Tex-mex csirke vele sült újhagymával és burgonyával



Egy finom, nem igazán munkaigényes vasárnapi ebédnek való. Jöhet? Az egyetlen kunszt annyi, hogy, mint a legtöbb pácolt húsos ételnél érdemes előre gondolkodni és legalább egy éjszakán át állni hagyni a húst, hadd járják át jól azok a mindenféle ízek. Mi többnyire csirke filézett felső combjából készítjük, s hol tepsiben, hol grill-lapon végzik. Most egy tepsis változat, vele sült újhagymával és burgonyával.
Hozzávalók a marinádhoz:
2 ek csípős mustár
2 ek olaj
4 ek paradicsompüré
2 gerezd zúzott fokhagyma
fél ek barnacukor
1 kk chilipor

Mindent alaposan összekeverünk, majd a húst beleforgatjuk, s lefedve legalább egy éjszakán át érni hagyjuk. Mi általában kapásból dupla mennyiséget készítünk, hogy ne csak úgy mutatóba jusson mindenhova.

Tepsiben sült tex-mex csirke 6 főre
Hozzávalók:
6 db csirke felső comb filé
2 adag tex-mex marinád
1.5 kg burgonya
2 csomó újhagyma

A meghámozott krumplit vékonyabb cikkelyekre vágom (úkrumpli szezonban készítettem előszőr, akkor egyszerre ment minden a tepsibe), 20 percet előfőzöm, az újhagymát nagyobb darabokra vágom. A húst elosztom a tepsiben, közérakom a krumplit és a hagyma darabokat. Lefedve 45 percet sütöm, majd még fél órát pirítom.

Kenyér búzacsírával



Ilyenkor, amikor kinézve a legüdébb színfolt a szomszéd ház kéményének sárga színe, szóval ilyenkor egyre erősebben vágyom arra az igazán friss zöld színre. Azon felül, hogy szépen lassan ellepnek a jácintok, tulipánok, nárciszok búzát is szoktam hajtatni. Szeretem nézni, ahogy fejlődik. No meg bevallom, azt a finoman édeskés épp hogy kicsírázott búzát is szeretem rágcsálni. Ami pedig megmarad, azt zsenge füves állapotban legelem le. Én szeretem. Próbáltam ugyan belecsempészni a kajáinkba (salátákba) a már fű nagyságú hajtásokat, de nem különösebben értékelték a többiek. Nem erőltetem.

Idén is nődögélnek. Tegnap egy markocskányit belekevertem a kenyértésztába. Igazi búzacsírás kenyér lett belőle :-) A búzaszemek már kellően megpuhultak, így attól sem kell félni, hogy a fogunk törne egy-egy harapásnál. S nem utolsó sorban igen szép, ropogós héjú bagett sikeredett (no nem a csírázó búzától!).

Hozzávalók:
kb. 300 g BL-80-as kenyérliszt
1 tk méz
20 g friss élesztő
1 tk só
2 ek olivaolaj
150 g natúr joghurt
kb. 2 dl víz
kb. 2 ek csíráztatott búza

Az élesztőt mézes, langyos vízben felfuttatom, majd a búza kivételével minden hozzávalót belekeverek és simává dagasztom. Pici lisztet szórok a tetejére és 30 C-on fél órát kelesztem. Ezután újra átdagasztom és ekkor keverem bele a csírát. Liszttel megszórva újra fél órát kelesztem, majd lisztezett deszkán alaposan átgyurkálom, megtekerem párszor és sütőpapírral bélelt tepsibe teszem. Még negyed órát kelesztem, majd 220 C-ra előmelegített gőzzel teli sütőben kb. fél óráig sütöm. Az öreg kopogtatós módszerrel ellenőrzöm, hogy jó-e. 1 bagettre elegendő mennyiség

Hagymás polentával töltött gomba sonkaburokban



Arra gondoltam, hogy gombában tálalom a polentát. Amibe hagymát tettem, háromfélét is. Aztán arra is gondoltam, hogy az egészet sonkába kellene bugyolálni. Végül a sorrend borult egy kicsit, merthogy olyan hajszálvékony házisonka szeleteket kaptunk, amiket szépen bele is lehetett hajtogatni a gombába. Erre jött a polenta, majd rá egy kis sajt. Persze polenta kicsit több lett, de plusz köretként lecsúszott.

Hozzávalók:
8 db nagy csiperkegomba
8 vékony szelet füstölt sonka (vagy bacon)
1 bögre kukoricadara
2 szál újhagyma
1 marék póréhagyma karika
2 gerezd fokhagyma
100 g gouda
só, bors
kevés olivaolaj

A polentához a darát kb. négyzseres mennyiségű forró vízbe csurgatom, sózom és hozzáadom a vékonyra szelt hagymákat. Állandóan kevergetve készre főzöm. Inkább kicsit lágyabb maradjon, hogy könnyebb legyen szétadagolni. A gombákat bebugyolálom a sonkába. Gyakorlatilag körbetekerem vele és a felül lelógó részt visszahajtogatom a gombába. Minden így előkészített "tálkába" polentát kanalazok, majd megszórom reszelt goudával és borsot őrlök rá. Jó forró sütőben 20 perc alatt készre sütöm. Gyors vacsi? Igen, az!

