Arra gondoltam a hétvégi fiaskó után, hogy fohászkodom egy sort a net isteneihez. Megkérem küldjenek már valakit, egy igazi marhasült professzort. Mert milyen jó lenne, ha valaki egyszer bekopogna az ajtónkon, széles vigyorral az arcán belépne és azt mondaná: Jöttem, megtanítalak tökéletes marhasültet készíteni. Nem angolosan, hanem amolyan átsültet, ami szépen átsült, de mégsem száradt ki, ami nem lesz tapló két percen belül. Szóval? Valaki? Bárki? Cserébe, nem is tudom, sütök neki egy marha nagy adag csörögefánkot!
Hiszen ez csak nem járja, hogy évente nagyjából négyszer ha megkívánom a marhahúst, abból egyszer lesz vörösboros marhapörkölt (na az megy), a többi meg megsülne így vagy úgy. Nem kiszáradna ám, hanem megsülne, ha nem cseszném el. De mindig elcseszem...
Szóval felejtős volt a vasárnapi ebédünk, bármily jól is indult. Még az a jó, hogy a vigaszágas csörögefánk nagyon finom lett...
De nem erről akartam ám írni, hanem a kókuszos palacsintáról, ami előtte valamelyik nap készült. Amihez friss kókuszt használtam kókusztejestől és beledarált kókuszkoprástól. No meg igazi téli gyümölcssaláta készült hozzá kivivel, grapfruittal, vérnaranccsal. A recept alapját az essen und trinken oldalán láttam, aztán mire megcsináltam volna jól eltűnt.
Valahogy így készült:
kb. 300 g liszt
3 tojás
fél bögre kókusztej
fél kókuszdió bele a kókusztejjel és még egy kevés tejjel turmixolva
1 tk vanília kivonat
1 tk sütőpor
1 csipet só
50 g vaj
1 ek nádcukor
ha kell még tej
A tojásokat szétválasztom. A fehérjéből kemény habot verek, félreteszem. A tojások sárgáját elkeverem a cukorral, a durvára turmixolt kókusszal és az olvasztott vajjal. Hozzákeverem a vaníliát, majd apránként belekeverem a sóval és sütőporral elkevert lisztet. Jó sűrű palacsinta masszát kell kapnom (ha kell tejjel hígítom). Végül beleforgatom a tojáshabot. Vajon vagy olajon kicsi, vastagabb palacsintákat sütök. Gyümölcssalátához meghámozok ízlés szerinti mennyiségben kivit, kifilézek pár szem grapfruitot és vérnarancsot. Meglocsolom egy kevés mézzel, vagy megszórom egy kevés nádcukorral, végül ráfacsarom egy fél vérnarancs levét és összekeverem.
5 megjegyzés:
Kedves Lilahangya, csak mert en is hasonlo cipoben jartam - es imadom a csoroget :D - leirom az en tapasztalataim:
- elso es egyik legfontosabb: a hust ne a hutobol hasznald fel, hanem alljon 1-2 orat szobahomersekleten
- nem szabad sozni, fuszerezni, csak miutan 'kerget' kapott - tehat beleteszed, megforditod es a 'kerges' oldalat mar lehet fuszerezni es sozni
- az olajat nagyon fel kell heviteni, nem fozni akarod a hust, hanem hirtelen kisutni
- soha nem szabad megszurni a hust, mert kifolyik az ertekes husle, emiatt (is) valhat 'taplova' :)
- miutan megsult - izles szerint, nehany percrol beszelunk, de kivulrol lathatod nagyjabol, hogy mikor van kesz az egyik oldal (ahogy 'felfele sul', latszik), majd a masikat is atsutod (ez nalam 4-6 perc szokott lenni, valtozo)
- a kesz husit tanyerra teszed es 5-10 percre letakarod foliaval
Remelem, tudtam segiteni! :) Te is sokat segitettel mar nekem a remek receptjeiddel! :)
Átsült marhát szeretnél? Anthony Bourdain Kitchen Confidential könyvében írt arról, hogy a well done steakek néhol mélyzsírban készülnek. Vagyis fogd a húst és dobd a fritőzbe. Valamelyest azért kicsit megerőszakolásnak érzem ezt a bánásmódot ;)
Szilvia, nagyon koszonom! :)
Beatbull, ooo, tudom... csakhogy komoly emesztesi problema van a csaladban, nem atsult husiert sulyos a pocakugyi buntetes. Nalunk nem lehet igazandibol grillezni, hirtelen sutni, angolosan sutni, szinte mindent sokkal tovabb sutok ill. maskent, mint normalisan illene.
Ó, nem tudtam, hát ez igazán nem szerencsés... Hmm... végül is a mélyzsíros módszer megér egy próbát. Még nem próbáltam, kíváncsi lennék a tapasztalataidra.
OK, igerem referalok!
Megjegyzés küldése