Karácsonyra kaptam Ágitól egy kis üveg kandírozott ibolyát. Napokig csak nézegettem, elképzeltem az illatát, nagyon szeretem ezt az illatot és úgy egyáltalán az ibolyát. Aztán eszembe jutott az ibolyás cukor gyerekkoromból. Csak néha kaptunk, nem árulták csak úgy a boltban. De néha Húsvétkor a búcsúban, vagy valamelyik osztálytársam táskájában akadt egy-egy zacskóval a mindenféle pasztellszínekben pompázó kicsi szívalakú cukorkákból. Hát persze, hogy a lila, az ibolyás volt a legfinomabb. Szóval ilyeneket gondoltam a kis üveg felett, aztán arra gondoltam még nem bontom ki. Még nem.
Aztán úgy alakult, hogy az influenza bennünket is utolért még múlt hét végén és KicsiCsaj eléggé lebetegedett. Nem csak hogy nem evett, de ami lecsúszott jobbára gyorsvonat sebességgel jött ki esténként. Gondolhatjátok mekkora öröm volt, amikor ma reggel palacsintát követelt tőlem reggelit követően. így palacsinta lett az ebéd, nem is akármilyen. A tésztában a liszt negyedét kukoricalisztre cseréltem, cukor helyett mézzel édesítettem és ezúttal nem csak amolyan semleges-bármiveltöltheted palacsinta édességűre. No meg pirított mandulahasáb is került bele és pár csepp mandula-aroma is. Ekkor jutott újra eszembe a kandírozott ibolya. Kitekertem a kupakot és nyaköntöttem magam ibolyaillattal és azzal a fantasztikusan finom ízzel. De hogy kerüljön a palacsintába az ibolya?
Előszőr megszórtam a palacsintasütőbe öntött még folyós tésztát. Bizarr, mintha itt-ott tinta cseppent volna rá. Aztán két szem ibolyát mozsárban durvára törtem majd egy adag tésztát kivettem és hozzákevertem. Az eredmény még bizarrrrabb, a sárgás alapárnyalatnak köszönhetően zöldes-kékes árnyalatú palacsinta. Végül a megoldás: néhány szem kandírozott ibolyát nagyon kevés kristálycukorral együtt porrá dörzsöltem, majd ezt az ízesített porcukrot használtam. Mégpedig úgy, hogy a palacsintákat kevés mézzel meglocsoltam, majd négyrét hajtottam és ekkor szórtam meg a lila porcukorral. íme:

Majorannás sült máj mellé kerestem köretet, illetve fordítva, valamiféle sajtfelfújt mellé kerestem husifélét pár napja. Szombaton szert tettünk egy kosárka ruccolára, így a sima sajtfelfújt egyből valami karakteresebbre váltott előbb csak gondolatban, majd tegnap este tettben is. Pláne, miután a semleges ízű ricottát kiegészítette némi natúr kecskesajt is, no meg egy kis aprított fekete olajbogyó. Muffin formákban sütöttem, hihetetlenül könnyű, illatos és ízes lett. A májacska és a felfújt mellé még egy kis színpompás mandarinos hagymás zöldsaláta is került.

Hozzávalók 6 muffinhoz:

200 g ricotta
50 g reszelt parmezán parmezán
50 g kecskesajt
1 maréknyi ruccola
3 ek magozott fekete olajbogyó
1 duci gerezd fokhagyma
1 ek finomra vágott snidling
2 tojás
2 csapott ek kukoricaliszt
só, bors
olivaolaj

Az olajbogyót, fokhagymát, snidlinget és a ruccolát finomra metélem. A ricottát és a többi sajtot alaposan összekeverem, majd hozzáadom a két tojást és az aprított hozzávalókat, végül lazán belekeverem a lisztet. A muffinformákat kikenem olivaolajjal, majd szétosztom a masszát a hat formába. 170 C-on addig sütöm, amíg a teteje szép piros nem lesz.Amíg sül, a májat fokhagymával és majorannával megsütöm, mikor elkészült enyhén sózom, felszeletelem, majd kevés erdei gyümölcsös balzsamecettel meglocsolom. A salátához pedig meghámozok és karikákra vágok 2 mandarint és egy fej vöröshagymát, majd hozzávágok pár levélnyi tépkedett fejessalátát, fél kaliforniai paprikát, végül egy kevés ruccolát. Sózom, borsozom, majd kevés extra szűz olivaolajjal meglocsolom.

