Már javában gyüjtögetem a fagyiötleteket nyárra. Biztosan lesz megint egy ütős gyümölcsös kedvenc, meg persze valami klasszikus a gyerekeknek, pálcikára való. Biztosan lesznek még új, fajsúlyosabb fagyik is. Mondjuk olyasmi, mint ez. Ezt a fagyit a véletlen szülte. Jó áron kaptam aszalt datolyát. Sáfrány és narancs pedig volt itthon. Ez most egy dupla adag lett, igazi,

Hozzávalók kb. 2 literhez
1.5 dl rizs
kb. 1,2 liter tej
1 tasak (0.01 g) sáfrány
4 ek. nádcukor
1 csiptenyi só
2 narancs héja reszelve
0.5 l habtejszín
1 nagy marék aszalt datolya
1 kk. narancsvirágvíz

A rizst hatszoros mennyiségű tejben a nádcukorral és a sáfránnyal puhára főzöm. Mikor megfőtt a maradék tejjel turmixolom. Belereszelem két narancs héját, hozzáadom a narancsvirágvizet. Habbá verem a tejszínt, beleforgatom a rizses masszába, végül beleaprítom a datolyát. Mikor meghült irány a fagyigép, vagy a fagyasztó.

Azt hiszem két éve pont ugyanígy jártam. Készítettem egy zseniális fagyit (áfonyás sajtosat) és annyira vacak volt az idő. Most épp úgy adódott, hogy amikor készítettem ragyogó napsütés volt, aztán amikor fotózni szerettem volna csúnya esőfelhők füle lógott mindenfelé. De azért igen, ez egy tuti klassz fagyi!

Meyer citromos, mákos tejfölfagyi eperrel

Hozzávalók:
1 meyer citrom
450 g tejföl
1 ek darált mák
méz
1 bögrényi darabolt eper

A tejfölt a mézzel és reszelt citromhéjjal összekeverem, pici citromlével ízesítem. Belekeverek egy csapott kanálnyi mákot, végül beleszórom a darabolt epret. Kicsiknek pálcikás fagyiként, nagyoknak tálkákban fagyasztva... isteni! Ma fogyott el az utolsó adag... káááár! :)

Fagyifogyasztási szokásainkban egyelőre nincs változás: amint kisütött a nap literszámra készül és fogy a fagyi. A különbség talán annyi, hogy amúgy sem kicsi étvágyú csaknem háromévesünk kezd komoly fejtöréseket okozni nekem a hogyférennyikajaebbeapicipocakba témakörben.
A fagyi fagyasztási szokásainkban sincs igazán sok változás, egyelőre a fagyigép még nem került be a helyére, így granita és mindenféle parfé, meg habos szemifreddo készült. Eddig a gyömbéres ezmegazok vitték a prímet, pl. tejszín fagyi gyömbérrel, vagy épp körtés gyömbéres vanília, de egyelőre tényleg keresem az idei nyár kedvencét. Most egy sülteperfagyi figyel odabent, amiben karamell darabkák is vannak, nem fagyasztva nagyon klassz kis édes-karamelles-gyümölcsös, kíváncsi leszek milyen lesz fagyasztva. Tettem egy igéretet, hogy csinálok egy Unicum fagyit. Az bizti, hogy grapefruittal, vérnaranccsal nagyon állat kombináció (igaz, fagyasztás nélkül is), de még alakulóban a dolog.
Az első új fagyi nem is annyira új, a marcipános szemifreddo óta nagyon szeretjük ezt a fagyialapot, amit kicsit macerás ugyan megcsinálni, de negyedjére, ötödjére nem is nagy kaland.

Hozzávalók kb. 1 literhez
500 ml tejszín
4 tojás sárgája
2 egész tojás
kb. fél bögre porcukor
1 tk vanília kivonat
1 lime héja reszelve
1 tk narancsvirág víz
200 g mandulaforgács
300 g málna

A mandulaforgácsot száraz serpenyőben megpirítom. A tojásokat a portcukorral vízgőz felett habverővel úgy 8-10 perc alatt könnyű, krémes habbá verem, majd vízgőzről levéve addig folytatom a habosítást, míg langyosra nem hűl. Ekkor belereszelem a lime héját és belekeverem a vaníliát és a narancsvirág vizet. A tejszínből kemény habot verek és a kihűlt habba forgatom. Végül beleforgatom a mandulát és beleszórom a málnát. Egy hosszúkás sütőformát kibélelek folpackkal, majd beleöntöm a masszát és újabb folpackkal letakarva irány a fagyasztó. Tálalás előtt fél órával előveszem, tálra borítom, fóliát lehúzom róla és málnával, vagy mandulával tálalom.

