Ruccolás, sütőtökös csirke rétesbatyuban



Mit lehet tenni, ha egy sütőtök egyre hervadtabban vigyorog rád a hűtőből? S ha ez a sütőtök hogy hogy nem egy dobozka ruccolával bazsalyog? Azt hiszem nincs mit tenni, szólni kell a csirkének, hívja a rétestésztát és sürgősen tegyenek rendet! Ez történt tegnap.
A hűtőt kinyitottam, a réteslap kicsúszott, a sütőtököt és a ruccolát pedig oda-vissza pakolgattam, hogy be tudjak szuszakolni egy adag levest! Aztán a visszapakolásból nem lett semmi, sőt csak fokozódott a pakolászás, míg az összes résztvevő a pultra nem került. A sütőtököt elkezdtem hámozni, héja már sehol, de én még mindig csak hámoztam-hámoztam, egészen addig, míg egy mélytányérnyi adag nem lett belőle. Eddigre a recept, az ízekkel, színekkel kész is volt a fejemben:

1 csomag réteslap (8 lapos)
1 közepes csirkemell filé
fél sütőtök
két marék ruccola
pár szál újhagyma
2 gerezd fokhagyma
1 ágacska rozmaring

olivaolaj

Az időközben kiolvasztott csirkemellet a tökhöz hasonlóan hosszú és vékony csíkokra vágtam, megsóztam. Egy serpenyőben olivaolajat forrósítottam, beledobtam két gerezd szeletelt fokhagymát és a csirkemellet. Szépen lepirítottam, majd pár szál karikára vágott zöldhagymát dobtam rá, aztán jött a sütőtök. Óvatosan átforgattam párszor, megsóztam, hozzáadtam a rozmaringot, majd lefedve pár perc alatt puhára pároltam. A legvégén adtam hozzá a ruccolát, épp hogy beleforgattam, s már kész is.
A réteslapokat 20cm x 20cm méretű négyzetekké vágtam (gyakorlatilag negyedeltem). Három réteslapot rétegenként olajjal megkenve kicsit elforgatva egymásra tettem, kb. két teáskanálnyi ragut tettem bele, majd óvatosan batyut formáltam belőlük. A batyukat olajjal kikent tepsire tettem, tetejüket is megkentem olajjal, aztán irány 180 C és kb. 20 perc. Azt hiszem nyugodtan hívhatjuk gyors vacsinak.

Paradicsomos mozarellás lepény



Egy gyors vacsi, teljesen húsmentes, azoknak akik nem szeretnek sokat molyolni az előkészítéssel és szívesen olvasgatnak egy kicsit, míg a sütőben illatos ropogósra sül a vacsora.

Nem kell hozzá más, mint
egy csomag készre nyújtott leveles tészta
3 szem közepes nagyságú érett paradicsom
2 nagy mozarella gombóc
fekete olajbogyó
só, bors,
friss bazsalikom
olivaolaj

Sütőt előmelegítjük 200 C-ra, majd a tésztát egy kerámia sütőtálban vakon elősütjük (kb. 15 perc). Ez idő alatt felszeleteljük a paradicsomot és a sajtot, majd malmozunk egy picit. Mikor kész a tészta szépen kirakjuk a paradicsom és mozarella szeletekkel, sózzuk, borsot őrlünk rá, majd megszórjuk fekete olajbogyóval és a forró sütőben jó pirosra sütjük (úgy 35-40 perc alatt).

Képviselőfánk sárgában és barnában



Kezdem a legvégén: Tegnap felhívtam anyukámat, hogy elújságoljam neki igazi, házi képviselőfánk készült a hétvégén:
"Anya, nem is mondtad, hogy ilyen könnyű képviselőfánkot sütni!
A tésztát is te sütötted?
Igen, persze, óriásiak lettek és csuda finomak!
Hááááát, nem mondhattam... az igazat megvallva legelőszőr sikerült, aztán utána mindig olyan laposak maradtak... Ezért nem mondhattam!"
Nem mondom, hogy magamba zuhanva keseregem egy mítosz megdőlése miatt... de majdnem! Arra emlékeztem, hogy az utóbbi pár évben anyuci inkább megvette a kész fánkokat, de hogy az utóbbi pár év nem is pár lett volna, hanem jóóóóó pár?
A lényeg a lényeg, vagy negyven fánkocska készült Dolce Vita receptje alapján. Annyit módosítottam rajta, hogy alapból került 1 evőkanál vaníliakivonat a tésztába (lehet, hogy legközelebb egy kevés cukrot is teszek bele, ha tudom, hogy édesen szeretném csak tölteni), majd az egyik felébe még kakaó, kávé és rum:)

íme a csokis verzió, fél adagra (kb. 20 fánkra elegendő):
1 dl víz
10 dkg liszt
10 dkg vaj
3 tojás
2 tk vaníliakivonat
2 ek kakaópor
1.5 ek erős kávé
2 tk rum

A vizet felforraltam, bele a vajat, majd a lisztet, pár percig folyamatosan kevergetve főztem, kevertem a ragacsot. Tűzről levéve egyenként belekevertem a tojásokat, majd a vaníliakivonatot, a rumot és a kávét. Legvégül beleszitáltam a kakaóport és simára kevertem. Két teáskanál segítségével csinos kis halmokat tettem sütőpapírral bélelt tepsire, majd jó forró sütőben 200C-on 30 percig sütöttem őket. így gyönyörű magasak lettek, belül üregesek. Egy lehelletnyivel nedvesebbek belül, mint az alapverzió, de ez mit sem rontott az élvezeti értékén!


A töltelék pedig csoki mousse lett ala Mamma, illetve vaníliakrém alapú túrókrém, mangóval és málnával.

Túrókrém:
3 tojás sárgája
1 vaníliarúd
5 ek cukor és még ízlés szerint
1 csipetnyi só
2 dl tej
2 tojás fehérje
250 g túró
100 g natúr krémsajt (pl. Philadelpia)
1 citrom reszelt héja
fél citrom leve

Ehhez a cukorral habosra kevert tojásból és a vaníliával és sóval felforralt tejből jó sűrű krémet főztem. Egy másik tálban botmixerrel simára kevertem a túrót és a krémsajtot, hozzáadtam a citrom levét és héját, majd belekevertem a vaníliakrémet. Egy picit utánédesítettem, majd a két tojás keményre vert habjával lazítottam.

A tálaláshoz, fánkocskákat kettévágtam és megtöltöttem a krémmel. A krém tetejére mirelit, vagy friss érett, kockára vágott mangó és málna került, végül a kalapkája. Mindenféle verzió született: sárga fánk barna krémmel, sárga sárgával, csokis fánk vaníliás krémmel és csokis csokissal. A végén kimaradt egy kis csokimousse no meg vagy 15 fánk. A fánkocskákat fagyasztóba tettem, jó lesz még ínséges időkben. A maradék csokimousset pedig még lazítottam egy tojás habjával és ezzel a krémmel bevontam pár fánkocskát, amúgy "profiterolosan".

Chilis, lime-os tintahal sült rizstészta ágyon -V.K.F.! XII.



