Mindenkinek nagyon Boldog Karácsonyt kíván az egész Lilahangyaboly!

Van ilyen! Elsóztam, de cudarul.
A cudarul a van ilyen, ugyanis általában sósabban főzök. Oda kell figyelnem a sóra, merthogy én sósabban szeretek mindent, bármily egészségtelen is. Persze próbálom az ételeket nem teljesen az én ízlésemnek megfelelően készíteni, már ha összejön...

A delikvens, aki bánta eme tettem a zúzapörkölt volt, no meg a kis családom.
Pörkölt... paprikás... csuda tudja, ez is állandó mókázás tárgya, merthogy én hosszabb lével szeretem, és nekem akkor is pörkölt a neve! Ahogy a rántottát is kicsit szottyosabban, a húsokat több mártással, a sültet tunkolnivalóval. Ellentétben TS-sel aki szinte szárazra süti ezt is, azt is, amazt is. Nem egyszer panaszkodtam neki már emiatt, mármint hogy hol a pörköltemről a szaft??? Mi az, hogy csak összekeneceljük a nokedlit és nincs mibe meríteni a kanalat? Merthogy a pörköltet nekem kanállal kell ennem, slussz passz. A leve miatt! Kész!

Ma viszont én főztem, merthogy Ők ketten (Kicsicsaj és TS) elmentek a Nagycsarnokba süllőt venni. Meséli, egy órás volt az út, ami úgy 20-25 perc kéne legyen. Aztán a parkolás... Szóval tényleg jó lesz, ha végre újra jár a villamos és eltűnik a naaaagy építkezés.
Szóval, zúzapörköltet főztem, több lével, gondoltam majd elszotyogja és olyan jut is marad is alapon kecskék is káposzták is kedvüket lelik majd benne. Megsóztam és megsóztam újra - de hogy mikor volt az újra az a feledés homályába vész, pláne, hogy a porszívó zümmögött, közben fél szemmel muszály volt a Narnia krónikáit is néznem, no meg Dádi manó is huncutkodott. Mellé kellett feküdnöm egy kicsit a játszószőnyegre, sürgős kacaghatnékunk támadt.

A pörkölt meg főtt. Jó másfél órányit. Közben elkészült mellé a rukkolás nokedli, szerintem jó lett, TS szerint annyira nem passzolt. Szóval a pörkölt meg párolódott, egyre párolódott a fedő alatt. Leve a felére csökkent, sőőőt... már épp aggódni kezdtem, le kéne kapcsolni alatta, még eltűnik nekem. Na, ekkor értek haza Ők ketten.

Mondom TS-nek kóstolja meg, jó-e már a zúza?
Ránéz, aztán rám.
- Még nem jó, túl sok a leve.
- De én így szeretem! - mondom, - ő meg úgy, mondja.
- Akkor én megeszem a levét, ti meg a többit.
Megkóstolja.
- Elsóztad! -mondja.
- Szerintem nem... - mondom én.

Enni kezdünk. KicsiCsajnak buzgón falja.
- Hmmm, tényleg sós! - mondom.
TS nevet.
KicsiCsaj pedig újra kér.
Aztán újra.
Telik a pocakja, már ráér társalogni:
- Anya, ez csípős egy picit... - majd a pillanat elteltével pontosan érezve a helyzet komikumát megkérdezi - tettél bele sót?
- Csak rövidre pároltam! - mondom én és TS már félrenyel.

És itt vége van az ebédnek, gurulunk a nevetéstől, potyog a könnyem. A pörkölt leve ugyanis annyi, amennyivel TS a paprikást szokta feltenni főni... Hát igen, nézőpont kérdése minden... de a helyzeten mit sem változtat!
Elsóztam, de cudarul! Van ilyen!

Már szépen sorakoznak a finomságok dobozokban, zsírpapírlapok között erre-arra a konyhában és a hűtőben. Az egyik igazán jól sikerült süti ez a mogyorós, aszalt sárgabarackos keksz. Ha jól emlékszem anyukám egyik főzős újságában leltem (a Kiskegyed Konyhája sorozatból vagy az idei karácsonyi, vagy adventi).