5 legjobb 2008-ból



Van két adósságom, az egyiket huAnitától kaptam a Sütiboltból, a másikkal pedig Zsuzsi lepett meg. Kezdem az elsővel. Rágom egy ideje már azt az öt legjobb dolgot, de nem igazán tudok objektív lenni. Először szívem szerint azt írtam volna, hogy mind az öt Apróbbikról szól, hiszen elég sok szomorúság után jött Ő, így nem lenne nehéz megtalálni azt öt legemlékezetesebb dolgot vele kapcsolatban. De ott van a Nagyobbik is, az elmúlt évben babából kisgyerekké változott Kicsicsaj is. Hiszen úgy, de úgy tele van vele a lelkem-szívem velük, hogy az csuda. De ha jobban belegondolok azért csak voltak például konyhai legjobbak is. Álljon hát egy vegyes ötös, ilyen is, olyan is, csak ahogy eszembe jutnak:

1. Az egészséges kisfiúnk születése egy aggódós terhesség végén, az az -utólag roppant nevetséges, ám akkor roppant komolyan gondolt - ellentmondást nem tűrő kérés, amiben TS-t a Nap ablakból való eltávolítására szólítottam fel. No meg a rengeteg első történés, amit azóta is megélünk vele. Most épp az első átaludt éjszakáért fohászkodom...





2. A nap, amikor Kicsicsaj megkapta az első kijányjányos ruháját, a hozzáillő cipellőkkel. Az a feneketlen boldogság, ami belőle áradt és a nem kisebb büszkecsodálkozósmajdnemsírós érzés, ami belőlem és TS-ből. Az aranyos ragozási hibái, mint az enyém-enyéd-enyéje. Az ügyessége, ahogy a lovat megüli és még sorolhatnám.





3. Kaptunk egy karamellizáló pisztolyt. Régi álom volt, Marcsinak köszönöm, már dőzsöltünk vele párszor, lassan majd a lilahangyára is felkerül ez-az.




4. Az első igazán jó rozskenyerem. Már negyedik éve sütögetem a kenyérkéinket, azt hiszem kezdek belejönni. De a rozskenyérrel jó ideig nem volt szerencsém. Persze a nyanyatésztának valót azóta is mindig jól elfelejtem eltenni, lehet jövőre már az is természetes lesz.

5. Tudom, hogy apróság , de az az öröm, amit néhány kicsi szufléforma okozott nekem az év végén. Nem tudom hány éve vágytam rá, de valahogy soha nem vettünk, pedig nem egy ökör ára.

Végül tovább kéne gurítanom, de nem igazán tudom kinél járt már. Szívem szerint megkérdezném Bodzáékat, Gabojszát, ha még nem válaszolt és Gabaht.

Barátságszalag



Kaptam Zsuzsitól egy kedves meglepetést, nagyon köszönöm! A barátságszalag, ahogy látom, lassan mindenkit körbeölel. Már nem tudom kinek küldjem. Vannak blogok, szép számmal, akiket rendszeresen olvasok. Vannak újak, melyekre rátalálok, aztán egy ültő helyemben olvasom el, vissza, egészen a blog kezdetéig az írásaikat. Vannak, akiket kicsit elfelejtek, aztán időről-időre felfedezek, mások eltűnnek és annál nagyobb az örömöm, amikor folytatják, vagy más oldalon bukkannak fel. Nekik szeretném küldeni, név nélkül, hiszen túl sokan vannak... de azt hiszem ez igazán azt jelenti, hogy nem adom tovább :-)

Mandarinos, mákos clafouti



Nekem a clafouti, de legyen inkább jó kis tejespite igazándiból nyári süti, pedig nem kéne az legyen. Végül is csaknem minden gyümölcsben benne van egy jó tejespite lehetősége, nem? Itt van mondjuk a mandarin. Finom szaftos, picit savanykás, picit édes, tökéletes. Imádom. Akár kilószámra tudnám falni, akár minden nap, ha épp nem okozna allergiát az Apróbbiknak és nem okozna nagy mennyiségben bajt a Nagyobbiknál. Addig is amíg ő - mármint az Apróbbik - nem lesz a csirkecomb és a fasírozott elkötelezett híve, visszafogom magam.

Megjegyzem, Apróbbik eddigi nem anyatejfogyasztásában kiütéssel győzött a kis mancsába kaparintott fasírt, amit persze a szájába szuszakolt volna rögtön, ha nem fogom le a kezecskéket. így csak nyalogatta azt, roppant lelkesen. S ha már az Apróbbiknál tartunk, kikívánkozik belőlem a nap híre: Aprótalpú a négykézláb meghajtást a mai naptól alkalmasint kedélyes ácsorgásra cserélte :-)

De vissza a mandarinos clafoutihoz, aminek a receptjét itt leltem. Lelkesen készülődtem a sütéshez, s ahogy a hozzávalókat pakolgattam kezembe került a mák. A biztonság kedvéért megkérdeztem TS-t mit szólna hozzá, ha mákpettyes lenne ez a tejespite, nem mondott nemet.

