arányt.
Tehát a kovászhoz:
5 g friss élesztő
350 g sima liszt
250 ml langyos víz
Az élesztőt a sütés előtti délután 10 percig a vízben állni hagytam (túl sok minden nem történt, szegény élesztő gombák egy falat cukrot nem kaptak, inkább csak fellazult a friss élesztő). Ezután összekevertem a liszttel és úgy 15 órára a pulton felejtettem. A recept min. 12 órát ír.

A tésztához:
10 g friss élesztő
100 ml langyos tej
200 ml langyos víz
2 ek olivaolaj
1 ek só
550 g teljes kiörlésű búzaliszt

Másnap reggel a tésztához 10 g friss élesztőt felfuttattam 100 ml langyos tejben, majd minden hozzávalóval és a kovásszal jó ruganyos tésztát dagasztottam. Ez úgy 10 perc dagasztást jelentett nagyjából. Ekkor csinos kis labdát formáltam belőle, olajos kézzel megsimogattam, majd letakarva kelni hagytam kb. 1.5 órán át. Miután szépen megkelt négyfelé vágtam és kicsit átgyúrva hosszúkás formájúvá alakítottam őket. Nálunk valahogy fogyasztás technikailag a zsemle méret jobban bejött, így több kenyérke méretet is kipróbáltam. A formázás után letakarva még 2 óráig pihentettem, majd 220 C-os sütőben 25-30 percig sütöttem. Sülés közben elég erős élesztős illat terjengett az egész lakásban. A legkisebbtől a legnagyobbig mindegyiknek elég volt ez az idő, az aljuk szép kopogós lett és a kicsik sem sültek túl. A héjuk nagyon jó ropogós.

Pompás párosításnak bizonyult a szilva sörbet és a frissen készült házi ricotta házassága. Előző üde gyümölcsössége remekül harmonizált a ricotta nem túl karakteres, mégis jellegzetes ízével. Pedig, mondanom sem kell, a véletlen műve...
A hétvégén vettünk egy kis házitejet és kecskesajtot a piacon, gondoltam kipróbálom a házipraktikákat és ricotta sajtot készítek belőle, az eheti menühöz úgyis kelleni fog. Fagyisor pedig a tegnapi grapefruit mellett bővült egy főzött szilvafagyival. íme a recept:

Kb. 15-20 szem szép nagyszemű szilva
3 dl víz
6 ek cukor
3 ek citromlé
2 ek szilvapálinka

A magozott, feldarabolt szilvát 1 dl vízben puhára főztem. Eközben a maradék vízzel a szokásos módon szirupot készítek, majd a végén hozzáadom a pálinkát. A szilvát simára turmixolom a sziruppal, majd az egészet egy finom szűrőn átszűröm. Alapos hűtés után mehet a fagyigéppe.
A tálalás során aztán a sajt és a fagyi felét is megettük... van ez így.

Dolce Vita bűnlajstromát olvasva történt ma velem, hogy egyre erősebben fészkelte fejembe magát a szintúgy bűnös gondolat nekem ma chipset kell ennem. No, ez azért olyan termék, amiért még Kicsicsajt várva sem zavartam volna el a párom a boltba... Viszont a KELL ma olyan erős, hogy sürgedelmes kattogásba kezdett agyam és szerencsére eszembe jutott a házi tortilla chips. Merthogy a bűn tárgya nem akármi, hanem a nachos, a kukorica tortilla chips. Már többször készítettem, hol több, hol kevesebb sikerrel. Először persze - új seprű jól seper - remekül sikerült. Másodjára kissé elbízva magam, az én nachosom nem lett finom levegős, könnyű ropogós háromszög, hanem egy fogtörő, üveges "mackósajt"... Ahogy tapasztalom van néhány dolog, amire érdemes készítés közben odafigyelni:
1. Nekem soha nem sikerült még csak kukoricalisztből jól nyújtható tésztát készíteni. Mindig valahogy morzsolódós, kezelhetetlen lett. Ezért most 5:6 arányban használok búza réteslisztet és kukorica lisztet.
2. Ahhoz, hogy tényleg könnyű, levegős legyen az kell, hogy a tészta sülés közben felhólyagosodjon. Ez viszont tényleg csak akkor megy, ha nagyon vékonyra nyújtjuk (1 mm).
3. Az olajnak forrónak kell lennie, viszont pillanatok alatt megég a chips... úgyhogy annyira mégse legyen forró.
4. Fűszerezni leginkább nyújtás közben érdemes, ezzel egy kicsit bele is nyomkodjuk a fűszert.

Most egy fél adagot készítettem, két főre szerintem elég nasiszer. Hogy lelkiismeretem könnyebb legyen tonhalas vegyes salátát vacsiztam mellé :-)

5 dkg rétesliszt
6 dkg kukoricaliszt
75 ml meleg víz
fél tk só
fűszerezéshez én most chilit használtam

Egy széles pengéjű késsel összedolgozom a hozzávalókat, majd gombócot formázok belőle és letakarva 20 percet pihentetem. Ezután alaposan belisztezett felületen 1mm vastagságúra nyújtom. Kb. 4 cm-s csíkokra vágom, majd a csíkokat háromszögekre szabdalom. Forró olajban sütöm. Sózni már nem igazán kell, bár ízlés dolga.

Hétvégén vettünk a piacon finom érett lucullus paradicsomot, először aszalni akartam, de aztán kezembe vettem Tessa Kiros Twelve c. könyvét és paradicsombefőtt lett belőle, fokhagymával, bazsalikommal. Illetve én még megbolondítottam egy kis szárított porcini gombával. Nem csináltam sokat, ha beválik, akkor majd jövőre nagyüzemben teszem el :-)

Egy kg paradicsomot pár percre forró vízbe mártottam, majd meghámoztam. Megtisztítottam kb. 10-12 gerezd fokhagymát, megmostam kb. ugyanennyi bazsalikomlevelet, odakészítettem a szárított gombát, majd jött a befőttes üvegek megtöltése. Utána szorosan lezártam őket, majd egy fazék forró vízbe állítva kb. 20 percig forraltam. Az üvegeket a fazékban hagytam kihűlni, s ha kihültek mennek a kamrapolcra. Ja, sót nem tettem bele, de biztosan úgyis rendben van. Vizet pedig nem kell beletenni, épp elegendő levet ereszt. Remélem finom lesz.

Tegnap este hazaérve gyorsan felmértem hogy is állunk kenyérügyben. Elég szegényes lett a végeredmény. Miután viszont a kis hidegfrontocskának köszönhetően a lakás hősmérséklete sütésre alkalmassá vált gondoltam kipróbálom a sokatok által már kipróbált dagasztás nélküli kenyeret. Én t3v oldalán találtam rá. Gyorsan mértem, kutyultam, majd mint aki jól végezte dolgát nagy Mi is lett Harry Potter sorsa a 7. könyvben? vadászatba kezdtem. Ma reggelre a kenyérke tésztám tényleg csodásan megkelt, és már Harry Potterről is tudok mindent, így annak rendje és módja szerint hajtogattam, pihentettem, majd megsütöttem az igazán lágy tésztát. Bevallom tartottam ettől a 250 foktol, nem is mertem, csak 230-t használni, no meg riadtan figyeltem ez enyhén elszineződő jénai edényem is. De nem lett semmi baj, kenyérke megsült, íme, és csudafinom és végre ropogós!!! Kicsicsajjal nemrég majszoltunk el egy szeletet uzsira, tőkehalmájjal. Nyami!