Két hete itt tartottunk. Már krókuszt is láttam, csaknem teljesen kinyílva.

Aztán jöttek a felhők. Meg a hó... meg az influenza. A főzhetnékem pedig beteget jelentett. Majd jövök...

Kicsit levert bennünket a lábunkról az influenza. Nem is tudom mit ennék, így azt sem, hogy mit főzzek. Kicsicsaj állandóan tojást enne, de abból is megárt a sok. Valami sós jó lenne. Pizza, vagy calzone, ahogy másoknál látom. Valami ilyesmi, mint ami a múlt héten készült. Sonkás, sajos kifli, ha úgy tetszik, vagy sonkás, sajtos pizza feltekerve. A recept egyszerű, s nem is tart igazán sokáig elkészíteni. Nálunk a kenyérnek bedagasztott, megkelt tönkölyös tészta feléből készült (úgy 25 dekányi lisztből (fele teljes kiőrlésű tönköly, fele pedig kenyérliszt), 2 dkg élesztővel, 1 ek olivaolajjal és kb. 2 dl vízzel). A megkelt tésztát négyfelé vágtam, gombóckákat formáztam. A kis gombócokat úgy három tenyér nagyságúra nyújtottam, jó vékonyra, 2-3 mm lehetett. Ráterítettem egy-egy jó nagy szelet főtt szeletelt sonkát és egy-egy jó nagy szelet sajtot. Rátépkedtem pár levélke bazsalikomot. A tészta szélét visszahajtogattam, majd feltekertem őket. Még 20 percet kelesztettem, aztán 200 C-on piros-ropogósra sütöttem.

Igazi maradékfelhasználós reggelinek való. Érdemes legalább négy-öt órán át állni hagyni fogyasztás előtt, így ha reggelire szánjuk inkább előző nap készítsük el, hacsak nem vagyunk hajnalok hajnalán kelő csicsergő madarak (anyukái). Gyakorlatilag bármilyen húsból és akár máj nélkül is pompás. Variálható még gombával, padlizsánnal, paprikával stb. A fűszerezés meg mindenkinek, saját ízlése szerint.

Hozzávalók:
2-3 db sült csirkemáj
2 sült csirke felsőcomb kicsontozva
3 tojás sárgája
fél csésze tej
2 csapott tk kukoricaliszt
fél fej hagyma
1 gerezd fokhagyma
1 tk dijoni mustár
só, bors
friss kakukkfű

A combokat kicsontozom, felkockázom, majd a feldarabolt májjal együtt robotgép poharába teszem. Hozzáadom a felkockázott hagymát, fokhagymát, a három tojás sárgáját, majd a tejet és a kukoricalisztet (utólag azt mondom legközelebb vagy kihagyom, vagy kevesebbet teszek bele, így ugyanis túl keménynek éreztem). Az egészet simára turmixolom, majd mustárral, sóval, borssal és friss kakukkfűvel ízesítem. Pici szufléformákba öntöm (négy darabba fért el) és előmelegített 160 C-os sütőben vízzel töltött tepsibe téve (kb. a szufléformák kétharmadáig érjen a víz) úgy negyven percig sütöm. Házi kenyérkével, kevés majonézzel, friss salátával isteni!

Ha már nem mehetett a héten Kicsicsaj oviba, kihagyva ezzel az ovis farsangi mulatságot, álarcokat készítettünk, cicásat, amit ő kifestett-színezett. Mindenkinek készült, még Apróbbiknak is. Készült még fánk is. Igazi, szalagos. A készítésben pedig bőszen segédkezett. Megnézem a dolgokat, mondja, hozva a kis székét a konyhapulthoz, aztán már kever, szór, öntöget, kóstolgat. A konyhai tevékenykedés csúcspontja számára mégis a (tojással történő) festés, no meg a szaggatás.

Mikor mondtam neki, hogy fánkocskát sütünk egyből szaggathatnékja támadt. így született a szív alakú fánk ötlete. Amihez csupán Horváth Ilona sokat dicsért receptjére volt szükség (nem írom le, sokan készítették már), no meg a fánk szaggató helyett egy szív alakú szaggatóra és csokira. Sok csokira. Merthogy bele is került, néhányba darabokban, másokba reszelve, no meg a tetejére is. Nem mondom, a szív formához néha egy kis képzelőerő is kellett, de ha közvetlen sütés előtt kézzel még formázunk rajta egy picit egészen szivecskés lesz. Reménytelenül romantikusoknak Valentin napi desszertnek sem kutya.

