Valamikor jó multkorjában kaptunk egy egész füstölt marhanyelvet. Jó pár napig a rémületet hozta rám minden egyes hűtőnyitás alkalmával. Bevallom, gyerekkori emlékeim alapján számomra elég egyértelmű volt, hogy nem én leszek az, aki ennek a nyelvnek a végére jár... Kaják terén csöppet előítéletektől hajtott egyén lévén nem is foglalatoskodtam a nyelvvel többet, egészen addig, amíg párom meg nem főzte (jó két órát főtt a szegény, darabjaira vágva, különben mindig kikandikált vóóón a nyelve vége a fazék szájából). És akkor... az a klasszikus blőd jelenet, amikor a hősnő szájában elomlik a pompás falat - itt a marha nyelve, no így jártam én is. Frissen sült kenyérrel, dijoni mustárral álmodni sem lehetett volna finomabbat. Aztán szép lassan elfogyott, hol valami quiche-be került, aztán salátába, no meg a papám is kapott és tegnap elővettem az utolsó darabot. Meg egy nagy zacskó szép csiperkegombát. Sokszor készítek töltött gombát, gyorsan, sütőben megsütve. A töltelék elég vegyes szokott lenni, túró ezzel-azzal, valamilyen zöldség keverék, néha csak egy mozarella golyócska friss fűszerekkel, mikor hogy.

Most is kétfélét gondoltam ki. Egy-egy kis tálkányi csemegekukoricát, kisebb darabkákra vágott zöldbabot, néhány piros húsú paprikát, kevés brokkolit pároltam össze egy kevés gombatörzzsel és néhány szem zöld olivával, snidlinggel, rozmaringgal. Ezzel a keverékkel töltöttem meg a gombafejek egy részét, majd koronaként parmezánforgácsokat kaptak. A másik adagot pedig az alábbi módon készítettem:

6 nagyobb champion gomba
kb. 15 dkg főtt, füstölt marhanyelv
1 ek vaj
1 tk magvas dijoni mustár
1 csokor lila metélőhagyma
bors, só
kicsi mozarella golyók

A gombafejeket besóztam, megborsoztam, majd 160 C-on kb. 10 percig sütöttem. Ennyi idő alatt a gomba félig átpuhul és levet ereszt. Ezt a levet ki szoktam önteni a kalapkákból, hogy ne áztassa el a tölteléket. Míg sült a gomba a főtt marhanyelvet vékony csíkokra vagtam. Kis szószos lábasban felolvasztottam egy kanál vajat, majd hozzáadtam a magvas mustárt. Picit rottyantottam rajta, majd belekevertem a nyelvet és a végén a hagymát. Jól megpupoztam a gombákat a töltelékkel, majd két db félbevágott mozarellagolyócskát tettem rá. Kb. 10-15 perc alatt már szép pirosra is sültek. Snidlinges, aszalt paradicosmos rizst ettünk hozzá.

Kis beszélgetéshez való sós apróságot szerettem volna sütni ma délelőtt, mivel csak leveles tészta volt itthon, hát abból. Viszont már eléggé uncsi a sós masni, sajtos rúd, csavart sajtos, sajtos batyu stb stb... De akkor csak megjelent Maci rózsakertje, valami álom gyönyörűséggel (de kár, hogy nem volt itthon semmi vékonyan szeletelhető gyümölcs, mert iziben kipróbáltam volna) és eszembe jutott a teljesen kézenfekvő megoldás, csiga legyen...
Csiga, de milyen? Parmezán, kevés snidling és karikára vágott olajbogyó. Azt hiszem ennyi elég is.Az előre kinyújtott leveles tésztát megkentem tojással, megszórtam parmezánnal és metélőhagymával. Egy kis doboz paprikával töltött zöld olajbogyót vékony szeletekre vágtam, ezt is a tésztára szórtam. Feltekertem, kb. 2 cm-s darabokra vágtam, csinosan elrendezgettem, tojással megkentem a tetejüket. Előmelegített sütőben, 180 C-on kb. 20 percet sültek. Igazán remek csemege lett.

A saját kardomba dőlhetek, tudom. Alig pár bejegyzéssel ezelőtt írtam, hogy én meg a Pavlova? nevetnem kell... viszont Napom meg a Pavlova? Na, ők aztán igazán jó barátok. A múltkori vanília és sörfagyi után hogy hogy nem maradt 8 tojásnyi fehérje és én feladtam átmenetileg az alternatívák keresését és a legegyszerűbb jutott eszembe - a másik fél buzgó bologatása mellett: legyen akkor habcsók, vagy valami olyasmi. Nigella jutott eszembe és a múltkor szülinapra kapott csokis-málnás Pavlova csoda. Adaptáltam hát a mini - Pavlova receptet, az extrák nélkül. Készült sima és kakaóval dúsított, mogyoróval meghintett. No meg pár kanállal sapkaként néhány félbevágott és kimagozott nektarin tetejére és úgy süledeztek együtt, a végén a karamellizálódott nektarinlével díszítve. Több főkóstolom is akadt, és mivel igen gyorsan fogyott el minden (3 tepsi habcsók és 1 sütőtálnyi nektarinos), gyanítom nem lehetett rossz.

A mini Pavlovákhoz:
8 tojás fehérje
1 nagy csipet só
1.5 csésze porcukor
5 tk kukoricakeményítő
1 tk vaníliakivonat
1 tk cseresznyepálinka
2 tk fehérborecet

Ha Olaszhon és szemolina, úgy gondolom a durum szemolináról lenne szó. Na, ez az, ami nem volt itthon. Volt helyette hazai búzadara és kukoricadara. A süti pedig, ami megsütődni vágyott ma délután a szemolina puding lett volna Tessa Kiros egyik receptje nyomán. Viszont a fejemben valahogy úgy maradt meg a recept emléke, hogy kukoricadarával készül, amolyan édes, lazított polenta. A különbség a háromféle őrleményben a fentebb említett eredeten kívül többek között szemcseméretben van, ami persze más duzzadási készséget is takar. A durum szemolina szemcsemérete 0.15-0.85 mm, az étkezési búzadara 0.45 - 1.25 mm, míg a kukoricadara 0.40 - 0.80 mm közötti. És akkor még nem is beszéltünk a finomra, közepesre, durvára őrőlt változatokról. Persze, nem akarok most hosszas fejtegetésekbe kezdeni, hogy mennyi ideig is kell főzni, ha különböző arányban keverem őket... A lényeg annyi, hogy polenta sem volt elég, így kb. a negyede búzadara lett. De a végeredmény rendben volt és nekem ez annyit mond igazán, hogy ez a gríz puding mind kukoricadarával, mind sima búzadarával remekül működik. íme a recept:
120 g kukoricadara
40 g búzadara (a könyvben 150 g finomra őrölt szemolina szerepel)
1 l tej
1 csipet só
250 ml víz
100 g barnacukor (eredetileg 150 g finomőrlésű cukor szerepel)
50 g vaj
4 tojás sárgája és fehérje külön-külön
1 nagy citrom reszelt héja
4 ek Zwack kajszi pálinka (a recept portóit ír)
2 szem érett nektarin, sárgabarack lenne az igazi szerintem (a receptben mazsola)
kevés extra vaj és zsemlemorzsa a forma kikenéséhez

A tejet a vízzel felforraltam, majd belecsorgattam a darákat. Mikor szotyogni kezdett belekevertem a cukrot, sót, vajat és belereszeltem egy szép nagy citrom héját. Viszonylag sűrű puliszkát főztem belőle, majd levettem a tűzről. Némi hülés után gyorsan belekevertem a négy tojássárgáját és két nektarint apró kockákra aprítva. Végül beleforgattam a kemény habbá vert tojásfehérjét és a kivajazott, kimorzsázott hőálló tálba öntöttem. 180 C-on 40 percig sütöttem. Az eredmény? Egy enyhén citromos ízű, nem túl édes viszonylag lágy süti, finom nektarindarabkákkal. Tessa Kiros csokoládészószt kínál hozzá, de szerintem egy barackpálinkával felfőzött házi sárgabaracklekvárral sem lehet kutya :-)

