Nincsenek itthon a kicsik, ilyenkor aztán olyanokat is főzünk, amit ők nem esznek meg. Például csípőset, curryt. Ilyet, ni!


Hozzávalók:
400g pulyka medalion (vagy más)
3 gerezd fokhagyma
kb. 1 ek frissen reszelt gyömbér
6 pici sárga chili
1 csípős zöld paprika
1 csokor koriander
1 kaffir lime levél
fél szál póréhagyma
1 csokor újhagyma
2.5 dl kókusztej
2 ek mogyoróolaj
2 dl húsleves
kevés kukorica liszt
4-5 szem érett őszibarack
só

A húst kukoricalisztbe forgatva kevés mogyoróolajon hirtelen körbesütöm, majd félreteszem. Az újhagymát finomra metélem, a zöld részét félreteszem. Feldarabolom a pórét, a zöld paprikát, a chiliket, a fokhagymát és az újhagyma zöldjét és a koriander nagyobb részét. A maradék korianderről lecsipegetem a levélkéket és a szárát a mártás alapanyagaihoz teszem. Meghámozok annyi gyömbért, hogy reszelve nagyjából egy kanálnyi legyen. Az egészet egy turmixgépbe teszem és a kókusztejjel simára turmixolom. Ha nem elég csípős még chili mehet bele.
Az újhagymát a maradék zsiradékon üvegesre párolom, majd felöntöm a húslevessel. Belekeverem a finomra turmixolt csípős mártást, sózom, hozzáadom a kaffir lime levelet, majd ebbe visszateszem a húsdarabokat. Puhára főzöm. Megszórom a félretett koriander zölddel. Grillezett őszibarack és jázminrizs tuti jó hozzá.

Vagy van valami speckó neve a csukott elefántnak, akarom mondani csukott pizzának mexikói raguval töltve? Na gondolom a mexikóiak jót röhögnének, létezik egyáltalán olyan, hogy mexikói ragu? A mienkben volt bab, kukorica, darált hús, hagyma, fokhagyma, paprika és cayennei bors. Elég mexikói így? Ja még tequila kellett volna... de azt hiszem az a szakácsban végezte volna, nem a raguban!

A tésztához:
1/4 csésze graham liszt
3 csésze finomliszt
1/2 csésze rétesliszt
2 tk szárított élesztő
2 tk só
2 tk cukor
1 2/3 csésze meleg víz

Az alapanyagokból jó rugalmas tésztát készítettem és nedves konyharuhával letakarva két órát kelesztettem.

A raguhoz:
300 g darált marhahús
1 doboz vörösbab konzerv
1bögre mirelit kukorica
1 piros kaliforniai paprika
fél bögre mirelit vágott zöldbab
1 csokor újhagyma
3 kisebb gerezd fokhagyma
cayennei bors
kb. 1 dl száraz fehérbor
só
sajt (nálam Gouda)


A husit jó forró tűzön zsiradék nélkül átpirítottam, majd hozzáadtam a finomra vágott hagymákat, a kisebb kockákra vágott paprikát, a kukoricát és a zsenge zöldbabot. Hozzáöntöm a fehérbort, sózom, cayennei borsot adok hozzá, még pár percig szotyogtatom, hűlni hagyom.

A megkelt tésztát lisztezett felületen jó alaposan átgyúrom, majd hat gombócra szedem. A gombócokból úgy 20-25 cm átmérőjű körlapokat nyújtok. A ragut a tészta egyik felére kupacolom, bőven megszórom sajdarabkákkal, ráhajtom a tészta másik felét, majd nedves kézzel összenyomogatom. Így megtöltve még 20 percet kelesztem, majd jó forró sütőben (240 C) pirosra sütöm.

Az idei első étel ugyan eredetileg nem ma készült, de azt hiszem ez semmit nem von le az értékéből. Sáfrány és cayennei bors rajongóknak kifejezetten ajánlom és mivel minden van itthon hozzá, azt hiszem a jövő héten újra elkészül majd. Igaz, jóval kevesebb csípőssel benne, mert hogy első alkalommal olyan jól sikerült fűszerezni, hogy csak mi ketten ettük TS-sel. Korábban is készült sáfrányos húsgombóc, nekem ez az újabb változat jobban ízlik.

