Ez a mai nem az én napom volt, ha lehetett volna magam kergettem volna körbe-körbe. Ehelyett... neeeem, nem a gyerkőcök futottak, hanem főzésterápiát tartottam. Készítettem néhány fagyialapot, egy kevés snickerdoodlet, no meg az ebédünket. Húsgolyókat cukkinipestoval és sárgarépás szélesmetélttel. Ez utóbbihoz most a tésztát is magam gyúrtam, úgy meg gyúrtam, de úgy ám...

Hozzávalók:
500 g darálthús
kis fej hagyma
1 zsemle (vagy kenyér)
1 tojás
só, bors
1 adag cukkinipesto
2 tojás
200 g liszt
3 vékonyabb sárgarépa
1 ek fekete szezámmag
1 ek vaj

A darálthúsból a finomra vágott hagymával, tojással és a beáztatott zsemlével homogén masszát kevertem, majd sóztam, borsoztam. Nedves kézzel pici golyókat formáztam, megforgattam őket a cukkinipestoban, majd egy tepsibe tettem. A maradék pestot is elosztottam rajtuk és forró sütőben kb. 20-25 perc alatt pirosra sütöttem őket.
Míg sült 2 tojásból 200 g liszttel tésztát gyúrtam, jó vékonyra sodortam, belisztezve összehajtogattam és ujjnyi szélesre metéltem. A megtisztított sárgarépákból hámozó segítségével vékony szalagokat vágtam. Egy evőkanálnyi vajon pici sóval puhára pároltam őket, majd összeforgattam a főtt tésztával, végül megszórtam pirított fekete szezámmal.

Hétvégén, mikor meglátogattuk az alig három hetes Sárát, no meg Lilit, Zsuzsit és Zolit, ismét szert tettünk néhány cukkinivirágra és incifinci bébicukkinire. Csak hogy egy újabb kísérletre való legyen :) Kicsit tanácstalan voltam, de aztán a La Cucina Italiana a segítségemre sietett, ugyanis az angol nyelvű júliusi szám jócskán kínál próbálgatni való receptet! Az egyik ez a tészta volt, ahol azt hiszem igazándiból a bébicukkini viszi a prímet, s be kell valjam nekem is ezek az ujjnyi vastag zsenge cukkinik ízlenek jobban. Mivel sem penne, sem pennette nem volt itthon spagettit választottam, és újhagymát, majoranna helyett pedig oreganoval fűszereztem.

Hozzávalók:
8-10 db ujjnyi vastag bébicukkini
2-3 cukkinivirág
2 szál újhagyma
2 ek olivaolaj
kb. 150 g ricotta
só, bors
friss oregano

A cukkinivirágokat alaposan kimostam, a bibét kiszedtem,a kocsányát levágtam, majd felcsíkoztam. Az újhagymákat 5 centis darabokra vágtam és vékony csíkokra vágtam. A cukkiniket vékony karikára szeltem. A hagymát az olajon megfuttattam, majd hozzáadtam a cukkinit és úgy 6-7 percig együtt pirítottam. Sóztam, megszórtam friss oreganoval és hozzákevertem a cukkinivirágot. Egy utolsót pirítottam rajta és már kész is. Frissen kifőtt spagettivel összekevertem, ricottát halmoztam a tetejére, majd megborsoztam és meglocsoltam pici extra szűz olivaolajjal. Két személyes gyorsvacsira elég.

Mikor kiderült, hogy a tesómék kertjében idén is lesz cukkini azonnal mondtam neki, hogy virágzás idején gondoljon majd rám. Múlt hét végén haza is mentünk, előre meg is beszéltük, van, szednek, kapunk. Hurrááá! Egy éve vártam, hogy kipróbálhassam. Nem is hosszú idő...
Z., a sógorom az utóbbi időben már furcsákat gondolhatott rólam a főzési szokásaim illetően. Azt hiszem akkor kezdődhetett, amikor tavaly kifiléztem és megtöltöttem egy nyúl gerincét (két előételnyi adag lett csupán), aztán a kandírozott ibolyával, akáccal sem lett jobb és nem segített az alkalmi rukola és medvehagymamániám sem. No meg a mi konyhánkból az ő konyhájukba begyűrűző buggyantnál buggyantabb receptek sem javíthattak a helyzeten. Merthogy a húgommal néha telefonos főzési "szagtanácsadást" tartunk. Ő mondja mi van otthon én meg alkalmasint receptet gyártok, vagy csak ötletelünk egy sort, vagy csak elmeséljük ki mit főzött. Azért a történethűség kedvéért elmondom, a tesóm a párja gyomrát illetően hajthatatlan, akármi nem kerülhet az ő asztalukra és az akármi tartalmas kell legyen és sok, nagyon sok... igazi férfibendőbe való...
Szóval Z. szedett is nekem cukkinivirágot, amúgy bébicukkinistől, s ha már homár szedett hát salátának valót is, tölteni valót is. Azért közben megjegyezte reméli legközelebb nem fényevők leszünk, bár abból most bőven van...