Hozzávalók:
150 g aszalt sárgabarack
100 g darált mogyoró
200 g liszt
50 g cukor
125 g vaj
2 ek tejföl
kb. 200 g étcsoki a bevonáshoz

A mogyorót még a darálás előtt megpirítottam. A sárgabarackot kevés cukorral finomra daráltam. A barack nagy részét összekevertem a mogyoróval, a liszttel és a cukorral, majd hozzákevertem a puha vajat és a tejfölt. Gombóccá formáztam, majd éjszakára (min. 2 órára) hűtőbe teszem.
Másnap 4-5 mm vastagra nyújtom, csillagformával szaggatom, majd sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztatom őket. 200 C-ra előmelegített sütőben 10 percet sütöm. Miután teljesen kihűlt étcsokiba mártom és megszórom a maradék sárgabarack darálékkal. Recept szerint 45 db lesz belőlel, valószínűleg akörül lett nálunk is, csak mindig jöttek, sündörögtek, kicsi és nagy mancsok sütit kértek. Azért sikerült időben dobozolni :-)

Azok a bizonyos marcipános szaloncukrok kiütéssel győztek nálunk is. Mármint az ötlet, mert végül ismét úgy döntöttünk, hogy nem lesz szaloncukor a fánkon. Lesznek mindenféle fára alkalmas mézeskalácskák, és egyéb kekszek, merthogy idén is együtt gyúrtunk, szaggattunk, sütöttünk KicsiCsajjal. Még autó is lesz, Porsche vagy Bogár nem is tudom. Sőőőt majdnem brachioszaurusz is került a fánkra, de szerencsére jött egy jóóó nagy evolúciós ugrás és végül csak cicák készültek. Nem bánom.
A kekszekkel párhuzamosan mindenféle trüflik és bonbonkák is készülnek, pl. egy brutáltömény csokis - diósgrillázsos - karamelles. Meg ezek a csini marcipángombóckák. Amiket Dolce Vita receptje ihletett, csak narancs helyett aszalt gyümölcsdarálékkal és porcukor nélkül készítettem. Illetve annyi cukorral csupán, amennyit az aszalt gyümölcs darálásához használtam. Lehet, hogy mások már évek óta így csinálják, nekem nagy felfedezés volt, hogy kevés cukorral a kávédaráló még az aszalt sárgabarackkal is megbírkózk. Sőt, le sem ég. Sőőőt, az eredmény nagyon csinos kis gyöngykása lesz. Ezekből gyúrtam a marcipánhoz egy keveset. Úgy három kanálnyit a 20 dkg marcipánhoz. Majd aszalt áfonyából ugyanígy. A tetejére pedig egy kis olvasztott étcsokit csorgattam. Most odabent várnak a hűtőben. Csinos kis papírkapszlikban. Ajándék lesz belőlük.

Fűszeres csirkehús és édeskés sütőtök, ráadásul mazsolával karamellizált lilahagymával? Nem rossz kombináció, egyáltalán nem... pedig csak némi kísérletezés eredménye. Merthogy az úgy volt, hogy valamelyik csatornán épp a spanyol konyha által húsok mellé gyakran adott mazsolával karamellizált lilahagymát készítették. Mi pedig nagyon szeretjük a mazsolát húsok mellé, rizsbe stb. Viszont egy tök jó régóta várt a sorsára a hűtőben. Feléből zsályás sütőtökleves lett a másik felét ebbe a quichebe tettem bele.

Hozzávalók:
1 csirkemell
2 fej lilahagyma
100 g mazsola
fél sonkatök
1 bögre húsleves
1 cs. leveles tészta
2 dl tejszín
2 tojás
1 ek vaj
2 ek olivaolaj
friss rozmaring
szerecsendió
fehérbors
só

A csirkemellet kis kockákra vágom, hasonló méretűre aprítom a tököt is. A hagymákat vékony szeletekre szelem. A csirkehúst serpenyőben minimális zsiradékon hirtelen megpirítom, majd félreteszem. Vajat olvasztok a serpenyőben, beledobom a lilahagymát és jó sok mazsolát, együtt sütöm őket, míg a mazsolától az egész karamellizálódni nem kezd. Hozzáadom a tököt és kb. egy kanálnyi finomra metélt rozmaringot, pár percig együtt sütöm, majd visszateszem a csirkét, felöntöm a húslevessel. Lefedve mérsékelt hőn addig párolom, míg a tök teljesen omlós nem lesz. Sóval, fehérborssal és szerecsendióval fűszerezem. Félreteszem egy picit hülni. A leveles tésztával (nálam készre nyújtott) kibélelek egy sütőtálat úgy, hogy pereme is legyen. Két tojást összekeverek 2 dl jó sűrű tejszínnel, majd az egészet a tökös-húsos raguhoz adom. A masszát a leveles tésztára öntöm és irány a forró sütő, 200 C, 25 perc. Ha nagyon pirulna a teteje alufóliával letakarom.

Egy éve készült:
Zöldségragus palacsinta