Iskolásként nagyon szerettem az ökörszemet. Ezt a kerek, túrós töltelékű kalácskát ma is bármikor, bárhol... aztán persze kesergek néha azon, hogy érzem a grízt a túró helyett, vagy épp a főtt krumpli íze jön át a citromos túrón. Otthon mégsem sütött anyukám soha, valahogy túrósbatyura voltunk ráállva, vagy épp a túrós lepényre. Múltkoriban a Saveuron láttam meg ennek az epres kalácskának a receptjét. S mintha túrós is lett volna a képen, épp olyan, mint az a bizonyos ökörszem. Másnap vettem hamar epret és sitty-sutty meg is sütöttem. A tészta nem egészen ugyanaz, mint ott, klasszikus vajas kelt tészta, amin még változtattam az volt, hogy a szórómorzsát mandula őrleménnyel csináltam, ja meg az epret kevés fahéjjal főztem meg. A fotóalanyokon kevesebb van belőle, bezzeg a második tepsire jutott bőven, eperből is, mandulás morzsából is. Nagyon jó, másnap is, reggelire is, uzsonnára is. Ismétlés lesz, más friss gyümölccsel is!

Hozzávalók 2 nagy tepsihez:
A töltelékhez:
fél kg eper
2-3 ek barnacukor
1 kk őrölt fahéj
fél lime leve

A szóráshoz:
100 g őröt mandula
2 ek vaj
kb. 2 ek barna cukor

A tésztához:
kb. 3,5 bögre liszt
3 ek cukor
25 g élesztő
0,75 bögre langyos tej
6 +2 ek olvasztott vaj
1 tojás
fél citrom héja reszelve
csipetnyi só

Az élesztőt kevés liszttel a lanygos tejben felfuttatom. A vajat felolvasztom, habosra keverem a cukorral és a tojással, citromhéjjal, majd hozzákeverem a felfuttatott élesztőt. Apránként beledagasztom a lisztet. Mikor már elválik a táltól a tészta megkenem egy evőkanálnyi vajjal, majd meleg helyen letakarva kb. egy óráig kelni hagyom. Mikor megkelt nagyjából húsz gombócot formázok belőle, tenyérrel picit ellapítom, tepsire pakolom őket és megkenem egy kevés vajjal.
Míg a tészta kel az eperből, cukorból, fahéjból és lime léből pár perc alatt dzsem állagúra főzöm. Nem kell szétfőzni, nagyon finom a darabos eper a kalácskán! A mandulaőrleményt elkeverem a cukorral és a vajjal, amíg morzsás nem lesz. Ha túlságosan összeállna kevés mandulamorzsát adhatunk még hozzá. Ha duplájára keltek a gombóckák egy teáskanál segítségével mélyedést nyomok mindegyik közepébe. Megtöltöm az eperrel, és körben megszórom a mandulamorzsával. 170 C-on kb. 20 percig sült.

Pavlovát sütni, rá kellett jönnöm, nem nagy faxni... Nyilván nem mondtam ezzel újat, annak aki már sütött és nyilván lehetne jobban, szebben, színesebben, de elsőre nem rossz ... sőt... Mondjuk, azt hittem, nem tudom miért, hogy fehéresebb lesz a színe, meg talán, hogy vékonyabb lesz a kérge. Valószínűleg lesz még ismétlés csokisan, meg gyümölcsösen, kicsiben vagy még magasabbra púpozva.
Megenni pedig igazán nem tartott túl sokáig, vidám volt nézni ki mit evett belőle igazán szívesen. Volt az egyik oldal (Dádi és én), aki a gyümölcsöt legelte volna le tejszínhab nélkül, aztán volt a másik oldal (TS és Ajna), akik ették tejszínhabostól, roppanós édes-krémes tojáshabostól, mindenestől, ahogy jött. Nem mondom, én is benyomtam két szelettel - csak a gyümölcs kedvéért :). Mégis, mindezek ellenére, újra rá kellett jönnöm nekem ez túl édes műfaj. Szóval Pavlovák, habcsókok, macaronok mi továbbra sem leszünk túl jó barátok! Receptként Nigella Christmas Pavlovájának receptjét használtam.

Hozzávalók egy malomkeréknyihez (no nem, csak úgy 30 cm átmérőjű lett):
6 tojás fehérje
1 csipet só
1 bögre cukor
1 tk vanília
2 tk erdei gyümölcsös balzsamecet
1 csapott ek keményítő
kevés reszelt csoki (mondjuk a felhalmozott mikuláskészlet csökkentésére)
tetejére vaníliás tejszínhab és gyümölcs

A sütőt előmelegítem 170 fokra. A fehérjét egy csipet sóval fél keményre verem, majd kanalanként beleteszem a cukrot és ezzel szép fényesre verem a habot. A végén belekeverem a keményítőt és a balzsamecetet, majd beleforgatom a reszelt csokit. Egy sütőpapírral bélelt tepsire borítom és kör alakban elsimítom. 150 fokra mérséklem a sütőt és 1,5 órán át sütöm. Mikor kihűlt vaníliás, enyhén cukrozott tejszínhabbal és friss vagy épp mirelit gyümölccsel bőven megpakolva tálalom.

