Nem tudom meddig tart ez a lelkesedés, de csudijó ám látni, amikor mind a két aprónép ott szorgoskodik a konyhában, kever, töltöget és közben lelkesen kóstolgat. Mindkettő kötényt, vagy épp előkét húz, épp ami kezébe kerül és főzőcskézik. Most épp apával, a múlt héten többször is. Készítettek töltött gombát, nagyon finom lett. Készítettek aztán egészben sült grillcsirkét is együtt, meg pudingot, rántottát. Aprótalpú volt a felelős a fűszersó keveréséért, Kicsicsaj turmixolt, kevert, kenegetett. A grillcsirke -bejáratott módszer lassan -ismét egy doboz fűszeres són ülve sült ropogósra. A mellehúsa is olyan omlós maradt, hogy még a hülye reklám pöszegyereke is nagyot csettintve rohant volna egy újabb tockosért. Hasonlóan szaftos és puha szokott maradni, ha tejben sütöm meg. Próbáltátok már? Ha nem, megéri kipróbálni.

Hozzávalók:
1 nagyobb bőrös, csontos csirkemell
durvasó
kb. fél liter tej
2 gerezd fokhagyma
ízlés szerinti fűszer (nálam provencei keverék)

A csirkemellet megszórom durva szemű sóval, majd lefödve 180 fokon kb. 25 percig sütöm. Utána leöntöm tejjel és már szabadon, rendszeresen locsolgatva további fél órát kap. Mikor már szép piros picit fűszerezem és megszórom fokhagymaszeletekkel. Ha a fokhagyma is ropogósra sült készen is vagyunk.

Ismét kaptunk két adag zsenge nyúlhúst Zolitól és Zsuzsitól. A combokból és a gerincből sült készült, így gyros fűszerkeverékben, illetve kakukkfüvesen, almásan. A gyrososhoz a fűszerkeveréket általában a Nagycsarnok aljából, az Ázsia boltból szerezzük be (nagyon szeretek a fűszerpolc előtt tobzódni, már csak ötletmerítésnek sem utolsó). De úgy rémlik, mintha Bombadil Tománál olvastam volna egy jó kis gyűjteményt mindenféle fűszerkeverékekhez, többek közt a gyroshoz is... itt is van. Szóval a gyros fűszerkeverék: hagymafélék, oregánó, rozmaring, koriander és a csípősségét erősítendő egy kis gyömbér és bors. Ezzel dörzsöltem be a húst. Kicsit érni hagytam, aztán irány a sütő! Picit csípős lett ugyan, de még nem annyira, hogy a lurkók ne ették volna meg.

Hozzávalók:
1 nyúl combjai
300 ml húsalaplé
gyros fűszerkeverék
2 marék koktélparadicsom
300 g leveles spenót
1 bögre bulgur
1 ek vaj
1 gerezd fokhagyma
só

A nyúlcombokat megmostam, szárazra töröltem, majd jó alaposan bedörzsöltem gyros fűszerkeverékkel. Két órát állni hagytam, majd sütőtálba tettem, öntöttem alá 3 dl húslevest, lefedtem és 180 C-os sütőben bő másfél órán át sütöttem. Mikor megpuhult rádobtam a koktélparadicsomot és ezzel együtt pirítottam további húsz-huszonöt percig.
Míg sült elkészült a köret is. Vajon illatosra pirítottam egy gerezd fokhagymát, megfonnyasztottam a spenótot, hozzáadtam a bulgurt, majd felöntöttem kétszeres mennyiségű felforralt vízzel és alacsony lángon, lefedve ezzel puhára pároltam.

