Ha Karácsonyra gondolok Ajnára gondolok, már öt éve, minden december 24-én. Tökéletesebb ajándékunk nem is lehetett volna akkor. Örömteli vele a várakozás, ahogy már nyáron a telet várja, aztán eljön az ősz, már a Mikulásra gyúrunk, aztán Mikulás után már nincs megállás, megy a folyamatos visszaszámlálás. Mosolyra fakaszt - és egyre komolyabb fejtörést okoz - a leadott tortaigény (mintha legalább cukrász lennék...), no meg az az őszintén hitt kapcsolat, hogy mindenki akinek szülinapja van kap egy Karácsonyfát is, csak úgy, grátis, mert az jár egy szülinaposnak! Boldog szülinapot Kisbogár!

... és persze mindenkinek, aki bekukkant hozzánk, nagyon boldog Karácsonyt kívánunk és jó pihenést erre a pár napra.

Két dolgot szeretnék gyorsan eloszlatni, mielőtt továbblépünk.
Nem, nem a Culinarisról lesz szó, és nem, nem Lilahangya vagyok, hanem Takashi

Szóval hol is kezdjem?
Talán ott, hogy Finománia fantasztikus csapata ismét csábít minket, titeket. Természetesen az év legnagyobb ünnepe előtt mi mással mint a karácsonnyal. Sőt vásárral. Sőt Mikulással, gyerekkoncerttel
Ha ez valakinek nem volna elég az gyorsan fussa át a Finomániát, hogy megtudja kikrőkről is van szó.

Akinek pedig felkeltettem az érdeklődését, az menézheti a programot.

Lenne kedvetek segíteni? Ezúttal gyerekeknek. Valahogy úgy, olyan önzetlenül, olyan játékos kedvvel, mint ahogy az Anyáknapi, nagy sikerű Segítsütinél tettétek?

Pár hete Nemisbéka, Fakanál és Chili és Vanília segítségével újabb jótékonysági játékot talált ki, egy karácsonyi tombolát. A Sok kicsi sokra megy akció keretén belül november 16. és 30. között minden nap egy gasztroblogger és egy szervezet tesz felajánlást többnyire valamilyen szemnek, szájnak finom csomagra, programra.

Hogy mit kell tennetek? December 1. és 14. között vásárolj virtuális sorsjegyet a Nektek tetsző programra, felajánlásra, akár többre is, aztán bízzátok magatok Fortuna kegyeire! A sorsjegyekből befolyt összegből a Gyermekétkeztetési Alapítványt támogatjuk. A pontos részletekért olvassátok el a Sok kicsi felhívását.

Ma, tizedik bloggerként hozzám került a megtisztelő staféta. A kedves nyertest szeretnénk egy, a Lilahangyán megjelent ételfotókból készült négyszemélyes tányéralátét szettel meglepni. Azonban úgy gondoltuk a maradandó mellé valami finom is dukál. Sokat nem kellett töprengeni, hogy mi legyen az. Végül is nem bújhatunk ki a saját a bőrünkből és tél ide, tél oda mi bizony fagyizni hívjuk a nyertest! Ide hozzánk, a télen-nyáron nyitva tartó Lilahangya fagyizóba :)! Ha szereted a finom, hideg desszerteket és van kedved kipróbálni magad például egy marcipán semifreddo elkészítésében, aztán velünk együtt jól megkóstolni nálunk a helyed! A gyerekzsivalyról mi gondoskodunk, de hogy még vidámabbak legyünk Te is hozz magaddal valakit!

Azt hiszem ideje újra lendületbe jönni, mindenkinek boldog új évet kívánni, fakanalat és billentyűzetet ragadni. A karácsony családozásokkal telt erre-arra, eszem-iszom, meg megint csak eszem-eszem és még mindig eszem-eszem kísérte. A végére csak a kefír volt az egyetlen gyógyszer a gyomor számára, még akkor is, ha mindenféle szemet és normális esetben gyomrot kényeztető falat is került a tányérra.
Pedig jó falatban volt részünk bőven, egyet-egyet a karácsonyi finomságokból bemutatnék, amúgy a teljesség igénye nélkül. Az első, TS választása a 24-i hármasban elköltött vacsoránk előétele. Spárga mousse.
Kicsit kételkedve fogadtam az ötletet. Pláne azok után, hogy előtte nem sokkal egy konzerv fehér spárga nem aratott valami nagy sikert, különösen TS-nél nem. De ez a kombináció, abszolút nem tolakodó ízek, könnyű hab, finom szín mindkettőnket levett a lábáról. Ajnánál ezúttal nem nyert, de Kicsicsaj mostanság újra ízlibikókán ül, ami egyik nap ízlik, az a másik nap szóba sem jöhet. Szóval ajánlom mindenkinek, különösen a bátyámnak, aki pedig kifejezetten fehérspárga rajongó lett az utóbbi pár évben. A recept az andalúziából hazahozott egyik tapasos könyvünkből származik és TS készítette el.