Hozzávalók:
fél bögre liszt
fél bögre nádcukor
1 ek mák (nem darált)
3 tojás
1 bögre tej
fél bögre jó sűrű tejszín
8-10 szem mandarin (amennyivel egy tortaforma alját ki lehet rakni)
fél citrom héja
1 tk vaníliakivonat
1 csipet só


Egy 26 centis tortaformát kivajaztam, a sütőt előmelegítettem 180 C-ra. A mandarint meghámoztam, gerezdekre szedtem és kiraktam vele a sütőtál alját. A többi hozzávalót simára kevertem, majd a mandarin tetejére öntöttem. Kb. háromnegyed órán át sült. Sülés közben a mákszemek szépen feljöttek a tetejére, ettől lett ilyen kis csinos tűpettyes. Gyönyörűen megemelkedett (azon iziben le is fotóztam), azt hiszem eggyel nagyobb tortaformába is elegendő mennyiségű lett volna. Langyosan jól befaltuk az első felét, aztán másnap eltűnt a maradék is. Szerintem tangerinből (ami picit savanyúbb) még finomabb lehet...

Szót fogadtam! - VKF 22



Én tényleg szót fogadtam és ez alá a csinos krumplipüré paplan alá rejtettem mindent: husit, fűszert, zöldséget! Csak aztán majdnem lemaradtam, illetve le is maradtam a határidőről, de háziasszonyunk türelmének hála csak sikerül még az utolsó utáni utolsó pillanatban vkfelnem! Egyébként elég gyakori vendég nálunk az egytálétel, különösen a sütőbe-berakom-rá-sem-nézek-pikk-pakk-kész verziót szeretem. Mint például ezt.


Hozzávalók:
500 g pulykamell vékonyra szeletelve
2 gerezd fokhagyma
2 db kápia paprika
pár db barna csiperke
1 kg mirelit zöldség, vegyesen (nálam kukorica, bab, borsó, zöldbab, hagyma)
200 g gouda sajt szelve
só, bors, chili
tetejére krumplipüré 1 kg krumpliból

Előkészíteni pedig rövidebb ideig tart, mint leírni. Egy 30 cm x 40 cm -s tepsit bedörzsölök fokhagymával, majd az aljára terítem a mirelit zöldség felét. Rászórom a nagyobb darabokra vágott gombát és a szintén nagyobb darabokra vágott kápia paprikát. Sózom, borsozom, majd ráfektetem a zúzott fokhagymával, chilivel, sóval bedörzsölt pulykamellszeleteket, majd rá a szép szelet sajtokat, végül a zöldség másik felével befedem. Fűszerezem egy picit, majd fóliával letakarva úgy fél órát sütöm. Ennyi idő alatt bőven elkészül a krumplipüré. Ha ez kész rákenem a zöldséges husi tetejére, majd újabb 25 percre visszatolom a sütőbe.

Narancsos-túrós csiga



Már sülés közben levett a lábamról. Az az isteni narancsos illat... hmmm... és az íze! Elkészíteni sem ördöngösség, nagyjából egy-másfél óra alatt elkészül. Aztán már csak meg kell várni, hogy kihűljön egy picit. A recept az Essen und Trinken oldaláról származik.

Hozzávalók:
300 g liszt
100 g cukor
500 ml tej
25 g friss élesztő
2 tojás
50 g vaj
100 g kandírozott narancshéj
1 marék mazsola vagy aszalt áfonya (opcionális)
1 cs vaníliás pudingpor
250 g túró
1 csipet só
tetejére baracklekvár (nálam narancs-alma lekvár)

Az élesztőt másfél deciliter langyos tejben felfuttatom. A lisztet összekeverem a cukor felével és egy csipet sóval. A vajat megolvasztom, majd mikor visszahűlt egy picit összekeverem az egyik tojással és az élesztős tejjel. A liszttel simára dagasztom, majd 30 C-on fél órát kelesztem. Ez idő alatt előkészítem a túrókrémet. Ehhez 3.5 deci tejben cukor nélkül jó sűrű vaníliás pudingot főzök. A kandírozott narancshéjat a cukor másik felével finomra őrlöm, vagy finomra metélem és elkeverem a cukorral. A túrót áttöröm, összekeverem a másik tojással, majd hozzáadom a cukrozott narancshéjat és a pudingot. Én egy marék aszalt tőzegáfonyát is tettem bele.
Miután a tészta megkelt még egyszer jól átgyurkászom és kb. 30 x 40 cm2-s téglalappá nyújtom. Rákenem a túrókrémet, körben a szélén úgy egy centit szabadon hagyva, majd feltekerem. Kb. 3 centi vastag szeletekre vágom, a csigákat sütőpapírral bélelt tepsire teszem , majd 180 C-on 25 percig sütöm. A csigák a kivételkor elég lágynak tűnnek a tölteléknek köszönhetően, de ha az aljuk is szép piros, akkor átsültek. Közvetlen mielőtt kiveszem a sütőből megkenem a tetejüket egy kevés lekvárral. Noha épp volt mindkettő itthon, a barack helyett narancsos almalekvárt választottam. Úgy 16 csiga lett belőle.

