Pár hónapja, amikor egy csomóan sörösdobozra csavarodva sütötték a kürtőskalácsot jutott eszembe, hogy akár kenyeret is lehetne így sütni. Ami jól nézne ki, az biztos, de megtölteni trükkös dolog lenne, márpedig egyre ez járt a fejemben. Aztán a minap találtam egy jó kis blogot, ezzel a képpel, ez az!!! Csakhogy nem volt hozzá sütőformám. Eszembe jutott viszont az a papírtölcsér, amit egy hobby boltban vettünk és egy ideje csak a sorsára várt. Már csak egy adag kenyér tészta és egy kis alufólia kellett hozzá. No meg a belevaló!
Ilyenkor, amikor kinézve a legüdébb színfolt a szomszéd ház kéményének sárga színe, szóval ilyenkor egyre erősebben vágyom arra az igazán friss zöld színre. Azon felül, hogy szépen lassan ellepnek a jácintok, tulipánok, nárciszok búzát is szoktam hajtatni. Szeretem nézni, ahogy fejlődik. No meg bevallom, azt a finoman édeskés épp hogy kicsírázott búzát is szeretem rágcsálni. Ami pedig megmarad, azt zsenge füves állapotban legelem le. Én szeretem. Próbáltam ugyan belecsempészni a kajáinkba (salátákba) a már fű nagyságú hajtásokat, de nem különösebben értékelték a többiek. Nem erőltetem.
Hozzávalók:
Naan fokhagymás, citromos garnélával sütve. Ez volt a vacsi tegnap előtt. Finom volt, hmmm, de finom. Csak épp azt nem tudom, hogy minek nevezzem. Pizzának mégsem mondanám, ami készült, hiszen a tésztája a naan könnyű, joghurtos tésztája. Viszont ezúttal nem serpenyúben sült, hanem a sütőben. Tényleg, naanológusok! Készítenek töltött naant, vagy épp naant valamivel megkenve és úgy sütve, esetleg valamit ráhalmozva és úgy sütve? Addig-addig méláztam ezen, míg végül az eredeti mártogatós ötletet elvetve a lepénykék tetejére halmoztam a fűszeres, krémes, garnélás keveréket.
500 g kenyérliszt
Már nem is lepény ez és nem is tudom hívható-e kenyérnek. Viszont finom. Olyan mint egy ropogós óriási tortillachips. Mindenféle szaftos salátával - merthogy a héten Dolce Vita VKF fordulójára készülve salátát eszünk, salátával. És hogy ez milyen jó :-) - vagy kencékkel, mártogatósokkal isteni. Az eredeti recept innen vagyon, a Gourmet júliusi számából. Egy bűnöm van csupán, az incifinci mennyiségben előírt sütőport én biza incifinci mennyiségű szárított élesztőre cseréltem. Valahogy így szimpatikusabb volt. Meg aztán múltkor, kipróbáltam egy újabb tortillareceptet, amiben sütőpor volt és bűn rossz lett, merthogy kiérzett belőle a sütőpor íze. Szóval emiatt. De nálunk így nyert, meg egy kicsit kevesebb rozmaringgal. Ja, és egyből dupla adagot sütöttem :-) Néhányra bacont, gomolyát raktunk feltétnek, vagy paradicsomot, csípős paprikás spanyol szalámival. Ropogós pizza lett belőle :-) Nekem az aranybarnára sült széle ízlett a legjobban, jó sok széle volt :-).
Hozzávalók 1 adaghoz:
Múltkor kipróbáltam egy kiflireceptet, amit már elég rég felírtam a receptes füzetembe. Kevertem a tésztába egy marék lenmagot, no meg a liszt egy részét kukoricaliszttel helyettesítettem. Ettől a tésztája enyhén édeskésebb és sárgább lett. Finom lett, igazán finom.
Sötét rozsliszt és kenyésütőliszt keverékéből készültek ezek a magvas zsemlécskék. Az egyéb hozzávalókban és sütésben nincs különösebb eltérés az eddig használt receptektől, hacsak az nem, hogy a tészta vagy 8 órán át kelt és négy alkalommal is átgyúrtam, majd újra pihentettem, kelesztettem. Eredmény? nagyon finom, egyenletes bélzetű, ruganyos tészta, ami nekem rozsos péksüteménynél, kenyérnél először sikeredett ilyen jól!