Sztíviáról, hazai becses nevén jázmin pakócáról azt hiszem tavalyelőtt hallottam előszőr. Roppant kíváncsivá tett ez a növény, hiszen főként a fagyiszezonban elég sok porcukrot, nádcukrot, mézet pusztítunk és jól jött volna valami, amiből kevesebb is elég. Idén tavasszal aztán nagyon megörültem, amikor a kertészetben találtam vetőmagot. Három kis cserépben nevelgetem azóta a növénykéimet. Már eléggé megnőttek mire előszőr megkóstoltam, elrágtam egy levelet, ami tényleg, igen finoman édes. Azt viszont nem igazán tudtam, hogy akkor mihez is kezdjek vele... Volt aki azt tanácsolta szárítsam meg, volt aki azt mondta csapoljam meg a szárát és fogjam fel valahogy a belőle kifolyó nedvet... El is képzeltem, ahogy órákon át kuksolok a kicsi cserepeim mellett, kezemben egy a laborból hazacsoreszolt tizenöt milis falcon csővel és esőtánc helyett pár csepp édes sztívia nedvért foháaszkodom...

Aztán ott volt a második kérdés: mennyi elég? Főleg egy fagyihoz, ami ugye akárhogy is édesebbnek kell tűnjön fagyasztás előtt, mint amikor esszük. Végül két kb. 30 centi hosszú ágat leveleztem le és a szárát is feldarabolva beledaráltam a krémbe. De meg kell valjam, ez így még nem lett elég édes, még akkor sem, ha fagyasztás előtt jó néhány órát állni hagytam a hűtőben, merthogy azt olvastam lassabban jön ki az édes íz. Legközelebb talán kivonatot kéne készítenem, nem tudom... Nektek van tapasztalatotok? Mennyi sztíviát használtok és miként használjátok fel?

Ja, egyébként a fagyi nagyon jó! :)

Hozzávalók 1 l fagyihoz:
500 g krémes túró
250 ml habtejszín
2 citrom héja
fél citrom leve
2 ág sztevia levele és szára (illetve ízlés szerint cukor vagy méz)
2 ek méz
kb. 150 g málna
10-15 mentalevél

A krémes túrót fél citrom levével és két citrom héjával simára keverem. A sztevia leveleit leszedegetem, a szárát felaprítom. Hozzáteszem a mentát, a málna negyedét és a túrókrémbe turmixolom. A tejszínből félkemény habot verek és ezt is a krémbe forgatom. Pár órára hűtőbe teszem, majd vagy jégkrémformákba öntöm, amibe pár szem málnát is szórok, vagy fagyigépben fagyasztom és ezután forgatom bele a málnát. Ha nem elég édes fagyasztás előtt még mézet csorgatok bele.

Mikor szezonja van nagyon sokszor eszünk nektarint, barackot hús mellé, nyersen lilahagymával, grillezve vagy sütve, mindegy. Ilyenkor nagyon sokszor kap a barack kakukkfüvet vagy épp rozmaringot kísérőül. Ugye mondanom sem kell, hogy kíváncsivá tett milyen lehet ez az egész egy sorbetben? Kipróbáltuk, infuzionáltam, turmixoltam, a fagyigép fagyasztott, az eredmény pedig abszolút bejött! Készül is még, talán bátrabban fűszerezve akár husi mellé is!

Hozzávalók kb 1 l fagyihoz:
Sziruphoz:
fél bögre víz
1 bögre nádcukor
3 ek (narancsvirág) méz
3 ágacska rozmaring
5 ágacska kakukkfű

Sorbethez:
4 nagy érett sárgahúsú őszibarack
fél bögre szirup

A sziruphoz a hozzávalókat szószos edénykébe teszem, felforralom, majd kb. 10 percig alacsony hőn főzöm. Mikor kihült kiveszem a kakukkfű és rozmaring ágakat.
A sorbethez négy nagy barackot meghámozok, felaprítom őket, majd a sziruppal öt percig főzöm. Így hagyom kihülni, majd pürésítem és fagyigépben fagyasztom. Én kapásból dupla adaggal készítettem, így a szirup el is fogyott.

Nehezen viseljük a hőséget, talán én a legnehezebben. Bent 32 C van, hiába a szuper szigetelés, szerintem a tetőtéri lakás már csak ilyen, de kint 35 C is van, végül is, ha úgy veszem, még mindig "hűvösebb" van bent, mint kint. Nem baj, jövőre majd beszerzünk valami hűtőalkalmatosságot (vagy nem)...Minden esetre az elmúlt négy hétben nem csak a kánikula miatt fogtam vissza magam a konyhában. Majdhogynem többet voltunk úton, autóban, mint itthon...
Június elején a Fertő-tónál jártunk a lurkókkal. Amolyan klasszikus, első együtt nyaralás volt négyesben, betegséggel, agyrázkódással, rossz idővel társítva. Lesz ez még jobb is, bár Kicsicsaj jó néhányszor emlegeti, milyen jó volt. Ezt azt hiszem nyugodtan vehetem bíztató jelnek!