Eredetileg egy töltött, rántott kagyló receptet szerettünk volna elkészíteni a VKF-re, de nem kaptunk kagylót a hétvégén! Lehetett volna egy csomó finomabbnál-finomabb halhoz is nyúlni, de hát ezek a tintahalak ott hevertek a jégen és beindult a fantáziánk... Pedig komolyan mondom, ha választani kell, a sorrend kagyló, rák, hal, tintahal, polip lenne a "tengerészek" közül. A szombati tintahal (a mintahal) zsákmányt felosztottuk magunk között TS-sel. Én kértem 2, azaz kettő darab csinos kis fejlábút, tisztítva, merthogy mire főzni kezdtünk egész jó kis előétel képe körvonalazódott ki a fejemben. Úgy gondoltam ez is legyen a VKF pályázatunk része. Legyen benne rizstészta, de sülve, legyen színes zöldséges, mert az jó, legyen csípős, egy picit, no meg savanykás és édes is legyen. A hozzávalók két főre? íme:

2 db kicsi tisztított tintahal
1 bögrényi cukorborsó hüvely
2-3 ek mirelit zöldség (kaliforniai paprika, sárgarépa, olajbogyó, hagyma)
kevés rizsliszt
kb. 60 g rizstészta
őrölt chili
1 lime
édes chiliszósz

Az ötletet, miszerint legyen csinos kis madárfészekben csücsülő sült tintahal a vacsink a Gourmet 2000. decemberi számának egyik receptje adta. Ahogy TS is írta, némi időkalkulálásra, meg tervezésre, szervezére és gyorsaságra volt szükség, hogy -annyira- ne hűljön el az étel, mire asztalhoz ülünk. Én is a tintahalat tartom a legkritikusabbnak, melegen az igazi, így kezdtem a tésztával, folytattam a zöldségekkel és a tintahal maradt frissen a végére.A rizstészta, amit használtam a Nagycsarnok Ázsia boltjából származik, 300 g-os, olyan metélt szélességű üvegtészta. Na ebből a csomagból bányásztam ki nagyjából az egy nyolcadnyi mennyiséget, majd leforráztam lobogó vízzel és letakarva kb. 15-20 percig hagytam. Miután megpuhult leszűrtem és kevés chilis olajjal meglocsoltam, még egy kevés chilit is őröltem rá, no meg egy lehelletnyi sót. Kb. 1 ujjnyi napraforgó olajat forrósítottam egy kicsi serpenyőben, majd két kb. 8 cm átmérőjű tészta kupacot sütöttem benne ropogósra. A kisült "madárfészkeket" szűrőpapíron lecsöpögtettem. Eközben a zöldborsóhüvelyt és a többi zöldséget nagyon kevés zsiradékon megpároltam, épp csak annyira, hogy már ehető legyen, de még ropogós is maradjon.
TS addigra a tintahalakat megtisztította és felkarikázta. Kb. 2 evőkanálnyi rizsliszthez hozzáreszeltem egy lime héját és még pár tekerésnyi chilit is őrőltem. Ebben a fűszeres lisztben forgattam meg a tintahalat, majd a rizstésztához használt olajban szép ropogós pirosra sütöttem. Már csak a tálalás volt hátra: egy tésztafészek, rá egy adag zöldség, tetejére egy adag sült tintahal. Az egészet meglocsoltam kevés vízzel higított és felmelegített édes chiliszósszal, majd pár csepp limelével.
Majd elfelejtettem, egy Hauer pincészettől származó 2005-ös kékfrankos roset kortyolgattunk tintahalaink mellé. Nem írom, hogy frenetikus összhatás lett volna, de jól esett. így utólag azt éreztem, hogy egy karakteresebb és kevésbe szénsavas rose vagy egy könnyedebb, a lime-hoz és az édeskés chiliszószhoz, no meg a valamelyest mediterrán jellegű fokhagymás tintahalhoz egyaránt passzoló száraz fehérbor jobban illett volna.

Szavazz rám! – frissítve



Azaz szavazz nálunk (is).
Arra gondoltunk, hogy megkérünk, Te is tegyél azért, hogy kedvenceddé váljunk. Szeretnénk szavazásokkal tarkítani életünket (néha zsíros kézzel, néha tejbajusszal, répaforgáccsal borítottan, vagy odakozmált étel szagával az orrunkban).

Én még emlékszem az Európa kiadó (vagy URH) számaira. És te?
„Szavazz rám!
Beváltom minden reményed.
Nincs hangod?
Használd az enyémet!
Elindulok,
Ha harc, legyen harc!
Szavazz rám,
Régóta engem akarsz!...”
Akkor rám nálam szavazol?

Frissítés:
Megkövetek mindenkit, aki felhívta figyelmemet az URH-ra. Bevallom én nem emlékszem már ennyire pontosan. Az általam megőrzött lemezek közül nekem ez a szám egy Európa kiadó válogatáson van meg, ezért (is) erre emlékszem. Mindenesetre némi internetes keresgélés után sem tudom eldönteni, „Sziámi” szerzeményét melyik zenekar játszotta előbb. Bár talán mindegy is, mert jóóóóóó :)

Üdvözletem az undok francia fiúnak...



... bucikái nálunk is undokul gyorsan elfogytak :) Másodjára egy marék lenmaggal, fél marék szezámmaggal és egy evőkanálnyi fenyőmaggal keverve. Recept Mademoisellenél!

Tintahal fokhagymával – VKF XII



Fél kiló, kb 7-10 cm hosszú tintahalakra tettünk szert, amivel a VKF felkészülés kezdetét vette. Na meg persze a gondolkodás, hogy is kell megtisztítani. Némi kutakodás és telefonálgatás után kiderült, hogy roppant egyszerű, csak puszta kéz kell hozzá, meg némi víz.
A lépések:
  1. Fogjuk meg egyik kezünkkel a fejét másikkal a testét és húzzuk ki a testből a fej részt. Egyszerűen megy, szinte semmi erő sem kell hozzá. A fejével együtt a kijön a bele, és a tintazsákja is. Vigyázzunk azt ne nyomjuk szét. Ilyen kicsiknél nincs értelme a csápokkal törődni, dobjuk ki a fejével együtt.
  2. Húzzuk ki a testéből a szépiacsontot (meglepően hasonlít egy madártoll közepére). Van, hogy elszakad, törik, akkor csak hajlítsuk be a testét, így a csont beletört része kiszúrja a puha testet és ki tudjuk húzni a bentragadt részt is.
  3. Dörzsöljük le a színes hártyát kívülről és mossuk ki belül, hogy a maradék belső részeket is eltávolítsuk.
A megmaradt testeket fogjuk felhasználni.

Teljesen klasszikus, talán francia eredetű fokhagymás, citromos ízvilágot képzeltem el, amihez a nemrégiben felfedezett fagyasztott piros zöldségek illettek (Így Hangyám is elégedett lett a látvánnyal.)

