Iskolásként nagyon szerettem az ökörszemet. Ezt a kerek, túrós töltelékű kalácskát ma is bármikor, bárhol... aztán persze kesergek néha azon, hogy érzem a grízt a túró helyett, vagy épp a főtt krumpli íze jön át a citromos túrón. Otthon mégsem sütött anyukám soha, valahogy túrósbatyura voltunk ráállva, vagy épp a túrós lepényre. Múltkoriban a Saveuron láttam meg ennek az epres kalácskának a receptjét. S mintha túrós is lett volna a képen, épp olyan, mint az a bizonyos ökörszem. Másnap vettem hamar epret és sitty-sutty meg is sütöttem. A tészta nem egészen ugyanaz, mint ott, klasszikus vajas kelt tészta, amin még változtattam az volt, hogy a szórómorzsát mandula őrleménnyel csináltam, ja meg az epret kevés fahéjjal főztem meg. A fotóalanyokon kevesebb van belőle, bezzeg a második tepsire jutott bőven, eperből is, mandulás morzsából is. Nagyon jó, másnap is, reggelire is, uzsonnára is. Ismétlés lesz, más friss gyümölccsel is!

Hozzávalók 2 nagy tepsihez:
A töltelékhez:
fél kg eper
2-3 ek barnacukor
1 kk őrölt fahéj
fél lime leve

A szóráshoz:
100 g őröt mandula
2 ek vaj
kb. 2 ek barna cukor

A tésztához:
kb. 3,5 bögre liszt
3 ek cukor
25 g élesztő
0,75 bögre langyos tej
6 +2 ek olvasztott vaj
1 tojás
fél citrom héja reszelve
csipetnyi só

Az élesztőt kevés liszttel a lanygos tejben felfuttatom. A vajat felolvasztom, habosra keverem a cukorral és a tojással, citromhéjjal, majd hozzákeverem a felfuttatott élesztőt. Apránként beledagasztom a lisztet. Mikor már elválik a táltól a tészta megkenem egy evőkanálnyi vajjal, majd meleg helyen letakarva kb. egy óráig kelni hagyom. Mikor megkelt nagyjából húsz gombócot formázok belőle, tenyérrel picit ellapítom, tepsire pakolom őket és megkenem egy kevés vajjal.
Míg a tészta kel az eperből, cukorból, fahéjból és lime léből pár perc alatt dzsem állagúra főzöm. Nem kell szétfőzni, nagyon finom a darabos eper a kalácskán! A mandulaőrleményt elkeverem a cukorral és a vajjal, amíg morzsás nem lesz. Ha túlságosan összeállna kevés mandulamorzsát adhatunk még hozzá. Ha duplájára keltek a gombóckák egy teáskanál segítségével mélyedést nyomok mindegyik közepébe. Megtöltöm az eperrel, és körben megszórom a mandulamorzsával. 170 C-on kb. 20 percig sült.

Nálunk a nyári gyümölcsök megjelenése együtt jár valahogy a gyümölcsös lepények megszaporodásával. Jöhet nyári alma, barack, cseresznye, málna, vagy friss meggy, aztán szilva és ezek mindenféle kombinációja, megbolondítva mandulával, mákkal, vagy épp marcipánnal. Lehet leveles tésztás vagy kelt lepény még inkább, nálam bármikor biztos befutó!

Most amolyan felvezetésként egy zöldalmás, tőzegáfonyás lepény készült, focaccia tésztából marcipánnal. Kedvcsinálóként a fagyis gyűjtemény mellett egy gyümölcsös lepény gyűjteményt találhattok Lilahangya facebookos oldalán.

Hozzávalók egy 30 cm átmérőjű lepényhez:
20 g élesztő
1 ek barna cukor
250 g liszt
4 ek olivaolaj
csipet só
víz

Tetejére:
1 zöldalma
1 ek tőzegáfonya
kb. 30 g marcipán
kb. 30 g vaj
1 tojás

Az élesztőt a cukorral egy kevés vízben felfuttatom, majd a liszttel, olajjal és kevés vízzel rugalmas tésztát dagasztok belőle. Letakarva duplájára kelesztem. Az áfonyát beáztatom egy kevés vízbe (rumba). Egy 30 centi átmérjő sütőtálat kivajazok, majd a tésztát olajos kézzel belenyújtom úgy, hogy pereme legyen. Egy zöldalmát, negyedelek, a magházat kivágom, majd héjastól jó vékony szeletekre vágom. Kirakom vele a lepényt, közé szórom az áfonyát és marcipánt forgácsolok rá. A lepény szélét megkenem tojással, végül megszórom kis darabkákra vágott vajjal és 175 C-on kb. 35 perc alatt megsütöm.

Sütöttem... Mentségemre szóljon, még tegnapelőtt este, amikor kenyeret amúgy is kellett sütnöm és még nem volt ilyen nagyon meleg. Nem igazán gondoltam én a másnapi melegre, arra meg pláne nem, hogy kívánni se fogja senki a kalácsot a nagy melegben. De aztán a lurkók megoldották a kalácskérdést. A tegnapi nap a pancsolóban telt (no meg a mai is), legalább is az Apróknak és eléggé úgy tűnt a délután, hogy két kör fröcskölés és alkalmi vacogás között jól jön egy kis uzsonna...