Aztán amíg a kicsik Mamiztak, Papiztak egyet, addig mi édes kettesben meglógtunk Bolognába. Eléggé spontán jött az ötlet és gyakorlatilag fél órán belül faragtunk magunknak egy jó kis nyaralási tervet. Fantasztikusan pihentető pár nap volt. Jól lejártuk a lábunkat, hiába volt 30-35 fok, az árkádok városában gyakorlatilag árnyékban sétáltunk naphosszat, ami lássuk be, nem kicsit növelte a bejárt terület nagyságát!

Végre nem reggel hatkor ébresztettek bennünket, jóóó nagyokat aludtunk a hűvös szobában. Isteni kávékat, frappékat, capuccinokat ittunk és low budget turistaként pizzát ettünk pizzával :). De finom tésztákat is kóstoltunk, mint például zsályás, ricottás tortellonit vagy egy klasszikus bolognait, no meg eszméletlen mennyiségű gyümölcsöt. Elgondolkodtatott bennünket, hogy vajh mitől kerül itthon drágábba minden gyümölcs és zöldség, amikor általában véve olcsóbbak az előállítási költségek, mint mondjuk Olaszországban? Miért van az, hogy a nem túristás helyeken is, a napi bevásárláshoz beárazott piacon is minden gyümölcs szép, nagy, érett és ízekkel teli, hogy nem vágnak át guruló málnaszemekkel fedett, de doboz alján penészesedő málnatömeggel? Hogy kóstoltatnak, kérés nélkül. Itthon ami szép, nagyobb, ízesebb miért kerül többe?


De a napi csúcspontot (illetve csúcspontokat) a fagyi jelentette. Már amikor az utat terveztük és a tripadvisoron végigböngésztünk mindent, beleértve az ajánlott éttermeket is, igencsak szembetűnő volt egy bizonyos fagyizó hírneve. Hiába hívják Bolognát az olasz ételek nagyvárosának, ez a fagyizó vitte a prímet az ajánlott 191 étterem között.
A La Sorbetteria Castiglione maga a fagyi mennyország. A választék nem hatalmas, de bőven van miből válogatni. Kevés az általam jobban favorizált gyümölcsös íz, de azok a fagyik... Életemben nem ettem még ennyire finom pisztáciafagyit! Vagy ott a Dolce Emma, a mézben karamellizált füge, ricotta krémmel, nekem ez lett a kedvencem.
Vagy épp a karamellizált dióból, fenyőmagból és főzött, tojásos fagyialapból készült Edoardo. De fantasztikus volt a Szicíliai Cassata, az eper és "ilyenegyigazicitromfagyi" minősítést kapott a citrom is. Sok mindent meg sem tudtunk kóstolni, igazándiból hetekig találtunk volna még ebben a fagyizóban és a napi negyven perc sétát megérte minden falatja! Párat azt hiszem itthon is kipróbálok, már csak az ízkombinációk kedvéért is! Ha arra jártok, mindenképp érdemes felkeresni, no meg a többi fagyizót is, már csak azért is, hogy legyen egy kis összehasonlítási alap is, bár bevallom, mi sokszor a nagyon jó és az ez még annál is jobb fokozatok között ingáztunk!

Nálunk a zabpehely mézzel, forró tejjel menő reggeli, Kicsicsaj különösen szereti (én is, fiúk kevésbé, bár Aprótalpú az én tálkámból nagyon is). De ilyen melegben??? Hát miért is ne? Mert mi lenne, ha az elkészített zabkását kicsi tejszínnel és még tejjel turmixolnám, aztán kevernék bele ezt-azt és menne a fagyasztóba? Hogy mi lenne? Egy fantasztikusan jó fagyi! Akár reggelire is, de komolyan, kánikulában miért is ne :)?

Hozzávalók kb. egy literhez:
1 bögre zabpehely
3 bögre tej
1 bögre sűrített tej (7%-os)
ízlés szerint méz
1 tk vaníliakivonat
1 kisebb zöldalma
fél bögre mogyoró pirítva, durvára törve

A zabpelyből a tejjel és a mézzel és a vaníliával zabkását főzök. Mikor kihült simára turmixolom a sűrített tejjel együtt, ha túl sűrű lenne még tejjel higítom. A mogyorót megpirítom, héját ledörzsölöm, majd durvára aprítom. Egy kisebb zöldalmát kis kockákra vágok. A zabkása alapba beleforgatom az almát és a mogyoró felét. A maradék mogyorót a tetejére szórom és így fagyasztom. Annyira krémes az egész, hogy fagyigép nélkül is tökéletes lesz! El tudom képzelni dióval, egy pici édes sherryvel és málnával is, no meg... szóval mindenféle gyümölccsel, amit a zabkásához is ennék.