Hozzávalók:
  • 40 dkg tintahal
  • 2 gerezd fokhagyma
  • olivaolaj
  • párolt zöldség
  • liszt, só
  • citrom, vagy lime
Annyira egyszerű az elkészítése, hogy szinte gondban vagyok, hogy mit is írjak. Legfontosabb, hogy a tintahal igazán csak frissen finom, ezért javaslom, hogy a zöldségeket készítsük el előre, terítsünk meg és a családot ültessük le az asztalhoz. :)
A tintahalat tetszés szerinti darabokra vágjuk, ha még ennél is kisebbet szerzünk, elég félbe. Klasszikus persze a karikára vágás. Sózzuk, forgassuk meg lisztben és az apróra vágott fokhagymával bő, forró olajon süssük meg. Kb. 5 perc az egész. Akkor kész, mikor kezd rózsaszínű lenni és kicsit megkeményedik. (Ha nem sikerülne elsőre nem kell pánikba esni, lecsöpögtetés után vissza lehet rakni az oljaba, de persze ez így nem a legjobb.)
Kiszedjük a zöldség tetejéte, citromszeleteket adunk mellé, amivel mindenki meglocsolhatja a tányérjában.

Akkor milyen is a jó kenyér és ehhez milyen búza is kell?



Dolce Vita kenyeres bejegyzése olyan jó kis gondolatébresztő volt. Elkezdtem írni egy-két kiegészítést, gondolatot az ő blogjában, amolyan megjegyzésként, de aztán annyira hosszú lett volna, hogy azt gondoltam, megér egy külön postot!

Az általunk fogasztott kelesztett kenyeret a világ népességének jóval kevesebb, mint 40%-a fogyasztja csupán. Az abszolút befutó a rizs, a világ népességének több, mint 60%-a számára a legalapvetőbb élelmiszer. Számos országban fogyasztanak lepénykenyereket, kovásztalan kenyeret, búzából és egy csomó más gabonaféléből. Gondoljatok csak arra, magunk is milyen szívesen próbálgatjuk ezeken az oldalakon más népek kenyereit és tesszük közkinccsé a recepteket, tapasztalatokat. Igy, ha úgy tetszik, ez a szép magas kenyér amolyan európai módi, persze ennél sokkalta jobban elterjedve ma már valamennyi kontinensen. Ahogy különböznek házról-házra az ízek, úgy változnak a kenyértípusok is országról országra, Európán belül is. S ezzel együtt az adott kenyérhez használt búzával szemben támasztott követelmények is. Ezért a címben felvetett kérdésre válaszolhatnánk egy újabb kérdéssel: De kinek a kenyere? Foto: Peter Kaul

Mielőtt kimazsoláznánk tapasztalatainkat a különböző országok kenyereivel kapcsolatban, nézzük meg közelebbről a kenyeret. Ahogy Dolce Vita is írta, liszt, víz, só, élesztő illetve inkább a kovász, ez a hagyományos recept nálunk és hozzáteszem még a fizikai erőt, legyen az egy hosszú dagasztás, vagy csak egy laza keverés. Anélkül, hogy nagyon mélyen belemennénk, pár szót érdemes írni arról, hogy mi is történik a dagasztótálban?

A liszt tele van keményítővel és fehérjével. Amikor elkezdünk a liszthez vizet adni, majd keverni, dagasztani a fehérjékből egy jó kis kusza térháló alakul ki. Ebben a fehérjék adta vázban csücsülnek a keményítőszemcsék, no meg a dagasztás hatására bevitt levegőbuborékok illetve az erjedés, sütés során keletkező széndioxid.
A keletkező tésztának a benne levő fehérjéknek köszönhetően kétféle alaptulajodnsága van: rugalmas és nyújtható. Attól függően, hogy melyik tulajdonsága dominál, más és más lehet a végtermék. A rétestésztának jól nyújthatónak kell lennie. A hagyományos fehérkenyér tésztájának rugalmasnak is és nyújthatónak is. Legyen képes tágulni, ahogy a gázbuborékok nőnek és nő a kenyér térfogata, de legyen rugalmas is, legyen képes megtartani ezt a nagy térfogatot, máskülönben kipukkan, mint a rágólufi. A keksz tésztának viszont nem kell igazán rugalmasnak lennie, csak nyúlnia, hogy szép lapos korongokat kapjunk.
A lisztnek van még egy nagyon fontos tulajdonsága, amire a dagasztás nélküli kenyereknél jópáran rácsodálkoztunk már, mégpedig az, hogy mennyi vizet is képes felvenni. Ezért a tulajdonságért elsődlegesen a keményítő és néhány fehérje felelős. E fehérjék jelenléte vagy hiánya alapján puha, vagy kemény szemű búzáról beszélhetünk. Ha kettétörünk egy puhaszemű búzát, a felülete lisztes, fehéres. Ekkor a keményítőgolyócskák a törés során épségben maradtak, ezért az ilyen búzák lisztje kevesebb vizet képes felvenni. Ehhez képest, ha egy kemény szemű búzát törünk ketté a törési felülete kevésbe lisztes, inkább olyan, mint a borostyán. Ilyenkor a keményítőgolyócskák is jóval nagyobb számban sérülnek. A sérült keményítő pedig víz hatására megduzzad, ezért az ilyen keményszemű búzáknak nagyobb a vízfelvevő képessége. Puhaszemű búza lisztje inkább kekszek, ostyák, sütemények készítésére alkalmas, míg a keményszeműből a kenyerek, lepénykenyerek, pizzák lesznek finomabbak. Érdekesség, hogy a száraztészták készítéséhez a nagyon kemény búza a legjobb, s mivel a durum ilyen, nem csoda, hogy olasz tésztaételek készítéséhez a durum lisztet favorizáljuk. Ugyanakkor a durum búzából nem lehet jó kenyeret sütni, köszönhetően annak, hogy egy csomó térhálóépítő fehérjéje hiányzik.

Európában hagyományosan kovászolást használták a kenyér térfogat növelésére. De mi is a legfontosabb különbség az élesztő és a kovász között? A kovászban tejsavbaktériumok és élesztőgombák dagonyáznak egymás békés szomszédságában. Az élesztőgombák a cukrot eszik és széndioxidot termelnek, ezzel növelik a kenyér térfogatát. A tejsavbaktériumok pedig tejsavat és ecetsavat termelnek, ezzel adva a kovászolt kenyér klasszikus savanykás ízét. Tejsavbacik és élesztőgombák ugyan nagyon kis mennyiségben, de természetesen is jelen vannak a lisztben. így a tyúk vagy tojás, avagy az "őskovász" elméletét ki is pipálhatjuk. Az általunk ma használt élesztő viszont csak élesztőgombák millióit tartalmazza, tehát csak térfogatot növel, sokkal gyorsabban, mint ahogy az természetesen végbemenne, de nem adja a sokak által kedvelt savanykás ízt (Forrás: wikipédia).

