Zöldborsós krumplikrémleves

Alig volt még vége a tavalyi télnek, már büszkén dundorodott a pocakomban Dádi, mikor egyszer egyedül maradtam egy hétvégére. TS és Kicsicsaj elutaztak valahova. Gondoltam végigjárom a kismamaboltokat, s mire hazaérnek kicsinosítom a kismamiruhatáram. Végigjártam a Lövőház utca környékén fellelhető összes kismamaruha boltot, inkább kevesebb sikerrel, viszont egyre növekvő éhséggel. Betértem hát a Fény utcai piacra, vettem ezt-azt, de végül semmi olyasmit, amit helyben befalhattam volna. Merthogy eszembe jutott a krumplikrémleves. Póréval, rozmaringgal, jó tejfölösen. Szinte éreztem azt a tökéletes rozmaringos ízt, úgy, ahogy csak egy kismama tudja végletesen kívánni az ízeket. Nem is tudtam kiverni a fejemből, így hát villamossal hazaszáguldottam (na jó, ez vicc volt) és némi hegymászást követő pihegés után gyorsan el is készítettem. Emlékszem, abból a magas kerámia pohárból ettem, amit a kék-sárga svéd bútorboltban lehet kapni és amihez pici fejű, kvázi hasznavehetetlen fakanálka is jár. Azóta ez olyan szívmelengető levesespohár nekem, s nem különben szívmelengető a leves is. Pláne egy ilyen ronda esős napon. Most zöldborsóval bolondítottam meg, no meg bazsalikommal és kakukkfűvel. Jó zöld lett, az íze is.

Hozzávalók:
1 bögre borsó
6 közepes szem burgonya
fél rúd póré
1 gerezd fokhagyma
1 kis ág rozmaring
pár bazsalikomlevél
néhány kakukkfű ágacska
3 ek tejföl
egy ek vaj
só

A borsót vajon megpároltam és két evőkanálnyit félretettem a tálaláshoz. Megpároltam benne a pórét és a fokhagymát, majd hozzáadtam a hámozott, felkockázott krumplit. Felöntöttem bő egy liter vízzel. Beletettem még némi rozmaringot és kakukkfüvet és teljesen puhára főztem. Végül belekevertem 3 ek tejfölt és pár levélke metélt bazsalikomot. Még forrón összeturmixoltam, majd rövid időre visszatettem a tűzhelyre. A maradék zsenge borsóval tálaltam.

Hasonló alapanyagokból