Hozzávalók:
200g fehérspárga (konzerv)
1 közepes fej vöröshagyma
250 ml tejszín
4 tojás
1 ek vaj
só, bors


A hagymát finomra vágjuk, majd a vajon üvegesre pároljuk. Ha elkészült hozzáadjuk a feldarabolt spárgát és a levének egy részét (kb. harmadát). Pár percig főzzük, majd botmixerrel még forrón pürésítük. A tojásokat felhabosítjuk, hozzáadjuk a tejszínt, sózzuk, borsozzuk, majd hozzákeverjük a spárgapürét. Alapos keverés után egy kisméretű szögletes üvegedénybe öntjük. Sütőben, vízfürdőben addig sütjük, míg a mousse meg nem szilárdul és a teteje szép piros nem lesz. Teljesen kihűtjük, majd óvatosan tálra borítjuk. Majonézzel, olajbogyóval tálaljuk. Mi még frissen sült grissinit és szárított sonkát ettünk hozzá.

Egy éve készült:
Marcipán szemifreddo
Cukorborsós, joghurtos csirke

Mindenkinek nagyon Boldog Karácsonyt kíván az egész Lilahangyaboly!

Már szépen sorakoznak a finomságok dobozokban, zsírpapírlapok között erre-arra a konyhában és a hűtőben. Az egyik igazán jól sikerült süti ez a mogyorós, aszalt sárgabarackos keksz. Ha jól emlékszem anyukám egyik főzős újságában leltem (a Kiskegyed Konyhája sorozatból vagy az idei karácsonyi, vagy adventi).

Hozzávalók:
150 g aszalt sárgabarack
100 g darált mogyoró
200 g liszt
50 g cukor
125 g vaj
2 ek tejföl
kb. 200 g étcsoki a bevonáshoz

A mogyorót még a darálás előtt megpirítottam. A sárgabarackot kevés cukorral finomra daráltam. A barack nagy részét összekevertem a mogyoróval, a liszttel és a cukorral, majd hozzákevertem a puha vajat és a tejfölt. Gombóccá formáztam, majd éjszakára (min. 2 órára) hűtőbe teszem.
Másnap 4-5 mm vastagra nyújtom, csillagformával szaggatom, majd sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztatom őket. 200 C-ra előmelegített sütőben 10 percet sütöm. Miután teljesen kihűlt étcsokiba mártom és megszórom a maradék sárgabarack darálékkal. Recept szerint 45 db lesz belőlel, valószínűleg akörül lett nálunk is, csak mindig jöttek, sündörögtek, kicsi és nagy mancsok sütit kértek. Azért sikerült időben dobozolni :-)

Azok a bizonyos marcipános szaloncukrok kiütéssel győztek nálunk is. Mármint az ötlet, mert végül ismét úgy döntöttünk, hogy nem lesz szaloncukor a fánkon. Lesznek mindenféle fára alkalmas mézeskalácskák, és egyéb kekszek, merthogy idén is együtt gyúrtunk, szaggattunk, sütöttünk KicsiCsajjal. Még autó is lesz, Porsche vagy Bogár nem is tudom. Sőőőt majdnem brachioszaurusz is került a fánkra, de szerencsére jött egy jóóó nagy evolúciós ugrás és végül csak cicák készültek. Nem bánom.
A kekszekkel párhuzamosan mindenféle trüflik és bonbonkák is készülnek, pl. egy brutáltömény csokis - diósgrillázsos - karamelles. Meg ezek a csini marcipángombóckák. Amiket Dolce Vita receptje ihletett, csak narancs helyett aszalt gyümölcsdarálékkal és porcukor nélkül készítettem. Illetve annyi cukorral csupán, amennyit az aszalt gyümölcs darálásához használtam. Lehet, hogy mások már évek óta így csinálják, nekem nagy felfedezés volt, hogy kevés cukorral a kávédaráló még az aszalt sárgabarackkal is megbírkózk. Sőt, le sem ég. Sőőőt, az eredmény nagyon csinos kis gyöngykása lesz. Ezekből gyúrtam a marcipánhoz egy keveset. Úgy három kanálnyit a 20 dkg marcipánhoz. Majd aszalt áfonyából ugyanígy. A tetejére pedig egy kis olvasztott étcsokit csorgattam. Most odabent várnak a hűtőben. Csinos kis papírkapszlikban. Ajándék lesz belőlük.