Hozzávalók:
2 szál újhagyma
300 g darált hús (marha, pulyka, ki mit szeret)
3 ek zsemlemorzsa
2 tojás
2 kk cayennei bors
só
1 adag sáfrány
300 ml húsleves
1 nagy ek mascarpone
1tk citromlé
1 tk barnacukor
1 tk keményítő

A hagymát nagyon finomra metélem (én többnyire a zöldjével együtt). A húst összekeverem a tojásokkal, a hagymával, a morzsával, sóval és egy kk cayennei borssal. 12-15 kicsi gombócot formázok belőle, kevés olajon minden oldalról pirosra sütöm és félreteszem. Egy jó nagy bögrényi húslevest felmelegítek, beleteszem a sáfrányt. Pár perc után ezt a serpenyőbe öntöm, belekeverem a mascarponét, pici citromlevet keverek hozzá. Fél tk cayennei borssal és egy kevés cukorral ízesítem, ha kell még sózom. Finom szűrőn átszűröm, majd elkeverem a teáskanálnyi keményítővel és még egyszer felfőzöm. Végül beleforgatom a gombócokat.

Mostanában sokszor főzök akkor, amikor a kicsik már alszanak. Nem lakmározunk éjszakába menően, hanem a következő napi ebédünk készül ilyenkor. Lehetőleg gyorsan, nagyon gyorsan! Ma egy gyors, kókusztejes, currys brokkoli leves készült és krumplispogácsa. Jó tudom, a pogácsa nem az a pár perc alatt elkészülős kaja, viszont volt két segítségem még koraeste, akik gyurkászták, sodorták, szaggatták a poginakvalót. Így csak a leves maradt altatás utánra. Tényleg gyorsan elkészült és olyan jó csípős, számomra szokatlan, de nagyon finom leves lett! A receptet kedvenc német recept gyűjteményemben találtam.

Hozzávalók:
1 kisebb fej brokkoli
2 kisebb sárgarépa
1 szál újhagyma
1 gerezd fokhagyma
2 szem kardamom
3 tk currypor
600 ml húsleves
400 ml kókusztej
1 ek olaj
só, bors

A brokkolit kisebb rózsákra szedem, ha nagyon pici akkor a szárát is meghámozom feldarabolom. A hagymának csak a fehér részét használom, azt nagyon finomra metélem. A fokhagymát összezúzom. A kardamom magvait mozsárban porítom. Olajat melegítek, majd beleszórom a kardamomot, a hagymákat és a curryt. Mikor már jó illatos felöntöm a húslevessel és a kókusztejjel, majd mehet bele a brokkoli és a szalagokra vágott sárgarépa. Pár perc főzés után sózom, borsozom, majd le is veszem a tűzhelyről. Így a brokkoli szép zöld, zsenge és ropogós marad.

Két nap kvázi konyhaszünetre ítéltettem némi fogászati beavatkozás miatt. Nem mondom, rágós cupáknak nem esnék neki most sem, de lassan kezd visszatérni a (konyha)életkedvem. Ezt mi sem jelzi jobban, mint hogy tegnap este BL döntőt inkább hallgatva, mint nézve ráakadtam erre a rágcsára és iziben meg is sütöttem ezt a klasszikus meccsnézős sörmellévalót. A második félidőben TS már bőven lakmározott belőle. Jó kis sós, csípős, a cukortól itt-ott leheletnyit édes keksz lett belőle. Épp egy fotóadagnyit mentettem meg.

Hozzávalók 3 tepsinyi rágcsához:
3/4 csésze teljes kiörlésű liszt
3/4 csésze sima liszt
1/2 csésze kukoricaliszt
2 tk sütőpor
2 tk nádcukor
4 tk zöldbors durvára törve
1/2 tk só
120 g vaj
1/2 csésze natúr joghurt
1/4 csésze víz
1 tojás
durva szemű só

A szárazanyagokat a bors felével összekeverem, majd összemorzsolom a vajjal, egészen míg morzsás nem lesz. Hozzáadom a joghurtot és a vizet és sima tésztává gyúrom. Lisztezett felületen párszor jól átgyurkálom, majd öt darabra vágom és hűtőbe teszem 10 percre. A gombócokat lisztezett felületen jó vékonyra nyújtom (2-3 mm), megkenem tojással, megszórom a maradék borstöret és durva só keverékével, majd kedvem szerint csíkokra, darabokra vágom. Én a nagyját kb. 10 cm x 2 cm szalagokra daraboltam, de pár szalagot hosszabban hagyva vajjal lekent fakanálra tekertem. 180 C-ra előmelegített sütőben 15-20 percet sültek (igazándiból attól függően mennyire sikerült vékonyra nyújtanom). Egyszerre, alsó felső sütőfokozat mellett két tepsi is sült, fél időben megcseréltem őket.

Tegnapi gyors ebédünk volt ez az egytálétel. Nem a leggyomorkímélőbb, hiszen jóféle parasztkolbász adja az alapját, viszont finom és gyorsan megvan. A recept eredetije grillezett kaliforniai paprikát ír, én most idő hiányában nem így készítettem, csak simán ment bele sárga és piros húsú paprika. Kolbász ide, kolbász oda nyáron lehet a legfinomabb, igazi, érett paradicsomból.