Hozzávalók:
250 g liszt
20 g élesztő
1 ek cukor
4 ek olaj
csipetnyi só
140 ml langyos víz
kb. 3-400 g sárgabarack
1 ek nádcukor
1 kk fahéj
100 g ricotta
2 ek méz
2 ek tejföl
1 citrom héja reszelve
2-3 mentalevél finomra metélve

Az élesztőt kevés cukorral a vízben felfuttatom, majd a lisztet hozzáadva az olajjal, sóval együtt sima, ruganyos tésztává dagasztom. Letakarva duplájára kelesztem. Alaposan átgyúrom, majd enyhén olajos kézzel két kisebb pizza nagyságú, vékony korongot formázok. A barackokat cikkelyekre vágom és lazán kirakom velük a tésztakorongokat. A nádcukrot összekeverem a fahéjjal ezzel megszórom a barackot és 180 C-os sütőben kb. 25 perc alatt piros ropogósra sütöm. A ricottakrémhez a ricottát simára turmixolom a tejföllel, mézzel édesítem, majd a citromhéjjal és mentával ízesítem. Pár órára hűtőbe teszem.

A hetem a citrom-mák- meggy trió bűvöletében telt. Pedig hivatalosan nem szeretem a mákot. Jó, mondjuk hozzá tartozik, hogy nem álltak halmokban a mákkupacok, egy-egy kanálnyi került ebbe is abba is, ráadásul egészben, nem darálva. Viszont ez az egy-egy roppanó mákszemcse és az intenzívnek legkevésbé sem mondható mák íz nagyon tetszett. Elsőként ezt a gyümölcsös kelt lepényt készítettem - azt hiszem lassanként kiderül, hogy kelt tészta függő vagyok! Jó sok meggy és nektarin került rá. A tésztája pedig Maci pide tésztájának édesített, ízesített változata.

Hozzávalók:
500 g liszt
20 g friss élesztő
5 ek joghurt
1 tk só
2 ek cukor
2 ek mák (nem darált!)
2 citrom héja
100 ml olvasztott vaj + a kenéshez
2-3 mokkáscsészényi langyos víz

Tetejére
1 bögre magozott meggy
4-5 szem nektarin vagy őszibarack
2 ek cukor
1 csapott tk fahéj
1 tojás

A tésztához valókból nem túl kemény tésztát dagasztok, majd letakarva duplájára kelesztem. Amíg kel kivajazok egy 30 cm átmérőjű kerek sütőtálat. A meggyet kimagozom, a nektarinokat pedig ujjnyi vastag cikkekre vágom. Mikor a tészta megkelt a sütőtálba simítom (beolajozott kézzel könnyebb!) úgy, hogy kicsi peremet is készítek a tésztából. Kirakom a meggyel és a nektarinnal, picit belenyomkodom őket és további 20 percig kelesztem, majd közvetlen sütés előtt a peremét lekenem tojással, a gyümölcsöt pedig bőven megszórom fahéjas cukorral. 180 C-ra (alsó-felső fokozat) felfűtött sütőben kb. 40 percig sütöm. Ha a széle kezdene nagyon megpirulni alufóliával letakarom.

Ez itt a tányérom. Kicsit csálé, kicsit csorba, de én sütöttem. Kenyértésztából készült.


Ez pedig a tányérom és benne a levesem. (Paradicsomleves, sült paradicsomból, még nem igazán nyárízű!).
Megettem, mindkettőt! :)
Mert ugye, eb aki... a tányérját meg nem eszi! ;)

Pár hónapja, amikor egy csomóan sörösdobozra csavarodva sütötték a kürtőskalácsot jutott eszembe, hogy akár kenyeret is lehetne így sütni. Ami jól nézne ki, az biztos, de megtölteni trükkös dolog lenne, márpedig egyre ez járt a fejemben. Aztán a minap találtam egy jó kis blogot, ezzel a képpel, ez az!!! Csakhogy nem volt hozzá sütőformám. Eszembe jutott viszont az a papírtölcsér, amit egy hobby boltban vettünk és egy ideje csak a sorsára várt. Már csak egy adag kenyér tészta és egy kis alufólia kellett hozzá. No meg a belevaló!

Hozzávalók 3 db kenyértölcsérhez:
3 csésze kenyérliszt (BL80)
fél csésze grahamliszt
20 g élesztő
1 ek méz
1 ek olivaolaj
2 tk só
kb. másfél csésze víz
olaj vagy vaj

A hozzávalókból sima, rugalmas tésztát dagasztok, majd letakarva duplájára kelesztem. Mikor megkelt, lisztezett felületen alaposan átgyúrom, majd háromfelé vágom. Körülbelül egy méter hosszú, hüvelykujj vastagságú kukacokat sodrok belőlük. A papírtölcsért bevonom alufóliával, majd lekenem olajjal. A kukacokat a tölcsér csücskétől kezdve rátekerem. Egy konyharuhával lefedve még 20-25 percet pihentetem, majd megkenem tojás fehérével és megszórom fekete szezámmaggal, vagy lenmaggal, esetleg mákkal. 200 C-on 25 percig sütöm. Mikor elkészült óvatosan kihúzom a tölcsért, pár perc hülés után már mehet is rá a következő tésztakukac. Persze, ha több tölcsér van, egyszerre egyszerűbb. A tölcsérek kb. 8 cm átmérőjűek és 30 centi hosszúak. Az ötlet pedig annyira tetszik, hogy már az édes kalácstésztás, gyümölccsel töltött verzión jár az eszem...