Megtöröm a Lilahangyát némaságba fojtó csendet. A száműzetés gyakorlatilag önkéntes volt, köszönhetően a naaagy szeptemberi mindenféle kezdéseknek, plusz annak a napról-napra egyre bonyolultabbá váló pályázatnak, amit a végén már mindenki utált a családkámban, beleértve engem is és amit végre befejeztem, beküldtem. Miközben írtam a pályázatot és az ehhez szükséges publikációkat olvastam, az elmúlt bő másfél hónapban rengeteg dolog átértékelődött bennem. A helyem, a dolgom, a feladatom illetően. A jó, a nagyon jó az, hogy úgymond hazataláltam, öt év után.
Öt éve, kenguruföldön, köszönhetően néhány munkahelyi bully meglehetősen agresszív és hathatós közreműködésének, gyakorlatilag egyik napról a másikra felmondtam és hazajöttem TS-hez. Munkájukat olyan sikeresen végezték, hogy évekig megtagadtam mindazt az összeszedett tudást, magabiztosságot és dolgozni akarást, amit addig magaménak éreztem. Visszamentem ugyan a munkahelyemre, sőt új kutatási témába is kezdtem, de közben kínlódtam, nem találtam a helyem. Még akkor sem, ha lánykánk, majd a kiskrapek születésével tényleg teljes lett az életem. Menekültem blogolásba, fotózásba, gondoltam azt, hogy elmegyek fotósnak, vagy egy pici grafikai stúdióba x+1. lótifutinak, amiről TS nem győzött lebeszélni. Álmodtam magamnak gasztroblogos távlatokat, így csináltam egy csomó dolgot, aminek abszolút semmi köze nem volt a tudományhoz és a kutatáshoz. De nem volt elég. Mint amikor eszel, fantasztikusan finomakat, de csupa egyszínűt és a lelked egyszerűen nem lakik jól... Valahogy így voltam én ezzel az egész életemmel az elmúlt öt év alatt.
Aztán tavasszal, amikor eldőlt, hogy megyek vissza dolgozni egy elejtett, szinte odavetett mondat, melyet a főnökömnek írtam beindította a lavinát, és most újra azzal foglalkozom, amit nagyon szeretek és amihez igazán értek. Persze, mellette egy csomó mással is, de a lényeg, mintha valami gát szakadt volna fel bennem, hazataláltam, legbelül magamban.

S hogy miért éreztem mindezt fontosnak elmondani? Nem is tudom. Olvasgatva a nyár Veletek megesett fantasztikus történéseit fesztiválokról, majdnem kész, mindenki által várt könyvekről, jó kurzusokról, titokzatos saját éttermekről már tudom, a Lilahangya megmarad, aminek szántam: egy online szakácskönyvnek, majd úgy tíz-húsz év múlvára, amikor Kicsicsaj konyhai babérokra tör. Nem szeretném abbahagyni, sem ezt, sem a fotózást, mert nagyon szeretem csinálni, mert mindazt megtestesíti, amit egy (két) jó hobbinak kell. De a lényeg itt van, ez hobbi és nekem más a Hivatásom. Az egyik jó pont ebben az én Hivatásomban, hogy viszonylag rendszeres utazgatással jár, s mivel a tudományos mókusok azért tudnak élni és konferenciákat, találkozókat jó helyekre szervezni, remélem lesz majd pár gasztronómiai vonatkozású élménybeszámolóm is a világ négy sarkából!


Pár napja már újra birtokba vettem a konyhát, nem mondom, nem kellett közelharcot vívnom a fakanálért senkivel. Pedig ettünk, főztünk, főzögettünk eddig is. Sőt ... családunk egyik fele őszült egyet a Finománia szüreti kurzusán. Látva a fényképeket és TS, no meg Kicsicsaj beszámolóját hallgatva roppant sajnálom, hogy kihagytuk Aprótalpúval. De egy oltástól roppant nyűgös és lázas deddel esélyem nem lett volna, azt hiszem. Persze így, amikor lehetett dolgoztam, alig főztem és érthetően roppant hálás könnyeket hullajtottam a küldött mézes, szőlős pitéért, merthogy fantasztikusan finom volt!
Tegnapi ebédünk ez az ízeiben és kísérőiben kissé szokatlan túrógombóc lett. Megosztotta a társaságot, TS a klasszikus verzióra számított és emez túl citromos lett neki, de mi hárman csak úgy lapátoltuk befelé. Az ihletet innen merítettem.