Viszont mint kiderült nem csak a lila hangyák vetettek szemet a cukkini virágára. Némi szemöldökráncolást követően megalkudtunk, hangyapajtások megkapták a már lerohant virágokat és még nekünk is maradt pár darab. Aztán már csak azt kellett kiokumlálni, hogy mivel is töltsem, no meg, hogy bundázzam-e vagy sem. Végül lett töltelék is - fetás, olajbogyós- és lett bunda is, mégpedig sörös.
Hozzávalók (csak úgy ízelítőnek):
4 cukkinivirág pici cukkinistól
100 g lágy feta
1 szál újhagyma
1 gerezd fokhagyma
néhány zsenge oreganó levél
pár szem fekete olajbogyó
1 tojás
100 g liszt
sör
só
olaj

A virágokat kivül belül kimosom, én kiszedtem a bibéket is, nem tudom ki szokták-e? Papírtörlőn lecsepegtetem. A töltelékhez a hagymákat finomra aprítom, az olajbogyót negyedelem és finomra metélem az oreganot. Összekeverem ezeket a fetával, majd egy teáskanál segítségével óvatosan a virágokba töltöm. A tojásból, kb. 100 g lisztből és egy jó csipet sóból sörrel palacsintatészta sűrűségű masszát keverek. Ebben megforgatom a virágokat és forró olajban szép aranybarnára sütöm.
Az eredmény? Most az ódáknak kéne jönnie, hogy ennél finomabbat, ennél zsengébbet még soha és ezek után mindig csak így vagy hasonlóan, de nem így van... Merthogy családilag megállapodtunk abban, hogy finom volt, nagyon finom viszont... Viszont, ha nem árulják el, illetve nem tudom mit eszünk rá nem jöttünk volna, hogy cukkinivirágot falatozunk épp. Nem is tudom mit vártam, de azért valami jellegzetes ízt talán, igen, azt talán.

Tegnap őszidőztünk egy jót, sok avarral, finom, simogató napsütéssel, kergetőzéssel, sok-sok nevetéssel, otthonról csomagolt szendvicsekkel és Szamos Marcipánnal. Aztán késődélután hazaestünk, gyomrunk táján kopogtató éhséggel. Már út közben kiokumláltam, hogy csirkepörköltet főznék, de valahogy másként, mint rendesen. Vörösborral, zöldségekkel és sütőben. Cserépedényben. Ez lett belőle:Hozzávalók:
1 fiatal jérce combjai, mellehúsa
1 nagy fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
4 kápia paprika
2 kicsi cukkini
10 dkg csiperkegomba
10 szem koktélparadicsom
olivaolaj
friss bazsalikom
friss kakukkfű
2 tk fűszerpaprika
2 dl szekszárdi bikavér
fél liter víz
só, bors

A húsdarabokat forró serpenyőben nagyon kevés olajon hirtelen megpirítottam, majd pataki tálba tettem. A hagymákat finomra aprítottam és az olajon sóval üvegesre pároltam. Hozzáadtam a vékony karikákra vágott kápiapaprikát, pár percig dinszteltem vele, majd megszórtam a fűszerpaprikával és felöntöttem fél liter vízzel. Mérsékelt hőn felére pároltam, majd hozzáadtam a karikára vágott cukkinit, a durvára darabolt gombát és a félbevágott paradicsomokat. Rövd párolás után az egészet a húsdarabokra öntöttem, megszórtam friss metélt bazsalikommal és pár ágacska kakukkfűvel. Lefedve 180 C-on fél órát sütöttem, majd ráöntöttem még 2 dl vörösbort és további egy óráig sütöttem.