Hát van-e túrórajongónak ennél ideálisabb sütemény? Túró a tésztában és túró a töltelékben... Hmmm. A szilvás párnánál leírt olajos, túrós tésztát alakítottam át egy kicsit. Kelt tésztává és kevésbé édessé. A süti pikánsságáról a málna és a cseppnyi erdei gyümölcsös balzsamecettel ízesített vaníliás túrós krém gondoskodott.

Hozzávalók a tésztához:
300 g liszt
20 g élesztő
6 ek semleges ízű olaj
kb. 2 dl langyos tej
4 ek cukor
1 tojás
1 tojás fehérje
1 ek vaníliakivonat
1 citrom reszelt héja
200 g lecsöpögtetett túró

A töltelékhez:
250 g túró
1 cs. vaníliás pudingpor
2 tojás
300 g málna (nálam mirelit)
2 tk erdei gyümölcsös balzsamecet
cukor

Az élesztőt 1 evőkanál cukorral, 1 evőkanál liszttel a tejben felfuttatom. A túrót áttöröm, hozzákeverem az olajat, a tojást, a maradék cukrot, vaníliát és az élesztős tejet. Beleszitálom a lisztet és jól átkeverem, dagasztom. Langyos helyen 45 percig kelesztem. Egy 26 centis pitetálat kivajazok, majd belesimítom a tésztát úgy, hogy kis pereme s legyen. Még 20 percig pihentetem, majd megkenem egy tojás fehérjével.
A málnát meghintem 2 ek cukorral és a balzsamecettel, majd félreteszem. A túrót összekeverem a tojások sárgáival, a vaníliás pudingporral és ízlés szerint cukorral édesítem. A tojások fehérjét habbá verem, beleforgatom a túróba. A málnát elosztom a tészta tetején, ráöntöm a túrókrémet és irány a sütő. 180 C-on kb. 40-45 percet sütöm. Ha nagyon barnulna a teteje alufóliával lefedem. Porcukorral meghintve és málnával tálalom.

Kamilla. Kamilla??? Igen, kamilla. No, azért óvatosan adtam be én ezt TS-nek. Kamillát nem igazán használjuk ugyanis itthon másként csupán mint enyhe gyulladáscsökkentőt, fertőtlenítőt. Mindig van itthon, de eszembe nem jutott eddig főzni vele. Szóval, múlt szombaton palóc leves készült és e mellé készült ez a körtés lepény, amolyan szemöldökfelvonós jóváhagyást követően. Abban maradtunk TS-sel, hogy dupla adag krémet készítek. Egy adagot vaníliával, a másikba teszek kamillát. Aztán végül háromféle krém lett, a harmadikba kandírozott narancshéj került. Meg kell valjam a kamillás győzött, nagyon jól illet a vilmoskörtétől zamatos sütihez! Azt nagyon-nagyon sajnáltam, hogy nem tudtam kiszaladni a kertbe néhány szál friss kamilláért... Receptet innen lestem.

Hozzávalók a körtés lepényhez:
20 g friss élesztő
50 ml tej
1/4 csésze cukor
1 1/2 tk vaníliakivonat
1 1/2 csésze liszt
2 tojás
100 g vaj nagy csipet só
2 szép vilmoskörte
kevés citromlé
3 ek cukor

Az élesztőt a kevés tejben fellazítom. A cukrot puha vajjal és a vaníliakivonattal habosra keverem, hozzáadom a tojásokat, majd a tejes élesztőt. Beleszitálom a lisztet, a csipet sót és jó simára dagasztom (elég ragaód, vajas a tészta). Egy kb. 30 centis kerek lepényformát kivajazok és belesimítom a tésztát. Letakarva másfél órán át kelesztem. A körtéket vékony szeletekre vágom és a másfél óra kelesztést követően szépen belenyomkodom a tésztába. További fél órát kelesztem, hogy a tészta szépen körbeölelje a körteszeleteket. A sütőt felmelegítem 180 C-ra, a lepény tetejét megszórom cukorral (szerintem ez nem is hiányozna annyira, legközelebb kihagyom) és kb. negyven percig sütöm. A tészta teteje nagyon gyorsan megpirul, a megégést elkerülendő letakarva sütöm tovább.