Ma szünnap van az oviban. Így a szöszi és én itthon maradtunk. Szerencsére egyik ovis barátnője lecsapott az alkalomra, így Kicsicsaj náluk töltötte a délelőttöt. Míg ők játszottak én legalább tudtam dolgozni, no meg ebédet készíteni. Cukkini krémlevest és palacsintát. Húsvéti csokinyuszi felhasználós banános-csokis palacsintát. Csakhogy az a temérdek marcipán a hűtőben csak nem hagyott nyugodni... Így a csoki-banán duó mellé került marcipán-szeder duó is, ugyanúgy belesütve, megolvadva, enyhén savanykásan, de a marcipántól épp eléggé édesen. Jajajajaj, de finom!Hozzávalók:
egy jó maréknyi szeder
négy-öt evőkanálnyi marcipán forgács
néhány palacsinta

A mirelit szedret hagyom picit felolvadni, a marcipánt pedig krumplihámozó segítségével forgácsolom. Mindent magam mellé készíték a tűzhelyhez, merthogy a trükk csupán annyi, hogy a marcipán és a szeder a palacsinta sütése közben, megfordítás után kerül a palacsintára. Picit hagyjuk megolvadni a marcipánt, aztán ráhajtogatjuk a tésztát, a jó melegben a marcipán tovább olvad, a szeder pici levet ereszt és már kész is!

Ma Kicsicsaj azt hiszem eléggé kiüthette magát az oviban. Nem tudom igazán mi történt, merthogy ilyenkor odáig sem jutunk el, hogy mesélni kezdjen.Talán ma is játszottak gordonremsziset a konyhában és baj volt a személyzettel, vagy csak simán nem aludta ki magát. (Néha úgy meglesném, hogy egy ilyen játék hogy történik: Valaki épp oroszlánmellsültet készít, mint egyik nap ő, vagy épp kiosztja amúgy GR módra az egész bandát, esetleg elsorolja a majonéz hozzávalóit, vagy épp bezárja a konyhát, nem tudom... ) A lényeg a lényeg, ma fáradtan, sírósan jött haza. Egy pohár kakaó és egy szelet csokis-meggyes mandulássüti igazán jót tett! Persze azért segítsége is akadt!


Hozzávalók:
4 tojás
300 g rétesliszt
200 g mandulaőrlemény
500 ml tejföl
200 ml olaj
200 g nádcukor
1 cs sütőpor
2 tk vaníliakivonat
1 narancs héja reszelve
1 citrom héja reszelve
150 g étcsoki pici kockákra vágva
400 g magozott meggy

A tejfölt a tojásokkal és a cukorral habosra keverem. Hozzákeverem a sütőporral elkevert réteslisztet, a mandulaőrleményt, majd az olajat. Beleforgatom a vaníliát és a citrushéjakat. A meggyet - nálam mirelit meggy - lecsöpögtetem, a csokit pici kockákra vágom, végül mindkettőt óvatosan beleforgatom a masszába. Egy koszorúformát, vagy épp tortaformát alaposan kikenek, zsemlemorzsával megszórom. Belesimítom a masszát és 170 C-on kb. 45 percig (ill. tűpróbáig) sütöm.

A brownie jó, nagyon jó, szeretjük is, de valahogy mégsem sütöm sokszor. Pláne nem keverve, alakítgatva a recepteket. Alkalmasint egy-egy "eltévelyedés" belefér és be kell vallanom egy szelet túrós, áfonyás brownie egy fárasztó nap után... soha rosszabbat! A receptet, minimális módosításokkal innen vettem.

Hozzávalók:
100 g vaj
300 g cukor
60 g liszt
4 tojás
1 csipet só
10 ek kakaópor
100 g pirított, tört mogyoró
400 g krémes túró
2 ek keményítő
300 g áfonya

A puha vajat habosra keverem 200 g cukorral és a csipetnyi sóval. Egyenként belekeverek 3 tojást, majd az elkevert kakaó-liszt keveréket. Végül belekeverem a durvára tört mogyorót. Egy másik tálban összekeverem a túrót a negyedik tojással és a maradék cukorral. Beleforgatom az áfonyát is. Egy kisebb tepsit kibélelek sütőpapírral, majd beleöntöm a kakaós masszát, rá az áfonyás, túrós masszát. Egy fakanál nyelével óvatosan márványosra keverem, majd 175 C-os sütőben 35 percig sütöm.

Megtöröm a Lilahangyát némaságba fojtó csendet. A száműzetés gyakorlatilag önkéntes volt, köszönhetően a naaagy szeptemberi mindenféle kezdéseknek, plusz annak a napról-napra egyre bonyolultabbá váló pályázatnak, amit a végén már mindenki utált a családkámban, beleértve engem is és amit végre befejeztem, beküldtem. Miközben írtam a pályázatot és az ehhez szükséges publikációkat olvastam, az elmúlt bő másfél hónapban rengeteg dolog átértékelődött bennem. A helyem, a dolgom, a feladatom illetően. A jó, a nagyon jó az, hogy úgymond hazataláltam, öt év után.
Öt éve, kenguruföldön, köszönhetően néhány munkahelyi bully meglehetősen agresszív és hathatós közreműködésének, gyakorlatilag egyik napról a másikra felmondtam és hazajöttem TS-hez. Munkájukat olyan sikeresen végezték, hogy évekig megtagadtam mindazt az összeszedett tudást, magabiztosságot és dolgozni akarást, amit addig magaménak éreztem. Visszamentem ugyan a munkahelyemre, sőt új kutatási témába is kezdtem, de közben kínlódtam, nem találtam a helyem. Még akkor sem, ha lánykánk, majd a kiskrapek születésével tényleg teljes lett az életem. Menekültem blogolásba, fotózásba, gondoltam azt, hogy elmegyek fotósnak, vagy egy pici grafikai stúdióba x+1. lótifutinak, amiről TS nem győzött lebeszélni. Álmodtam magamnak gasztroblogos távlatokat, így csináltam egy csomó dolgot, aminek abszolút semmi köze nem volt a tudományhoz és a kutatáshoz. De nem volt elég. Mint amikor eszel, fantasztikusan finomakat, de csupa egyszínűt és a lelked egyszerűen nem lakik jól... Valahogy így voltam én ezzel az egész életemmel az elmúlt öt év alatt.
Aztán tavasszal, amikor eldőlt, hogy megyek vissza dolgozni egy elejtett, szinte odavetett mondat, melyet a főnökömnek írtam beindította a lavinát, és most újra azzal foglalkozom, amit nagyon szeretek és amihez igazán értek. Persze, mellette egy csomó mással is, de a lényeg, mintha valami gát szakadt volna fel bennem, hazataláltam, legbelül magamban.