Egy kis összefoglaló a Gasztrotippen fagyikról, sorbetekről, parfékról két felvonásban, kipróbált lilahangyás receptekkel. Próbáljátok ki őket!

Ahogy megy fel a hőmérséklet úgy szaporodnak a fagyis dobozok a fagyasztóban. Egyelőre jó savanykás gyümölcssorbeteket, granítákat gyártunk nagyobb mennyiségben, de már volt egy-két tejes fagyi is. Készült eddig orgona sorbet, bodza sorbet narancs darabokkal, fahéjas meggy, citrom és eper, ez utóbbi hol mentával, hol gyömbérrel, hol fahéjjal.
Ezt a tejsherbetet tegnap este kb. tíz perc alatt készítettem el. Már-már pofátlanul egyszerű... Ma szülinapi torta helyett kanalaztuk az almás süti mellé :).


Hozzávalók kb. 1 literhez:
250 ml 7%-os sűrített tej
750 ml tej
kb. 6-8 kanál porcukor (de ízlés szerint változtatható)
2 citrom héja
1 lime héja
1 kk limelé
1-2 ek mák (csak mozsárban enyhén megtörve)

A langyos sűrített tejet oldódásig keverem a porcukorral, majd hozzáöntöm a tejet. Belereszelem a citromok és a lime héját és hűtőbe teszem. Mikor jól lehűlt belekeverem az enyhén megtört mákot és hozzáadok pár cseppnyi zöldcitrom levet. Elkeverem majd a fagyigépben fagyasztom.

Majdnem két hónapja - még épp a vulkán okozta káosz előtt - pár napot töltöttünk Cambridgeben és Londonban. Amolyan dolgozós, pár nap pihenős hét volt, a lényeg, azért jó sok fényképpel és nem kevés sajttal felszerelkezve érkeztünk haza. Sajtok között jó néhány, számunkra eleddig ismeretlen íz, mint például ez a bizonyos Wensleydale cranberry. Már az első falat után eldőlt a sorsa, a nagyobb, még csomagban levő darabból fagyi készül. Aztán elgondolkodtam némi sajttortán is, de végül csak fagyi lett! De még milyen finom fagyi! Nem tudjátok véletlenül, hogy itthon lehet-e kapni valahol? Egy sajttortát szívesen sütnék belőle...

Hozzávalók kb. 1 liter fagyihoz:

50g Wensleydale cranberry sajt
500 g krémes túró
250 g Philadelphia krémsajt
1 citom héja reszelve
porcukor ízlés szerint
egy maréknyi tőzegáfonya

A krémes túrót simára keverem a krémsajttal, majd porcukorral édesítem. Belemorzsolom a sajtot és hozzáreszelem egy citrom héját. Végül beleforgatok még egy maréknyi áfonyát. Fagyigépben vagy épp anélkül fagyasztom.

Végre nekünk is sikerült összehoznunk egy találkát Sok kicsis nyertesünkkel. Talán emlékeztek rá egy saját fotókból készített tányéralátét szettet és egy igen marcipános fagyizást ajánlottunk fel a licitálóknak. A sorsolásnál kíváncsian vártuk kit fogunk vendégül látni, végül Enikőéknek kedvezett a szerencse. Jó pár hétnyi tervezgetés után szombatra sikerült megbeszélni egy találkozót. Köszönhetően TS szorgos kezeinek a tányéralátétek is elkészültek, nekem pedig csak a marcipán szemifreddoval kellett törődnöm (meg Ízbolygó karácsonyi pogácsájával - egyébként hálás köszönet Magdi nagyinak, ez a pogi tényleg mindig beválik!).
Meg Kicsicsajt kellett csitítgatni és meggyőzni, hogy de, igen, mire az ebéd utáni alvásból felébred már biztosan itt is lesznek a vendégek! Így is lett, mire a szöszi szépre aludta a pofiját meg is érkezett Barnus a szüleivel, Enikővel és Tiborral. A kicsik gyorsan játékba merültek, jó szokásukhoz híven hirtelen hárman hatfelé tűntek, mi pedig a bemutatkozó köröket gyorsan letudva elég hamar a fagyizásra tereltük a szót.
Szerencsére szombatra Holle anyó is befejezte aktív tevékenykedését (talán megijedt Fakanál plakátjától), a hó is elolvadt , s ennek örömére, meg a fagyigép búgásának hangjára TS megnyitotta az idei fagyiszezont. A hosszabb előkészítésre, fagyasztásra való tekintettel a megígért marcipán szemifreddot egy nappal előbb elkészítettem. Aki kóstolta már tudja, hogy sokkalta inkább egy hideg desszert, mint egy klasszikus fagyi, mondanom sem kell anélkül fogyott el, hogy lefotózhattuk volna. Azért hogy a fagyigép se érezze elhanyagolva magát előkészítettem egy jó tömény csokigranitát és készült egy szilva-szeder granita is. De igazándiból sok újat fagyigyártás területén nem mondhattam volna Enikőnek, lévén nyaranta maga is aktív fagyigyáros, bár remélem a kókusz-lime fagyival sikerült azért új ötletet adnom. Így végül fagyiostya készítéssel próbálkoztunk, Buillabaisse mandulás tuilejára esett a választásom. Tökéletes választásnak bizonyult, ízlett kicsiknek, nagyoknak egyaránt, igaz a formázást még gyakorolnom kell (nem hittem volna, hogy ilyen gyorsan válik törékennyé az ostya)!
S hogy milyen kicsi a világ, kiderült, hogy Enikőéket igencsak szoros szálak fűzik szülővárosomhoz, Szekszárdhoz, a szekszárdi borvidékhez és a Szent Gaál Pincészethez! Persze, a délutánnak amolyan kisgyerekes módon elég hamar vége szakadt, a kialvatlan kisebbek elég gyorsan túlpörögtek és amolyan halasztást nem tűrő módon jelezték a játékidő végét.
Enikő, nagyon köszönöm, hogy részt vettetek a Sok kicsi akcióban és eljöttetek hozzánk, remélem Ti is jól éreztétek Magatokat nálunk!