A rétes jöhet, mindenféle variációban, ízben, töltelékkel, sósan, édesen , rétesformában, lepényként, csaknem mint Gombócartúrnak a csokoládé. Személy szerint kétféle hagyományos rétes van, amivel abszolút le lehet venni a lábamról, az egyik az édes túrós a másik pedig a meggyes. Anyukám nagynénje, a mi pótnagymamánk még kézzel nyújtotta a rétestésztát a nagy ebédlőasztalon, láttam nem egyszer, de eddig még egyszer sem mertem hozzákezdeni. Meg aztán gyerekkoromban voltam egyszer egy olyan lakodalomban Bogyiszlón, ahol maga a lakodalmi készülédés pontos koreográfia szerint történt, így egy külön nap jutott a rétessütésnek. Volt ott mindenféle, jutott kedvenceimből jó néhány darab. Felnőttkorom jóízű rétesei pedig jelenlegi munkahelyemhez kötődnek, ahol jeles alkalmakkor készítik az isteni diós-meggyes rétest is. A hagyományos réteseket, néha háromszögre hajtva szoktam készíteni. Részben, mert így egy réteslapból két háromszög is készül, azaz kiadósabbnak hat, részben mert így körbe-körbe mindenhová jut abból a finom ropogós rétestésztából. A meggyest viszont jó ideje másként készítem, búzadara helyett darált keksszel, ha van pici mandulával. Nagyon finom így is. A mostani adagot 6 db réteslapból készítettem, így 12 db háromszög született.

1 cs. hatlapos réteslap
fél kg mirelit meggy
2 ek cukor
1 tk őrölt fahéj
1 tk vaníliakivonat
12 db háztartási keksz, vagy bármilyen más jól morzsálódó és nedvszívőképességű keksz
kenéshez olaj

A réteslapokat félbevágom, majd egyenként a lapokat a hosszabb éle mentén olajjal megkenem és újra félbehajtom. így egy hosszú csíkot kell kapnom. A csík aljára egy kanálnyi tölteléket teszek, ami az alábbi módón készül: A meggyet felolvasztom és a saját levében felfőzöm a cukorral és a fahéjjal. A végén belekeverem a finomra reszelt kekszet és hülni hagyom. Szóval ebből a töltelékkel megy egy púpos teáskanálnyi minden csík aljára, majd háromszög alakban felhajtogatom a réteslapot. A végén egy minden oldalról zárt párnácskát kell kapnom. Tetejüket megkenem olajjal. Előmelegített sütőben pirosra sütöm. Mi most vaníliafagyival ettük, aztán meg anélkül és sitty-sutty elfogyott...

A csirkemájat ezúttal új ízekkel szerettem volna házasítani, így hiába is kacsintgatott rám a majoranna, a választásom a friss rozmaringra esett és ha már szilva szezon van, hát a ringlószilvára. Egy tűzálló tálba elrendezgettem a megtisztított, félbevágott májacskákat, ide-oda ringlónegyedeket tettem, kapott egy kevés rózsaborsot és pár ágacska friss, illatos rozmaringot és egy kevés olivaolajat. Fél óra alatt szép pirosra sült.

Hozzá sajtos puffancsot készítettem. Persze kicsit módosítottam a receptet.
0,25 l tej
8 dkg vajkrém
16 dkg liszt
10 dkg sajt (edami)
3 db tojás
só, hempergetéshez parmezán

A tejet a sóval felforraltam, majd belekevertem a vajat, mikor az felolvadt, belekevertem a lisztet is. Egyenként hozzáadtam a tojásokat, habverővel teljesen simára kevertem, kicsit hűlni hagytam. Mikor már kézzel kidolgozhatóvá vált hozzákevertem 10 dkg reszelt sajtot. Vizes kézzel kis golyókat formáztam, reszelt parmezánban meghempergettem. 160 C-on kb. 20 percig sültek.

Az első ízlelésre karamelles, a másodikra picit kávés, a hamradikra pedig kesernyés, MI EZ?
Az igazi SÖRbet, lehetett volna, erre gyúrtam már hetek óta, de aztán úgy adódott, hogy hosszas előkészítés, sörrel való szemezgetés után a tejszínes verzió, így a SÖRfagyi győzött.
Történt pediglen, hogy jó pár hete, mikor Napocsom szülei meglátogattak bennünket és a nagy melegre való tekintettel fagyival kínáltam őket NapomApuja azt mondja nekem, nem kér most fagyit, majd ha sörfagyit készítek... Hát kell ennél nagyobb kihívás???

Nem kellett. Recept vadászat indult, sokat keresni nem is kellett. Sörfagyi márpediglen létezik, recept szépszámmal akad és gyakorlatilag két részre oszthatóak. Az egyik egyszerűen némi beforralást majd cukros sziruppal történő higítást követően fagyasztódik és fogyasztódik. A másiknál pedig a klasszikus főzött vaníliás krémre alapul a recept. Na és van az a zárójeles harmadik, amikor véletlenül a fagyasztóban felejtődik a sör (létezik ilyen?).
Abban viszont a receptek nagy része egyetértett, hogy jobb egy erősebb sörből, vagy barnasörből, esetleg valamilyen gyümölcsös ízesítésű sörből kiindulni.
A Krušovice fél literes barna söre igazán szimpatikus választásnak tünt. Olyannyira, hogy a fagyi készítésének halogatása miatt egyszer még komolyan meg is kellett védenem a söröm :-).

De a hétvégén eljött a pillanat, amikor előástam rejtekéből a söröcskét, eldöntöttük, hogy tejes alapú lesz és megszületett a mi barnasörfagyi verziónk:

Kb. 1 literhez

0.5 l barna sör (pl. Krusovice)
4 tojás sárgája
5 ek cukor
2.5 dl tejszín
2 dl tej
1 tk vaníliakivonat

A barnasört felforralom, majd kb. 20 percig alacsony hőn tartva rotyogtatom. Ezzel az alkoholtartalma elmegy, az íze még koncentráltabb lesz. A tojások sárgáját fehéredésig keverem a cukorral. A tejszínes tejet felforralom, majd óvatosan a tojásalaphoz vegyítem, hozzáadom a vaníliát és visszatéve a tűzhelyre krémmé főzöm. Mikor egy picit kihült hozzákeverem a sört, alaposan felhabosítom, majd lehűtöm, fagyasztom. Az íze? Az elején valóban karamelles, aztán egy slussz kávé és a végén a sör íze. Nagyon jó, de tényleg.
Ja, mielőtt elfeledem, Nagypapinak is bejött :-)))

Tegnap előtt kenyeret sütöttem és teljesen ad hoc jött az ötlet legyen pizza ebédre. Nem pizzának készült a tészta, így teljes kiörlésű rozslisztet, fehér rozslisztet és teljes kiörlésű búzalisztet adagoltam a finomliszt mellé 200 g, 100 g, 200 g és 300 g arányban. A többi része megegyezik a zsemlerecepttel, ami talán az első beírt receptem volt, annyi különbséggel, hogy ezúttal csak vízzel készült. Páromnak széletölthetnékje támadt, így az egyik pizza szélét megtöltötte reszelt fokhagymás-petrezselymes házisajttal. Erre feltétnek grillezett gomba-cukkini-padlizsán és fenyőmag került, alá egy kis házi paradicsomszósz. A másik pedig "snassz" sajtos-gombás-olajbogyós lett, ugyancsak friss paradicsomszószon.

A tészta 2 db kb. 30 cm átmérőjű pizzához a zsemlereceptben közöltek szerint készített tészta mennyiségének feléből készült.