Hozzávalók:
500 g túró
250 g szikkadt kalács, vagy kenyér morzsája
1 citrom héja reszelve
1 tk vaníliakivonat
75 g olvasztott vaj
60 g cukor
2 kisebb tojás
200 g zsemlemorzsa
200 g darált mogyoró
csipet só

fél kg szilva
1 szem csillagánizs
1 darabka fahéj
2 karika citrom
4-5 ek cukor (szilva édességétől függően)
2 ek keményítő

A kenyeret-kalácsot enyhén megpirítom, majd durvára őrlöm. A vajat habosra keverem a cukorral, belereszelem a citrom héját, egyenként belekeverem a tojásokat, a tört túrót, végül a morzsát. Jó alaposan összekeverem, majd két órán át pihentetem. Eközben a szilvát kimagozom, nyolcadolom és citrommal, fűszerekkel, cukorral puhára főzöm. Picit figyelmetlen voltam, a szilva meg túlérett, szóval szétfőtt, pedig szerettem volna ha nagyobb darabokban marad. Kiszedegetem a fűszereket, a keményítőt kevés vízben elkeverem és besűrítem vele a szószt.
A morzsához a mogyorót ledarálom és azonos mennyiségű zsemlemorzsával (vagy maradék kenyér-kalácsmorzsával) együtt aranyszínűre pirítom. A túrómasszából gombócokat készítek, vagy épp két kanállal eljátszadozva ilyen hosszúkásra formázom és lobogó vízben épp addig főzöm, amíg fel nem úszik a víz tetejére (pár kisebb gombócot sikerült szétfőznöm, gondolom, a viszonylag nagyobb vajtartalom miatt esik szét ilyen könnyen). A gombócokat morzsával meghintve szilvaszósz kíséretében tálalom.

A rakott mindenfélét nagyon-nagyon szeretjük. Csak jó sok zöldség is legyen benne. Cukkini példának okául. De ezúttal nem az a kétujjnyi zsengécske, hanem azok a helyes nagy, de még zsenge zöld kuglik. Most pulyka apróshúsból készítettem tejszínes, fűszeres ragut, majd ezzel és gerslivel rétegeztem a grillezett cukkinit. Gerslivel, ami sárga, merthogy kapott egy kis kurkumát. Nem is tudom miért, egyszer amikor korábban készítettem köretként gerslit szintúgy kurkumával színeztem és nagyon tetszetős lett. Most is :)

Hozzávalók:
2-3 nagyobb, de zsenge cukkini
500 g pulyka apróhús
1 pici fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
1 ek mascarpone
150 ml tejszín
200 ml zöldség vagy húsleves
1 bögre gersli
1 tk kurkuma
só, bors
friss kakukkfű és oregano
olivaolaj
tetejére gouda sajt


A cukkinit kb. 6-7 mm vastag szeletekre vágom (vagy ahogy épp sikerül) és minimális olajon mindkét oldalukat pirosra sütöm. A ragúhoz a hagymát finomra aprítom, a fokhagymát szétzúzom. A húst a cukkini maradék olaján, szaftján hirtelen megsütöm, hozzáadom a hagymákat, majd kevergetve pár percig pirítom. Ezután felöntöm zöldségalaplével és fedő alatt puhára főzöm. Mikor megpuhult a keletkezett szaftot felére szotyogtatom, majd belekeverem a mascarponét és a tejszínt. Friss zöldfűszerekkel bőven meghintem, ha kell még sózom és borsozom. A megmosott gerslit dupla mennyiségű vízzel egy teáskanálnyi kurkuma és kevés só kíséretében megfőzöm. Egy tűzálló tálat kivajaztam, két réteg cukkinit leraktam, utána egy réteg gersli következett, végül két réteg grillezett cukkini. A rétegezést addig folytattam míg a belevalók el nem fogytak, a tetejére cukkini került, no még néhány szelet gouda sajt. Forró sütőben pirosra sütöm.

Végig zöldspárgáztuk a szezont, fehéret maximum, ha kétszer vettünk. Pedig az a karácsonyi spárgmousse... sűrűn felemlegettük, aztán csak-csak a zöld csokor felé nyúltunk mindig. De így a szezon végén, nem is tudom, pont talán emiatt hazahoztunk egy köteg fehér spárgát is. Aztán egyre csak a sorsára várt a hűtőben. Nem igazán tudtam mit akarok vele kezdeni - talán mégsem spárgahabot... Gondoltam krémlevesre, quichre, végül egy kis csavarral egy része spárgafelfújtként végezte.

