Klasszikusok régen és ma

Elsőre a cigánypecsenye elnevezés tűnik az ételre a leginkább illőnek, de ez nem az. Mert változtatni kell. Változtatunk a recepteken az ízlésünk, a rendelkezésre álló alapanyagok, az egészség, vagy éppen a korszellem miatt. Mert , hogyan is állunk a hagyományainkkal?

Megmondom: sehogy. Diszharmóniában vagyunk velük.

Nézzük a konkrét példát:

Kicsicsaj megbetegedett (persze péntek este lett köhögős, lázas, orrfújós) így a szombati reménykedés után ma reggel elvittük az ügyeletre. Hazaérve igencsak ebédidő közeledtével az én "hangyám" kiszagolta, hogy egyik szomszédunk hagymás húst készít.

(— husiiiiiii — mondja kicsicsaj)

— Cigánypecsenye — mondom.

A mi háztartásunkban nem szokott sem karaj, sem egyéb disznóhús lenni. Kedvesem nem igazán szereti a zsírban sült étel ízét. Fokhagyma azért mindig van :)

Így íme a recept:

• ½ kg pulykamell
• 2 fej vöröshagyma
• 8-10 gerezd fokhagyma
• 4 csík füstölt szalonna
• só
• étolaj
• pirospaprika

A vöröshagymát karikákra vágtam, sóztam és üvegesere dinszteltem, majd kiszedtem és egy tűzálló tál aljára helyeztem. a pulykamellet szeletekre vágtam. A fokhagymát kevés olajjal, sóval mozsárban pépesre kevertem. A szeleteket bekentem a péppel, majd a forró olajban megpirítottam, utána a hagymára halmoztam és 30 percig 180°-on sütöttem. Közben a szalonnacsíkokat bevagdostam, megpirítottam. Tálalásnál a szeletekre helyeztem a szalonnát, majd meszórtam pirospaprikával. Isteni quiche volt a köret.

Mi ez ha nem a cigánypecsenye változata?

UI.: Tudja valaki, hogy a Horváth Ilonában miért nincs benne a Cigánypecsenye?

Hasonló alapanyagokból