Ahogy erősödtek a növények, úgy nőtt az illatuk is. Forró napok után, miután a lurkókat megfürdettük és göndör fürtjeivel rohangáló szöszi kislányunk is kikergetőzte magát TS-sel a szokásos esti rituálénak megfelelően, szívesen időzünk az erkélyen. Ilyenkor a legpazarabb a fűszernövények illata. Már alig vártam, hogy a bazsalikom akkora legyen, hogy egy adag pesztó készülhessen belőle. Nem győztem kivárni, így nem is lett volna önmagában elegendő, kiegészítettem hát egy kis ezzel meg azzal a teraszról (petrezselyemmel és csomborral). Fenyőmag helyett mindenféle egyéb magvacskákat pirítottam vegyesen (lenmagot, szezámot, napraforgómagot) és az olaj és fokhagyma mellé hirtelen ötlettől vezérelve tettem egy jó darab fetasajtot is.
Ezzel a jó kis illatos krémes szószzal pácoltam be egy jó nagy hosszában négy részre vágott csirkemellfilét. Némi idő elteltével hirtelen elősütöttem, a sajtos pesztó illatos kéreggel rásült a húsra. Minden darab husit egy vékony szelet érett paradicsom társaságában két-két olivaolajjal megkent réteslapba göngyöltem, úgy, mintha rendesen rétest töltenék, majd jó meleg sütőben szép pirosra sütöttem.
3 megjegyzés:
És milyen ízű lett?
Már én is gondoltam erre a párosításra, de nem mertem belevágni. Jó, hogy te megcsináltad!
Finom lett, a magvaktól picit diós ízű, jól előjöttek a zöld ízek és a fetától kellően sós lett. Az meg külön finommá tette, hogy a fetás szósz kissé ráolvadt, kérget képzett rajta, amikor serpenyőben elősütöttem.
Megjegyzés küldése