Merthogy még mindig ott tartunk, hogy mikor lesz már végre jó idő.... S ha a nap nem süt, hát főzzünk valami napsütést. Számunkra a napsütés e két utóbbi nyáron egyet jelentett a spanyol ízekkel. Tavalyelőtt Katalóniát vettük célba, tavaly pedig autóval jártuk be Andalúziát. Ezt az ételt, illetve valami ehhez hasonlót Malagához közeli szállásunkon főztem, engedve a helyi zöldségválaszték és az élmények hatásának. Akkor is ízlett, de most különösen...Hozzávalók 4 fő részére:

8 db csirke alsócomb
1 nagyobb padlizsán
4 szem paradicsom
1 doboz hámozott paradicsom konzerv
1 szál póréhagyma
4 gerezd fokhagyma
kb. 125 g kisebb barnacsiperke
4 ek magozott fekete olajbogyó
3-4 ág kakukkfű
10 bazsalikomlevél
fél dl száraz sherry
olivaolaj
só, bors

Az elkészítése pedig roppant egyszerű. A csirkecombokat megmossuk, bőrüket eltávolítjuk, majd egy tűzálló tálban megágyazunk nekik (én ezúttal egy pataki tálban készítettem): A karikákra vágott póré felét, 2 gerezd nagyobb szeletekre vágott fokhagymát, a kb. fél centis karikára, majd a csíkokra vágott padlizsán felét, pár szem negyedelt gombát és a 2 szem cikkekre vágott paradicsomot a tűzálló tál aljába dobáljuk. Az egészet enyhén megsózzuk, borsozzuk és meghintjük pár nagyobb darabokra tépett bazsalikomlevéllel végül kevés olivaolajjal meglocsoljuk. Ezen szépen elrendezgetjük a besózott csirkecombokat, majd a maradék zöldséget rápakoljuk. Megszórjuk az olajbogyóval, bazsalikom maradékával és néhány ág kakukkfűvel. Egy tálban villával összetörjük a konzerv paradicsomot, elkeverük a sherryvel,
sóval, borssal ízesítjük, majd az egészet a zöldséges hús tetejére öntjük. 170 C-os sütőben lefedve sütjük 50 percig, majd fedél nélkül kap még egy fél órát. Amolyan szerencsés véletlen volt, hogy mikor ez elkészült épp mehetett a sütőbe a dagasztott, kelesztett lepénykenyérke, így friss, ropogós héjú kenyérrel tunkoltuk ezt a pompás paradicsomos szaftot. Friss érett paradicsomból persze még finomabb...

Részlet az Enciklopédia Galactika [kicsicsaj változatból]:

Maakoc ['mɑ:kʊc] I. (pig) régies nevén malac. Valamikor a földön élt emberhez igen hasonlító négylábú, a párosujjú patás (Artiodactyla) rendjébe, a disznóalakúak (Suina) alrendjébe tartozó mindenevő állat. II. (pork) régies nevén sültmalac. A földi ember (Homo sapiens) által fogyasztott étel, amelyet a ~ húsából készítenek

Sajnos az Enciklopédia Galactica nem tér ki az elkészítés menetére. Viszont legjobb tudomásunk szerint valamikor a galaktikus időszámítás előtt, a földi kr.u. (kronos universismus; egyetemes idő) számítás szerint 2007 év végén valahogy így készítették el:

Mivel a malacot vagy sörben vagy borban jó sütni, így a leghelyesebben akkor járunk el, ha mindkettő kéznél van. Jelen esetben a sört a szakács megöntözésére használjuk, mivel sütéshez bort használunk, mégpedig vöröset és fehéret is. Floyd örülne. :) Így szilveszterkor a pezsgő mellé igazán illik.