Zöldborsós krumplikrémleves



Alig volt még vége a tavalyi télnek, már büszkén dundorodott a pocakomban Dádi, mikor egyszer egyedül maradtam egy hétvégére. TS és Kicsicsaj elutaztak valahova. Gondoltam végigjárom a kismamaboltokat, s mire hazaérnek kicsinosítom a kismamiruhatáram. Végigjártam a Lövőház utca környékén fellelhető összes kismamaruha boltot, inkább kevesebb sikerrel, viszont egyre növekvő éhséggel. Betértem hát a Fény utcai piacra, vettem ezt-azt, de végül semmi olyasmit, amit helyben befalhattam volna. Merthogy eszembe jutott a krumplikrémleves. Póréval, rozmaringgal, jó tejfölösen. Szinte éreztem azt a tökéletes rozmaringos ízt, úgy, ahogy csak egy kismama tudja végletesen kívánni az ízeket. Nem is tudtam kiverni a fejemből, így hát villamossal hazaszáguldottam (na jó, ez vicc volt) és némi hegymászást követő pihegés után gyorsan el is készítettem. Emlékszem, abból a magas kerámia pohárból ettem, amit a kék-sárga svéd bútorboltban lehet kapni és amihez pici fejű, kvázi hasznavehetetlen fakanálka is jár. Azóta ez olyan szívmelengető levesespohár nekem, s nem különben szívmelengető a leves is. Pláne egy ilyen ronda esős napon. Most zöldborsóval bolondítottam meg, no meg bazsalikommal és kakukkfűvel. Jó zöld lett, az íze is.

Hozzávalók:
1 bögre borsó
6 közepes szem burgonya
fél rúd póré
1 gerezd fokhagyma
1 kis ág rozmaring
pár bazsalikomlevél
néhány kakukkfű ágacska
3 ek tejföl
egy ek vaj


A borsót vajon megpároltam és két evőkanálnyit félretettem a tálaláshoz. Megpároltam benne a pórét és a fokhagymát, majd hozzáadtam a hámozott, felkockázott krumplit. Felöntöttem bő egy liter vízzel. Beletettem még némi rozmaringot és kakukkfüvet és teljesen puhára főztem. Végül belekevertem 3 ek tejfölt és pár levélke metélt bazsalikomot. Még forrón összeturmixoltam, majd rövid időre visszatettem a tűzhelyre. A maradék zsenge borsóval tálaltam.

Sült kacsamell spenóttal, mozarellával, leveles tészta ágyon



A mai ebédünk, félig-meddig maradékfelhasználás. Hétvégén kacsát sütöttünk, amolyan három óráig sülős, csontjáról leomlós változatot. Fűszerezésként fokhagymát, sót és kakukkfüvet kapott. Megmaradt egy kacsamell. Nem véletlenül. Először azt gondoltam valami finom pástétomot készítek belőle.
Az aprókban bujkál valami betegségféle, rosszul aludtak. Aztán a nyűglődés délelőtt folytatódott, így eléggé szétcsúszott a délelőttünk. Délelőtt, mosogatás közben már azon agyaltam mi legyen az ebédünk, ami nagyon gyorsan megvan, eszembe jutott a kacsamell és a leveles tészta a fagyasztóban. A bébispenót meg jó választásnak ígérkezett mellé. Már félkészen is ígéretes látvány volt. Nem csalódtam.

Hozzávalók:
1 csomag mirelit leveles tészta
1 kacsamell
4 marék spenót
50 g vaj
1 nagy gerezd fokhagyma
2 gombóc mozzarella
rózsabors
szerecsendió

kenéshez 1 tojás

A leveles tészta nálam ezúttal előre, 10 x 20 cm2-s darabokra felvágott, készre nyújtott lapokból állt, de akár kör alakúra vágva, akár nagyobb lepényként egyben sütve ugyanúgy megteszi. A spenóthoz a vajat serpenyőben felolvasztom, hozzáadom a szeletekre vágott fokhagymát, majd amikor illatozni kezd a spenótot. Épp hogy hagyom összeesni, picit sózom, kevés szerecsendiót tekerek rá és félreteszem. A tésztalapok szélét egy centi szélesen körbe bevágom, de nem vágom át, csak mintha keretet rajzolnék neki. A keretet aztán tojással lekenem. A spenótot elosztom a tésztalapokon, ráteszem a szeletekre vágott kacsamellet, majd a felszeletelt mozzarellát. Végül mozsárban kevés rózsaborsot török, ráhintem és irány a sütő. 200 C, kb. 20 perc. Melegen a legfinomabb. 6 szelet lesz belőle. Gyors vacsinak is, csak bátran!

Cukkinivel, sajttal töltött kaliforniai paprika



Még hetekkel ezelőtt egy gyors és könnyű vacsora eredménye lett ez a finom sült kaliforniai paprika. Csak semmi faxni jeligére :-)

Hozzávalók 3 főre:
3 db piros húsú kaliforniai paprika
2 kisebb cukkini
1 doboz cottage cheese
2 ek krémsajt
1 tojás
pici olivaolaj
só, fehérborssal

A paprikákat félbe vágtam, csumáját, erezetét kiszedtem. A cukkinit meghámoztam, a reszelő durva fokán lereszeltem, majd nagyon kevés olivaolajon, pici sóval pár percig pároltam, majd hűlni hagytam. Hozzáadtam a krémsajtot, a picit felvert tojást, majd a cottage cheeset és beletöltöttem a paprikacsónakokba. Tetejükre pici fehérborsot szórtam és irány a forró sütő. 20 perc 180 C-on és már kész is. Sonkatekerecset ettünk hozzá.