Házi paradicsomszósz a két pizzára elegendő mennyiséghez (az ihletet Heidi receptje adta):
5 érett paradicsom felkockázva
3 gerezd fokhagyma
3 szál újhagyma
só, fehérbors
friss kakukkfű és bazsalikom
egy tk reszelt citromhéj
olivaolaj

Az olivaolajon megpirítottam a fokhagymát, majd hozzáadtam a paradicsomot. Viszonylag már szétfőtt a paradicsom, amikor belekevertem a hagymát, sót, borsot. Mikor a hagyma is megfőtt csak akkor fúszereztem a zöld fűszerekkel és a citromhéjjal. Egyet rottyant még és kész is.

A sajthoz a Chilinél olvasott és többször kipróbált ricottareceptet hívtam alapul 1.5 liter házitejből. A fűszerezés sóval, fokhagymával és friss petrezselyemmel történt, egyszer mikróban átmelegítettem az egészet, átkevertem, gyúrtam majd kb. két hetes érlelés következett. Az eredmény egy karakteres sajt lett, nekünk ízlik :-)

A pizzák feltétjei közül csak a grillezett zöldségeset írom most le.

kb. 20 dkg barnacsiperke
1 kisebb cukkini
fél padlizsán
1 csokor új lilahagyma
2 duci gerezd fokhagyma
friss kakukkfű
só, bors
1 marék fenyőmag
20 dkg házisajt
10 dkg gouda

Ehhez nagyon kevés olajon illatosra pirítottam a gombát, majd a cukkinit, padlizsánt. Hozzáadtam a hagymákat, majd friss kakukkfűvel, sóval, borssal fűszereztem.
A sajtokat Napom lereszelte, összekeverte, majd kicsi hurkává gyúrva kb. 2 cm-re a pizza szélétől körben lerakta. A tésztát ráhajtotta és vizes ujjal körben rányomogatta. Én pedig megkentem a paradicosmszósszal, rátettem a zöldségeket, megszórtam a megpirított fenyőmagot, no meg sajtot és irány a sütő, 200 C, úgy 15 perc. Az eredmény, finom ropogós tésztájú pizza, szélében sajtot rejtve, tetején mindenféle illatos zöldség. Hmmmmmmmmmm...

Az angolszász konyhából ismert, roppant egyszerű és gyorsan elkészülő étel a Shepherd's pie. Noha a burgonyát Európában 1520-ban szállították először a spanyol hódítók, eltelt közel 200 év, mire a brit portákon is elterjedt. Amolyan klasszikus maradékfelhasználós ételként jelent meg a takarékos észak-angol és skót földművesek konyháiban. Eredetileg birkahúsból készítették, a marhából készült változat neve Cottage pie. Maga a Shepherd's pie elnevezés az 1870-es években jelent meg, a húsdarálók elterjedésével párhuzamosan. A ragut a hagyományos receptek jobbára hagymával, sárgarépával, paradicsommal, húsalaplével készítik, babérral, kakukkfűvel, csipet fahéjjal, esetleg Worcestershire szósszal ízesítik és krumplipürével ill. Cheddar sajttal összesütve tálalják. Én Ausztráliában kedveltem meg, némi magyarosítást végezve rajta elég gyakori vendég volt az asztalon. Az alap ragu és az alap krumplipüré variálásának csak a fantázia szab határt, íme néhány variáns húsra, összetételre, krumplipürére.
Egy igazán alaprecept , egy vegetariánus változat szójatofuval, lazacos, egy csirkés, füstölt pulykás , pórés és íme az én változatom:

Fél kg pulykacomb darálva
1 nagy fej vöröshagyma finomra vágva
1 gerezd fokhagyma finomra vágva
1 paradicsom felkockázva
2 tk pirospaprika
só, bors, kevés friss kakukkfű és majoranna
1 kg burgonya
2.5 dl tej
10 dkg vaj
só,
füstölt gomolya sajt

A darálthúst kevés olajon fehéredésig pirítom, majd a hagymákkal együtt tovább pirítom, amíg a vöröshagyma üveges nem lesz. Ekkor ráteszek 2 teáskanál őrölt paprikát és rádobom az aprított paradicsomot. (Esetleg ha van otthon 1 dl vörösbort is adok hozzá). Sózom, borsozom és lefedve rotyogtatom, míg alig marad szaftja, a legvégén hozzáadom a finomra vágott zöldfűszereket. Eközben elkészítem a krumplipürét is. Egy hőálló tál aljába öntöm a darálthusit és a tetejére simítom a krumplipürét, végül a tetejére szelem vagy reszelem a sajtot. Kb. 20 perc elég is is neki úgy 180 C-on.

A palacsinták második adagja édesen készült, rétegesen töltve húgom almás-rétes dzsemjével illetve citromos túróval, majd a tetejére egy jó adag - fagyifőzésből megmaradt - cukrozott tojásfehérje hab került.

10-12 db édes, élesztős palacsinta
25 dkg túró
1 ek tejföl
1 tojás
ízlés szerint cukor vagy méz
darabos fahéjas almadzsem
4 tojás fehérje kevés cukorral és csipetnyi sóval kemény habbá verve

Tegnap ismét palacsinta nap volt. Sósan és édesen, teljes családi közreműködéssel készült és abszolút előre megfontolt szándékkal. (Mennyivel könnyebb is úgy bevásárolni, ha legalább pár napra előre tudjuk mit is eszünk!) Kicsicsaj elég rapszódikus evő, van úgy, hogy szinte egész nap alig lehet valamit a szájába szuszakolni, azt sem eszi meg, ami tuti finom volt előző alkalommal, máskor meg már-már felnőttes adagot nyom be. A tegnapi Hortobágyi palacsinta az utóbbiak közé tartozott. Igaza van... igazán finom lett, jó kis szaftos paprikás csontjáról leomló csirkehusiból, palacsintába töltve, tetején egy jó adag tejföllel, sütőben összesütve.

2 egész csirkecomb
1 fej hagyma
1 gerezd fokhagyma
1 kisebb paradicsom
1 ek libazsír
2 tk pirospaprika
3 dl víz
1 ek tejföl
só,
8 db sós palacsinta
2 dl tejföl
fél csokor friss petreszelyem finomra vágva

Grillcsirke... lerágott csont. Illetve az lesz, meg a hűlt helye, ha elfogyott. Nem is vadiúj receptekről és csodákról írnék most, amiben a grillezés legújabb módját fedeztük fel, hanem zamatokról, ízekről. Merthogy ma ismét csak szemlélődő és vendég voltam a konyhánkban (egyre jobban tetszik ez a hétvégi leosztás :-)), akinek csak egy salátát kellett összedobnia. A végeredmény pedig egy zaftos húsú, finoman ropogós héjú, pompás zamatokkal teli grillpipi volt. Még a legszárazabb csirkemell is (a kedvencem, egyébként) annyira finoman sós, friss füvektől ízes, sörtől omlós maradt, hogy álmodni sem lehet jobbat. Persze ehhez, egy jó sütő is kell és a mienk már nem előszőr bizonyította, jó választás volt. A recept Napom módra:


Grillcsirke kapros kukoricasalátával
1.1 kg bontott csirke
1 dl sör a szakácsba
4 dl sör a pipinek
1 fej vöröshagyma
3-4 gerezd fokhagyma
fél dl olivaolaj
1 ek kakukkfű
kakukkfüves só a csirke bedörzsölésére

300 g csemegekukorica
3 dl natúr joghurt (ne legyen savanyú)
2 dl tejföl
3 ek majonéz
pár szál újhagyma
fél marék friss kapor
só, fehérbors

A bontott csirkét megtisztította, mosta, szárazra törölte, majd házi kakukkfüves sóval (1 kis cserépnyi kakukkfű összeaprítva beköltözött egy bébikajás üvegbe, majd feltöltetett durva szemű sóval és pár hétre félretetetett, alkalmanként összerázatott) bedörzsölte. Egy fél literes dobozos sör kettős funkciót betöltve vett részt a mutatványban. A doboz tartalmát a hagymákkal, olivaolajjal, kakukkfűvel összeturmixolta. A sörözdobozt konzervnyitóval kinyitotta, a hagymás-sörös alapot visszatöltötte, majd a dobozra ültette a csirkét. 170 C-on 110 percig sütötte.
Ezalatt én elkészítettem a salátát, amihez a kukoricát (friss nyilván jobb lett volna, de mi mirelitet használtunk) megpároltam. A joghurtot és a tejfölt összekevertem kb. 3 ek majonézzel, enyhén megsóztam, 1 kk fehérborsot szórtam rá. 3 szál újhagymát felkarikáztam, fél marék friss kaprot összevágtam és az egészet összekevertem. Ha van ideje összeérni, csak jobb lesz. Frissen sült, rozsliszttel és lenmaggal készült dagasztás nélküli kenyérrel fogyasztottuk.