Az emlegetett szederláz három fagyija nem különbözik igazán sokban egymástól. Vagy mégis? Merthogy lett egy sörbet, lett egy joghurtfagyi és lett egy mascarponés krémfagyi. Mindháromba kevés lime lé és héj került és egy kevés barnacukor. Elkészítésükben nincs semmi különös, csak pürésítem a gyümölcsöt (akit zavarnak a magocskák paszírozza át egy szűrőn) , majd ízesítem a zöldcitrommal és cukorral. No meg ahova kell beleturmixolom a mascarponét, illetve joghurtot. Én most mind a hármat fagyigépben fagyasztottam.
És hogy lettek ezek a csinos kis hasábok? Jégkockatartó segítségével! Érdemes kipróbálni mindhármat, akár egyszerre! :) Nekem a sörbet a kedvencem...

Hozzávalók kb. 700-1000 ml fagyihoz:
Mascarponés szeder krémfagyi
250 g mascarpone
500 g szeder
fél lime leve
1 lime héja
4-5 ek barnacukor

Joghurtos szederfagyi
500 g szeder
500 g lecsöpögtetett natúr joghurt
1 tk vaníliakivonat
4-5 ek barnacukor
fél lime héja

Szedersörbet
500 g szeder
5 ek barnacukor
1 lime leve és héja

A fehércsokiban nekem pont a csoki csokisága hiányzik. Nem igazán tudom értékelni a tömény édességét, hiányzik a földes kesernyésség belőle. Azért nem mondhatom azt, hogy nem szeretem kipróbálni ebben-abban, merthogy van a családunkban valaki, sőt úgy tűnik többen is, akiknek igencsak fogára való. Ugye nem árulok el nagy titkot, hogy TS-ről és Kicsicsajról van szó? Azt hiszem órákat vehettek Gombóc Artúrtól és egész jól haladnak a csokihódolat mélységes elsajátításában. TS-nek készítettem ezt a fagyit, de mondanom sem kell, akadt egy kis kotnyeles főkóstolóm is. Persze addig-addig kóstolgattuk, míg a tányérra került adagocska jól megolvadt. Ribizliszemeket kevertem a kész fagyiba, de mellé is csipegettünk bőven, igazán jót tett neki, szerintem :)!

Hozzávalók kb. 5 dl-hez:
250 ml tejszín
250 ml tej
2 tk keményítő
100 g fehércsoki
3 ek cukor
1 marék ribizli

A tejet és a tejszínt a cukorral forrásig melegítettem, majd beletördeltem a fehércsokit és teljes oldódásig kevergettem. A keményítőt pici meleg keverékben feloldottam, majd hozzákevertem. Jó hidegre hűtöttem, aztán irány a fagyigép.

Ahogy beköszöntött a tavasz és szép lassan virágba borult minden elbűvölten olvastam Palócprovence és Napmátka tűzhelyén készülő mindenféle virágos kivonatokról, szirupokról, ecetekről. Aztán persze kipróbáltam én is ezt-azt. Készült bodzaszörp, itóka, no meg akác, amiből sorbet is lett. Az ibolya nagyjáról épp, hogy lemaradtam, illetve amim volt azt részben elbaltáztam, mert én balga nem néztem utána, hogy az ibolya színanyaga hő hatására barnul és nem jön ki szépen higított alkoholban sem... Na azért lett egy kis fagyi ismét némi kandírozott ibolyával. Aztán volt az orgona, ezt nem mertem megkóstol(tat)ni, talán majd jövőre.