A kamillás angolkrémhez:
150 ml habtejszín
150 ml tej
4 filter kamillatea
3 tojás sárgája
3 ek cukor

A tejszínt összekevertem a tejjel és felforrósítottam. Beletettem a kamillateát, mérsékelt hőn úgy tíz percig szotyogtattam, majd letakarva állni hagytam kb. egy óráig. Mikor kihült a tojások sárgáját habosra kevertem a cukorral. A kamillás tejszínt újra felmelegítettem, egy merőkanálnyit simára kevertem a habos tojássárgájával, majd az egészet visszatettem a tűzhelyre és közepesen sűrű krémmé főztem. A kamilla íze egyáltalán nem tolakodó, mégis van a sima sodóban egy kis plusz! Langyosan volt talán a legfinomabb!

Kicsit levert bennünket a lábunkról az influenza. Nem is tudom mit ennék, így azt sem, hogy mit főzzek. Kicsicsaj állandóan tojást enne, de abból is megárt a sok. Valami sós jó lenne. Pizza, vagy calzone, ahogy másoknál látom. Valami ilyesmi, mint ami a múlt héten készült. Sonkás, sajos kifli, ha úgy tetszik, vagy sonkás, sajtos pizza feltekerve. A recept egyszerű, s nem is tart igazán sokáig elkészíteni. Nálunk a kenyérnek bedagasztott, megkelt tönkölyös tészta feléből készült (úgy 25 dekányi lisztből (fele teljes kiőrlésű tönköly, fele pedig kenyérliszt), 2 dkg élesztővel, 1 ek olivaolajjal és kb. 2 dl vízzel). A megkelt tésztát négyfelé vágtam, gombóckákat formáztam. A kis gombócokat úgy három tenyér nagyságúra nyújtottam, jó vékonyra, 2-3 mm lehetett. Ráterítettem egy-egy jó nagy szelet főtt szeletelt sonkát és egy-egy jó nagy szelet sajtot. Rátépkedtem pár levélke bazsalikomot. A tészta szélét visszahajtogattam, majd feltekertem őket. Még 20 percet kelesztettem, aztán 200 C-on piros-ropogósra sütöttem.

Ha már nem mehetett a héten Kicsicsaj oviba, kihagyva ezzel az ovis farsangi mulatságot, álarcokat készítettünk, cicásat, amit ő kifestett-színezett. Mindenkinek készült, még Apróbbiknak is. Készült még fánk is. Igazi, szalagos. A készítésben pedig bőszen segédkezett. Megnézem a dolgokat, mondja, hozva a kis székét a konyhapulthoz, aztán már kever, szór, öntöget, kóstolgat. A konyhai tevékenykedés csúcspontja számára mégis a (tojással történő) festés, no meg a szaggatás.

Mikor mondtam neki, hogy fánkocskát sütünk egyből szaggathatnékja támadt. így született a szív alakú fánk ötlete. Amihez csupán Horváth Ilona sokat dicsért receptjére volt szükség (nem írom le, sokan készítették már), no meg a fánk szaggató helyett egy szív alakú szaggatóra és csokira. Sok csokira. Merthogy bele is került, néhányba darabokban, másokba reszelve, no meg a tetejére is. Nem mondom, a szív formához néha egy kis képzelőerő is kellett, de ha közvetlen sütés előtt kézzel még formázunk rajta egy picit egészen szivecskés lesz. Reménytelenül romantikusoknak Valentin napi desszertnek sem kutya.

Fél négy elmúlt és nem tudom mi legyen ma vacsorára, illetve holnapra TS-nek ebédre. Tegnap is így jártam, csakhogy jött a mentőötlet és eszembe jutott, hogy pide legyen. Pide, ahogy Maci készíti. Merthogy nem variálok rajta soha. Nagyon ízlik a tésztája, igazán szeretem recept. Csakhogy nincs itthon darálthús... Akkor legyen fetás pide. De kell bele egy kis szín is. Mondjuk lila és zöld, azaz lilahagyma és petrezselyem? Ez lett. Finom volt, elfogyott. De mi legyen ma???

Hozzávalók:
1 adag pide tészta (ld. Maci receptjét és a készítés leírását)
40 dkg fetasajt
1 nagyobb fej lilahagyma
2 tojás
4 ek tejszín
1 csokor petrezselyem
tetejére 1 tojás
kevés lenmag

A fetát nagylyukú reszelőn lereszelem, összekeverem a tojásokkal és a tejszínnel. A lilahagymát finom kockákra vágom, a petrezselymet durván aprítom, az egészet összekeverem. A tölteléket elosztom a hosszúkásra kinyújtott tésztákon, majd a szélét ráhajtom. Megkenem tojással, megszórom lenmaggal (jobb lett volna fekete szezámmag, de nem volt) és 200 C-on alső-felső fokozaton 25 percig sütöm. Ahogy Maci is írja, melegen, langyosan, hidegen... mindenhogy finom!