Még a piknikes VKF-re szántam ezt a bejegyzést, a kaja is elkészült, meg fotó is lett, aztán valahogy mégsem sikerült időben. Na de most :-)

Hozzávalók:
Személyenként egy nagyobb buci, vagy egy vekni ha több emberre számolunk
4-5 zsenge cukkini (ebbe tényleg a salátacukkini a legjobb)
jóféle kolbász, ízlés szerinti mennyiségben (én egy fél szál csípős kolbászt tettem bele)
1 csokor újhagyma
2 kisebb gerezd fokhagyma
2 mozarella golyó
só, bors
kakukkfű
olivaolaj

Serpenyőben minimál olajon megpirítom (nem párolom!) a cukkinit, ha szép barnára sült a széle, félreteszem. A kolbászt karikára vágom és sütni kezdem, ha már pici zsírja van jöhet mellé a szétnyomott és felaprított fokhagyma (egy picit tegyünk félre belőle), no meg a nem túl finomra vágott újhagyma. Mikor a hagyma megsült, visszateszem a cukkinit, átforgatom, ha kell (nem nagyon) utánsózom és kicsi bors sem ront rajta. Bucikák tetejét levágom, kenyérbelet kiszedem (némi falatozás közben, no meg a frissen pirított zsemlemorzsa ígérete, de győzött a falatozás :-)). A cukkinis raguból jócskán pakolok a kenyérkékbe, tetejükre kakukkfüvet szórok és egy-két szelet mozarella sajtot, majd rá a kenyérkék tetejét. Kevés fokhagymás olajjal megkenem, végül forró sütőben úgy húsz perc alatt ropogósra sütöm. Egy pohár behűtött roseval mennyei.

Egy rendkívűl egyszerű krémleves a Gourmet júliusi számából, mindenféle sűrítőanyag nélkül, csak hagymából, cukkiniből és bazsalikomból.

Hozzávalók 3 adaghoz:
1 nagyobb zsenge cukkini (vagy 3-4 saláta cukkini)
1 közepes fej vöröshagyma
1 duci gerezd fokhagyma
3-4 ág bazsalikom
olivaolaj
só, bors

A cukkinit meghámoztam, majd kisebb kockákra vágtam. Egy közepes fej hagymát és egy nagy gerezd fokhagymát felaprítottam, majd olivaolajon üvegesre pároltam. Hozzáadtam a felkockázott cukkinit egy teáskanálnyi sóval és kb. 5 percig pároltam. Ekkor felöntöttem 2 bögre vízzel és mérsékelt hőn 15 percig főztem. Mikor megfőtt 1 nagy marék bazsalikomlevéllel együtt pürésítettem, majd sóval, borssal ízesítettem. Csodálatos.

Nyári zöldségdömping lévén kicsit feltúrbóztam a Käsespätzlet. Az alaprecept szerinti Spätzlet baconnel, padlizsánnal, cukkinival, piros húsú paprikával és olajbogyóval dúsítottam. Mellé kovászos uborkát ettünk.

4 fő részére:
Alap Spätzle plusz még
1 nagy fej vöröshagyma
10 dkg bacon
1 közepes padlizsán
2 kisebb cukkini
1 piroshúsú paprika
2 marék olajbogyó
só, bors

Az előző recept szerint elkészítettem a Spätzlet. Eközben a hagymákat kevés olajon sóval aranybarnára sütöttem, majd félretettem. A maradék olajon megpirítottam a cukkinit és a csíkokra vágott bacont, kicsit borsoztam, majd hirtelen megsütöttem a padlizsánt és a paprikát is. Az egészet összekevertem, belekevertem az alaprecept szerinti sajt felét, végül a tetejét megszórtam maradék sajttal. 180 C-on kb. 15-20 percet sült.

A tegnap emlegetett édes palacsintákkal egyidőben készültek ezek a cukkinis lepénykék is. Hozzá juhtúrót szántam valamilyen formában, de nem szerettem volna, ha amolyan fújtós nehezen nyeldeklős vacsi kerekednék belőle. Tejszínhab lett a lazító anyag, no meg egy kevés joghurt. A tetejére sütött krakkói sonka pedig csak ráadás.