Jöjjön néhány tipikus kenyérpélda:
fotó: frenchentree.com
Ugye sokan szeretjük a franciák baguettjét! Isteni, ahogy roppan a héja, laza, foszlós a bélzete, reggelihez álmodni sem lehetne jobbat. De ugyanebből a kenyérből már nem eszünk szívesen másnap reggel, mert valahogy elveszítette mindazt a kellemet, amiért szeretjük. Az eltarthatósága így nem szempont, s már egyből érthető, hogy miért is sül annyi baguette nap mint nap a francia pékségekben. A puha szemű francia búza pedig ehhez tökéletes. Igaz, hogy kevesebb vizet tud felvenni és nem igazán lehet olyan rugalmas tésztát dagasztani belőle, mint ami a magyar kenyerekhez kell. De a baguettehez lágyabb tészta is kell.

fotó: attaboy.ca
Aztán ott van az angolok, amerikaiak, ausztrálok téglaforma kenyere. (A kenyér, mint forma náluk egyenlő lenne egy téglatesttel???) Nem tudom ugyan, hogy náluk miért ez a finom kenyér, nekem max. piritósnak ízlik ez a vattakenyér, de valamiért kedvelik. Vékony, egyáltalán nem ropogós héjával és puha, vatta szerű szerkezetével nagyon elüt az általunk kedvelttől. Pedig ugyanúgy erős, átlagosan jó sikértulajdonságú búzából készülnek, mint a mi kenyereink. Viszont köszönhetően az elég rövid idejű, de nagyon erőteljes dagasztásnak jóval kisebb energiabefektetéssel több készíthető belőle (lehet, hogy nem is szeretik az angolok, csak ezt kapják?). Az meg már az elkényelmesedés non plus ultrája, no meg a szendvicskészítési nagyüzem számlájára róható, hogy többnyire szeletelve kapható.

Az olaszok sokféle, finomabbnál-finomabb kenyerében csak elveszni lehet! Ausztrál éveim alatt elég gyorsan rászoktam egy olasz pékség termékeire, kis bucika, ropogós kenyérke, focaccia, imádtam őket. Volt egy vastag, ropogós héjú kenyér, olyasmi mint a sokat emlegetett DNK kenyér, az különösen gyakori volt a tányéromon. Szerencsére az intézet kávézójában és az egyetemi menzán is nagyon sokszor lehetett focacciat találni. Amit többek között Dolce Vitától tanultam az olasz kenyerekről, hogy igen gyakran olivaolajat is tartalmaznak. Gondolom a kenyerek sokfélesége mögött többféle liszt és módszer lapul.

Lehetne még tovább mélázni szomszédaink kenyerén, vagy a német pékségek finomságain (én személy szerint szeretem a savanykás rozskenyeret), de lássuk inkább a hazai pályát. Milyen volt régen?
A múlt század első felében termesztett búzafajták fehérje- és sikértartalma min. 5%-kal egyértelműen magasabb volt a jelenlegieknél. A belőlük készült tészta rugalmassága kiváló, nyújthatósága legendás (rétesnyújtáshoz is) volt. Az így készült kenyerek gyönyörű magasak voltak, eltarthatóságuk messze meghaladta a mait. Olyannyira jók voltak, hogy az 1933-as kanadai Világkiállításon az egyik magyar búzafajta aranyérmes lett. A képen az ebből a fajtából készült kenyeret láthatjátok. Sajnos mai kontrol nincs mellette, de remélem elhiszitek, a különbség látványos volt.
A ma, boltokban kapható kenyérminőségről Dolce Vitánál olvashattok. Mindezek ellenére nem gondolom, hogy a mai magyar búza minősége rossz lenne. Évente jó néhány búzafajtát jelentenek be, ezek közül nagyon sok kíváló minőségű, nem egy extra, javító minőségű (igaz, ezek nagy része exportra megy). S mind gyakoribb, hogy a nemesítés során ezeket a régi bevált fajtákat is használják. Búza minőségi követelményekről, országos minőségi adatokról többek között itt találtok infót.
Akkor mi a baj? Véleményem szerint egyelőre még az "inkább mennyiséget, mint minőséget" vonulat győz itthon és nem csak kenyérfronton. S ezt tetőzi ez a mi vak, egyelőre nem igazán tudatos bio- és egészségmániánk. Tudom, hogy sokan elolvassuk a cimkéket, átgondoljuk az ár érték arányokat, de nagyon-nagyon sokan nem. Megvesznek mindent, amit elkülönítenek az áruházak biopolcaira, mert trendi. No és akkor a klasszikus magyaros átverős dolgokat ne is hozzuk szóba.

Ami viszont biztos: Külföldi ismerőseim odáig vannak a magyar kenyértől, tehát annyira nem lehet rossz, még így sem. Teljesen egyet értek Dolce Vitával, amíg ezeknek a régi, hagyományos szakmáknak nem lesz meg újra a becsülete és amíg ellehetetlenítik őket, addig az emberek többsége megveszi a gyorskelesztésű, tudtán kívűl agyon adalékolt kenyeret. Ha majd egy kisvárosban hentesnek, péknek, zöldségesnek lenni újra jelent valamit, ha beugorhatunk a pékhez úgy, hogy két hónap alatt nem három alkalmazott cserélődik és végre személyes ismerősként kezelnek és fontos leszek én, a Vevő, azt hiszem az adalékanyag is kevesebb lesz! Addig meg, maradunk a saját sütésű verziónál, gyerekeket nevelünk fel, vendégeket kínálunk vele, továbbadjuk a receptet és próbálunk másokat is meggyőzni arról, hogy a kenyérsütésnek nincs is olyan naaaagy feneke, mint amekkorát kerítünk neki.

Marcipános szilvatorta



Egy kicsit túrótortára hajazva. Mostanában el-eltévedek Latsia konyhájába. Nála futottam bele egy marcipános szilvatortába. No meg ott volt Maci mákos szilvás-marcipános lepénye is. Ez előbbit már próbáltam, igaz, nem szilvával, hanem ami épp otthon volt (ribizli), igazán tuti süti lett, köszönjük a receptet Maci. De a szilvás lepény újra egyből eszembe jutott, amikor a Nagycsarnokban meglepően olcsón kaptunk megdöbbentően finom spanyol ringlót (és neeeeem, nem szeretnék belegondolni milyen éretlenül lett leszedve és mi mindennel permetezve). Benéztem hát a hűtőbe, lapult benne egy adag leveles tészta, meg egy kevés krémtúró (Lidl féle kilós, nagyon finom, még sült túrótorta lesz belőle egyszer), némi marcipán, citrom és tojás. Az eredmény? íme:
1 TF készre nyújtott leveles tészta
10 dkg marcipán
kb. 15 szem érett ringló
3 tojás
1 bögre túrókrém
1 citrom leve és reszelt héja
ízlés szerint cukor

A leveles tésztát egy kb. 26 cm átmérőjű kerek sütőformára szabtam úgy, hogy pereme is legyen, majd 180 C-on némi sütőpapír és búza segítségével vakon 20 percig elősütöttem. Leöntöttem a búzát róla, mad hagytam langyosra hűlni. Eközben összekevertem a túrókrémet a citrom reszelt héjával és levével. Egyenként belekevertem három tojást, majd belereszeltem a marcipánt és még egy picit (merthogy a marcipnán is igen édes volt (naná), no meg jobban favorizálom a savanykás ízt) édesítettem rajta. A ringlókat feleztem, kimagoztam, majd kiraktam velük a torta alját, végül nyakon öntöttem a masszával. Irány vissza a sütőbe és addig sütöttem, amíg a teteje szép piros lett (kb. 25-30 perc). Hidegen nagyon finom!