Alma, krumpli, csirkemell. A mai alapanyagok, kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Nagyobbik itthon betegeskedik, egy hétig bírta az oviban. Merthogy tadááám, Kicsicsaj óvodás lett. Én meg amolyan- egyre fokozódó- tyúkanyó érzelmektől kísérve nap mint nap kifaggattam evett-e, mit evett, mit csináltak, aludt-e stb., stb. Szóval, egy hétig bírta, aztán csak begyűjtötte az első ovis vírust - bár most már inkább csak éjjel érezni, nappal kellően virgonc és rakoncamentes.

Tegnap délelőtt festegetés közben le is adta az ebédrendelést, főzeléket enne (igen gyors ovis hatás...). Azt hiszem a smile összes variációját felvonultattam, már ami a meglepetés, csalódottság, nem akarom stb. érzelmeket hivatott kifejezni. Nem szoktam túl sűrűn főzelékezni, így nem is nagyon megy a gyártás. Nem szeretem? Még csak nem is igaz, inkább megeszem az annakvalókat más formában, mint főzelékesítve. No mindegy, kényeztető program bekapcsolt. Borsófőzelék mellett döntöttem, az megy, bár most még az is gombóckás lett. Nem baj, Kicsicsaj még a gombóckáknak is örült.

Mai kérdésemre, hogy mi legyen az ebéd a gyakorlatilag szokásos husi volt a válasz. Kicsi csirkemell érmékre gondoltam, leginkább valamilyen finom bundában. Már csak köret kellett mellé. Egyik kedvenc oldalam segített ismét. Megtetszett, köretnek is jó, de szerintem önállóan is megállná a helyét. Mi fokhagymás morzsába bundázott, joghurtos csirkemell mellé ettük.

Hozzávalók:
700 g burgonya
3 savanykás alma
100 g sajt
3 dl tej
3 tojás (nálam két maradék fehérje és egy egész)
100 g reszelt gouda
vaj a tál kikenéséhez
só, bors
szerecsendió
friss kakukkfű

A meghámozott krumplit kb. fél centi vastag szeletekre vágom és sós vízben félpuhára főzöm. Az almát negyedelem, magházát kiszedem, majd ugyancsak fél centis szeletekre vágom. Két kb. 26 centis sütőtálat kikenek vajjal és felváltva elrendezgetem bennük a burgonyát és az almát. A tojásokat összekeverem a tejjel, majd a reszelt sajttal. Sózom, borsozom és jócskán reszelek bele szerecsendiót. Végül belekeverek pár ágacskányi friss kakukkfüvet. 200 C-on 25 percet sütöm. Ha nagyon pirulna a teteje letakarom egy fóliával. Az egyik adagba egy kanálnyi kapribogyót is tettem. Nem rontotta el...

Egyszer már készült a kelbimbó-alma-máj trióból finom vacsoránk, s ha egyszer valami bejön miért ne próbálkozhatnánk tovább? Most kicsit csavarintottam az egészen, levelestésztába töltöttem a finomságokat.

Hozzávalók:
30 dkg csirkemáj
pár szál friss kakukkfű
30 dkg kelbimbó
1 csipetnyi szódabikarbóna
2 nagy alma
1 ek vaj
1 tk nádcukor
kb. 100 g camembert sajt
1 csomag készre nyújtott levelestészta
1 tojás
só, bors

A májat rózsaszínre sütöttem, némi kakukkfűvel együtt. A kelbimbót pár percre egy csipetnyi szódabikarbónát tartalmazó lobogó vízbe dobtam, majd leszűrtem, hideg vízzel leöblítettem. Két savanykás almát nyolcadoltam, egy kanál vajon egy teáskanálnyi nádcukorral karamellizáltam. A készrenyújtott levelestészta felével kibéleltem egy sütőtálat, úgy, hogy egy kis pereme is legyen. Elosztottam a májat, majd a kelbimbót, végül az almát. Picit sóztam, boroztam, majd pár szelet camembert sajtot tettem rá. A végén rátettem a levelestészta másik felét, körbe lenyomkodtam, egy kis ablakot nyitottam rá, lekentem tojással és 190 C-on 40 percig sütöttem. Pillanatok alatt elfogyott. Talán egy kis szerecsendió hiányzott, de így is nagyon finom lett.

Fél négy elmúlt és nem tudom mi legyen ma vacsorára, illetve holnapra TS-nek ebédre. Tegnap is így jártam, csakhogy jött a mentőötlet és eszembe jutott, hogy pide legyen. Pide, ahogy Maci készíti. Merthogy nem variálok rajta soha. Nagyon ízlik a tésztája, igazán szeretem recept. Csakhogy nincs itthon darálthús... Akkor legyen fetás pide. De kell bele egy kis szín is. Mondjuk lila és zöld, azaz lilahagyma és petrezselyem? Ez lett. Finom volt, elfogyott. De mi legyen ma???