Gondolkodtam egy ideig, hogy megírjam-e vagy sem a nagy újságot, mármint hogy fordulatot vesz kiscsaládom élete. De aztán úgy voltam vele, erős hatása lesz a konyhánkra és így valamennyire a lilahangyára is... itt a helye.

Kicsicsaj bölcsibe megy... és vége a mi kis édes nyugis hétköznapjainknak, a gondosan kreált hétköznapi menüknek, hármasban elköltött ebédeknek.
Egyrészt a szívem szakad meg. Nehéz döntés volt, bármennyire is 20 hónapos lesz ma-holnap az ifjú hölgy és bármennyire is igényli a társaságot, egy ideje halogattam csak a bölcsödék felhívását is... nemhogy becserkészését, megtekintését. Hogy miért? Magam sem tudom (dehogynem!), de azt hiszem nagyjából értitek. Másrészt néha már kezdtem magam elől is szaladni a hosszúra nyúlt itthonlét miatt. Aztán ez a hét kissé faramucin indult, lilahangyalak zizegő hangyabollyá vált, megpöccintette a lassan imbolygó kis golyót, mely nyugis hétköznapjainkat jelentette és eldőlt, szükség van a bölire... és akárhogy is nekem is jót fog tenni, ha a recept fogalom újra laboros terminus technicus-szá is válik majd.
így nagyjából egy hónap múlva indul a rutin, újra elmerülök a növények titkainak kiderítésében és azt hiszem nagy receptgyűjteményre teszek majd szert a gyorsan-finomat kaják terén. Közben kicsi lányunk megkezdi mintegy 22 éves szocializációs-tanulós pályafutását (brrrr. még leírni is hosszú). Csak remélni tudom, hogy nem fakanál lesz majd a jele, mint nekem volt az oviban :-)

Nem tudom honnan ered (talán felvidéki?) és miért így hívták, de anyai ágon örököltük a húgommal a pamuka almát, illetve annak szeretetét. Arról a viszonylag kicsi édes nyári almáról van szó... és most a budafoki piacon is megtaláltam. A húgom almásrétes dszemet készített ilyen almából otthon, nálunk meg ugye a fagyi a numberone, még mindig. Igaz, már kialakultak a nyár kedvencei (grapefruitos és a szilvás, no meg a csokisorbet is elkészült párszor), de azért még mindig próbálkozom új ízekkel. így született meg a sült almafagyi. Nem hívnám granitának, ui. kapott egy lightos vaníliaalapot, ugyanakkor igazán fagyinak sem, hiszen tejet, tejszínt nem látott.4 szem almát meghámoztam, kimagoztam, gerezdekre vágtam. Megszórtam egy nagyon kevés nádcukorral és három tk citromlével összekevertem, majd egy tűzálló tálban úgy 20 perc alatt puhára sütöttem. Ezalatt 4 ek gyümölcscukorból fél liter vízből, két citromkarikával és késhegynyi őrölt fahéjjal szirupot főztem. Három tojás sárgáját habosra kevertem 1 ek cukorral, majd a citromkarikátlanított sziruppal összekevertem, besűrítettem, egy tk vaníliát adtam még hozzá. Mikor mindkét fél kihült az egészet finomra turmixoltam és egy citrom levével ízesítettem. Egy éjszakát csücsült a hűtőben. S láss csodát, az almapektin és a tojás megtette hatását, minek következtében a fagyi nagyon krémes és csudafinom lett. A mai roscoshoz például remek volt...

Korábban említettem volt, hogy az ánizs annyira nem gyerebe ... ehhez képest itt egy újabb ánizsos ezmegaz, ezúttal egy süti (forrás). Nem igazán édes, nem is igazán puha és nem is igazán ánizsos. Pláne, hogy egy kicsit csaltam, az ánizslikőr helyett ánizsos -kökény likör (Zoco Pacharan) került bele. Bevallom, csak fél adaggal mertem kipróbálni, de felvétetett a családi receptúrás könyvbe, mindenkinek ízlett. A lárszat egy kicsit csalóka, csinos kis fánkoknak tűnnek, pedig a tésztája inkább keményebb, úgy átmenet a fánk és a daráltkeksz között.
íme:
1 tojás
4 ek olivaolaj
4 ek tej
2 ek Anisette likőr (én Zocot tettem)
6 ek cukor (barnacukorral készült)
Fél tk sütőpor
kb. 40-50 dkg liszt
sütéshez olaj
porcukor a tetejére

A liszt kivételével mindent habosra kevertem egy habverővel, majd fokozatosan adtam hozzá a lisztre, egészen addig, amíg a tészta már jól gyúrható lett és nem ragadt. Kb. 10 cm hosszú és 1 cm átmérőjű kukacokat gyártottam a tésztából, nedves újjal gyűrűvé zártam, majd bő olajban szép pirosra sütöttem. Porcukorban meghempergettem, aztán sitty-sutty elfogyott. Olvastam még, hogy karácsonyi sütiként, mandulával tuningolva is készítik... kipróbálandó!

Avagy sült csirkemáj és sajtos krumplipüré... majdnem. Merthogy a krumplipürét kicsit "tésztásítottam", a fél kilónyi nyersanyagra számítva 2-3 evőkanál liszttel és úgy 20 dkg reszelt sajttal és egy tojással. S hogy miért tettem mindezt? Mert beszereztem életem első muffinsütőjét és persze azonnal a "megbecstelenítésen" járt az eszem. Muffin azóta sem készült még benne, merthogy tartozom azzal a vallomással, hogy nem vagyok muffinrajongó :-)))))) Flanhoz viszont nem volt rossz. Ja, a csirkemáj pedig friss majorannával körbetekergetve, kevés porcinivel körbeölelgetve és némi -gombás-fűszeres olajjal meghintve, sütőben készült. Majd kisebb kockákra vágva a burgonyamasszába rejtetett.

Rántott hal mellé kerestem valami köretet, amit Kicsicsaj is megeszik (merthogy itthon van újra :-)). Spenótot eléggé szereti, szeretjük. Jött még mellé egy kis aszalt paradicsom, kevés gomba, alá mozarella sajt. Jó szokásom szerint a rétegek számát ismét túlbecsültem (kicsi batyuk, kevés töltelékkel, gondoltam 2 réteg elég lesz, nem lett elég)... Pedig minden alkalommal ráfaragok, okulhattam volna már. Azért két batyut sikerült szépen fotóható állapotban tartani.