Most már tényleg nincs más dolgom hátra, mint átadni a stafétát! Akit szeretnénk felkérni következő VKF! házigazdának ezt írja magáról profiljában:
”Anya, ez isteni!...” – nagylányom (számomra) kedvenc mondása, ha finomat főzök.

Világhíres padlizsánkrémet és zakuszkát gyárt és igen szereti a sajtokat! Nem nehéz kitalálni, Gabojszára gondoltunk! Kívánok neki a karácsonyi fárasztó ételroham helyett -alatt-után jó gondolkodást és majd jó háziasszonykodást a következő fordulóhoz!


Neki is és valamennyi Lilahangya olvasónak gyönyörű Karácsonyt, sok finomságot, nagy családi ebédeket, vacsorákat és nagyon Boldog Új Évet kívánunk!

Lilahangya, TS, Kicsicsaj + egy pocakmanó :)

No, a nagy közös cukormázazás a következőképpen nézett ki: Nemhogy csak közös mézeskalács debütálásunk volt ez, de számomra is az első alkalom, sütésre is, tojáshabos írásra is. Próbáltam habtölcsért, nem túl keskeny véggel, aztán elhasználtam vagy négy zacskót, vágtam lyukat ollóval a csücskére, direkt nem a csücskére, szúrtam tűvel ide és oda, húzgáltam fogpiszkálóval. Egyszóval, bénáztam, ahogy csak lehet. (Gyakorlott mézeskalácsozók, mindenféle jótanácsot szívesen fogadok!)

Mindez Kicsicsaj oldaláról így festett. Sütök kaácsot, süütiiiii, hmmm, tééapó ittt van, nymmmm, hmmmm, pios aama araanyág. Azaz, szabadfordításban, amit én felrajzoltam, pöttyöztem, őkelme lenyalta :-) és ízlett neki. Mit tehettem hát? Meghagytam az elkenecelteket, buggyantpottyüeket, összefolyt szemű babákat, absztrakt mintázatúakat, aztán szépen megvártam, míg elálmosodik, vacsi, pancsi, ágyikó és folyt. köv. Előkerültek a színes díszítő cukorkák is, sőt csokibevonatú is lett. Nem a legszebb, de nem is baj! S ami a lényeg: amikor TS meglátta az ominózus, Kicsicsaj által cenzúrázott figurákat, hát igen megtelt a szíve boldogsággal.

Kezdhetem azzal, hogy lilahangyáék jól feladták a leckét a XI. VKF! feladatával? :-) Első pillantásra húzósnak tűnt a téma, mert a koffeines hármasban gondolkodtam csak: kávé, tea, kakaó... Ki is gondoltam mit készítek, zöldtea mousse lett volna és bizony, hogy valamilyen teás füstölésű husi. Aztán eszembe jutott a legalapvetőbb élénkítőszer, a vizsgák során oly sokszor bevetett cukor (szőlőcukor, gondolom más is élt vele). Itt már kezdtem azt érezni, hogy elvesztem, aztán sorra ugrottak be a többiek: bors, paprika, alkohol, menta, gyömbér. Persze keresgéltem is, már csak hivatalból is ugyebár, és jött egy jó hosszú lista az afrodiziákumokon keresztül a gondolkodásra, memóriára pozitívan ható "eszes kajákig", fűszerekig minden. Gondoltam jobb is lesz, ha hagyom, majd a végére megérik ugye a gondolat és azt követi a tett is... Tettem volna, tettem volna, de a gondolat érdeklődés hiányában elfelejtett megérni, aztán jött a végén a nagy kapkodás, no, mi is legyen az... Becsúszott némi nyersanyag probléma, lett egy-két nem igazán tökéletes próbálkozás. De végül csak kiötlöttem a chili - csoki - vanília aranyhármas lesz segítségemre.
Az ötletet két recept adta: Az egyik, a brownie korongocskák a Bon Appétit ehavi számából, a másik pedig krémes csokikorongtornyok, íme. A browniet bolondítottam meg egy kevés szárított chili őrleménnyel, rosszat nem tett neki :-)
Brownie korongokhoz (24 db):6 ek sótlan vaj olvasztva
60 g 70%-os étcsoki
fél csésze cukor
1 nagy tojás
3 és fél ek liszt
1 tk vanília kivonat
1 tk chili őrlemény
1 csipetnyi só

A darabokra tört csokit a vajjal együtt vízfürdőn felolvasztottam, hozzáadtam a tojást és a cukrot és simára kevertem. Ezután belement a só, a liszt, a chili és a vanília, alaposan átkevertem, majd bő tíz percre félrettettem. Ezalatt a sütőt előmelegítettem 175C-ra és két nagyobb sütőlemezt sütőpapírral béleltem. Teáskanálnyi adagokat tettem a sütőpapírra, szépen szétterült, viszonylag egyenletes kör alakúra (kb. 5-6 cm átmérőjűek lettek). Nagyjából kilenc percig sültek. Ekkorra a szélük ropogósabb lett, a közepük picit puhább maradt. A sütőből kivéve teljes kihülés után szépen feljöttek a sütőpapírról.

