lilahangyaboly

Gondolkodtam egy ideig, hogy megírjam-e vagy sem a nagy újságot, mármint hogy fordulatot vesz kiscsaládom élete. De aztán úgy voltam vele, erős hatása lesz a konyhánkra és így valamennyire a lilahangyára is... itt a helye.

Kicsicsaj bölcsibe megy... és vége a mi kis édes nyugis hétköznapjainknak, a gondosan kreált hétköznapi menüknek, hármasban elköltött ebédeknek.
Egyrészt a szívem szakad meg. Nehéz döntés volt, bármennyire is 20 hónapos lesz ma-holnap az ifjú hölgy és bármennyire is igényli a társaságot, egy ideje halogattam csak a bölcsödék felhívását is... nemhogy becserkészését, megtekintését. Hogy miért? Magam sem tudom (dehogynem!), de azt hiszem nagyjából értitek. Másrészt néha már kezdtem magam elől is szaladni a hosszúra nyúlt itthonlét miatt. Aztán ez a hét kissé faramucin indult, lilahangyalak zizegő hangyabollyá vált, megpöccintette a lassan imbolygó kis golyót, mely nyugis hétköznapjainkat jelentette és eldőlt, szükség van a bölire... és akárhogy is nekem is jót fog tenni, ha a recept fogalom újra laboros terminus technicus-szá is válik majd.
így nagyjából egy hónap múlva indul a rutin, újra elmerülök a növények titkainak kiderítésében és azt hiszem nagy receptgyűjteményre teszek majd szert a gyorsan-finomat kaják terén. Közben kicsi lányunk megkezdi mintegy 22 éves szocializációs-tanulós pályafutását (brrrr. még leírni is hosszú). Csak remélni tudom, hogy nem fakanál lesz majd a jele, mint nekem volt az oviban :-)

Hasonló alapanyagokból