Gyönyörű, magas lett... örültem is neki. De ismerem már a fajtáját :), még mielőtt belemosolyogna a kamerába összeesik! Jól alaposan elő is készültem, apparát a nyakamban, csak azt vártam, hogy csippantson a sütő és már teszem is a tányérra. Aztán persze, hogy persze kimaradt valami a nagy igyekezetben... De azt hiszem még épp időben sikerült megörökítenem. Galád szufflé! Egyszer úgy, de úgy kitanulom a titkát és mindenféle trükkjeit! No meg veszek cream of tartart is (Nem is tudom, itthon lehet kapni? Ha igen, hol? Ha nem, tudna valaki küldeni nekem?). Azt azért megjegyzem, igen finom lett... még kicsit magába roskadtan is!

Hozzávalók:
fél csokor fehér spárga
3 dl húsleves
3 ek vaj, plusz egy kevés a formák kenéséhez
2 szál újhagyma
1 gerezd fokhagyma
1 ek reszelt parmezán
2 ek tejszínkrémsajt
3 ek liszt
1 ek kukoricaliszt
4 tojás
1 mozarella golyó (de tetszés szerinti nem erős ízű sajt jó lehet)
1 ek metélt petrezselyem
1 ek metélt oregano
só, bors
szerecsendió

Kivajaztam 6 szuffléformát, majd az edénykék alját megszórtam parmezánnal. A spárgát meghámoztam, kis darabokra vágtam, a hagymát a zöldjével együtt felkarikáztam, fokhagymát felaprítottam. Kevés húslevessel nyakon öntve megfőztem. A végén sóztam, borsoztam, pici szerecsendiót reszeltem hozzá, majd két kanálnyi tejszínes krémsajttal összeturmixoltam. A végeredmény gyakorlatilag egy jó sűrű krémleves lett. A tojásokat szétválasztottam, a fehérjét kemény habbá vertem.
Egy lábosban megolvasztottam a vajat, hozzáadtam a lisztet, majd pár percig pirítottam. Felöntöttem 1 bögre, kb. 2,5 dl turmixolt spárgával, majd habverővel folyamatosan kevergetve jó sűrű masszává főztem. Lehúzva a tűzről egyenként belekevertem a tojások sárgáit, majd belereszeltem a mozarellát és hozzáadtam a finomra metélt zöldfűszereket. 4 evőkanálnyi tojáshabbal lazítottam a masszát, majd a többi tojáshabot óvatosan beleforgattam anélkül, hogy összetörtem volna. Szétosztottam a tálkák között, mindegyik tálkát csak háromnegyedig töltve. 190 C-ra előmelegített sütőben 20 percet sütöttem, majd 170 C-ra mérsékelve további 15 percig sült. Azon iziben melegen tálaltam. 6 szuffléformányi lett belőle. A receptet eredetiben gruyere sajtra hangolva az egyik kedvenc receptgyűjteményemben, itt találtam.

Töprengtünk egy sort az étel nevén, de tényleg csak egy sort mert hipp-hopp elfogyott. Addigra megbeszéltük, hogy rakott palacsinta ez, csak hát a laza-pala-lagna-csinta még jó pár hétig ad némi nyelvtörőt Kicsicsajnak . Amilyen szép, színes és ízekkel teli étel, annyira nem egy ördöngösség összedobni. Az alapanyaga palacsinta, az a palacsinta, ami nálunk első sorban édesen, főleg kakaósan létezik. Ilyenkor szoktam mindig félretenni pár darabot, amiből akár egy tartalmas sós ebéd is kerekedhet, nem csak desszert. Nos, a most megmentett pár palacsintát rétegenként különböző grillezett zöldségekkel pakoltam meg. Bevallom, a húsevők kedvéért az egyik réteg kapott némi angolszalonnát is, no meg mindenhova jutott egy-egy gombóc mozarella.


Hozzávalók:
4 db palacsinta
4 kisebb cukkini
100 g angolszalonna
3 nagy gombóc mozarella
200 g csiperke
1 közepes fej hagyma
1 gerezd fokhagyma
3 közepes paradicsom
pár szál friss bazsalikom, oregano
olivaolaj
só, bors

