Az alapanyag pulykacomb, ananász karikák, tejszín. De ezúttal reszelt burgonya ágyon és sajtos burgonya takaróval, az ananász íze kiegészítve egy kevés cheyenne borssal és köménnyel és wokban sütve. Az összhatás? Ismerős ízek, kissé más felhanggal, más köntösben, mégis harmonikusan.

A hozzávalók:
fél kg pulykacomb kockákra vágva
1 fej lilahagyma
2 gerezd fokhagyma
1 kisebb ananász karikákra szelve vagy egy konzerv ananász
1 kisebb sárgarépa reszelve
csipetnyi köménymag
egy kk cheyenne bors
só
napraforgóolaj
fél kg burgonya
100 ml tejszín
10 dkg sajt

A wokot felforrósítom, majd beleöntök egy kevés olajat és beledobom a húst a durva darabokra vágott hagymákkal együtt. Hirtelen sütöm, viszonylag rövid ideig, majd sózom és hozzáadom a köménymagot és a reszelt sárgarépát. Pár perc párolás után rádobom az ananászkarikákat, hozzáadok fél kk cheyenne borsot, majd gyengébb fokozaton párolom, hogy valamennyi levet is eresszen.
Eközben a meghámozott burgonyát egészben megfőzöm, majd durvára reszelem. Egy hőálló tál aljára rétegezem a krumpli felét, rájön a húsos-ananászos ragú, majd a tetejére a burgonya másik fele. A burgonya közepére teszek egy szelet ananászt. A megmaradt szafthoz hozzáadok 100 ml tejszínt és belereszelek 100 gramnyi ementálit, majd fél kávéskanálnyi cheyenne borssal fűszerezem. Lassan összeolvasztom, végül a burgonyára öntöm. 170 C-on kb. 20-25 percig sütöm.

... de nem rétes, pedig kerekes és édes. Hanem mogyorós-csokoládékrémes kalács meggyel. Ha már tobzódunk, tobzódjunk rendesen, ugyebár :-).
Az úgy volt nap közben eszembe jutott a sült kalács illata, s nem hagyott békén. Nem is az íz volt az, ami nem ment ki a fejemből, hanem a sütőből kiáramló sülő kalács összetéveszthetetlenül pompás illata. Kimenős voltam épp (Kicsicsaj a Télapóval randevúzott nagyszülői felügyelet mellett), s fáradtabb annál, hogy nyakamba kapjam a várost és megkeressem mindenki karácsonyi ajándékát. Előkaptam kis házi receptes füzetkém és nekiálltam egy kisebb adag kalácstésztának az alábbiak szerint:

1 bögre langyos tej
2 dkg friss élesztő
2 ek cukor
3 tojás sárgája
15 dkg rétesliszt
25 dkg simaliszt
1 csipet só

Jó hólyagosra dagasztottam, majd bő egy órán át kelni hagytam (én a sütőben szoktam jobbára keleszteni, 30 C-on). Ezalatt elkészítettem a csokikrémet.
A csokikrém pedig amúgy rendesen, jó minőségű étcsokiból (10 dkg), tejszínnel (3 ek), porcukorral (4 ek), vaníliakivonattal (1 tk) és kevés rummal (1 tk) készült és a végén mogyoró darabkákkal (3 ek) dúsult.
A megkelt tésztát lisztezett felületen kb fél centi vastagra nyújtottam, egyenletesen megkentem a krémmel, megszórtam meggyel (mirelitet használtam, magozottat), majd feltekertem. A tekercset pedig amúgy csigába csavarva tettem sütőpapírral bélelt sütőlemezre. Ide-oda tettem még meggyet, majd újabb fél óráig kelesztettem. Sütés előtt egyenletesen megkentem a tojásokból visszamaradt fehérjével, majd irány a 180 C-ra előmelegített sütő. 45 percig sült.

El sem hiszem. Az egész hétvégén nem pusztítottunk el két nem túl nagy darab kacsamellet. Igazándiból TS adagja maradt meg, de ő - egy bölcsis ütős vírusnak köszönhetően - evésképtelen volt pár napig. Hogy ne vesszen kárba, arra gondoltam finom is lesz ez a kacsa kicsit más körítésben is. Fél szál karikákra vágott pórét és két zsenge felkarikázott cukkinit 2 ek kacsa zsiradékon hirtelen megpárolok, sóval, borssal, fokhagymával, bazsalikommal ízesítem. Hozzáadok 500 g-nyi kifőtt gnocchit, 2-3 evőkanál fekete olajbogyót és a nagyon vékony szeletekre vágott kacsamellet. És már kész is és megint gyors vacsi.

Ismét egy Váncsa recept #482: Kacsamell Julia Mamaea módra. (Hogy ki is volt Julia Mamaea, ebben a wiki segített, de hogy miért az ő nevéhez fűződik a recept azt nem tudom.)
Valahogy olyan egyértelmű volt a hétvégén, hogy a kacsa egy a mester ihlette köntösben kerül az asztalunkra. Volt kedvem ismét flambírozni - általában van ugyebár, no meg örömmel locsolgattam a husit a finom sherryvel. A recept lelke egy konyakos, mézes, sherry ecetes sárgarépás pác randevúja a jó madár kebelével, egy nagy üvegtál rejtekén, fél órába sűrítve.