Nigella pirított csirkehús levese




Nem is tudom eddig miért nem készítettünk pirított húsból levest. Annyira nem levesnek való, talán ezért. Pedig dehogynem... TS-t találta el egy Nigella műsorban ez a recept, olyannyira, hogy munkához is látott. Bébikukorica volt ugyan itthon, de a többi belevalót kicsit átvariálta. Cukorborsó hüvely helyett borsó lett, sárga hüvelyű bab váltotta a zöldet és hogy szép színes egy kevés bébirépa is került bele.

Hozzávalók:
1 csirkemell
fél liter húsleves
2 ek szójaszósz
pár darab bébikukorica
1 csésze mirelit borsó
1 csésze mirelit zöldbab
1 csésze mirelit bébirépa
fél adag rizstészta
kevés friss petrezselyem

A csirkemellet vékony, falatnyi darabkákra vágta. Wokban felmelegített egy kevés szójaszószt, megpirította rajta a csirkét. Hozzáadta a mirelit zöldségeket, majd a bébikukoricát. Felöntötte a húslevessel, épp, hogy pár percig főzte, hogy a zöldségek még roppanósak maradjanak, majd a legvégén beletette a tésztát. Mikor az átpuhult, már ettük is. Friss petrezselyem került még a tetejére. Gyors vacsinak sem utolsó!

Pereces jó reggelt!



Egy egészséges süti




Na, ez jól hangzik... ezzel próbáltam magam nyugtatgatni január első napjaiban, amikor óriási karácsonyi sütidümping ide, sütidömping oda nekem biza süti süthetnékem volt. Mégpedig valami gyors, nem maszatolós sütire vágytam. A Dr. Oetker sorozat Rázott és bögrés sütemények könyvében meg is találtam. Tönkölyliszttel készült és barnacukorral. Az áfonyát szilvával helyettesítettem, a dióolajat pedig mogyoróolajjal.

Hozzávalók:
250 g teljes kiörlésű tönkölyliszt
120 g barnacukor
2 tk sütőpor
csipet só
2 tojás
100 ml tej
5 ek mogyoróolaj
3 ek étolaj
A tetejére
kb. 400 g magozott, felezett mirelit szilva
5 dkg darált mandula

Kivajaztam egy 26 centis sütőtálat, a sütőt pedig 180 C-ra (alsó-felső fokozat) melegítettem elő.
A száraz hozzávalókat összekevertem, majd hozzáadtam a tejet, az olajakat és a két tojást. Az egészet jó simára kevertem, a sütőtálba öntöttem, majd a tetejét kiraktam felezett szilvával, amjd megszórtam a darált mandulával. 30 perc a sütőben és már kész is.

Grana padanos, mustáros csirkeszárnyak




Egy újabb variáció a hagyományos liszt-tojás-zsemlemorzsa helyett. Ezúttal vaj, mustár és parmezán. Picit csípős, picit pikáns, nálunk osztatlan sikert aratott! A receptet itt leltem, aztán kicsit másként fűszereztem.

Hozzávalók 4 főre:
100 g vaj
2 ek dijoni mustár
1 tk citromos chili
1 cs zsemlemorzsa
fél cs grana padano
késhegynyi őrölt kömény
kb. 1 kg csirkeszárny

A csirkeszárnyat kétfelé vágtam, de ez végül is ízlés kérdése, így többnek tűnt és Kicsicsajnak is jobban fogyasztható darabokat kaptam. Egy tálban simára kevertem a mustárt az olvasztott vajjal és a citromos chilivel. Másik tálban a parmezánt kevertem a morzsával és a köménnyel. Itt a recept ír még sót és borsot is, de szerintem a mustár és a vaj együtt eléggé sós. A csirkeszárny darabkákat megmártogattam a mustáros vajban (ezt menet közben néhányszor fel kell keverni, különben a vaj kiül az emulzió tetején), majd megforgattam a sajtos morzsában és olajjal kikent tepsibe tettem őket. 210 C-on 20 percig sütöttem az egyik oldalán, aztán átforgattam és még úgy is kapott 20 percet.

Rózsafánk és szájfánk



Ha már szezonja van én is sütöttem tegnap egy adag fánkot. A megrendelés csörögefánkra szólt ugyan, de áttanulmányozva a csöröge recepteket egészen úgy tűnt a receptje szinte teljesen egyezik a rózsafánkéval. Végül Maci receptjét vettem kiindulási alapnak.

Amikor elkezdtem, akkor épp mindkét lurkó aludt, aztán Kicsicsaj felébredt és rögtön beszállt a mulatságba. Hogy mennyire szeret nyújtani, szaggatni, gombócozni, kukacozni... Mostanra viszont már van akkora a csajszi, hogy jobb, ha nem a pulton ülve ténykedik, hanem egy kissámlin állva. Persze ez sem akadályozza meg abban, hogy tokától bokáig lisztes ne legyen... Szóval készültek hát mindenféle elfajzott fánkocskák is, mint korong fánk, meg virág fánk, meg karikafánk és még szájfánk is készült, ami nem más, mint egy korong, ami középen fel van hasítva és a csörögéhez hasonlóan egyik felét áthúztuk a másikon. Sülés közben amolyan klasszikus dundiszáj alakot vesz fel. Ugye?