A lepénykékhez:
3 fő részére
2 tojás
1 tk szárított élesztő
1 tk cukor
1 tk só
20 dkg liszt
5 dl tej
5 dkg olvasztott vaj
1 közepes, de még zsenge cukkini
2 ek apróra metélt snidling
10 dkg krakkói sonka

A bryndzahabhoz:
10 dkg juhtúró
1 kis pohár natúr joghurt
50 ml tejszínből vert tejszínhab

Az élesztőt a cukorral 1 dl tejben felfuttatom. A tojásokat a maradék tejjel, liszttel, olvasztott vajjal és a sóval simára keverem, majd hozzáadom az élesztőt is. Sűrűbb palacsintatésztát kell kapnom. 20 percig pihentetem, majd belekeverem a reszelő durva fokán lereszelt cukkinit és a finomra aprított snidlinget. Forró palacsintasütőben 6-8 cm átmérőjű lepénykéket sütök.
Míg a palacsintatészta kel bőven van idő a bryndzahab elkészítésére is. A bryndzát a joghurttal simára keverem, villával, vagy botmixerrel, majd beleforgatom a kemény tejszínhabot. Felhasználásig hűtőbe teszem. Közvetlen tálalás előtt serpenyőben megsütöm a sonkaszeleteket, de lehet akár bacon is. Egy-egy lepénykére bryndzahabot halmozok, a tetejére pár szelet sonkát, majd óvatosan még egy cukkinis lepénykét, végül snidlinggel megszórom. Igazándiból gyors vacsi, fél óra alatt összehozható.

Kicsicsaj eléggé szereti a palacsintát, s ennek hangot is ad, hetente minimum egyszer. Számára viszont a palacsinta összenőtt a kakaóval, így holmi hússal töltött sós palacsinta "nemmom, anya, nemmom". Én viszont kaprosat álmodtam, cukkinivel, csirkemellel, kevés póréhagymával. De hogy ne törjön ki az égi-földi háború készült egy kevés banános, csokis palacsinta. A palacsinta különlegessége annyi, hogy az élesztős tésztába ezúttal 2 dl kaukázusi kefír került bele 2 dl tej helyett. Inkább a tészta állagában éreztem, hogy más lett, mint az ízében.

Hozzávalók 8 palacsintához:
1 csirkemell filé
1 kisebb cukkini
1/3 szál póréhagyma
100g csemegekukorica
1 púpozott ek kapor
1 dl tejszín
só
olivaolaj
100 g füstölt mozarella

A csirkemell filét hosszú, vékony csíkokra vágtam, kevés olivaolajon megpirítottam. A cukkinit és a pórét ugyancsak vékony csíkokra szeltem, majd rádobtam a csirkére. Pár perc sütés után hozzáadtam a kukoricát, sóztam, majd nyakonöntöttem a tejszínnel. Végül jócskán megszórtam kaporral. A kész, még forró ragut a palacsintákba töltöttem, amennyire csak engedte szorosan feltekertem és egy kivajazott tűzálló tálba sorjáztam őket. Tetejére szórtam némi füstölt sajtot és irány a forró sütő. Sajtpirulásig sütöttem.

Tegnap előtt kenyeret sütöttem és teljesen ad hoc jött az ötlet legyen pizza ebédre. Nem pizzának készült a tészta, így teljes kiörlésű rozslisztet, fehér rozslisztet és teljes kiörlésű búzalisztet adagoltam a finomliszt mellé 200 g, 100 g, 200 g és 300 g arányban. A többi része megegyezik a zsemlerecepttel, ami talán az első beírt receptem volt, annyi különbséggel, hogy ezúttal csak vízzel készült. Páromnak széletölthetnékje támadt, így az egyik pizza szélét megtöltötte reszelt fokhagymás-petrezselymes házisajttal. Erre feltétnek grillezett gomba-cukkini-padlizsán és fenyőmag került, alá egy kis házi paradicsomszósz. A másik pedig "snassz" sajtos-gombás-olajbogyós lett, ugyancsak friss paradicsomszószon.

A tészta 2 db kb. 30 cm átmérőjű pizzához a zsemlereceptben közöltek szerint készített tészta mennyiségének feléből készült.

