Már javában gyüjtögetem a fagyiötleteket nyárra. Biztosan lesz megint egy ütős gyümölcsös kedvenc, meg persze valami klasszikus a gyerekeknek, pálcikára való. Biztosan lesznek még új, fajsúlyosabb fagyik is. Mondjuk olyasmi, mint ez. Ezt a fagyit a véletlen szülte. Jó áron kaptam aszalt datolyát. Sáfrány és narancs pedig volt itthon. Ez most egy dupla adag lett, igazi,

Hozzávalók kb. 2 literhez
1.5 dl rizs
kb. 1,2 liter tej
1 tasak (0.01 g) sáfrány
4 ek. nádcukor
1 csiptenyi só
2 narancs héja reszelve
0.5 l habtejszín
1 nagy marék aszalt datolya
1 kk. narancsvirágvíz

A rizst hatszoros mennyiségű tejben a nádcukorral és a sáfránnyal puhára főzöm. Mikor megfőtt a maradék tejjel turmixolom. Belereszelem két narancs héját, hozzáadom a narancsvirágvizet. Habbá verem a tejszínt, beleforgatom a rizses masszába, végül beleaprítom a datolyát. Mikor meghült irány a fagyigép, vagy a fagyasztó.

Azt hiszem két éve pont ugyanígy jártam. Készítettem egy zseniális fagyit (áfonyás sajtosat) és annyira vacak volt az idő. Most épp úgy adódott, hogy amikor készítettem ragyogó napsütés volt, aztán amikor fotózni szerettem volna csúnya esőfelhők füle lógott mindenfelé. De azért igen, ez egy tuti klassz fagyi!

Meyer citromos, mákos tejfölfagyi eperrel

Hozzávalók:
1 meyer citrom
450 g tejföl
1 ek darált mák
méz
1 bögrényi darabolt eper

A tejfölt a mézzel és reszelt citromhéjjal összekeverem, pici citromlével ízesítem. Belekeverek egy csapott kanálnyi mákot, végül beleszórom a darabolt epret. Kicsiknek pálcikás fagyiként, nagyoknak tálkákban fagyasztva... isteni! Ma fogyott el az utolsó adag... káááár! :)

A piskótatekercs menő dolog nálunk, nem tudom hány rúddal kéne sütnöm ahhoz, hogy ne tűnjön el egy nap alatt. Ez most a már unásig ismert túrós, epres változat, picit feltúrbózva és másként csomagolva.

Hozzávalók:
A piskótához
4 tojás
4 ek. liszt
4 ek. porcukor
1 tk. sütőpor
1 ek vaj olvasztva
1 citrom héja reszelve
1 ek. csokicsepp

A töltelékhez
0.5 kg túró
3-4 ek. tejföl
porcukor (ízlés szerint, nálam 2 ek)
1 meyer citrom héja és leve
1 tk. narancsvirágvíz (opcionális)
6-8 szem eper
4-5 kanál eperlekvár

A tojásokat nem választom szét, hanem a cukorral világos, habos krémmé verem. Beleszitálom a sütőporral elkevert lisztet, óvatosan beleforgatom. Belecsorgatom az olvasztott vajat, majd mehet bele a csokicsepp és a citromhéj. Sütőpapírral bélelt nagy tepsibe öntöm, majd irány a sütő (10 perc, 180 C). Amint megsült lehúzom a sütőpapírt (én elfelejtettem, picit csúnya lett a piskóta felülete tőle) és konyharuha segítségével feltekerem.

A töltelékhez összekeverem a túrót, tejfölt, cukrot, narancsvirágvizet és a meyer citromlevét, héját. A kihűlt piskótát vékonyan, egyenletesen megkenem eperlekvárral. A túrós tölteléket a piskóta közepébe halmozom egy sávban, a közepébe eperszemeket teszek majd feltekerem úgy, hogy a piskóta csak körbeölelje a krémet. Pár óra hűtő, esetleg fél óra fagyasztó és már szelhetjük, ehetjük.

Negyedik alkalommal kezdődik a licitálás. Negyedik alkalommal segítünk. Korábban gyermekeiket egyedül nevelő anyáknak, koraszülött babák első napjait könnyebbé tevő kórházi osztályoknak és most a Down-szindrómás gyerkőcök fejlesztését, beilleszkedését segítő Down Egyesületnek. Nehéz munkát végeznek. De elnézve Szirka és a többiek örökké derűsnek tűnő arcát szerintem remekül végzik a dolgukat. Ebben a négy napban Te, Ti is segíthettek. Nincs más tennivalótok, mint egyedül, vagy épp baráti társasággal kiszemelni egy ígéretes sütit, rátapadni a képernyőre és licitálni a Segítsüti oldalán. A licitálás menetéről és a tennivalókról részletesen itt olvashattok.
A kínálatot én most egy gyömbéres-csokis chiffon flan tortával bővítem. Remélem tetszeni fog!