A cukkinit, paradicsomot, gombát és a hagymát egyaránt 3-4 mm vastag szeletekre vágom. A cukkini szeleteket kevés olajon mindkét oldalon pirosra sütöm, majd félreteszem. Mehet a hagyma a serpenyőbe, pici sóval üvegsre párolom, majd hozzáadom a gombát. Sózom, borsozom, készre sütöm, majd ezt is félreteszem. Végül a paradicsomszeleteket sütöm meg kevés zúzott fokhagyma társaságában. Végül felszelem a sajtot, kikenek egy kerek tűzálló tálat és már csak rétegezni kell: Legalulra kerül egy palacsinta, amire cukkini szeleteket fektetek. Erre jön pár szelet angolszalonna, majd egy adag sajt. A következő réteghez jön egy palacsinta, rá a fokhagymás paradicsomszeletek, amiket bőven megszórok friss oreganoval, bazsalikommal, majd beborítom sajttal. Aztán jön a gombás réteg: palacsinta, hagymás gomba, sajt a sorrend végül palacsintával zárok. Erre jön még pár szelet cukkini, az angolszalonna másik fele, végül a maradék szeletelt mozarella.

Most hagyjuk kicsit Lilahangyát pihenni.
Ezt a bejegyzést TS írta.
Hiába Kicsicsaj, meg Aprótalpú, gyereknap ide, gyereknap oda, nem mentünk sehova, sőt igazi takaróalábehúzódós, lusta vasárnapunk volt. Lilahangya inkább sütit és fagyit készített, rám maradt a vacsora elkészítése. Először klasszikus rizses húst szerettem volna, de leszavazott. Kicsit elvitatkoztunk az összetevő/ízhatás megközelítés fontosságán, de végül (mint mindig) a kompromisszum győzött. Így esett a választás erre a csőben sült pulykahúsos sajtos-borsos cukkínis makarónira.

Hozzávalók:

60-70 dkg pulyka apróhús (comb)

60-70 dkg makaróni

2 kis cukkini

20-25 dkg ementáli sajt

2 dl tejszín

1 dl tej

1 fej vöröshagyma

3-4 gerezd fokhagyma

kakukkfű

bors

só

A hagymát apróra vágom, megfonnyasztom, a pulyka husit apróra vágom, borssal megpirítom, fedő alatt 20-30 percig közepes lángon párolom. Közben a cukkinit felkockázom (a hússal egyezőre), a sajtot lereszelem. A tejszínt, tejet, sajtot, kakukkfüvet összekeverem, csak egy kis sajtot hagyok ki majd a tetejére. A makaróninak vizet teszek fel és megfőzőm. A sütőt 160 fok hőlégkeverésre beállítom. Egy tepsibe beleteszem a kifőtt tésztát, ráöntöm a tejszínes sajtos öntettel, cukkinivel összekevert pulyka husit. Megszórom reszelt sajttal és 25 perc alatt megsütöm.

Főleg zöldbabbal. Két napja készült, hirtelen felindulásból, vacsorára. Azután, hogy elcsacsogtuk K-vel a délutánt, időről-időre felsóhajtva mit főzzünk vacsorára. Neki félig meddig már megvolt fejben a receptje, én viszont teljesen tanácstalan voltam - jó, az igazat megvallva nem volt semmi kedvem főzni. Aztán elhangzott az a bűvös pár szó, hogy citromos csirkemell (ami most nézem pulykamell igazándiból) és már be is indultak a fogaskerekek. Kevesebb, mint fél óra múlva Kicsicsaj már falatozott is.

Hozzávalók:
1 nagyobb csirkemell filézve, csíkokra vágva
2 tojás
2 ek kukoricaliszt
1 csokor friss koriander
1 citrom reszelt héja
2 citrom leve
citromos chili
só
kb. 200 g wok zöldség
kb. 200 g egész zöldbab
1 zöld kaliforniai paprika
2 sonkahagyma
2 gerezd fokhagyma
napraforgó olaj bőségesen

A tojásokat szétválasztottam, a fehérjét habverővel félkemény habbá vertem. Hozzákevertem 2 ek kukoricalisztet, majd a tojások sárgáját. Beleaprítottam a friss koriandert, belereszeltem a citromhéjat. Citromlevet adtam hozzá, sót és citromos chilit. Ebbe a masszába forgattam bele a húscsíkokat és kb. 20 percet állni hagytam. Amíg érett a husi 2 sonkahagymát hosszában negyedeltem, a fokhagymagerezdeket hosszabb darabokra vágtam, felcsíkoztam a paprikát és hagytam kiolvadni a mirelit zöldségeket. A wokban kb. 3 ujjnyi olajat melegítettem, a husit kisebb adagokban aranyszínűre sütöttem, papírtörölközön lecsepegtettem. Mikor elkészült az olaj nagy részét kiöntöttem és hirtelen megsütöttem a zöldségeket, sóztam, citromos chilivel megbolondítottam, végül visszatettem a husit és ezzel is pirítottam még egy picit.

