Spenót pesto

Tartozom egy vallomással, megszerettem a diót. Ez ellen hevesen tiltakoztam sokáig, még magam előtt is. Merthogy gyerekkoromban ki nem állhattam. A Mamám sokszor készített szörnyű dióstésztát, vagy épp diós kalácsot és ami legborzasztóbb volt, diós kosárkát, amit csak úgy lehetett enni, hogy az ember kapásból egy korsó vizet küldött utána. Kerültem is hát a diót hosszú évekig. Tavalyelőtt viszont már nem is tudom milyen indíttatásból tejkaramellás diófagyit készítettem. Pirított dió is került mellé. Azt hiszem akkor kezdődött a barátságunk. Aztán készült belőle mindenféle még, pl. a meggyes tejespite tetején is isteni volt.

Még valamikor nyáron találtam ennek a diós, spenót pestonak a receptjét, rögtön megfogott. A megvalósítás eddig váratott magára. Hol friss spenót nem volt, hol dió. Nem gondoltam volna, hogy a legnagyobb télben találok zsenge bébispenótot és még dió is maradt a karácsonyi sütigyárból. Most épp petrezselyem volt kevesebb, mint kellett volna, no meg az arányok is módosultak, de így is nagyon finom lett.

Hozzávalók:
4 marék bébispenót
2 marék pirított dió
3 gerezd fokhagyma
1 ek metélt petrezselyem
5 nagyobb bazsalikomlevél
extra szűz olivaolaj
só, bors

Túl sok munka nem is volt vele. A pirított diót egy csacsogós Kicsicsajhoz tartozó szorgos, kicsi kezek mozsárban összetörték. A megmosott, lecsepegtetett spenóttal, durvára darabolt fokhagymával, petrezselyemmel és bazsalikommal együtt a turmixgép gondjaira bíztam. Az olivaolajat folyamatosan csurgattam bele, hogy a végeredmény se folyós, se darabos ne legyen. Úgy három deciliternyi lett belőle. Egy részét rögtön felhasználtam, de kb. a kétharmada megmaradt. Olvasgattam, hoygan lehetne tárolni, végül kétfelé osztottam. Egy részét csavaros tetejű műanyag bébipohárban lefagyasztottam, a másik felét pedig bébiételes üvegben olajjal lefedve hűtőbe tettem. Azt hiszem gyorsan fog elfogyni, nagyon gyorsan.

Hasonló alapanyagokból