Volt hogy fagyi lett belőle, most kalácsban végezte. Soha rosszabb véget neki! S legalább nem együltő helyünkben faltuk fel! Álljon hát itt a recept, ahogy én készítettem, no meg a cideres karamelles csigáé. Az eredetit cideres karamell receptjét ajánlom a bon-bon gyárosoknak SugarPunk oldalán.
Almás cideres karamell
Hozzávalók:
2 csésze cider (Coraban kapható édes cidert használtam)
2/3 csésze tejszín (sűrű tejszín jobb szerintem, nekem habtejszín volt)
6 ek sótlan vaj
1.5 csésze cukor
1/4 csésze méz (ez amolyan egyéletemegyhalálom csere volt a kukoricaszirup helyett)
1/4 csésze víz
1 alma
A cidert beforraltam egyharmadára, majd félretettem. Az almát meghámoztam, magháztalanítottam, majd nagyon pici kockákra vágtam. A tejszínt gyöngyözésig melegítettem, majd belekevertem a vajat és félretettem. A cukorból és mézből a vízzel keverés nélkül közepes hőn karamellt készítettem. Mikor szép, mély arany barna színe lett, mérsékeltem a hőfokot, majd hozzáöntöttem a tejszínt és a bepárolt cidert is. Jó gyorsan kevergettem, merthogy habzik ám és készül megszökni. Mikor kezdett összeállni az egész ment bele a sok pici almadarabka is és még kevergettem úgy 10 percig. Beolajozott zsírpapírral bélelt kb. 15 cm x 25 cm tálkába öntöttem és vártam, hogy majd jól megszilárdul. És vártam, és vártam. A teteje egészen reményteli volt, viszont mikor én kis balga a késsel nekiálltam volna felszabni, nem igazán ment. Merthogy mint említettem kés helyett kanalat kívánt. No, idáig tartott a reményteljes bonbon gyártásom még Karácsony előtt. A csokival való bevonást és a pirított diós megszórást le sem írom, SugarPunk oldalán meglelitek. A karamell azóta lapult a hűtőben. Megjegyzem, az íze remek. Több cider ízt reméltem tőle, halványan érezhető ugyan, de ha nem tudom nem lelem meg benne... Az almadarabkák viszont kifejezetten jót tettek neki. Finom lett, nagyon finom.
Cideres, vajkaramelles csiga
Hozzávalók:
25 g friss élesztő
250 ml tej
60 g cukor
300 g kenyérliszt (BL-80)
200 g simaliszt (BL-55)
20 g vaj + a kenéshez
1 csipetnyi só
1 adag cideres-almás vajkaramella
fél bögre tej a kenéshez
Az élesztőt 1 teáskanálnyi cukorral a tejben felfuttatom. A liszteket beleszitálom, majd hozzáadom a maradék cukrot , sót és az olvasztott vajat. Alaposan dagasztom, majd letakarva duplájára kelesztem. Pici liszttel megszórva újra átdagasztom, majd ismét kelesztem. Mikor másodjára is megkelt lisztezett deszkán kb. 50 centi x 30 centis téglalappá nyújtom. Úgy két csapott evőkanálnyi karamellt elkeverek fél bögre meleg tejben, a többi karamellt pedig egyenletesen elkenem a kelttészta tetején. Feltekerem és úgy 2 centi széles szeletekre vágom, nekem 16 darabra sikeredett. Két kerek 26 centis sütőtálat kikenek vajjal és viszonylag lazán beleteszem a csigákat, nyolcat-nyolcat mindegyik sütőtálba. Még fél órát kelesztem, a csigák szépen összenőnek, majd 180 C-on pirosra sütöm. Kb. fél óra kell neki. Mikor már majdnem kész (szépen pirosodik a teteje) meglocsolom a karamelles tejjel. Még kb. öt percig sütöm.
A végeredmény igazán finom, a karamell persze szépen kifolyik belőle, olyan jó kis ragadós, tányérösszekenős süti. Két tortaformára elegendő.
5 megjegyzés:
Én is kísérletezek (meg olvasok) egy ideje a témában (ch&v ill. nemisbéka receptjét sem tudtam _pont_ jóra elkészíteni), és kettőre jutottam: 1) cukorhőmérő kellene 2) a méz nem jó, kszirup kellene (kapható itthon egyébként).
Én a másodikat nélkülözhetőnek gondolom, mert általában a soft ball-hard ball és köztes állapotokra hivatkoznak, és a legtöbb helyen úgy láttam, az olvadt cukor hőmérséklete meghatározó. Márciustól tudok újra kísérletezni (nem adom fel!), addig szabályozhatatlan gázom van, forró és még forróbb fokozatokkal, egyelőre a karamelles forró csoki elkészítése is nehézségekbe ütközik.
Nekem is három nekifutás kellett, mire tökéletesre sikerült, azóta már nem is gond a vajkaramella. 2007 karácsonyára készítettem Ditémnek. Szépen darabolható és nagyon jó fogtöméshúzó lett ;) De t3v-vel egyetértek, cukorhőmérő nélkül nem egyszerű. Én cukorhőmérővel dolgozok mindig ilyen cukros dolgoknál.
Ez a cideres változat nagyon tetszik! S hogy még csigákba is tekerted - óriási! Ha azon töprengenél megint, hogy mit kezdjél a félresikerült vajkaramellával, akkor legközelebb készíts belőle mandulakrémet ;) Egyszer vittem belőle a tanszékre - máig is emlegetik, hogy milyen finom volt ;)
Koszi mindkettotoknek! Azert latom a mez kerdeseben nincs egyseges allaspont... Azt hiszem, igy utolag a legnagyobb gond az lehetett, hogy nem foztem eleg ideig, a hofokot nem tudom... Gondolom cukorhomero beszerzese nem olyan ordongos feladat! Beatbull ez a jeges/vizes proba cseppentes tetszik!
Az az egy kanál (folyós!) méz azért került bele, mert különben kikristályosodik a cukor. Nálam megtörtént eset, az első próbálkozásom ugyanis szétporlott. Glükóz is kerülhetett volna bele, de azom nincs...
Cukorhőmérőt rögtön két oldalon is láttam: itt és itt. Én 2007 telén még a titkárnőnktől kaptam kölcsön (a recepttel együtt), azóta már saját cukorhőmérőt is beszereztem, mert igazán praktikus. Nagyon hasznos kiegészítő hozzá egy kis "gumitartó", hogy ne csússzon el a hőmérő a lábasban. Ezt sajnos nem tudom, hogy magyar boltokban hol lehet kapni...
Beatbull, koszi! Ilyen homerofgot tan meg leharcolt szilikon sutoformabol hazilag sem nagy faxni kesziteni!
Megjegyzés küldése