Rózsasorbet




Ahogy beköszöntött a tavasz és szép lassan virágba borult minden elbűvölten olvastam Palócprovence és Napmátka tűzhelyén készülő mindenféle virágos kivonatokról, szirupokról, ecetekről. Aztán persze kipróbáltam én is ezt-azt. Készült bodzaszörp, itóka, no meg akác, amiből sorbet is lett. Az ibolya nagyjáról épp, hogy lemaradtam, illetve amim volt azt részben elbaltáztam, mert én balga nem néztem utána, hogy az ibolya színanyaga hő hatására barnul és nem jön ki szépen higított alkoholban sem... Na azért lett egy kis fagyi ismét némi kandírozott ibolyával. Aztán volt az orgona, ezt nem mertem megkóstol(tat)ni, talán majd jövőre.



És eljött a rózsák ideje, előbb a bazsarózsáé, amit én kislánykoromban kellerózsának hívtam. A történet annyi csupán, hogy amikor egyszer hazafelé ballagtunk talán anyával az oviból Julcsi néni épp kint álldogált a domb tetején, a kis házikója kapujában. Julcsi néni már akkor öregebb volt, mint én azt valaha is képzelni tudtam, hogy milyen öreg tud lenni egy ember és öreg derűjéből mindig jutott egy simogatás, egy kedves szó, egy kocka süti és egy-egy kérdés.

Úgy, mint azon a délután is: Kislány, kell-e rózsa? Kellett hát! Rajongásig szeretem azóta is, a nevem napja és szülinapom virága a kellerózsa. Szóval a bazsarózsáról is lemaradtam, épp nem jártunk otthon, voltunk előtte és értünk utána, de nem akkor, amikor virága teljében volt. Aztán virágba borultak a rózsák, többek között az a hihetetlenül illatos gyönyörű, bársonyos vörös rózsa, azt hiszem fajtáját tekintve Rosa centifolia Rote Woge. És Napmátka napfénnyel átitatott rózsaszirupja csak nem hagyott nyugodni... Erre ugyan nem vállalkoztam, de elhatároztam, hogy elkészítem a saját rózsaszirupom. Kértem és kaptam is otthonról pár fej gyönyörűn kinyílt rózsát, kicsit körülnéztem rózsaszirup recept ügyben, aztán szokás szerint mentem a magam feje után. A készítés technológiáját illetően olvastam meleg és hideg készítésről is, én a meleget választottam. Azt szerettem volna, ha nem csak illatos, de ízes is és szemnek is szép. Ezért én jó édesre készítettem és a színét egy kevés citromsavval csalogattam elő. Működött és a recept jónak tűnik, úgyhogy ismétlés következik...


Hozzávalók kb. 0.5 liter rózsasziruphoz:
2 bögre cukor
500 ml víz
6 rózsa
1 kk citromsav

A cukorból szirupot főztem. A rózsa szirmokat lecsipegettem, leöblítettem és a szirmok tövénél levő fehér részeket kiszedegettem. Beletettem egy csatos üvegbe, a szirupba belekevertem egy kiskanálnyi citromsavat és melegen a rózsára öntöttem. Lefedve pár órára félretettem, majd leszűrtem és felhasználásig hűtőben tároltam.

Ami pedig a felhasználást illeti, kb. a felét friss narancsot vagy citromot belefacsarva és ásványvízzel higítva, jól behűtve megittuk. Egy adagból viszont rózsasorbet készült. Gyönyörű lett, valahogy olyan ragyogó rózsaszín, diszkréten rózsaillatú, -ízű. Kísérőnek ide is citromot tettem és vízzel duplájára higítottam.

Hozzávalók 0.5 l sorbethez:
250 ml rózsaszirup
1 citrom leve
250 ml víz

A hozzávalókat összekevertem és fagyigépben fagyasztottam. Díszítésként tettem rá mentát, de
igazándiból remekül passzol is hozzá.

Hasonló alapanyagokból

1 megjegyzés:

napmátka írta...

De gyönyörű! Ráadásul Te sokkal inkább megfelelő fajtát használhattál gasztronómiai célokra.
Ezt a szirupot én is kipróbálom jövőre. (igaz, hogy melegen készül, de sokkal kiadósabb és gyorsabb, mint az enyém.)

Copyright @ 2007-2009 lilahangya