Hozzávalók:
600 g csirke felsőcomb filé
fél szál kolbász (nem baj, ha csípős)
1 fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
kb. 100 g zöld, magozott olajbogyó
400 g hámozott, felkockázott paradicsom konzerv
só, bors
friss petrezselyem

A húst falatnyi darabokra vágom. A kolbászt felkarikázom, majd egy serpenyőben megpirítom, félreteszem. A kisült zsiradékon két részletben pirosra sütöm, majd ezt is félreteszem. A hagymát felszeletelem, a fokhagymát s vékony szeletekre vágom és a zsiradékon üvegesre párolom. Mikor megpuhult a hagyma visszateszem a húst és a kolbászt. Hozzáadom a paprikát, paradicsomot, pici vizet. Beleteszem még az olajbogyót, ha kell sózom (kolbász miatt nem igazán szükséges), pici borsot tekerek rá. Fedő alatt készre párolom és tálaláskor meghintem frissen aprított petrezselyemmel. Friss, ropogós lepénykenyérrel, tunkolva az igazi!

Ismét egy pangasius, akarom mondani cápaharcsa étel. Ezúttal bundázva, gyömbéresen. Hozzá édes chiliszósszal kevertem ki pár kanálnyi mascarponét, igazán remek páros lett. Kísérőnek pedig roppanósra pirított zöldségeket adtam. Gyorsabban elfogyott, mint ahogy készült, márpedig gyors vacsi, ez is!

Hozzávalók:
3 nagy tenyérnyi cápaharcsa filé
2 tojás
kukoricaliszt
2 tk friss, reszelt gyömbér
4 ek mascarpone
3 ek chiliszósz
só
sütéshez olaj

A halat kisebb darabokra vágtam, enyhén megsóztam. A tojásokat szétválasztottam, a fehérjéből laza habot vertem. A tojások sárgáját kikevertem annyi kukoricaliszttel, hogy a palacsintatésztánál kicsit sűrűbb tésztát kapjak. Belereszeltem a gyömbért, végül beleforgattam a tojásfehérjék habját. Ebbe a masszába mártogattam a halszeletek, amjd bő olajban mindkét oldalán arany barnára sütöttem. A mártogatóshoz a mascarponét simára kevertem 2 ek chiliszósszal. Tálaláskor még a mascarpone tetejét megöntöztem a maradék chiliszósszal.

Főleg zöldbabbal. Két napja készült, hirtelen felindulásból, vacsorára. Azután, hogy elcsacsogtuk K-vel a délutánt, időről-időre felsóhajtva mit főzzünk vacsorára. Neki félig meddig már megvolt fejben a receptje, én viszont teljesen tanácstalan voltam - jó, az igazat megvallva nem volt semmi kedvem főzni. Aztán elhangzott az a bűvös pár szó, hogy citromos csirkemell (ami most nézem pulykamell igazándiból) és már be is indultak a fogaskerekek. Kevesebb, mint fél óra múlva Kicsicsaj már falatozott is.

Hozzávalók:
1 nagyobb csirkemell filézve, csíkokra vágva
2 tojás
2 ek kukoricaliszt
1 csokor friss koriander
1 citrom reszelt héja
2 citrom leve
citromos chili
só
kb. 200 g wok zöldség
kb. 200 g egész zöldbab
1 zöld kaliforniai paprika
2 sonkahagyma
2 gerezd fokhagyma
napraforgó olaj bőségesen

A tojásokat szétválasztottam, a fehérjét habverővel félkemény habbá vertem. Hozzákevertem 2 ek kukoricalisztet, majd a tojások sárgáját. Beleaprítottam a friss koriandert, belereszeltem a citromhéjat. Citromlevet adtam hozzá, sót és citromos chilit. Ebbe a masszába forgattam bele a húscsíkokat és kb. 20 percet állni hagytam. Amíg érett a husi 2 sonkahagymát hosszában negyedeltem, a fokhagymagerezdeket hosszabb darabokra vágtam, felcsíkoztam a paprikát és hagytam kiolvadni a mirelit zöldségeket. A wokban kb. 3 ujjnyi olajat melegítettem, a husit kisebb adagokban aranyszínűre sütöttem, papírtörölközön lecsepegtettem. Mikor elkészült az olaj nagy részét kiöntöttem és hirtelen megsütöttem a zöldségeket, sóztam, citromos chilivel megbolondítottam, végül visszatettem a husit és ezzel is pirítottam még egy picit.

Szeretjük az ananászt. Ennek ellenére sokszor bizony hetekig csak ül a hűtőben sorsára várva. Ez a mostani nem fagyiban végezte, ahogy eredetileg terveztem, hanem kacsacomb kísérője lett mazsolás rizs társaságában. A kacsacombot pedig édes chiliszósszal sütöttem meg. Meglepetésemre nem lett túl csípős, talán mehetett volna még egy-két kanálnyi, csak az ereje kedvéért. S hogy összességében édes lett-e az étel? Egyáltalán nem. Az édes íz a kacsahúson nem is érződött, az ananász és a mazsola édeskés íze pedig egyáltalán nem volt tolakodó.

Hozzávalók 2 főre:
2 db kacsacomb
fél liter húsleves (akár leveskockából is)
3 ek édes chiliszósz
1 ananász
5 dkg vaj
1 bögre jázminrizs
1 gerezd fokhagyma
50 g mazsola
1 ek olivaolaj

A kacsacombokat megtisztítom, majd egy kisebb tűzálló tálba teszem. A húslevest felforralom, belekeverek 3 ek chiliszószt, majd beforralom úgy a kétharmadára. Mikor elkészült a forró levest a húsra öntöm és lefedve forró sütőben 2 órán át sütöm. A legvégén 10 percet rápirítok, hogy szép színe legyen. Míg sül elkészítem a rizst és közvetlenül tálalás előtt az ananászt. A rizshez egy gerezd fokhagymát szeletekre vágok és egy evőkanálnyi olivaolajon illatosra sütöm. Hozzákeverem a mazsolát és enyhén karamellizálom. Hozzáadom a rizst, pár percig kevergetve pirítom, majd felöntöm 2 bögre vízzel, sózom és lefedve készre főzöm. Az ananászt meghámozom, kb. egy centi vastag szeletekre vágom. Egy teflon serpenyőben vajat olvasztok, majd az ananászszeleteket mindkét oldalukon grillezem.

Egy újabb variáció a hagyományos liszt-tojás-zsemlemorzsa helyett. Ezúttal vaj, mustár és parmezán. Picit csípős, picit pikáns, nálunk osztatlan sikert aratott! A receptet itt leltem, aztán kicsit másként fűszereztem.

Hozzávalók 4 főre:
100 g vaj
2 ek dijoni mustár
1 tk citromos chili
1 cs zsemlemorzsa
fél cs grana padano
késhegynyi őrölt kömény
kb. 1 kg csirkeszárny

A csirkeszárnyat kétfelé vágtam, de ez végül is ízlés kérdése, így többnek tűnt és Kicsicsajnak is jobban fogyasztható darabokat kaptam. Egy tálban simára kevertem a mustárt az olvasztott vajjal és a citromos chilivel. Másik tálban a parmezánt kevertem a morzsával és a köménnyel. Itt a recept ír még sót és borsot is, de szerintem a mustár és a vaj együtt eléggé sós. A csirkeszárny darabkákat megmártogattam a mustáros vajban (ezt menet közben néhányszor fel kell keverni, különben a vaj kiül az emulzió tetején), majd megforgattam a sajtos morzsában és olajjal kikent tepsibe tettem őket. 210 C-on 20 percig sütöttem az egyik oldalán, aztán átforgattam és még úgy is kapott 20 percet.

Igen kellemes meglepetés ért bennünket még nyár végén. Egyszer csak csörgött a telefonom, a kijelzőn Krisztaapu száma állt, én meg nem értettem az egészet. Hiszen miért is hívna engem Kriszta barátnőm apukája, mikor a lánya Guatemalában tartózkodik. Vagy mégsem? Hát nem biza! Kriszta ugyanis nagy titokban hazajött apukája szülinapjára. Ha már hazajött ellátogatott hozzánk is. Nem tagadom, régen örültem vendégnek ennyire!!! Hozta magával lurkóját, Samut is, kár, hogy kicsi csajszink épp nem volt itthon. Messziről jött ajándékot is kaptunk, szépet is, finomat is, mégpedig igen finomat. Egy kis használati utasítást is kaptunk hozzá, még most is látom magam előtt, ahogy mutogatja. Szóval a citromos chilet leginkább friss gyümölcsökre szórva eszik a helyiek, friss mangóra, ananászra, narancsra szórva - el is hiszem, hogy isteni lehet. Aztán még azt is mondta, hogy abban az egyben biztos volt, hogy én, a gasztronyanyus leszek az, akinek igazán tetszeni fog. Igaza is lett. TS kipróbálta néhány gyümölccsel, de a sótartalma miatt almára, körtére nem találta ideálisnak. Én pár napja svéd húsgolyócskákat fűztem nyársra szilvával és almával váltogatva, aztán bőven megszórtam citromos chilivel. Majd irány a grill. Különösen a szilván volt szerintem csudijó. Lehet, hogy egy édes-sós-csípős-savanyú lepényen is elnyeri majd méltó helyét...