Sáfrányos sherrys húsgombóc



Húsz deka darálthús. Ennyi volt az aktuális husikészletünk, a vacsora egyre közelebb, ötletem meg nem volt igazán. TS szívesen evett volna canellonit, valahogy nem volt rá gusztusom, van ez így. Gondoltam valami sült darálthusis dologra, de félő, az már tényleg túl kevés lett volna hármunknak. Volt viszont zöldbab, némi piros kaliforniai paprika, meg a teljes fűszerarzenál. A sáfrányra esett a választásom és valahogy húsgombóc lett belőle. A husi lazítására és gyarapítására durvára tört kukoricadarát használtam, meg egy incifinci kapribogyót (TS szerint el is maradhatott volna, nekem passzolt az íze). Tehát egy gyors vacsi két személyre igazán, merthogy KicsiCsaj közölte velem egy gombóc után, hogy "nem fnom", végül maradt főleg a köretnél.

Két személyre:
20 dkg darálthús
2 tk kapribogyó
kb. 1.5 ek kukoricadara
só, chili
1 kaliforniai paprika
20 dkg mirelit zöldbab
fél szál póré
2 gerezd fokhagyma
0.5 l húsleves
egy csipet sáfrány
löttyintésnyi száraz sherry
kevés olivaolaj

A darálthúst sóval, chilivel fűszereztem csak, majd hozzákevertem a kukoricadarát és a kapribogyót. Kb. 20 percnyi állás után nedves kézzel kicsi gombócokat formáztam. Egy serpenyőben a szeletekre vágott fokhagymát és felkarikázott pórét megpirítottam. A kaliforniai paprikát csíkokra vágtam és a zöldbabbal együtt az alaphoz adtam. Néhány perc pirítás után felöntöttem a húslevessel, beleszórtam a sáfrányt, majd szépen belepakoltam a gombóckákat. Mikor a zöldségek megpuhultak hozzáöntöm a sherryt, gyakorlatilag ízlés szerinti mennyiséget, de túl sokat nem érdemes. Miután kiment az alkoholtartalma mérsékeltem a hőt és fedő alatt puhára főztem a gombóckákat. Párolt rizzsel tálaltam. Igazán finom lett, enyhén csípős, jól érezhetően sherrys-sáfrányos ízzel és színnel.

Kandírozott ibolyás panna cotta



Ha már lett az az adag ibolyás porcukor és bennem némi csalódás, hogy szárazon eldörzsölve nem kapok igazán élénk ibolyaszínt (bezzeg ha csak egy csepp víz is rácseppen), valahogy egyértelmű lett, hogy panna cotta adalékaként is kipróbálom.

Fél adagot készítettem, de lehetett volna teljes adagot is, azon nyomban elfogyott volna.

3 fő részére:
2 dl tejszín
2 dl tej
2 ek porcukor
1 ek kandírozott ibolya plusz a díszítéshez
2 lap zselatin

A kandírozott ibolyát mozsárban kevés cukorral porrá törtem, majd összekevertem a porcukorral. A tejet a tejszínnel és az ibolyás porcukorral forrásig melegítettem, majd folyamatos kevergetés mellett beletördeltem a zselatint. Talpas poharak alába pár szem ibolyát dobtam és rászűrtem a kész keveréket. Hidegre állítottam, kb. négy órára, persze egy egész éjszaka jobb lett volna, de ki bírja addig :)

Mézes-mandulás palacsinta kandírozott ibolyával



Karácsonyra kaptam Ágitól egy kis üveg kandírozott ibolyát. Napokig csak nézegettem, elképzeltem az illatát, nagyon szeretem ezt az illatot és úgy egyáltalán az ibolyát. Aztán eszembe jutott az ibolyás cukor gyerekkoromból. Csak néha kaptunk, nem árulták csak úgy a boltban. De néha Húsvétkor a búcsúban, vagy valamelyik osztálytársam táskájában akadt egy-egy zacskóval a mindenféle pasztellszínekben pompázó kicsi szívalakú cukorkákból. Hát persze, hogy a lila, az ibolyás volt a legfinomabb. Szóval ilyeneket gondoltam a kis üveg felett, aztán arra gondoltam még nem bontom ki. Még nem.
Aztán úgy alakult, hogy az influenza bennünket is utolért még múlt hét végén és KicsiCsaj eléggé lebetegedett. Nem csak hogy nem evett, de ami lecsúszott jobbára gyorsvonat sebességgel jött ki esténként. Gondolhatjátok mekkora öröm volt, amikor ma reggel palacsintát követelt tőlem reggelit követően. így palacsinta lett az ebéd, nem is akármilyen. A tésztában a liszt negyedét kukoricalisztre cseréltem, cukor helyett mézzel édesítettem és ezúttal nem csak amolyan semleges-bármiveltöltheted palacsinta édességűre. No meg pirított mandulahasáb is került bele és pár csepp mandula-aroma is. Ekkor jutott újra eszembe a kandírozott ibolya. Kitekertem a kupakot és nyaköntöttem magam ibolyaillattal és azzal a fantasztikusan finom ízzel. De hogy kerüljön a palacsintába az ibolya?
Előszőr megszórtam a palacsintasütőbe öntött még folyós tésztát. Bizarr, mintha itt-ott tinta cseppent volna rá. Aztán két szem ibolyát mozsárban durvára törtem majd egy adag tésztát kivettem és hozzákevertem. Az eredmény még bizarrrrabb, a sárgás alapárnyalatnak köszönhetően zöldes-kékes árnyalatú palacsinta. Végül a megoldás: néhány szem kandírozott ibolyát nagyon kevés kristálycukorral együtt porrá dörzsöltem, majd ezt az ízesített porcukrot használtam. Mégpedig úgy, hogy a palacsintákat kevés mézzel meglocsoltam, majd négyrét hajtottam és ekkor szórtam meg a lila porcukorral. íme:

Ruccolás sajtfelfújt



Majorannás sült máj mellé kerestem köretet, illetve fordítva, valamiféle sajtfelfújt mellé kerestem husifélét pár napja. Szombaton szert tettünk egy kosárka ruccolára, így a sima sajtfelfújt egyből valami karakteresebbre váltott előbb csak gondolatban, majd tegnap este tettben is. Pláne, miután a semleges ízű ricottát kiegészítette némi natúr kecskesajt is, no meg egy kis aprított fekete olajbogyó. Muffin formákban sütöttem, hihetetlenül könnyű, illatos és ízes lett. A májacska és a felfújt mellé még egy kis színpompás mandarinos hagymás zöldsaláta is került.

Hozzávalók 6 muffinhoz:

200 g ricotta
50 g reszelt parmezán parmezán
50 g kecskesajt
1 maréknyi ruccola
3 ek magozott fekete olajbogyó
1 duci gerezd fokhagyma
1 ek finomra vágott snidling
2 tojás
2 csapott ek kukoricaliszt
só, bors
olivaolaj

Az olajbogyót, fokhagymát, snidlinget és a ruccolát finomra metélem. A ricottát és a többi sajtot alaposan összekeverem, majd hozzáadom a két tojást és az aprított hozzávalókat, végül lazán belekeverem a lisztet. A muffinformákat kikenem olivaolajjal, majd szétosztom a masszát a hat formába. 170 C-on addig sütöm, amíg a teteje szép piros nem lesz.Amíg sül, a májat fokhagymával és majorannával megsütöm, mikor elkészült enyhén sózom, felszeletelem, majd kevés erdei gyümölcsös balzsamecettel meglocsolom. A salátához pedig meghámozok és karikákra vágok 2 mandarint és egy fej vöröshagymát, majd hozzávágok pár levélnyi tépkedett fejessalátát, fél kaliforniai paprikát, végül egy kevés ruccolát. Sózom, borsozom, majd kevés extra szűz olivaolajjal meglocsolom.