És eljött a rózsák ideje, előbb a bazsarózsáé, amit én kislánykoromban kellerózsának hívtam. A történet annyi csupán, hogy amikor egyszer hazafelé ballagtunk talán anyával az oviból Julcsi néni épp kint álldogált a domb tetején, a kis házikója kapujában. Julcsi néni már akkor öregebb volt, mint én azt valaha is képzelni tudtam, hogy milyen öreg tud lenni egy ember és öreg derűjéből mindig jutott egy simogatás, egy kedves szó, egy kocka süti és egy-egy kérdés.

Úgy, mint azon a délután is: Kislány, kell-e rózsa? Kellett hát! Rajongásig szeretem azóta is, a nevem napja és szülinapom virága a kellerózsa. Szóval a bazsarózsáról is lemaradtam, épp nem jártunk otthon, voltunk előtte és értünk utána, de nem akkor, amikor virága teljében volt. Aztán virágba borultak a rózsák, többek között az a hihetetlenül illatos gyönyörű, bársonyos vörös rózsa, azt hiszem fajtáját tekintve Rosa centifolia Rote Woge. És Napmátka napfénnyel átitatott rózsaszirupja csak nem hagyott nyugodni... Erre ugyan nem vállalkoztam, de elhatároztam, hogy elkészítem a saját rózsaszirupom. Kértem és kaptam is otthonról pár fej gyönyörűn kinyílt rózsát, kicsit körülnéztem rózsaszirup recept ügyben, aztán szokás szerint mentem a magam feje után. A készítés technológiáját illetően olvastam meleg és hideg készítésről is, én a meleget választottam. Azt szerettem volna, ha nem csak illatos, de ízes is és szemnek is szép. Ezért én jó édesre készítettem és a színét egy kevés citromsavval csalogattam elő. Működött és a recept jónak tűnik, úgyhogy ismétlés következik...


Hozzávalók kb. 0.5 liter rózsasziruphoz:
2 bögre cukor
500 ml víz
6 rózsa
1 kk citromsav

A cukorból szirupot főztem. A rózsa szirmokat lecsipegettem, leöblítettem és a szirmok tövénél levő fehér részeket kiszedegettem. Beletettem egy csatos üvegbe, a szirupba belekevertem egy kiskanálnyi citromsavat és melegen a rózsára öntöttem. Lefedve pár órára félretettem, majd leszűrtem és felhasználásig hűtőben tároltam.

Ami pedig a felhasználást illeti, kb. a felét friss narancsot vagy citromot belefacsarva és ásványvízzel higítva, jól behűtve megittuk. Egy adagból viszont rózsasorbet készült. Gyönyörű lett, valahogy olyan ragyogó rózsaszín, diszkréten rózsaillatú, -ízű. Kísérőnek ide is citromot tettem és vízzel duplájára higítottam.

Hozzávalók 0.5 l sorbethez:
250 ml rózsaszirup
1 citrom leve
250 ml víz

A hozzávalókat összekevertem és fagyigépben fagyasztottam. Díszítésként tettem rá mentát, de
igazándiból remekül passzol is hozzá.

Előszőr készítettem limoncellot és ha már kövér lúdra gyúrunk, gyúrjunk rajta még egyet, a feléből egyből krémlikőr született. Mindkettő nagyon finom és akárhogy is nézem elég veszélyes... könnyen rákap az ember, aztán már csak azt veszi észre, hogy sitty meg sutty el is fogyott. Főleg, ha kerül egy pici ebbe is, meg abba is... Mondjuk Gabah almás crostatajának krémjébe... De tekintetbe véve, hogy a várakozási idő betartását leszámítva semmi nehézség nincs a készítésében azt hiszem ismétlés lesz belőle...

A receptekhez Ilva receptjeit használtam volna, ha nem lettünk volna híján a tiszta szesznek. Ennek köszönhetően némi vodkásításon és gyakorlatilag duplájára hígításon esett át az itóka Szóval jöhetnek a megkövezések, de szerintem forró nyári estéken, jéghidegre behűtve így sem rossz. Na de nem is ez ám igazán a bejegyzés tárgya, hanem az a jó kis parfé, ami ebből született! Jó sok citrom és lime héjjal, némi mentával, tejszínnel és kb. egynegyednyi mennyiségű krémlikőrrel. Még csütörtökön készült el, pénteken fotóztam, aztán a szombati égi csimmbummcirkuszt követően esti mozizás mellé befaltuk! Soha rosszabbat, moziból se! Érezhető alkoholtartalma miatt szigorúan felnőtt jeges desszert!

Jöjjön akkor először az én sima és krémlikőr változatom, aztán a parfé receptje.

Limoncello és crema di limoncello

Hozzávalók az alaphoz:
8 db citrom héja, vékonyan lehámozva, a fehér részek nélkül
0.75 l vodka

A citromokat alaposan megmosom, szárazra törlöm, végül jó vékonyan meghámozom. A héjakat egy üvegbe teszem és felöntöm vodkával. Egy hétig hűtőben állni hagyom, néha összerázom. Az egy hét letelte után leszűröm.

Limoncellohoz:
400 ml víz
200 g cukor
350 ml szép sárga citromos alap

A cukorból szirupot főztem, majd miután lehűlt összekevertem a vodkás alappal. Fogyasztás lőtt kb. egy hónapot csücsült a hűtőben.

Crema di limoncellohoz:
400 ml 3.5%-os tej
200 g cukor
350 ml citromos alap

A tejet a cukorral oldódásig melegítem, majd lehűtöm és a citromos alaphoz keverem. Fogyasztásig hűtőben (illetve inkább fagyasztóban) tárolom.


Crema di limoncello parfé

Hozzávalók 0.5 literhez:
125 ml crema di limoncello
250 ml tejszín
125 ml tej
6 ek cukor
1 lime héja reszelve
1 citrom héja reszelve
5-6 mentalevélke
Tálaláshoz még citrom és/vagy limehéj

A tejet a tejszín felével és a cukorral felmelegítettem, míg a cukor fel nem olvadt. A még meleg tejbe belereszeltem a citrushéjakat (úgy egynegyedet részüket félretettem tálaláshoz) és jéghidegre hűtöttem. Belekevertem a citrom krémlikőrt és a metélt mentát is, végül a fagyigépben fagyasztottam. Mikor majdnem teljesen összeállt beleforgattam a maradék tejszínből vert félkemény habot. Még pár órát fagyasztottam, majd friss citromhéjjal, limehéjjal tálaltam.

Ennek a nyárnak az egyik nagy kedvence a sáfrányfagyi. Tekintetbe véve fogyatkozó sáfránykészletünk nem ez az a fagyi persze, amit nap, mint nap bekanalazunk, de azért készült már négy-öt alkalommal és még lesz pár alkalommal, abban biztos vagyok.
A sáfrányon kívül semmi extra hozzávaló nincs benne, nem tojásalapú, nincs benne mascarpone sem. Egy egyszerű tejfagyi tulajdonképpen, amiben remekül érvényesül a sáfrány különleges íze. Hol tejszín-tej keverékéből, hol pedig sűrített tejből készítem. Az eredmény így simán is meglepően krémes, de ha egy pici zselatinport is teszek bele még jobb lesz a textúrája. A sáfránytól pedig lágy sárga színe van. Remekül passzol pici illatos likőrrel meglocsolt gyümölcssalátához, vagy épp sárgadinnyéhez. Mondjuk sherryvel flambírozott sárgadinnyéhez.

Hozzávalók kb. 7 dl-hez:
350 ml tejszín
350 ml tej
8 ek cukor
1 nagy csipet sáfrány (ha van porrá őrölt az jobb)

A tejet és a tejszínt a cukorral forrásig melegítem, leveszem a tűzről, majd beleszórom a sáfrányt. Mire kihűl szép sárga színe is lesz. Szükség szerint (ha zavaróak a sáfrány szálak) átszűröm. Jó hidegre hűtöm, majd fagyigépben fagyasztom.

Egy ideje ott csücsül két doboz fagyi a fagyasztóban. De a rossz idő miatt nem hogy fagyit nem kívántam, fotózni sem volt kedvem (fényviszonyok meg pláne...)! Nem úgy TS, akit olykor győzködnöm kellett, hogy hiába nincs más fagyi, ebből (még) nem ehet, mert még nem volt érkezésem fotózni.

Az egyik ez a gyönyörű hófehér akácvirág sorbet, ami inkább illatos, mint markánsan ízes, bár az a gyerekkori emlék, amikor a Laposról hazafelé baktatva majszoltuk az édes közepű akácot nagyon benne van! Az alapot, az akácvirág szörpöt még az akác- és bodzavirágzás sűrűjében készítettem, aztán ahelyett, hogy megittuk volna még egy kis citromlével ízesítve lefagyasztottam. Ahogy láttam mintha másodvirágzás lenne a környék akácfáin, lehet, hogy még egy szörpre való virág összegyűlik! Azt már jó előre kitaláltam, hogy barackkal fogom tálalni, jó érett barackkal. Tegnap viszont vihar ide, vihar oda örömömben előkaptam! Mire kisütött a nap a barack nektarinná változott, sőt még egy kis fahéjas karamelles ízt is kapott, mi pedig Kicsicsajjal jól befaltunk egy-egy gombócos barackot. S még milőtt aggódnátok TS-nek is maradt, hát persze :)

Hadd küldjem ezt a receptet mindenkinek (no meg külön Anának!), aki szavazott ránk a Goldenblogon és mindenkinek, aki olvas bennünket, bekukkant hozzánk! Köszönöm!