Házi paradicsomszósz a két pizzára elegendő mennyiséghez (az ihletet Heidi receptje adta):
5 érett paradicsom felkockázva
3 gerezd fokhagyma
3 szál újhagyma
só, fehérbors
friss kakukkfű és bazsalikom
egy tk reszelt citromhéj
olivaolaj

Az olivaolajon megpirítottam a fokhagymát, majd hozzáadtam a paradicsomot. Viszonylag már szétfőtt a paradicsom, amikor belekevertem a hagymát, sót, borsot. Mikor a hagyma is megfőtt csak akkor fúszereztem a zöld fűszerekkel és a citromhéjjal. Egyet rottyant még és kész is.

A sajthoz a Chilinél olvasott és többször kipróbált ricottareceptet hívtam alapul 1.5 liter házitejből. A fűszerezés sóval, fokhagymával és friss petrezselyemmel történt, egyszer mikróban átmelegítettem az egészet, átkevertem, gyúrtam majd kb. két hetes érlelés következett. Az eredmény egy karakteres sajt lett, nekünk ízlik :-)

A pizzák feltétjei közül csak a grillezett zöldségeset írom most le.

kb. 20 dkg barnacsiperke
1 kisebb cukkini
fél padlizsán
1 csokor új lilahagyma
2 duci gerezd fokhagyma
friss kakukkfű
só, bors
1 marék fenyőmag
20 dkg házisajt
10 dkg gouda

Ehhez nagyon kevés olajon illatosra pirítottam a gombát, majd a cukkinit, padlizsánt. Hozzáadtam a hagymákat, majd friss kakukkfűvel, sóval, borssal fűszereztem.
A sajtokat Napom lereszelte, összekeverte, majd kicsi hurkává gyúrva kb. 2 cm-re a pizza szélétől körben lerakta. A tésztát ráhajtotta és vizes ujjal körben rányomogatta. Én pedig megkentem a paradicosmszósszal, rátettem a zöldségeket, megszórtam a megpirított fenyőmagot, no meg sajtot és irány a sütő, 200 C, úgy 15 perc. Az eredmény, finom ropogós tésztájú pizza, szélében sajtot rejtve, tetején mindenféle illatos zöldség. Hmmmmmmmmmm...

íme a kedvenc zöldségeim: Cukkini, paradicsom, póréhangya, gomba és padlizsán... aktuálisan, merthogy a borsó nélkül sem élet az élet, spenót nélkül pedig egy lépést sem. De most az első sor aktualitásaira koncentrálva kreáltam a mai ebédet. A polentát enyhén fokhagymásan készítettem, inkább tejben, mint vízben főzve. Aztán jött a nagy gondolkodás, okkkééé, legyenek ők, de milyen formában? Keverjem a polentába és süssem meg egyben, vagy kanalazzam csak úgy simán mellé, esetleg grillezzem a zöldséget és a végén dobjam rá a kockákra vágott polentát? Aztán lehuppantam a kanapéra és lőn világsság, eszembe jutott a fánkszaggató... a többi meg adta magát.

A polentához:
20 dkg kukoricadara
4 dl tej
2 dl víz
1 gerezd fokhagyma
só, olivaolaj

A vizes tejet felforraltam, beleszórtam a sót, majd belecsorgattam a darát és úgy jó 20 percnyi folytonos kevergetés mellett készre duzzasztottam. Már majdnem kész volt, amikor eszembe jutott a fokhagyma, apróra vágtam és beleforgattam. Egy tűzálló tálat (de jó akár egy tálca is, vagy egy nagyobb olajozott deszka) kiolajoztam és beleöntöttem a polentát. Hagytam szépen kihűlni, megszilárdulni. Eközben a zöldségragú is elkészült.

Egy kisebb póréhagyma fele
Egy kisebb padlizsán fele
Egy szép vékony cukkini
20 dkg barna csiperke
Egy nagy paradicsom kimagozva
só, bors, olivaolaj
1 nagy mozarella golyó
néhány parmezánforgács
kakukkfű, bazsalikom

