Almás

Ebéd előtt két órával bement dolgozószobájába, hogy komolyan dolgozzék egy írásművön, amely hivatva lett volna egész Oroszországot minden oldalról megvilágítani, felölelve a polgári, politikai, vallási és bölcseleti szempontokat, megfejteni a kor legnehezebb, legbonyolultabb feladatait és kérdéseit, s világosan körvonalazni az ország nagy jövőjét, mindezt úgy, hogy megfeleljen azoknak a céloknak, amelyeket egy haladó szellemű ember maga elé tűz. Különben pedig a nagyszabású vállalkozás leginkább csak elmélkedésekre korlátozódott: a szerző egyre rágta a tollat, a papírra kis ábrákat rajzolt, végül mindent félretett, könyvet vett elő, s azt már egészen ebédig le sem tette. Ezt a könyvet olvasta a leves, mártás, a pecsenye, sőt még a sütemény evése közben is; emiatt némelyik étel kihűlt, némelyik pedig érintetlenül került le az asztalról.[...]"

Más példa: "Én magyarok, te magyarsz, ő magyarik" (mert ikes lesz az ige) hét civilizált nyelven (norvégül, görögül, bolgárul, baszk nyelven stb.) azt jelenti majd: "Ropogós kacsasültet eszem (eszel, eszik), idei uborkasalátával, miközben Yehudi Menuhin a »Csak egy kislány«-t húzza a fülembe."

A dolog roppant egyszerűnek indult: Végy egy kacsamellet, szedd ketté, bőrét, háját ne nyúzd le, inkább vagdosd be, dörzsöld meg sóval és kakukkfűvel. Ezután forró olajon süsd ízlés szerint. Tedd félre egy tálra, végy "egy fej félbevágott és felszeletelt hagymát", pirítsd üvegesre, lisztezd meg. Pár perc után tégy bele friss reszelt almát, áfonyalekvárt, húsleves levét:. Ha mindezt jól összeforraltad, tedd vissza a kacsamelleket. Süsd egy kicsit, hogy a hús átvegye a szószt.

Csakhogy az irodalom! Azzal mi lesz? Hol találom?

"Vacak nem szólt egy szót sem, hanem tele szájjal falta a csirkecomb-fát.
Pircsi egy domb felé futott, onnan kiáltott vissza.
– Torta! Halljátok! Tortából van a domb!
Jenő egy különös formájú bokor előtt állt.
– Akármi legyek, ha ez nem kacsamell! Sült kacsamell! A kedvencem!
S nagyot harapott a bokorba."

Mert bizony a szépirodalom és a receptek, hát nem kevés van. De melyiket válasszam, mi legyen? Aztán a nagy válogatásban odáig jutottunk, hogy a kacsamell szépen pihent a hűtőben, (recept kipipálva), de az irodalom, na az még sehol...

"Ugye amikor a borról beszélünk meg gasztronómiáról beszélünk, akkor nagyon hangsúlyosan nem beszélünk szociológiáról. Tehát a [...] egy jó ételnél soha nem beszélünk az éhségről, mert úriember nem azér' eszik, mert éhes, hanem azér' mert' az ízeket szereti."

És ez nem kacsa.

Idézetek:
Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Holt lelkek
Örkény István: Nézzünk bizakodva a jövőbe!
Váncsa István: Váncsa István szakácskönyve - Ezeregy recept (ez ugye nem ér)
Csukás István: Hapci-rakéta a Hókuszpókusz-szigetekre
Eszterházy Péter - Részlet egy interjúból
Vigyázat, vendégpost! Ezt a bejeyzést TS írta.

Hasonló alapanyagokból