Szóval a javított verzió:

batyunként négy lap 20 cm x 20 cm-s réteslap
egy nagyobb marék leveles spenót
diónyi vaj
2 ek tejszín
egy gerezd fokhagyma
3-4 szem gomba apróra vágva
2-3 szem aszalt paradicsom apróra vágva
só, bors
1 nagy mozarella golyó vékony szeletekre vágva
kenéshez olaj, vagy vaj

A spenótot a gombával és fokhagymával a diónyi vajon megfonnyasztom, majd hozzáadom a 2 kanál tejszínt. Átforgatom az aszalt paradicsommal, majd sózom, borsozom végül hűlni hagyom.
Az olajjal megkent réteslapocskákat egymásra helyezem és jöhet a batyuzás. Két vékony szelet sajtot teszek a réteslap közepére és egy púpos teáskanálnyi spenótot halmozok rá. Végül összebatyuzom, jól összenyomkodom a batyu "nyelét", hogy csinos kis csomag legyen és megkenem olajjal. Előmelegített forró sütőben pár perc alatt ropogósra, pirosra sütöm.

A kezembe akadt minap a kardamomos mézes fagyi receptje. Ez indította be a fantáziám némi további fűszerezés irányába. Végül sáfrány, fahéj, szegfűszeg és szerecsendió került bele a kardamomon kívül, no meg némi aszalt szilva, sárgabarack és narancshéj. Igazi ízorgia lett.
3 dl tej
2 dl tejszín
3 tojás sárgája
6 ek cukor
csipetnyi sáfrány
5-6 kardamom magja őrölve
késhegynyi őrölt fahéj
késhegynyi őrölt szegfűszeg
késhegynyi őrölt szerecsendió
negyed narancs héja reszelve
pár szem aszalt sárgabarack és szilva nagyon apróra vágva

A tojássárgáját kikeverem a cukorral. A tejet és a tejszínt felforralom, majd beleteszem a fűszereket. A fűszeres tejből a tojással krémet főzök, belekeverem az aszalt ezt-azt és a narancshéjat, majd legalább egy éjszakán hűtöm, hogy a fűszeres zamatok jól összeérjenek.

Fejtett bab szezon van, s ez bennünket is utolért. A recept, amit Napom kiötlött leginkább talán az angol hagymás-paradicsomos-húsos babhoz hasonlít. Az alapreceptet hústalanította, illetve külön készítette a husit, no meg ezúttal kimaradt a paradicsom.
Négy főre:
kb. fél kg fejtett bab
30 dkg bacon
2 fej lilahagyma
2 fej vöröshagyma
4-5 fej gyöngyhagyma
4 gerezd fokhagyma
fél liter húsleves
bazsalikom, majoranna
sáfrány, kakukkfű

A bacont zsírjára sütjük, majd a gyöngyhagymák kivételével a hagymát üvegesre pároljuk. Hozzáadjuk a fejtett babot, az egész gyöngyhagymákat, majd felöntjük a húslével. Friss bazsalikommal, majorannával, kakukkfűvel főszerezzük és egy kevés sáfrányt dobunk rá. Fedő alatt puhára pároljuk, igény szerint elszotyogtatjuk a levét. Mi vajban sült csirkemellel ettük, veszélyesen finom lett...

Ma ismét jó dolgom volt, csak a sütivel kellett foglalatoskodnom és ismét Váncsa receptekre esett a választás. A levesre a rendelést én adtam le. Valami sósat ettem volna, de nem igazán húslevest. Ugyanakkor valami olyat, amit még nem ettünk. Igazándiból citrom, tejszín és tárkony járt a fejünkben, de Váncsa Mester szakácskönyvét böngészve ráakadtunk a 150-es számú Vichyi levesre, ami amilyen hangzatos, olyannyira egyszerű. íme a párom adaptációja két személyre:

0.7 dl húsleves sajna leveskockából
3 szem nagyobb burgonya
2 közepes fej vöröshagyma
fél póréhagyma
1.5- 2 dl tejszín
babérlevél, bors
friss petrezselyem
parmezán

A babérlevéllel ízesített alaplében puhára főzzük a kis kockára vágott burgonyát és a hagymákat. A babér eltávolítása után az egészet összeturmixoljuk, borssal ízesítjük, tejszínnel selymesítjük. Tálalás előtt egy marék friss aprított petrezselymet keverünk bele és reszelt, vagy forgácsolt parmezánt adunk mellé.

Soha nem gondoltam kenguruföldön töltött éveim alatt, hogy itthon majd nosztalgiával gondolok vissza az ausztrál sütemények közül akárcsak egyre is. Pedig alkalmam megismerni őket volt bőven. Nálunk is volt roaster a laborban, mikor kik hozzák a pénteki délelőtti teához a sütit. Jobbára cheese cake volt a trendi (a mangósat és a passionfruitosat én is nagyon komáltam), vagy valamilyen mud cake, esetleg lemon tart, caramel cake, lemington minden mennyiségben, néha egy-egy Pavlova. De nem igazán rajongtam értük... Részben azért, mert a tömény édességen kívül egyéb benyomást igazán nem tettek rám, másrészt annyira hiányoztak az itthoni sütik, hogy inkább magam sütöttem ezt-azt. A Pavlova - amit az aussiek igazán magukénak vallanak- sem jön be, bár bevallom nemrég szülinapomra Napocskám húgától olyan fantasztikus csokis, málnás Pavlovát kaptam, hogy csuda.
Ma viszont eszembe jutott egy másik ausztrál klasszikus: a chocolate mud cake. Valami brutálisan csokis ízre vágytam, a mud cake pedig brutálisan csokis :-). Utánaolvasgattam kicsit, valóban ausztrál specialitásról van-e szó. A gugli jellemzően sok ausztrál oldalt köpött ki, ugyanakkor egyre-másra jöttek a Missisipi mud cake receptek is, végül győzött a Missisipi. A foodtimeline szerint a Missisippi Mud Cake/pie, Louisiana Mud Pie receptjét a 70-es években kapták fel igazán az éttermek. A mud cake receptje hasonlatos ugyan a browniehoz, mégis a csokiban igen gazdag pudingokhoz, lepényekhez és állítólag német vagy osztrák forrásokig vezethető vissza. Népszerűsége gondolom az íze mellett az egyszerűségének köszönhető, hiszen gyakorlatilag bögrés sütiről van szó. Variáció sokféle akad, marshmallow-s, hogy csak egy jellemzőt mondjak. Tálalás jellemzően vaníliafagyival, vagy tejszínes krémmel-habbal, no meg persze a tetején csokibevonat... hogy teljes legyen a bűnözés.
Több receptet is megnéztem, aztán összegyúrtam egy saját, a készletünkre adaptált változatot, ami így szól:
1.5 bögre erős espresso kávé
0.5 bögre Malaga bor (a receptek jobbára kávélikőrt írtak és többynire kevesebbet :-))
2 bögre nádcukor
200 g min. 60 %-os étcsoki
2 x 0.25 bögre holland kakaópor - és még valamennyi a formához
200 g vaj
2 tojás
1.75 bögre liszt
1 tk sütőpor
1 nagy csipet só
A sütőt előmelegítettem 150 C-ra, hőlégkeverés mellett. Egy 24 cm-s tortaformát kikentem vajjal, majd kakaóporral behintettem. A kávét, a borral felforraltam, majd a hőt visszavéve felolvasztottam benne a csokit, a vajat, a negyed bögre kakaóport, végül pedig a cukrot. Átöntöttem egy keverőtálba, majd lehűtöttem. Mikor lehült egyenként belekevertem a tojásokat. Egy külön tálba összeszitáltam a lisztet, sót, sütőport, kakaót, majd a keveréket a masszához kevertem, végül a formába öntöttem. Senki ne lepődjön meg, a massza meglehetősen híg. Előmelegített sütőben úgy 70 percig - illetve tűpróbáig - sütöttem. A formában hagytam kihülni, majd megszórtam porcukorral. Mivel az összes csokit elhasználtam - kivéve azt a kevéske chilis csokit, amit csipegetve eszünk csak meg - egy híg vaníliaszószt készítettem és ezzel, meg egy kis ribizlivel tálaltam. Az eredmény? Az a hihetetlenül csokis, enyhén tapadós íz, amit már 3 éve nem éreztem.

