Amiben semmi érdekes nem lenne, ha nem lenne igaz az, hogy nem szoktam sütni és annyira nem is szeretem. Illetve volt időszak, amikor a délutáni tejeskávé mellé leszaladt valamilyen kekszecske mindig, de az eredménye is meglett, inkább felhagytam vele. Kicsicsaj túlzott kekszfogyasztását sem támogatom, igaz, úgynevezett útikeksz mindig van az autóban, éhenhalás ellen. De miután a rafinált, frissen uzsonázott bölcsödés így is keszket követel hazafelé egyértelművé vált, hogy hiba van a rendszerben: a keksz nem funkcionális élelem, hanem habzsidőzsi kellék. Persze habzsidőzsi kell néha, így nem tudtam ellenállni tegnap ennek a snickerdoodle néven elhíresült harapnivalónak. Wiki segített, mint már annyiszor, íme egy rövid szösszenet az eredetről, a szokásos ki sütötte előbb versenyről és névről.Már a recept olvastán érezni véltem a piruló fahéjas cukor illatát, s nem tagadom nagyon finom is lett. Persze, hiába tanultam még az iskolában is, hogy a keksz sütés közben terül, mint a Nagyalföld, csak túl közel pakoltam őket egymáshoz, így egyik-másik össze is nőtt. Véletlen folytán kétféle végeredmény született: az egyik tepsi kekszecskéi szélükön ropogósra sültek, de belül puhábbak, lágyabbak maradtak, míg a másik adag amolyan szép piros pattanós keksz lett. Nekem a puhább belsejű jobban ízlett, de ez pusztán ízlés dolga. Azt viszont nagyon is el tudtam képzelni, hogy ad egy, frissen, melegen tölcsérre, vagy sodrófára csavarva milyen jó kis fagyitálka lesz belőle, a ropogósat pedig apró morzsákra törve vaníliafagyira hintve szintúgy kedvemre valónak találtam. Kipróbálom majd ezt is, azt is.
A recept úgy 15 kekszre a következő:
4 ek sótlan vaj
1/3 csésze cukor
1/3 csésze barnacukor
1 tojás
1 csésze liszt
1 ek kukoricakeményítő
1/2 tk sütőpor
1/4 tk só
A tetejére:
1/2 csésze cukor
2 tk őrölt fahéj
1 tk őrölt szegfűszeg
A vajat habosra keverem, majd hozzáadom a cukrokat és tovább keverem, végül jön bele a só is, majd a tojás. Mikor sima krémes apránként beleszitálom a liszt, keményítő, sütőpor elegyet és addig kutyulom, míg egynemű nem lesz. A recept a sütőpor helyett baking soda ír ill. máshol cream of tartare-t olvastam, de ezek itthon nem lévén sütőporral helyettesítődtek. Evőkanállal, kézzel, teáskanállal - kinek hogy tetszik - gombócokat formázok, amiket meghempergetek a fűszeres cukorban, majd a gombóckákat sütőpapírral bélelt tepsibe sorjázom. A tisztes távolság megtartása ajánlott! Jön némi lapogatás, kanállal, vagy csak úgy tenyérrel, majd egy teáskanálnyi cukros keverék a tetejére és irány a sütő: 170 C, előmelegítve, alsó-felső módban, úgy 15 percre. Ilyenkor érdemes megkukkolni, ha ropisabb szeretnénk, adjunk még neki néhány percet, ha puhábbat, jöhet ki a sütőből.
Megjegyzés: Én kézzel formáztam olyan kókuszgolyó méretűeket és tenyérrel lapogattam, de így elég vékonykák és nagyok (8 cm átmérőjűek) lettek. Legközelebb kisebbekre próbálom és vastagabbra is hagyom, azt hiszem. A szegfűszeg abszolút nem rontott rajta, a fűszeres cukor pedig más fűszerrel is kipróbálandó (pl. rózsabors milyen lehet a cukor mellett?)!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése