Pavlovát sütni, rá kellett jönnöm, nem nagy faxni... Nyilván nem mondtam ezzel újat, annak aki már sütött és nyilván lehetne jobban, szebben, színesebben, de elsőre nem rossz ... sőt... Mondjuk, azt hittem, nem tudom miért, hogy fehéresebb lesz a színe, meg talán, hogy vékonyabb lesz a kérge. Valószínűleg lesz még ismétlés csokisan, meg gyümölcsösen, kicsiben vagy még magasabbra púpozva.
Megenni pedig igazán nem tartott túl sokáig, vidám volt nézni ki mit evett belőle igazán szívesen. Volt az egyik oldal (Dádi és én), aki a gyümölcsöt legelte volna le tejszínhab nélkül, aztán volt a másik oldal (TS és Ajna), akik ették tejszínhabostól, roppanós édes-krémes tojáshabostól, mindenestől, ahogy jött. Nem mondom, én is benyomtam két szelettel - csak a gyümölcs kedvéért :). Mégis, mindezek ellenére, újra rá kellett jönnöm nekem ez túl édes műfaj. Szóval Pavlovák, habcsókok, macaronok mi továbbra sem leszünk túl jó barátok! Receptként Nigella Christmas Pavlovájának receptjét használtam.

Hozzávalók egy malomkeréknyihez (no nem, csak úgy 30 cm átmérőjű lett):
6 tojás fehérje
1 csipet só
1 bögre cukor
1 tk vanília
2 tk erdei gyümölcsös balzsamecet
1 csapott ek keményítő
kevés reszelt csoki (mondjuk a felhalmozott mikuláskészlet csökkentésére)
tetejére vaníliás tejszínhab és gyümölcs

A sütőt előmelegítem 170 fokra. A fehérjét egy csipet sóval fél keményre verem, majd kanalanként beleteszem a cukrot és ezzel szép fényesre verem a habot. A végén belekeverem a keményítőt és a balzsamecetet, majd beleforgatom a reszelt csokit. Egy sütőpapírral bélelt tepsire borítom és kör alakban elsimítom. 150 fokra mérséklem a sütőt és 1,5 órán át sütöm. Mikor kihűlt vaníliás, enyhén cukrozott tejszínhabbal és friss vagy épp mirelit gyümölccsel bőven megpakolva tálalom.

Azt kell mondjam, szinte tökéletes! Nem harsogóan citromízű, mégis pont annyira savanykás, amennyire én szeretem. A teteje már-már piskótaszerű, aranyszínűre sült, középen és alul pedig pompásan krémes. Egy-egy tálkányi adag pont elég is egyszerre, azért később vissza-vissza kell kukkantani egy újabb adagért! Csak ajánlani tudom! Egyetlen dolog lenne, amit legközelebb másként próbálnék ki, ez pedig a cukor mennyisége lenne. Talán a felére is lecsökkenteném, de ez tényleg már csak ízlés kérdése! Ja és pillanatok alatt összeállítható! A recept az Olive magazin 2008. aprilisi számában jelent meg.


Hozzávalók:
50 g vaj
200 g porcukor
3 tojás szétválasztva
1 citrom héja reszelve
100 ml citromlé (kb. 3 db)
50 g liszt
250 ml tej

A szobahőmérsékletre felengedett vajat a porcukorral és a citromhéjjal jó habosra kevertem, majd egyenként belekevertem a tojások sárgáját. Mikor jól kifehéredett hozzáadtam a citromlevet. Majd beleszitáltam a lisztet, összeforgattam, majd hozzáadtam a tejet. Végül óvatosan belekevertem a félkemény habbá vert tojásfehérjét. Pici szufflé formákba és csészékbe öntöttem (6 darabba fért el) és vízfürdőben 180 C-on kb. 30 percig sütöttem. A recept 45-50 perc sütést írt, de azt gondolom annyi idő alatt már csak citromos piskóta lett volna a végeredmény, így pont tökéletes volt. Kevés friss mentával tálalom, de legközelebb azt hiszem bele is teszek egy kevés aprított mentát, el nem ronthatja, ugye?

A fagyifőzők szokásos dilemmája engem is utolért, mi is legyen a tojásfehérjével. Le ugyan nem fagyasztottam, de a hűtőben dekkolt már egy-két napja, ideje volt felhasználni. Fel is csaptam hát t3v okos gyűjteményét és valahogy megleltem az nlcafen azt a kókuszos sütit, amit tkp. anyukám is sütött már évekkel ezelőtt, kávékrémmel és csokimázzal a tetején. Az nlcafen talált receptek egyike pudingos befejezést kíván, a másik, ha jól emlékszem csak úgy üresen kínálja én meg azt gondoltam miért ne koronázhatná meg az az isteni étcsoki mousse, ami télen biza elég gyakori vendég volt nálunk. Este aztán, mire a süti már a hűtőben pihent majdnem elfeledkeztem róla, de annál nagyobb volt az öröm, mikor TS meglátta. Mikor elárultam, hogy kókuszos a tészta, az én jó párom majdnem dobott egy hátast, ui. annyira nem szeretem a kókuszreszeléket és a kókusz illatát, hogy kergetni lehetne vele. Igen, tudom, tudom - mondtam neki, de ezt ismerem és csudafinom. Megkóstolta és ebben ismét egyetértettünk.
Ja, az egészben az a vicces, hogy a csokimousse miatt most néhány tojás sárgája vár a szebb jövőre a hűtőben.