Nem mennek a dolgok, tegnap előtt nem sikerült az ebéd - bacalao pil-pil, de erről majd külön, tegnap pedig botor módon egy olyan sütőformában készültem kenyeret sütni, amiben addig még soha és a kenyerem, a gyönyörűen megkelt, jó állagú rozsos, lenmagvas kenyerem leragadt, kivételkor mintegy lefejeződve, az egész alja bent maradt a formában. Finom, így is az, miért ne lenne, de roppant bosszantó... így hát a hét végére berekesztem a főzést, majd jövő héten megújult erővel... De addig is íme egy egyszerű és jól ismert étek, új köntösben:

Spenótos kecskesajtos-ricottás lepény, kicsit máshogy

1 doboz leveles tészta (még mindig Tante Fanny)
15 dkg kecskesajt
20 dkg ricotta
fél kg spenót

A spenótot fokhagymával, vajon épp hogy megdinsztelem, csak fonnyadásig. (Ha nincs friss spenót mirelis leveles változatot használok.) A sajtokat összekeverem, ha kell picit sózom, fehérborsot őrölök hozzá. A már előre kinyújtott leveles tésztából úgy 10 cm x 10 cm négyzetek vágok. Háromszöggé fogom hajtani, így csak két-két oldalt megkenek tojással, egy kanálka spenótot, majd arra egy kanál sajtot halmozok, vagy fordítva, ahogy jól esik, a lényeg ne legyen túl sok a töltelék. Átlósan ráhajtom a tésztát, majd két újjal végignyomogatva zárom a kis háromszögeket. Tojással lekenem, majd irány a 160 C-ra előmelegített sütő és szép pirosra sütöm.

A hétvégén vett házitej kétféle sajt formájában végezte még kedden. Az egyik egy helyes gombóc ricotta lett, amiről már aznap tudtam, hogy sülten végzi majd és valószínűleg édesen. Ma délután heveny csokiehetnékem támadt - ritkán fordul elő, bevallom -, sőt nem is csokira vágytam igazán, hanem valami csudafinomságra, ami tömören csokis és igen gyorsan megvan. A szokásos szakácskönyvbújás, hűtőajtó nyitogatás és kismillió recept elvetése után döntöttem a ricotta mellett. Átfutottam pár receptet, mindenhol egy tojást-két tojást írnak hozzá, a sajt mennyiségétől függően, cukrot, kis vaníliát. Vettem hát a ricotta gombóckámat, villával összetörtem, hozzáadtam egy tojást, egy kevés cukrot, egy tk vaníla kivonatot és egy kb. negyed narancs reszelt héját. Aztán kis sütőformákat vettem elő. Kettő aljába ringló szeleteket pakoltam, majd teletöltöttem a ricottával. A flanhoz hasonló módon vízzel félig teli tepsiben sütöttem, 160 C-on úgy háromnegyed óráig. íme:A harmadik tálkát csak félig töltöttem meg. A maradék ricottasajthoz jóféle étcsokit reszeltem és ezt rétegeztem a tálka tetejére. A másik két tálka mellé ment a sütőbe.
Eközben készítettem egy tömény csokiszószt. Fél tábla 70 %-os étcsokit felolvasztottam és hozzáadtam egy harmad bögre tejszínt. Összemelegítettem, kapott egy pici reszelt szerecsendiót, leheletnyi rumot. Mikor megsültek a ricották, mindegyiket egy-egy kistányérra borítottam. A harmadik alján szépen látszott a csokis sáv, legközelebb vastagabbra is, jött még rá a csokiszószból, tömör élvezet :-)

Áfonya, szeder, ribizli. Egy kevés cukorral, egy karika citrommal, lehelletnyi malagaborral főzve, pürésítve, szűrve. Hozzá még egy kis pohár natúr joghurt és egy löttyintésnyi tejszín. Fagyasztás után kevertem még bele áfonyát és ribizlit, szép lett a színe, nem lila, de szép és hm... igen jóóóóóóóó!

íme a kedvenc zöldségeim: Cukkini, paradicsom, póréhangya, gomba és padlizsán... aktuálisan, merthogy a borsó nélkül sem élet az élet, spenót nélkül pedig egy lépést sem. De most az első sor aktualitásaira koncentrálva kreáltam a mai ebédet. A polentát enyhén fokhagymásan készítettem, inkább tejben, mint vízben főzve. Aztán jött a nagy gondolkodás, okkkééé, legyenek ők, de milyen formában? Keverjem a polentába és süssem meg egyben, vagy kanalazzam csak úgy simán mellé, esetleg grillezzem a zöldséget és a végén dobjam rá a kockákra vágott polentát? Aztán lehuppantam a kanapéra és lőn világsság, eszembe jutott a fánkszaggató... a többi meg adta magát.

A polentához:
20 dkg kukoricadara
4 dl tej
2 dl víz
1 gerezd fokhagyma
só, olivaolaj

A vizes tejet felforraltam, beleszórtam a sót, majd belecsorgattam a darát és úgy jó 20 percnyi folytonos kevergetés mellett készre duzzasztottam. Már majdnem kész volt, amikor eszembe jutott a fokhagyma, apróra vágtam és beleforgattam. Egy tűzálló tálat (de jó akár egy tálca is, vagy egy nagyobb olajozott deszka) kiolajoztam és beleöntöttem a polentát. Hagytam szépen kihűlni, megszilárdulni. Eközben a zöldségragú is elkészült.

Egy kisebb póréhagyma fele
Egy kisebb padlizsán fele
Egy szép vékony cukkini
20 dkg barna csiperke
Egy nagy paradicsom kimagozva
só, bors, olivaolaj
1 nagy mozarella golyó
néhány parmezánforgács
kakukkfű, bazsalikom

A pórét felkarikáztam, a többit kisebb kockákra vágtam. A gombát szárazon megpirítottam (Ti is szeretitek az így sülő gomba illatát?), majd egy kis olivaolajat aláöntve hozzádobtam a pórét. Mikor ez úgy félig meddig üveges volt mehetett rá a padlizsán és a cukkini. Nagyon kevés olajat kaptak, így inkább grilleződtek, mint párolódtak. Mikor elkészült sóztam, borsoztam és csak ekkor kevertem hozzá a paradicsomot. A zöldségek finom roppanósak maradtak így és nagyon finom intenzív íze lett a ragunak.
... és egy kis játék:
A megszilárdult polentát egy tálcára borítottam és a fánkszaggatóval csinos kis korongokat szaggattam, ezeket egy kiolajozott tepsibe sorjáztam. Volt itthon egy friss mozarella golyó és van még parmezán is. Előbbit úgy 3-4 mm-es szeletekre vágtam, utóbbiból forgácsokat vágtam le. Minden korongra került egy adag zöldség és a tetejére vagy mozarella vagy parmezán no meg... Meg kell valljam abban a pillanatban igen sokat adtam volna egy csokor friss kakukkfűért. Szinte éreztem az illatát és annyira harmonikus lett volna a friss kakukkfű a csini kis korongjaim tetején. De nem volt itthon, maradt hát a szárított és egy kevés friss bazsalikom ide-oda. Aztán irány a sütő, 200 C, előmelegítve, csak 8 perc.

Nem igazán tudtam reggel, hogy mit is főzzek. Aztán a szokásos dolog: hűtőajtó ki, fagyasztó feltárul, nini, egy kis pulykacomb. Legyen. De mi legyen? Gyümölcs - hús párosítás mindig bejön, nekem is (ahogy az édeskés egy falatban sós lesz, az valami mennyei), Napomnak is; saslik jellegű dolog meg már régen készült. Kettőnknek épp elég is egy ebédre ez a 30 dkg husi, egy kis gomba, záróakkordnak a nyársak végére -az íze kedvéért, no meg a már emlegetett nektarin. Kapott egy kis rozmaringos fűszersót, egy kis rozmaringos olivaolajat, jó meleget, némi forgatást időnként és pár szem krumplit, beirdalva. Lett belőle 5 szép nyársacska.

