Több, mint egy éve vár ez a recept a főzős füzetemben arra, hogy kipróbáljam. Valahol anyunál találtam, valószínűleg valamelyik újságjában. Ott túrós volt és gyanúm szeirnt olyan kapros túrós lepényesen édeskés, merthogy sokkal több cukrot írtak bele.
Szóval a kapor tehet róla. Arról is, hogy beleírtam, de arról is, hogy azóta is parkolópályán van. Merthogy én szeretem, nagyon is. Akkor szerettem meg, mikor Kicsicsaj talán tökfőzelékről ábrándozott a pocakomban. Mindenhez kaprot ettem. De legtöbbször szendvicsekre tettem, majonéz tetejére. Szóval én nagyon szeretem azóta is, de többiek lelkesedése mérsékelt.
Így voltak kétségeim, hogy kipróbáljam-e egyáltalán sósan, ráadásul kaprosan a csöröge fánkot. Amit édesen és lekvárosan kell enni (legalább is a helyi aprónépek szerint) és ami nekem nem is csörög. Pedig évek óta keresem a csörgős csöröge receptjét. Évente kerül új recept a gyűjteményembe, de aztán állandóan elfelejtem odaírni a- nem keserű, sőt- tapasztalatokat, miszerint finom-finom, de nem csörög! Zsuzsinál olvastam tegnap, hogy náluk meg épp az élesztős verzió a befutó! Ha van esetleg tuti vékony, roppanós csöröge receptetek megosztanátok velem? Egyébként azt gondolom más fűszerrel, esetleg más sajttal is kipróbálásra érdemes!



Hozzávalók:
3 tojás sárgája
50 g vaj
350 g liszt
150 g juhtúró
1 tk cukor
2 tk konyak
1 ek vágott kapor
0.5 tk só

Minden hozzávalót alaposan összegyúrtam, majd egy órán át pihentettem. A tésztából kisgyerek ökölnyi gombócokat téptem, átgyúrtam, majd úgy 15 centi széles és 30 centi hosszú darabokra nyújtottam. Nekem ez nagyjából 2 mm vastag lett. Pizzavágóval/derelyevágóval felszabdaltam, bevagdostam, áthúztam az egyik csücskét a lyukon és forró olajban szép aranybarnára sütöttem.
Nagyszemű sóval meghintve, esetleg enyhén sós, borsos tejföllel mártogatva... soha rosszabb ebédem ne legyen!

Ezt a krumplisalátát eszegettük az újévi malacsült mellé. Maga a krumplisaláta nem nagy faxni, de az öntete megér egy misét! Ettük langyosan, mellé adagolva a chilis-mentás öntetet, aztán másnap hidegen, összekeverve, ha lehet az ízek még jobban összeértek. A recept eredetijét - menta nélkül - kedvenc német receptgyűjteményemben találtam.

Hozzávalók:
500 g burgonya
2 kápia paprika
3 szál újhagyma
fél citrom leve
só, bors
olivaolaj

250 g tejföl
1 tk őrölt chili
2 ek olivaolaj
pár ágacska menta

A burgonyát héjában felteszem főni, amig megfő elkészítem az öntetet. Az olajat felmelegítem, majd belekeverem a chilit. Csak néhány percig kevergetem, épp hogy a színét átvegye. Mikor elkészült lazán beleforgatom a tejfölbe, majd megszórom még chilivel és friss, metélt mentával. Ha megfőtt a burgonya még melegen meghámozom. Összekeverem, meglocsolom kevés olivaolajjal, citromlével, sózom, borsozom és végül a chilis mentás tejfölös öntettel tálalom.

Talán elcsépelt, talán unalmas, de klasszikus páros és nem utolsó sorban nagyon finom! Sült tök és fetasajt. Főleg ha a tököt felszeletelve, fokhagymás olajjal megkenve és chilivel megszórva sütöm meg. Nem nagy dolog, mégis egészen más ízvilág, nem is tudom eddig miért nem így sütöttem. Így mikor megsül, nincs más dolgom, minthogy a héjából kikaparjam, összetörjem, majd tojással, kevés finomra vágott hagymával és jó sok fetával keverjem és leveles tésztával bélelt kisebb pite formákba töltsem.

Hozzávalók:
1 cs készre nyújtott leveles tészta
1 kisebb sonkatök
2 gerezd fokhagyma
1 tk chilipehely
1 kis fej hagyma
3+1 tojás
150 g feta
3-4 ek fekete olajbogyó
nagyszemű tengeri só
olivaolaj

A tököt felszeletelem és egy tepsibe teszem. Mozsárban kb. 3-4 ek olivaolajjal összezúzok két kisebb gerezd fokhagymát. Ezzel megkenem a tökszeleteket, majd megszórom nagyszemű sóval és chilipehellyel. Sütőben kb. 25 perc alatt megsütöm. Picit hülni hagyom, majd a tököt kiszedegetem/kapargatom egy tálba a héjából. Összekeverem a lazán felvert tojással és a finomra metélt hagymával. Belemorzsolom a feta sajtot és lazán összekeverem. A leveles tésztát négyfelé vágom és kibélelek négy, arasznyi piteformát, a szélüket körbe vágom. Megtöltöm a sülttökös masszával és a tetejére olajbogyót teszek. A tészta szélét lekenem tojással, majd jó forró sütőben kb. 35 percig sütöm. Langyosan a legfinomabb.

Mosolygós új évet kívánok mindenkinek, aki bekukkantott eddig is hozzánk és köszönöm a türelmet, amivel a nagy hallgatás felett szemet húnytatok! Nem teszek újévi fogadalmat, de abban bízom, hogy nyugodt és nevetős lesz ez az évünk, így pedig a Lilahangyán is nagyobb lesz a receptforgalom!

Új év és az első bejegyzés egy újévi lencseleves, mégpedig szép, színes! Vöröslencséből és narancsból, cheyenne borssal és a tetején gránátalmával. A recept eredetije curryre hangolt, de valamilyen finom, kókusztejes ragu elvitte a curryporunk végét. Második éve telel át a kis kertemben a currynövénynek is nevezett olasz szalmagyopár. Emlékeztet az íze a curryre, alkalmi helyettesítőként be szoktam vetni. Meglepően finom kombináció, ugyanolyan meglepő számomra, mint a narancsos sárgarépaleves.

Hozzávalók 6-8 főre:
1 kis fej vöröshagyma
2 ek olivaolaj
300 g vöröslencse
500 ml narancslé
1000 ml húsleves
1 kk cheyennebors
1 csipet chili
1 ágacska olasz szalmagyopár
só
1 gránátalma
1-2 ek Créme fraiche (ennek, no meg tejszínnek hiányában tejföl)

A vöröshagymát finomra aprítom, olajon üvegesre párolom, majd hozzákeverem a lencsét, a chilit, a cheyenneborsot és a finomra metélt fűszernövényt. Felöntöm fél liternyi narancslével, majd hozzáöntöm a húslevest és kb. 20-25 perc alatt lefedve puhára főzöm. A végén, ha kell még sózom egy picit. Simára turmixolom, majd egy kevés tejföllel (créme fraiche-sel, ha van) és gránátalmamaggal tálalom. A receptet az Essen ubd trinken oldalán leltem.