lilahangya: Csoki felsőfokon - Chocolate mud cake

Soha nem gondoltam kenguruföldön töltött éveim alatt, hogy itthon majd nosztalgiával gondolok vissza az ausztrál sütemények közül akárcsak egyre is. Pedig alkalmam megismerni őket volt bőven. Nálunk is volt roaster a laborban, mikor kik hozzák a pénteki délelőtti teához a sütit. Jobbára cheese cake volt a trendi (a mangósat és a passionfruitosat én is nagyon komáltam), vagy valamilyen mud cake, esetleg lemon tart, caramel cake, lemington minden mennyiségben, néha egy-egy Pavlova. De nem igazán rajongtam értük... Részben azért, mert a tömény édességen kívül egyéb benyomást igazán nem tettek rám, másrészt annyira hiányoztak az itthoni sütik, hogy inkább magam sütöttem ezt-azt. A Pavlova - amit az aussiek igazán magukénak vallanak- sem jön be, bár bevallom nemrég szülinapomra Napocskám húgától olyan fantasztikus csokis, málnás Pavlovát kaptam, hogy csuda.
Ma viszont eszembe jutott egy másik ausztrál klasszikus: a chocolate mud cake. Valami brutálisan csokis ízre vágytam, a mud cake pedig brutálisan csokis :-). Utánaolvasgattam kicsit, valóban ausztrál specialitásról van-e szó. A gugli jellemzően sok ausztrál oldalt köpött ki, ugyanakkor egyre-másra jöttek a Missisipi mud cake receptek is, végül győzött a Missisipi. A foodtimeline szerint a Missisippi Mud Cake/pie, Louisiana Mud Pie receptjét a 70-es években kapták fel igazán az éttermek. A mud cake receptje hasonlatos ugyan a browniehoz, mégis a csokiban igen gazdag pudingokhoz, lepényekhez és állítólag német vagy osztrák forrásokig vezethető vissza. Népszerűsége gondolom az íze mellett az egyszerűségének köszönhető, hiszen gyakorlatilag bögrés sütiről van szó. Variáció sokféle akad, marshmallow-s, hogy csak egy jellemzőt mondjak. Tálalás jellemzően vaníliafagyival, vagy tejszínes krémmel-habbal, no meg persze a tetején csokibevonat... hogy teljes legyen a bűnözés.
Több receptet is megnéztem, aztán összegyúrtam egy saját, a készletünkre adaptált változatot, ami így szól:

1.5 bögre erős espresso kávé
0.5 bögre Malaga bor (a receptek jobbára kávélikőrt írtak és többynire kevesebbet :-))
2 bögre nádcukor
200 g min. 60 %-os étcsoki
2 x 0.25 bögre holland kakaópor - és még valamennyi a formához
200 g vaj
2 tojás
1.75 bögre liszt
1 tk sütőpor
1 nagy csipet só
A sütőt előmelegítettem 150 C-ra, hőlégkeverés mellett. Egy 24 cm-s tortaformát kikentem vajjal, majd kakaóporral behintettem. A kávét, a borral felforraltam, majd a hőt visszavéve felolvasztottam benne a csokit, a vajat, a negyed bögre kakaóport, végül pedig a cukrot. Átöntöttem egy keverőtálba, majd lehűtöttem. Mikor lehült egyenként belekevertem a tojásokat. Egy külön tálba összeszitáltam a lisztet, sót, sütőport, kakaót, majd a keveréket a masszához kevertem, végül a formába öntöttem. Senki ne lepődjön meg, a massza meglehetősen híg. Előmelegített sütőben úgy 70 percig - illetve tűpróbáig - sütöttem. A formában hagytam kihülni, majd megszórtam porcukorral. Mivel az összes csokit elhasználtam - kivéve azt a kevéske chilis csokit, amit csipegetve eszünk csak meg - egy híg vaníliaszószt készítettem és ezzel, meg egy kis ribizlivel tálaltam. Az eredmény? Az a hihetetlenül csokis, enyhén tapadós íz, amit már 3 éve nem éreztem.