A töltelékük pedig egy finom csokikrém illetve tejszínhab, no meg annak keveréke lett, a recepttől minimális dolgokban eltérve.Alap csokikrém:
200 ml 30%-os tejszín
50 ml tej
negyed csésze cukor
másfél ek liszt
5 kisebb tojás sárgája
100 g étcsoki
1 tk vaníliakivonat
2 tk rum
1 csipetnyi só

A tejes tejszínt forralásig hevítettem, majd félretettem. A tojások sárgáit kikevertem a cukorral, vaníliával, csipetnyi sóval és a liszttel, majd óvatosan beleforgattam a felolvasztott, rummal elkevert csokit. A meleg tejszín kb. egyharmadával simára kevertem, majd a maradék tejszínhez öntve sűrű krémmé főztem. A krémet teljesen kihűtöttem. Amíg hült 1 csészényi tejszínt egy teáskanál vaníliakivonattal és egy evőkanálnyi porcukorral kemény habbá vertem.
A tejszínhab kétharmadát simára kevertem 4 evőkanálnyi csokikrémmel. Majd jött az összeállítás. Három tisztességes habzsákom nem lévén (egy sincs), kanállal adagoltam a krémeket. Egy korong brownie, rá a csokisabb krém. Tetejére újabb korong, rá egy adag tejszínes csokikrém, amit ismét egy brownie korong fed. A tetejére jön egy adag tejszínhab, zárónak egy brownie korongocska és esetleg kedvtől, nyersanyagtól függően folytatható, vagy tejszínhabbal, esetleg csokimázzal díszíthető. Ha a naaagy Tejszínhab Isten nem hagy cserben, akkor igen pompázatos tornyocskákat lehet építeni :-)

Ahogy az ember lányának gyermeke születik, mindenféle lökött vágyálmai lesznek. Főleg ha az ember lánya főzni is szeret... és ha az ember lánya a lánykáját nevelgeti. A legkevesebb az, hogy majd az a manó szeretni fogja a főztöm (ez rendben), hogy megeszik minden egészséges finomságot (igen, csak ne zöldségféle legyen - kivéve a paradicsomot és vegyük fel a csokit az egészséges étkek listájába), aztán hogy ott ücsörög nyugodtan mellettem a pulton, míg hámozok, szeletelek, előkészítek, keverek, forgatok. Na ez utóbbival mostanság komoly a problematika, mert úgy tűnik a kíváncsiság és valami veleszületett szorgos kóstolgathatnék, kavargathatnék folytán a nyugton ülés általában elmarad. Helyette gombóckészítési ismeretek elsajátítása közben fura kéz- és karrángás, dagasztás során a liszt folyamatos megdézsmálása, sonkaszeletelés közben lelkes husika kiáltásokat követő jóízű nyammogás, s amúgy is általános falatozgatás a jellemző. De nem is ezt akartam elmesélni, hanem hogy ma végre együtt sütöttünk mézeskalácsot. Receptként Milner Angéla mézesbábos mézeskalács receptjét használtam - ezúttal mindenféle változtatás nélkül. A tészta bő két és fél napot érett fóliával letakarva a konyhapulton. Ma pedig sodortunk, szaggatunk, sütöttünk. Holnap meg mindent összekenünk cukros tojásfehérjével és az olyan jóóó lesz :-)

El sem hiszem. Az egész hétvégén nem pusztítottunk el két nem túl nagy darab kacsamellet. Igazándiból TS adagja maradt meg, de ő - egy bölcsis ütős vírusnak köszönhetően - evésképtelen volt pár napig. Hogy ne vesszen kárba, arra gondoltam finom is lesz ez a kacsa kicsit más körítésben is. Fél szál karikákra vágott pórét és két zsenge felkarikázott cukkinit 2 ek kacsa zsiradékon hirtelen megpárolok, sóval, borssal, fokhagymával, bazsalikommal ízesítem. Hozzáadok 500 g-nyi kifőtt gnocchit, 2-3 evőkanál fekete olajbogyót és a nagyon vékony szeletekre vágott kacsamellet. És már kész is és megint gyors vacsi.