Az úgy volt, kezdhetném a vallomást, hogy már megint nem sikerült rendesen... Mármint a vajkaramella. Valahogy eddig még egyszer sem. Az íze mindig mennyei, de többnyire darabolhatatlan, merthogy nem darabos, inkább kanalas, merthogy ha nem is folyik, szilárdnak semmiképp nem mondható. Nem tudom mit rontok el, talán nem vagyok elég türelmes, talán valami mindig beleborul egy picit, vagy mindig csavarok rajta egyet az itthoni alapanyagoknak megfelelően, amitől aztán a végén hígabb lesz. De attól még itt van, még van s valamit kellene kezdeni vele. Merthogy a végletekig nem tárolható, meg aztán ott van KL, született Karamell Luciferke, aki egyre csak sutyorog a fülembe: Olyan csábító a hűtőben, ott van, csak ki kell nyitnod az ajtót, aztán fognod azt a hosszú nyelű kedvenc kanalad és már a tied is. Na persze...
Volt hogy fagyi lett belőle, most kalácsban végezte. Soha rosszabb véget neki! S legalább nem együltő helyünkben faltuk fel! Álljon hát itt a recept, ahogy én készítettem, no meg a cideres karamelles csigáé. Az eredetit cideres karamell receptjét ajánlom a bon-bon gyárosoknak SugarPunk oldalán.

Almás cideres karamell
Hozzávalók:
2 csésze cider (Coraban kapható édes cidert használtam)
2/3 csésze tejszín (sűrű tejszín jobb szerintem, nekem habtejszín volt)
6 ek sótlan vaj
1.5 csésze cukor
1/4 csésze méz (ez amolyan egyéletemegyhalálom csere volt a kukoricaszirup helyett)
1/4 csésze víz
1 alma

A cidert beforraltam egyharmadára, majd félretettem. Az almát meghámoztam, magháztalanítottam, majd nagyon pici kockákra vágtam. A tejszínt gyöngyözésig melegítettem, majd belekevertem a vajat és félretettem. A cukorból és mézből a vízzel keverés nélkül közepes hőn karamellt készítettem. Mikor szép, mély arany barna színe lett, mérsékeltem a hőfokot, majd hozzáöntöttem a tejszínt és a bepárolt cidert is. Jó gyorsan kevergettem, merthogy habzik ám és készül megszökni. Mikor kezdett összeállni az egész ment bele a sok pici almadarabka is és még kevergettem úgy 10 percig. Beolajozott zsírpapírral bélelt kb. 15 cm x 25 cm tálkába öntöttem és vártam, hogy majd jól megszilárdul. És vártam, és vártam. A teteje egészen reményteli volt, viszont mikor én kis balga a késsel nekiálltam volna felszabni, nem igazán ment. Merthogy mint említettem kés helyett kanalat kívánt. No, idáig tartott a reményteljes bonbon gyártásom még Karácsony előtt. A csokival való bevonást és a pirított diós megszórást le sem írom, SugarPunk oldalán meglelitek. A karamell azóta lapult a hűtőben. Megjegyzem, az íze remek. Több cider ízt reméltem tőle, halványan érezhető ugyan, de ha nem tudom nem lelem meg benne... Az almadarabkák viszont kifejezetten jót tettek neki. Finom lett, nagyon finom.

Cideres, vajkaramelles csiga
Hozzávalók:
25 g friss élesztő
250 ml tej
60 g cukor
300 g kenyérliszt (BL-80)
200 g simaliszt (BL-55)
20 g vaj + a kenéshez
1 csipetnyi só
1 adag cideres-almás vajkaramella
fél bögre tej a kenéshez

Az élesztőt 1 teáskanálnyi cukorral a tejben felfuttatom. A liszteket beleszitálom, majd hozzáadom a maradék cukrot , sót és az olvasztott vajat. Alaposan dagasztom, majd letakarva duplájára kelesztem. Pici liszttel megszórva újra átdagasztom, majd ismét kelesztem. Mikor másodjára is megkelt lisztezett deszkán kb. 50 centi x 30 centis téglalappá nyújtom. Úgy két csapott evőkanálnyi karamellt elkeverek fél bögre meleg tejben, a többi karamellt pedig egyenletesen elkenem a kelttészta tetején. Feltekerem és úgy 2 centi széles szeletekre vágom, nekem 16 darabra sikeredett. Két kerek 26 centis sütőtálat kikenek vajjal és viszonylag lazán beleteszem a csigákat, nyolcat-nyolcat mindegyik sütőtálba. Még fél órát kelesztem, a csigák szépen összenőnek, majd 180 C-on pirosra sütöm. Kb. fél óra kell neki. Mikor már majdnem kész (szépen pirosodik a teteje) meglocsolom a karamelles tejjel. Még kb. öt percig sütöm.
A végeredmény igazán finom, a karamell persze szépen kifolyik belőle, olyan jó kis ragadós, tányérösszekenős süti. Két tortaformára elegendő.

Ilyenkor, amikor kinézve a legüdébb színfolt a szomszéd ház kéményének sárga színe, szóval ilyenkor egyre erősebben vágyom arra az igazán friss zöld színre. Azon felül, hogy szépen lassan ellepnek a jácintok, tulipánok, nárciszok búzát is szoktam hajtatni. Szeretem nézni, ahogy fejlődik. No meg bevallom, azt a finoman édeskés épp hogy kicsírázott búzát is szeretem rágcsálni. Ami pedig megmarad, azt zsenge füves állapotban legelem le. Én szeretem. Próbáltam ugyan belecsempészni a kajáinkba (salátákba) a már fű nagyságú hajtásokat, de nem különösebben értékelték a többiek. Nem erőltetem.