A kókuszos tésztához, egy 30 cm átmérőjű tortaformára szabva:

6 tojásfehérje
25 dkg porcukor
5 ek finomliszt
20 dkg kókuszreszelék
fél csomag sütőpor

A tojásfehérjéből a cukorral kemény habot kevertem, majd beleforgattam a sütőporral elkevert lisztet és a kókuszreszeléket. Kivajazott tortaformában sütöttem 180 C-on, az időt nem tudom, de a tűpróba segít.

Mire elkészült, elkészült rá a csokikrém is:

20 dkg 70%-os étcsoki
2 ek porcukor
5 dkg vaj
1 tojás sárgája
4 tojás fehérje
1 ek Mozart csokikrémlikőr

A csokit a vajjal és cukorral vízfürdőn felolvasztottam, majd a tűzről levéve belekevertem egy tojás sárgáját és a csokilikőrt. A végén pedig beleforgattam a fehérje kemény habját.
Az egészet szépen a sütire kentem és bánkódtam fél percet, hogy miért is fogyott el a durvára darált mogyoró, azzal lett volna ám még csudafinom.

A saját kardomba dőlhetek, tudom. Alig pár bejegyzéssel ezelőtt írtam, hogy én meg a Pavlova? nevetnem kell... viszont Napom meg a Pavlova? Na, ők aztán igazán jó barátok. A múltkori vanília és sörfagyi után hogy hogy nem maradt 8 tojásnyi fehérje és én feladtam átmenetileg az alternatívák keresését és a legegyszerűbb jutott eszembe - a másik fél buzgó bologatása mellett: legyen akkor habcsók, vagy valami olyasmi. Nigella jutott eszembe és a múltkor szülinapra kapott csokis-málnás Pavlova csoda. Adaptáltam hát a mini - Pavlova receptet, az extrák nélkül. Készült sima és kakaóval dúsított, mogyoróval meghintett. No meg pár kanállal sapkaként néhány félbevágott és kimagozott nektarin tetejére és úgy süledeztek együtt, a végén a karamellizálódott nektarinlével díszítve. Több főkóstolom is akadt, és mivel igen gyorsan fogyott el minden (3 tepsi habcsók és 1 sütőtálnyi nektarinos), gyanítom nem lehetett rossz.

A mini Pavlovákhoz:
8 tojás fehérje
1 nagy csipet só
1.5 csésze porcukor
5 tk kukoricakeményítő
1 tk vaníliakivonat
1 tk cseresznyepálinka
2 tk fehérborecet

A palacsinták második adagja édesen készült, rétegesen töltve húgom almás-rétes dzsemjével illetve citromos túróval, majd a tetejére egy jó adag - fagyifőzésből megmaradt - cukrozott tojásfehérje hab került.

10-12 db édes, élesztős palacsinta
25 dkg túró
1 ek tejföl
1 tojás
ízlés szerint cukor vagy méz
darabos fahéjas almadzsem
4 tojás fehérje kevés cukorral és csipetnyi sóval kemény habbá verve

Kicsicsajom úgy döntött ma reggel, hogy Ama - azaz én - csak reggel hatig alhat... Bukta szemekkel a kávém kortyolgatva arra gondoltam, ha már ilyen korán sikeredett a felkelés, hát meglepem kis családom egy finom reggelivel. Bukta már van a szemem alatt, így szívem szerint briós lenne a reggeli, de mivel bármely receptet is nézem min. egy óra a pihentetés, kelesztés és még rá a sütés is vagy 35 perc, elvetettem, majd máskor...
Mi legyen akkor? Kicsi palacsinta vagy pancake vagy nevezzük aminek akarjuk? Hmmm? Megszavaztam, Kicsicsaj pedig rábólintott. Ha már pancake, finom levegős, laza, legyen benne egy kis túró mondjuk és szeder, ha már tegnap sikerült szerezni egy keveset. Kicsit kaukázusi kefírrel megbolondítottam még a tésztát és citromhéjjal ízestettem.