Hozzávalók:
1 adag pide tészta (ld. Maci receptjét és a készítés leírását)
40 dkg fetasajt
1 nagyobb fej lilahagyma
2 tojás
4 ek tejszín
1 csokor petrezselyem
tetejére 1 tojás
kevés lenmag

A fetát nagylyukú reszelőn lereszelem, összekeverem a tojásokkal és a tejszínnel. A lilahagymát finom kockákra vágom, a petrezselymet durván aprítom, az egészet összekeverem. A tölteléket elosztom a hosszúkásra kinyújtott tésztákon, majd a szélét ráhajtom. Megkenem tojással, megszórom lenmaggal (jobb lett volna fekete szezámmag, de nem volt) és 200 C-on alső-felső fokozaton 25 percig sütöm. Ahogy Maci is írja, melegen, langyosan, hidegen... mindenhogy finom!

Fahéj és fetától kaptam meg a labdát, talán már csak az én kedvenc könyveim listája hiányzik a nagy közös kedvenc listáról, így azt hiszem ezt a labdát nem gurítom tovább.

Lássuk hát:

Ha teljesen őszinte akarok lenni, hiába van egy szép adag szakácskönyvem, gyakorlatilag az internetet használom forrásként. Előszőr megnézem mit főztetek Ti, aztán körbejárom a világot egy kicsit. Kedvenc külföldi oldalaim:
Taste, Gourmet - Bon appétit combo, Essen und Trinken, Good Food. No meg rengeteg külföldi gasztro blog, ilyen-olyan okból felfedezett sztárszakács, stb, stb. Nagyon sajnálom, hogy nem beszélek olaszul vagy épp franciául, biztosan tobzódnék a helyi kajás magazinok receptjeiben. Az így-úgy kiválasztott receptek a saját kis receptesemben gyűlnek. Ebből, bármily agyrém is van egy elektronikus változat, ahova kigyűjtöm őket, ha nem frissen szeretnék valamit kipróbálni, no meg van a jó kis abszolút konyhai, foltos, itt-ott megázott S.K. írogatott receptesem. Mivel ez egészen könyvszerű és gyakorlatilag ezt forgatom a legeslegtöbbet, ezt tenném az első helyre!

Ha sütni szeretnék akkor megbízható sütis könyvnek érzem ezt a német nyelvű sütis könyvet. Bő egy évet töltöttem Bajorországban, ami épp elég arra, hogy jó kis bajor akcentus ragadjon az ember lányára, no meg, hogy végérvényesen elkötelezze magát a jóféle német sütik mellett. Nekem pl. a német túrótorták mindent überelnek. Volt egyszer szerencsém egy diós-meggyzselés változathoz, azóta szívesen ábrándozom róla. Szóval, jó receptek, megbízható német minőség :-)




Ha valami rafinériára vágyunk, vagy épp az aktuális szakács a bendő jóllakatása mellett a lelkét is ápolni szeretné a Váncsa könyv a befutó. Szeretem, annyian leírták már előttem mitől jó is a könyv, én jókat szoktam rötyögni már csak az ételneveken is. Hát nem kedvcsináló az Aggódó Finánc, Fogasfilé Rambóné módra citromos rizottóval vagy épp a Csirkecombok vámorgazda módon?






Tavaly elég sokat forgattam még Pepita Aris könyvét. Részben azért, mert nem voltunk nyaralni Aprótalpú érkezése miatt és ilyenkor valahogy minden a korábbi nyaralásokra emlékeztet. Részben pedig azért, mert olyan szerencsés helyzetben vagyunk, időről-időre feltöltődik a sherry, olivaolaj és sáfrány készletünk. S ha van, hát főzünk is belőle.






Van még pár könyv, amiket nagyon szeretek forgatni. Pl. Tessa Kiros Twelve c. könyve. Nálunk ő és Jamie Oliver Olasz kaják c. könyve képviseli az olasz ételeket. Nem tudom mennyire autentikus, én szeretem mindkettőt.

