Gyerekkori emlékek

Grenadintól kaptam ezt a játékra invitálást és két emlék ugrott be azonnal. Egy képekben és egy másik kellemetlen óvodai ízekben (mindenkinek vannak rossz óvodai kajás emlékei?) Még egészen kicsi voltam, amikor apukámmal és nagyobbik tesómmal együtt telente a közeli erdőbe jártunk söprűvesszőt vágni, tudjátok, olyan jó kis masszív söprűhöz, ami olyan, mint a boszorkányok söprűje és amit aztán a téli hótakarításnál bőven lehetett forgatni. Serefinnek hívták, hívják azt az erdőrészt mifelénk, nem is tudom, talán ártéri erdő, talán a Gemenchez tartozott. Rengeteg volt a vad benne, mindig sok őzet, vaddisznót, vadnyulat, alkalmasint szarvast is láttunk. Egyik ropogós havú ragyogó téli reggel is hasonló célból jártunk arra, jól be voltam bugyolálva és mintha szánkón húztak volna. Anyukám gondosan szalonnát és kenyeret csomagolt, hogy a tűznél megsüssük és termoszban teát. Emlékszem, ahogy sütögettünk, a tűz felett remegett a levegő és nem is messze tőlünk jó néhány őzike álldogált és mintha a levegővel együtt táncoltak volna a ragyogó napsütéses reggelnek.

Az óvodás emlékem pedig a nem szeretett Vali óvónénihez fűződik. Aki akár akartam, akár nem belém tömte az ételt, így a csirke comb bőrét is no meg a meleg tejen megülő bőrkét is. Amiket azt hiszem mindig is utáltam. Amolyan rosszullevősen utáltam. Persze most sem lett másként... ő meg kiabált velem, a balga. A lényeg a lényeg, csinos fóbia kerekdett belőle, a mai napig nem vagyok hajlandó megenni sem ezt, sem azt... Hogy mi értelme volt? Nem tudom, de lehet, hogy Vali óvónéni gyerekei is utálnak ezt-azt, legalább is nem lepődnék meg rajta...

Hasonló alapanyagokból