Ebben a szervezetet próbáló kánikulában a folyamatos folyadékpótláson kívűl a sók, ásványi anyagok pótlásáról is rendszeresen gondoskodni kell. Többnyire a szervezet teljesen egyértelmű jelzéseket ad, mondjuk úgy, hogy sós ízeket kívánunk meg. Valahogy így játunk mi is, TS már napok óta kutakodott valami sós rágcsa után, én pedig tegnap este vetettem rá majdnem magam a hűtőben tanyázó fetasajtra. Aztán kitaláltuk, hogy milyen jó lenne sósperecet, vagy sós rudat sütni, magvacskákkal a tetején.
A melegre való tekintettel, hideg, joghurtos, kapros uborkalevest készítettünk. Ehhez 1 kigyóuborkát meghámoztam, nagy lyukú reszelőn lereszeltem. Hozzáaprítottam 2 kisebb gerezd fokhagymát, majd kb. egy teáskanálnyi finomra metélt kaprot. Felöntöttem 500 ml natúr joghurttal és az egészet botmixerrel finomra turmixoltam. Picit sűrű lett, így kapott kb. 1.5 dl hideg vizet, no meg ízlés szerint sót.
... bucikái nálunk is undokul gyorsan elfogytak :) Másodjára egy marék lenmaggal, fél marék szezámmaggal és egy evőkanálnyi fenyőmaggal keverve. Recept Mademoisellenél!
Az általunk fogasztott kelesztett kenyeret a világ népességének jóval kevesebb, mint 40%-a fogyasztja csupán. Az abszolút befutó a rizs, a világ népességének több, mint 60%-a számára a legalapvetőbb élelmiszer. Számos országban fogyasztanak lepénykenyereket, kovásztalan kenyeret, búzából és egy csomó más gabonaféléből. Gondoljatok csak arra, magunk is milyen szívesen próbálgatjuk ezeken az oldalakon más népek kenyereit és tesszük közkinccsé a recepteket, tapasztalatokat. Igy, ha úgy tetszik, ez a szép magas kenyér amolyan európai módi, persze ennél sokkalta jobban elterjedve ma már valamennyi kontinensen. Ahogy különböznek házról-házra az ízek, úgy változnak a kenyértípusok is országról országra, Európán belül is. S ezzel együtt az adott kenyérhez használt búzával szemben támasztott követelmények is. Ezért a címben felvetett kérdésre válaszolhatnánk egy újabb kérdéssel: De kinek a kenyere? Foto: Peter Kaul
fotó: frenchentree.com
fotó: attaboy.ca
Az olaszok sokféle, finomabbnál-finomabb kenyerében csak elveszni lehet! Ausztrál éveim alatt elég gyorsan rászoktam egy olasz pékség termékeire, kis bucika, ropogós kenyérke, focaccia, imádtam őket. Volt egy vastag, ropogós héjú kenyér, olyasmi mint a sokat emlegetett DNK kenyér, az különösen gyakori volt a tányéromon. Szerencsére az intézet kávézójában és az egyetemi menzán is nagyon sokszor lehetett focacciat találni. Amit többek között Dolce Vitától tanultam az olasz kenyerekről, hogy igen gyakran olivaolajat is tartalmaznak. Gondolom a kenyerek sokfélesége mögött többféle liszt és módszer lapul.
A múlt század első felében termesztett búzafajták fehérje- és sikértartalma min. 5%-kal egyértelműen magasabb volt a jelenlegieknél. A belőlük készült tészta rugalmassága kiváló, nyújthatósága legendás (rétesnyújtáshoz is) volt. Az így készült kenyerek gyönyörű magasak voltak, eltarthatóságuk messze meghaladta a mait. Olyannyira jók voltak, hogy az 1933-as kanadai Világkiállításon az egyik magyar búzafajta aranyérmes lett. A képen az ebből a fajtából készült kenyeret láthatjátok. Sajnos mai kontrol nincs mellette, de remélem elhiszitek, a különbség látványos volt.
A naannal elég régóta cimborázom - gondolatban. Hogy a megvalósítás eddig miért maradt el nem is értem, merthogy nem egy bonyolult tészta és annnnnyira finom lett. Darálthusival töltött sült paprikák és almák kísérője lett, némi fokhagymás tejföllel kiegészítve. Miután befejeztük a kiadós estebédet Kicsicsaj vissza-visszaszökött az asztalhoz, hogy kisegér módjára beleharapjon itt-ott a lepénykenyérkékbe, majd elégedetten mondogata, hogy FNOM (az i betű a finomból egyelőre kimarad az ő szótárából).
A recept tesóm egyik nagy buli klasszikusa, sör mellé, no meg anélkül is tényleg eteti magát. Még az is előfordult, hogy a buli másnapjának reggelén lepte meg a friss illatos kiflikkel a később ébredezőket, persze akkor már sör nélkül. Az alapverzió tölteléke sós, borsos tejföl, de kerülhet bele - és néhányba került is (jha kérem, aki egy 84 cm-s húsevővel él együtt)- sonka, sajt, stb. A tetejére pedig szintén kerülhet sajt, zöldfűszer, kömény, lenmag, szezámmag, bármi.
Ez a recept valószínűleg Kaldenekker Györgytől származik, bár olyan régóta van benne a családi receptgyűjteményben (N°18), hogy az is lehet nem. Mióta Eszter kenyerét elkészítettem és nekem sikerült is, a házi kenyérsütésből is ki kell vennem a részem. Bár biztos feltűnt, nem esik nehezemre :) Sajnos annyira nem vagyok tájékozott mint Dolce Vita, de az olaszok valami ilyesmit emlegetnek focaccia néven (csak úgy megjegyzem van némi köze a pogácsához).
Kedves Eszter!
Elég régóta szemezek Chili & Ciabatta, Maci és a többiek tejeskalácsával, de a tejpor beszerzése valahogy mindig elfelejtődik. így tegnap késő este kísérletbe kezdtem: mi lenne, ha a lustáknak szánt fehérkenyér receptjét és metodikáját ötvözném a Maci által a magyar lisztekre adatált tejeskalács receptjével, ezúttal tejpor nélkül. A kísérlet sikeresnek bizonyult, amit mi sem mutatott jobban, mint hogy a szép kis kuglóf kétharmad részét elpusztítottuk reggelire házivajjal és narancsos-cseresznye dzsemmel. Most pedig gyűjtjük az energiát egy későbbi ebéd elkészítéséhez.
1 nagyobb szem burgonya
Ma nem keltett Kicsicsaj olyan nagyon korán mint általában, de azért némi tegnapi esti előkészületet követően sikerült a ma reggeli friss péksütit még időben prezentálni a reggelihez. A Gourmet egy régi számában (2005. november) tették közzé ezeket a képről nézve is kívánatos kis bucikákat és rögtön megtetszett. Bízva az élesztőgombák természetében, miszerint hűtőben nem szeretnek olyan ütemben eszegetni, már tegnap este elkészítettem a tésztát, ma csak a formázás, másodkelesztés és a sütés volt hátra. Az eredeti receptet majdnem sikerült végig betartanom, annyi apró módosítást eszközöltem, hogy fele liszt mennyisége rétesliszt volt.
Reggel újra átgyúrtam, majd 12 egyenlő darabra vágtam. A darabkákat formáztam (zsemlécskéket is készítettem, briós formára is tekertem és össze is fonogattam, a recept minden esetre gombóckákat ír). Letakarva kelni hagytam 1.5 órát. Sütés előtt becsippentettem őket egy ollóval, megkentem egy kis vizes tojással, majd 180 C-ra előmelegített sütőben 20 perc alatt szép pirosra sütöttem. Még a cseresznye szezon derekán főztem egy adag cseresznye - narancs dzsemet, kis fahéjjal és cseresznyepálinkával ízesítve. Ezt ettük mellé, no meg finom vajat.
Tegnap előtt kenyeret sütöttem és teljesen ad hoc jött az ötlet legyen pizza ebédre. Nem pizzának készült a tészta, így teljes kiörlésű rozslisztet, fehér rozslisztet és teljes kiörlésű búzalisztet adagoltam a finomliszt mellé 200 g, 100 g, 200 g és 300 g arányban. A többi része megegyezik a zsemlerecepttel, ami talán az első beírt receptem volt, annyi különbséggel, hogy ezúttal csak vízzel készült. Páromnak széletölthetnékje támadt, így az egyik pizza szélét megtöltötte reszelt fokhagymás-petrezselymes házisajttal. Erre feltétnek grillezett gomba-cukkini-padlizsán és fenyőmag került, alá egy kis házi paradicsomszósz. A másik pedig "snassz" sajtos-gombás-olajbogyós lett, ugyancsak friss paradicsomszószon.