Meleg van, mondjuk nem annyira, mint pár hete, de azért meleg van. Kinézek az erkélyajtón, gyűlnek a felhők, szinesednek, talán esőt hoznak és most nyomják lefelé az egész világot, az agyam sem műkszik rendesen...
így esett, hogy nektarinsaláta készült... a nektarinos pulykanyárs mellé (halmozzuk az élvezeteket). Szép és finom, lédús nektarint vettünk a piacon - el sem tudom mondani mennyire örülök, hogy újra igazi zöldségpiac van a közelünkben. Szóval talán a közelgő esőnek köszönhetően beszűkültem, merthogy nektarinos süti is készült ma, na jó, abban ribizli és szőlő is van. A salátához viszont találtam még lilahagymát (minő meglepetés :-)) némi citromfüvet és mehet a dolog. 4 szem nektarin, félbevágva, majd 3-4 mm-s szeletekre vágva, fél fej lilahagyma, vékony szeletekben, aztán egy kis só, frissen őrölt bors, kevés olivaolaj és néhány levélke citromfű. Ennyi... semmi faxni!

Egyik barátosnémtól kaptam egykét hónapja egy csomag narancsos rooibos teát szülinapi ajándékként. Telitalálat volt. A vörös teát amúgy is nagyon szeretjük és roppant kellemes az aromája ennek az aszalt narancs héjat tartalmazó keveréknek is. Már amikor a lime-zöldtea fagyit készítettem eszembe jutott, hogy talán több tea fajtával is ki kéne próbálni a fagyi gyártást. Kicsit gondolkodóba ejtett, hogy mégis hogyan tudnám kiemelni az ízét anélkül, hogy a sziruptól túl édes lenne. Citromot nem akartam használni. Viszont az andalúz pipinél annyira ízlett a sült, grilleződött narancs, hogy azt gondoltam megér egy próbát.
Három tk teafűből fél liter vízzel főzetet készítettem. Ennek csak a felét használom fel, a másik fele klasszikus jeges tea lesz. 3 evőkanál gyümölcscukorból fél liter vízzel pedig szirup készült, a szokásos módon. Emelett 1 narancsot 12 gerezdre vágtam tűzálló tálba tettem és leheletnyi nádcukrot szórtam a gerezdek tetejére, majd irány a sütő. Mikor isteni narancsos-karamelles illata lett és szép pirosra sült kivettem. A narancsokat félretettem, majd a tálba - megmentendő a karamellizált narancsos levet- pár kanál szirupot tettem. Mikor kihűlt a narancs, kihámoztam a húst a héjakból és felaprítottam. A gyümölcshúst összekevertem a teával, a sziruppal és a sütőből megmentett narancs szaftjával. Lehűtöttem, majd irány a fagyigép.

Kicsicsaj nyaralni ment. Ez :-) és :-(. Bevallom, jól esik kicsit mindenféle egyéb dolgot is csinálni, végre kialudni magunkat és nem arra ébredni reggel fél ötkor, hogy 19 hónaposunk kezembe nyomja a cumisüveget, mert éhes. Moziba menni, olvasni (könyvet végre!!!, Kicsicsaj mellett nem lehet, mert rögtön mesélni kell neki, ami nem baj, csakhogy ez nála még nem áll másból, mint lapozgatásból, karattyolásból), festegetni vagy csak kettesben romantikázni egyet. Ugyanakkor meg, persze már ma reggel felhívtam anyukám- ui. Kicsicsaj náluk nyaral -, hogy aludtak, mi újság... hiányzik a csöpp nő ... No, részben emiatt nem posztoltam hétvégén.

Viszont mindféle finomságra szert tettünk a piacon. Heti fagyiprojekt már elindult, mindjárt írom őket és sajtgyártás is lesz még ma. Mindezektől függetlenül viszont ebédet csak kellett főznöm... A választásom a padlizsánra esett. A Bon Appétit-et (2007. Aug.) olvasgatva nagyon jó kis receptre leltem, padlizsángolyók füstölt sajttal töltve.Kb. 15-20 gombóckához
2 nagy padlizsán
2 tojás
3/4 csésze finomra reszelt parmezán
1 és 1/4 csésze zsemlemorzsa
1/4 csésze friss metélt petrezselyem
néhány ág friss kakukkfű
só, őrölt feketebors, kevés olivaolaj
kb. 10 dkg füstölt mozarella kis 1 cm-s kockákra vágva

A panírozáshoz 1 tojás és 1.5 ek liszt keveréke és zsemlemorzsa, sütéshez olaj.

A sütőt 170 C-ra előmelegítettem. A padlizsánt kb. 1 cm vastag szeletekre vágom, besózom, fél órát állni hagyom. Leitatom róla a képződött levet, majd olivaolajjal meglocsolt tepsire helyezem, tetejére is kis olivaolajat locsolok és kb. 45 perc alatt pirosra sütöm. Ha kihűlt, durva darabokra vágom. Az egyik tojást összekeverem a parmezánnal, 1/4 csésze zsemlemorzsával, petrezselyemmel, kakukkfűvel, sóval, borssal, majd hozzáadom a padlizsánt is. Egy puha masszát kell kapnom. Úgy 3 cm átmérőjű gombócokat formázok belőle és minden gombóc közepébe elrejtek egy kocka füstölt sajtot. Utána a lisztes tojásba mártom, majd zselemorzsába forgatom és forró olajban pirosra sütöm. Mi fokhagymás joghurtos mártogatóssal és friss vegyes salátával ettük.

Bosszankodom, nem is kicsit. Az utóbbi időben nem előszőr fordul elő, hogy bontatlan, hűtőben tárolt terméket kell kidobnom, mert romlott, pedig a szavatosság hivatalos lejárta még hátra van. Most épp a túrót kellett kidobnom, mert lehetetlen színekben pompázó penészek virágoztak rajta. Szeretem a gombát, de inkább nemes változatban, leginkább pedig bazídiumos formában. Múltkor egy doboz ricotta bánt el így velem, azután találtam ki, hogy akkor inkább megpróbálom magam, itthon, házitejből. De akkor most álljak neki mindent magam gyártani??? Tudom, buzgó biohívők nyílván azt válaszolják erre, hogy igen, illetve amit csak lehet. Tévedés ne essék imádom csinálni, kipróbálni ezt-azt, kenyeret sütni, lekvárt főzni, zöldség és gyümölcs csodákat eltenni télre, de mindent kipróbálni még ha akarnám sem lenne lehetőségem. Nem értem ezt az egészet, már amennyire nálunk ez a csendes szivatósdi megy... mindenhol. Számomra a dolgok legaljabbika, amikor romlott élelmiszert sóznak rá az emberre. Példát ezret lehetne mondani, inkább nem is sorolom... Biztos jó néhányan vagyunk, akik külföldön élnek-éltek huzamosabb ideig. Engem kenguruföldre vetett a sorsom pár évre. Elég gyorsan hozzászoktam a "kényelmi" (? - nem inkább alanyi jogon normálisan járó?) szolgáltatásokhoz. Már eleve, a gyors fogyasztási cikkeket a nap végén néhány centért meg lehetett venni. Edzett magyar gyomor meg úgyis tudta, hogy az még egy-két napot hűtőben bőven kibír. Itthon meg akciósan árulják a sokszor tegnap lejártat??? A másik, ha vettem valamit, lett légyen az akár egy doboz sajt és valami nem odavaló dolgot találtam benne visszavihettem, szó nélkül becserélhettem, vagy visszafizették az árát és bocsánatot kértek. Itthon nem próbáltam ki, de tartok tőle, hogy már azok után is, ha a piacon megkóstolom a gyümölcsöt, amiből vennék rámsüvöltenek, nem menne. Na, mindegy, szóval ezért nem lett ma túróscsusza pörccel a tetején...

