Kördés - mióta és miért főzök?

Azt a kedves kérést kaptam Krisztinától, az ízkaraván blog szerzőjétől, hogy meséljek arról mióta és miért főzök? Jól esik mesélni róla, mert igazán szenvedély a főzés számomra. Ha jól emlékszem úgy 12-13 éves lehettem, amikor gyakorlatilag egész nyáron mentesítettem anyukám a főzés alól. Mikorra ő hazaért a bölcsiből, ahol dolgozott már készen volt az ebéd vagy vacsora. Persze idáig el is kellett jutni. Arra nem emlékszem mi volt az első ténykedésem, hogy mikor kezdődött és az elejétől fogva szerettem-e... Annyi azonban bizonyos, hogy családom nőtagjai, beleértve az anyukám, a húgom, én magam, sőt már KicsiCsaj is igen fejlett tyúkanyó génekkel rendelkezik. S bizony nálunk a tyúkanyóság génje szorosan kapcsolt a fakanálforgatás génjével is. Óvodában pedig fakanál volt a jelem, megjegyzem, utáltam, pláne a bölcsis cseresznye után... Valahogy úgy érzem, mintha mindig ott lettem volna a konyhában és mintha anyu mindig is mutatta volna, hogy mit hogyan kell. A mai napig az az a hely, ahova összegyűlünk, s mikor anyukám főz, jókat beszélgetünk, nevetgélünk. Kuktáskodtam anyu mellett is, apu mellett is, majd egy idő után sitty-sutty ment minden a maga útján. Persze, kisgyerekkoromban kifejezetten nehezményeztem ezt... főleg a mosogatást, diópucolást, mákdarálást vagy épp cukros-vajas krém keverést.
Mindezek után viszont nem hiszem, hogy túl nehéz lenne a miértre válaszolni... mert azokat a tyúkanyó géneket tovább kell adni és különben is, imádom csinálni. Néha olyan, mint egy alkotófolyamat. Ahogy elképzelem fejben az ízeket, hiszem harmonizálni fognak egymással. Ahogy szétdörzsölöm a tenyeremben a szárított fűszert, vagy aprítom a friss zöldfűszert... és utolér az illata... kell ennél jobb és több? Egyfajta szerelem ... ez is...

Hasonló alapanyagokból