Nyaralós csirke



Merthogy még mindig ott tartunk, hogy mikor lesz már végre jó idő.... S ha a nap nem süt, hát főzzünk valami napsütést. Számunkra a napsütés e két utóbbi nyáron egyet jelentett a spanyol ízekkel. Tavalyelőtt Katalóniát vettük célba, tavaly pedig autóval jártuk be Andalúziát. Ezt az ételt, illetve valami ehhez hasonlót Malagához közeli szállásunkon főztem, engedve a helyi zöldségválaszték és az élmények hatásának. Akkor is ízlett, de most különösen...Hozzávalók 4 fő részére:

8 db csirke alsócomb
1 nagyobb padlizsán
4 szem paradicsom
1 doboz hámozott paradicsom konzerv
1 szál póréhagyma
4 gerezd fokhagyma
kb. 125 g kisebb barnacsiperke
4 ek magozott fekete olajbogyó
3-4 ág kakukkfű
10 bazsalikomlevél
fél dl száraz sherry
olivaolaj
só, bors

Az elkészítése pedig roppant egyszerű. A csirkecombokat megmossuk, bőrüket eltávolítjuk, majd egy tűzálló tálban megágyazunk nekik (én ezúttal egy pataki tálban készítettem): A karikákra vágott póré felét, 2 gerezd nagyobb szeletekre vágott fokhagymát, a kb. fél centis karikára, majd a csíkokra vágott padlizsán felét, pár szem negyedelt gombát és a 2 szem cikkekre vágott paradicsomot a tűzálló tál aljába dobáljuk. Az egészet enyhén megsózzuk, borsozzuk és meghintjük pár nagyobb darabokra tépett bazsalikomlevéllel végül kevés olivaolajjal meglocsoljuk. Ezen szépen elrendezgetjük a besózott csirkecombokat, majd a maradék zöldséget rápakoljuk. Megszórjuk az olajbogyóval, bazsalikom maradékával és néhány ág kakukkfűvel. Egy tálban villával összetörjük a konzerv paradicsomot, elkeverük a sherryvel,
sóval, borssal ízesítjük, majd az egészet a zöldséges hús tetejére öntjük. 170 C-os sütőben lefedve sütjük 50 percig, majd fedél nélkül kap még egy fél órát. Amolyan szerencsés véletlen volt, hogy mikor ez elkészült épp mehetett a sütőbe a dagasztott, kelesztett lepénykenyérke, így friss, ropogós héjú kenyérrel tunkoltuk ezt a pompás paradicsomos szaftot. Friss érett paradicsomból persze még finomabb...

Sültmalac, sör–bor, hagyma, krumpli



Részlet az Enciklopédia Galactika [kicsicsaj változatból]:
Maakoc ['mɑ:kʊc] I. (pig) régies nevén malac. Valamikor a földön élt emberhez igen hasonlító négylábú, a párosujjú patás (Artiodactyla) rendjébe, a disznóalakúak (Suina) alrendjébe tartozó mindenevő állat. II. (pork) régies nevén sültmalac. A földi ember (Homo sapiens) által fogyasztott étel, amelyet a ~ húsából készítenek
Sajnos az Enciklopédia Galactica nem tér ki az elkészítés menetére. Viszont legjobb tudomásunk szerint valamikor a galaktikus időszámítás előtt, a földi kr.u. (kronos universismus; egyetemes idő) számítás szerint 2007 év végén valahogy így készítették el:


Mivel a malacot vagy sörben vagy borban jó sütni, így a leghelyesebben akkor járunk el, ha mindkettő kéznél van. Jelen esetben a sört a szakács megöntözésére használjuk, mivel sütéshez bort használunk, mégpedig vöröset és fehéret is. Floyd örülne. :) Így szilveszterkor a pezsgő mellé igazán illik.

Hozzávalók:
  • 70 dkg bőrös malachús
  • 1 dl fehérbor
  • 7-8 gerezd fokhagyma
  • 1 ek zsiradék – ehhez nem igazán illik az olivaolaj :)
Fűszerezéshez
  • őrölt kömény
  • cheyenne bors
  • provancei fűszerkeverék

Mázhoz
  • 10 dkg barnacukor
  • 1 dl vörösbor
  • 5 dl hús alaplé
  • 1 csillagánizs
  • 6 szegfűszeg
  • 1 kávéskanál őrölt chili
A malac bőrét beirdalom. A fűszereket összekeverem és a húsba dörzsölöm, vigyázva, hogy a bőrére ne kerüljön. A malacot pár óráig hagyom érni a főszerekkel, majd fóliával letakarva a zsiradékon a fehérborral és a fokhagymával közepes lángon (170˚, hőlégkeverés) kb 1 óráig lefedve párolom. Közben a mázat elkészítem. A cukrot megolvasztom, hozzáadom a vörösbort, majd a húslevest és a fűszereket. Ezt besűrítem. A malacról leveszem a fóliát és még háromnegyed órát sütöm, sűrűn megkenegetve a bőrös részt a mázzal.
A máz receptjét és ötletét bogármestertől vettem.

Köret: burgonypüré és sörben (minő véletlen!) párolt vöröshagymából állt. A hagymák így készültek. Megpucoltam őket, majd kb. egy ujjnyi olajon megpirítottam. Felöntöttem sörrel, hogy ellepje. Sóztam, majd közepes lángon addig pároltam, amíg a lé nagyjából a harmadára fogyott (fél, egy óra).
TS

Bazsalikomos polenta grillezett zöldségekkel



Kint zuhog a hó. Most épp az ég helyett a tetőről. De legalább olvadt és sütött egy picit a nap. Látni ugyan nem nagyon láttam, valahogy olyan volt, mintha egy pohár tejben imbolyogna egy eltévedt úszóklasszis szentjánosbogár... de a tudat. Nem baj, jó színeset főztem - ma is, amolyan télűzőként, napcsalogatóként. Ez az ízkavalkád, igazi nyári ebéd kerekedett!

2 személyre:
15 dkg kukoricadara
1 ek olivaolaj
4-5 bazsalikom levél
2-3 ek parmezán
10 kisebb barnacsiperke
fél rúd póréhagyma
2 kisebb paradicsom
1 szál angolzeller
2 ág szurokfű
10 dkg zöldbab
néhány vékony szelet sonka
pár szál snidling

A kukoricadarát fél liter sós, olivaolajos forró vízbe szórom, majd rendszeresen kevergetve sűrű polentát főzök belőle. Mielőtt elkészülne a bazsalikom leveleket vékony csíkokra vágom, majd hozzákeverem. Egy kisebb négyszögletes kerámia tálat vékonyan kiolajozok, majd belesimítom a kukoricakását. Parmezánt reszelek a tetejére és sütőben, grillfokozaton pirosra sütöm. Eközben a gombákat mérettől függően negyedelem, vagy felezem. A pórét és az angolzellert kb. 1 centis karikákra vágom, a paradicsomot nagyobb darabokra szelem. A zöldségeket sózom, borsozom, megszórom friss szurokfűvel, meglocsolom egy kevés olajjal, majd kisteljesítményű grillfokozaton 15 percig pirítom. Az egész zöldbabokat lobogó vízben pár percig főzöm, majd rögtön hideg vízbe szedem, így szép zöld marad. 4-5 zöldbabot egy-egy szelet sonkába tekerek, egy-egy szál snidlnggel átkötöm és a tekercseket a grillezett zöldség tetejére teszem és további 8 percig sütöm.

Marcipán semifreddo sárgabarackkal és málnával



Ez a finomság még Karácsonyra készült. Nagyon könnyű, habos, elkészíteni se különösebben macerás. A rengeteg sütemény közepette nem is tűnt fel milyen fincsi, de pár nappal utána... hmmmm... Az eredeti recept az Essen und Trinken 2006. 4. számában olvasható, néhány részén változtattam. Sárgabarack befőtt helyett narancsos gyümölcsteába áztatott aszalt sárgabarackot, no meg egy kevés mirelit málnát használtam. A cukor mennyiségét lecsökkentettem, de az eleve édes marcipánnak köszönhetően számomra még így is elég édes lett. íme:

150 g marcipán
4 közepes méretű tojás
120 g cukor
3 lap zselatin
1 ek vaníliakivonat
25 ml rum
400 ml tejszínhab (200 ml habtejszínből)
2-3 ek mirelit málna
100 g aszalt sárgabarack
2 dl narancstea

Az aszalt sárgabarckot úgy négy órával a desszert készítése előtt beáztattam. A marcipánt kislyukú reszelőn finomra reszeltem. A zselatint hideg vízbe áztattam és félretettem. A marcipánt a cukorral, tojással és rummal együtt vízfürdőn 10 percig habverővel habosítottam. A végére a marcipán és a cukor is teljesen felolvadt és egy viszonylag sűrű, de habos masszát kell kapnom. Mikor elkészült a tűzről levéve apránként hozzáadagoltam a kinyomkodott zselatint és további öt percig habosítottam, majd lehűtöttem. A tejszínt kemény habbá vertem, majd a teljesen lehűtött masszába forgattam. Egy kisebb tortaformát és egy őzgerincformát kibéleltem folpackkal, majd kiraktam a sárgabarackkal és málnával. A masszát szétosztottam a formákba és lefedve fagyasztóba tettem. Tálalás előtt tányérra borítottam és mirelit gyümölcsöt adtam mellé. A desszert nem fagyott keményre, így nem kellett sokkal a fogyasztás előtt előkészíteni.

Joghurtos csirke cukorborsó hüvellyel



A borsó mindig is nagy kedvencem volt, de valahogy soha nem ettünk cukorborsó hüvelyt, maximum gyerekes csínytevésből oviban. Első találkozásom még jó tíz éve esett meg vele, egy München közeli kisváros piacán. Aztán el kellett telnie újabb öt évnek és odébb kellett költöznöm 20000 km-rel ahhoz, hogy rajongójává és még ha csak átmenetileg is, de rendszeres fogyasztójává váljak a sznupinak (merthogy snowpea után szabadon nálunk sznupi a neve). Itthon azóta, ha szezonja van előfordul a tányérunkon, no meg azért néha csak a habzsidőzsi kedvéért is. Most karácsonyi menű része lett volna eredetileg, aztán valahogy kimaradt, megmaradt. Lett belőle finom wokban készült ebéd Szilveszter előtt pár nappal.

Hozzávalók 3 személyre:
1 csirkemell filézve
2 pohár natúr joghurt
2 nagy gerezd fokhagyma
fél csokor petrezselyem
1 doboz borsóhüvely (kb. 15-20 dkg lehetett)
fél piroshusú paprika (pl. kápia)
kevés angolzeller
1 bögre főtt jázminrizs
2 ek napraforgóolaj

fehérbors

A csirkemell filét csíkokra, majd kisebb darabokra vágtam. A natúr joghurtot összekevertem a finomra vágott fokhagymával és petrezselyemmel, sóval, borssal, majd a húst belekevertem és félretettem úgy bő 2 órára. A pácolás után a wokot felforrósítottam, majd kevés olajon hirtelen megsütöttem a húst. Mikor megsült hozzádobtam a borsóhüvelyt és 1 bögrényi kis darabokra vágott angolzellert, végül a karikákra vágott paprikát. A zöldségeket nem sütöttem túl, még finom roppanósak maradtak. Enyhén utánsóztam, borsoztam, végül belekevertem a főtt rizst. Az egészet óvatosan átforgattam és megszórtam még egy kevés petrezselyemmel.

KicsiCsaj szülinapi tortái



Kedves Maci!

Az úgy volt, hogy kb. négy-öt hónapja már elábrándoztam ezen a Te szupercsíkos tortádon, hogy egy életem, egy halálom én ezt biza kipróbálom. S mikor máskor, mint az ifjú hölgy második szülinapja alkalmából. Aztán behavaztunk. Az még hagyján, hogy a szó valódi értelmében, de átvitt értelemben is. Első karácsonyunkról lévén szó új lakáskánkban mindketten, sőt Kicsicsajjal együtt mindhárman beleadtunk apait, anyait, hogy igazán emlékezetes legyen. Készültek a mézeskalácsok, bonbonok, menűsorok és elkészült a nagy haditerv is, most inkább lemondunk a saját torta gyártás örömeiről és megelégszünk egy krémes-habos csodával a közeli, elég jó cukrászdából. Aztán az a fránya idő, meg a helyi cukrászok istene közbeszólt és gyakorlatilag néhány órával lecsúsztunk a tortarendelés határidejéről.

így új haditerv készült, TS munka után elkanyarodott egy helyre, ahol utolsó pillanatban is terem romlatlan mascarpone, meg tejszín és nem volt más hátra, mint vállalni a sorsom és megsütni a csíkos tortát. Az még hagyján, hogy két habzsákom nincs (még mindig nincs egy sem), de alakítható tortakarikám sincs. De mit nekem ez, nekiláttam. Sőt, ha már lúd, legyen szép dundi, egy adag tésztából én biza kettőt sütöttem. Egyet, úgy 10 cm átmérőjűt a nagy napra, 24-re estéjére, amikor csak magunk ünnepeltünk (hogy mennyire fogja ezt úúútálni az én kislányom pár év múlva, de nálunk a 24-e, szülinap ide vagy oda a szűk család Karácsonya) és egy méretesebbet másnapra, a családi szülinapozásra, karácsonyozásra.