Egy finom, nem igazán munkaigényes vasárnapi ebédnek való. Jöhet? Az egyetlen kunszt annyi, hogy, mint a legtöbb pácolt húsos ételnél érdemes előre gondolkodni és legalább egy éjszakán át állni hagyni a húst, hadd járják át jól azok a mindenféle ízek. Mi többnyire csirke filézett felső combjából készítjük, s hol tepsiben, hol grill-lapon végzik. Most egy tepsis változat, vele sült újhagymával és burgonyával.
Hozzávalók a marinádhoz:
2 ek csípős mustár
2 ek olaj
4 ek paradicsompüré
2 gerezd zúzott fokhagyma
fél ek barnacukor
1 kk chilipor

Mindent alaposan összekeverünk, majd a húst beleforgatjuk, s lefedve legalább egy éjszakán át érni hagyjuk. Mi általában kapásból dupla mennyiséget készítünk, hogy ne csak úgy mutatóba jusson mindenhova.

Tepsiben sült tex-mex csirke 6 főre
Hozzávalók:
6 db csirke felső comb filé
2 adag tex-mex marinád
1.5 kg burgonya
2 csomó újhagyma

A meghámozott krumplit vékonyabb cikkelyekre vágom (úkrumpli szezonban készítettem előszőr, akkor egyszerre ment minden a tepsibe), 20 percet előfőzöm, az újhagymát nagyobb darabokra vágom. A húst elosztom a tepsiben, közérakom a krumplit és a hagyma darabokat. Lefedve 45 percet sütöm, majd még fél órát pirítom.

Arra gondoltam, hogy gombában tálalom a polentát. Amibe hagymát tettem, háromfélét is. Aztán arra is gondoltam, hogy az egészet sonkába kellene bugyolálni. Végül a sorrend borult egy kicsit, merthogy olyan hajszálvékony házisonka szeleteket kaptunk, amiket szépen bele is lehetett hajtogatni a gombába. Erre jött a polenta, majd rá egy kis sajt. Persze polenta kicsit több lett, de plusz köretként lecsúszott.

Hozzávalók:
8 db nagy csiperkegomba
8 vékony szelet füstölt sonka (vagy bacon)
1 bögre kukoricadara
2 szál újhagyma
1 marék póréhagyma karika
2 gerezd fokhagyma
100 g gouda
só, bors
kevés olivaolaj

A polentához a darát kb. négyzseres mennyiségű forró vízbe csurgatom, sózom és hozzáadom a vékonyra szelt hagymákat. Állandóan kevergetve készre főzöm. Inkább kicsit lágyabb maradjon, hogy könnyebb legyen szétadagolni. A gombákat bebugyolálom a sonkába. Gyakorlatilag körbetekerem vele és a felül lelógó részt visszahajtogatom a gombába. Minden így előkészített "tálkába" polentát kanalazok, majd megszórom reszelt goudával és borsot őrlök rá. Jó forró sütőben 20 perc alatt készre sütöm. Gyors vacsi? Igen, az!

Egy újabb variáció a hagyományos liszt-tojás-zsemlemorzsa helyett. Ezúttal vaj, mustár és parmezán. Picit csípős, picit pikáns, nálunk osztatlan sikert aratott! A receptet itt leltem, aztán kicsit másként fűszereztem.

Hozzávalók 4 főre:
100 g vaj
2 ek dijoni mustár
1 tk citromos chili
1 cs zsemlemorzsa
fél cs grana padano
késhegynyi őrölt kömény
kb. 1 kg csirkeszárny

A csirkeszárnyat kétfelé vágtam, de ez végül is ízlés kérdése, így többnek tűnt és Kicsicsajnak is jobban fogyasztható darabokat kaptam. Egy tálban simára kevertem a mustárt az olvasztott vajjal és a citromos chilivel. Másik tálban a parmezánt kevertem a morzsával és a köménnyel. Itt a recept ír még sót és borsot is, de szerintem a mustár és a vaj együtt eléggé sós. A csirkeszárny darabkákat megmártogattam a mustáros vajban (ezt menet közben néhányszor fel kell keverni, különben a vaj kiül az emulzió tetején), majd megforgattam a sajtos morzsában és olajjal kikent tepsibe tettem őket. 210 C-on 20 percig sütöttem az egyik oldalán, aztán átforgattam és még úgy is kapott 20 percet.