Beszálltam a bonbongyártó biznicbe. Na nem komolyan, csak amúgy egy próba kedvéért. Nem karácsonyra gyúrok, csak amolyan próbáljukmárkiháthasikerülelőünneplőstélifinomság. Olyan sokan próbálgattátok már, kívánatosabbnál kívánatosabb változatokkal, trüflikkel, szaloncukival. Gondoltam, rajtam a sor. A mutatvány végrehajtásához beszereztem:

Apró kis papírkapszlikat
200 g 70%-os étcsokit
1 konzerv cukrozott sűrített tejet
5 dkg vajat
3 ek 30%-os tejszínt
1 tk rumot
egy kevés magozott meggyet
1 ek pörkölt, durvára tört kakaóbabot

Kétszer futottam neki a gyártásnak, aztán mindig megakadt valami miatt (munkahelyi lefáradás, aztán Kicsicsaj beteg lett és hasonló ügyes-bajos dolgok). így volt vagy négy nap, mire kész lettem. De valójában azt gondolom, hogy egy nap két munkafázissal, közte pár órányi szünettel készen van, így is írom le. Előszőr bő két óráig főztem a konzerv tejet, majd hagytam teljesen kihülni. Eközben vízfürdőn felolvasztottam 20 dkg étcsokit a vajjal, rummal ízesítettem és kapott egy kis tejszínt, hogy selymesebb legyen.
Ezután jött az egész legmacerásabb része. Hogyan vonjam be a papírformácskák belsejét, hogy az oldalán is megmaradjon, ne legyen se túl vastag, se túl vékony? Próbáltam kis szószoskanállal,nem igazán jött be, gyakorlatilag leforráztam magam. A következő a teáskanál volt, nem az igazi. Aztán jött a műanyag fecskendő (munkahelyi ártalom, steril, egyszerhasználatos természetesen!).Kissé oldalra döntve szépen lassan forgattam a kis papírkosarakat, közben egyenletesen adagoltam a csokit. Tökéletes lett! Félrettem őket, Kicsicsaj mentes helyre (hűtő, kamrapolc stb előnyben). Amikor szépen megszilárdultak megtöltögettem őket. Volt olyan, amit csak a karamellizálódott tejkrémmel, volt amit csak meggyel, volt amit meggyel és karamellel és volt, amibe kicsivel több csokit öntöttem és kapott bele kakaóbbot. A tetejére jött egy újabb adag csoki, ide-oda egy pöttynyi karamell, irány a hűtő és már kész is. TS szerint isteni lett. Nekem a meggyes csokis volt a favorit, bár a meggyes karamelles sem volt akármi.

Elkértem Verától isteni rumos meggyének a receptjét, kiderült, hogy egy Nők Lapjában megjelent recept fecni. Lajos Maritól származik. Bár azon sem lepődnék meg, ha eredetileg Vera receptje lenne, csak Mari írta le. Mivel olyan jó barátok, hogy szinte össze vannak nőve. Mindenesetre a recept vége úgy szól, hogy 1 hónap múlva fogyasztható. Márpedig ha karácsonyra akarok ilyet, akkor most kell elkészíteni. Így minálunk a karácsonyi készülődés ezen a hétvégén hivatalosan is kezdetét vette.

Hozzávalók:

• 1 kg meggy
• ½ kg cukor
• ¼ l rum
• 1 l konyak

Az ötlet még a múlt hét végén fogant meg bennem, mikor anyósom el kezdte sorolni, hogy hányféle süteményt is fog készíteni. Ekkor mondtam, hogy rumos meggyes kókuszgolyó is kellene. Magamra vállaltam, de persze nem ebből fog készülni. :). (Elválaltam a zserbót is. De, hogy abból mi lesz?) Már csak egy problémával kellett megbírkóznom. Rumos meggyet nyáron kell elkezdeni. Mikor ropogós érett a megy, kemény és friss. Rövid tanakodás után a fagyasztott nyersanyag mellett döntöttem. Ráadásul csak magozott van. Mindegy is, mivel a recepten igazából nem változtat.

A meggyet és a cukrot egymásra rétegezem, a rumot konyakot ráöntöm. Napra teszem, míg a cukor elolvad és annyi levet ereszt, hogy teljesen ellepje. Utána hűvös sötét helyre teszem " 1 hónap múlva fogyasztható". Vigyázat, nagyon magas az alkoholtartalma, mivel a sok cukor nagy része is megerjed.

(Fénykép a fényviszonyok miatt holnap.)