Idén is nődögélnek. Tegnap egy markocskányit belekevertem a kenyértésztába. Igazi búzacsírás kenyér lett belőle :-) A búzaszemek már kellően megpuhultak, így attól sem kell félni, hogy a fogunk törne egy-egy harapásnál. S nem utolsó sorban igen szép, ropogós héjú bagett sikeredett (no nem a csírázó búzától!).

Hozzávalók:
kb. 300 g BL-80-as kenyérliszt
1 tk méz
20 g friss élesztő
1 tk só
2 ek olivaolaj
150 g natúr joghurt
kb. 2 dl víz
kb. 2 ek csíráztatott búza

Az élesztőt mézes, langyos vízben felfuttatom, majd a búza kivételével minden hozzávalót belekeverek és simává dagasztom. Pici lisztet szórok a tetejére és 30 C-on fél órát kelesztem. Ezután újra átdagasztom és ekkor keverem bele a csírát. Liszttel megszórva újra fél órát kelesztem, majd lisztezett deszkán alaposan átgyurkálom, megtekerem párszor és sütőpapírral bélelt tepsibe teszem. Még negyed órát kelesztem, majd 220 C-ra előmelegített gőzzel teli sütőben kb. fél óráig sütöm. Az öreg kopogtatós módszerrel ellenőrzöm, hogy jó-e. 1 bagettre elegendő mennyiség

Már sülés közben levett a lábamról. Az az isteni narancsos illat... hmmm... és az íze! Elkészíteni sem ördöngösség, nagyjából egy-másfél óra alatt elkészül. Aztán már csak meg kell várni, hogy kihűljön egy picit. A recept az Essen und Trinken oldaláról származik.

Hozzávalók:
300 g liszt
100 g cukor
500 ml tej
25 g friss élesztő
2 tojás
50 g vaj
100 g kandírozott narancshéj
1 marék mazsola vagy aszalt áfonya (opcionális)
1 cs vaníliás pudingpor
250 g túró
1 csipet só
tetejére baracklekvár (nálam narancs-alma lekvár)

Az élesztőt másfél deciliter langyos tejben felfuttatom. A lisztet összekeverem a cukor felével és egy csipet sóval. A vajat megolvasztom, majd mikor visszahűlt egy picit összekeverem az egyik tojással és az élesztős tejjel. A liszttel simára dagasztom, majd 30 C-on fél órát kelesztem. Ez idő alatt előkészítem a túrókrémet. Ehhez 3.5 deci tejben cukor nélkül jó sűrű vaníliás pudingot főzök. A kandírozott narancshéjat a cukor másik felével finomra őrlöm, vagy finomra metélem és elkeverem a cukorral. A túrót áttöröm, összekeverem a másik tojással, majd hozzáadom a cukrozott narancshéjat és a pudingot. Én egy marék aszalt tőzegáfonyát is tettem bele.
Miután a tészta megkelt még egyszer jól átgyurkászom és kb. 30 x 40 cm2-s téglalappá nyújtom. Rákenem a túrókrémet, körben a szélén úgy egy centit szabadon hagyva, majd feltekerem. Kb. 3 centi vastag szeletekre vágom, a csigákat sütőpapírral bélelt tepsire teszem , majd 180 C-on 25 percig sütöm. A csigák a kivételkor elég lágynak tűnnek a tölteléknek köszönhetően, de ha az aljuk is szép piros, akkor átsültek. Közvetlen mielőtt kiveszem a sütőből megkenem a tetejüket egy kevés lekvárral. Noha épp volt mindkettő itthon, a barack helyett narancsos almalekvárt választottam. Úgy 16 csiga lett belőle.

Naan fokhagymás, citromos garnélával sütve. Ez volt a vacsi tegnap előtt. Finom volt, hmmm, de finom. Csak épp azt nem tudom, hogy minek nevezzem. Pizzának mégsem mondanám, ami készült, hiszen a tésztája a naan könnyű, joghurtos tésztája. Viszont ezúttal nem serpenyúben sült, hanem a sütőben. Tényleg, naanológusok! Készítenek töltött naant, vagy épp naant valamivel megkenve és úgy sütve, esetleg valamit ráhalmozva és úgy sütve? Addig-addig méláztam ezen, míg végül az eredeti mártogatós ötletet elvetve a lepénykék tetejére halmoztam a fűszeres, krémes, garnélás keveréket.

Hozzávalók 4-6 főre:
Egy adag naan tészta
kb. 500 g tisztított garnéla
1 citrom héja reszelve
1 nagy gerezd fokhagyma reszelve
1 ek vaj
1 ek aprított rozmaring
2 ek tejszínes krémsajt

A garnélát kevés vajon párolni kezdem és ráreszelem a fokhagymát, no meg a citrom héját. Az illatorgiát a finomra metélt rozmaringgal zárom, majd az egészet összekeverem a sajtkrémmel. A megkelt tésztát 12 részre osztom. Körülbelül arasznyi lepénykéket készítek belőlük és mindegyiket megkenem egy kevés szafttal, teszek rá néhány garnélát, pár levélke friss rozmaringot, majd irány a forró sütő (200 C, 20 perc).