Hozzávalók az akácvirág szörphöz:
20 fürt virág
1 kg cukor
2-3 citromkarika

Vettem egy két literes csatos üveget, ebbe beleszuszakoltam az alaposan megmosott és lehetőség szerint bogártalanított virágfürtöket és a citromkarikákat. Rászórtam a kilónyi cukrot, felöntöttem vízzel, majd négy-öt napra a hűtőben felejtettem, alkalmanként összeráztam.

A sorbethez:
1 liter akácvirág szörp
1 citrom leve
fél lime leve

A szörphöz hozzáfacsartam a citrom és a fél lime levét, majd fagyisdobozba tettem és fagyasztottam. Tálalás előtt fél órával elővettem, villával felkapargattam, hogy finom kristályos legyen. Ha esetleg valakinek nagyon édes lenne így, akkor higítsa pici vízzel.

A grillezett nektarinhoz:
személyenként egy szem érett, magvaváló nektarin
2 ek cukor
1 csapott tk fahéj
1 ek vaj
pici lime lé
lime héj

A nektarinokat félbevágtam, magokat kiszedtem, és vágott felével a fahéjas cukorba nyomkodtam. Vajat serpenyőben megolvasztottam, majd a nektarinokat cukros felükkel lefelé beletéve pár perc alatt karamellizáltam. Tányérra szedtem, egy-egy csepp limehéjjal meglocsoltam, limehéjjal díszítettem és egy gombócnyi sörbetet tettem mellé.

Vagy inkább fagyi a felnőtteknek és pálcikás nyalogatnivaló gyerkőc méretre kalibrálva. S hogy valami igazán különleges is legyen benne, a túró narancshéjtól és narancsvirág víztől ízes, illatos. A meggy pedig egy kevés kandírozott gyömbért kapott kísérőül. Körülbelül fél liternyi a felnőtt adag és hat pálcikás fagyi lesz belőle.

Narancsos túrókrémfagyi:
500 g krémes túró
1 tk őrölt, kandírozott narancshéj
fél citrom reszelt héja
1 tk narancsvirág víz
4-5 ek méz

A túrót a mézzel édesítem, majd hozzákeverem a többi alapanyagot és az egyik felét fagyigépben fagyasztom, a másik felét félreteszem a pálcikás jégkrémhez.

Gyömbéres meggysorbet:
750 g meggy
1 tk őrölt kandírozott gyömbér
3-4 ek méz
késhegynyi őrölt fahéj

A magozott meggyet a többi hozzávalóval együtt turmixolom, majd a felnőtt adaghoz kb. a felét fagyigépben fagyasztom. Végül óvatosan épp csak elkeverve összeforgatom a túrófagyival.
A pálcikás változathoz a túrókrémet és a meggyet felváltva a jégkrémformákba kanalazom és fagyasztom.

Még a múlt héten készült ez a tejszínes banánfagyi. Cukor helyett karamellt csorgattam bele, jó édes is lett és a tejszíntől, banántól jó krémes is. Mostanában már inkább félreteszek egy fotóra elegendő adagot, mert biza komoly ráúszás van nálunk a jeges finomságokra.

Hozzávalók kb. 7 dl fagyihoz:
4 jó érett banán
200 ml tejszín
350 ml sűrített tej
folyós karamell ízlés szerint

A karamellhez 1 bögre cukrot karamellizálok, majd felöntöm fél bögre vízzel és alacsony hőmérsékleten teljes oldódásig kevergetem. Ha kész, teljesen lehűtöm. A banánt a sűrített tejjel és a tejszínnel turmixolom, majd a karamellel édesítem. Aztán jöjjön a fagyigép! Tálaláskor még egy kis karamellt csorgatok rá.

Vérnarancs, eper, pici fahéj. Számomra tökéletes ízharmónia, finom sok narancslével hideg frissítőnek és még finomabb fagyinak. Egy adag pedig abszolút nem elég, pláne, ha fagyasztott narancshéjat használok fagyikehelynek!

Hozzávalók:
500 g eper
4 kisebb vérnarancs leve és húsa
1 tk fahéj
méz vagy cukor ízlés szerint
néhány üres narancshéj félgömb kikapargatva

Az epret kevés mézzel pürésítem, majd hozzáadom a narancsok levét és húsát, végül fahéjjal ízesítem. Aztán jöhet a fagyigép! A narancsok üres héját pedig szépen kikapargatom és tálalásig fagyasztóba teszem.