Ahogy beköszöntött a tavasz és szép lassan virágba borult minden elbűvölten olvastam Palócprovence és Napmátka tűzhelyén készülő mindenféle virágos kivonatokról, szirupokról, ecetekről. Aztán persze kipróbáltam én is ezt-azt. Készült bodzaszörp, itóka, no meg akác, amiből sorbet is lett. Az ibolya nagyjáról épp, hogy lemaradtam, illetve amim volt azt részben elbaltáztam, mert én balga nem néztem utána, hogy az ibolya színanyaga hő hatására barnul és nem jön ki szépen higított alkoholban sem... Na azért lett egy kis fagyi ismét némi kandírozott ibolyával. Aztán volt az orgona, ezt nem mertem megkóstol(tat)ni, talán majd jövőre.



És eljött a rózsák ideje, előbb a bazsarózsáé, amit én kislánykoromban kellerózsának hívtam. A történet annyi csupán, hogy amikor egyszer hazafelé ballagtunk talán anyával az oviból Julcsi néni épp kint álldogált a domb tetején, a kis házikója kapujában. Julcsi néni már akkor öregebb volt, mint én azt valaha is képzelni tudtam, hogy milyen öreg tud lenni egy ember és öreg derűjéből mindig jutott egy simogatás, egy kedves szó, egy kocka süti és egy-egy kérdés.

Úgy, mint azon a délután is: Kislány, kell-e rózsa? Kellett hát! Rajongásig szeretem azóta is, a nevem napja és szülinapom virága a kellerózsa. Szóval a bazsarózsáról is lemaradtam, épp nem jártunk otthon, voltunk előtte és értünk utána, de nem akkor, amikor virága teljében volt. Aztán virágba borultak a rózsák, többek között az a hihetetlenül illatos gyönyörű, bársonyos vörös rózsa, azt hiszem fajtáját tekintve Rosa centifolia Rote Woge. És Napmátka napfénnyel átitatott rózsaszirupja csak nem hagyott nyugodni... Erre ugyan nem vállalkoztam, de elhatároztam, hogy elkészítem a saját rózsaszirupom. Kértem és kaptam is otthonról pár fej gyönyörűn kinyílt rózsát, kicsit körülnéztem rózsaszirup recept ügyben, aztán szokás szerint mentem a magam feje után. A készítés technológiáját illetően olvastam meleg és hideg készítésről is, én a meleget választottam. Azt szerettem volna, ha nem csak illatos, de ízes is és szemnek is szép. Ezért én jó édesre készítettem és a színét egy kevés citromsavval csalogattam elő. Működött és a recept jónak tűnik, úgyhogy ismétlés következik...


Hozzávalók kb. 0.5 liter rózsasziruphoz:
2 bögre cukor
500 ml víz
6 rózsa
1 kk citromsav

A cukorból szirupot főztem. A rózsa szirmokat lecsipegettem, leöblítettem és a szirmok tövénél levő fehér részeket kiszedegettem. Beletettem egy csatos üvegbe, a szirupba belekevertem egy kiskanálnyi citromsavat és melegen a rózsára öntöttem. Lefedve pár órára félretettem, majd leszűrtem és felhasználásig hűtőben tároltam.

Ami pedig a felhasználást illeti, kb. a felét friss narancsot vagy citromot belefacsarva és ásványvízzel higítva, jól behűtve megittuk. Egy adagból viszont rózsasorbet készült. Gyönyörű lett, valahogy olyan ragyogó rózsaszín, diszkréten rózsaillatú, -ízű. Kísérőnek ide is citromot tettem és vízzel duplájára higítottam.

Hozzávalók 0.5 l sorbethez:
250 ml rózsaszirup
1 citrom leve
250 ml víz

A hozzávalókat összekevertem és fagyigépben fagyasztottam. Díszítésként tettem rá mentát, de
igazándiból remekül passzol is hozzá.

Nem tűntem el, csak épp nincsenek itthon az Aprók és valahogy főzni sincs kedvem. Pedig most tobzódhatnánk mindenféle olyan ételben, amit ők nem esznek meg... No meg küzdök az otthonról, a szüleimtől hozott gyümölcs és zöldségállomány feldolgozásával. Az egyik igen jól sikerült, de sajna csak igen kis mennyiségben főzött "nyárkonzerv" ez a finom sárgabaracklekvár lett, ami olyan darabos is, meg nem is, édes is meg savanykás is, szóval igazán a kedvemre való. Még jó hogy a hétvégére beérik a másik fa is, kapunk abból is!

Hozzávalók:
1.5 kg jó érett, édes sárgabarack
300 g cukor
2 ek fehércsoki forgács
1 rúd fahéj

A barackot a cukorral és fahéjrúddal feltettem főni. Mikor jó puhára főtt a barack harmadát és a fahéjat kiszedtem, a többit összeturmixoltam, majd ebbe visszatettem a barackot és a fahéjrudat is. Még addig szotyogtattam, míg szép mély színe nem lett. Üvegbetöltés előtt kiszedtem a fahéjat és belekevertem a fehércsokit. Még azon forrón csírátlanított üvegekbe töltöttem, majd a kupakjukat rácsavarva fejtetőre állítottam negyed órára, majd visszafordítva hagytam kihűlni őket. Öt pici üvegnyi lett belőle.