Lett viszont palacsinta, sós verzióban, zöldségraguval, sajttal összesütve. Ha sós palacsintát készülünk enni többnyire teljeskiőrlésű lisztet, vagy néha rozslisztet, kukoricalisztet is szoktam a tésztához használni. Most teljeskiőrlésű búzalisztből csináltam a palacsintatésztát, de sót épp csak egy csipetet tettem bele, ha vki mégis édesen is kipróbálná. Hagymából, egy kevés baconből, cukkiniből, padlizsánból és kukoricából egy jó kis ragut készítettem, provanci fűszerkeverékkel ízesítettem és a végén hozzákevertem fél pici doboz philadelphia sajtkrémet. Ezzel töltöttem meg a palacsintákat, háromszögre hajtottam, sajttal megszórtam a tetejüket és sütőben pirosra sütöttem.

Nem is tudom mennyi flant ettem meg a nyaralás alatt, nagyon ízlett, pedig bűn édes és egyébként is semmi faxni... talán pont ezért. A VKF kiírás láttán egyből erre gondoltam, de aztán belebotlottam az andalúz pipi receptjébe is, nem akartam a kettő között választani. Flan receptet nagyon sokat találtam, számos ízesítéssel, kávésat, narancsosat, még sáfrányosat is sherryvel (egyszer ezt is kipróbálom, amíg még tart a készlet). Ennek a flannak abszolút nem hivalkodóan citromos íze van, köszönhetően a tejbe belefőzött citromhéjdarabkáknak. Mellé pedig kompótot készítettem barackból, szederből, ribizliből egy kis malagaborral és mindenféle fűszerrel. Az egyetlen hátránya ennek a finomságnak, hogy legalább egy éjszakán át kell csücsülnie a hűtőben érés céljából. De ezek az ízek...

A kompóthoz:
8 kisebb őszibarack
egy marék szeder
egy marék ribizli
fél narancs héja
fél citrom héja
2 dl malaga bor, vagy vmilyen édes bor
egy darabka fahéj
3 szem szegfűszeg
8 kanál cukor, felesben lehet nád cukor
8 dl víz

A cukorból és a vízből szirupot készítettem, majd hozzáadtam a malagabort, a citrushéjakat és a fűszereket és 30 percig lassú tűzön főztem. Hozzáadtam a gyümölcsöket és puhára főztem. Három-négy evőkanálnyit félretettem. Mikor lehült egy éjszakára a hűtőbe tettem.

A flanhoz:
Fél liter tej
6 ek cukor
1 csipet só
fél citrom héja nagyobb darabokban
2 tojás
2 tojás sárgája

A tejet a cukorral, sóval, citromlével felforralom, majd kb. egy órán át szotyogtatom. Kikeverem a tojásokat, majd a forró tejet folyamatos keverés közben hozzáadom, előtte a citromhéjat kidobom. Egy tepsibe kicsi szuflétálkákat teszek, melyek aljára egy kevés kompótlevet kanalazok. A kész keveréket szétosztom. A tepsibe annyi vizet öntök, hogy a tálkákat félig ellepje. Majd 170 C-on kb. 45 percig sütöm. A kész flanokat (közepe is szilárd, ugyanakkor az egész remegős) kiveszem a vízből, majd hülés után egy éjszakára hűtőbe teszem. Másnap a gyümölcskompóttal tálalom.

Végy egy kényelmes méretű autót, fogd a kicsi családod, KicsiCsajjal együtt, pakolj az autóba mindenféle hasznos és hasznosnak vélt felesleges holmit, készíts utitervet három hétre, majd felejtsd itthon. Nagyjából így indultunk neki a 3000 km-s útnak május közepén, kihasználva az előszezon valamennyi előnyét. Az uticél előszőr Andalúzia és egyben Európa legdélebbi pontja Tarifa, majd Mijas, végül a Sierra Nevada volt, hazafelé pár nap pihenővel Oropesán. Szemnek, orrnak, gyomornak élvezet volt a három hét. Jártunk óceánnál, tengernél, hóhatár felett, beszippantottuk olajliget finom illatát, gyönyörködtünk narancsligetekben, szőlőkben, ettünk halat és szinte mindent, amit a tenger kínál, elcsábultunk tapas bárokban, ettünk flant, de még mennyit, főztünk paellát - nem is lett rossz -, kipróbáltunk mindenféle zöldséget, gyümölcsöt, sherryt, jó borokat. Persze haza is hoztunk mindenfélét, olivaolajat és olajbogyót, nem is tudom mennyi dobozzal, meg tonhalat natúr lében -így szeretem -, sherryt, többet is, meg ánizslikört, malagaszőlőt és azt a jellegzetesen finom ujjnyi vastag fehér spárgát, no meg sáfrányt és vagy 1500 fotót. A rengeteg ízből mi legyen a nyaralás íze és mi legyen az étlapon?Mondjuk a narancs, sherry, olajbogyó és a tojás, étlapkivonatnak talán ennyi is elég. Két étel formájában, az első egy sherrys, narancsos, olajbogyós csirke, az eredeti recept a Bon Appétit 2005. januári számában található, a második pedig legyen egy narancsos flan az itthoni nyár gyümölcseivel. Ehhez a recept ugyancsak a Bon Appétitből származik (2005. október), kissé hazai gyümölcsszezonra hangolva.

Andalúz csirke
2 ek olivaolaj
2 egész csirkecomb, darabolva
1 egész csirkemell filé négyfelé vágva
3 nagy fej főzőhagyma
4 gerezd fokhagyma
1 csésze száraz sherry ( pl. Tio Pepe Palomino Fino)
1 csésze húsleves
1 narancs héjastól, nyolc gerezdre vágva
Fél csésze olajbogyó
1 ek méz

A feldarabolt csirkét sóztam, borsoztam és serpenyőben hirtelen pirosra sütöttem, majd egy tűzálló tálba szedtem. A megmaradt szafton a karikára vágott hagymát üvegesre pároltam, majd hozzáadtam a zúzott fokhagymát. Épp csak addig pirítottam tovább, amíg a fokhagyma illata érezhető nem lett. Ekkor felöntöttem a sherryvel, felére pároltam, majd felöntöttem a húslevessel. Felforraltam, beledobtam a narancsot és az olajbogyót, majd az egészet a csirkére öntöttem és 160 C-on lefedés nélkül puhára sütöttem. Mikor a hús megpuhult, egy tálra szedtem a naranccsal együtt, majd a szafthoz 1 ek mézet adtam és besűrítettem. Mikor elkészült a húsra kanalaztam. Az eredeti recept medium sherryt ír, mi viszont csak egy édeset és két szárazat hoztunk. Utólag sem éreztem azt, hogy baj lett volna a csere :-). A másik módosítás olajbogyófronton történt. A recept zöldet írt, én feketével próbáltam, de a párom utólag azt mondta legközelebb zölddel próbáljuk ki, valahogy jobban passzolna hozzá. Majd legközelebb... mert lesz legközelebb, az biztos.
A flan pedig a következő postban :-)

Az íze leírhatatlanul karamelles, nem csoda, egy egész bögre cukor olvadt, majd szineződött aranybarnán túlira. Sőt, majdnem konyhai katasztrófa is történt, ui. egy incifinci mennyiség a kerámiafőzőlap és a lábos közé ragadt. Jobb, mint a pillanatragasztó, komolyan mondom. Lelkiszemeim előtt már láttam, mint recseg-ropog, reped-törik szét konyhánk egyik legfontosabb része a feszegetés hatására. Már majdnem nekiestünk, aztán győzött a józan ész, egy kevés víz, no meg némi türelem.
De visszatérve az élvezetekhez, a recept roppant egyszerű, végy nem kevés cukrot (1 bögre), karamellizáld, öntsd fel vízzel (2 bögre), adj hozzá egy nagy csipet sót és egy pici vaníliát, hűsd le majd fagyaszd. Úgy 8 dl fagyi lett így a végén.