Az úgy volt nap közben eszembe jutott a sült kalács illata, s nem hagyott békén. Nem is az íz volt az, ami nem ment ki a fejemből, hanem a sütőből kiáramló sülő kalács összetéveszthetetlenül pompás illata. Kimenős voltam épp (Kicsicsaj a Télapóval randevúzott nagyszülői felügyelet mellett), s fáradtabb annál, hogy nyakamba kapjam a várost és megkeressem mindenki karácsonyi ajándékát. Előkaptam kis házi receptes füzetkém és nekiálltam egy kisebb adag kalácstésztának az alábbiak szerint:
1 bögre langyos tej
2 dkg friss élesztő
2 ek cukor
3 tojás sárgája
15 dkg rétesliszt
25 dkg simaliszt
1 csipet só
Jó hólyagosra dagasztottam, majd bő egy órán át kelni hagytam (én a sütőben szoktam jobbára keleszteni, 30 C-on). Ezalatt elkészítettem a csokikrémet.
A csokikrém pedig amúgy rendesen, jó minőségű étcsokiból (10 dkg), tejszínnel (3 ek), porcukorral (4 ek), vaníliakivonattal (1 tk) és kevés rummal (1 tk) készült és a végén mogyoró darabkákkal (3 ek) dúsult.
A megkelt tésztát lisztezett felületen kb fél centi vastagra nyújtottam, egyenletesen megkentem a krémmel, megszórtam meggyel (mirelitet használtam, magozottat), majd feltekertem. A tekercset pedig amúgy csigába csavarva tettem sütőpapírral bélelt sütőlemezre. Ide-oda tettem még meggyet, majd újabb fél óráig kelesztettem. Sütés előtt egyenletesen megkentem a tojásokból visszamaradt fehérjével, majd irány a 180 C-ra előmelegített sütő. 45 percig sült.
1 megjegyzés:
Kelt tészta rajongó lévén ez a recept+kép valami fenomenális...ma is ezt sütöm!Köszi az ötletet!
Dorisz.
Megjegyzés küldése