Valahogy már az elejétől gyanús volt nekem a dolog, de rá nem jöttem volna, csak a végeredmény láttán, sütőpapír helyett zsírpapírra kerültek az én tortakarikáim és piskótatésztáim, s annak rendje és módja szerint amúgy rendesen bele is ragadtak. így nem elég, hogy az egészben felvert tojásból valahogy mégsem lett olyan jó kis habos piskóta és a holmi fagyasztószacsikba töltött piskótatészták remegve, el-elcsöppenve kunkorodtak, néha löttyentek a papírra, mondanom sem kell korántsem szabályos távolságokra egymástól és korántsem párhuzamosan, de még a zsírpapír fecnik lefejtegetésével, lekapargatásával is meg kellett küzdenem. S a kegyelem döfés az álnok tortától a setupnál jött csak: a tortakarika kerületéhez képest alulméreteztem az oldalának szánt piskótát, így toldoznom kellett, no meg a zsírpapíros akcióm miatt a teteje csigalap is kisebb lett, mint kellett volna. Ja, aztán a krém sem lett elég, így negyedik rétegnek kapott egy kis panna cottát, ami viszont elfelejtődőtt a nagy fadíszítésben és már szépen készre szilárdult, mire észbe kaptam. Ez lett a nagy, utolsó pillanatban készült tortakatasztrófa csúcspontja. A másik torta egy teljesen sima túrótölteléket kapott, sok málnával és némi pirított mandulával.
De a sok bajlódás ellenére a torta sikert aratott (amolyan tömör gyönyör a sok mascarponés krémtől). Főleg Nagypapi S.K. készített marcipán manóival, gombájával, télapójával. KicsiCsaj mindkét tortáján vagy háromszor-négyszer fújta el nagy boldogan a gyertyát, aztán jóízűen nyalt bele a krémbe. S most látom csak, hiába a csinosabbik oldala, lefotózni nem a béna agyontoldott felével sikerült??? Azért nem vagyok ám az a feladós típus, egyszer kevésbé hektikus állapotok közepette lesz még nekem precíziósan sütött, szépséges csíkos tortám is!

Spárgával töltött sült gombafejek



Amolyan karácsonyi luxusholmiként került a kosarunkba egy szép csomag zsenge zöldspárga, amit aztán minél tovább élvezendő, takarékosan két-három ételben használtam el. Az egyik, s szerintem legfinomabb ez a sajtkrémes spárgaraguval töltött gomba lett, némi feketeerdei sonkával díszítve, csak a színbeli összhatás kedvéért :)

A hozzávalók 2 fő részére:

6 szép nagy barnacsiperke kalap
2 szál újhagyma, vagy fél csomó snidling
10-12 szál vékonyabb zöldspárga
2 ek natúr sajtkrém
só, bors, olivaolaj
kevés friss kakukkfű
6 vékony szelet sonka





A gombákat áttörölgettem, majd enyhén megsózva, borsozva, kevés olivaolajjal meglocsolva elősütöttem 170 C-on, kb. 15 percig. Ez idő alatt a spárgák fás végeit levágtam, egycentis darabokra vágtam, de spárgafejeket egyben hagytam. A zöldhagymát is felkarikáztam és a spárgával együtt nagyon kevés olajon megpároltam. Picit sóztam, majd hozzákevertem a krémsajtot és egy kevés friss kakukkfűvel ízesítettem. A félig sült gombafejekből kiöntögettem a képződött levet, majd megtöltöttem a spárgás ragúval és egy-egy sonkarózsát biggyesztettem a közepükre. A sütőben további 20 percet sültek. Metélőhagymás bulgúrral és piros húsú paprikával tálaltam.

Csaaapom télen, nyáron



Már negyedike van, ideje felébredni, mindenkinek boldog új évet kívánni, klaviatúrát magamhoz ragadni és mindenféle, még tavaly év végén készült finomság receptjeit megosztani Veletek. No meg persze mesélni, ezt-azt.

Az ez-az most első sorban KicsiCsajról fog szólni, még ha közvetve is, aki amolyan telelésen és immunerősítő kúrán Mamázik-Papázik a szüleimnél. Már csak azért is, hogy ne rögtön az első héten dőljön ki a friss bölcsis vírusoktól. Még Karácsonykor maradt ott, holnap megyünk érte, de már nagyon-nagyon hiányzik. Ő szótárában csaapom a paradicsom, kapaccsó a savanyúkáposzta, szaaam a szalámi és sajtóka a sajt. Mióta nincs itthon, kihasználva hogy végre lehet, szinte húsmentesen főztünk. Be kell valljam, én személy szerint nagyon élveztem. A hűtő zöldséges és mirelit zöld részét szinte teljesen kiürítettük. Készült gombás, paradicsomos lepény, spárgás májas quiche, spárgával töltött gomba, spenótos fetás tészta, mozarellás paradicsomos rétes. No meg irdatlan mennyiségű narancsot és mandarint is ettünk lelkifurdalás nélkül, hiszen ki enné egyébként jó ízűen, amikor kuncsorgó szemecskék és tátogató száj ellenére azt kell mondania gyerkőcének, hogy te nem ehetsz belőle, mert beteg leszel tőle (citrusallergiája van). Persze, azért volt szilveszteri mázas malacsült és újévi füstölt combos lencseleves is. De receptek majd később...
így szépen elfogyott a több fürtnyi paradicsom is, ami szinte állandó konyhai résztvevő, sajnos évszaktól függetlenül. Miért sajnos? Mert bevallom, bármennyire kényelmes is úgy érzem, nem igazán jó ez így. Pár hónapja beszélgettünk TS-sel valami zöldségféle érési idejéről, no meg a háztáji csirkékről, hogy mikor kerültek otthon előszőr az asztalunkra egy-egy éven belül. Meglepődtem magam is, amikor még ha szülinapokhoz és mindenféle jeles napokhoz kötve is, szépen fel tudtam sorolni, hogy melyik zöldségfélét mikor vetik, palántázzák, mikor kerül a fóliába, mikor szabad földbe és melyik gyümölcsfa virágzik legelőbb, mit mikortól lehet eszegetni. Mikor érkeznek a kiscsibék, majd a kiskacsák és mikor készül az első raguleves, no meg az első tejfölös csirke, kacsasült. Mikor vágják le az utolsó két kakast és sorolhatnám még. Szóval valahogy hiányzik a hiperszupermarketekből a családi háztáji és kert adta természetes tudás.

Mert mi van most? Jobb esetben a piacon szembejönnek az évszakok. Kicsit összemosódva ugyan, de egész jól elkülönül a tavaszi, nyári, őszi, téli választék. Igaz, azért vagy jó másfél hónappal korábban örülhetünk a zsenge tavaszi zöldségféléknek, mint a kertben. Arról nem is beszélve, hogy most is összefutunk málnával, eperrel, igaz luxusáron. Az áruházak pultjain meg mondhatni non-stop kánaán van. Persze paradicsom is terem egész évben és hála pl. a Gabojsza által is említett spanyol importnak, jobbára megtalálom a kedvelt ízű, illatú fürtös fajtát. így, ha epret nem is veszünk (komoly lelki traumát okozva ezzel magamnak, pláne most, amikor társbérlővel osztozom a saját étvágyamon), paradicsom és zsenge újhagyma mindig hazagurul velünk a piacról. Kicsicsaj pedig évszaktól függetlenül boldogan eszegeti a csaaapomot. Leginkább a leves magjait. A keményebb húsát némi rábeszélés árán, a héját pedig többnyire visszaküldi a feladónak :). Én pedig örülök, hogy ezt legalább megeszi, mert mint említettem párszor húsevő a szentem és ezzel párhuzamosan zöldségkerülő. S hogy mi lesz a tudással? Azt hiszem gondom lesz rá, hogy sűrűn teleljen, tavaszoljon, nyaraljon, őszöljön a Mamáéknál, így ha másban nem is, abban felfedezze az évszakok változását, hogy biza annál a nyár végi lédús paradicsomnál semilyen import paradicsom nem jobb ízű és szebb színű! Sem télen, sem nyáron...
Copyright @ 2007-2009 lilahangya