S hogy miért éreztem mindezt fontosnak elmondani? Nem is tudom. Olvasgatva a nyár Veletek megesett fantasztikus történéseit fesztiválokról, majdnem kész, mindenki által várt könyvekről, jó kurzusokról, titokzatos saját éttermekről már tudom, a Lilahangya megmarad, aminek szántam: egy online szakácskönyvnek, majd úgy tíz-húsz év múlvára, amikor Kicsicsaj konyhai babérokra tör. Nem szeretném abbahagyni, sem ezt, sem a fotózást, mert nagyon szeretem csinálni, mert mindazt megtestesíti, amit egy (két) jó hobbinak kell. De a lényeg itt van, ez hobbi és nekem más a Hivatásom. Az egyik jó pont ebben az én Hivatásomban, hogy viszonylag rendszeres utazgatással jár, s mivel a tudományos mókusok azért tudnak élni és konferenciákat, találkozókat jó helyekre szervezni, remélem lesz majd pár gasztronómiai vonatkozású élménybeszámolóm is a világ négy sarkából!


Pár napja már újra birtokba vettem a konyhát, nem mondom, nem kellett közelharcot vívnom a fakanálért senkivel. Pedig ettünk, főztünk, főzögettünk eddig is. Sőt ... családunk egyik fele őszült egyet a Finománia szüreti kurzusán. Látva a fényképeket és TS, no meg Kicsicsaj beszámolóját hallgatva roppant sajnálom, hogy kihagytuk Aprótalpúval. De egy oltástól roppant nyűgös és lázas deddel esélyem nem lett volna, azt hiszem. Persze így, amikor lehetett dolgoztam, alig főztem és érthetően roppant hálás könnyeket hullajtottam a küldött mézes, szőlős pitéért, merthogy fantasztikusan finom volt!
Tegnapi ebédünk ez az ízeiben és kísérőiben kissé szokatlan túrógombóc lett. Megosztotta a társaságot, TS a klasszikus verzióra számított és emez túl citromos lett neki, de mi hárman csak úgy lapátoltuk befelé. Az ihletet innen merítettem.

Hozzávalók:
500 g túró
250 g szikkadt kalács, vagy kenyér morzsája
1 citrom héja reszelve
1 tk vaníliakivonat
75 g olvasztott vaj
60 g cukor
2 kisebb tojás
200 g zsemlemorzsa
200 g darált mogyoró
csipet só

fél kg szilva
1 szem csillagánizs
1 darabka fahéj
2 karika citrom
4-5 ek cukor (szilva édességétől függően)
2 ek keményítő

A kenyeret-kalácsot enyhén megpirítom, majd durvára őrlöm. A vajat habosra keverem a cukorral, belereszelem a citrom héját, egyenként belekeverem a tojásokat, a tört túrót, végül a morzsát. Jó alaposan összekeverem, majd két órán át pihentetem. Eközben a szilvát kimagozom, nyolcadolom és citrommal, fűszerekkel, cukorral puhára főzöm. Picit figyelmetlen voltam, a szilva meg túlérett, szóval szétfőtt, pedig szerettem volna ha nagyobb darabokban marad. Kiszedegetem a fűszereket, a keményítőt kevés vízben elkeverem és besűrítem vele a szószt.
A morzsához a mogyorót ledarálom és azonos mennyiségű zsemlemorzsával (vagy maradék kenyér-kalácsmorzsával) együtt aranyszínűre pirítom. A túrómasszából gombócokat készítek, vagy épp két kanállal eljátszadozva ilyen hosszúkásra formázom és lobogó vízben épp addig főzöm, amíg fel nem úszik a víz tetejére (pár kisebb gombócot sikerült szétfőznöm, gondolom, a viszonylag nagyobb vajtartalom miatt esik szét ilyen könnyen). A gombócokat morzsával meghintve szilvaszósz kíséretében tálalom.

Egy hétig pihentünk, azóta dolgozunk bőszen, a kicsik pedig kedden kezdenek oviban, bölcsiben. Mindenféle ovis-bölcsis elintézendő dolgok mellett jutott ma idő erre a kuglófra. Finom, puha, szaftos sütemény, amolyan klasszikus délutáni süti-kávé süti. Van egy leheletnyi extra benne, mégpedig, hogy kókusztejjel készül. A kókusz íze alig érezhető, pont jó így. De jó is lesz majd pár hónap múlva egy nagy bögre forró tejekávé mellé! Addig viszont fagyasztott gyümölcs, hideg gyümölcssaláta, almaszósz vagy épp fagyi lehet a párja. A kicsik adagját maciformákban sütöttem. A receptet Sylvia oldalán találtam, s ajánlom nézzetek kicsit körül nála, igazán jók a receptek és szépek a fotók.

Hozzávalók 6 db kicsi kuglófhoz:
1.5 bögre liszt (nálam rétes és simaliszt felesben)
1 bögre cukor (nálamban felesben nád- és kristálycukor)
kb. 160 ml kókusztej
2 alma
fél citrom leve
1 tojás
8 ek puha vaj
0.5 bögre ricotta
1 tk sütőpor
csipetnyi só

A kuglófformákat kivajazom, lisztezem. Az almákat meghámozom, lereszelem, összekeverem a citromlével. A vajat habosra keverem a cukorral, hozzáadom a tojást, kókusztejet és a ricottát. A lisztet, sütőport és a sót összekeverem és a vajas keverékhez szitálom. Végül beleforgatom a reszelt almát. A formákat háromnegyedig megtöltöm és 175 C-os sütőben 35 percig sütöm. Mikor megsült rácsra borítva hűtöm le.

Most pár napig a szedret is szederrel esszük. Télre is menekítettem belőle, fagyi is lett jócskán, került a hétvégén a túrómousseba is, no meg előtte pár nappal ebbe a pikk-pakk elkészíthető sült grapefruit pudingba is. A recept nagyjából megegyezik a citrompudingéval, csak mindenből egy picivel kevesebb került bele, no meg a citrom helyett grapefruit. Állagra egy picit más, nem annyira krémes, az alja szilárd puding szerű, a teteje már-már piskóta.

Hozzávalók:
100 g porcukor
2 tojás szétválasztva
1 grapefruit héja reszelve
fél citrom héja reszelve
60 ml grapefruitlé (kb. fél grapefruit)
30 g liszt
180 ml tej
1 csipet só
pár szem szeder
margarin a kikenéshez

A sütőt előmelegítem 180 C-ra. Pici szufléformákat, vagy hőálló bögréket kivajazok, majd egy magasabb falú tepsibe állítom őket. Én hat darabot kentem ki. A tojásokat szétválasztom, a fehérjét a sóval habbá verem. A sárgáját a cukorral simára keverem, belereszelem a grapefruit és a citrom héját. Hozzáadom a grapefruit levét, beleszitálom a lisztet, majd tejjel simára keverem. Végül beleforgatom a tojáshabot. A masszát szétosztom a tálkák között, csak kétharmadig töltögetem meg őket, végül mindegyikbe beleszórok pár szem szedret. Az előmelegített sütőben 30 percig sütöm. Langyosan tálalom. Friss szedret, kevés mentát, esetleg vaníliafagyit adok még hozzá.

Hétvégén piskótatekercset rendelt tőlem TS, azt a klasszikus lekvárosat. Én viszont túrósat ettem volna. Nem vesztünk össze. Készült hagyományos piskótatekercs is, anyukám sárgabarack lekvárjával, no meg túrós verzió is, kicsit megbolondítva, fejre állítva, megtekerve, szóval köze nem lett a piskótatekercshez. Az ötlet innen származik.

Hozzávalók:
3 tojás
3 ek liszt
3 ek cukor
csipet só
késhegynyi sütőpor
1 kk fahéj
1 ek fehércsoki forgács
6 lap zselatin
500 g krémes túró
250 g joghurt
2 tk vaníliakivonat
1 lime leve
1 citrom reszelt héja
4 ek cukor
1 bögre szeder

A tojásokat szétválasztom, a fehérjét a sóval kemény habbá verem. A sárgáját a cukorral habosra keverem, hozzáadom a fahéjat, az átszitált lisztet, végül a fehércsoki forgácsot. Gyors mozdulatokkal belekeverem a hab harmadát, majd óvatosan beleforgatom a többit. Sütőpapírral kibélelek egy 25cm x 25 cm sütőtálat és ebbe öntöm a piskótamasszát. 175 C-on kb. 20 perc alatt megsütöm. Mikor megsült, sütőrácson hűtöm, végül kb. 4-5 centi széles csíkokra vágom.
Míg a piskóta sül a zselatint kevés forró vízben feloldom. A túrókrémet összekeverem a joghurttal, belereszelem a citrom héját, cukorral édesítem (ha nem elég édes ízlés szerint adjunk még hozzá cukrot), majd belekeverem a lime levét és a feloldott zselatint. A legvégén óvatosan belekeverek egy bögrényi friss szedret.
Egy kb. 30 cm x 10 cm-s szögletes kenyérformát vékonyan kikenek olajjal, majd kibélelem folpackkal. A túrókrémet és a piskóta darabokat felváltva rétegezve a formába töltöm , majd egy éjszakára a hűtőbe teszem.

A fehércsokiban nekem pont a csoki csokisága hiányzik. Nem igazán tudom értékelni a tömény édességét, hiányzik a földes kesernyésség belőle. Azért nem mondhatom azt, hogy nem szeretem kipróbálni ebben-abban, merthogy van a családunkban valaki, sőt úgy tűnik többen is, akiknek igencsak fogára való. Ugye nem árulok el nagy titkot, hogy TS-ről és Kicsicsajról van szó? Azt hiszem órákat vehettek Gombóc Artúrtól és egész jól haladnak a csokihódolat mélységes elsajátításában. TS-nek készítettem ezt a fagyit, de mondanom sem kell, akadt egy kis kotnyeles főkóstolóm is. Persze addig-addig kóstolgattuk, míg a tányérra került adagocska jól megolvadt. Ribizliszemeket kevertem a kész fagyiba, de mellé is csipegettünk bőven, igazán jót tett neki, szerintem :)!

Hozzávalók kb. 5 dl-hez:
250 ml tejszín
250 ml tej
2 tk keményítő
100 g fehércsoki
3 ek cukor
1 marék ribizli

A tejet és a tejszínt a cukorral forrásig melegítettem, majd beletördeltem a fehércsokit és teljes oldódásig kevergettem. A keményítőt pici meleg keverékben feloldottam, majd hozzákevertem. Jó hidegre hűtöttem, aztán irány a fagyigép.

Ahogy beköszöntött a tavasz és szép lassan virágba borult minden elbűvölten olvastam Palócprovence és Napmátka tűzhelyén készülő mindenféle virágos kivonatokról, szirupokról, ecetekről. Aztán persze kipróbáltam én is ezt-azt. Készült bodzaszörp, itóka, no meg akác, amiből sorbet is lett. Az ibolya nagyjáról épp, hogy lemaradtam, illetve amim volt azt részben elbaltáztam, mert én balga nem néztem utána, hogy az ibolya színanyaga hő hatására barnul és nem jön ki szépen higított alkoholban sem... Na azért lett egy kis fagyi ismét némi kandírozott ibolyával. Aztán volt az orgona, ezt nem mertem megkóstol(tat)ni, talán majd jövőre.



És eljött a rózsák ideje, előbb a bazsarózsáé, amit én kislánykoromban kellerózsának hívtam. A történet annyi csupán, hogy amikor egyszer hazafelé ballagtunk talán anyával az oviból Julcsi néni épp kint álldogált a domb tetején, a kis házikója kapujában. Julcsi néni már akkor öregebb volt, mint én azt valaha is képzelni tudtam, hogy milyen öreg tud lenni egy ember és öreg derűjéből mindig jutott egy simogatás, egy kedves szó, egy kocka süti és egy-egy kérdés.

Úgy, mint azon a délután is: Kislány, kell-e rózsa? Kellett hát! Rajongásig szeretem azóta is, a nevem napja és szülinapom virága a kellerózsa. Szóval a bazsarózsáról is lemaradtam, épp nem jártunk otthon, voltunk előtte és értünk utána, de nem akkor, amikor virága teljében volt. Aztán virágba borultak a rózsák, többek között az a hihetetlenül illatos gyönyörű, bársonyos vörös rózsa, azt hiszem fajtáját tekintve Rosa centifolia Rote Woge. És Napmátka napfénnyel átitatott rózsaszirupja csak nem hagyott nyugodni... Erre ugyan nem vállalkoztam, de elhatároztam, hogy elkészítem a saját rózsaszirupom. Kértem és kaptam is otthonról pár fej gyönyörűn kinyílt rózsát, kicsit körülnéztem rózsaszirup recept ügyben, aztán szokás szerint mentem a magam feje után. A készítés technológiáját illetően olvastam meleg és hideg készítésről is, én a meleget választottam. Azt szerettem volna, ha nem csak illatos, de ízes is és szemnek is szép. Ezért én jó édesre készítettem és a színét egy kevés citromsavval csalogattam elő. Működött és a recept jónak tűnik, úgyhogy ismétlés következik...


Hozzávalók kb. 0.5 liter rózsasziruphoz:
2 bögre cukor
500 ml víz
6 rózsa
1 kk citromsav

A cukorból szirupot főztem. A rózsa szirmokat lecsipegettem, leöblítettem és a szirmok tövénél levő fehér részeket kiszedegettem. Beletettem egy csatos üvegbe, a szirupba belekevertem egy kiskanálnyi citromsavat és melegen a rózsára öntöttem. Lefedve pár órára félretettem, majd leszűrtem és felhasználásig hűtőben tároltam.

Ami pedig a felhasználást illeti, kb. a felét friss narancsot vagy citromot belefacsarva és ásványvízzel higítva, jól behűtve megittuk. Egy adagból viszont rózsasorbet készült. Gyönyörű lett, valahogy olyan ragyogó rózsaszín, diszkréten rózsaillatú, -ízű. Kísérőnek ide is citromot tettem és vízzel duplájára higítottam.

Hozzávalók 0.5 l sorbethez:
250 ml rózsaszirup
1 citrom leve
250 ml víz

A hozzávalókat összekevertem és fagyigépben fagyasztottam. Díszítésként tettem rá mentát, de
igazándiból remekül passzol is hozzá.

Előszőr készítettem limoncellot és ha már kövér lúdra gyúrunk, gyúrjunk rajta még egyet, a feléből egyből krémlikőr született. Mindkettő nagyon finom és akárhogy is nézem elég veszélyes... könnyen rákap az ember, aztán már csak azt veszi észre, hogy sitty meg sutty el is fogyott. Főleg, ha kerül egy pici ebbe is, meg abba is... Mondjuk Gabah almás crostatajának krémjébe... De tekintetbe véve, hogy a várakozási idő betartását leszámítva semmi nehézség nincs a készítésében azt hiszem ismétlés lesz belőle...

A receptekhez Ilva receptjeit használtam volna, ha nem lettünk volna híján a tiszta szesznek. Ennek köszönhetően némi vodkásításon és gyakorlatilag duplájára hígításon esett át az itóka Szóval jöhetnek a megkövezések, de szerintem forró nyári estéken, jéghidegre behűtve így sem rossz. Na de nem is ez ám igazán a bejegyzés tárgya, hanem az a jó kis parfé, ami ebből született! Jó sok citrom és lime héjjal, némi mentával, tejszínnel és kb. egynegyednyi mennyiségű krémlikőrrel. Még csütörtökön készült el, pénteken fotóztam, aztán a szombati égi csimmbummcirkuszt követően esti mozizás mellé befaltuk! Soha rosszabbat, moziból se! Érezhető alkoholtartalma miatt szigorúan felnőtt jeges desszert!

Jöjjön akkor először az én sima és krémlikőr változatom, aztán a parfé receptje.

Limoncello és crema di limoncello

Hozzávalók az alaphoz:
8 db citrom héja, vékonyan lehámozva, a fehér részek nélkül
0.75 l vodka

A citromokat alaposan megmosom, szárazra törlöm, végül jó vékonyan meghámozom. A héjakat egy üvegbe teszem és felöntöm vodkával. Egy hétig hűtőben állni hagyom, néha összerázom. Az egy hét letelte után leszűröm.

Limoncellohoz:
400 ml víz
200 g cukor
350 ml szép sárga citromos alap

A cukorból szirupot főztem, majd miután lehűlt összekevertem a vodkás alappal. Fogyasztás lőtt kb. egy hónapot csücsült a hűtőben.

Crema di limoncellohoz:
400 ml 3.5%-os tej
200 g cukor
350 ml citromos alap

A tejet a cukorral oldódásig melegítem, majd lehűtöm és a citromos alaphoz keverem. Fogyasztásig hűtőben (illetve inkább fagyasztóban) tárolom.