A pórét felkarikáztam, a többit kisebb kockákra vágtam. A gombát szárazon megpirítottam (Ti is szeretitek az így sülő gomba illatát?), majd egy kis olivaolajat aláöntve hozzádobtam a pórét. Mikor ez úgy félig meddig üveges volt mehetett rá a padlizsán és a cukkini. Nagyon kevés olajat kaptak, így inkább grilleződtek, mint párolódtak. Mikor elkészült sóztam, borsoztam és csak ekkor kevertem hozzá a paradicsomot. A zöldségek finom roppanósak maradtak így és nagyon finom intenzív íze lett a ragunak.
... és egy kis játék:
A megszilárdult polentát egy tálcára borítottam és a fánkszaggatóval csinos kis korongokat szaggattam, ezeket egy kiolajozott tepsibe sorjáztam. Volt itthon egy friss mozarella golyó és van még parmezán is. Előbbit úgy 3-4 mm-es szeletekre vágtam, utóbbiból forgácsokat vágtam le. Minden korongra került egy adag zöldség és a tetejére vagy mozarella vagy parmezán no meg... Meg kell valljam abban a pillanatban igen sokat adtam volna egy csokor friss kakukkfűért. Szinte éreztem az illatát és annyira harmonikus lett volna a friss kakukkfű a csini kis korongjaim tetején. De nem volt itthon, maradt hát a szárított és egy kevés friss bazsalikom ide-oda. Aztán irány a sütő, 200 C, előmelegítve, csak 8 perc.

Bosszankodom, nem is kicsit. Az utóbbi időben nem előszőr fordul elő, hogy bontatlan, hűtőben tárolt terméket kell kidobnom, mert romlott, pedig a szavatosság hivatalos lejárta még hátra van. Most épp a túrót kellett kidobnom, mert lehetetlen színekben pompázó penészek virágoztak rajta. Szeretem a gombát, de inkább nemes változatban, leginkább pedig bazídiumos formában. Múltkor egy doboz ricotta bánt el így velem, azután találtam ki, hogy akkor inkább megpróbálom magam, itthon, házitejből. De akkor most álljak neki mindent magam gyártani??? Tudom, buzgó biohívők nyílván azt válaszolják erre, hogy igen, illetve amit csak lehet. Tévedés ne essék imádom csinálni, kipróbálni ezt-azt, kenyeret sütni, lekvárt főzni, zöldség és gyümölcs csodákat eltenni télre, de mindent kipróbálni még ha akarnám sem lenne lehetőségem. Nem értem ezt az egészet, már amennyire nálunk ez a csendes szivatósdi megy... mindenhol. Számomra a dolgok legaljabbika, amikor romlott élelmiszert sóznak rá az emberre. Példát ezret lehetne mondani, inkább nem is sorolom... Biztos jó néhányan vagyunk, akik külföldön élnek-éltek huzamosabb ideig. Engem kenguruföldre vetett a sorsom pár évre. Elég gyorsan hozzászoktam a "kényelmi" (? - nem inkább alanyi jogon normálisan járó?) szolgáltatásokhoz. Már eleve, a gyors fogyasztási cikkeket a nap végén néhány centért meg lehetett venni. Edzett magyar gyomor meg úgyis tudta, hogy az még egy-két napot hűtőben bőven kibír. Itthon meg akciósan árulják a sokszor tegnap lejártat??? A másik, ha vettem valamit, lett légyen az akár egy doboz sajt és valami nem odavaló dolgot találtam benne visszavihettem, szó nélkül becserélhettem, vagy visszafizették az árát és bocsánatot kértek. Itthon nem próbáltam ki, de tartok tőle, hogy már azok után is, ha a piacon megkóstolom a gyümölcsöt, amiből vennék rámsüvöltenek, nem menne. Na, mindegy, szóval ezért nem lett ma túróscsusza pörccel a tetején...

Lett viszont palacsinta, sós verzióban, zöldségraguval, sajttal összesütve. Ha sós palacsintát készülünk enni többnyire teljeskiőrlésű lisztet, vagy néha rozslisztet, kukoricalisztet is szoktam a tésztához használni. Most teljeskiőrlésű búzalisztből csináltam a palacsintatésztát, de sót épp csak egy csipetet tettem bele, ha vki mégis édesen is kipróbálná. Hagymából, egy kevés baconből, cukkiniből, padlizsánból és kukoricából egy jó kis ragut készítettem, provanci fűszerkeverékkel ízesítettem és a végén hozzákevertem fél pici doboz philadelphia sajtkrémet. Ezzel töltöttem meg a palacsintákat, háromszögre hajtottam, sajttal megszórtam a tetejüket és sütőben pirosra sütöttem.