Juhtúrós, kapros csöröge fánk



Több, mint egy éve vár ez a recept a főzős füzetemben arra, hogy kipróbáljam. Valahol anyunál találtam, valószínűleg valamelyik újságjában. Ott túrós volt és gyanúm szeirnt olyan kapros túrós lepényesen édeskés, merthogy sokkal több cukrot írtak bele.
Szóval a kapor tehet róla. Arról is, hogy beleírtam, de arról is, hogy azóta is parkolópályán van. Merthogy én szeretem, nagyon is. Akkor szerettem meg, mikor Kicsicsaj talán tökfőzelékről ábrándozott a pocakomban. Mindenhez kaprot ettem. De legtöbbször szendvicsekre tettem, majonéz tetejére. Szóval én nagyon szeretem azóta is, de többiek lelkesedése mérsékelt.
Így voltak kétségeim, hogy kipróbáljam-e egyáltalán sósan, ráadásul kaprosan a csöröge fánkot. Amit édesen és lekvárosan kell enni (legalább is a helyi aprónépek szerint) és ami nekem nem is csörög. Pedig évek óta keresem a csörgős csöröge receptjét. Évente kerül új recept a gyűjteményembe, de aztán állandóan elfelejtem odaírni a- nem keserű, sőt- tapasztalatokat, miszerint finom-finom, de nem csörög! Zsuzsinál olvastam tegnap, hogy náluk meg épp az élesztős verzió a befutó! Ha van esetleg tuti vékony, roppanós csöröge receptetek megosztanátok velem? Egyébként azt gondolom más fűszerrel, esetleg más sajttal is kipróbálásra érdemes!



Hozzávalók:
3 tojás sárgája
50 g vaj
350 g liszt
150 g juhtúró
1 tk cukor
2 tk konyak
1 ek vágott kapor
0.5 tk só

Minden hozzávalót alaposan összegyúrtam, majd egy órán át pihentettem. A tésztából kisgyerek ökölnyi gombócokat téptem, átgyúrtam, majd úgy 15 centi széles és 30 centi hosszú darabokra nyújtottam. Nekem ez nagyjából 2 mm vastag lett. Pizzavágóval/derelyevágóval felszabdaltam, bevagdostam, áthúztam az egyik csücskét a lyukon és forró olajban szép aranybarnára sütöttem.
Nagyszemű sóval meghintve, esetleg enyhén sós, borsos tejföllel mártogatva... soha rosszabb ebédem ne legyen!

Hasonló alapanyagokból

8 megjegyzés:

Beatbull írta...

Sose tartson vissza az, hogy valamit "csak sósan" vagy "csak édesen" (no meg "szigorúan csak így / úgy") szabad még egyáltalán elképzelni is ;) Hogy lenne abból fejlődés, ha mindig mindent ugyanúgy kellene készíteni? Korábban is véletlenekből születtek új dolgok, ma sincs ez másképp.
Nagyon tetszik ez a juhtúrós-kapros változatod!

Lilahangya írta...

Ah, telejsen igazad van! De egyreszt van nalunk ket szoszi, akik bizonoyos dolgokat csak ugy, csak ugyanugy ... pl. Ajna a palacsintat kakaoval, fankot lekvarral... Masreszt, tudod Beatbull, olyan erdekes ez. Senki nem mondhatja ram, hogy nem vagyok egy kiserletezo kedvu emberke, ez a konyhaban sincs maskent, csakhogy vannak olyan etelek - azt hiszem elsodlegesen a gyerekkori nagy kedvencek-, melyek nalam tabu kategoriaba tartoznak. Ilyen volt eddig a lecso, a rakottkrumpli, gulyasleves, nehany suti stb stb, amit mindig ugy foztem ahogy anyu. Eszembe nem jutott maskent... Egeszen addig, amig egyszer direkt vagy veletlen maskent nem sikerul... es ra nem csodalkozom magam is, hogy miert is ne! :)

Kata írta...

Na most lettem éhes, ahogy a felső képre néztem...ki tudott ennek ellenállni??? Nagyon guszták lettek, ment a recept a kipróbálandók közé.

Chef Viki írta...

Én már ki is próbáltam hétvégén :-) Holnap mutatom, állat jó lett!

Köszi!

Lilahangya írta...

Chef Viki, ugye hogy ugye? Orulok, hogy izlett, azota hozzam is erkezett meg egy adagra megrendeles :)

szabi(O_o) írta...

Sziasztok!
Juhtúrós, kapros csöröge fánk! Ez igen!
A kapor és a juhtúró szeretik egymást. Én medvehagymával enném, ha lenne medvehagymám... :)
Jó amit csinálsz!
Üdv:
szabi(O_o)

Lilahangya írta...

Koszi szabi!

Névtelen írta...

Édesanyám szerint akkor "csörög" a csöröge, ha nem csak a tojássárgáját tesszük bele, hanem a fehérjét is, nálam bevált.
Sziszi

Copyright @ 2007-2009 lilahangya