Végy néhány szép, színes pepperonit. Hempergesd lisztbe, majd mártsd tojásba, végül szórd meg zsemlemorzsa és kukoricadara keverékével. Serpenyőben hevíts olajat, majd süsd hirtelen pirosra a pepperonit. Szedd tányérra, tégy mellé valami köretet. Készíts magad mellé egy palack vizet és a mobiltelefonod, csak a biztonság kedvéért, ha esetleg a tűzoltókat is hívnod kell. Hogy családod testi épségét megóvd panírozz és süss más zöldségeket is.

(Kiagyalta, elkészítette és elfogasztotta TS, szörnyülködött Lilahangya, kuncogott Kicsicsaj, lábát emelgette, kezét nézegette Dádi)

Eredetileg egy töltött, rántott kagyló receptet szerettünk volna elkészíteni a VKF-re, de nem kaptunk kagylót a hétvégén! Lehetett volna egy csomó finomabbnál-finomabb halhoz is nyúlni, de hát ezek a tintahalak ott hevertek a jégen és beindult a fantáziánk... Pedig komolyan mondom, ha választani kell, a sorrend kagyló, rák, hal, tintahal, polip lenne a "tengerészek" közül. A szombati tintahal (a mintahal) zsákmányt felosztottuk magunk között TS-sel. Én kértem 2, azaz kettő darab csinos kis fejlábút, tisztítva, merthogy mire főzni kezdtünk egész jó kis előétel képe körvonalazódott ki a fejemben. Úgy gondoltam ez is legyen a VKF pályázatunk része. Legyen benne rizstészta, de sülve, legyen színes zöldséges, mert az jó, legyen csípős, egy picit, no meg savanykás és édes is legyen. A hozzávalók két főre? íme:

2 db kicsi tisztított tintahal
1 bögrényi cukorborsó hüvely
2-3 ek mirelit zöldség (kaliforniai paprika, sárgarépa, olajbogyó, hagyma)
kevés rizsliszt
kb. 60 g rizstészta
őrölt chili
1 lime
édes chiliszósz

Az ötletet, miszerint legyen csinos kis madárfészekben csücsülő sült tintahal a vacsink a Gourmet 2000. decemberi számának egyik receptje adta. Ahogy TS is írta, némi időkalkulálásra, meg tervezésre, szervezére és gyorsaságra volt szükség, hogy -annyira- ne hűljön el az étel, mire asztalhoz ülünk. Én is a tintahalat tartom a legkritikusabbnak, melegen az igazi, így kezdtem a tésztával, folytattam a zöldségekkel és a tintahal maradt frissen a végére.A rizstészta, amit használtam a Nagycsarnok Ázsia boltjából származik, 300 g-os, olyan metélt szélességű üvegtészta. Na ebből a csomagból bányásztam ki nagyjából az egy nyolcadnyi mennyiséget, majd leforráztam lobogó vízzel és letakarva kb. 15-20 percig hagytam. Miután megpuhult leszűrtem és kevés chilis olajjal meglocsoltam, még egy kevés chilit is őröltem rá, no meg egy lehelletnyi sót. Kb. 1 ujjnyi napraforgó olajat forrósítottam egy kicsi serpenyőben, majd két kb. 8 cm átmérőjű tészta kupacot sütöttem benne ropogósra. A kisült "madárfészkeket" szűrőpapíron lecsöpögtettem. Eközben a zöldborsóhüvelyt és a többi zöldséget nagyon kevés zsiradékon megpároltam, épp csak annyira, hogy már ehető legyen, de még ropogós is maradjon.
TS addigra a tintahalakat megtisztította és felkarikázta. Kb. 2 evőkanálnyi rizsliszthez hozzáreszeltem egy lime héját és még pár tekerésnyi chilit is őrőltem. Ebben a fűszeres lisztben forgattam meg a tintahalat, majd a rizstésztához használt olajban szép ropogós pirosra sütöttem. Már csak a tálalás volt hátra: egy tésztafészek, rá egy adag zöldség, tetejére egy adag sült tintahal. Az egészet meglocsoltam kevés vízzel higított és felmelegített édes chiliszósszal, majd pár csepp limelével.
Majd elfelejtettem, egy Hauer pincészettől származó 2005-ös kékfrankos roset kortyolgattunk tintahalaink mellé. Nem írom, hogy frenetikus összhatás lett volna, de jól esett. így utólag azt éreztem, hogy egy karakteresebb és kevésbe szénsavas rose vagy egy könnyedebb, a lime-hoz és az édeskés chiliszószhoz, no meg a valamelyest mediterrán jellegű fokhagymás tintahalhoz egyaránt passzoló száraz fehérbor jobban illett volna.