A páchoz:
2 kacsamell (bőrös)
1 sárgarépa
3 gerezd fokhagyma
3 ek konyak
3-4 ág friss kakukkfű
2 ek méz
3 ek sherrymecet
1 ek szezámolaj (eredetileg 2 ek mogyoróolaj)
2 ek napraforgóolaj
1 ek vaj
1 dl száraz sherry

A sáragrépát vékony szeletekre vágom és a szeletelt fokhagymával együtt napraforgóolajon üvegesre párolom. Majd jön a konyak és némi lángolás. Ha elégett az alkohol, hozzáadom a kakukkfüvet, a mézet és a sherryecetet. Addig szotyogtatom, míg karamellizálódni nem kezd, ekkor hozzáadom a szezámolajat, majd pár perc után a kacsamellekre öntöm. Fél óráig pácolom.
Eközben egy kisebb maréknyi mazsolát leöntök 1 dl sherryvel (Osborne Fino Quinta), félreteszem. A fél óra leteltével a mazsolát leszűröm, a sherryre még szükség lesz, így félreteszem. Serpenyőben kevés vajat hevítek és a melleket bőrös felükkel lefelé hirtelen pirosra sütöm, majd megfordítva is pár percig sütöm. Mikor elkészült egy tűzálló tálba teszem. A kisült zsiradékhoz hozzáöntöm a páclevet, felforralom, majd hozzáöntöm a sherryt is és rövid ideig alacsony erősségen főzöm. Végül az egészet a kacsára öntöm és 15 percre 180 C-ra előmelegített sütőbe tolom.

A rizshez:
1 bögre jázmin rizs
1 gerezd fokhagyma
1 kisebb maréknyi sherrybe áztatott mazsola
2 bögre húsleves
kevés olivaolaj
só
A vékony szeletekre vágott fokhagymát olajon aranybarnára pirítom, hozzáadom a leszűrt mazsolát és röviden együtt pirítom. Hozzáadom a rizst, jól átforgatom az olajos keveréken, majd felöntöm húslevessel és puhára főzöm. Ha kell (az én ízlésem szerint igen) picit utánsózom.
A vékony szeletekre vágott kacsamellet (szép rózsaszínes maradt a közepe) kevés sárgarépás páclével, friss kakukkfűvel és egy halmocska mazsolás rizzsel tálalom.

Beszálltam a bonbongyártó biznicbe. Na nem komolyan, csak amúgy egy próba kedvéért. Nem karácsonyra gyúrok, csak amolyan próbáljukmárkiháthasikerülelőünneplőstélifinomság. Olyan sokan próbálgattátok már, kívánatosabbnál kívánatosabb változatokkal, trüflikkel, szaloncukival. Gondoltam, rajtam a sor. A mutatvány végrehajtásához beszereztem:

Apró kis papírkapszlikat
200 g 70%-os étcsokit
1 konzerv cukrozott sűrített tejet
5 dkg vajat
3 ek 30%-os tejszínt
1 tk rumot
egy kevés magozott meggyet
1 ek pörkölt, durvára tört kakaóbabot

Kétszer futottam neki a gyártásnak, aztán mindig megakadt valami miatt (munkahelyi lefáradás, aztán Kicsicsaj beteg lett és hasonló ügyes-bajos dolgok). így volt vagy négy nap, mire kész lettem. De valójában azt gondolom, hogy egy nap két munkafázissal, közte pár órányi szünettel készen van, így is írom le. Előszőr bő két óráig főztem a konzerv tejet, majd hagytam teljesen kihülni. Eközben vízfürdőn felolvasztottam 20 dkg étcsokit a vajjal, rummal ízesítettem és kapott egy kis tejszínt, hogy selymesebb legyen.
Ezután jött az egész legmacerásabb része. Hogyan vonjam be a papírformácskák belsejét, hogy az oldalán is megmaradjon, ne legyen se túl vastag, se túl vékony? Próbáltam kis szószoskanállal,nem igazán jött be, gyakorlatilag leforráztam magam. A következő a teáskanál volt, nem az igazi. Aztán jött a műanyag fecskendő (munkahelyi ártalom, steril, egyszerhasználatos természetesen!).Kissé oldalra döntve szépen lassan forgattam a kis papírkosarakat, közben egyenletesen adagoltam a csokit. Tökéletes lett! Félrettem őket, Kicsicsaj mentes helyre (hűtő, kamrapolc stb előnyben). Amikor szépen megszilárdultak megtöltögettem őket. Volt olyan, amit csak a karamellizálódott tejkrémmel, volt amit csak meggyel, volt amit meggyel és karamellel és volt, amibe kicsivel több csokit öntöttem és kapott bele kakaóbbot. A tetejére jött egy újabb adag csoki, ide-oda egy pöttynyi karamell, irány a hűtő és már kész is. TS szerint isteni lett. Nekem a meggyes csokis volt a favorit, bár a meggyes karamelles sem volt akármi.