Kb. 20 db 8 cm átmérőjű palacsintához

1.5 csésze rétesliszt
1 tojás sárgája
2 tojás fehérje
1 kk sütőpor
125 g túró
150 ml kaukázusi kefír
1 csipet só
6 tk cukor
fél citrom reszelt héja
kevés víz
8-10 szem szeder, félbe vágva

Először a lisztből sütőporból, tojás sárgájából, sóból, cukorból, citromhéjból, kevés vízből és a kefírből egy jó sűrű tésztát készítettem. Összedolgoztam a túróval, majd a keményre vert fehérje habjával lazítottam. Végül óvatosan beleforgattam a félbevágott szedret. Kevés vajon teflon palacsinta sütőben kb. 8 cm átmérőjű palacsintácskákat sütöttem. Szép magasak, kellemesen citromosak lettek. Kis mézzel, szederrel és egy finom zöld teával pompás reggeli lett.

Előre le kell szögeznem sajnos, hogy ez az étel nem jutott el a fotózás állapotáig, elfogyott, mire észbe kaptam...
Biztos azt gondolja mindenki, hogy jól elment az eszem, ebben a hőségben nekiálltam főzni. Nos, nem ment el, nem főztem... de sütöttem (na, jó, megadom magam...). Úgy esett, hogy mint oly sokatokat, engem is elkapott a fagyiláz. Finomabbnál finomabb fagyik készültek, elsődlegesen Chilinek köszönhetően: karamellfagyi, csokisorbet. Azért, hogy magamnak is kedvezzek készült túrófagyi, citromsorbet és nektarin jégkása is. Persze ez a tevékenység nem kevés tojásfehérje maradvánnyal társul... Tegnap már majdnem elcsábultam, hogy kipróbálok egy Angel Food receptet, de aztán eszembe jutott egy másik és egyáltalán nem kézenfekvő lehetőség: quiche.
Belestem a hűtőbe, volt lilahagyma :-), gomba, paradicsom, sajt, egy jó adag tojásfehérje és egy szem tojás, ami még nem veszítette el a sárgáját. Ja, meg levelestészta. Mindig hálával gondolok arra, aki kitalálta a leveles és a rétestésztát. Annak pedig még hálásabb vagyok, aki rájött, hogy hűtőben, fagyasztóban eláll eme tésztaféleség. Az előre kinyújtott, méretre vágott verzióval - puff pastry - én személy szerint Ausztráliában találkoztam úgy öt évvel ezelőtt. Miután 2004. végén hazatértem örömmel találkoztam vele az itthoni hűtőpolcokon is. Tudom-tudom, hogy a házi, meg a friss stb... de míg kenyeret már gyakran sütök, lekvárt is főztem már idén is, fűszersó is készült, a leveles tészta gyártására még nem vitt rá a lélek. Gyakran használom hát többek közt quichehez is. Az ilyen módon készülő quich szerintem rajta lehet a Gyors, de finom listán, 10 percbe sem telik összerakni, majd elsüldögél magának a sütőben.

1 cs. levelestészta
1 nagy fej főzőhagyma
1 fej lilahagyma
3-4 szem nagyobb barnacsiperke
4 szem kisebb paradicsom
125 ml tejszín
3 evőkanál tejföl
4 tojás
2 nagy gombóc mocarella sajt
olivaolaj
só, bors, friss bazsalikom

A szeletekre vágott gombára borsot őrlök, majd kevés olivaolajon szépen megpirítom. Eközben hagymákat vékony szeletekre vágom és rádobom a gombára. Ha félig üveges hozzáteszem a cikkelyekre vágott paradicsomot, sózom, meghintem pár levélnyi friss bazsalikommal és készre párolom. Szerintem úgy finomabb, ha a paradicsom még nem esik szét, megmarad a konzisztenciája, de már érezni azt a finom savanykás főtt paradicsomízt.
Kibélelek egy tűzálló tálat a levelestésztával, elosztom rajta a zöldségragut, majd a mozarella karikákat. A tojásokat felverem, hozzákeverem a tejszínt és a telfölt. Fontos hogy jó könnyű, habos legyen. Elosztom a tálban és meghintem friss aprított bazsalikommal és borssal. Már mehet is a sütőbe, úgy 40-45 percre 170 fokra, hőlégkeverés mellett.
Egy-két megjegyzés:
1., A Quiche Istenei nyílván sűrűn kapkodnak most a fejükhöz, hogy én ezt a kaját "lekisezem", ezért cserébe arra gondoltam összegyűjtök néhány quiche és egyéb sült-zöldséges lepény receptet a napokban, hogy kiengesztelődjenek.
2., Ugye Nektek is mondta az anyukátok, nagymamátok, hogy ha a tojás fehérjébe egy cseppnyi sárgája is kerül, nem lehet felverni. Nos, örömmel jelentem, a fagyikból maradt tojásfehérjék egy egész tojás kíséretében olyan gyönyörű kemény habot adtak, hogy csuda. Azt hiszem ennek tudható be, hogy nagyon könnyű lett a töltelék.