A szalakáli, az a jó büdös ammóniaszagú, már nem is tudom mióta hevert egy kis kosár alján a kamraszekrényben. Pedig nem véletlenül vándorolt anno a bevásárlókosárba. Mamámnak voltak olyan sütijei, amibe kellett. Ezek közül az ötlapos kávékrémes sütit hú de nagyon szerettük. Gyanítom ennek szántam én ezt a pici adag szalakálit. A múltkorjában viszont az interneten jártamban-keltemben találkoztam ezzel a sós keksz recepttel. Persze nem volt hozzá minden itthon, de ami volt, abból ez kerekedett, akarom mondani fodrozódott. Végül is nem is volt olyan büdös sütés közben...Hozzávalók:
30 dkg liszt
30 dkg kukoricaliszt
15 dkg margarin
15 dkg pizzamozarella
1 ek parmezán
1 tojás
1 dl tejföl
1 tasak szalakáli (1.5 dkg dr Oetkertől)
1 tk só
a tetejére durva só, chilipor, szezámmag
A szalakálit 1 dl vízben feloldottam, majd összekevertem a liszttel, tojással, egy teáskanálnyi sóval és a reszelő durva fokán lereszelt margarinnal és mozarellával. Hozzákevertem a tejfölt is és teljesen simává gyúrtam. Kisebb adagokban (csak úgy kézzel gombóckákat leszakítva) nagyon vékonyra nyújtottam, őgy húsz centi hosszú és két-három centi széles szalagokra vágtam és vajjal kikent tepsire gyűrtem őket. 200 C-on jó ropogósra sütöttem őket. így készült az alapváltozat. Egy részét viszont nyújtás közben megszórtam durva sóval, másik részét chilivel, majd egy további adagot szezámmaggal. Egy jó nagy tálnyi lett belőle, de sitty-sutty elfogyott. Nekem a chilis lett a kedvencem.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése