TS után "hangyás" női szakasz következik: legyen hát édeskés és gyümölcsös. S ha már mindenki említést tesz a belsőkben rejtező finomságokhoz való viszonyáról, akkor én is elmondom az enyém: amennyire nem örültem előszőr, annyira sok minden jutott eszembe később. Viszont, ahogy előzőleg olvashattátok, valóban szűkös az igazán fogamra való "töltelékek" listája. Ugyanakkor számos "belsőség" igen közel áll a szívemhez: szeretem pl. a gombócban rejtőző szaftos, fahéjas szilvát, a szűzpecsenye kolbásztöltelékét, a savanyú csípős paprikába töltött fetasajtot. Valós belsőségekről gondolkodva, viszont eléggé meg szoktam rekedni a májnál. Csirke, pulyka, borjú, nyúl, mindegy. Múltkor szép pulykamájat kaptunk, ez lett hát alanya májológiai kísérleteimnek. Többféle étel készült, ezek közül a lassú tűzön sült májas-gyümölcsös pulykacombot találtam VKF-re érdemesnek.

íme a recept:

1 pulyka felsőcomb filé (kb. 60-70 dkg)
1 nagyobb pulykamáj fele
2 ek vaj
1 kisebb savanykás alma hámozva, darabolva
4-5 szem szilva, magozva, darabolva
néhány ág friss kakukkfű
1 ág rozmaring
2 tk méz
1 dl barackpálinka
só

Egy kanál vajat serpenyőben felolvasztottam, majd beledobtam pár ág kakukkfüvet. Mikor illatozni kezdett beletettem a májat és erős lángon mindkét oldalát 3 percig sütöttem. A végén leöntöttem fél deci barackpálinkával és flambíroztam. Mikor elkészült félretettem a szaftjával együtt, majd egy újabb kanálnyi vajon hirtelen megpirítottam a nagyobb kockákra vágott almát és a szilvát egy ágacska rozmaring kíséretében. Mikor pirulni kezdett hozzáadtam két teáskanálnyi mézet, karamellizáltam egy kicsit, majd a pálinka maradékával ezt is flambíroztam.
A megmosott és szárazra törölt pulykacombot megsóztam, rászedtem egy adag gyümölcsöt, tetejére a májat, majd összetekertem és fogpiszkálóval összetűztem. A maradék gyümölcsöt egy kisebb lefedhető tűzállótálba öntöttem, rátettem a pulykacombot, megsóztam, meghintettem friss kakukkfűvel, végül leöntöttem a máj, ill a gyümölcsök szaftjával. 160C-on lefedve 2.5 órán át sütöttem, majd további 30 percig pirítottam.

írta: TS.

Borjú bríz.
Így hívta papám a borjú agyvelejét.
Legalábbis én azt hittem, hogy ez az. Aztán persze kiderült, hogy nem pontosan, a bríz az a borjúmirigy vagy másképpen a borjú csecsemőmirigy.

A wikibooks alapján:
A borjúmirigy = más néven Borjúfodor a legkedveltebb belsőségek egyike, ez a fiatal marha csecsemőmirigye, amely a növekedést és csontképzést szabályozza. Könnyen emészthető, vitaminokban gazdag, ráadásul nagyon ízletes. Franciaországban gyakran készítik nyárson.
Amikor megláttam dibbuk vagány felhívását, rögtön a borjú bríz jutott eszembe, annyira, hogy más ételt nem is tudtam elképzelni teljesen befészkelte a fejembe magát. Persze Lilahangya sem az a belsőségimádó, -főző valaki, gondolom a többi csaj hölgy sem az. Az én kis "hangyásom" még a csirke zúzát sem szereti, nem beszélve vese, velő, tüdő, fodor (pacal) és még számtalan hasonló alapanyagból készült ételről. Váncsa mester Nº 36 receptjéről (Borjúmirigy marsalában), magamfajta férfiember pedig jobb ha csak akkor álmodozik, ha el is készíti.
Így esett, hogy én hozzá is láttam a borjú brízből készült finomságomnak.
Azaz kezdtem volna.
Kerestem kutattam, de nem találtam. Hétköznap elzarándokoltunk még a Nagycsarnokba is, de persze, hogy ott sem volt. Így módosítanom kellett az elképzelésemet. A VKF! IX nem várja meg, amíg felkutatok némi borjú brízt.
Így esett a választás a fagyasztóban várakozó marhalábszárra, pontosabban a benne rejtőző velőre. Ezen lábszárak ugyan Az Igazi Húsleves alapanyagaiként várták sorsuk jobbrafordulását, de a nemes cél érdekében feláldozódtak.

Első lépés volt a velőt kinyerni a lábszárból, ezért egy tartalmas levest készítek:

• kb. 1.2 kg marhalábszár
• só
• egész bors
• csipet sáfrány
• 2 db babérlevél
• fél csomó petrezselyem
• kevés boróka bogyó
• 5-6 db répa
• 4-5 db gyökér (fehérrépa)
• 1 fej hagyma
• zeller
• karfiol
• 2 szem cseresznyepaprika

A marhalábszárat fazékban a sóval borssal, borókával, babérlevéllel felteszem főni, mikor felhabzik, lefölözöm, majd lassú tűzön 2 órán keresztül főzöm. Hozzáadom az apróra (jelen esetben karikára) vágott zöldséget, a hagymát egészben, cseresznyepaprikát és még egy óráig hagyom főni. (A leveszöldség mennyiségét és minőségét gondolom kedvetekre, ízlésetekre és a kamra tartalmára bízhatom, nekünk ez volt most itthon.) A végén kb. 10 percre beleteszem a petrezselymet. Ezzel a leves kész is. A csontokat kihalászom, a velőt kirázom belőle.

Második lépésként a leves rotyogása közben elkészítem a marhaszeleteket:

• kacsazsír
• kb. 60 dkg fehérpecsenye
• só
• törött bors
• 1½ dl víz

A fehérpecsenyéből 6 szeletet vágok, körbe gondosan letisztogatom, sózom, borsozom. A kacsazsíron kb. 6-8 perc alatt megpirítom. Hozzáöntöm a vizet és kb. 45 percig (egy óráig) félig lefedve hagyom párolódni. Majd a fedőt leveszem és zsírjára sütöm.

A harmadik lépésben jöjjön a gomba:

• 10 dkg vargánya gomba
• 1 fej vöröshagyma
• só
• bors
• leheletnyi olívaolaj

A hagymát apróra vágom, szinte szárazon, egy pár cseppnyi olívaolajon üvegesre pirítom, sózom. A szeletekre vágott vargányát hozzáadom, borsozom, majd rövid idő után hozzákeverem a lábszárból kinyert velőt. Mivel a csontvelő sokkal zsírosabb mint a bríz, ezért a sütés közben keletkezett zsiradékot időnként leöntöm róla. 5-6 perc pirítás után kész is.

Végezetül:

• 6 szelet bagett

A bagetteket megpirítom, a szelet húsokat ráemelem, azokat pedig a gombás velővel meghalmozom. Friss petrezselyemmel díszítem.

Levezetés:

Ennek az ételnek elvileg az a trükkje, hogy mindent egyszerre kell elkészíteni. Ez az ami nekem általában nem szokott sikerülni, de szerencsére a hússzeletek kibírták azt a pár percet, amíg a gombás velő elkészült.
A húslevest leszűrőm, a zöldségeket is kiveszem belőle, ha kihűlt a zsírt leszedem, még egyszer felforralom, ha zavaros akkor pár szem krumplival, majd porciózva lefagyasztom, mivel húsok párolásához jobban szeretem ezt használni mint a tiszta vizet.

BakingBites oldalán találtam ezt a kenyérreceptet és annyira megtetszett, gondoltam el is készítem. Túl sok mindent nem variáltam, a teljes finomliszt mennyiség egyharmadát graham liszttel, másik harmadát pedig rétesliszttel váltottam ki, kicsivel kevesebb cukrot tettem bele. A végén pedig nem egy nagy veknit formáztam, hanem a számunkra jóval praktikusabb négy kisebbet, kissé tovább kelt és csak olajos vízzel kentem le. Az eredmény pedig igazán finom és puha kenyérke lett.
1 nagyobb szem burgonya
2 ek vaj
1 cs tej
7 g szárított élesztő vagy 5 dkg friss
2 tk cukor
2 tk só
fél cs víz
1.5 cs graham liszt
1.5 cs finomliszt
1.5 cs rétesliszt
1 cs reszelt parmezán
kenéshez olaj

A burgonyát meghámozva puhára főztem, majd áttörtem. Hozzákevertem az olvasztott vajat és a tejet, majd hozzáadtam a cukrot és az élesztőt. Miután felfutott hozzádolgoztam a sót, vizet és 3 csészényit az előre összekevert lisztből. Egy eléggé lágy tésztát kaptam. A reszelt parmezánt, majd a maradék lisztet hozzáadva addig dagasztottam (kb. 10 perc lehetett), míg egy jó rugalmas, a táltól és a kezemtől elváló tésztát nem kaptam. Letakarva 1 órán át kelesztettem. Ezután alaposan belisztezett felületen jól átgyúrtam, majd 4 hosszúkás cipót formáztam. A cipócskákat további egy óráig pihentettem. Sütés előtt lekentem olajos vízzel, majd 200 C-on 25 ercig sültek.

Sajnos sokkal kevesebbszer eszünk halat, mint szeretném. Tudom, ez csak rajtunk múlik, mégis, valahogy így alakult. Pedig a Duna mellett nőttem fel, így rendszeresn volt vízijószág az asztalon. Leggyakrabban halászlé, többféle halból, bajai típusú, tésztával, tolnai kivitelezésben. Sokfélét ettem már, de Apukám bográcsban főtt halászléjénél nem ettem jobbat. Éveken át kuktáskodtam mellette, elvileg kívülről tudom az egész metodikát, mégis, valahogy egyetlen balulsikerült gáztűzhelyes lábosos kísérlet után inkább letettem róla, egyelőre. Viszont más receptekkel szívesen próbálkozom. Ma nyelvhalat készítettem, mandulás kéregben, zöldcitromos vajjal meglocsolva (forrás: therecipebox.com).

Kb. 500 g nyelvhalfilé
1 tojás
kevés tej
1 csésze zsemlemorzsa
1/3 csésze finom kukoricadara
2-3 ág oregánó levelei finomra metélve
só, bors
1 lime leve
2 ek víz
2 ek olvasztott vaj
szeletelt mandula
snidling

Két szép nagy nyelvhalfilét sikerült kapnunk, mindkettőt félbevágtam és úgy készítettem el. A zsemlemorzsát összekevertem a kukoricadarával (ettől finom ropogós lett), ízlés szerinti sóval, borssal és a finomra metélt oregánóval. A filéket előszőr belemártottam a tej-tojás keverékbe, majd megforgattam a morzsakeverékben és egy kivajazott tűzálló tálba tettem őket. A vajat felolvasztottam, belefacsartam egy lime levét és hozzáadtam a vizet. Ezt a keveréket egyenletesen eloszlattam a halakon, majd a tetejét bőven meghintettem szeletelt, aprított mandula és finomra metélt snidling keverékével. Sütőben 200 C-on kb. 15 percet sült. Fokhagymás rizzsel és vajon párolt újhagyma, cukkini, pritaminpaprika raguval tálaltam.

Nagyon sokáig nem sütöttem, mert valahogy a főzésnél tapasztalt szabad improvizációs alkotást nem éreztem a sütésben. Úgy éreztem a sütireceptek sokkal nagyobb kötöttséget jelentenek, nem lehet csak úgy változtatgatni ezt-azt. Próbálkoztam ugyan párszor, de a lényegi tudás nélkül gondolhatjátok mi lett: keletlen tészta, letapadt süti, folyós krém. Aztán lassan két éve december 24-én este megszületett egy falat nő és egyre többször járt a fejemben, hogy muszály megtanulnom sütni rendesen, akár kalácsot is, különben hogy fogja az én kisbogaram azt mondani, hogy "az anyu kalácsa a legfinomabb a világon". Azóta igyekszem, ott még nem tartok ugyan (a kenyeret leszámítva), hogy puskázás nélkül menne a recept és továbbra is óvatos duhaj vagyok, de jobbára elégedett pocakok és üres sütistányérok kacsintanak vissza rám.
Ilyen sikeres sütike és "felvesszük a receptgyűjteménybe" lett ez az Izvarázs c. Donna Hay könyvből adaptált és kicsit felturbózott körtés csokis süti. A receptnek volt egy kis difije, ír vajat a tésztába, de nem írja, hogy mennyit is? Némi tanakodás után lett annyi, amennyi. Finom lett, finom karamelles, zamatos körtés és eléggé csokis.

4 kisebb körte
80 g vaj
160 g barna cukor
2 ek szeletelt mandula
2 ek víz

A körtéket meghámoztam, félbevágtam, kicsumáztam. A barnacukrot a vajjal és a vízzel összeolvasztottam (én hagytam egy ici-picit karamellizálódni), majd vágott felükkel beletettem a körtéket és pár percig főztem őket. Egy tortaformát kibéleltemsütőpapírral, majd szépen elrendezgettem az alján a körtéket és ráöntöttem a vajas cukrot. Kevés szeletelt mandulát szórtam még rá.

A tésztához:
375 g barnacukor
100 g vaj
3 tojás
250 g liszt
4 g szárított élesztő
40 g kakaópor
50 g reszelt étcsoki
1 dl Malaga bor

A cukrot és a vajat habosra kevertem, egyenként belekevertem a tojásokat, majd apránként belekevertem a lisztet, élesztőt és a kakaót. Egy viszonylag sűrű tésztát kaptam, ezért 1 dl Malaga borral lazítottam. Végül a körték tetejére simítottam. Előmelegített 170 C-os sütőben kb. 1 órát sült. Miután megsült pár percig még a sütőben hagytam, majd tányérra borítottam. A könyv tejszínhabot javasol, szerintem fagyi sem lenne rossz :-)

Lassan eljutunk odáig, hogy Kicsicsajnak nem kaja a kaja husi nélkül. Ezzel semmi különösebb bajom, csak még nem álltunk át a naaaaagy húsevésre (értsd kis adag husikák nem varázsolhatóak elő csak úgy a fagyasztóból, hűtőből). így néha egészen meglepő kombinációk alakulnak ki. Mint ma este, amikor a kék-sárga összeszerelős bútorboltból beszerzett husigombócok végezték karóba húzva, némi gomba, paprika és póré társaságában. A nyársacskák összerakása és grillezése (ezúttal sütőben) 25 percet tett ki mindössze, mellé spenóttal dúsított krumplilepénykék készültek, no meg némi saláta almával, jégsalátával, paradicsommal. Azt hiszem ezt is felvehetjük a gyorskaják sorába, bár valószínűleg legközelebb autentikus összeszerelős és nem bútorboltos húsgolyókkal is kipróbálom.

... hogy ne játszak az étellel... hernyósat se! :-)

Én is csapok egy kis reklámot ennek a programnak, ha már érintett vagyok félig-meddig, hiszen az egyik helyszínen dolgozom.
Martonvásárt ajánlanám mindenkinek, akit érdekel a búzaminősítéshez elengedhetetlen cipósütés metodikája (a cipók finomak, tanusíthatom) és mindenféle lisztminőségvizsgáló módszerek, vagy a kukoricák fajtagazdagsága, esetleg némi botanikai tárlatvezetés a gyönyörű martonvásári Brunszvik-parkban. További programok, úgy mint természetfotózás a parkban, kutatók képzőművészeti kiállítása (A kutató is ember szlogennel :-))), néptáncbemutató és Beethoven koncert és még biztos kifelejtettem néhányat... Martonvásár nincs messze, ha másért nem egy kellemes kirándulásért is megéri.

A lényeg a lényeg, valami csudafinom lett. Történt pedig az, hogy megbeszéltük Napommal a héten ő főz, mára pizzát talált ki. Meg jó multkorjában Todd English honlapját olvasgatva találtam ezt a szimpatikus receptet. Meg is beszeltük, hogy ez legyen A pizzatészta. Aztán délután a dolgozóban hirtelen a calzone járt egyre a fejemben, meg is egyeztünk, hogy együtt fejezzük be. Aztán újabb ötletroham, hogy legyen inkább pirog, mert abból lehet kisebbet is készíteni és dolgozós ebédnek is finom lesz. Hogy igazándiból van-e tésztabeli lényegi különbség a pirog és a pizza tésztája között, azt nem tudom, szívesen olvasnám a kommenteket a témában. Végezetül lett egy szép normál méretű pizza, sonkás-olivás-sajtos-chilis-fokhagymás, meg lett pár darab álcalzonepirog, egy kisebb az aprónépnek, nagyobbak meg nekünk. A töltelék pedig egy pulykamellből, gombából készült ragu lett, Párom módra.

A pizza tészta négy főre, ahogy Napom készítette:

1/4 csésze graham liszt
3 csésze finomliszt
1/2 csésze rétesliszt
2 tk szárított élesztő
2 tk só
2 tk cukor
1 2/3 csésze meleg víz

Az alapanyagokból jó rugalmas tésztát készített és nedves konyharuhával letakarva két órát kelesztette volna, ha Kicsicsaj nem látta volna el ilyen-olyan sürgős tennivalókkal. így gyakorlatilag hat órát kelt a tészta és teljesen jó lett így is.

Pulykaragu

30 dkg pulykamell
1 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
10 dkg barna csiperke
1 tk szezámolaj
1 ek olivaolaj
só, bors
1 ág görög bazsalikom

A hagymát kevés sóval üvegesre párolta, gombát borssal fűszerezte, majd a kockára vágott pulykamellet hozzáadva pár percig pirította. Kevés szezámolajjal, szeletekre vágott fokhagymával, ízestette, 1 dl vízzel felöntötte, majd fedő alatt puhára párolta.
A pirogokhoz kb. fél centi vastag 20 cm átmérőjű korongokat nyújtottam a pizzatésztából. A husis töltelékbe kaptak még egy-két kis gombóc mozarellát, kevés zöld erős paprikát és paradicsomot. A félbehajtott tesztabatyuk szélét nedves ujjal összenyomogattam, tetejüket tojással megkentem. 200 C-os sütőben kb. 12-15 percig sültek.

Az első fagyigépünket még tavaly szereztük be és a géppel együtt jött a recept is. Valahogy nagyon vonzott, mégsem próbáltam ki, hát persze, hogy a mák miatt. Múltkor viszont nem használtam el a teljes mákmennyiséget és párom is beadta a derekát... Eljött az alkalom. Nem készült sok, gyakorlatilag csak fél adag, és kicsit variáltam is rajta. A fél adag viszont gyakorlatilag együltő helyünkben elfogyott, noha Napom szerint túl ... hmmm mákos volt...

3 dl tej
3 dl tejszín
3 tojás sárgája
2 ek darált mák
4 ek cukor
1 narancs reszelt héja
fél narancs héja nagyon vékony csíkokra vágva
5 dkg rumba áztatott mazsola

A tejet a cukorral felforraltam, majd hozzáöntöttem a tejszínt. A tojás sárgájához kevertem, majd krémet főztem belőle. Ekkor került bele a mák és a reszelt illetve a csíkokra metélt narancshéj. Alapos hűtés után fagyigépben fagyasztottam, majd dobozolásnál belekevertem a rumos mazsolát.

Nem szoktunk sűrűn ázsiai ételeket főzni. Azt nem mondhatom, hogy nem ízlik, hiszen túl sokat nem ettem. Hogy miért? Mert sikerült belefutnom egyszer egy rosszul választott helyen egy ki tudja mit tartalmazó ételbe, ami némi gyomorproblémát kiváltva egy fél életre elvette a kedvem. Pedig ettem nagyon finom étkeket is, talán ez is az oka az időről-időre visszatérő kacérkodásnak a vizigesztenyével, fafülegombával, borsóhüvellyel, bambuszrüggyel. Ma egy marhahúsos zöldséges finomságot készítettünk risztésztával.

30 dkg marha fehérpecsenye kis kockákra vágva
1 ek libazsír
pár szál újhagyma
3 gerezd fokhagyma
1 ek szójaszósz
450 g wok zöldség bébikukoricával, vizigesztenyével, brokkolival
2 pritaminpaprika
só
200 g rizsmetélt
A hagymát a zsíron üvegesre pirítottuk, a húst fehéredésig sütöttük, 1 evőkanálnyi szójaszósszal ízesítettük, majd lefedve kb 1 órán át pároltuk. Mikor a hús megpuhult rádobtuk a zöldségeket, és épp csak pár percig pároltuk. így minden zöldség megőrizte a roppanósságát és a brokkoli zöld maradt. Hozzákevertük a forró vízzel leöntött, megpuhult risztésztát és picit átpirítottuk.

A fagyi szezonnak úgy klasszikus értelemben azt hiszem lassan vége. Ennek ellenére nálunk gyakorlatilag ugyanúgy elkészül még hetente néhány adag fagyi. A nyár kedvenceiből a grapefruit lett az abszolút befutó, de nagyon sok adag készült a szilvásból is és csoki is készül ilyen-olyan verzióban (legutóbb malagaborral és meggyel - brutálisan finom volt). A csokis mentás fagyit, desszertet nem én fogom előszőr tálalni, ezzel teljesen tisztában voltam. Talán épp ezért is döntöttem úgy, hogy nem nézek receptek után, nem gyűjtök ötleteket a mikéntre, hanem kreálok magamnak egy saját csokis-mentás meglepetést. Az adag nem lett egy teli fagyisdoboznyi és végül is fagyigépet sem látott, hanem őzgerincformában éjszakázott a fagyasztóban. Az alapötlet annyi volt csupán, hogy mentaleveleket áztattam a felforralt tejszínes tejbe, elég sokat, úgy 15-20 szép nagyobb levelet. Sajnos borsmenta nem volt itthon, így az egész parfé fodormentával készült, de legközelebb mindenképp szeretném majd borsmentával is kipróbálni.

3 dl tej
3 dl tejszín
4 ek cukor
50-60 db szép mentalevél
10 dkg étcsoki, a jobbik fajtából

A tejet, 1 dl tejszínnel és a cukorral felforraltam. Fűszerszűrőbe tettem 20 szép, egészséges mentalevelet és teljes kihűlésig áztattam a tejben. A végeredmény egy finoman mentás ízű, édeskés tej. A maradék tejszínt kemény habbá vertem . Miután teljesen kihűlt alaposan felhabosítottam összeforgattam a maradék tejszínhabbal, majd további 40 mentalevelet apró kockákra vágtam és 5 dkg forgácsolt étcsokival együtt belekevertem a felvert alapba. Egy formát kibéleltem folpackkal, beleöntöttem a parfét és fagyasztottam. Néhány friss mentalevéllel és 5 dkg csoki kevés tejszínnel összeolvasztott mártásával tálaltam. Nem lett annyira átütően mentás mint az After eight csoki, de nagyon finom. Legközelebb talán valamilyen mentasziruppal lehetne még megbolondítani, esetleg még több mentalevelet metélni bele.

Nem középkori konyhába kerültünk, csak épp a Gyűrűk Urát nézzük és nekem Samuról nagyon sokszor a nyulacskából főzött étek jut eszembe, tudjátok a füves, kolompéros.
Egy pár kacsacomb szegődött mellénk múltkorjában a piacon, tegnap meg egy szép, termetes vargánya. Épp miután hazaértünk olvastam Zsuzsa vargányás írását, megszavaztuk, hogy ezúttal nem vágódtunk át (tavaly egyszer sikerült belefutnunk az egyik árus csalfa utcájába, kerüljük azóta is). Olvastunk ilyen-olyan receptet, aztán kitaláltuk, hogy a miénk milyen is legyen. A prezentálást Napom végezte ma, nekem amolyan hátradőlős napom volt (meg virágátültetős, ablakpucolós, elfáradós), csak az esti nagy süti és fagyiműszakot értem el, de erről holnap.

íme a recept:
1 pár kacsacomb
1 dl konyak
fél fej vöröshagyma
10 dkg vargánya
szurokfű
só, bors
250 g kukorica dara
750 ml tej
só
1 ek olivaolaj
A kacsacombot tisztítás után a bőrös oldalán beirdalta, besózta, majd serpenyőben pirosra sütötte. 1 dl konyakkal flambírozta, majd római tálba tette. 1.5 dl vízet öntött rá és 170 C-on sütötte 1 órán át. A hagymát kacsazsíron üvegesre párolta, rádobta a gombát, sózta, borsozta és fedő alatt pár perc alatt félpuhára párolta. Az egy óra leteltével a gombás ragút a kacsára öntötte, majd néhány ág friss szurokfű kíséretében további egy óráig lefedve sütötte.
Eközben a polentához a tejet felforralta, belecsorgatta a darát, sózta, egy kanál olajjal gazdagította és kb. 20 percig főzte. Mikor elkészült olajjal kikent formába öntötte és a tetejét is megkente olajjal.

Ma dél körül nyakunkba vettük a várost és beettük magunkat a Nagycsarnokba (a parkolás kész tortúra, de ez más tészta). Feltölteni az ázsiai boltból a kissé megcsappant fűszerkészletet, beszerezni egy-két huncut finomságot - és nyersanyag után nézni az új vkf-hez. Ennek megfelelően a mai ebéd estebéddé tolódott, nem rohanósan, csak szép kényelmesen. így volt idő beáztatni a római tálat és kiötölni mi is legyen a római tálban sült olajbogyós, köményes burgonya mellé (forrás a Gourmet 2007. augusztusi száma).
Olajbogyóval sült burgonya római tálban

1 kg kifliburgonya, héjastól
200 g fekete olajbogyó mag nélkül
1 tk kömény
1 lime reszelt héja
1 ek friss metélt petrezselyem
só, kevés olivaolaj

A római tálat egy órára beáztattam. A krumplicskákat alaposan lesikáltam és mérettől függően hosszában feleztem vagy negyedeltem. Egy konyharuhán hagytam őket leszikkadni, majd irány a tál az egészben hagyott mag nélküli olajbogyóval együtt. Fűszerezésként kapott durvaszemű sót, köményt, egy kis reszelt limehéjat. Kevés olajjal meglocsolva lefedve irány a hideg sütő, majd 170 fokon 1 óra 20 percet sül fedő alatt, majd még 20 percet amíg kicsit megpirul.

A mellévaló pedig sült ricotta pulykamell carpaccioval250 g ricotta sajt
1-2 szál újhagyma vékony karikákra vágva
1 gerezd fokhagyma apróra kockázva
fél kápia paprika apró kockákra vágva
100 g füstölt pulykamell carpaccio

A ricottához hozzákevertem a hagymákat és a parikát. Egy tűzálló tálat kibéleltem a hajszálvékony füstölt pulykamell szeletekkel. Elrendezem rajta a ricottakeveréket, majd a tetejére újabb adag pulykamellet tettem. Sütőben 20 percig sült, addigra a felső adag pulyka is szépen megpirult.

... a nap végére és még a süti is gúnyt űz belőlem és nyelvet ölt, akkor már csak nevetni lehet és feladni az egész napot. Mert van az úgy, hogy már reggel érzed nem kéne tán felkelni sem. Pláne egy sírós Kicsicsaj miatti nemalvós éjszaka után. Merthogy ugye a bölcsi. Meg a szokásos egymást fertőzős bölcsis betegségek. Még az a jó, hogy nem vészes és azért némi étvágya visszajött és a félig sikeres ebédből a kukoricás, hagymás rizst jó ízűen megette. A délutáni két virsli benyomását pedig határozottan bíztató jelnek vettem.
így neki is álltam sütit sütni. Leveles tésztából, körtéből és előfőzött, karamellizált dobozos sűrített tejből (majdnem dulce de leche, de csak majdnem, az kellett volna igazán).
Szóval, találtam a receptet itt, gondoltam kipróbálom a sűrített tej konzervvel.1 dupla csomag TanteFanny leveles tészta
1 konzerv édes sűrített tej (370g-os volt a mienk)
2-3 szem kisebb édes körte vékony szeletekre vágva
1 tojás a kenéshezA sűrített tejet két órán főztem úgy, hogy a víz teljesen ellepte a konzervet. Utána hideg vízben teljesen kihűtöttem és csak ezután nyitottam ki a konzervet (még így is épp elég meleg volt). Ismerve az általam használt leveles tésztát, eléggé nyilvánvaló volt, hogy az enyém olyan magas nem lesz, mint a recepté. így már a legelején lódultam a saját ötleteim után. Kisebb korongokat szaggattam, sőt egyiket-másikat össze is ragasztottam egy kis krémmel. Körtét pakoltam így meg úgy, sőt miután a körte elfogyott sitty-sutty félbe is hajtottam a tejkrémmel töltött köröket. Tetejüket, szélüket megkentem tojással, majd irány a 170 C-ra előmelegített sütő. A már eleve karamellizálódott cukros tej a tökélyre fejlesztette karamelles mivoltát, a körte finoman megpuhult és hozzáadta a maga kis svungját az egészhez. Aztán jöttek a félbhajtottkák... hosszú lógó nyelvvel, mind! Na de ilyet?

Mondta Andrea és Sandra és kezembe nyomtak egy naaagy pohár sört és egy helyes adag Käsespätzle-t. Valahogy így ismerkedtem meg a "sajtosnokellivel" és későbbi lakótársaimmal. A volt lakótársakról már nem igazán tudok, de a Käsespätzle időről-időre felbukkanó vendég nálunk. Igazándiból készíthetném gyakrabban is, de nem szeretem a nokedliszaggatót mosogatni. Pedig ezért megéri. A receptet nekem úgy mondták, hogy nagyjából ahány tojás, annyiszor 100 g liszt kell a nokedlihez no meg tej, nem víz. Meg egy hintésnyi szerecsendió. Sok hagyma és még több sajt. A végére pedig egy forró sütő. Három főre így készítettem:

400 g liszt
4 tojás
tej
só, szerecsendió
400 g Gouda sajt reszelve
1 ek kacsazsír
1 nagy fej vöröshagyma szeletelve
1 csokor újhagyma
1 ek snidling apróra metélve

A lisztből, tojásból a tejjel egy lágy tésztát készítettem, lágyabbat, mint a hagyományos nokedlinél kellene. Sóval, szerecsendióval ízesítettem, jól átkevertem, majd sós vízben kifőztem. Eközben 1 ek zsíron üvegesre pirítottam a hagymákat. A kész nokedlit összekevertem a hagymával és a durvára reszelt sajt felével, majd a tetejét megszórtam a sajt másik felével, meghintettem snidlinggel és sütőben kb. 15 perc alatt pirosra sütöttem.

Vagy ebéd? Merthogy mi ebédre ettük. Az előkészítés 10 perc, főzési idő 15 perc, elfogyasztási idő 5 perc. Azt gondoltam, hogy majd adok neki valami hangzatos olasz címet, de nem tudok. Olaszul főző bloggerinák help, plíííííz! Merthogy nem tudom, a laskagombának mi a becses talján neve?
Szélesmetélt citromos, petrezselymes laskagombával, parmezánnal

Egy-két szép nagy csokor laskagomba, lehetőleg kisebb gombákkal
3 ek reszelt parmezán
só, bors
1 citrom héja reszelve
1 csokor friss petrezselyem finomra vágva,
olivaolaj
szélesmetélt

A gombákat levágtam a tönkjükről, a nagyobb gombákat hosszában ketté téptem. Rászórtam a reszelt parmezánt, egy kevés sót, borsot, a citrom héját, 1 kanál finomra metélt petreselymet és meglocsoltam olivaolajjal, alaposan átkevertem. Sütőben, grillfokozaton 15 perc alatt pirosra sütöttem. A kész gombát kifőtt szélesmetélttel összekevertem, majd kapott még egy nagy adag friss petrezselymet és frissen őrölt borsot.

Tavaly volt az első év azt hiszem, hogy dzsemet, lekvárt főztem S.K. Epret, meggyet és sárgabarackot. Nem sokat, kettőnknek, illetve hármunknak nem kell sok. Idén sajnos lemaradtam az eperszezonról (amit annyira azért nem bántunk, hiszen épp Andalúziát jártuk be), sárgabarackot pedig talán csak már Anyukám spájzának polcán láttam, lekvár formájában. Azért született egy-két finomság, cseresznye - narancs dzsem, ringló - ribizlivel, meggy- őszibarack és szilva dzsem, eddig, no meg a birsalmasajt is most szikkad. Valamikor mostanság futottam bele a neten kékszőlő dzsembe. A hétvégén a piacon találtunk Otello szőlőt, gondoltam itt a kíváló alkalom. Mindössze 1 kg szőlőből készült, három 1.5 dl-s üvegecske lett tele, meg egy tálka félig, kóstolóba (mert ugye valahogy mindig marad Nálatok is egy kicsi adag, amiért kár összekenni egy üveget). A receptet viszont a főzés előtt már nem leltem meg, így maradva annál, hogy kékszőlő, a saját fantáziámra bíztam magam és a szőlőt zöldcitrommal házasítottam. Fincsi lett, az egyetlen baki, hogy nem paszíroztam, így egy ideig szedegettem a magvacskákat, aztán feladtam. A szőlőt hozzáadott folyadék nélkül puhára főztem, majd hozzáadtam a cukrot. Kb. 2 óra szotyogás után ment hozzá a lime. Az egészet jó sűrűre főztem, nagyon finom zselés lett.

1 kg Otello szőlő, bogyózva (ajánlottan kimagozva)
40 dkg barnacukor
1 lime leve, húsa

Egy kisfaluban nőttem fel, - mára várossá avanzsált - ahol svábok és felvidéki magyarok jól megfértek egymással és kóstolgatták egymás szokásait, receptjeit. Kisgyerekként így természetes, otthoni íznek tűntek az innen-onnan kapott, majd a nagyszüleim és a szüleim konyhájára adaptált csudajó sütik, kalácsok. Felnőttként persze értek meglepetések... az egyik ilyen a kvecsakalács históriája volt.
Ősz elején, ahogy bársonyos kékre és édesre érnek a szilvák, és a nyár végi csörgős mákgubókat is kipergették már (már amíg lehetett - milyen jó kis bábokat gyártottunk az üres gubókból az oviban!) jó sok tepsi kvecsakalács sült mifelénk. Egy pohár hideg tejjel kívánni sem lehetett jobbat. Még nekem sem, akit gyerekkorom óta csak kergetni lehetett a mákos tésztával, mákos gubával, kaláccsal, de etetni nem. Mikor az Anyukám kvecsát sütött a Bátyámmal együtt félretettük a nagy mákutálatunkat, gondolom Anyu meg jókat mosolygott magában.
Mint zsák a foltját, megtaláltam a magam máknemszerető párját... Merthogy az én páromnál ugynacsak tiltólistás minden mákos étel, olyannyira, hogy benne van a top 3 "nem szeretem"-ben. De nyár vége jött, meg ősz eleje és beérett otthon a szilva, Anyu meg kvecsakalácsot sütött múlt hétvégén, amikor otthon voltunk. Aztán, amikor minap felhívtam, hogy hogyan is süti, mert bizony igény lenne rá, csak nevettek Apukámmal együtt: lám-lám egy újabb mákutálót sikerült elbűvölnie ennek a furanevű kalácsnak.
Anyukám anyai ágon felvidéki magyar, így valahogy nekünk annyira automatikus volt, hogy akkor ez bizony felvidéki eredetű finomság lesz. De hiába kérdezgettem egy ugyancsak felvidéki munkatársam, nem ismerte. Ennek ellenére, tartotta magát a családi legendárium... egészen pár nappal ezelőttig, amikor megláttam Clotilde Tarte aux Quetsches et Creme de Noix receptjét. Aztán nyomozásba kezdtem: A Quetsche egy Elzászban honos szilvafajta, gyönyörű lilás bársonyos héjjal, enyhén savanykás édes sárga hússal. Ugye ismerős? Kiderült, hogy ebbe a fajtakörbe tartozik a mi Besztercei szilvánk (Quetsche de Hongrie) is. Ami pedig a kalácsot illeti? A Quetschekuchen nyomáért Saarlandig kellett szörfölnöm, de a recepteket összehasonlítgatva Ch&Z receptje és a szomszédság talán mégiscsak Elzászba vezet. Viszont ezek a receptek egyrészt nem kelt tésztát használnak, másrészt mák nyomára nem bukkantam. Kelt tésztás viszont az általam Bajorországból ismert Zwetschgendatschi, de mák még mindig sehol... Végül Zwetschgen - Mohnkuchen címmel találtam egy egész rakat hasonlatos receptet marcipánnal és tejszínnel. Hogy végül ez a mi kvecsakalácsunk, egy marcipánhiányos változata-e ezeknek a német kalácsoknak, azt nem tudom, de íme Anyukám

Kvecsakalács receptje:

0.5 kg liszt
2.5 dkg élesztő
2 dl langyos tej
1 ek cukor
1 tk só
1 tojás
1 ek zsír
1 kg szilva
15 dkg darált mák
fahéj, porcukor

Az élesztőt a langyos tejben felfuttattam, majd a liszttel, cukorral, sóval, zsírral (én margarint használtam) és tojással rugalmas tésztát dagasztottam. Letakarva duplájára kelesztettem, majd újra átgyúrtam és ismét kb. 1 órát kelesztettem. Eközben a szilvát kimagoztam és feleztem. Két kerek sütőformát (az egyik kb. 26 cm-s, a másik 30 cm átmérőjű volt) kikentem vajjal, majd a köralakúra nyújtott, kb 1 cm vastag tésztákat belehelyeztem. Sűrűn telepakoltam a szilvával (a vágott felével felfelé), majd megszórtam fahéjas cukorral. A darált mákot összekevertem egy kevés porcukorral és ezzel hintettem meg a szilvát. (Ha valaki jobban szereti a mákot, mint mi, nyugodtan bánjon bőkezűbben vele). 170 C-on sült kb. 45 percet.

Ja, és Anyukámnak ma szülinapja van, sok kvecsakalácsos szeptembert még Neki!

Az ember óhatatlanul is a reklámok hatása alá kerül néha (?), még szerencse, hogy nem teljesen. így esett, hogy a most mutogatott darálthusis rakott krumpli került ebédre a tányérunkra, persze Maggi fix nélkül. (Egyébként mindketten bevallhatjuk, hogy végigjártuk a készétel, félkészétel és főzésgyorsítók (nekem a Mfix is ilyen) létráját, mára egész tisztes friss alapanyag felhasználókká váltunk azt hiszem.)
Szóval, a darált husis rakottkrumpli a mi verziónkban (merthogy együtt főztünk :-)):

0.5 kg darálthús (pulyka felsőcomb)
1 kg burgonya
1 nagyobb fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
2 tk őrölt paprika
5 dkg libazsír
só, bors
friss oregánó
3 dl bechamel mártás (a szokásos módon)
10 dkg reszelt trappista sajt
3-4 ek finomra vágott snidling
A hagymát libazsíron üvegesre pirítottuk, belekevertük a fűszerpaprikát, majd hozzáadtuk a darálthusit és a fokhagymát. Sóval, borssal és egy ek friss oregánóval ízesítettük. Rövid lére pároltuk. A meghámozott és karikára vágott burgonyát sós vízben megfőztük. Annak rendje és módja szerint vajból, lisztből, tejből bechamel mártást főztünk, amit sóval, kevés fehérborssal és szerecsendióval ízesítettünk. Tűzálló tálat rétegesen megtöltöttük a főtt krumlival, husival, bechamellel, a felső bechamel réteg tetejére snidling és reszelt sajt került. Kb. 20 perc alatt, 170 C-on pirosra sütöttük.

Ma nem keltett Kicsicsaj olyan nagyon korán mint általában, de azért némi tegnapi esti előkészületet követően sikerült a ma reggeli friss péksütit még időben prezentálni a reggelihez. A Gourmet egy régi számában (2005. november) tették közzé ezeket a képről nézve is kívánatos kis bucikákat és rögtön megtetszett. Bízva az élesztőgombák természetében, miszerint hűtőben nem szeretnek olyan ütemben eszegetni, már tegnap este elkészítettem a tésztát, ma csak a formázás, másodkelesztés és a sütés volt hátra. Az eredeti receptet majdnem sikerült végig betartanom, annyi apró módosítást eszközöltem, hogy fele liszt mennyisége rétesliszt volt.

A recept 12 db zsemlécskéhez:
3 ek melegvíz
2.5 dkg élesztő
0.5 csésze cukor
1 tk barnacukor
2-2.5 csésze finomliszt
2 csésze rétesliszt
1 ek narancshéj
2 tk só
1 tk fahéj
1 csésze meleg tej
1.5 tk vanília
kb. 10 dkg vaj olvasztva (6 ek, plusz egy kevés a kenéshez)
3 tojás, plusz egy a kenéshez

Az élesztőt felfuttattam egy kis barnacukorral a melegvízben. Össszeszitáltam 4 csésze lisztet, sót, fahéjat, majd hozzákevertem a narancshéjat. Az élesztőhöz hozzáadtam a tejet, vaníliát, cukrot, vajat, majd egyenként belekevertem 3 tojást. Fokozatosan hozzákevertem a lisztes keveréket, mikor az egészet felvette, hozzáadtam a finomliszt maradékát. Végül egy rugalmas, enyhén ragadós tésztát kaptam. Gombócot formáztam belőle, majd egy vajjal kikent edénybe tettem, tetejét is megkentem vajjal és 1.5 órát kelesztettem volna, de ehelyett a rövid, de 30 C-os kelesztés helyett csücsült a tésztám egész éjszaka a hűtőben.Reggel újra átgyúrtam, majd 12 egyenlő darabra vágtam. A darabkákat formáztam (zsemlécskéket is készítettem, briós formára is tekertem és össze is fonogattam, a recept minden esetre gombóckákat ír). Letakarva kelni hagytam 1.5 órát. Sütés előtt becsippentettem őket egy ollóval, megkentem egy kis vizes tojással, majd 180 C-ra előmelegített sütőben 20 perc alatt szép pirosra sütöttem. Még a cseresznye szezon derekán főztem egy adag cseresznye - narancs dzsemet, kis fahéjjal és cseresznyepálinkával ízesítve. Ezt ettük mellé, no meg finom vajat.

Újabb rétes, ezúttal háromszögekre hajtogatva, amolyan partifalatka méretben. A töltelék pedig több, mint egyszerű. Egy kis kocka étcsoki (szigorúan jó féle :-)). Hajtogatás előtt, alatt, után mogyoróolajos kenegetés, tetejére némi tört mogyoró, majd irány a sütő. Az isteni roppanós falatkákat vaníliával és cukorral dúsított tejszínnel meglocsoltam és kevés kakaóporral szórtam meg.

Ismét rétes, ezúttal vaníliás túróval, limehéjjal töltve és jó kis pálinkával fűszerezett vörösáfonyaszósszal nyakonöntve.

A hozzávalók:
250 g túró
1 tojás sárgája és fehérje
2 ek cukor
1 tk vaníliakivonat
fél lime héja reszelve
1 cs hatlapos réteslap
1 kávéscsésze mogyoróolaj
100 g aszalt vörösáfonya
1 dl víz
fél kupica illatos pálinka (mi most barackpálinkát használtunk)
1 ek barnacukor

A túrót összetöröm, összekeverem a tojás sárgájával, cukorral, vaníliával és a kemény habbá vert tojásfehérjével lazítom, majd belekeverem a lime reszelt héját.
A vörösáfonyát 1 dl vízzel felfőzöm, hozzáadom a cukrot, majd közvetlenül mielőtt elkészült a pálinkával ízesítem.
A réteslapokat félbevágom, megkenem mogyoróolajjal, majd a rövidebb oldala mentén félbehajtom. Az így kapott téglalpok aljára egy nagy kanál túrókrémet teszek, majd kis párnákká hajtogatom. Előmelegített sütőben pirosra sütöm. Az áfonyszósszal nyakonöntve tálalom.

Végy 6 db szép piros édes paprikát (kápia pl.) Vágd őket hosszában félbe, vedd ki a magházat és az erezetet, majd helyezd a félbevágott piroskákat egy tűzálló tálba. Keverj össze 25 dkg ricottát 3 ek finomra metélt rukkolával, egy tk sóval és őrölj rá friss rózsaborsot. Töltsd a keveréket a paprikákba, szórd meg fenyőmaggal és locsold meg egy kevés extra szűz olivaolajjal. 170 C-on süsd 20 percig és már tálalhatod is. Jó étvágyat!

Merthogy a kuszkusz nemcsak fokhagymát kapott kiegészítőként jó sokat, hanem rukkolát és koktélparadicsomot is, de ne vágjak rögtön a közepébe. Anyukám kapta egyszer a papámtól Donna Hay Izvarázs c. könyét. Szeretem lapozgatni, szép kiállítású könyv és ha nem is egetrengető újdonságok vannak benne, azért akad bőven kipróbálnivaló. Ilyen volt az egyik fokhagymás recept is, ahol húslevesben és balzsamecetben pácolt sült csirkemell kap finom fokhagymás kakukkfüves kuszkuszt köretként. Én egy egész csirke nagyobb darabjait sütöttem meg, nem serpenyőben, hanem a sütőben és a kuszkuszt is tovább bolondítottam a fent említett módon.

1 egész csirke nagyobb darabjai
5 dl húslevesalap
2 gerezd fokhagyma reszelve
1 gerezd fokhagyma szeletelve
1 dl sherry balzsamecet

1 csésze kuszkusz
1 ek vaj
5 dl húsleves
4 gerezd fokhagyma szeletelve
2 ek friss kakukkfű
1 ek snidling
10 szem koktélparadicsom felezve, negyedelve
1 nagy marék rukkola összetépkedve

A húslevesléből, fokhagymareszelékből és balzsamecetből páclevet készítettem. A combokat és csirkemell darabokat beleforgattam, fél órát állni hagytam, néhányszor átkevertem. A húsdarabokat áttettem egy tűzálló tálba , tetejére fokhagymaszeleteket szórtam, aláöntöttem egy kevés maradék húslevest (kb. fél csészényit), majd sütőben 170 C-on először letakarva sütöttem kb. 40 percig, majd pirosra sütöttem.
A kuszkuszt leöntöttem a kétszeres mennyiségű húslevessel, majd lefedve duzzadni hagytam. A gerezdekre vágott fokhagymát vajon megpirítottam. Hozzákevertem a kész kuszkuszt, snidlinget és a kakukkfüvet és kicsit megpirítottam a kuszkuszt. Tálalás előtt hozzákevertem egy nagy marék összetépkedett ruccolát és a koktélparadicsomokat.

A hétvégét a szüleimnél töltöttük, volt nagy eszem-eszem (iszom nem volt). Sokfélét sütött a Mamám, pl. kvecsakalácsot (ismeri valaki?). Meg aztán kipróbáltunk egy 9 tojással készülő önműködő (értsd magától sülés közben rétegesre sülő) okossütit (az indexen és a nlcafén írogató Latsia konyhájából). No meg egy gyors kevert almássütit, ja meg kicsi palacsinta is jutott... Mielőtt elszörnyednétek, a hétvégét pénteken kezdtük és heten plusz egy pocaklakó voltunk rá nagyjából mindig. Nadenade nem is ezt szerettem volna elmesélni, hanem, hogy hazajött velünk otthonról a fél kert, csinos kis koktélparadicsomok, szőlő, nagy adag szilva és még sok-sok finomság. Többek közt egy kisebb adag tepertő. Malackával és annak mindenféle tartozékaival egy jó ideje hadilábon állok, életemben, ha 20 dkg tepertőt összesen megettem, sokat mondok. De Napom szereti, így is, poginak is, krémnek is. Múltkor készítettem kacsa tepertőkrémet, jó sok hagymával, illetve egy részét kevés magvas dijoni mustárral és kakukkfűvel, egész jó lett. Egy ideje már emlegetett holmi tepertős pogácsát, amivel szíves örömest kötne szoros barátságot. Eljött a pillanat, leveles tepertős pogácsát sütöttem és szilvás papucsot (ez utóbbit a Daubnernél nagyon szeretem).

A leveles tepertős alapreceptje:
30 dkg tepertő darálva
50 dkg liszt
2.5 dkg élesztő
3 dl tejföl
1 dl tej
1kk cukor
2 tk só
5 dkg vaj olvasztva

Az élesztőt cukorral és tejjel felfuttattam. Összedolgoztam a liszttel, tejföllel, olvasztott vajjal. Kb. fél cm vastagra nyújtottam és megkentem a tepertő felével, összehajtogattam, majd letakarva fél órát kelesztettem. Ezután újra kinyújtottam és megkentem a maradék tepertővel. Újra összehajtogattam, majd 20 percig pihentettem. A nyújtást és hajtogatást még háromszor megismételtem.
A tepertős pogácsához a tészta felét úgy 1 cm vastagra nyújtottam, tetejét bevagdostam, megkentem tojással, megszórtam borssal és sóval. Egy kisebb pogiszaggatóval csini kis pogácsákat szaggattam, egyik-másik még köménymagot is kapott, majd 180 C-on sültek úgy 25 percet.

A szilvás papucsot, jó kis házi szilvalekvárral lett volna jó készíteni, mikor kiagyaltam, hogy ez lesz még úgy rémlett van itthon, de aztán kiderült, hogy már rég elfogyott. Viszont a kapott szilva egy részéből szilvalekvárt kezdtem el főzni egy csipetnyi szegfűszeggel és fahéjjal. Ebből a félkész még darabos szilvából tettem hát a papucsokba.
A leveles tepertős tészta másik felét kb. fél cm vastagra nyújtottam (utólag azt mondom még lehetett volna picivel vékonyabb is). Nagyjából egyforma, 6 cm oldalú rombuszokat vágtam belőle. Minden rombusz közepére egy teáskanálnyi szilvalekvárt (úgy fél-fél szem szilva plusz egy kis leve) tettem, majd a két szemközti csúcsot egymásra hajtottam, tojással megkentem, ujjammal összenyomtam. A papucsokat enyhén megsóztam, friss borsot őröltem rá és kaptak egy kevés pirított szeletelt mandulát is. Már sokszor mondtam mennyire szeretem az édeskés-savanykás gyümölcsös íz találkozását a sóval. A szilva és a bors találkozása szintúgy eleve elrendeltetett, tökéletes páros!

Teljesen kézenfekvő volt, hogy a birs egy része fagyiként fogja végezni nálunk. Találtam is egy nekem tetsző sorbet receptet. Az arányok eléggé esetlegesek lettek és tkp ez-az kimaradt, más belekerült, a végeredmény pedig egy könnyű, elsődlegesen birs ízű jeges finomság.
A hozzávalók:
2 szép nagy birsalma, megtisztítva, negyedelve, magháztalanítva
1 érett nyárialma felkockázva
1 narancs héja, leve, húsa
2 szem szegfűszeg
1 tk vaníiakivonat
5 ek barnacukor
fél l víz

A birset és az almát feltettem főni a cukorral, szegfűszeggel és a narancs vékonyan lehámozott héjával (fehér rész nem került bele). Mikor megfőtt összeturmixoltam, majd hozzáadtam a narancs húsátés levét. Végül hozzákevertem a vaníliakivonatot. Miután kihült ment is a fagyasztóba. Fagyasztás közben néhányszor villával áttörtem.

Nekem igen megtetszett a panna cotta, lassan úgy is mint kiindulási pont, mint desszert alapanyag. A hétvégén kaptunk egy nem kis adag birsalmát. A nagy részéből birsalmasajt készült, életem első birsalmasajtja (az igencsak munkás passzírozásnak köszönhetően valószínűleg maradunk az évenkénti egyszeri készítésnél). De azért megmentettem egy adagot desszertnek és egy adagot fagyinak is (recipe jön!). Visszatérve a panna cottára. Tudom, ez valamilyen szinten az adott étel megbecstelenítése, amikor valaki "csak úgy", mintegy idegenként nekiáll variálni vele, új ízeket ad hozzá, új textúrát alakít ki, mégis... néha jól esik ilyesmit művelni. Igazándiból arra gondolok, hogy vannak nekem is és biztosan Nektek is olyan ételek, melyek receptje szent, az íz a fejetekbe vésve kőkeményen és ahhoz nem nyúlunk (nekem egy csomó anyukám által készített alapkaja ilyen). Szóval, ha valakinek a panna cotta lenne ilyen, attól bocsánatot kérek... Mentségemre legyen mondva, hogy egy nagyon finom, nem túl édes, nem is túl birsalmás, kicsit 'almakásás' desszert készült. Már az első adag birs főzése és turmixolása során eszembe jutott, hogy ezt a masszív pektintömeget fel fogom használni sűrítőanyagként is, zselatin kiegészítőjeként-kiváltójaként is. íme a recept:

2 birsalma, megtisztítva, negyedelve,
fél l víz
3-4 szem szegfűszeg, kis darab fahéj,
negyed narancs héja
5 dl tejszín
3 dl tej
5 ek barnacukor
2 tk vaníliakivonat
2 lap zselatin

A megtisztított birsalmát a szegfűszeggel, fahéjjal és narancs héjával puhára főztem. A fűszerek eltávolítása után a puha birsalmát pépesre turmixoltam. Eközben a tejet felforraltam a cukorral és a vaníliával, hozzáönöttem a tejszínt, picit főztem, majd felolvasztottam benne a zselatint. Több nem is volt itthon, de szükség sem volt rá, az almapektin megtette hatását. Mikor langyosra hűlt habverővel óvatosan beleforgattam a birsmasszát és teljesen egyneművé kevertem. Kis tálkákba adagoltam, nyolc tálkányi lett belőle. Most majdnem 24 órát adtam nekik. Az állaga tökéletes, az íze finoman, lágyan birses és ahogy említettem a textúrája kissé darás lett. Pirított mandulával és néhány vékony szelet szilvával tálaltam. Isteni!

... azaz a mi konyhánk. Köszönöm DolceVitanak a kérdést és tkp. örömmel mutatom be a szentélyt, ahol fagyi hegyek születtek idén nyáron, meg mindenféle finomság kiscsaládom nagy elégedettségére. Elkottyintottam már róla néhány dolgot, illetve félig meddig fotó is megjelent már, igaz, akkor a flambírozott nyuszira koncentráltunk. Azt is említettem már talán, hogy még egy éve sincs, hogy tetőtéri lakáskánkat birtokba vettük. A lakás belsőépítészeti illetve bútor tervezésére igyekeztünk nagy gondot fordítani, minél jobban kihasználni a tetőtér adta mindenféle előnyöket és a hátrányokat inkább kihívásként kezelni. Különösen sokat szöszöltünk a konyha megtervezésével. Pláne, hogy nálunk is szem előtt van mindig, a nappalival egybe kötve. Mindketten imádunk főzni, így alapjáraton kétszemélyes konyhát szerettünk volna, ahol a lehető legkevésbé zavarjuk egymást, ha úgy adódik. Kellett néhány nagyon jó alapgép, sajna a gázfőzőlap nem jött össze; kellett egy sütő, amely fütyül táncol és mellesleg nagyon jó kenyeret lehet benne sütni, no meg grillpipit. Álom volt egy grill-lap, igazán teppan yakit szerettem volna, de ez sem rossz kompromisszum. Kellett egy csomó pult, mély szekrények, sok pakolóhely, sok napfény, kellett a szín (igaz, amolyan hülyegyerekes vigyor fagyott az arcunkra, amikor az asztalos elénk tette a 38 féle cseresznyeszínt :-)), jó lett volna némi játékosság és egy kis szimetria is. Klasszikus kamránk sincs, így némi faltologatás után megszületett egy kb. 30 cm széles görgős kamraszekrény is és lett egy gépgarázs is. No meg kellett a jó asztalos, aki még mellesleg bedob egy-két jó ötletet. A végeredmény nekünk tetszik és eddig úgy tűnik praktikus is. Igaz, legközelebb a tésztapult úgy 5-10 cm-rel alacsonyabb lesz :-)Ja, majdnem elfelejtettem... Volt nekem egy álmom, már jó rég óta. Hogy egyszer, ha kislányom lesz, akkor ő majd ott fog ücsörögni a pulton mellettem, karattyol, mindent meg akar kóstolni, segíteni akar és közben egyre csak figyel. Hát most ez az álom is teljesült... Kicsicsajjal együtt főzünk, már van egy köténye is, úgy 86-os méretben :-)

Még soha nem készítettem panna cottát és valahogy mindig azt gondoltam, igazán ördöngős egy dolog ... Aztán, hogy Dolce Vita zsinórban gyártja itt a gyönyörű desszerteket, a receptje igazán bíztató és véletlenül lapzselatin is hazajött velünk a bevásárlásból, nekivágtam. Viszont nem lennék én, ha nem variáltam volna egy kicsit a recepttel. Az arányokkal nem mertem (bár bevallom, nem ártott volna, a tejszín nem volt egy sikerdarab és valahogy a 3 lap zselatinnal mégsem lett tökéletes), az ízesítéssel és a tálalással viszont játszottam egy kicsit. Egy adagot készítettem DV metódusa alapján, majd azt kétfelé osztottam. Fél adagba belereszeltem egy lime héját, a másik felébe pedig kb. 3 dkg equadori 70 %-os étcsokoládét olvasztottam bele. Kávéscsészékbe kanalaztam egy-egy szószoskanálnyi vagy ilyet, vagy olyat, aztán 15 perc várás, kiskanállal ráadolni a következő réteget, újabb várás, végül negyed óra múlva harmadik réteggel zárni. Egy részét egy kellemes családi vacsi kísérőjeként még az este megettük, a kiborítást mindössze egy csészénél kíséreltem meg. De mivel azt mondta, hogy blutty és csinos formátlan lágy kupacként landolt a desszertes tányéron, a többit inkább kinalaztuk. Jó, bevallom, mindössze alig három órát csücsült csak a hűtőben. De előtte még félretettem egy adagot fotózni :-) Nem is ártott meg a plusz egy éjszakányi hűtés. A tetejére még egy kevés limehéjat reszeltem, aztán el is tünt...

A beígért héjában sült, fűszeres burgonya a tejföllel és az édes chiliszósszal. Chiliszószt, ld. elébb, tejföl adott volt (bár megjegyzem egy görög joghurt sűrűségű tejföl jobb lett volna), a sült burgi pedig így készült

kb. 0.75 kg sütni való burgonya
fél csésze olivaolaj
3 ek reszelt parmezán
1 tk cheyenne bors
1 tk só
1 tk friss aprított rozmaring
1 tk fokhagymapor

A sütőt előmelegítem 170 C-ra. A krumplicskákat alaposan megsikálom és héjastól cikkekre vágom, egy tepsiben elrendezgetem.
Az olajjal összekeverem a parmezánt és a fűszereket, majd hozzáadom a nagyon finomra metélt rozmaringot. Ezzel a keverékkel megkenegetem a krumplicikkeket, majd irány a sütő. Kb. 45 percig sült, közben is megkenegettem őket néhányszor. Azon frissiben tejfölbe, majd chiliszószba mártogatva igen finom! Mi még parmezános bundás pulykamedaliont ettünk hozzá.

Már megint Ausztráliában járok, gondolatban... Nem tudom R. barátném honnan is tett szert annak idején a Zucchini Slice receptjére, minden esetre nálunk is kipróbált, jónak ítélt, így rendszeresen előforduló étel. Cukkinis recepteket elég sokat írtatok mostanában, talán nemisbéka frittata receptje hasonlít rá a leginkább. Ha pedig valódi Zucchini slice receptet keresek akkor az ABC Perth-től, a taste.com.au-ig bárhol megtalálható. Általában bacont is kockáznak bele és salátával kínálják, hidegen-melegen.

A baconos verziót variáltam egy kicsit a kedvemre:
200 g szeletelt bacon
5 db kb. 2 ujjnyi vastag cukkini hámozva, durvára reszelve
1 nagy fej vöröshagyma apróra kockázva
1 gerezd fokhagyma finomra vágva
1 bögre reszelt sajt, ezúttal fél ementali és fél parmezán
fél bögre tejszín
5 tojás
háromnegyed bögre liszt
1 tk sütőpor
só, őrölt bors, kevés kakukkfű

A baconnel ezúttal a sütőformákat béleltem ki. A cukkinit, hagymákat, sajtot, lisztet és a sütőport összekevertem, majd nyakonöntöttem a tejszínes tojással. Az egészet főszereztem és alaposan összedolgoztam, végül a tálkákba adagoltam. A kilógó bacon széleket csinosan elrendezgettem, tetejére tettem néhány ág kakukkfüvet és kb. 35 percig sütöttem 160 C-on.

Azaz Glazed lemon poppy-seed cake, egy újabb angolszász klasszikus. Kellemesen citromos, mák inkább díszít, mint ízesít. Elkészítése pedig roppant egyszerű (a recept eredetije a Gourmet 2007. májusi számában olvasható):

1 1/4 cs liszt
1 tk sütőpor
1 citrom reszelt héja
fél citrom leve
1 nagy csipet só
1 cs olvasztott vaj
3/4 cs cukor
2 nagy tojás
2 ek mák
3/4 cs porcukor
1.5 citrom leve

Egy kerek, kb. 26 cm átmérőjű tortaformát vajjal kikentem, a sütőt 180 C-ra előmelegítettem. Egy edénybe összeszitáltam a lisztet, sütőport, sót és a reszelt citromhéjat. Egy másik edényben habosra kevertem a cukrot az olvasztott vajjal, majd egyenként belekevertem a tojást, végül hozzáadtam a citromlevet. A lisztes keveréket kis adagokban a vajas masszához kevertem, végül beleforgattam két evőkanál mákot. A torta formába öntöttem és kb. 30 percig sütöttem. Ezalatt a porcukrot simára és fényesre kevertem a citromlével. Mikor a süti megsült rácsra borítottam és bevontam a citrommázzal. Az eredeti recepthez képest én citromosabbra készítettem (tésztában is van citromlé, valamint több a reszelt citromhéj) és így sem lett túl citromos.