Vagy legalább is valami olyasmi. A levendula, pár csipet csupán, épp hogy észrevehető falatozás közben. Éppen így jó! Amolyan illatízbombaként robban a szájban. A kelt rétesre pedig ez volt az első kísérlet. Lesz még...

Hozzávalók:
25 g élesztő
4 ek cukor
350 g liszt
40 g olvasztott vaj
250 ml tej
1 tk vaníliakivonat
1 tojás
1 csipet só
kb. 1 kg alma
50 g vaj
10 dkg cukor
5 kicsi csipet levendulavirág
kenéshez tojás és cukros tej

Az élesztőt a bögrényi tejben egy kanál cukorral felfuttatom. A vajat felolvasztom, majd kb. a háromnegyedét a tojással, vaníliával és a maradék cukorral összekeverem. Hozzáadom a felfuttatott élesztőt és apránként a sóval elkevert lisztet. Simára dagasztom, majd duplájára kelesztem. Újra átdagasztom, majd ismét duplájára kelesztem. Mikor megkelt lisztezett deszkán ismét átgyurkálom, majd jó vékonyra nyújtom. Óvatosan meg-megemelve a tésztát ujjbeggyel megpróbálom még nyújtani, lehetőleg szakadás nélkül. Mikor kész megkenem a maradék olvasztott vajjal.
Míg a tészta kel elkészítem a tölteléket. Az almákat meghámozom, magházat kiszedem, nyolcadolom. A gerezdeket kisebb darabokra vágom. Az 5 dkg vajat megolvasztom, 10 dkg cukrot karamellizálok benne. Hozzáadom az almát, megszórom levendulával, majd az egészet addig párolom, míg a leve be nem sűrűsödik. Mikor elkészült hagyom kihűlni (a kelesztés alatt bőven van ideje rá!). A tölteléket egy nem túl széles sávban a tésztára szedem, majd megpróbálom feltekerni és tepsibe tenni anélkül, hogy szétszakadjon (ezt még gyakorolnom kell, a szakadás miatti adjusztálásnak köszönhetően itt-ott vastagabb lett a tészta a töltelék körül). Feltekerve még egyszer fél órát kelesztem, majd közvetlen sütés előtt lekenem tojással. 180 C-on kb. 40 perc alatt készre sütöm. Közvetlen kivétel előtt cukrostejjel kenem le, hogy szép fényes legyen.
Egy éve készült:
Majdnem liszt nélküli csokitorta
Paradicsomos, olajbogyós pulykaragú

Hogy is hívjuk mi magyarul ezt a bizonyos cukrozott sűrített tejet, amit megfőzve nagyon, de nagyon karamelles tejkrém lesz? Igen, arra gondolok, amit oly divatos manapság dulce de leche-nek hívni. TS gyerekkorának kedvenc táborozós csemegéje. A szenvedély azóta is tart nála. Képes egy ültő helyében egy egész konzervet elkanalazni. Én általában egy, maximum két teáskanálnyi után besokallok. Nem úgy, ha sütiben, sütin tetején karamellizálódik tovább! Még tavalyi nyaralásunk során zsákmányoltunk egy kartonnal, szépen lassan fogyogatott. Hol csak magában, hol fagyiban, hol sütin ettük. Hónapok óta viszont már csak egyetlen egy konzerv rejtőzött a polc hátuljában, biztonságban. Nem ettük meg, pedig már itthon is kapni, legalább is úgy rémlik. De most megtaláltam az utolsót. Almás kelt lepényre kentem és ezzel összetörtem párom szívét. Mert hogy meg sem kérdeztem őt. No, nem tört azért nagyon össze, épp csak addig neheztelt, míg bele nem harapott a lepénybe.

Hozzávalók:
60 dkg liszt
5 dkg élesztő
4 dl tej
3 tojás sárgája
csipet só
3 ek cukor
2 ek olvasztott margarin
2 nagy zöldalma
1 konzerv édes sűrített tej megfőzve

Az élesztőt a cukorral a tejben felfuttatom. Liszttel, sóval, tojással és a margarinnal simára dagasztom. Mikor duplájára kelt lisztezett deszkán átgyúrom, majd nagy gáztepsi méretűre nyújtom. Az almát nyolcadolom, elrendezgetem a kelt tészta tetején. A tetejére kiskanállal karamellizált tejkrémet kenek, jusson az almákra is és a köztes helyekre is. 200C-on kb. 25 percig sütöm.