Crema di limoncello parfé

Hozzávalók 0.5 literhez:
125 ml crema di limoncello
250 ml tejszín
125 ml tej
6 ek cukor
1 lime héja reszelve
1 citrom héja reszelve
5-6 mentalevélke
Tálaláshoz még citrom és/vagy limehéj

A tejet a tejszín felével és a cukorral felmelegítettem, míg a cukor fel nem olvadt. A még meleg tejbe belereszeltem a citrushéjakat (úgy egynegyedet részüket félretettem tálaláshoz) és jéghidegre hűtöttem. Belekevertem a citrom krémlikőrt és a metélt mentát is, végül a fagyigépben fagyasztottam. Mikor majdnem teljesen összeállt beleforgattam a maradék tejszínből vert félkemény habot. Még pár órát fagyasztottam, majd friss citromhéjjal, limehéjjal tálaltam.

Péntek este egy kedves, rég látott vendégünk volt vacsorára, Marnie. A kánikulára való tekintettel elég sokat molyoltam rajta, hogy mi legyen a menü. Ne legyen sem túl fűszeres, sem túl nehéz, sem forró, sem degeszre tömős. De legyen kicsit Lilahangyás, hiszen ha nem is beszél magyarul (bár tegnap Kicsicsajjal egész jól elfecserésztek), a saját bevallása szerint a képek miatt is vissza-visszatérő hangyavendég. Végül grill nyársacskák és néhány féle saláta mellett tettem le a voksom, frissen sütött kenyérrudacskákkal. Jó választás volt, mindannyiunknak ízlett, a desszert nem különben. A desszert, amolyan ismeretlen-ismerős kombináció tegnap debütált és iziben fel is vettük a vendégvárós desszertek közé! :) A flan ismét kókusztejes flan lett, ezúttal kevesebb kókusztejjel és több limelével, limehéjjal, a tortácská alját képező chiffon torta pedig nagyon diszkréten kávés és jó csokis. 10 szuffléformára lett elég, így ma még egy kis repeta is belefért! Bár első pillantásra talán annak tűnik, de nem egy macerás desszert, a karamellt leszámítva húsz, huszonöt perc alatt összerakható. S ami a legjobb benne egy nappal előbb is elkészíthető, a kakaós tészta finom, puha és szaftos marad másnap is. Érdemes egész tortaként is készíteni, friss gyümölccsel vagy valamilyen gyümölcskompóttal tálalva egyszerűen zseniális.

Hozzávalók:
A flanhoz:
0.5 csésze cukor
0.25 csésze víz
3 tojás
2 tojás sárgája
0.5 csésze porcukor
1 csésze kókusztej
1.5 csésze tej
1 lime

A fél csészényi cukrot a vízzel kevergetés nélkül mérsékelt hőn aranybarnára karamellizálom (kb. 40 per0ig tartott), majd azonnal szétosztom a kis szufléformák aljába.
A kókusztejet a tejjel forráig melegítem, majd beleteszem a lime lehámozott héját és ezzel hagyom langyosra hűlni. A tojásokat a porcukorral jó habosra keverem, apránként beleszűröm a kókusztejes keveréket, simára keverem, végén belekeverem a lime levét is. Óvatosan a szufflétálkákba szűröm, ügyelve, hogy ne legyen habos és a massza a tálkák kb. feléig érjen.
A kakaós-kávés chiffon tésztához:
0.7 csésze liszt
0.3 csésze holland kakaópor
0.7 csésze cukor
4 tojás
0.25 csésze étolaj
0.25 csésze espresso
1 kk sütőpor
csipetnyi só
1 tk vaníliakivonat

A száraz hozzávalókat egy tálban összekeverem, egy másikban pedig a tojás sárgákat, étolajat, kávét és a vaníliát. A lisztes keveréket apránként a tojásos masszához adagolom, simára keverem, végül hozzákeverem a keményre felvert tojásfehérje habot. Egy kanál segítségével óvatosan a flanra rétegezem, nem kell megijedni, a tetején fog úszni! A tálkákat nem töltöm tele, hiszen a sütis rész emelkedni fog sülés közben. A tálkákat egy nagyobb sütőtálba, vagy tepsibe teszem és vízfürdőben 160 C-on kb. 40 percig sütöm. Tűpróbával ellenőrzöm, hogy elkészült-e, majd mikor meghült pár órára (vagy egy éjszakára) hűtőbe teszem. Tálalás előtt pár másodpercre forró vízbe állítom a tálkákat, majd tányérra borítom. Kedv és ízlés szerint gyümölccsel vagy anélkül tálalom.

Ennek a nyárnak az egyik nagy kedvence a sáfrányfagyi. Tekintetbe véve fogyatkozó sáfránykészletünk nem ez az a fagyi persze, amit nap, mint nap bekanalazunk, de azért készült már négy-öt alkalommal és még lesz pár alkalommal, abban biztos vagyok.
A sáfrányon kívül semmi extra hozzávaló nincs benne, nem tojásalapú, nincs benne mascarpone sem. Egy egyszerű tejfagyi tulajdonképpen, amiben remekül érvényesül a sáfrány különleges íze. Hol tejszín-tej keverékéből, hol pedig sűrített tejből készítem. Az eredmény így simán is meglepően krémes, de ha egy pici zselatinport is teszek bele még jobb lesz a textúrája. A sáfránytól pedig lágy sárga színe van. Remekül passzol pici illatos likőrrel meglocsolt gyümölcssalátához, vagy épp sárgadinnyéhez. Mondjuk sherryvel flambírozott sárgadinnyéhez.