Kezdhetem azzal, hogy lilahangyáék jól feladták a leckét a XI. VKF! feladatával? :-) Első pillantásra húzósnak tűnt a téma, mert a koffeines hármasban gondolkodtam csak: kávé, tea, kakaó... Ki is gondoltam mit készítek, zöldtea mousse lett volna és bizony, hogy valamilyen teás füstölésű husi. Aztán eszembe jutott a legalapvetőbb élénkítőszer, a vizsgák során oly sokszor bevetett cukor (szőlőcukor, gondolom más is élt vele). Itt már kezdtem azt érezni, hogy elvesztem, aztán sorra ugrottak be a többiek: bors, paprika, alkohol, menta, gyömbér. Persze keresgéltem is, már csak hivatalból is ugyebár, és jött egy jó hosszú lista az afrodiziákumokon keresztül a gondolkodásra, memóriára pozitívan ható "eszes kajákig", fűszerekig minden. Gondoltam jobb is lesz, ha hagyom, majd a végére megérik ugye a gondolat és azt követi a tett is... Tettem volna, tettem volna, de a gondolat érdeklődés hiányában elfelejtett megérni, aztán jött a végén a nagy kapkodás, no, mi is legyen az... Becsúszott némi nyersanyag probléma, lett egy-két nem igazán tökéletes próbálkozás. De végül csak kiötlöttem a chili - csoki - vanília aranyhármas lesz segítségemre.
Az ötletet két recept adta: Az egyik, a brownie korongocskák a Bon Appétit ehavi számából, a másik pedig krémes csokikorongtornyok, íme. A browniet bolondítottam meg egy kevés szárított chili őrleménnyel, rosszat nem tett neki :-)
Brownie korongokhoz (24 db):6 ek sótlan vaj olvasztva
60 g 70%-os étcsoki
fél csésze cukor
1 nagy tojás
3 és fél ek liszt
1 tk vanília kivonat
1 tk chili őrlemény
1 csipetnyi só

A darabokra tört csokit a vajjal együtt vízfürdőn felolvasztottam, hozzáadtam a tojást és a cukrot és simára kevertem. Ezután belement a só, a liszt, a chili és a vanília, alaposan átkevertem, majd bő tíz percre félrettettem. Ezalatt a sütőt előmelegítettem 175C-ra és két nagyobb sütőlemezt sütőpapírral béleltem. Teáskanálnyi adagokat tettem a sütőpapírra, szépen szétterült, viszonylag egyenletes kör alakúra (kb. 5-6 cm átmérőjűek lettek). Nagyjából kilenc percig sültek. Ekkorra a szélük ropogósabb lett, a közepük picit puhább maradt. A sütőből kivéve teljes kihülés után szépen feljöttek a sütőpapírról.

A töltelékük pedig egy finom csokikrém illetve tejszínhab, no meg annak keveréke lett, a recepttől minimális dolgokban eltérve.Alap csokikrém:
200 ml 30%-os tejszín
50 ml tej
negyed csésze cukor
másfél ek liszt
5 kisebb tojás sárgája
100 g étcsoki
1 tk vaníliakivonat
2 tk rum
1 csipetnyi só

A tejes tejszínt forralásig hevítettem, majd félretettem. A tojások sárgáit kikevertem a cukorral, vaníliával, csipetnyi sóval és a liszttel, majd óvatosan beleforgattam a felolvasztott, rummal elkevert csokit. A meleg tejszín kb. egyharmadával simára kevertem, majd a maradék tejszínhez öntve sűrű krémmé főztem. A krémet teljesen kihűtöttem. Amíg hült 1 csészényi tejszínt egy teáskanál vaníliakivonattal és egy evőkanálnyi porcukorral kemény habbá vertem.
A tejszínhab kétharmadát simára kevertem 4 evőkanálnyi csokikrémmel. Majd jött az összeállítás. Három tisztességes habzsákom nem lévén (egy sincs), kanállal adagoltam a krémeket. Egy korong brownie, rá a csokisabb krém. Tetejére újabb korong, rá egy adag tejszínes csokikrém, amit ismét egy brownie korong fed. A tetejére jön egy adag tejszínhab, zárónak egy brownie korongocska és esetleg kedvtől, nyersanyagtól függően folytatható, vagy tejszínhabbal, esetleg csokimázzal díszíthető. Ha a naaagy Tejszínhab Isten nem hagy cserben, akkor igen pompázatos tornyocskákat lehet építeni :-)