Hozzávalók kb. 30 fánkhoz:

400 g liszt
2 tojás
1 ek szilvapálinka
50 g vaj
3 ek tejföl
5 ek cukor
2 tk sütőpor
csipet só

A liszttel elmorzsoltam a vajat, majd hozzáadtam az összes többi hozzávalót és egyneművé gyúrtam. Kb. fél órát pihentettem a pulton, aztán jó vékonyra - kb. 2-3 mm vastagra - nyújtottam. Három különböző méretű pogácsaszaggatóval köröket szaggattunk (a legnagyobb a hagyományos fánkszaggató volt, a középső úgy öt centi körüli, a legkisebb pedig úgy 3 centi átmérőjű), aztán késsel bevagdostam a szélüket. A legnagyobbét ötször, a középsőét négyszer, a legkisebbét háromszor. A három korongot egymásra tettem, középen ujjal jól összenyomtam a kis koronggal lefelé tettem a forró olajba sülni. Mikor szép aranybarna lett átfordítottam, mikor elkészült törlőpapíron leitattam a felesleges olajat. Még azon melegen megszórtam porcukorral. S.K. eper illetve narancsos almalekvárral ettük.
Kipróbáltuk Kicsicsajjal a vékonyabb és a vastagabb tésztát is, de a vastagabbnál szebben megszirmosodtak a rózsáink, a vékonyabbak meg persze ropogósabbak lettek.

Erről jut eszembe, örömmel láttam ma reggel Gabah crostoli receptjét. Tegnap a fánkocskáinkat majszolva felemlegettük TS-sel ezt a finomságot (a nevére nem emlékeztünk persze, illetve nem is tudom vajh Rómában így hívják-e?). Milyen jó is volt két éve ilyenkor az egész napos római gyaloglós városnézős napok végén bemenni a sarki pékségbe és venni egy csinos, szalaggal átkötött papírdobozzal ebből a ropogós csodából.

Sáfrányos pulykamellcsíkok spenót pestos szélesmetélttel



Az első adag spenót pesto persze hogy tésztán végezte, házi szélesmetélten. Került viszont mellé egy kis husi is, igazi sáfránnyal, fokhagymával, fehérborral, teljesen lepirítva a végén. Igazi gyors vacsi. Ja, és szép színes, ebben a csúszkálós szürkeségben kész felüdülés.

Hozzávalók:

500 g pulykamell finom csíkokra vágva
2 nagy gerezd fokhagyma
1 csipet sáfrány
2 dl száraz fehérbor

kevés olivaolaj
250 g szélesmetélt
kb. 1 dl spenót pesto

A pulykamellcsíkokat kevés olajon fehérre pirítom, majd hozzáadok két gerezd finomra szelt fokhagymát és felöntöm 2 dl száraz fehérborral. Beleszórom a sáfrányt és lefedve puhára párolom. Mikor puha a hús teljesen lepirítom. Amíg ez elkészül kifőzök egy adag tésztát, összekeverem a pestóval és hússal, no meg kevés pirított dióval tálalom.

Spenót pesto



Tartozom egy vallomással, megszerettem a diót. Ez ellen hevesen tiltakoztam sokáig, még magam előtt is. Merthogy gyerekkoromban ki nem állhattam. A Mamám sokszor készített szörnyű dióstésztát, vagy épp diós kalácsot és ami legborzasztóbb volt, diós kosárkát, amit csak úgy lehetett enni, hogy az ember kapásból egy korsó vizet küldött utána. Kerültem is hát a diót hosszú évekig. Tavalyelőtt viszont már nem is tudom milyen indíttatásból tejkaramellás diófagyit készítettem. Pirított dió is került mellé. Azt hiszem akkor kezdődött a barátságunk. Aztán készült belőle mindenféle még, pl. a meggyes tejespite tetején is isteni volt.

Még valamikor nyáron találtam ennek a diós, spenót pestonak a receptjét, rögtön megfogott. A megvalósítás eddig váratott magára. Hol friss spenót nem volt, hol dió. Nem gondoltam volna, hogy a legnagyobb télben találok zsenge bébispenótot és még dió is maradt a karácsonyi sütigyárból. Most épp petrezselyem volt kevesebb, mint kellett volna, no meg az arányok is módosultak, de így is nagyon finom lett.

Hozzávalók:
4 marék bébispenót
2 marék pirított dió
3 gerezd fokhagyma
1 ek metélt petrezselyem
5 nagyobb bazsalikomlevél
extra szűz olivaolaj
só, bors

Túl sok munka nem is volt vele. A pirított diót egy csacsogós Kicsicsajhoz tartozó szorgos, kicsi kezek mozsárban összetörték. A megmosott, lecsepegtetett spenóttal, durvára darabolt fokhagymával, petrezselyemmel és bazsalikommal együtt a turmixgép gondjaira bíztam. Az olivaolajat folyamatosan csurgattam bele, hogy a végeredmény se folyós, se darabos ne legyen. Úgy három deciliternyi lett belőle. Egy részét rögtön felhasználtam, de kb. a kétharmada megmaradt. Olvasgattam, hoygan lehetne tárolni, végül kétfelé osztottam. Egy részét csavaros tetejű műanyag bébipohárban lefagyasztottam, a másik felét pedig bébiételes üvegben olajjal lefedve hűtőbe tettem. Azt hiszem gyorsan fog elfogyni, nagyon gyorsan.