Az első adag spenót pesto persze hogy tésztán végezte, házi szélesmetélten. Került viszont mellé egy kis husi is, igazi sáfránnyal, fokhagymával, fehérborral, teljesen lepirítva a végén. Igazi gyors vacsi. Ja, és szép színes, ebben a csúszkálós szürkeségben kész felüdülés.

Hozzávalók:
500 g pulykamell finom csíkokra vágva
2 nagy gerezd fokhagyma
1 csipet sáfrány
2 dl száraz fehérbor
só
kevés olivaolaj
250 g szélesmetélt
kb. 1 dl spenót pesto

A pulykamellcsíkokat kevés olajon fehérre pirítom, majd hozzáadok két gerezd finomra szelt fokhagymát és felöntöm 2 dl száraz fehérborral. Beleszórom a sáfrányt és lefedve puhára párolom. Mikor puha a hús teljesen lepirítom. Amíg ez elkészül kifőzök egy adag tésztát, összekeverem a pestóval és hússal, no meg kevés pirított dióval tálalom.

Gyorsnak nem mondható ez a római tálban készült étel, de az eredmény miatt megéri kivárni a végét! Szívem szerint friss kenyeret adtam volna mellé, amolyan tunkolós vacsinak, de végül bulgur lett. Bár, köszönhetően a babnak szerintem önmagában is elég laktató. Négy főre elegendő adag.

Hozzávalók:
8 kisebb csirke alsócomb
3 gerezd fokhagyma
200 g nagyszemű fehér bab
1 darabos paradicsomkonzerv
250 g koktélparadicsom
néhány kanálnyi fekete olajbogyó
1 csokor friss bazsalikom
pár ágacska rozmaring
só, bors

A beáztatott római tálat bedörzsöltem egy gerezd fokhagymával, majd beletettem az enyhén megsózott csirkecombokat. Ráöntöttem a paradicsomkonzervet, a maradék zúzott fokhagymát rákentem a húsra és letakarva betettem sülni. Kb. egy órányi sülés után hozzáadtam a babot, a félbevágott koktélparadicsomot és az olajbogyót. Végül rászórtam a metélt rozmaringot és bazsalikomot. Újabb egy órára került vissza a sütőbe. Időközben többször rákukkantottam, ha a szaftja nagyon elfogyna, kevés fehérbor, mint pótlás nem rontja el. A fehérbabot érdemes előző este beáztatni, vagy előfőzni, s mikor már csaknem puha akkor tenni az ételbe, vagy esetleg konzerv babot használni.

Ez a pompás fogasfilé volt a karácsonyi vacsoránk főétele. Mint a legtöbb halétel, pillanatok alatt elkészül, s a gyönyörű fehér fogas hús mellé fantasztikusan illik a kapor és a kapribogyó egy pici fokhagyma és tejszín kíséretében. A recept alapja innen származik.

Hozzávalók 4 főre:
75-80 dkg bőrös fogasfilé
10 dkg vaj
2 pici gerezd fokhagyma
1 tk kukoricaliszt
1 ek kapribogyó
1 ek metélt kapor
100 ml zöldségalaplé
100 ml tejszín

Előszőr a mártást készítem el, hogy amint a hal elkészül lehessen is enni, hiszen frissen a legjobb. Kb. fél evőkanálnyi vajat megolvasztok egy kisebb serpenyőben, majd hozzáadom a zúzott fokhagymát. Mikor illatozni kezd hozzákeverem a lecsöpögtetett kapribogyót és megszórom a kukorica liszttel. Egy-két perc kevergetés után felöntöm alaplével és a tejszínnel. Felére beforralom, a végén pedig sóval, borssal és a kaporral ízesítem. A halat úgy 3-4 ujjnyi darabokra vágom, enyhén sózom, majd vajon előszőr a bőrös felével lefelé majd átfordítva 4-4 percig sütöm. A mártással és fokhagymás sült polentával tálalom.