Hozzávalók kb. 7 dl-hez:
350 ml tejszín
350 ml tej
8 ek cukor
1 nagy csipet sáfrány (ha van porrá őrölt az jobb)

A tejet és a tejszínt a cukorral forrásig melegítem, leveszem a tűzről, majd beleszórom a sáfrányt. Mire kihűl szép sárga színe is lesz. Szükség szerint (ha zavaróak a sáfrány szálak) átszűröm. Jó hidegre hűtöm, majd fagyigépben fagyasztom.

Nem tűntem el, csak épp nincsenek itthon az Aprók és valahogy főzni sincs kedvem. Pedig most tobzódhatnánk mindenféle olyan ételben, amit ők nem esznek meg... No meg küzdök az otthonról, a szüleimtől hozott gyümölcs és zöldségállomány feldolgozásával. Az egyik igen jól sikerült, de sajna csak igen kis mennyiségben főzött "nyárkonzerv" ez a finom sárgabaracklekvár lett, ami olyan darabos is, meg nem is, édes is meg savanykás is, szóval igazán a kedvemre való. Még jó hogy a hétvégére beérik a másik fa is, kapunk abból is!

Hozzávalók:
1.5 kg jó érett, édes sárgabarack
300 g cukor
2 ek fehércsoki forgács
1 rúd fahéj

A barackot a cukorral és fahéjrúddal feltettem főni. Mikor jó puhára főtt a barack harmadát és a fahéjat kiszedtem, a többit összeturmixoltam, majd ebbe visszatettem a barackot és a fahéjrudat is. Még addig szotyogtattam, míg szép mély színe nem lett. Üvegbetöltés előtt kiszedtem a fahéjat és belekevertem a fehércsokit. Még azon forrón csírátlanított üvegekbe töltöttem, majd a kupakjukat rácsavarva fejtetőre állítottam negyed órára, majd visszafordítva hagytam kihűlni őket. Öt pici üvegnyi lett belőle.

Az utolsó a mák- citrom- meggy triumvirátusból egy túrós tészta változat, amolyan édes lasagna szerűen, egyszemélyes adagokban készítve. Az igazi különlegessége az, hogy a túrót dulce de leche édesíti és tolja el egy picit a karamelles ízvilágba. A meggynek így igazán csak garnírung szerep jutott, de mint olyan igazán pompásan ellensúlyozza a meglehetősen édes desszertet.

Hozzávalók:
1 adag mákpettes tészta
250 g krémes túró
3-4 ek dulce de leche (nálam cukrozott sűrített tej két órán át főzve)
tetejére pár szem vaníliával felfőzött meggy

A kinyújtott tésztából kis szulféformák méretének megfelelő körlapokat vágtam, szufléformánként 5 kört. A túrót összekevertem a tejkaramellel. A formákat kivajaztam, majd a tésztalapokat a túrókrémmel felváltva rétegeztem. 170 C-on 30 percig sütöttem. Vaníliás meggyel tálaltam.

Nálunk a május és június a szülinapok és névnapok hónapja. De nem is ezzel kezdem, hanem azzal, hogy tegnap éjjel megszületett Zs. húgom kislánya, Sára! Ezért egész reggel fülig ér a szám :) Minden szépet, jót kívánok nekik!!!

Tekintettel az elkövetkező szülinapi dömpingre május közepén fel is került egy vidám szülinapi felirat az ablakunkba és még marad pár napig, hiszen nagy nap lesz a héten... Szóval végig ünnepeltük az elmúlt pár hetet itthon is és a nagyszülőkkel is, Kicsicsaj igen gyakorlott szülinapigyertya bérfuvóvá lépett elő és meg is jegyezte, hogy neki is kellene egy szülinap így a nyárra, merthogy Karácsony olyan messze van...
így esett, hogy idén TS-nek is és nekem is három szülinapi tortánk volt. TS első tortája egy kávés, mascarponés torta, receptjével még adós vagyok. Az én első tortám pedig nem is igazán torta. De mivel állandóan leszavazom Anyukám krémes, vajas tortáit idén úgy döntött a kedvenc kuglófom avanzsál elő szülinapi tortává. Mondanom sem kell tökéletes döntés volt, és igazán remekül sikerült. Még jó, hogy kettőt sütött (egyet TS-nek is), merthogy az elsőt helyben befaltuk. Nem tudom képes leszek-e valaha is annyira magas és könnyű kuglófot sütni.
Aztán kaptam egy semmi faxni, de elég finom csokitortát a helyi cukrászdából. Most hétvégén pedig egy palacsinta tortát készítettem. Egy kiló túróval, azt hiszem már nem hangzik rosszul :)
A rceptet erre leltem, aztán némi átalakításon ment keresztül (dupla mennyiségű túró, sokkal több gyümölcs), mindannyiónk megelégedésére.

Hozzávalók egy 16 szeletes tortához

Töltelékhez:
1000 g krémes túró
300 ml tejszín
500 g friss gyümölcs vegyesen (pl. eper, málna, ribizli, nektarin, szilva)
10 ek porcukor
4 tk vaníliakivonat
1 lime és egy citrom reszelt héja
fél citrom leve
12 zselatinlap
friss menta
porcukor

A palacsintákhoz:
100 g liszt
140 ml tej
3 tojás
csipet só
1 tk cukor
3 ek vaj
1 ek olaj

A palacsinta tésztának valókat összekeverem, majd egy evőkanálnyi olajon 7 db palacsintát sütök. Félreteszem őket teljesen lehülni. (Nekem ez a palacsinta tészta kicst gumis volt, szerintem legközelebb a bevált saját palacsintatésztámból fogom sütni).

