Az első közös mézeskalácsunk



Ahogy az ember lányának gyermeke születik, mindenféle lökött vágyálmai lesznek. Főleg ha az ember lánya főzni is szeret... és ha az ember lánya a lánykáját nevelgeti. A legkevesebb az, hogy majd az a manó szeretni fogja a főztöm (ez rendben), hogy megeszik minden egészséges finomságot (igen, csak ne zöldségféle legyen - kivéve a paradicsomot és vegyük fel a csokit az egészséges étkek listájába), aztán hogy ott ücsörög nyugodtan mellettem a pulton, míg hámozok, szeletelek, előkészítek, keverek, forgatok. Na ez utóbbival mostanság komoly a problematika, mert úgy tűnik a kíváncsiság és valami veleszületett szorgos kóstolgathatnék, kavargathatnék folytán a nyugton ülés általában elmarad. Helyette gombóckészítési ismeretek elsajátítása közben fura kéz- és karrángás, dagasztás során a liszt folyamatos megdézsmálása, sonkaszeletelés közben lelkes husika kiáltásokat követő jóízű nyammogás, s amúgy is általános falatozgatás a jellemző. De nem is ezt akartam elmesélni, hanem hogy ma végre együtt sütöttünk mézeskalácsot. Receptként Milner Angéla mézesbábos mézeskalács receptjét használtam - ezúttal mindenféle változtatás nélkül. A tészta bő két és fél napot érett fóliával letakarva a konyhapulton. Ma pedig sodortunk, szaggatunk, sütöttünk. Holnap meg mindent összekenünk cukros tojásfehérjével és az olyan jóóó lesz :-)

Hasonló alapanyagokból

11 megjegyzés:

Fűszeres Eszter írta...

Tündéri!
Az én fiam, annak ellenére, hogy a bölcsiben minden pénteken sütöttek akácsot, leginkább csak autót tologatni szeret a tésztában.
Mikor terhes lettem, biztosra éreztem az Ikeában, hogy lányom lesz, főleg, amikor a konyhaosztályon megláttam a kiscsajokat főzőset játszani:
-anyu, sütök neked palacsintát, vaníliásat, és babosat (?), jó?
És szerintem két éves lehetett max, miniszoknyában, pelusban, és a kisújján kilakkozott körömmel.
Persze fiam lett, és most három évesen az érdekli legjobban, hogy robbanhat fel a legnagyobb lánggal egy autó...

Névtelen írta...

azt a rénszarvast hol szerezted? Egyébként valóban tündéri a hölgy!

Névtelen írta...

Mennyire édes!:)

nana írta...

a rénszarvas-forma engem is érdekelne!!
eszter, nekem is van hasonló ikeás élményem, bár még nincs gyerekem, az ikea mini-konyhája miatt lány-vágyálmom (is) lett!! :)

nana írta...

manólány nagyon odaadóan készíti azt a mézeskalácsot!! :)

Lilahangya írta...

Eszter,
en meg teljesen kisfiunak ereztem anno ezt a pici lanyt, de most mar nagyon nem banom. Most mindig segiteni szeretne, uvegmosokefevel porolja a butorokat, porszivot rangatva takarit es sorolhatnam. Bar azt gondolom, egy tuzoltoautoimadomindentszereloautoszakertonek ugyanugy orulnek. Majd a masodik, ugyebar :-)

Juc,

egy oriasi csomagban kaptam anyukamtol, vagy 100 forma van benne. O nekem Spanyolorszagbol hozta, de talan itthon is kaphato, persze hogy hol, nem tudom. Viszont valamelyik hazai bloggerkolleginanal mar lattam ismeros formakat, csak nem emlkeszem ki volt az, azt is tudom, hogy valamilyen sajtos sutit sutott vele.

Névtelen írta...

Kicsi Vúnál láttad szerintem. Most utánanéztem és nála tárgyalnak néhány lelőhelyet, majd ezen a nyomon indulok el.

Lila Füge írta...

csatlakozom az elôttem szólókhoz, tényleg nagyon édes a lányka, de engem az írás is megfogott, meséld el mlyen volt a tojáshavo-összekenôs nap!!!!! nagyon jó lehetett nektek :)

Lila Füge írta...

tojáshabos...

Névtelen írta...

Angyal szállt le hozzátok:-)
(Gyönyörű:-))

Gabojsza írta...

Kicsicsaj gyönyörű :-)
Nem találom, hová kell a VKF-et küldeni Nektek, ide másolom a linket:
http://gabojszakonyhaja.blogspot.com/2007/12/vkf-xi-llekmelenget.html

Jó munkát!

Copyright @ 2007-2009 lilahangya