Hozzávalók:

• 70 dkg bőrös malachús
• 1 dl fehérbor
• 7-8 gerezd fokhagyma
• 1 ek zsiradék – ehhez nem igazán illik az olivaolaj :)
  

Fűszerezéshez

• őrölt kömény
• cheyenne bors
• provancei fűszerkeverék
• só
  

Mázhoz

• 10 dkg barnacukor
• 1 dl vörösbor
• 5 dl hús alaplé
• 1 csillagánizs
• 6 szegfűszeg
• 1 kávéskanál őrölt chili

A malac bőrét beirdalom. A fűszereket összekeverem és a húsba dörzsölöm, vigyázva, hogy a bőrére ne kerüljön. A malacot pár óráig hagyom érni a főszerekkel, majd fóliával letakarva a zsiradékon a fehérborral és a fokhagymával közepes lángon (170˚, hőlégkeverés) kb 1 óráig lefedve párolom. Közben a mázat elkészítem. A cukrot megolvasztom, hozzáadom a vörösbort, majd a húslevest és a fűszereket. Ezt besűrítem. A malacról leveszem a fóliát és még háromnegyed órát sütöm, sűrűn megkenegetve a bőrös részt a mázzal.
A máz receptjét és ötletét bogármestertől vettem.

Köret: burgonypüré és sörben (minő véletlen!) párolt vöröshagymából állt. A hagymák így készültek. Megpucoltam őket, majd kb. egy ujjnyi olajon megpirítottam. Felöntöttem sörrel, hogy ellepje. Sóztam, majd közepes lángon addig pároltam, amíg a lé nagyjából a harmadára fogyott (fél, egy óra).

TS

Kint zuhog a hó. Most épp az ég helyett a tetőről. De legalább olvadt és sütött egy picit a nap. Látni ugyan nem nagyon láttam, valahogy olyan volt, mintha egy pohár tejben imbolyogna egy eltévedt úszóklasszis szentjánosbogár... de a tudat. Nem baj, jó színeset főztem - ma is, amolyan télűzőként, napcsalogatóként. Ez az ízkavalkád, igazi nyári ebéd kerekedett!

2 személyre:
15 dkg kukoricadara
1 ek olivaolaj
4-5 bazsalikom levél
2-3 ek parmezán
10 kisebb barnacsiperke
fél rúd póréhagyma
2 kisebb paradicsom
1 szál angolzeller
2 ág szurokfű
10 dkg zöldbab
néhány vékony szelet sonka
pár szál snidling

A kukoricadarát fél liter sós, olivaolajos forró vízbe szórom, majd rendszeresen kevergetve sűrű polentát főzök belőle. Mielőtt elkészülne a bazsalikom leveleket vékony csíkokra vágom, majd hozzákeverem. Egy kisebb négyszögletes kerámia tálat vékonyan kiolajozok, majd belesimítom a kukoricakását. Parmezánt reszelek a tetejére és sütőben, grillfokozaton pirosra sütöm. Eközben a gombákat mérettől függően negyedelem, vagy felezem. A pórét és az angolzellert kb. 1 centis karikákra vágom, a paradicsomot nagyobb darabokra szelem. A zöldségeket sózom, borsozom, megszórom friss szurokfűvel, meglocsolom egy kevés olajjal, majd kisteljesítményű grillfokozaton 15 percig pirítom. Az egész zöldbabokat lobogó vízben pár percig főzöm, majd rögtön hideg vízbe szedem, így szép zöld marad. 4-5 zöldbabot egy-egy szelet sonkába tekerek, egy-egy szál snidlnggel átkötöm és a tekercseket a grillezett zöldség tetejére teszem és további 8 percig sütöm.