Vannak olyan ételeink, melyeket nem tudunk abbahagyni. Annyit eszünk belőle, amennyit elkészítünk: vörösboros marhapörkölt, rakottkrumpli, rakottkel , meggyszósz (vízzel és vaníliapudinggal sűritve), na és persze a chili con carne. Ez a fő ellenség, úgy szokott elfogyni, hogy ki sem hűl. Mikor melange felajánlotta az istenien illatozó pörkölt kakóbabokat hasznosításra, el sem tudtam képzelni mi legyen belőle. Valami sósat, pikánsat kívántam. Valamit, amibe nem illik ez a kifinomult íz, valamit amiben mégis életre kelhet. Na persze, az igazsághoz tartozik, hogy egy percig sem gondoltam, hogy én bármit is fogok a kakóval készíteni. Az édesség nem az én világom, bár volt már rá példa. A végén "hangyácskám" azt találta ki, hogy legyen belőle chili és csináljam én, hamár mindig, meg amúgyis, meg már szólt is róla.Kedvenc konyhai olvasmányom szerint a chili con carne nem is az, amit mi, de mégis, meg, vagy mégsem, szóval izé... Többek között kiderül az a két alapvető tény, hogy a chili con carne:

1. nem Mexikói étel
2. nincs 100 éves sem

Aki többet akar róla olvasni látogasson el Wiki-hez (angolul) vagy nézze meg, hogy a többiek (magyarul) mit írnak róla.
Legjobb tudomásom szerint a chili con carne olívaolajon megpirított paprikából, hozzá kevert apróra vágott húsból, fűszerekből készített mártogatós, mellyett tortilla chips-el vagy főtt babbal tálalnak. Ehhez képest én mindíg darálthússal, babbal és kukoricával együtt készítem.
Hozzávalók (kb. 4 személyre — ez szokott elfogyni):

• 30 dkg darált marhahús
• 30 dkg vörösbab
• 30 dkg morzsolt kukorica
• 4 db kis chilipaprika
  
• talán 2 dkg pörkölt kakóbab
• 10 dkg füstölt szalonna
• 1 dl vörösbor
  
• 1 kk méz
• 1 fej lilahagyma
• 2 db paradicsom
  
• 1 gerezd fokhagyma
• só, fűszerpaprika
• tejföl.

A babot előző nap beáztattam, félretettem. A kakóbabok szaglászásakor a mézes és a füstölt ízek kavarogtak a fejemben, így ebbe az irányban indultam el: a szalonnát apróra vágtam, üvegesre pirítottam. A lilahagyma felét felkockáztam, egy kis sóval megpároltam. Leszedtem a tűzről és a pirospaprikát belekevertem, majd a darálthúst beleforgattam és megpirítottam. Engem nem zavar a megsült paradicsom héja, ezért csak apróra szoktam vágni, nem forrázom, nem hámozom. Mikor a hús kicsit megpirult, beleraktam a paradicsomokat, a gerezd fokhagymát reszelve, a mézet, a kakaóbabot és természetesen a chilipaprikát. Meglocsoltam vörösborral és kb 15 percig erős, de nem lobogó lángon párolni hagytam. Ezután beletettem a babot és a kukoricát, felöntöttem vízzel, hogy éppen ellepje. Fedő alatt közepes lángon addig pároltam, amíg a levét majdem elfőtte. ez kb 1-1¼ óra. Tálaláskor a megmaradt fél lilahagymát felszeleteltem és tejföllel együtt a chili tetejére tettem.

Ez pedig nem más, mint egy mandulából, mogyoróból és kakaóbabból gyúrt, jó fűszeres, komoly függést kiváltó nasiszer. Azt hiszem a kakaóbabnál jobbat nem is választhattunk volna Melange csokirepertoárjából. Az igazi főőőőzést holnap csapjuk majd (TS lesz az elkövető) , előljáróban pedig itt egy kis nyalánkság.

A hozzávalók:
10 dkg mandula, mogyoró, kesudió vegyesen
2 ek durvára tört kakaóbab
6 ek cukor
2 ek vaj
durvára őrölt chili
só

A cukrot egy kisebb serpenyőben egy evőkanálnyi vízzel mély aranysárgára karamellizáltam, majd hozzáadtam a vajat. Eközben összekevertem a magkeveréket a kakaóbabbal, durvaszemű sóval és jó néhány tekerésnyi chilivel. Mikor teljesen elolvadt a vaj belekevertem a fűszerezett magvakat. Pár percig kevergettem, hogy a karamell bevonja az összes magot, illetve, hogy szépen meg is piruljanak. Ezután kétféle módon porcióztam. Először nagyjából a feléből kiskanálnyi adagokat tettem sütőpapírra, majd további pár perc után és még egy kevés chilivel elkeverve a maradékot egyben öntöttem ki egy másik sütőpapírral bevont tányérra. Megjegyzem, a kiskanálnyi adagok is nagyon finomak voltak, de az egyben maradt, ami már brutálisan karamellizálódott, csípős...édes...sós...