Paradicsomos, babos csirkecomb római tálban



Gyorsnak nem mondható ez a római tálban készült étel, de az eredmény miatt megéri kivárni a végét! Szívem szerint friss kenyeret adtam volna mellé, amolyan tunkolós vacsinak, de végül bulgur lett. Bár, köszönhetően a babnak szerintem önmagában is elég laktató. Négy főre elegendő adag.

Hozzávalók:
8 kisebb csirke alsócomb
3 gerezd fokhagyma
200 g nagyszemű fehér bab
1 darabos paradicsomkonzerv
250 g koktélparadicsom
néhány kanálnyi fekete olajbogyó
1 csokor friss bazsalikom
pár ágacska rozmaring
só, bors

A beáztatott római tálat bedörzsöltem egy gerezd fokhagymával, majd beletettem az enyhén megsózott csirkecombokat. Ráöntöttem a paradicsomkonzervet, a maradék zúzott fokhagymát rákentem a húsra és letakarva betettem sülni. Kb. egy órányi sülés után hozzáadtam a babot, a félbevágott koktélparadicsomot és az olajbogyót. Végül rászórtam a metélt rozmaringot és bazsalikomot. Újabb egy órára került vissza a sütőbe. Időközben többször rákukkantottam, ha a szaftja nagyon elfogyna, kevés fehérbor, mint pótlás nem rontja el. A fehérbabot érdemes előző este beáztatni, vagy előfőzni, s mikor már csaknem puha akkor tenni az ételbe, vagy esetleg konzerv babot használni.

Sajtos fánkocskák rukolakrémmel




A fagyiguru oldalán olvastam ezt a receptet, s egyből magam előtt láttam a vacsinkat. Igaz, pár nappal korábban készítettem épp képviselőfánk tésztából Saint Honoré tortát Kicsicsaj szülinapjára, maradt is egy adagnyi fánkocska a fagyasztóban, de ez a sajtos változat nagyon vonzó volt. Még a húgom lakodalmára sütöttem egy adaggal valami hasonló sajtpuffancsot, gondoltam itt az ideje újrázni, de ezúttal - ellentétben Lebovitz mester véleményével - én biza megtöltöm. Mégpedig rukolával, sajttal, vagyis rukolás sajtkrémmel. Osztatlan sikert aratott. Sonkába tekert sült padlizsánt és apró sajtos gombafejeket ettünk mellé. Előételnek is remek, nagy vendégséghez is remek, klasszikus vendégcsalogató falatka.

Hozzávalók kb. 25 darab fánkhoz:
125 ml víz
40 g vaj
70 g liszt
2 nagy tojás
100 g reszelt sajt
fél tk só
chili
kb. 2tk friss metélt kakukkfű

Rukolákrémhez:
kb. 50 g rukola
1 gerezd fokhagyma
250 g cottage cheese
1 ek tejföl
1 ek grana padano

A vizet a sóval, vajjal és az őrölt chilivel felforralom. Belekeverem a lisztet, leveszem a tűzről és addig keverem, míg el nem válik az edény faláról. Ekkor egyenként gyorsan belekeverem a tojásokat és amikor teljesen egynemű, belekeverem a kakukkfüvet is. Két teáskanállal sütőpapírral bélelt tepsire viszonylag nagy távolságban kis halmokat teszek (nálam egy gáztepsire 16 darab fér el kényelmesen anélkül, hogy sülés közben össze ne nőnének), majd 200 C-on 25 percig sütöm. Míg a fánkok sülnek felaprítom a jó maroknyi rukolát (egy keveset félretettem garnírungnak) és a kemény sajt kivételével a többi hozzávalóval együtt simára turmixolom. A végén beleforgatom a reszelt grana padanot is és a félbevágott fánkocskákat megtöltöm vele. Mindegyik fánkba teszek még egy fél koktélparadicsomot is.

Almás rétes aszaltszilvával, mézeskaláccsal



Tavaly, akarom mondani tavaly előtt úgy jártunk, hogy kicsit sok mézeskalács maradt meg karácsony után, egy adag még november elején is a fagyasztóban várt a sorára. Végül is pudingos finomság lett belőle, de akkor megfogadtam, hogy ad egy kevesebbet sütök, ad kettő mielőbb elhasználjuk ilyen-olyan formában. Az egyik lehetőség lereszelni és keksz vagy kalács morzsa helyett használni. Ezt tettem ma, almásrétes töltelékébe kevertem. A kis darabokra vágott almát pedig narancs levében pároltam meg (a múltkor készítettem ismét alma-narancs lekvárt és olyan szép és finom lett, hogy azóta is ez jár a fejemben) és szilvapálinkába áztatott aszalt szilvával bolondítottam. Mikor TS hazaért egyből kiszimatolta a szilvát, majd miután a tettes is meglett Ajnával együtt roppant elégedetten falta a jó jopogós tésztát almával, amit anya sütött.