Egy éve készült:
Pulykahúsos pirog

Elvesztem, elvesztem sokszor. Volt, amikor nem is kerestem az utat visszafelé, aztán mégis mindig visszatértem. Elvesztem sokezer kilométerre és elvesztem csak egy ajtónyi távolságra is. Volt, amit most is csak dacosan látok, másokat szégyenlek. Elvesztem receptekben is. Volt, hogy amolyan nagyszájú, kamaszos elszántsággal csak azért sem úgy készítettem a palacsintát, ahogy ő szokta. Nem főztem otthoni ételeket, sőt otthoni alapanyagokkal sem. Csak azért sem. Ő meg gyűjtögette a recepteket, nem tudom mennyire gondolván ránk is, hiszem, igen. Hiszen én is lilahangyásat gondolok az én egyre nagyszájúbb, s néha már most elveszni vágyó kicsi lányomra. Aztán a nagy elveszésekben íztelenek lettek az ételek. Be kell látnom az alapanyagok is. Hazavágyom ízeket enni, sokszor. Ilyenkor felhívom őt és ő diktál. Utálatosan finom kvecsakalácsot, rakottkelt, házitésztát, fánkot, töltött paprikát. Mikor mit. Most vajas, leveles pogácsát. Mert az övénél nincs jobb a világon. Megsütöttem, finom lett. Viszek haza, hiszen születésnapja volt. Viszek, a hatvan szál sárga rózsa mellé. Boldog szülinapot Anyu!Anyukám pogácsája:
1 kis pohár tejföl
25 dkg margarin
2.5 dl tej
5 dkg élesztő
1 tojás
só
liszt amennyit felvesz
margarin a kenéshez
tojás
tetejére sajt, vagy ami tetszik

Az élesztőt a tejben felfuttatom. Margarin felolvasztom és a tojással és a tejföllel együtt az élesztőhöz adom. Egy teáskanálnyi sót is adok hozzá. Majd annyi lisztet keverek bele, hogy jól formázható, rugalmas tésztát kapjak. Ez úgy 75 dkg lehetett. Letakarva duplájára kelesztem. Lisztezett deszkán kisodrom, úgy fél centi vastagra, majd alaposan megkenem olvasztott margarinnal. Összehajtom és letakarva 20 percet pihentetem. Aztán újra sodrom, kenem, hajtom, pihentetem. Majd még egyszer. Végül úgy egy bő centi vastagra nyújtom, tetejét rácsosan bevagdosom, nagyobb pogácsaszaggatóval kiszaggatom, megkenem tojással. Aztán megszórom ízlés szerint ezzel azzal (én parmezános, chilis no meg köményes pogikat gyártottam és már megint csaltam, mert kicsikre szaggattam), közepesen meleg sütőben szép pirosra sütöm. Két nagy gáztepsivel lett belőle

Még meleg volt, amikor készült, de ma ismét paradicsomot aszalok a sütőben és a finom illatról valahogy eszembe jutott. Aznap kenyeret is sütnöm kellett a lecsó mellé. Legalább is azt gondoltam mellé. Aztán végül alá került. Rásütöttem a natúr lecsót (jó, egy kis csípős kolbásszal megbolondítottam) a kenyértésztára. 2 in 1, egyszerűen lecsós pizza.

Hozzávalók:
1 adag kenyértészta
1 jó adag lecsó (receptet nem írok, ki hogy szereti)
pici mozarellagolyók
kevés rozmaring

A jól megkelt, átgyúrt tészta felét kerek formájúra nyújtottam, a másik felét pedig egy kisebb ovális sütőtálba lapogattam. Ez utóbbi olyan apás adag, TS másnapi ebédje lett végül. Ráterítettem egy-egy adag lecsót, megszórtam pár karika csípős kolbásszal, egy-két pici mozarellagolyóval, no meg egy kevés rozmaringgal és irány a sütő, 200C, alsó-felső üzemmód, kb. 25 perc.

Egy éve készült:
Darált húsos rakott krumpli
Narancsos, fahéjas zsemlécskék

Már régóta gondolkoztam azon, hogy kipróbálom a koszorúsütést koszorúforma nélkül. Mindig aggódva ugyan, de egyre többször tettem a sütőbe csészét, tálkát, bennük sütni, gőzölni, párolnivalóval. A már bevált kicsi fehér salátástálkám ezúttal sem hagyott cserben. Egy kerek tortaforma, közepén a fejre állított kis tál. így készült az én koszorúm. Kalácstésztából, mandulával, almaszeletekkel.

Hozzávalók a tésztához:
300 g finomliszt
100 g rétesliszt
25 g élesztő
300 ml tej
50 g olvasztott vaj
80 g cukor
A tetejére:
50 g mandulaőrlemény
2 ek barnacukor
1 alma
1 tojás
vaj a kenéshez

A tészta hozzávalóiból kalácstésztát dagasztottam, majd duplájára kelesztettem. Mikor megkelt, alaposan átgyúrtam, majd 12 darabra vágtam. A darabokat labdává formáltam, vajjal megkentem, majd egy kivajazott koszorúformába tettem őket. Még fél órát kelesztettem. Körülbelül 50 g blansírozott mandulát 2 evőkanál barnacukorral megőröltem és egy kiskanál segítségével a keveréket a megkelt labdák közé töltögettem. Egy almát cikkelyekre vágtam és egy-egy darabot még a tésztalabdák közé szuszakoltam. A tetejét megkentem tojással és megszórtam egy kevés cukorral. A sütőt 180 C-ra melegítettem , majd pirosra sütöttem.