Ilyen cím olvastán akár még több befutó is lehetne, hogy ki is vagyok Én, de ha regélek a kedvenc konyhámról, ha másnak még nem is Nekem (és nekem) már elég világos...

Ha meg kell neveznem a kedvenc konyhámat, az elso helyeken egészen biztos az indonéz és a thai konyha szerepel. Mindketto viszonylag késoi felfedezés, ám annál nagyobb szerelem. Az indonéz az abszolút dobogós, de fozni még gyakorolnom kell. A thai konyhában viszont már egész jó vagyok, ami annak köszönheto, hogy több thai fozotanfolyamot is elvégeztem itt-ott amott. Szerintem valami egészen zseniális, hogy micsoda brilliánsan összetett, izgalmas, ugyanakkor kiegyensúlyozott ízvilágot képesek produkálni a legkontrasztosabb hozzávalókból. Az egész konyha alapja a négy fo íz, a sós, csípos, édes és savanyú harmóniája. A sós ízt a halszósz (nam pla), ill. a szójaszósz, a csíposet a chilik, az édeset a kókusztej, vagy a cukor, a savanyút pedig a lime (zöldcitrom) adja. Ezeket pedig egy sor fantasztikus fuszer egészíti ki, például a galanga gyökér, a citromfu és a kaffir lime levél.

S ha már thai és mindenféle sós-csípős-édes-savanyú miért ne kerekedhetne belőle egy egész, tökéletes harmóniában? Az édes chiliszósz, mely egy tradícionális édes, kissé gyümölcsös szósz némi citrusos felhanggal és nem kevés chilipaprikával. A dél-amerikaiaknak köszönhetően a chili hosszas és egész világot bejáró vándorútja során a 16. század környékén a thai konyhát is meghódította. A thai konyha tíznél több chilifajtát használ, melyek nem csak a csípősségükben, de méretükben, színükben is különbözőek. Mára a belőle készült szósz a 'nam prik' szinte valamennyi étkezés szerves részét képezi. Kitűnő kísérője a tavaszi tekercsnek, sültcsirkének és bármely hideg sültnek, ugyanakkor a nyugati vagy az ausztrál konyha BBQ-in is gyakori vendég. (Hogy azért a saját bőrömben is maradjak egy kicsit, az én (nem Én) első édes chiliszósszal történt találkozásom alkalmával fűszeres, cikkere vágott sült krumplit mártogattam előbb jó sűrű ausztrál tejfölbe aztán ebbe a chiliszószba... ezt még a jövő héten elkészítem azért...)
De visszatérve a chilikre, tudtátok, hogy a paprika csípősségét egy nemzetközi számmal fejezik ki, a Scoville-számmal? A Magyarországon kapható zöldpaprika scoville-száma kb. 1500-2000, a tulipánpaprika és macskapöcse paprika ezen értéke úgy 50000 körüli, max. 300000- ehhez képest a híres habanero értéke 500000 scoville-számot is elérhet. A jelenlegi abszolút csúcstartó pedig egy északkelet-indiai "kígyópaprika". Ennek scoville-száma 1.5 millió (!) feletti.
Erősségére jellemző, hogy a vele való fűszerezés módja gyakorlatilag a paprika hozzáérintését jelenti az ételhez. No, maradva csak a piacon aktuálisan fellelhető "macskap." névvel hirdetett paprikánál több receptet összegyúrva az alábbi receptet használtam a chiliszósz elkészítéséhez:

5 db macskap. paprika
1 db édes piros húsú paprika
1 fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
125 ml fehérborecet
300 ml cukor
1 ek só
fél lime leve

A paprikákat csak csumátlanítottam, egyszer élünk alapon a magját nem szedtem ki :-) Ha kevésbé erőset szeretnétek célszerű magtalanítani. Ez utóbbi munkát pedig célszerű (labor) gumikesztyűben végezni, és/vagy szigorúan elkerülni a szembe nyúlkálást még kézmosás után is. A szilárd hozzávalókat botmixerrel turmixoltam, majd a fehérborecettel és a sóval, cukorral főztem, úgy 4-5 órán át, egészen addig, amíg dzsem sűrűségű nem lett. A limelevet csak a vége felé tettem bele. Ennyi parikából kb. fél liter chiliszósz lett.

És hogy mivel kóstoltam és kóstoltattam meg ezt az édes chiliszószt? Meglepődik valaki, ha azt írom, hogy vaníliafagyival? Hogy milyen? Fantasztikus páros! A jéghideg vaníliafagyi az első percben lágyan elfedi az igencsak tüzesre sikeredett chiliszósz forróságát, de mikor letelik az egy perc...