Sokkicsifagyi

Végre nekünk is sikerült összehoznunk egy találkát Sok kicsis nyertesünkkel. Talán emlékeztek rá egy saját fotókból készített tányéralátét szettet és egy igen marcipános fagyizást ajánlottunk fel a licitálóknak. A sorsolásnál kíváncsian vártuk kit fogunk vendégül látni, végül Enikőéknek kedvezett a szerencse. Jó pár hétnyi tervezgetés után szombatra sikerült megbeszélni egy találkozót. Köszönhetően TS szorgos kezeinek a tányéralátétek is elkészültek, nekem pedig csak a marcipán szemifreddoval kellett törődnöm (meg Ízbolygó karácsonyi pogácsájával - egyébként hálás köszönet Magdi nagyinak, ez a pogi tényleg mindig beválik!).
Meg Kicsicsajt kellett csitítgatni és meggyőzni, hogy de, igen, mire az ebéd utáni alvásból felébred már biztosan itt is lesznek a vendégek! Így is lett, mire a szöszi szépre aludta a pofiját meg is érkezett Barnus a szüleivel, Enikővel és Tiborral. A kicsik gyorsan játékba merültek, jó szokásukhoz híven hirtelen hárman hatfelé tűntek, mi pedig a bemutatkozó köröket gyorsan letudva elég hamar a fagyizásra tereltük a szót.
Szerencsére szombatra Holle anyó is befejezte aktív tevékenykedését (talán megijedt Fakanál plakátjától), a hó is elolvadt , s ennek örömére, meg a fagyigép búgásának hangjára TS megnyitotta az idei fagyiszezont. A hosszabb előkészítésre, fagyasztásra való tekintettel a megígért marcipán szemifreddot egy nappal előbb elkészítettem. Aki kóstolta már tudja, hogy sokkalta inkább egy hideg desszert, mint egy klasszikus fagyi, mondanom sem kell anélkül fogyott el, hogy lefotózhattuk volna. Azért hogy a fagyigép se érezze elhanyagolva magát előkészítettem egy jó tömény csokigranitát és készült egy szilva-szeder granita is. De igazándiból sok újat fagyigyártás területén nem mondhattam volna Enikőnek, lévén nyaranta maga is aktív fagyigyáros, bár remélem a kókusz-lime fagyival sikerült azért új ötletet adnom. Így végül fagyiostya készítéssel próbálkoztunk, Buillabaisse mandulás tuilejára esett a választásom. Tökéletes választásnak bizonyult, ízlett kicsiknek, nagyoknak egyaránt, igaz a formázást még gyakorolnom kell (nem hittem volna, hogy ilyen gyorsan válik törékennyé az ostya)!
S hogy milyen kicsi a világ, kiderült, hogy Enikőéket igencsak szoros szálak fűzik szülővárosomhoz, Szekszárdhoz, a szekszárdi borvidékhez és a Szent Gaál Pincészethez! Persze, a délutánnak amolyan kisgyerekes módon elég hamar vége szakadt, a kialvatlan kisebbek elég gyorsan túlpörögtek és amolyan halasztást nem tűrő módon jelezték a játékidő végét.
Enikő, nagyon köszönöm, hogy részt vettetek a Sok kicsi akcióban és eljöttetek hozzánk, remélem Ti is jól éreztétek Magatokat nálunk!

Hasonló alapanyagokból