Hozzávalók:
6 közepes alma
1 marék aszalt szilva
szilvapálinka
1 narancs héja és leve
2 ek cukor
1 tk fahéj
pár szem mézeskalács vagy keksz
1 cs réteslap (8 lap)
olvasztott margarin a kenéshez

Az almákat meghámoztam, magházát kivájtam, majd kisebb darabokra vágtam (most nem reszeltem, darabosan szerettem volna hagyni). Ráreszeltem egy narancs héját, majd meglocsoltam a levével. Kevés cukorral és a fahéjjal feltetettem párolni. Kb. 8-10 szem aszaltszilvát még az almák pucolása előtt kisebb darabokra vágtam, majd meglocsoltam mézes szilvapálinkával, úgy, hogy nagyjából ellepje. Mikor az alma már megpuhult, hozzáadtam a szilvát, pálinkástól, pár percig még szotyogtattam, majd lehúztam a tűzről. Lereszeltem pár szem mézeskalácsot és ezt a morzsát kevertem bele, hogy felvegye az alma szaftját. Igazándiból lehetett volna még egy kicsit szárazabb a töltelék, bár a réteslap nem ázott át így sem. A réteslapokat megkentem olvasztott margarinnal és hármat-hármat egymásra fektettem, rátettem a tölteléket, feltekertem és a tetejét is lekentem margarinnal. 8 darabos réteslapom volt, három rúd rétest készítettem belőle, a harmadik rúdra értelemszerűen két lap jutott, de picivel kvesebb töltelékkel ez sem ázott el. A töltelék is pont elég lett három rúdra. 200 C-on kb. 15-20 percet sült.
Már nem sok maradt belőle! Egy szeletet valaki?

Fogasfilé kapros, kapribogyós mártással



Ez a pompás fogasfilé volt a karácsonyi vacsoránk főétele. Mint a legtöbb halétel, pillanatok alatt elkészül, s a gyönyörű fehér fogas hús mellé fantasztikusan illik a kapor és a kapribogyó egy pici fokhagyma és tejszín kíséretében. A recept alapja innen származik.

Hozzávalók 4 főre:
75-80 dkg bőrös fogasfilé
10 dkg vaj
2 pici gerezd fokhagyma
1 tk kukoricaliszt
1 ek kapribogyó
1 ek metélt kapor
100 ml zöldségalaplé
100 ml tejszín

Előszőr a mártást készítem el, hogy amint a hal elkészül lehessen is enni, hiszen frissen a legjobb. Kb. fél evőkanálnyi vajat megolvasztok egy kisebb serpenyőben, majd hozzáadom a zúzott fokhagymát. Mikor illatozni kezd hozzákeverem a lecsöpögtetett kapribogyót és megszórom a kukorica liszttel. Egy-két perc kevergetés után felöntöm alaplével és a tejszínnel. Felére beforralom, a végén pedig sóval, borssal és a kaporral ízesítem. A halat úgy 3-4 ujjnyi darabokra vágom, enyhén sózom, majd vajon előszőr a bőrös felével lefelé majd átfordítva 4-4 percig sütöm. A mártással és fokhagymás sült polentával tálalom.

Az első - Spárga mousse



Azt hiszem ideje újra lendületbe jönni, mindenkinek boldog új évet kívánni, fakanalat és billentyűzetet ragadni. A karácsony családozásokkal telt erre-arra, eszem-iszom, meg megint csak eszem-eszem és még mindig eszem-eszem kísérte. A végére csak a kefír volt az egyetlen gyógyszer a gyomor számára, még akkor is, ha mindenféle szemet és normális esetben gyomrot kényeztető falat is került a tányérra.
Pedig jó falatban volt részünk bőven, egyet-egyet a karácsonyi finomságokból bemutatnék, amúgy a teljesség igénye nélkül. Az első, TS választása a 24-i hármasban elköltött vacsoránk előétele. Spárga mousse.
Kicsit kételkedve fogadtam az ötletet. Pláne azok után, hogy előtte nem sokkal egy konzerv fehér spárga nem aratott valami nagy sikert, különösen TS-nél nem. De ez a kombináció, abszolút nem tolakodó ízek, könnyű hab, finom szín mindkettőnket levett a lábáról. Ajnánál ezúttal nem nyert, de Kicsicsaj mostanság újra ízlibikókán ül, ami egyik nap ízlik, az a másik nap szóba sem jöhet. Szóval ajánlom mindenkinek, különösen a bátyámnak, aki pedig kifejezetten fehérspárga rajongó lett az utóbbi pár évben. A recept az andalúziából hazahozott egyik tapasos könyvünkből származik és TS készítette el.

Hozzávalók:
200g fehérspárga (konzerv)
1 közepes fej vöröshagyma
250 ml tejszín
4 tojás
1 ek vaj
só, bors


A hagymát finomra vágjuk, majd a vajon üvegesre pároljuk. Ha elkészült hozzáadjuk a feldarabolt spárgát és a levének egy részét (kb. harmadát). Pár percig főzzük, majd botmixerrel még forrón pürésítük. A tojásokat felhabosítjuk, hozzáadjuk a tejszínt, sózzuk, borsozzuk, majd hozzákeverjük a spárgapürét. Alapos keverés után egy kisméretű szögletes üvegedénybe öntjük. Sütőben, vízfürdőben addig sütjük, míg a mousse meg nem szilárdul és a teteje szép piros nem lesz. Teljesen kihűtjük, majd óvatosan tálra borítjuk. Majonézzel, olajbogyóval tálaljuk. Mi még frissen sült grissinit és szárított sonkát ettünk hozzá.

Egy éve készült:
Marcipán szemifreddo
Cukorborsós, joghurtos csirke
Copyright @ 2007-2009 lilahangya