Szeretem az édes gyümölcs és a sós hús találkozója okozta ízkarnevált. Rendszeresen készítünk is gyümölcsös - húsos ételeket. Például... szilvát, nektarint, almát mindenféle húsokhoz, vagy citromot, narancsot, hmmm, igen. Most a szilva volt a soros. Pláne, hogy vagy öt kilónyi Apukám szilvafájáról származó hamvas kék szilva várt a sorsára.
Mára elfogyott. Lett belőle rumos szilvalekvár, rózsavizes szilva, no meg két pikáns szilvaszósz. Ez utóbbi kettő épphogy egy-egy vacsorára elegendő. Az egyik korianderes, rózsaborsos ízesítést kapott, a másik pedig kakukkfüvest, némi mustárral bolondítva. Már csak a husit kell kigondolni hozzá! A kabáthoz a gomb már megvan!

Korianderes szilvaszósz
Hozzávalók:
kb. 1 kg érett szilva
2 nagy gerezd fokhagyma
5 szál új lilahagyma
1 tk koriandermag
2 tk rózsabors
só

A szilvát kimagozom, majd negyedelem. A vöröshagymát nagyon finomra vágom, a fokhagymákat szétzúzom. A szilvát felteszem főni, amikor kis levet eresztett beledobom a hagymákat. Mozsárban durvára töröm a rózsaborsot és a koriandert, majd ezt is a szilvához adom. Ha felforrt, mérsékelt hőn kb. egy órán át főzöm, a végén ízlés szerint sózom. Steril csavaros üvegbe töltöm, majd fejtetőre állítva hagyom kihülni. Felhasználásig hűtőben tárolom. Kb. 7 dl lett belőle.

Kakukkfüves szilvaszósz

Hozzávalók:
kb. 1 kg szilva
1 kis fej vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma
2 tk méz
kb. 100 ml sherry
1 csokor friss kakukkfű
1 tk mustár (lehetőleg dijoni)
só
2 ek extra szűz olivaolaj

A felszeletelt hagymákat a mézzel karamellizálom, felöntöm a sherryvel és pár percig főzöm. Hozzákeverem a felkockázott szilvát, majd bő fél óráig szotyogtatom. A kakukkfű levélkéit leszedegetem, belekeverem a szilvába és további fél óráig főzöm. Ezután óvatosan finomra turmixolom, belekverem a mustárt, sózom és még úgy 20 percig alacsony hőmérsékleten szotyogtatom. A legvégén belekeverem az olivaolajat, majd sterilizált csavaros üvegbe töltöm. Ebből is kb. 7 dl lett.

Tavaly volt az első év azt hiszem, hogy dzsemet, lekvárt főztem S.K. Epret, meggyet és sárgabarackot. Nem sokat, kettőnknek, illetve hármunknak nem kell sok. Idén sajnos lemaradtam az eperszezonról (amit annyira azért nem bántunk, hiszen épp Andalúziát jártuk be), sárgabarackot pedig talán csak már Anyukám spájzának polcán láttam, lekvár formájában. Azért született egy-két finomság, cseresznye - narancs dzsem, ringló - ribizlivel, meggy- őszibarack és szilva dzsem, eddig, no meg a birsalmasajt is most szikkad. Valamikor mostanság futottam bele a neten kékszőlő dzsembe. A hétvégén a piacon találtunk Otello szőlőt, gondoltam itt a kíváló alkalom. Mindössze 1 kg szőlőből készült, három 1.5 dl-s üvegecske lett tele, meg egy tálka félig, kóstolóba (mert ugye valahogy mindig marad Nálatok is egy kicsi adag, amiért kár összekenni egy üveget). A receptet viszont a főzés előtt már nem leltem meg, így maradva annál, hogy kékszőlő, a saját fantáziámra bíztam magam és a szőlőt zöldcitrommal házasítottam. Fincsi lett, az egyetlen baki, hogy nem paszíroztam, így egy ideig szedegettem a magvacskákat, aztán feladtam. A szőlőt hozzáadott folyadék nélkül puhára főztem, majd hozzáadtam a cukrot. Kb. 2 óra szotyogás után ment hozzá a lime. Az egészet jó sűrűre főztem, nagyon finom zselés lett.

1 kg Otello szőlő, bogyózva (ajánlottan kimagozva)
40 dkg barnacukor
1 lime leve, húsa

Hétvégén vettünk a piacon finom érett lucullus paradicsomot, először aszalni akartam, de aztán kezembe vettem Tessa Kiros Twelve c. könyvét és paradicsombefőtt lett belőle, fokhagymával, bazsalikommal. Illetve én még megbolondítottam egy kis szárított porcini gombával. Nem csináltam sokat, ha beválik, akkor majd jövőre nagyüzemben teszem el :-)

Egy kg paradicsomot pár percre forró vízbe mártottam, majd meghámoztam. Megtisztítottam kb. 10-12 gerezd fokhagymát, megmostam kb. ugyanennyi bazsalikomlevelet, odakészítettem a szárított gombát, majd jött a befőttes üvegek megtöltése. Utána szorosan lezártam őket, majd egy fazék forró vízbe állítva kb. 20 percig forraltam. Az üvegeket a fazékban hagytam kihűlni, s ha kihültek mennek a kamrapolcra. Ja, sót nem tettem bele, de biztosan úgyis rendben van. Vizet pedig nem kell beletenni, épp elegendő levet ereszt. Remélem finom lesz.