Esti bűnök - tortilla chips S.K.




Dolce Vita bűnlajstromát olvasva történt ma velem, hogy egyre erősebben fészkelte fejembe magát a szintúgy bűnös gondolat nekem ma chipset kell ennem. No, ez azért olyan termék, amiért még Kicsicsajt várva sem zavartam volna el a párom a boltba... Viszont a KELL ma olyan erős, hogy sürgedelmes kattogásba kezdett agyam és szerencsére eszembe jutott a házi tortilla chips. Merthogy a bűn tárgya nem akármi, hanem a nachos, a kukorica tortilla chips. Már többször készítettem, hol több, hol kevesebb sikerrel. Először persze - új seprű jól seper - remekül sikerült. Másodjára kissé elbízva magam, az én nachosom nem lett finom levegős, könnyű ropogós háromszög, hanem egy fogtörő, üveges "mackósajt"... Ahogy tapasztalom van néhány dolog, amire érdemes készítés közben odafigyelni:
1. Nekem soha nem sikerült még csak kukoricalisztből jól nyújtható tésztát készíteni. Mindig valahogy morzsolódós, kezelhetetlen lett. Ezért most 5:6 arányban használok búza réteslisztet és kukorica lisztet.
2. Ahhoz, hogy tényleg könnyű, levegős legyen az kell, hogy a tészta sülés közben felhólyagosodjon. Ez viszont tényleg csak akkor megy, ha nagyon vékonyra nyújtjuk (1 mm).
3. Az olajnak forrónak kell lennie, viszont pillanatok alatt megég a chips... úgyhogy annyira mégse legyen forró.
4. Fűszerezni leginkább nyújtás közben érdemes, ezzel egy kicsit bele is nyomkodjuk a fűszert.

Most egy fél adagot készítettem, két főre szerintem elég nasiszer. Hogy lelkiismeretem könnyebb legyen tonhalas vegyes salátát vacsiztam mellé :-)

5 dkg rétesliszt
6 dkg kukoricaliszt
75 ml meleg víz
fél tk só
fűszerezéshez én most chilit használtam

Egy széles pengéjű késsel összedolgozom a hozzávalókat, majd gombócot formázok belőle és letakarva 20 percet pihentetem. Ezután alaposan belisztezett felületen 1mm vastagságúra nyújtom. Kb. 4 cm-s csíkokra vágom, majd a csíkokat háromszögekre szabdalom. Forró olajban sütöm. Sózni már nem igazán kell, bár ízlés dolga.

Hasonló alapanyagokból

5 megjegyzés:

t3v írta...

Csak kukolisztből senkinek nem sikerül, a tortillához spéci liszt (masa harina) kell, az Ázsia boltban láttam, 1000 Ft/kg áron... Annyira én sosem fogok autentikusan főzni :)

Lilahangya írta...

Pedig a receptem, igaz már nem is emlékszem honnan van (így már a fene se tudja, hogy az a szerző pontosan milyen lisztre is gondolt), csak kukoricalisztre szól. ígéretet kaptam egy barátosnémtól - autentikus helyen él, Guatemalában -, hogy legközelebb, ha jön haza hoz nekem masa harinat. Addig azt hiszem én is maradok a keverésnél. Azért így is finom...

Lilahangya írta...

Ja, meg kérdeztem tőle, ő hogy szokta sütni a tortillát, hogy valóban tölthető puhaságú legyen (az enyém gyakran elpattan). Azt mondta sehogy :-) Nem vacakol vele, inkább megveszi a sarki tortillaárustól :-)

nana írta...

ha már bűnözik az ember, csinálja jól! én a nagy zacskós változatot szoktam venni, sőt, van, h nem én csinálom a szószt, hanem még azt is készen veszem! :)

t3v írta...

Ja, de nálunk mennyibe jön egy tortilla (már ahol lehet kapni - én a Tescóban sosem fogok venni, más helyi lelőhelyről nem tudok), és odaát, a kukorica hazájában mennyi?

A lisztes sem annyival rosszabb, bár én imádom a kukorica ízét. De gondolj arra, hogy Amerikában is megkérdezik a mexikói étkezdékben, hogy búzalisztes vagy kukos tortillában kéred a burritódat.

A törékenység jogos. Én annyit szoktam csinálni, hogy a sütéskor mindegyik kész lepényke után visszaborítom a fóliát a tálra, hogy a gőz puhán tartsa őket. Ez elég jó arányban hozza a hajlíthatókat, de nem tökéletes. Biztos a sütési idő is számít.

Copyright @ 2007-2009 lilahangya