Az úgy volt, kezdhetném a vallomást, hogy már megint nem sikerült rendesen... Mármint a vajkaramella. Valahogy eddig még egyszer sem. Az íze mindig mennyei, de többnyire darabolhatatlan, merthogy nem darabos, inkább kanalas, merthogy ha nem is folyik, szilárdnak semmiképp nem mondható. Nem tudom mit rontok el, talán nem vagyok elég türelmes, talán valami mindig beleborul egy picit, vagy mindig csavarok rajta egyet az itthoni alapanyagoknak megfelelően, amitől aztán a végén hígabb lesz. De attól még itt van, még van s valamit kellene kezdeni vele. Merthogy a végletekig nem tárolható, meg aztán ott van KL, született Karamell Luciferke, aki egyre csak sutyorog a fülembe: Olyan csábító a hűtőben, ott van, csak ki kell nyitnod az ajtót, aztán fognod azt a hosszú nyelű kedvenc kanalad és már a tied is. Na persze...
Volt hogy fagyi lett belőle, most kalácsban végezte. Soha rosszabb véget neki! S legalább nem együltő helyünkben faltuk fel! Álljon hát itt a recept, ahogy én készítettem, no meg a cideres karamelles csigáé. Az eredetit cideres karamell receptjét ajánlom a bon-bon gyárosoknak SugarPunk oldalán.

Almás cideres karamell
Hozzávalók:
2 csésze cider (Coraban kapható édes cidert használtam)
2/3 csésze tejszín (sűrű tejszín jobb szerintem, nekem habtejszín volt)
6 ek sótlan vaj
1.5 csésze cukor
1/4 csésze méz (ez amolyan egyéletemegyhalálom csere volt a kukoricaszirup helyett)
1/4 csésze víz
1 alma

A cidert beforraltam egyharmadára, majd félretettem. Az almát meghámoztam, magháztalanítottam, majd nagyon pici kockákra vágtam. A tejszínt gyöngyözésig melegítettem, majd belekevertem a vajat és félretettem. A cukorból és mézből a vízzel keverés nélkül közepes hőn karamellt készítettem. Mikor szép, mély arany barna színe lett, mérsékeltem a hőfokot, majd hozzáöntöttem a tejszínt és a bepárolt cidert is. Jó gyorsan kevergettem, merthogy habzik ám és készül megszökni. Mikor kezdett összeállni az egész ment bele a sok pici almadarabka is és még kevergettem úgy 10 percig. Beolajozott zsírpapírral bélelt kb. 15 cm x 25 cm tálkába öntöttem és vártam, hogy majd jól megszilárdul. És vártam, és vártam. A teteje egészen reményteli volt, viszont mikor én kis balga a késsel nekiálltam volna felszabni, nem igazán ment. Merthogy mint említettem kés helyett kanalat kívánt. No, idáig tartott a reményteljes bonbon gyártásom még Karácsony előtt. A csokival való bevonást és a pirított diós megszórást le sem írom, SugarPunk oldalán meglelitek. A karamell azóta lapult a hűtőben. Megjegyzem, az íze remek. Több cider ízt reméltem tőle, halványan érezhető ugyan, de ha nem tudom nem lelem meg benne... Az almadarabkák viszont kifejezetten jót tettek neki. Finom lett, nagyon finom.

Cideres, vajkaramelles csiga
Hozzávalók:
25 g friss élesztő
250 ml tej
60 g cukor
300 g kenyérliszt (BL-80)
200 g simaliszt (BL-55)
20 g vaj + a kenéshez
1 csipetnyi só
1 adag cideres-almás vajkaramella
fél bögre tej a kenéshez

Az élesztőt 1 teáskanálnyi cukorral a tejben felfuttatom. A liszteket beleszitálom, majd hozzáadom a maradék cukrot , sót és az olvasztott vajat. Alaposan dagasztom, majd letakarva duplájára kelesztem. Pici liszttel megszórva újra átdagasztom, majd ismét kelesztem. Mikor másodjára is megkelt lisztezett deszkán kb. 50 centi x 30 centis téglalappá nyújtom. Úgy két csapott evőkanálnyi karamellt elkeverek fél bögre meleg tejben, a többi karamellt pedig egyenletesen elkenem a kelttészta tetején. Feltekerem és úgy 2 centi széles szeletekre vágom, nekem 16 darabra sikeredett. Két kerek 26 centis sütőtálat kikenek vajjal és viszonylag lazán beleteszem a csigákat, nyolcat-nyolcat mindegyik sütőtálba. Még fél órát kelesztem, a csigák szépen összenőnek, majd 180 C-on pirosra sütöm. Kb. fél óra kell neki. Mikor már majdnem kész (szépen pirosodik a teteje) meglocsolom a karamelles tejjel. Még kb. öt percig sütöm.
A végeredmény igazán finom, a karamell persze szépen kifolyik belőle, olyan jó kis ragadós, tányérösszekenős süti. Két tortaformára elegendő.