Gyömbéres, csokis chiffon torta lime flannal

Hozzávalók egy kb. 20 cm-s tortaformához

A flanhoz:

0.5 csésze cukor
1 ek víz
3 tojás
3 tojás sárgája
0.5 csésze porcukor
1 csésze sűrű tejszín
1.5 csésze tej

1tk vaníliakivonat
2 lime

A fél csészényi cukrot a vízzel kevergetés nélkül mérsékelt hőn aranybarnára karamellizálom és azonnal a tortaforma aljába öntöm. A tejszínt a tejjel forrásig melegítem, majd beleteszem a lime lehámozott héját és ezzel hagyom langyosra hűlni. A tojásokat a porcukorral jó habosra keverem, apránként beleszűröm a tejes keveréket, simára kev erem, végén belekeverem az egyik lime levét és a vaníliakivonatot is. Óvatosan a tortaformába szűröm, ügyelve, hogy ne legyen habos és a massza nagyjából a forma feléig érjen.

A csokis-gyömbéres chiffon tésztához:
0.75 csésze liszt
0.5 csésze olvasztott étcsokoládé
0.5 csésze sötét barnacukor
4 tojás
0.25 csésze étolaj
2 tk frissen reszelt gyömbér
1 tk sütőpor
csipetnyi só
1 tk vaníliakivonat

A tojásokat szétválasztom. A sárgáját simára keverem az étolajjal, cukorral, olvasztott csokival, vaníliával és a reszelt gyömbérrel. A lisztet elkeverem a sóval, egy csapott teáskanálnyi sütőporral és apránként a tojásos masszához keverem. Végül beleforgatom a keményre vert tojáshabot. Egy kanál segítségével óvatosan a flanra rétegezem, nem kell megijedni, a csokis rész a tetején fog úszni! Nem töltöm tele, még emelkedni fog sülés közben. A formát egy nagyobb sütőtálba, vagy tepsibe teszem és vízfürdőben 160 C-on kb. 40 percig sütöm. Mikor meghűlt pár órára (vagy egy éjszakára) hűtőbe teszem. Tálalás előtt pár másodpercre forró vízbe állítom, majd tányérra borítom. Tetejére kevés limehéjat reszelek.

Miután mind a négyen sikeresen abszolváltuk az idei influenza fertőzést (remélem nem kiabálom el...) sikerült végre a teásbögrén kívül mást is megfognom a konyhában és sütöttem ma egy nagyon finom kuglófot (recept nemsokára). Azt hiszem mondhatom, hogy lett olyan finom foszlós, mint anyukámé, de nem is ezt akartam mesélni. Hanem azt, hogy kedden sikerült némi szervezkedés után átadnunk nyertesünknek a Sok kicsi csomagot. Ha még emlékeztek rá a csomag tartalmazott egy csinos perdoozy kötényt, amit kicsit összekentünk mi is. Volt még benne egy doboz Thaffain vanília, úgy tíz-tizenkét rúd vaníliával és egy kis likőrszelekció limoncelloval, crema di limoncelloval és ez utóbbi narancsra és kávéra hangolt változatával.

A némi szervezkedés végül hetekig tartott, hol határidős munka, hol pedig beteg gyerkőcök miatt kellett lemondanunk, halasztanunk a látogatást. Végül a likőrök felett érzett "komoly" aggodalmam miatt (merthogy hűtőben tárolós, tejes, tejszínes alapú likőrökről volt szó, amelyek azért nem kis csáberővel szolgáltak ám minden egyes hűtőnyitáskor) döntöttünk e hét kedd mellett. Még úgy is, hogy mind Kicsicsaj, mind pedig Aprótalpú lebetegedett. Így TS-sel kettesben mentünk meglátogatni Zsuzsát, Robit, Gergőt és Julcsit. Mint kiderült, Zsuzsa egy mázlista, tavaly is nyert, mégpedig Fakanál egy nagyon klassz üvegfestményét.

Nagyon örültem neki, hogy a csomag tartalma Julcsinál, aki egy tüneményes szőke göndör hajú mindjártnégyéves azonnal nagy tetszést aratott. Persze a 10 hónapos Gergő is beszállt a lelkes bontogatásba: A piros pöttyös kötény jött, látott, győzött, még ha a mamáé lett is. Az illatos dobozka nem különben. A likőrök pedig? Nos a likőrök vándorútra indultak a lakásban, majd Julcsi azon iziben el is rejtette az üvegeket, de ahogy a bizonyság mutatja a szemfüles szülők csak visszaszerezték őket estére. Visszajelzésük alapján finom lett (reméltem, hogy ízleni fog, nekünk is ízlett - főleg a crema di limoncello, ill TS-nek az alapváltozat). Sajnos a csocsózást most kihagytuk, de nem akartuk Nagypapit nagyon lezsibbasztani a két beteg gyerkőccel. Remélem amint kitavaszodik és mindenki egészséges tényleg találkozni fogunk végre mind a nyolcan! Köszönjük Zsuzsa, hogy játszottatok, segítettetek!

Arra gondoltam a hétvégi fiaskó után, hogy fohászkodom egy sort a net isteneihez. Megkérem küldjenek már valakit, egy igazi marhasült professzort. Mert milyen jó lenne, ha valaki egyszer bekopogna az ajtónkon, széles vigyorral az arcán belépne és azt mondaná: Jöttem, megtanítalak tökéletes marhasültet készíteni. Nem angolosan, hanem amolyan átsültet, ami szépen átsült, de mégsem száradt ki, ami nem lesz tapló két percen belül. Szóval? Valaki? Bárki? Cserébe, nem is tudom, sütök neki egy marha nagy adag csörögefánkot!
Hiszen ez csak nem járja, hogy évente nagyjából négyszer ha megkívánom a marhahúst, abból egyszer lesz vörösboros marhapörkölt (na az megy), a többi meg megsülne így vagy úgy. Nem kiszáradna ám, hanem megsülne, ha nem cseszném el. De mindig elcseszem...
Szóval felejtős volt a vasárnapi ebédünk, bármily jól is indult. Még az a jó, hogy a vigaszágas csörögefánk nagyon finom lett...
De nem erről akartam ám írni, hanem a kókuszos palacsintáról, ami előtte valamelyik nap készült. Amihez friss kókuszt használtam kókusztejestől és beledarált kókuszkoprástól. No meg igazi téli gyümölcssaláta készült hozzá kivivel, grapfruittal, vérnaranccsal. A recept alapját az essen und trinken oldalán láttam, aztán mire megcsináltam volna jól eltűnt.

Valahogy így készült:
kb. 300 g liszt
3 tojás
fél bögre kókusztej
fél kókuszdió bele a kókusztejjel és még egy kevés tejjel turmixolva
1 tk vanília kivonat
1 tk sütőpor
1 csipet só
50 g vaj
1 ek nádcukor
ha kell még tej

A tojásokat szétválasztom. A fehérjéből kemény habot verek, félreteszem. A tojások sárgáját elkeverem a cukorral, a durvára turmixolt kókusszal és az olvasztott vajjal. Hozzákeverem a vaníliát, majd apránként belekeverem a sóval és sütőporral elkevert lisztet. Jó sűrű palacsinta masszát kell kapnom (ha kell tejjel hígítom). Végül beleforgatom a tojáshabot. Vajon vagy olajon kicsi, vastagabb palacsintákat sütök. Gyümölcssalátához meghámozok ízlés szerinti mennyiségben kivit, kifilézek pár szem grapfruitot és vérnarancsot. Meglocsolom egy kevés mézzel, vagy megszórom egy kevés nádcukorral, végül ráfacsarom egy fél vérnarancs levét és összekeverem.

Meg még kaffir lime levéllel és citromos chili sóval. Hogy nem lett-e túl savanyú? Nem, egyáltalán nem. Más kérdés, hogy a kicsik nemigen kértek belőle az első - savanykás, csípős, sós falat után - és a limeot is én rágcsáltam el utána és mint máskor, most is megettem a héját is. Azért nekik készültek pici baconos tekercsek is paradicsommal és bazsalikommal.
Igazándiból ezek után jól megleptek, amikor másnap délután lenyúltak egy fél citromot a konyhapultról és egymás kezéből kikapkodva rágcsálták, nyalogatták el, majd mint akik jól végezték dolgukat visszatették a pultra az üres fél citromhéjat. Jót vigyorogtam rajtuk, hiába no, végre valamiben rám is hasonlítanak! :)
Talán tavaly ilyenkor "panaszoltam" el Mammanak, hogy Aprótalpú micsoda zűrzavart idézett elő bennem mikor még odabentről kóstolgatta az ízeket. Az még hagyján, hogy megszeretette velem a kókuszt és még a mákot is egy kicsit, de hogy elvette a savanyú ízeket a kedvenc listáról, no ez felért egy büntetéssel! De mostanra minden helyreállt, újra savanyúan kerek a világ! :)


Hozzávalók 4 nyárshoz:
fél csirkemell filé
1 gerezd fokhagyma
két ek olivaolaj
citromos chili só
1 lime
1 nektarin
néhány kaffir lime levél

A csirkemellet ujjnyi vastag darabokra vágom, megkenegetem zúzott fokhagymás olajjal, majd megszórom chilis sóval és letakarva kicsit érni hagyom. A nyársakhoz a nektarint nagyobb darabokra vágom, a limeot nyolcadolom. A húscsíkokra kaffir lime levelet teszek, majd félbehajtva a nyársakra húzom, aztán jöhet egy-egy gerezd lime, vagy épp nektarin, ahogy kedvünk tartja. Aztán már csak sütni kell!

Volt vagy 30 fok bent - hiába a jó szigetelés, a tetőtér légkondi hiányában már csak ilyen, - ebédre készültünk. Feltettem a kósza kérdést, leves legyen-e? Na nem meleg leves, hanem valami igen gyors gyümölcsleves. Nagy hirtelen ez jutott eszembe:

Végy fél liter jó hideg natúr joghurtot, két-három ág mentát, egy citromot, némi barnacukrot, fél liter tejet, meg egy bögrényi fagyasztott szedret. Turmixold össze a joghurtot a tejjel és turmixold bele a mentát és a cukrot. Reszeld bele a citromhéját, végül szórd bele a még fagyos szedret és már merheted is a kis bögrékbe.

Buzgó helyeslés, majd csendes kanalazás lett a jutalmam.

Ahogy megy fel a hőmérséklet úgy szaporodnak a fagyis dobozok a fagyasztóban. Egyelőre jó savanykás gyümölcssorbeteket, granítákat gyártunk nagyobb mennyiségben, de már volt egy-két tejes fagyi is. Készült eddig orgona sorbet, bodza sorbet narancs darabokkal, fahéjas meggy, citrom és eper, ez utóbbi hol mentával, hol gyömbérrel, hol fahéjjal.
Ezt a tejsherbetet tegnap este kb. tíz perc alatt készítettem el. Már-már pofátlanul egyszerű... Ma szülinapi torta helyett kanalaztuk az almás süti mellé :).


Hozzávalók kb. 1 literhez:
250 ml 7%-os sűrített tej
750 ml tej
kb. 6-8 kanál porcukor (de ízlés szerint változtatható)
2 citrom héja
1 lime héja
1 kk limelé
1-2 ek mák (csak mozsárban enyhén megtörve)

A langyos sűrített tejet oldódásig keverem a porcukorral, majd hozzáöntöm a tejet. Belereszelem a citromok és a lime héját és hűtőbe teszem. Mikor jól lehűlt belekeverem az enyhén megtört mákot és hozzáadok pár cseppnyi zöldcitrom levet. Elkeverem majd a fagyigépben fagyasztom.

Szeretem azt a vilmoskörtét, amivel ilyenkor, májusban találkozni szinte valamennyi piacon. Főleg azt, amelyiknek piros a héja. Nem igazán hiszem, hogy ízben akkora különbség lenne a sárga héjú és a piros között, de valahogy ez utóbbi a kedvenc. Most körtekrémleves készült belőle, joghurttal, fahéjjal és eper lett a "levesbetét". Az egészben az a legjobb, hogy a maradékot lefagyasztva nagyon finom fagyi lett belőle.


Hozzávalók:
6 vilmoskörte
500 g natúrjoghurt
250 ml habtejszín
1 nagy citrom reszelt héja
méz
1 kk fahéj
2 marék eper

A körtét meghámozom, majd a joghurttal turmixolom. Mézzel, citromhéjjal és fahéjjal ízesítem, végül belekeverem a tejszínt. Darabolt epret szórok bele majd jól behűtöm.

Majdnem két hónapja - még épp a vulkán okozta káosz előtt - pár napot töltöttünk Cambridgeben és Londonban. Amolyan dolgozós, pár nap pihenős hét volt, a lényeg, azért jó sok fényképpel és nem kevés sajttal felszerelkezve érkeztünk haza. Sajtok között jó néhány, számunkra eleddig ismeretlen íz, mint például ez a bizonyos Wensleydale cranberry. Már az első falat után eldőlt a sorsa, a nagyobb, még csomagban levő darabból fagyi készül. Aztán elgondolkodtam némi sajttortán is, de végül csak fagyi lett! De még milyen finom fagyi! Nem tudjátok véletlenül, hogy itthon lehet-e kapni valahol? Egy sajttortát szívesen sütnék belőle...

Hozzávalók kb. 1 liter fagyihoz:

50g Wensleydale cranberry sajt
500 g krémes túró
250 g Philadelphia krémsajt
1 citom héja reszelve
porcukor ízlés szerint
egy maréknyi tőzegáfonya

A krémes túrót simára keverem a krémsajttal, majd porcukorral édesítem. Belemorzsolom a sajtot és hozzáreszelem egy citrom héját. Végül beleforgatok még egy maréknyi áfonyát. Fagyigépben vagy épp anélkül fagyasztom.

Szürkeharcsa világgá megy és addig-addig vándorol a nagy bajuszos, míg össze nem akad sáfránnyal, aztán kézenfogva úsznak tovább, egészen mangóföldig. Itt megállapodnak, mindenki párra talál, illetve a harcsa bigámista lesz és egy tányérra kerül mangóval és a sáfránnyal együtt. Nem tudom mennyire bolondos, nem tudom mennyire fura párosítás, minden esetre nem valószínű, hogy az az öreg bajuszos valaha is összefutott volna eme két nem földijével, hacsak a konyhánkban nem egy tavaszi fáradtságtól lassú, de jó kedélyű délelőtt. Remélem Maimóni kiírásának megfelelek ezzel a recepttel. Jó sok vkf kihagyása után újra egy jó kis játék közepén találom magam, nagyon kíváncsi vagyok a bolondos ötletekre!

Rózsaborsos harcsasteak sáfrányos rizzsel, mangósalsával

Hozzávalók:
A harcsasteakhez
2 férfitenyérnyi szelet szürkeharcsa3 gerezd fokhagyma
1 ek rózsabors
3 tk só
3 ek olvasztott vaj
fél lime leve és héja

A sáfrányos rizshez:
1 bögre jázminrizs
1 gerezd fokhagyma
1 adag sáfrány
2 bögre húsleves
1 ek olivaolaj
díszítésnek limehéj

A mangósalsához:
1 érett mangó
3 szál újhagyma
1 piros kaliforniai paprika
2 ek olivaolaj1 tk édes chiliszósz
fél lime leve
só

A kb. másfél ujjnyi vastag halszeleteket megmosom, majd papírtörlővel szárazra törlöm. Dörzsmozsárban összemorzsolom a rózsaborsot, ráöntöm az olvasztott vajat, belenyomom a fokhagymát és hozzáadom a sót és az egészet alaposan péppé dörzsölöm. A halszeleteket megkenem ezzel a péppel, majd 200 C-os sütőben -20-25 percig sütöm. A legvégén meglocsolom limelével és megszórom reszelt limehéjjal.
A rizshez egy gerezd fokhagymát szeletekre vágok, kevés olajban illatosra pirítom, hozzáadom a rizst, átkeverem, amikor már finoman illatos felöntöm a húslevessel. Beledobom a sáfrányt, picit sózom és lefedve puhára főzöm.
A mangósalsához egy érett mangót felkockázok. A kaliforniai paprikát is kisebb kockákra vágom, az újhagymát pedig felkarikázom. Egy tálban összekeverem őket. Az öntethez ősszekeverek 2 ek olivaolajat egy kevés chiliszósszal, limlével és sóval. Ezt ráöntöm a mangós keverékre, átforgatom, majd hűtőben érni hagyom egy picit. A behűtött salsát a forró halra szedem és a rizzsel tálalom.

Ezt a krumplisalátát eszegettük az újévi malacsült mellé. Maga a krumplisaláta nem nagy faxni, de az öntete megér egy misét! Ettük langyosan, mellé adagolva a chilis-mentás öntetet, aztán másnap hidegen, összekeverve, ha lehet az ízek még jobban összeértek. A recept eredetijét - menta nélkül - kedvenc német receptgyűjteményemben találtam.

Hozzávalók:
500 g burgonya
2 kápia paprika
3 szál újhagyma
fél citrom leve
só, bors
olivaolaj

250 g tejföl
1 tk őrölt chili
2 ek olivaolaj
pár ágacska menta

A burgonyát héjában felteszem főni, amig megfő elkészítem az öntetet. Az olajat felmelegítem, majd belekeverem a chilit. Csak néhány percig kevergetem, épp hogy a színét átvegye. Mikor elkészült lazán beleforgatom a tejfölbe, majd megszórom még chilivel és friss, metélt mentával. Ha megfőtt a burgonya még melegen meghámozom. Összekeverem, meglocsolom kevés olivaolajjal, citromlével, sózom, borsozom és végül a chilis mentás tejfölös öntettel tálalom.

Mai vacsi, gyorsnak nem mondhatnám, viszont látványos, ahogy készül (Húúúúúú, anya, asztiiiii, tűz van a husin!!!), nem szokványos ízkombináció és meglepően finom végeredmény. Kicsicsaj, aki aktuálisan gombakedvelő lelkiállapotban van azért a vacsi végén megjegyezte, hogy Anya, a husi finom volt, de volt benne citromsárga héj is és én csak kicsit szeretem a citromos gombát, de nagyon nem!
Hozzávalók:
3 egész csirkecomb
3 kisebb sonkahagyma
2 gerezd fokhagyma
150 ml Fernet (kesernyés citromlikőr)
250 ml húsleves
250 g csiperke
3 ág kakukkfű
1 citrom héja
2 tk citromlé
2 ek tejszín
só

A megtisztított combokat feleztem, majd forró serpenyőben zsiradék nélkül megpirítottam. Mikor szép színe lett ráöntöttem másfél deciliter Fernét, majd meggyújtottam. Míg égett folyamatosan rázogattam a serpenyőt, hogy mindenhol egyenletesen flambírozódjon a husi. Mikor kialudt a láng beledobtam a vastagabb karikára vágott sonkahagymát és a szeletelt fokhagymát. Pár percig együtt pároltam, majd felöntöttem egy bögre húslevessel. Beledobtam három nagyobb ágacska kakukkfüvet és belereszeltem egy fél citrom héját. Lefedve majdnem teljesen puhára pároltam. Ekkor dobtam bele a negyedelt gombát, sóztam, készre pároltam. Végül kevés tejszínnel finomítottam és óvatosan belekevertem két teáskanálnyi citromlevet, majd megszórtam a citrom héjának másik felével. Fodros szélesmetélttel tálaltam.

Bocsánat a nagy csendért. Mindenféle nem várt technikai zűr, egyéb aggodalom, no meg némi dolgozós fáradtság és alkotói válság okozta az átmeneti csendet, de most már tényleg igyekszem. Ismét van kedvem főzni és nem utolsó sorban jön a karácsonyi süti és főződömping. Azért annyi mindenképp kikívánkozik belőlem, hogy minden tiszteletem azoké az anyukáké, akik napi nyolc óra intenzív munka után egy egész futballcsapatnak tűnő fáradtan nyüglődő és éhes gyerekhad (ez nálunk ugye csak kettő) mellett este még varázsolni tudnak a konyhában.

Az elmúlt pár hétben is készültek olyan ételek, amit ezért vagy azért lefotóztam. Igyekszem minél előbb formába önteni őket. No meg az sem elhanyagolható és roppant jókedvre derítő tény, ha az ember gyereke azt mondja egy finom kaja után, hogy Hmmm anya, te egy jó főzőszakács vagy!, majd ember gyereke gyorsan Ezakendvencem! felkiáltással befalja azt a gombát, amivel előtte kergetni lehetett volna. Nos, ez a mai ebéd-vacsi igazán nem mondható bonyolult receptnek, viszont osztatlan sikert aratott kicsik és nagyok körében, így hát itt a helye! :)

Hozzávalók:
500 g pulykamáj
fél póréhagyma
200 ml világos szójaszósz
1 nagy édes narancs leve és húsa

A pulykamájat összekeverem a szójaszósszal, meglocsolom narancslével, megszórom pórékarikákkal. Ráfacsarom a narancs húsát is, majd lefedve a sütőben kb. 25 perc alatt rózsaszínre sütöm. Krumplipüré no meg a saját szaftja remek páros mellé!

Kicsit rohanósak a napjaink, illetve az enyémek, nem igazán főzök, TS sűrűbben forgatja a fakanalat mostanság. Ha elkészül az étel és le is fotózom, sokszor csak várnak a képek az utómunkára, a receptek meg a megírásra. Pedig az utóbbi hetekben több olyan étel is készült, amire TS azt mondta ezt így mindig és sehogy máshogy... Az egyik ez a rizsköret volt. Karibi rizs néven olvastam valahol, talán az essen und trinken receptjei között. Rizs, citrom, bab volt az alap, de kicsit átvariáltam: lime, bab, citromlé, kukorica és kevés chilipehely (épp egy kevés a picik miatt) került bele. Aggódtam egy picit, merthogy savanykás lett, de teljesen feleslegesen, a karibi rizs marad... igy, ahogy van ... azt hiszem ... talán...

Hozzávalók:
1 gerezd fokhagyma
1 lime héja
1 ek vaj
1 vörös bab konzerv
1 bögre mirelit kukorica
1 bögre főtt rizs
1 citrom leve és héja
só
kevés chilipehely

Főtt rizst írtam, nála, ez többnyire kevés olajon pici fokhagymával megfuttatott jázmin rizst jelent kétszeres mennyiségű vízzel főzve. Most fokhagyma nélkül főztem meg, hiszen a kész rizsbe úgyis kerül. Egy evőkanálnyi vajat felmelegítek, majd belezúzok egy gerezd fokhagymát. Mikor már illatos beledobom a vékony csíkokra reszelt-vágott citromhéjat és a lime héjának nagy részét. Épp csak egy percig pirítom, majd hozzákeverem a bögre kukoricát. Átforgatom, pár percig párolom és belekeverem a rizst, végül a leöblített, lecsöpögtetett babot. Ráfacsarom a citrom levét, belekeverem a chilipelyhet. Megszórom még egy kevés limehéjjal és már tálalom is.

Az emlegetett szederláz három fagyija nem különbözik igazán sokban egymástól. Vagy mégis? Merthogy lett egy sörbet, lett egy joghurtfagyi és lett egy mascarponés krémfagyi. Mindháromba kevés lime lé és héj került és egy kevés barnacukor. Elkészítésükben nincs semmi különös, csak pürésítem a gyümölcsöt (akit zavarnak a magocskák paszírozza át egy szűrőn) , majd ízesítem a zöldcitrommal és cukorral. No meg ahova kell beleturmixolom a mascarponét, illetve joghurtot. Én most mind a hármat fagyigépben fagyasztottam.
És hogy lettek ezek a csinos kis hasábok? Jégkockatartó segítségével! Érdemes kipróbálni mindhármat, akár egyszerre! :) Nekem a sörbet a kedvencem...

Hozzávalók kb. 700-1000 ml fagyihoz:
Mascarponés szeder krémfagyi
250 g mascarpone
500 g szeder
fél lime leve
1 lime héja
4-5 ek barnacukor

Joghurtos szederfagyi
500 g szeder
500 g lecsöpögtetett natúr joghurt
1 tk vaníliakivonat
4-5 ek barnacukor
fél lime héja

Szedersörbet
500 g szeder
5 ek barnacukor
1 lime leve és héja

Most pár napig a szedret is szederrel esszük. Télre is menekítettem belőle, fagyi is lett jócskán, került a hétvégén a túrómousseba is, no meg előtte pár nappal ebbe a pikk-pakk elkészíthető sült grapefruit pudingba is. A recept nagyjából megegyezik a citrompudingéval, csak mindenből egy picivel kevesebb került bele, no meg a citrom helyett grapefruit. Állagra egy picit más, nem annyira krémes, az alja szilárd puding szerű, a teteje már-már piskóta.

Hozzávalók:
100 g porcukor
2 tojás szétválasztva
1 grapefruit héja reszelve
fél citrom héja reszelve
60 ml grapefruitlé (kb. fél grapefruit)
30 g liszt
180 ml tej
1 csipet só
pár szem szeder
margarin a kikenéshez

A sütőt előmelegítem 180 C-ra. Pici szufléformákat, vagy hőálló bögréket kivajazok, majd egy magasabb falú tepsibe állítom őket. Én hat darabot kentem ki. A tojásokat szétválasztom, a fehérjét a sóval habbá verem. A sárgáját a cukorral simára keverem, belereszelem a grapefruit és a citrom héját. Hozzáadom a grapefruit levét, beleszitálom a lisztet, majd tejjel simára keverem. Végül beleforgatom a tojáshabot. A masszát szétosztom a tálkák között, csak kétharmadig töltögetem meg őket, végül mindegyikbe beleszórok pár szem szedret. Az előmelegített sütőben 30 percig sütöm. Langyosan tálalom. Friss szedret, kevés mentát, esetleg vaníliafagyit adok még hozzá.

Hétvégén piskótatekercset rendelt tőlem TS, azt a klasszikus lekvárosat. Én viszont túrósat ettem volna. Nem vesztünk össze. Készült hagyományos piskótatekercs is, anyukám sárgabarack lekvárjával, no meg túrós verzió is, kicsit megbolondítva, fejre állítva, megtekerve, szóval köze nem lett a piskótatekercshez. Az ötlet innen származik.

Hozzávalók:
3 tojás
3 ek liszt
3 ek cukor
csipet só
késhegynyi sütőpor
1 kk fahéj
1 ek fehércsoki forgács
6 lap zselatin
500 g krémes túró
250 g joghurt
2 tk vaníliakivonat
1 lime leve
1 citrom reszelt héja
4 ek cukor
1 bögre szeder

A tojásokat szétválasztom, a fehérjét a sóval kemény habbá verem. A sárgáját a cukorral habosra keverem, hozzáadom a fahéjat, az átszitált lisztet, végül a fehércsoki forgácsot. Gyors mozdulatokkal belekeverem a hab harmadát, majd óvatosan beleforgatom a többit. Sütőpapírral kibélelek egy 25cm x 25 cm sütőtálat és ebbe öntöm a piskótamasszát. 175 C-on kb. 20 perc alatt megsütöm. Mikor megsült, sütőrácson hűtöm, végül kb. 4-5 centi széles csíkokra vágom.
Míg a piskóta sül a zselatint kevés forró vízben feloldom. A túrókrémet összekeverem a joghurttal, belereszelem a citrom héját, cukorral édesítem (ha nem elég édes ízlés szerint adjunk még hozzá cukrot), majd belekeverem a lime levét és a feloldott zselatint. A legvégén óvatosan belekeverek egy bögrényi friss szedret.
Egy kb. 30 cm x 10 cm-s szögletes kenyérformát vékonyan kikenek olajjal, majd kibélelem folpackkal. A túrókrémet és a piskóta darabokat felváltva rétegezve a formába töltöm , majd egy éjszakára a hűtőbe teszem.

Ahogy beköszöntött a tavasz és szép lassan virágba borult minden elbűvölten olvastam Palócprovence és Napmátka tűzhelyén készülő mindenféle virágos kivonatokról, szirupokról, ecetekről. Aztán persze kipróbáltam én is ezt-azt. Készült bodzaszörp, itóka, no meg akác, amiből sorbet is lett. Az ibolya nagyjáról épp, hogy lemaradtam, illetve amim volt azt részben elbaltáztam, mert én balga nem néztem utána, hogy az ibolya színanyaga hő hatására barnul és nem jön ki szépen higított alkoholban sem... Na azért lett egy kis fagyi ismét némi kandírozott ibolyával. Aztán volt az orgona, ezt nem mertem megkóstol(tat)ni, talán majd jövőre.



És eljött a rózsák ideje, előbb a bazsarózsáé, amit én kislánykoromban kellerózsának hívtam. A történet annyi csupán, hogy amikor egyszer hazafelé ballagtunk talán anyával az oviból Julcsi néni épp kint álldogált a domb tetején, a kis házikója kapujában. Julcsi néni már akkor öregebb volt, mint én azt valaha is képzelni tudtam, hogy milyen öreg tud lenni egy ember és öreg derűjéből mindig jutott egy simogatás, egy kedves szó, egy kocka süti és egy-egy kérdés.

Úgy, mint azon a délután is: Kislány, kell-e rózsa? Kellett hát! Rajongásig szeretem azóta is, a nevem napja és szülinapom virága a kellerózsa. Szóval a bazsarózsáról is lemaradtam, épp nem jártunk otthon, voltunk előtte és értünk utána, de nem akkor, amikor virága teljében volt. Aztán virágba borultak a rózsák, többek között az a hihetetlenül illatos gyönyörű, bársonyos vörös rózsa, azt hiszem fajtáját tekintve Rosa centifolia Rote Woge. És Napmátka napfénnyel átitatott rózsaszirupja csak nem hagyott nyugodni... Erre ugyan nem vállalkoztam, de elhatároztam, hogy elkészítem a saját rózsaszirupom. Kértem és kaptam is otthonról pár fej gyönyörűn kinyílt rózsát, kicsit körülnéztem rózsaszirup recept ügyben, aztán szokás szerint mentem a magam feje után. A készítés technológiáját illetően olvastam meleg és hideg készítésről is, én a meleget választottam. Azt szerettem volna, ha nem csak illatos, de ízes is és szemnek is szép. Ezért én jó édesre készítettem és a színét egy kevés citromsavval csalogattam elő. Működött és a recept jónak tűnik, úgyhogy ismétlés következik...


Hozzávalók kb. 0.5 liter rózsasziruphoz:
2 bögre cukor
500 ml víz
6 rózsa
1 kk citromsav

A cukorból szirupot főztem. A rózsa szirmokat lecsipegettem, leöblítettem és a szirmok tövénél levő fehér részeket kiszedegettem. Beletettem egy csatos üvegbe, a szirupba belekevertem egy kiskanálnyi citromsavat és melegen a rózsára öntöttem. Lefedve pár órára félretettem, majd leszűrtem és felhasználásig hűtőben tároltam.

Ami pedig a felhasználást illeti, kb. a felét friss narancsot vagy citromot belefacsarva és ásványvízzel higítva, jól behűtve megittuk. Egy adagból viszont rózsasorbet készült. Gyönyörű lett, valahogy olyan ragyogó rózsaszín, diszkréten rózsaillatú, -ízű. Kísérőnek ide is citromot tettem és vízzel duplájára higítottam.

Hozzávalók 0.5 l sorbethez:
250 ml rózsaszirup
1 citrom leve
250 ml víz

A hozzávalókat összekevertem és fagyigépben fagyasztottam. Díszítésként tettem rá mentát, de
igazándiból remekül passzol is hozzá.