A krémhez a zselatinlapokat kevés meleg vízben feloldom. A gyümölcsöket megmosom, pár szemet minden féléből félreteszek, a többit felkockázom. A hideg tejszínből kemény habot verek. Összekeverem a túrót a porcukorral, a citrusok héjával és a fél citrom levével. A túróból két kanálnyit simára keverek a feloldott zselatinnal, majd hozzákeverem a többi túróhoz. Óvatosan beleforgatom a tejszínhabot, majd beleszórom a gyümölcsöket és kb. egy órára hűtőbe teszem.
Egy 25 centis kapcsos tortaforma alját kibélelem egy palacsintával. Ha kicsit kisebb a palacsinta, mint a forma, sebaj, elég túrókrém jön rá. Egy adag gyümölcsös krémet rétegzek rá, majd jön egy újabb palacsinta. Itt-ott újjal kicsit megnyomkodom, hogy ne legyen annyira egyenletes, vízszintes stb, de ha valaki szép szabályos sávokat szeretne látni, akkor ettől el is tekinthet! Addig adagolom, míg el nem fogy, tetejére egy palacsinta kerüljön. Minimum 5-6 órára hűtőbe teszem, hogy jól megdermedjen és szépen le lehessen választani a tortakarimát. Tálalásnál a felső réteget meghintem kevés porcukorral, majd gyümölccsel és mentával díszítem.

Szüleim kertjében van egy szép cseresznyefa, germensdorfi, már jó érett, nagyon finom. Hétvégén szedtünk is egy jó adaggal. Ugye mondanom sem kell, hogy ez a hét a cseresznye jegyében telik. Eddig leves és fagyi készült, no meg ez a finom mandulás cseresznyés párna. Egész délután rájártunk... még jó, hogy kapásból dupla adagot sütöttem. A tésztája olajos, túrós kevert tészta, hasonló a szilvás párnáéhoz. Ez a változat nekem jobban ízlik, kevésbé édes.

Hozzávalók 18 db-hoz:
250 g túró
400 g liszt
5 ek tej
3 tojás
6 ek olaj
120 g porcukor
2 tk vaníliakivonat
2 tk sütőpor
3 marék cseresznye
1 marék blansírozott mandula
1 citrom leve
1 darabka fahéj

Tetejére:
2 ek citromlé
60 g porcukor

A cseresznyét kimagozom és egy citrom levével, kevés vízzel és egy darabka fahéjjal puhára főzöm, majd lehűtöm, végül leszűröm. A mandulát megpirítom, majd kevés cukorral finomra őrlöm. A túrót áttöröm, majd összekeverem 2 tojással, a tejjel, vaníliával és az olajjal. A lisztet összekeverem a sütőporral és a porcukorral és apránként a túrós masszához keverem. Sima tésztává gyúrom az egészet, majd fóliába téve fél órán át pihentetem. Lisztezett deszkán kb. 3mm vastagra nyújtom és egy kb. 10 cm átmérőjű bögrével szaggatom. Mindegyik darabra egy teáskanálnyi darált mandulát teszek és pár szem cseresznyét. A tésztát ráhajtom, a széleit egy villával lenyomkodom és sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztatom őket. Végül lekenem tojással, fogpiszkálóval megszurkálom és 180 C-on 25 percig sütöm. Míg sül a citromlevet krémessé keverem a porcukorral, majd a teljesen kihült sütikre csorgatom.

Még a múlt héten készült ez a tejszínes banánfagyi. Cukor helyett karamellt csorgattam bele, jó édes is lett és a tejszíntől, banántól jó krémes is. Mostanában már inkább félreteszek egy fotóra elegendő adagot, mert biza komoly ráúszás van nálunk a jeges finomságokra.

Hozzávalók kb. 7 dl fagyihoz:
4 jó érett banán
200 ml tejszín
350 ml sűrített tej
folyós karamell ízlés szerint

A karamellhez 1 bögre cukrot karamellizálok, majd felöntöm fél bögre vízzel és alacsony hőmérsékleten teljes oldódásig kevergetem. Ha kész, teljesen lehűtöm. A banánt a sűrített tejjel és a tejszínnel turmixolom, majd a karamellel édesítem. Aztán jöjjön a fagyigép! Tálaláskor még egy kis karamellt csorgatok rá.

Nem kell jobb egy jó rétesnél, legyen az meggyes, vagy túrós, vagy épp tökös-mákos, ha valaki azt szereti. Főleg, ha házi, kézzel nyújtott. Isteni, ropogós, soha jobbat. Vagy mégis? Mert mi van, ha 10, azaz tíz percem van összesen a desszert elkészítésére? Nem, nem a tatár hajtott, még csak türelmetlenül éhes szájak sem verték a tányért az asztalon. Csak az a ládikó, nem épp legjobb állapotban leledző eper... azzal kellett gyorsan kezdeni valamit az ebédfőzés mellett.

Jöhet egy gyors és meglehetősen mutatós desszert ropogós réteslapból, vaníliás túrós - mascarponekrémből és friss, édes eperből?

Hozzávalók:
6 db 40 cm x 40 cm-s réteslap
50 g vaj
250 g mascarpone
150 g krémes túró
1 vaníliarúd
1 tk reszelt narancshéj
Cukor vagy méz
friss eper
pár mentalevél
porcukor

A sütőt előmelegítem 180 C-ra. A vajat megolvasztom, a réteslapokat szétterítem és 10 cm x 10 cm-s négyzetekre vágom. Négy réteslap négyzetet egymásra teszek úgy, hogy minden lapot megkenek vajjal. Körülbelül 8 perc alatt aranybarnára sütöm. Míg sül gyorsan elkészítem a krémet. Összekeverem a mascarponét, a túrót , a narancshéjat és a vanília kikapart magjait. Cukorral ízesítem és beleforgatok negyedelt epret. Mikor megsültek a lapocskák egy-egy négyes
csomagot tányérra teszek megkenem a krémmel, majd rá még egy adag rétestésztát, ismét megkenem krémmel, végül réteslappal zárom. Tetejét megszórom porcukorral, majd egy kanálka krémet, friss eperet és mentát teszek rá. 8 adag lesz belőle.